YBL200
Ez a bejegyzés Ybl Miklós születésének 200. évfordulóján jelent meg, a fővárosi bloggerek virtuális asztaltársasága tagjainak kezdeményezésére. Az évfordulóra több Ybl-lel kapcsolatos blogbejegyzés született, melyeket az Urbanista blog gyűjtött össze, s innen elérhetők. Az Ybl-bicentenárium programjai az Ybl Egyesület honlapján találhatók.
Az előző részben bemutattam a Várbazár keletkezésének körülményeit, az eredeti épületegyüttest, és a második világháború utáni újjászületését, az Ifjúsági Park korszakát. Az Ifipark 1984-es végleges bezárása után a lassú leromlás évei következtek. Bár az újjáépítés igénye ez időszak alatt is élt, tervek, felmérések tucatszámra születtek, a felújítás igazi elindulására 2011-ig kellett várni.
Elbukott rekonstrukciós ötletek Bár a rekonstrukcióra az 1984-es bezárást követően több évtizedet kellett várni, felújítási tervek, ötletek születtek bőven. Ennek az is lökést adott, hogy 1987-ben a dunaparti világörökség része lett a Várbazár is. 1990-91-ben a KÖZTI készített rekonstrukciós tanulmányt - az ötvenes évek végi munkák dokumentációjára is támaszkodva. Jellemző az akkori állapotokra, hogy 1996-ban a World Monuments Watch a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke közé sorolta Ybl művét. Ugyanebben az évben kormányhatározat született új funkció kialakítására - ehhez 2001-ben találtak egy kanadai fejlesztőre, amely a Bánáti-Hartvig építésziroda bevonásával álmodott információs központot, mélygarázst, művészeti kereskedelmet az üresen málló épületbe. Érdekes, hogy ekkor egy siklót terveztek a Vízhordó lépcsőhöz. A megvalósításnak a kerületi önkormányzat állta útját. A kanadai befektető az elköltött pénze és projektjének elgáncsolása miatt be is perelte a magyar államot. 1998-ban a KÖZTI készített részletes tervet az északi pavilon eredeti állapot szerinti felújítására, majd 2000-ben a Várgondnokság Kht. megbízásából a Főmterv készített tanulmányt a külső közlekedési kapcsolatok vizsgálatáról. 1999-2000-ben Magyar Károly vezetésével régészeti szondázás vizsgálta a felszín alatti maradványokat, rámutatva egy részletes régészeti kutatás szükségességére. 2002-ben a Bánát-Hartvig építésziroda kapott megbízást a Foundation Kft-től egy hasznosítási tanulmányterv elkészítésére. A Foundation viszont egy alapvetően üzleti szemléletű felújítást tervezett, amely végül nem nyert támogatást. 2009-re odáig fajult a helyzet, hogy már csak másfél évet becsültek a bontásig. Akkor már az is felmerült, hogy a legalapvetőbb állagmegóvási munkák fejében romkocsma jelleggel nyissák újra a teraszokat. Csakhogy a munkálatokat így is százmilliós nagyságrendűre becsülték, ami aligha térült volna meg néhány év alatt a vendéglősöknek - ebből az ötletből sem lett semmi.