A MAVIR épületének lebontása után 2022-ben újabb épület kapcsán merült fel a kérdés: hogyan értékeljük a második világháború utáni helyreállítás során emelt várbeli épületeket? A kor neves építészei által magas színvonalon megálmodott épületek idejétmúltak csupán, vagy olyan értékek, amelyeket ma nem tartunk sokra, de néhány évtized múlva majd igen?
A Szentháromság tér 7-8. és Szentháromság utca 1-3. alatti telekre Laczkovics László és Jánossy György terveztek diplomata lakóházat. Akkor tehát még nem szállodára, hanem diplomaták elszállásolására szólt a tervezési program.
A Szentháromság térről 1906 körül készített fotó részletén még három ház sorakozik (fortepan.hu / Kurutz Márton)
Valamikor három kisebb ház állt az egymás melletti telkeken. A második világháborús bombázások a házak helyén csak romokat hagytak. A régészeti kutatások számos korábbi épület és átépítés nyomait tárták fel. A maradványokból csak a pinceszinten volt egy kis méretű dongaboltozatos helyiség helyreállítható. Az új épület tervezésekor ezeknek a maradványoknak az elhelyezkedését is figyelembe vették. Így került be a Szentháromság téri homlokzatba egy törés, jelezve a középkori telekhatár, a korábbi épületek határát. Így idézték meg a korábbi hangsúlyos sarkot a ház sarkának levágásával és a bejárat ide helyezésével - ez a megoldás a szemközti egykori budai városháza sarkának szoborfülkéjére is rímelt. Az épület magassága is igazodott a szemközti épület magasságához és a környező házak épületmagasságához. A fehérre mázolt tégla homlokzatok rusztikus hatásával más várbéli újjáépítésnél is találkozhatunk, így Jánossy Tóth Árpád sétányon álló lakóházánál is. Apró gesztusként a telek északi határán az egykor ott húzódott sikátort is "helyreállították" az 1979-81 közötti építkezés során.
"A múlt vallatásában a hivatásos kutató Lócsy Erzsébet mellett sokat segített Thurszky Béla kollégánk, ki a romok felmérése közben a gazdag múltra utaló több, szépen faragott középkori követ talált, másodlagos beépítésben. Ezek azonban az építési huzavona közben sajnos eltűntek, így nem kerülhettek a vágyott udvari kőtárban bemutatásra. Thurszky Béla és Kriszt György tanácsait felhasználva végezhettük el az egyetlen középkori emlék, egy dongaboltozatos pincehelyiség helyreállítását." (Laczkovics László a Magyar Építőművészetnek adott interjúban, 1983)
A pinceszinten raktárak, mosókonyhák, gépészeti helyiségek kaptak helyet. A földszintre a bejárathoz kapcsolódó fogadó helyiséget, egy kis kiállítóhelyet és üzlethelyiséget is álmodtak a tervezők. (Végül az Interpress üzlete került ide a nyolcvanas években.) Az emeleti szinteken alakították ki a lakásokat. Az eredeti elképzeléshez képest a kedvezőbb bérbeadási lehetőségek érdekében néhány lakást összevontak. A második emeleti lakások kétszintesek volta, ezt jelezte a tér felőli oldalon a tetőablakok sora. Az eredetileg dió színűre festett ablakok sorai egységes ritmust adtak a fehérre kent téglafalas homlokzatnak. A tér felőli oldalra Makrisz Agamemnon hírnökszobra került díszítményként.
A még működő szálloda 2019-ben (a szerző felvétele)
Ha közelebbről is szemügyre vesszük a téglahomlokzatot, észrevehetjük, hogy emeletenként egy téglasornyival beljebb ugrik. Ez további plasztikai mélységet adott a homlokzatnak: szemből nézve az épület nem nehezedett a szemlélőre, hisz felfelé haladva inkább "eltávolodik" a homlokzat. A tetőpárkány is csak a szükséges legkisebb mértékben kiugratott. A legfelső ablaksor felett szándékosan maradt el az összeköttetés, az ablakok közötti fehér falszakaszok így az ég felé mutattak. A fehér szín és a homlokzat szerény mértékű kiugratása a pilléreknél azt is eredményezi, hogy az egyébként nem éppen napfényes tájolású téri oldal legalább a tükröződő napfény segítségével világosabb belső tereket kaphasson.
