Az Alagút 1857-es átadását követően számos problémával kellett megküzdeni a vízszivárgástól a háborús eseményekig. Az alábbiakban ezt a bő másfél évszázadot tekintjük át.

Az Alagút krisztinavárosi bejárata 6,1 méterrel van magasabban, innen 1,8%-os lejtéssel halad végig rajta az út a lánchídi bejáratig. Szélessége 9,5 méter, magassága 7,85 méter és 10,72 méter között váltakozó. Az Alagút felett közel 40 méterrel található a Szent György tér.

Már az Alagút építése során is feladat volt a szivárgó vizek folyamatos elvezetése. Az építéskor azt remélték, hogy elég, ha a tégla boltozás és a hegy anyaga közötti résekbe köveket tesznek vagy kisebb tárókat építenek. Ez azonban nem oldotta meg a gondokat, a vízszivárgás, a víz lassú pusztító munkája a mai napig is problémaként jelentkezik. A helyzeten csak részben javított, hogy a háború után a Várnegyedben új csatornahálózat épült ki – az esővíz jobb elvezetése pedig csökkentette a leszivárgó víz mennyiségét.

A világítást kezdetben olaj mécsesekkel, később petróleum lámpákkal oldották meg. Kezdetben csak az alsó két métert vakolták fel, felette a tégla boltozat szabadon látható maradt. Az útpálya először fakocka burkolatot, a járda kőlapokat kapott. A századforduló környékén két modernizációt is végrehajtottak: 1896 körül kiskocka burkolattal látták el az útpályát, majd kiépítették az alagút gázvilágítását. Ez utóbbi helyére 1915-ben került villany világítási rendszer. Az 1930-as években már travertin lapokkal burkolták az alagút falának alsó méterét, valamint leaszfaltozták az útpályát. 1962-ben higanygőzlámpás világításra cserélték az elavult régit, de ennek nagyon alacsony volt a fényereje. Az 1973-as nagy felújításnál a korábbi 35 lámpatest helyett 180 darab nátriumgőz lámpát szereltek fel.

A Lánchíd építési helyének véglegesítése egy új alagút építésének igényét is felvetette. Innen több éves küzdelem vezetett el az építés megkezdéséig, amely csak négy évvel a híd átadása után kezdődhetett meg.

Az építésre szerződött részvénytársaság megalakulása és a kiviteli tervek elkészítését követően 1853. február 10-én megkezdődhetett az Alagút építése. Egyszerre álltak neki a munkának a Krisztina tér és a Lánchíd felől, de fentről, a Várból (a még álló Hentzi-emlék mellett) is lefúrtak egy közel negyven méter mélységű aknát.

A magyar romantikus építészet jeles alakja volt, több épülete ma is áll, mégis ismeretlen maradt a közvélemény előtt. Máltás Hugó házai.

Máltás Hugó (1829-1922) neve nem volt ismeretlen sosem a magyar építészettörténetben, mégis, mellőzött szerzőnek tekinthető. Sokáig még fő művének szerzőségét is vitatták. Ennek oka, hogy csak céhtag építőmester aláírása szerepelhetett egy építészeti tervrajzon, így számos, mesterjoggal nem rendelkező romantikus építész alkotása valaki más nevével szignózott a tervlapokon. A későbbi kutatások így elsősorban az építész rokonainak közlésére, a család által őrzött vagy éppen az Országos Levéltárnak átadott anyagokon nyugszanak.

2015. május 30-án hunyt el Dúl Dezső, a 20. századi magyar építészet egy különleges életművű alakja. 

Dúl Dezső 1925. június 18-án született Gyulán. Egyetemi tanulmányait 1943-48 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végezte.

Ahogy ötven vagy száz éve, ma is nagy vitákat képes kiváltani a kérdés: szabad-e kortárs építészetet csinálni történelmi környezetben? Hogy lehet ezt jól csinálni?

Az Úri utca 6. címen található ház előtt megállva a turista egy szép, régi házat lát maga előtt. Nyilván nem is sejti, hogy amit lát, az tulajdonképpen nem igaz.

