Budapesten a hatvanas-hetvenes években több helyen is épültek kísérleti lakóházak, kisebb kísérleti lakótelepek. Az óbudairól korábban már volt szó, most Budapest XXII. kerületébe látogatunk el, hogy megnézzük a fura kinézetű lakótornyokat. De mi is az a kísérleti lakótelep? A XV. kerületi blogot író Palotabarát vendégcikke következik.

Budafoki kísérleti lakótelep, az 1966-68-ban elkészült, Tenke Tibor által tervezett középmagas lakóházak (forrás: koos.hu). A kép a XV. kerületi blog egyik cikkében jelent meg.

1973-ban, negyven évvel ezelőtt avatták fel a Váci út és a Róbert Károly körút sarkán Budapest egyik legmagasabb épületét. Akkoriban több toronyház is épült: a SZOT irodaháza mellett a korszak termékének mondható a SOTE Nagyvárad téri tömbje és az újpalotai "Víztoronyház" is. A korszakban kifejezetten örömmel fogadták ezeket az új "városképi pontokat", megítélésük sokkal jobb volt hivatalos körökben akkoriban, mint most.
"Az egyébként is állandóan emelkedő magasságú, jelenleg 10-12 szintes épületeink monoton tömegei szinte eltüntetik a régi városképből megmaradt tornyokat és egyéb alakító elemeket. Ezt az egyhangúságot csak a magasházak képesek megbontani, így rendkívül fontos, hogy azok olyan helyre kerüljenek, ahol ezt a feladatukat leginkább hivatottak betölteni." (Magyar Építőipar, 1973)
1968 és 1973 között épült fel a 73 méter magas, 20 emeletes toronyház, Dúl Dezső tervei szerint. Akkoriban úgy tervezték, hogy az Árpád híd túloldalán is épül majd néhány toronyház, a SZOT tornyának budai ellenpontjaként - végül csak a pesti oldali épült meg. A terület az Árpád híd átadásával értékelődött fel, akkoriban fontos városfejlesztési területté vált a híd pesti és budai környezete. A Váci út és a Hungária körgyűrű jól megközelíthető ponttá tette ezek kereszteződését. A terület elavult, barakkszerű raktárépületekkel volt csak beépítve, így nagy szanálási költség sem jelentkezett, és a parkolást is könnyen megoldhatóvá tette a felszínen.


A környék barakkjai, telepei még álltak az építkezés idején. Kép: AHGY

Az épület programja magába foglalta a SZOT nyomdáját - amely később a Népszava szerkesztőségével és nyomdájával is kibővült -, a Nyugdíj Intézet és a Pest megyei SZOT irodaegységeit, egy gépkocsi javító és szerviz üzemet, valamint a Táncsics könyvkiadó raktárrészlegét.


Építés közben, a hetvenes évek elején. Kép: AHGY

A nyomda, a gépkocsiszervíz és a konyhák, éttermek, öltözők a 3 szintes lepényépületbe kerültek, melynek közepét egy belső gazdasági udvar foglalta el. A Petneházy utca felől szervezték a gazdasági forgalmat, míg a személyforgalom a hídfő irányából érkezett.


Az alaprajz tervezésénél a közlekedő területek minimálisra csökkentésre volt a cél. A liftek előterét úgy tervezték, hogy minden szinten sok fényhez jusson - ez ugyanis a legfontosabb belső közlekedési mód. A tűzrendészeti előírásoknak megfelelően két lépcsőház is épült, homlokzatra nyílón, füstelvezetővel. Az irodaegységek részben cellás irodák, részben nagyobb, 14 főre tervezett irodaterek. A belső mag az épület északi oldalára került, a liftek előtere és a lépcsőházak kapták a legárnyékosabb tájolást, az irodák így jól benapozottak.

Monolitikus szerkezettel készültek a vasbeton belső falak, valamint az alul-felül sík gerenda nélküli vasbeton födémek, ugyanakkor előre lettek gyártva a homlokzati pillérek. Így oldották meg a munkaerőhiányos környezetben a gyors építést. Alapozásként vasbeton lepényalap készült, külön a vasbeton falak és külön a homlokzati pillérek alatt. A lepényépület a toronyházra támaszkodik, így csak annak megépítése után épülhetett fel. Építés közben folyamatosan mérték az épület süllyedését és elhajlását. A tervezett 11 cm helyett csak 1-2 cm süllyedést tapasztaltak.