Vitathatóbb elem a tetőablakok sora. A vári lakóházakra nem jellemző a tető síkjából kiemelkedő tetőablak. Itt különleges megoldásban, nem "kutyaólszerűen", hanem élesen felmetszve helyezték el a három oldalról üvegezett tetőablakokat - lakásonként kettőt. Ennek az oka igazán belülről szemlélve lenne érthető: ebből a magasságból már nem csak a templomra, a térre, és a Halászbástyára, de a pesti oldalra is gyönyörű kilátás nyílik, a tetőablakok tehát afféle kilátópontként is szolgáltak. A ház végében egy kis kapu állt - ezzel a középkori sikátort "helyreállították", újra átjárót nyitva a kis belső udvar felé. A ház rendeltetése - diplomaták otthona - azonban elzárta azt a lehetőséget, hogy a nagyközönség által is igénybe vehető funkció kerülhessen ide.
Szállodaként már meglehetősen egyszerű volt a belsőépítészet - amin persze könnyen lehetett volna változtatni
Jánossyék egy vállaltan szerény, tömegformálásában, színhasználatában is visszafogott, a környezetéhez illeszkedő, ugyanakkor a hamis historizálást is elvető házat terveztek a telekre. A sok kötöttség, adottság ellenére olyan épületet terveztek, amely csupán az idő múlásával, az anyagok kopásával nem bírt el, szellemi tartalmában friss, a 21. században is vállalható maradt. Az 1990-es években funkciót váltó, a koronavírus járványig szállodaként üzemelő ház sorsa mégis megpecsételődött. 2021 szeptemberében megkezdődött a bezárt Burg Hotelből a kirámolás, miután 2019-ben állami tulajdonba került. 2020-2021 fordulóján versenyeztetés nélkül eladták a Magyar Nemzeti Bank egyik alapítványának, a Domus Meritinek (PADME). Innen a PADME által tulajdonolt Optimum-Omega Ingatlanbefektetési Kft.-hez került tovább. A 24.hu-nak októberben azt nyilatkozták, hogy a cél egy tudományos konferenciaközpont kialakítása az épületben. 2021. novemberében a ház sorsáért aggódó Magyar Építész Kamara állásfoglalást adott ki a ház értékeinek megóvása érdekében. Érdemi visszhang helyett a bontócsákány csattogása következett. Február elejére az épületet a földdel tették egyenlővé. Az új látványtervek szerint a külső falaiban a régi házakra utaló, de modern nyílászárókkal és belső térrel kivitelezendő épület kerülhet a telekre.
Pedig ha van olyan várbéli ház, amely 1945 után épült, és érdemes lett volna arra, hogy átvészelje azokat az évtizedeket, amikor már nem hat az újdonság erejével, de még nem elég régi, nem elég történelmi ahhoz, hogy a széles közvélemény is megóvandónak tartsa, akkor ez egyértelműen az.
Források:
Jánossy György - Laczkovics László: Budapest, Diplomata lakóház. In: Magyar Építőipar, 1982/1-2. p. 68.
Wilheim András: Diplomata lakóház, Budapest I. Szentháromság tér. In: Magyar Építőművészet, 1983/1. p. 32.
https://24.hu/kultura/2021/10/19/teljesen-atalakul-a-budai-varnegyed-egyik-legertekesebb-szocmodern-epulete/
https://tervlap.hu/cikk-nezet/a-magyar-epitesz-kamara-elnoksegenek-allasfoglalasa-2
https://epiteszforum.hu/historizalunk-historizalunk
https://epiteszforum.hu/egy-unoka-gondolatai-a-bizonytalan-sorsu-szentharomsag-teri-diplomata-haz-kapcsan
https://24.hu/kultura/2021/12/24/ismeretlen-budapest-huszonkettesek-epiteszcsoport-csomay-zsofia-szentharomsag-ter-diplomata-lakohaz-haz-janossy-gyorgy-laczkovits-lebontas-padme-mnb-varnegyed-visszaepites/
https://pestbuda.hu/cikk/20220203_lebontottak_a_varban_az_egykori_diplomata_hazat
További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!
gigabursch 2024.12.11. 05:11:39
Ez is csak egy az építészek ízkéstelenségének és arányérzék hiányának igazolására.
Megjegyzendő: hőtechnikai és épületgépészeti nonszensz is egyben.