Az Úri utca 6. (A szerző felvétele, 2022)

Ezen a homlokzaton ugyanis semmi nem történelmi. Az ablakok, a vakolat, a kapu, a homlokzat minden részlete huszadik századi, a második világháború utáni építés. Ez már a ház átadásakor nagy vitát váltott ki a szakmai körökben. Művészettörténészek és építészek érveltek pro és kontra. Hisz egyrészt ez a homlokzat szépen belesimul a vári lakónegyed házainak sorába. Másrészt viszont építészeti „hazugság” – ez a homlokzat sokkal régebbinek mutatja magát, mint amilyen korú valójában. Pont a lényeg, a történelmi múlt adta érték hiányzik belőle. Olyan, mint a Nikotex cigaretta, amely cigaretta ugyan, de nikotin nélkül – mondták az építészek, akik ezt a helyreállítást látva azt mondták: akkor már épüljön inkább modern, vállaltan kortárs épület, amit a léptékével, színezésével, ablakainak sorolásával a vári lakónegyed léptékébe lehet illeszteni.

Nemrégiben egy érdekes kezdeményezésről értesültem. A felvetés a következő volt: miért van az, hogy alig vannak utcanevek nőkről elnevezve Budapesten?

Mai, kissé leegyszerűsített homlokzatával már nem kelt akkora feltűnést a téren, pedig a Dísz tér 4-5. alatti palotának számos illusztris vendége és nemzetközi jelentősége volt egykor.

Ahogy az a Várnegyedben lenni szokott, e ház helyén is több kisebb állt a középkorban. Az első épületről tudjuk, hogy a 14. század második felében már állt. A 15. században az esztergomi káptalan tulajdonába került, aki bérbeadta egy Gáspár nevű vargának. Később Haischnaider Sebold, majd 1481-től Wirth János, a 16. század elején pedig Zeuch Tamás budai szűcs tulajdonolta, aki aztán 1523-tól zálogba adta a pozsonyi káptalannak. A ház északi szomszédja 1457-ben egy János nevű szűcsé volt, de 1481-ben már Polyák Péter nevén említették, majd 1523-ban Owary Altenburger Istváné volt. (A két házon kívül további építmények is álltak: az 1687. évi Hauy-féle helyszínrajzon két nagyobb és négy kisebb ház van feltüntetve.)

Mária Terézia is megszállt itt, Majláth Györgyöt pedig itt érte a halál. 1956-ban barna csuhás szerzetes, 1959 után óvodások is jártak ide. Helyreállítása a háború után például szolgált más felújításokhoz is. Irány a Dísz tér 3.!

A középkorban még nem kevesebb, mint 6 kis házikó állt ezen a telken, és még egy kis sikátornak is helyet szorítottak az 1687. évi Hauy-tervrajz tanúsága szerint. Az 1686-os ostrom után 4 házat tartottak még számon, 2 sérült vagy elpusztult mellett. Az ostromot követően a házak Werlein István kamarai inspektor birtokába jutottak, és 1696-ban már egyetlen szám alatt szerepeltek. 1695-ben, Werlein halálát követően Kolbacher kamarai kormányzósági tanácsos kezébe került az egész épületegyüttes, majd tőle tovább mostohafiához, Fuchs kapitányhoz, aki valamikor az 1730-as, 1740-es évek fordulóján Löffler Antal András kapitánynak adta el. De ő sem maradt sokáig tulajdonban.

A budai Batthyány-palota (Dísz tér 3.) Giessl-féle tervrajza, 1746. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára)

A MAVIR épületének lebontása után 2022-ben újabb épület kapcsán merült fel a kérdés: hogyan értékeljük a második világháború utáni helyreállítás során emelt várbeli épületeket? A kor neves építészei által magas színvonalon megálmodott épületek idejétmúltak csupán, vagy olyan értékek, amelyeket ma nem tartunk sokra, de néhány évtized múlva majd igen?

A Szentháromság tér 7-8. és Szentháromság utca 1-3. alatti telekre Laczkovics László és Jánossy György terveztek diplomata lakóházat. Akkor tehát még nem szállodára, hanem diplomaták elszállásolására szólt a tervezési program.

A Szentháromság térről 1906 körül készített fotó részletén még három ház sorakozik (fortepan.hu / Kurutz Márton)

A Hilton szálló két nagy tömbje közé egy régi torony ékelődik. Rajta egy nagy méretű dombormű őrzi Hunyadi Mátyás dicsőségét.

A Hess András nem is olyan régi épületei között valamikor a domonkosok kolostora és temploma állt. Az 1238-52 között épített templom legépebben megmaradt része a 15. századira datált Miklós-torony. A tornyon jókora domborművet találunk.

A budapesti Mátyás dombormű (a szerző felvétele)