A külső határoló falakat úgy alakították ki, hogy az épület légkondicionálásában is részt vegyenek - az eredeti költségvetés ugyanis légkondicionálást nem tartalmazott. A külső falak ikersejttéglából készültek, a nyílászárók pedig billenő ablakok voltak. Az ablakok közötti kifalazás egyszerre hőszigetelő és tűzgátló. Az árnyékoló szerkezet acéltartókra helyezett Luxaflex lamellákból készült, ez egyben a ház megjelenését is meghatározza. A burkolat zsalus felületei a parapet fal előtt függőlegesen helyezkednek el, attól kb. 140 cm-re. Így nyáron az ablakfelületek nem kapnak közvetlen fényt. A szerkezet ugyanakkor pallók lefektetésével a homlokzat tatarozásához állványként is funkcionálhat, és a szél elleni védelmet is ellátja a felső emeleteken. Függönyfalas megoldást anyagi okokból nem akalmazhattak.


Kilátás a torony tetejéről

A torony távfűtéssel épült ki. Az alsó hat szintet a városi vízhálózatról látták el, a felső szintekhez táptartályt telepítettek a ház tetejére. A két tartályt szivattyúval töltik fel: az egyik a hideg vizet adja, a másik a földszinti bojlerekhez biztosította a vízellátást.

Komoly gondot jelentett a tervező számára, hogy a közlekedőterekbe megfelelő padlóburkolatot szerezzen. Törekvés volt ugyan minőségibb anyagra, ám nem találtak olyat, ami a tűzvédelmi előírásoknak is megfelelt volna, így végül metlachi burkolat mellett döntöttek, bár a magassarkú cipők szépen kopognak rajta - nem éppen ideális megoldás irodaházba.



Az épülethez 1995-96-ban egy új toldalékot építettek a Váci út felőli oldalon. Ez lett az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság új irodaépülete (Váci út 73.). Ennek építési engedélyezési tervét készítette Dúl Dezső, a további építésztervezők dr. Komjáthy Attila, Tóth Zsuzsanna és Klinyecz Margit voltak. Az épület az Alba Régia Építő Vállalkozó Rt. kivitelezésében épült fel. Az új épület már nem akart az ég felé törni. Schüco FW50 típusú függönyfallal szerelték homlokzatát, tükröződő üvegfelületekkel.

Az 1973-ban befejezett építkezés nagyon gazdaságosnak bizonyult: egy légköbméterre vetítve 1600 Ft volt az építési költség. Ennek dacára nagy volt az ellenállás a magasházak építésével szemben. Akkoriban az egyterű irodákkal szemben a cellás irodákat preferálták az építtetők. A korszak rettenetes állapotú liftjei mellett ott volt a félelem az emberekben: mi lesz, ha nem működik a lift, és a 15. emeleten kell dolgozni? A gazdaságossági szempontok ellen szólt az is, hogy a nyugati és amerikai nagyvárosokkal ellentétben nálunk a telekárak viszonylag alacsonyak maradtak a nagyobb városokban is, így ez sem jelentkezett ingatlanpiaci, gazdaságossági nyomásként. Ugyanakkor - érvelt Dúl Dezső - a város túlzott szétterjedése óriási közlekedési, közműépítési terheket jelent, ami ellen hatásos eszköz lenne a koncentráltabb, magasabbra törő építkezés. A vita ez ügyben ma is tart...

Források:
Népszabadság, 1973 júl. 20., p.4.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság új irodaépülete - Budapest XIII., Váci út 73.Magyar Építőipar, 1997/3-4. p. 100.
Szakszervezeti nyomda és irodaház. Magyar Építőipar, 1970/9. p. 532.
A magasházak tervezési és szerkezeti problémái a SZOT Budapest, Váci úti irodaházával kapcsolatban. Magyar Építőipar, 1976/3. p. 132.


A Fővárosi Blog az alábbi helyeken is elérhető:

Talán már láttad a neten egy ideje keringő újabb timelapse videót. Pátzay Ádám készítette a 2012 végén forgatni kezdett dokumentumfilmet, amely a BKF mozgókép szakán diplomamunkája is lett. A Fővárosi Blog egy kicsit utánajárt a videó részleteinek is.
(forrás)

Milyen házak épültek a Vár falai között a második világháború után? Az alábbiakban néhány ilyen épületet mutatunk be. Az utolsó részben két olyat, amely már a rendszerváltás után épült fel.

A rendszerváltás után

Az elmúlt két évtizedből két épületet érdemes kiemelni: Reimholz Péter egyik fő művét, a HAPIMAG apartmanházat és az Anjou-házat.


A Bécsi kapu tér a második világháború után (kép: Budapest újság)

Az alábbiakban száz évvel ezelőtti hírekből válogatunk, Az Est korabeli cikkei alapján. A cikksorozat összes megjelent tagja itt olvasható.

"Egyetértés jött létre arra nézve, hogy a keleti pályaudvart 500 méterrel hátrább tolják..."

Július 2: Küldöttség az autobusz érdekében. Az autóbuszok kérdése a nyári szünet előtt nem igen lesz elintézve. Erre vall legalább Bárczy István polgármesternek mai válasza, melyet két küldöttségnek adott. A két küldöttség közül az első a VII. kerületi polgárokból állt, a kikhez csatlakoztak a Tabán és a Gellérthegy környéki lakók. A második küldöttség, a mely az I. II. és III. kerület bizottsági tagjaiból állott, dr. Hennyei Vilmos vezetésével járult a polgármester elé. Mind a két küldöttség az autobusz sürgősségét jelentette be, és a második küldöttség az ügy letárgyalására még egy rendkívüli közgyűlés összehívását is óhajtja.
A polgármester mind a két küldöttség előtt kifejtette álláspontját. Meggyőződése szerint egy közgyűlés keretében nem lehet az ügyet elintézni és a rendkívüli közgyűlés összehívását helyteleníti, sőt ellenzi, nem mintha nem értené meg a közönség óhaját, sőt ezzel egyetért és tudja, hogy ezekkel az autobuszokkal a főváros közlekedését ideálissá lehet tenni, de az ügy összes részleteiben még nincs tisztázva és sem a bizottsági tagok, sem ő maga még nem tanulmányozhatta át a kérdést. A főváros fontos érdekének tartja, hogy ne felületesen oldják meg e fontos kérdést. Majd megjegyezte, hogy ő nem akarja mesterségesen halasztani a kérdést, csak az áttanulmányozásra akar időt nyerni. A maga részéről hajlandó egész nyári szabadságát a kérdés áttanulmányozásának szentelni. A küldöttség és a polgármester abban állapodtak meg, hogy a július 2-iki közgyűlésre bejelentett interpellációra adandó polgármesteri választól teszik függővé a budaiak, hogy fentartják-e a rendkívüli közgyűlést sürgető kérésüket.

Július 3: Szanatóriumot bérel a főváros. Volt egyszer a fővárosban, a Bakács-tér 10. szám alatt, egy rosszul menő szanatórium, a melyre a tulajdonos, dr. Erdey özvegye évek óta ráfizetett. Az özvegy családja végre is megunta a ráfizetést és értékesíteni akarta a szanatóriumot, melyet az alapító szülő nők és női betegek részére rendezett be. Ha Budapesten valakinek rosszul jövedelmező üzlete van és ezt valahogyan értékesíteni akarja, legelőször is a fővárosra gondol, a hol kis utánajárással majdnem minden keresztülvihető. Erre gondolt az Erdey-család is és a fővárosnak ajánlották megvételre a rosszul jövedelmező szanatóriumot. Az Erdeyék rossz üzlete szerencsésen összetalálkozott a főváros közegészségének egy súlyos hiányosságával, azzal, hogy a fővárosban csak egy szülészeti osztály van, a mely már régóta kevésnek bizonyult. A rosszul jövedelmező Erdey-szanatórium és a főváros közegészségügyének eme hiányossága között azután egy ügyvéd, a ki vonatkozásban van a kórházak igazgatójával, csakhamar megtalálta a kapcsolatot és a szanatórium megvételét szorgalmazta a fővárosnál. A megvétel, melynek ára 600 ezer korona körül forgott, azonban nem jött létre. Közben a szanatóriumot egy magánosnak jóval olcsóbban, 480 ezer koronáért kínálták a tulajdonosok. Ez a vásár sem jött létre és ezek után épp a mai közgyűlés tárgysorozatában találkozunk újra a szanatóriummal, a melyet a közegészségügyi osztály most már évi 44 ezer koronáért bérbevevésre ajánl. A főváros nemcsak túlmagas bért fizetne a szanatóriumért, hanem a szülő nőknek olyan drága kórházat létesítene, a hol egy beteg ápolási költsége több mint kétszeresébe kerülne annak az összegnek, a melybe például a Rókus-kórház szülészeti osztályán egy beteg kerül.

Július 3: Elrendelték a csődöt a Ritz-szálloda ellen. Jelentettük, hogy a Ritz-szálloda tegnapelőtt tartott közgyűlésén gróf Szapáry Pál elnök bejelentette, hogy az igazgatóság megkérte a részvénytársaság ellen a csődöt. Tegnap újból kisérletek történtek, hogy Szapáry vonja vissza az igazgatóság csődkérvényét, mert Grünwald és Schifferék, valamint Gyömrőék állítólag valami újabb megoldást találtak, a melynek alapján a bérbevétel mégis csak megtörténhetik. Ezek a tárgyalások azonban eredménytelenek voltak, illetve mire gróf Szápáry hajlandónak nyilatkozott a csődkérvény visszavonására, már késő volt, mert a kereskedelmi és váltótörvényszék tanácsülése már foglalkozott az ügygyel és az igazgatóság kérelmének megfelelően elrendelte a társaság ellen a csődöt. Tömeggondnokká kinevezte Püspöky Emil dr. ügyvédet és bejelentési határidőül szeptember elsejét jelölte meg. A Ritz-szálloda 1909. október havában alakult meg, míg a szállodát a múlt év november havában nyitották meg. A részvénytőke eredetileg 700.000 korona volt, a melyet később 1.2 millió koronára emeltek föl. Ugyanakkor pedig 800.000 koronás törlesztéses kölcsönt vettek föl. Múlt év április havában a közgyűlés 5.7 millió koronára emelte a részvénytőkét, ha a bécsi szállodaterv megvalósítható lenne. Ez azonban nem következett be és így ez a részvénytőkeemelés semmisnek tekinthető. A vállalat hitelezői túlnyomólag azok a vállalkozók, a kik a szálloda építésében és felszerelésében résztvettek. A bankok követelése jelzálogilag biztosítva van. A társaság igazgatóságában igen előkelő külföldi tőkések foglaltak helyet, köztük herceg Colorado-Mansfeld József, Higgins Vince és igen nagy részvénymennyiség felett rendelkezett Muraviev herceg, a dúsgazdag orosz földbirtokos. A vállalat magyar igazgatósági tagjainak többsége a válságos viszonyok bekövetkeztével lemondott állásáról.

Július 5: Miért rosszak a bérkocsik. Az autotaxi-engedélyes társaságok a fővárosnál deponálták azt az összeget, a mi a kötelező 250 bérkocsi-rendszám megváltására szükséges. Kimondották, hogy a megváltásra ez év végéig kell jelentkezni. Mindjárt a legelején vagy 60 bérkocsis jelentkezett rendszám-megváltásért, de az ügyüket - habár most már a 430-at is meghaladja a kérvényezők száma - nem intézik. A mesterségüket feladó bérkocsisok ugyancsak várják a 3000 koronákat és a városnál eddig még egy fillért sem utaltak ki nekik. A kifizetés halogatásának azután az a következménye, hogy azok fiakkeresek, a kik már a rendszámbeváltási kérvényt beadták, semmi gondot nem fordítanak többé a fogatukra, mert már nem érdemes. Nem költenek gummire, nem cserélik a lovakat és nem gondozzák a kocsit. Így történik azután, hogy tisztán a főváros kondolenciájából lassanként kevés kivétellel olyan hitvány, rozzant alkotmányok döcögnek már fiakker címen az utcán, a melyekbe ülni nemcsak undorító, de veszedelmes is. Ki kell fizetni ezeket az embereket, mielőtt még baj történik.

Július 5: A keleti pályaudvartól a nyugatiig. A Városi új vonala. Mától kezdve a főváros közlekedése lényegesen előrehaladt. Ma nyílt meg ugyanis a Budapesti Villamos Városi Vasút új vonala, a mely a keleti és nyugati pályaudvar között közvetlen villamos összeköttetést létesített. Ma reggel félhat órakor indult az első 46-os jelzésű sárga kocsi a Rókus-kórháztól és a Tisza Kálmán-téren át a keleti pályaudvar elé kanyarodott, a hol befordult a Bethlen-utcába. Az új vonal rég óhajtott kivánságát elégíti ki a főváros és a vidék lakosságának. Eddig a Rákóczi-úton és a Nagykörúton át haladva a keleti és a nyugati pályaudvar közötti út a legjobb esetben 30-35 percig tartott; most ez az út az új vonal segítségével alig tart 12 percig.
Ma délelőtt tíz órakor próbautazást tettünk Budapest új villamos vonalán. (…) A két pályaudvar közötti forgalomnak megfelelőleg néhány útikoffer rejtőzött a padok alatt és az utasok örömmel kérdezték a kalauzt, a kin vadonatúj kabát és frissen kimosott vászon-nadrág volt, hogy mennyibe kerül az utazás.
Meg kell állapítanunk, hogy az összes utasokat kielégítette a válasz és a 12 fillérrel, a mennyibe egy-egy kerül, mindenki meg volt elégedve. Közben áthaladtunk a Bethlen-utcán és keresztezve a Damjanich-utcát, behajóztunk a Bajza utca újonnan megnyitott részébe, a hol szerencsésen elértük a Városligeti-fasort. Itt kisebb állomás következett, a mennyiben a felsővezeték itt alakul át alsóvezetékké, és a kocsit ennek megfelelőleg felszerelve, tovább indultunk. A fasorokon keresztül bejutottunk a Felsőerdősor-utcába, a hol átfutva az Andrássy-úton, illetve a köröndön, tovább haladtunk az AlsóErdősorban, a melynek végén csatlakoztunk a Városi villamos Podmaniczky-utcai vonalához. A Podmaniczky-utcán át azután minden akadály nélkül eljutottunk a Teréz-körútig, a hol az új vonal végállomása van. A megérkezés pillanatában az óra tíz óra húsz percet mutatott, tehát az utat a két pályaudvar között 12 perc alatt tettük meg.
Az új vonalon a kocsik ötpercenkint közlekednek és a jelek arra vallanak, hogy egyike lesz a társaság nemcsak legforgalmasabb, de legfontosabb és legnépszerűbb vonalainak is. (...) A délelőtt történetéhez tartozik annak a megemlítése is, hogy a kalauzok minden állomásnál kihajoltak a kocsikból és az utcasarkon lévő jelzőtáblákról olvasták le az utcák neveit. Néhány nap múlva minden bizonynyal meg fogják tanulni az utcák neveit és az új vonalon minden baj nélkül fog lebonyolítódni a forgalom, Budapest legőszintébb örömére.

Július 8: A Generali új palotája. A Trieszti Általános Biztosító-Társaság tudvalevőleg megvásárolta a budapesti kereskedelmi testülettől a régi Lloyd-épületet és a hozzá csatlakozó Dorottya-utcai, valamint Mária Valéria-utcai házak telkén óriási bérpalota építését határozta el. A bérpalota terveire pályázat volt kiírva, a melyre huszonöt pályamunka érkezett. Értesülésünk szerint a bírálóbizottság a legközelebbi napokban fog dönteni. Úgy halljuk, a pályázat eredményes volt és a döntés egyúttal maga után fogja vonni az építéssel való megbízatást is. Az építést csak a jövő év folyamán fogják megkezdeni, mert egyes bérhelyiségek fölmondási ideje még körülbelül egy évig tart.



Július 8: A Halász-féle házak sorsa. A Halász-féle belvárosi házak sorsa, úgy látszik, most véglegesen eldőlt. A nagy házcsoportot tudvalevőleg a megtartott bírói tárgyaláson három csoport vásárolta meg, a melyek mindegyike külön részvénytársaságot alapított tulajdonjogának kihasználására, illetve az új paloták fölépítésére. Most a három részvénytársaság, hogy a bírói árverés eredménye jogerőre emelkedjék, utóajánlatot adatott be és a megtartott újabb árverésen ismét megvásárolta az egész telektömböt. Most aztán végleg a három társaság tulajdonába került a házcsoport és ha a jelzáloghitel megszerzése biztosítható lesz, úgy az új házcsoport építése megkezdődhetik. A három részvénytársaságnak közös igazgatósága és felügyelő-bizottsága van és mindegyiknek 100.000 korona az alaptőkéje.



Július 10: A fővárosi pályaudvarok kihelyezése. A fővárosi pályaudvarok kihelyezése körül már megindultak a tárgyalások a főváros és a kereskedelmi minisztérium között. A tervezet, a melyet a minisztérium a pályaudvarok elhelyezésére vonatkozólag készített, nagyjában megfelel a főváros intencióinak és csak a részletekre nézve vannak még nézeteltérések. Egyetértés jött létre arra nézve, hogy a keleti pályaudvart 500 méterrel hátrább tolják és a mai lóversenytér helyén fogják elhelyezni. Nagyobb nézeteltérés van azonban a nyugoti pályaudvar elhelyezését illetőleg. Erre vonatkozólag a főváros óhaja az, hogy a nyugoti pályaudvart legalább három kilométerrel kell hátrább tolni, mert a kereskedelmi forgalom érdeke azt kívánja, hogy az a vidék teljesen felszabaduljon. Ezzel szemben a minisztérium szociális szempontból nem tartja megengedhetőnek, hogy a pályaudvar oly messze essék a főváros belső részétől és az ott esetleg kialakuló új kereskedelmi központot az alkalmazottak nagy tömege nehezebben, tehát drágábban érhesse el. A főváros nem tette magáévá ezt a felfogást, mert hisz a külföldön is mindenütt külső részeken helyezik el a pályaudvarokat és a közönség érdekein azzal segítenek, hogy olcsó és gyors közúti közlekedéssel kötik össze a pályaudvarokat a városi központokkal. A részletkérdésekre nézve fennálló ellentéteket könnyebb lesz elintézni, de úgy hiszik, hogy minden tekintetben meg lesz őszre a megegyezés és a jövő évi költségvetésbe már fel is fogják venni az áthelyezéshez szükséges költségek első részletét.



Július 15: Ki fogja végezni a Lánchíd átalakítását? A Lánchíd újjáépítése alkalmával végzendő munkák teljesítésére a pénzügyminisztérium nyilvános árlejtést hirdetett. A közel két millió koronás vállalkozásra mindössze hét ajánlat érkezett, közöttük a Grünvald testvérek és Schiffer-cég, a Gregersen-cég, Schlick-Nicholson r.-t., Pittel és Brausevetter, Zsigmondy Béla, Fischer Henrik és Fia és Somlyó József vállalkozók. A legdrágább ajánlatot a Fischer-cég (2.15 millió korona), a legolcsóbb ajánlatot pedig a Pittel és Brausevetter-cég (1.3 millió korona) adta be. A minisztérium a feltételek szerint kikötötte, hogy nem tartozik a legolcsóbb ajánlatot elfogadni, a miből a viszonyok ismerői arra következtetnek, hogy ismét ama nagy vállalkozók egyike fogja a munkálatokat megkapni, a mely mostanában minden nagy közmunkát magának tud megszerezni.

Július 16: A Széchenyi-fürdő artézi csöve.(Panaszos levél.) E hó elején a városligeti artézi kútnak ivókúrára rendelt kifolyását az Aréna-útnál is elzárták. A gyógyulást keresők most az új Széchenyi-fürdő oldalában elhelyezett kifolyó-csőnél gyülekeznek, hol bosszantó dolgot kell tapasztalniok. A lecsorgó víz alatti medence ugyanis oly magas, hogy még tekintélyes magasságú ember sem képes másként a vizet poharába felfogni, mintha a medence szélére feláll. Asszonyok természetesen nem igen vállalkozhatnak erre a gimnasztikára, hanem vagy meg vannak fosztva a gyógyvíztől, vagy pedig igénybe kell venniök mások szívességét, a mit viszont nem mindenki tesz meg szívesen. Nem lehetne ezen valahogy segíteni? Kiss Lajos, magántisztviselő.

A Lloyd palota a koronázási dombbal Klösz György felvételén

Július 25: A Lloyd-klub régi és nemes palotájának is nekiesnek a csákányos emberek, a kik Budapesten mintha gonosz razziát tartanának, s a hol még felfedeznek egy szép házat a régi Pestből, hajrá, neki, hó-rupp, - földig lerombolják. El kellene valahogy rejteni az elárvult építészeti emlékeket... (...)
Ebben a lelketlen Pest-pusztításban most a Lloyd-klub került sorra. Lebontják. És mi jön a helyére, a legszebb helyre, Budapest legkényesebb és legbecsesebb pontjára? Egy kolosszális parvenü tolakodik az Akadémia és a Lánchíd nemes szomszédságába, a Generali biztosító társaság új épülete. És milyen lesz ez a hatalmas épület, a mely a Duna balpartján a királyi palota szomszédvára gyanánt fog emelkedni?
A művészek megbántva fordulnak el a kivitelre megvásárolt tervtől, a lapok felháborodva írnak róla, a zsűriben pedig helyet foglalt Alpár Ignác, a dolog Hübnerének az apósa, a ki - alig egy-két kivétellel - már oly fárasztóan megrakta Budapestet a maga művészietlen pagodáival. A Lloyd-klub helyére tehát az Alpár-épületek veje jön.
A fővárosnak nem szabad belenyugodni ebbe az egészségtelen döntésbe s meg kell akadályoznia, hogy ebből az antipatikus tervrajzból épület legyen. Ez az építkezés nem a Generali és Alpárék privát ügye, mert az úgynevezett palotát nyilvános helyre építik, Budapest legféltettebb terére, a szemünk elé, az ország szeme elé s a Budapesten megforduló világ szeme elé. A város tervszerű csúfításának egyszer már gátat kell vetni, míg Budapest egészen meg nem undorodik önmagától. Nagy építészeink, európai nevű művészeink vannak, a fővárosnak az ő szakvéleményükhöz és ízlésükhöz kell fordulni.
Most halljuk, hogy a város építészeti szabályrendeletet dolgoz ki s azt január elsején életbe lépteti. Reméljük, elég jókor jön még, mielőtt a Generali ízléstelen és cinikus téglaboglyáját felrakják.

Július 26: A kislakás-építés mérlege. - Az Est tudósítójától. - A főváros építkezési albizottsága ma ülésezett Krátky János tanácsnok elnöklésével s az ülésen Kabdebó Gyula műszaki tanácsos mutatta be a fővárosi kislakás-építés mérlegét.
A kislakásépítés akcióját 1909. elején indította meg Bárczy polgármester azzal a programmal, hogy öt év alatt, harminc millió korona költséggel öt-hatezer kislakást fognak létesíteni. A házak el is készültek a műhelybérház kivételével, a mely azonban az idén novemberben szintén megnyílik. Ezenkívül visszamaradtak a kerületi szükséglakások, mert még nincs reá elég alkalmas telep.
Az előirányzat értelmében huszonhárom kislakásos bérház (1-től 3 szobáig) és tizenkilenc kislakásos telep (1 szoba) épült, ezenkívül a Népszálló és a Népotthon. A számítások szerint e felsorolt összes lakások bére kétmillió koronát tesz ki. A lakások építkezésénél eddig megmaradtak a programmon belül, mert a közgyűlés által 1910-re engedélyezett 7,967.431 koronábaól a valóságban 7,938.743 koronát, tehát kevesebbet költöttek el. A második részlet leszámolása még nem történt meg. A tanácsos jelentéséhez még azt a kedvező záradékot fűzte, hogy lakbérhátralékban senki sincs és üres lakás egy sem volt.
A részletes jelentés számaiban laikus ember alig igazodhatik el, de mint érdekes adat, állítólag megállapítható belőle, hogy az akció 6000 kislakást adott a fővárosnak s egy szobára eső átlagos évi bér körülbelül 200 korona.

Július 27: A B. H. É. V. túlzsúfolt kocsijai.(Panaszos levél.) Tekintetes szerkesztőség! Szíveskedjék Az Est-ben a következő soroknak helyet adni: A Vágóhídtól a Külső Soroksári-úton indul a B. H. É. V., a mely Dunaharasztiig villamos árammal közlekedik, onnan Ráckevéig pedig helyiérdekű vicinális, kis gőzmozdonynyal. A kora reggeli órákban háromnegyed ötkor indul el az első vonat Szigetszentmiklsóról Budapest felé. Ez a vonat 7-8 kocsiján szállítja be a fővárosba törekvő kofákat és a gyárba igyekvő munkásokat. A vonaton 2-300 kofaasszony utazik, mindegyik magával hoz 3-4 kosarat, megtöltve folyós árukkal, kacsákkal, baromfiakkal, egy kocsiban 50-60 ember szorong, az ülések, polcok szintén zsúfolva vannak a kofák portékájával. A mikor a munkások Erzsébetfalvát elhagyva, elérkeznek gyáraikhoz, hogy a túlzsúfolt kocsiból kiszabadulhassanak, összegázolnak mindent. A munkások pipafüstje keveredik a kofák portékájának szagával, a mely oly elviselhetetlen bűzt okoz, hogy az ember szédül, mikor szabad levegőre jut. a vasúttársaságot kötelezni kellene arra, hogy ne engedje hogy személyszállító kocsijait kofák áruszállításra használják föl, kapcsoljon a mozdonyhoz több elhasznált személykocsit, a melyekbe az árukat berakhassák. Kötelezni kellene azonkívül a társaságot, hogy minden egyes út után hatósági felügyelet alatt fertőtlenítse ezeket a bűzös kocsikat. Ha a rendőrhatóság és a főorvosi hivatal a dolgokat megvizsgálja, meg fog győződni panaszom jogosultságáról.

Július 29: Vizivárosi búcsú. Vasárnap tartották meg a vizivárosi búcsút, mely ezúttal is igen élénk volt. A Batthyány-tér és környéke telve volt sátrakkal és mutatványos bódékkal. A búcsú egyházi része reggel 6 órakor csendes misével kezdődött. Délelőtt fél 10 órakor körmenet volt, utána zenés nagymise, melyet a templom plébánosa tartott. Délután 4 órakor ünnepi vecsernye zárta be az egyházi részt, a mely után folytatódott a vígság és a korcsmák hajnalig nagyon élénkek voltak. A búcsusokat a délutáni zápor egy időre szétverte, de az eső megszüntével ismét folytatódott a zaj és a lárma.

Július 30: A Kristóf-téri házbeomlás. - Az Est tudósítójától. - Ma délben volt Goreczky Zsigmond IV. ker. elöljáró vezetésével a hatósági vizsgálat a Kristóf-téri házbeomlásnál. (...) A bizottság megállapította, hogy a Szénási-féle üzletben, éppen úgy mint a többi lakásban bennmaradhatnak a lakók, mert további veszedelem nem fenyegeti őket. Hogy terhel-e valakit bűnös könnyelműség, azt csak a törmelékek eltávolítása után fogják megállapítani.

Július 30: Megnyílik a Tivoli. A Nagymező-utcai Tivoli-mozi, mely a múlt mozi-évad legjelentősebb sikere volt, szombaton, augusztus 2-án kezdi meg sorozatos előadásait. A két hónapos nyári szünet alatt a fővárosnak ezt a szórakozóhelyét ízlésesen renoválták és egy legújabb szerkezetű, a maga nemében egyedüli szellőztető készülékkel szerelték föl. A Tivoli tehát nemcsak népszerű mozi, hanem egyúttal a legszellősebb budapesti szórakozóhely lesz.

Július 30: A hűvösvölgyi diáktelep. A főváros fejlődési programjába nemrég felvették már diáklakás-typusnak a külön diáktelepet, Angliában és Amerikában bevált minta szerint. De megvalósításig még nem jutott a dolog. Most azonban dr. Bárczy István polgármester utasítására a főváros szociálpolitikai ügyosztálya tett előterjesztést a tanácsnak, és elhatározták, hogy magántőke bevonásával egy diáklakás-telepet létesítenek.
Még ez év szeptemberében megnyílik a "Budapest székesfőváros tanácsának erkölcsi pártfogása és ellenőrzése alatt álló hűvösvölgyi diáktelep." A telep a Vadorzó-út mentén elterülő szállóiban és pavillonjaiban évente szeptember hó 1-től június 1-ig mintegy 140 modernül bútorozott, tiszta szobát ad egyetemi hallhatóknak. Egy ilyen szoba havi bére 30 korona s ha azt két vagy legfeljebb három hallgató bérli, megoszlik. Ilyen formában havi tíz koronáért kapnak lakást az egyetemi hallgatók és öt koronáért mérsékelt villamosvasúti havibérletet. A diáktelep lakói a központi városházi városi étkezdében 80 fillérért ebédelhetnek, reggelire és vacsorára a diáktelep buffetjében mérsékelt áron kosztolnak.
A főváros könyvtárt, olvasószobát és minden pavillonban társalgó és játékszobát tart. Lesz tennisz, fottball, statingrink, ródli és skipálya. A diáktelep lakói az összes sportpályákon 50%-os árengedményt kapnak. Lesz telepi mosoda, és külön olcsó fodrász, szabó, cipész. Az egyetemi hallgatónők gondos női felügyelet mellett külön pavillonban fognak lakni.


A Fővárosi Blog az alábbi helyeken is elérhető:

Érdekes információt kaptam Szerdahelyi Márktól.

A Margitszigeti halastó leengedése miatt láthatóvá váltak a "Rákász fiú" szobrának talpkövei. Egy járókelő észrevette, hogy az egyik kövön betűk, feliratok vannak. A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Budapest Galéria szakemberei a helyszínre mentek és leemeltették a szobrot, a talpkövet pedig kicseréltették. Így vált bizonyossá, hogy a kő Mikus Sándor 1949-ben készített "Steinmetz kapitány" szobrának talpazatán állt. A most a budatétényi Szoborparkban álló alkotás azonban - akárcsak az Osztapenkó - új emelvényt kapott, így érdekes kérdés, hogy vajon hogyan került - nyilván az áthelyezés ideje körül - a kőtábla a margitszigeti halastóba, a Rákászfiú alá? (Egyébként a leemeléskor egy 20 Ft-os is előkerült.)

Július 4-én a SIP (Steindl Imre Program) vezetőjével, Wachsler Tamással jártuk be a Kossuth teret, hogy kiderítsük: milyen lesz a tér 2014 március 14-én?


(A kép forrása)

A Bródy Sándor utca 8. szám alatt található az az épület, amely 1865-től 1902-ig Képviselőházként szolgált. Tervezője Ybl Miklós volt. 1902-ben aztán a képviselők elköltözhettek a Kossuth térre, a felszabadult házat pedig az első világháború végéig főleg vásárokra és kiállításokra használták. 1920-ban már filmvetítések is voltak itt az első emeleten. 1935-ben írták alá azt a szerződést, amelynek értelmében 1942-től az épület az olasz állam tulajdona lett. Az Olasz Kultúrintézet 1943 június 21-én nyílt meg a házban, erről szól az alábbi filmhíradó:


További Nava Filmhíradókhoz katt ide!

Szentháromság tér 7-8.

A török korban még három ház is állhatott a most Szentháromság tér 7-8. számmal jelölt telken. Ezeket később összevonhatták, mert ezen a területen állt később a Nagyboldogasszony templomot gondozó domonkosrendi apácák rendháza. Erre az új ház törésvonala emlékezteti a mai szemlélődőt, pontosan ott, ahol az ásatások során házsarkot, telekhatárt mutattak ki. Még a tető vonala is megtörik ezen a ponton. De ne szaladjunk ennyire előre: az új lakóház (ma hotel) története korábban, a hatvanas években kezdődik.


Foghíjtelek a hatvanas évek elején

Az alábbiakban száz évvel ezelőtti hírekből válogatunk, Az Est korabeli cikkei alapján. A cikksorozat összes megjelent tagja itt olvasható.

"És hogyha a vendég nem ad borravalót?... amilyen egy pofát vágok én akkor, azt nézze meg a nagyságos úr!"