Honnan kapta a nevét Kőbánya? Természetesen egy kőbányáról. Nem is akármilyenről! Bejártuk azt a földalatti bányarendszert, amelynek mészkövéből fél Budapest felépült.



A területet korábban "Kőér"-nek hívták - így említik IV. Béla 1244-ben kelt oklevelében. A középkortól már általánosan ismert volt az itteni kőfejtő tevékenység. A követ a bányajogot kapott földtulajdonosok fejtették ki. A leendő kőtömböt kisebb bevágásokkal körbehatárolták, majd a tömböt ékekkel hátulról lefeszítették. A bányarendszer központi folyosókról fésűs elrendezésben nyíló oldalágakkal épült ki, ez jól látszik a bányarendszer térképén:


A bányarendszer térképe: sárgával az önkormányzati kezelésű terület, naranccsal a Sörgyár alatti, többszintes terület

A kitermelés az 1838 után indult be igazán intenzíven. Abban az évben volt ugyanis a nagy pesti árvíz, és az újjáépítéshez kellett az építőanyag. Kőbánya köveiből jutott a Margit hídra, a Mátyás templomra, a Halászbástyára, a Citadellára, az Operaházra, az Egyetemi Könyvtárra, a Magyar Tudományos Akadémiára, az Andrássy út számos palotájára, és még a kecskeméti református templomra is. A mélyben három teremben kápolnákat is kialakítottak - a bányászok felekezetüknek megfelelően imádkozhattak a föld alatt! A helyszínekre kocsival szállították ki a bányában méretre vágott köveket. Közben a mészkőpor fehérre festette az utat - innen ered a Fehér út neve.

In the Dungeons from DeltaFilm on Vimeo.

A bányászat 1890 körül ért véget. Magyarország egyik legnagyobb, összefüggő pincerendszere maradt a bányák helyén. A számok lenyűgözőek: a járatrendszer több mint 32 kilométer hosszú a sárgával jelölt részeken - a naranccsal jelölt részekkel együtt már a maratoni táv feletti az össz-hosszúság. Összesen 180 ezer négyzetméter alapterület keletkezett a föld alatt. (Csupán összevetésül: az Arena Plaza összesen 180 ezer négyzetméter beépített és 65 ezer négyzetméter bérbe adható területtel rendelkezik.) A járatrendszer az Élessaroknál kezdődik, és a Jászberényi út illetve a Maglódi út mentén húzódik a Téglavető utca magasságáig. A csősztorony közelében összeköttetésben áll a Harmat utca - Ihász utca- Halom utca - Bebek út - Halom köz által határolt területen levő pincékkel. A pincék mélysége elég változatos. Van, ahol 10-15 méterrel vannak a felszín alatt, de van 30 méter mély pincetalp is.

A bányászat befejezése után felmerült a kérdés: hogyan tovább? Mit lehet kezdeni a létrejött pincerendszerrel? Először a szőlősgazdák és a borkereskedők hasznosították: a pincék jól megközelíthetők, a benti hőmérséklet pedig még 1 fokot sem változik tél és nyár között. A kőbányai Óhegy és az Újhegy a 17-19. században szőlőkkel volt beültetve. Elsőként 1844-ben, Schmiedt Péter rendezte be itt "sertárosházát" - ezzel a bor mellett a sör is megjelent a pincerendszer életében. Aztán 1862-ben Dreher Antal megvásárolta a Kőbányai Sörgyár telepét. Nem véletlenül jött pont ide: a sörgyártáshoz elegendő, bőséges víz is kitermelhető volt, az egykori bányarendszer pedig pinceként volt hasznosítható. A gyár hamar növekedni kezdett, majd a harmincas évekre magába olvasztotta Haggenmacherék üzemét, az Első Magyar Részvényserfőzdét és a Fővárosi Serfőző Rt.-t is. Mire eljött a második világháború, már csak a Polgári Serfőző Rt. maradt független. A második világháború idején a németek Messerschmidt repülőgépek motorjait szerelték a lent kialakított titkos üzemben, mellette óvóhelyet is létrehoztak (ld. a lenti képgalériában). Aztán a háború után az egész paklit államosították.

A rendszerváltás után a Sörgyárat privatizálták, ma a sörgyártás csak az ún. kettes telepen folyik, a Jászberényi út felőli részen. A Dreher gyárban 1923-tól már csak malátaüzem működött, ám - mivel ma már máshonnan érkezik az alapanyag -, erre sincs már szükség. Az önkormányzati kezelésű területen a korábbi gombatermesztés is megszűnt mára. Amióta a konzervgyár is megszűnt, és a sörgyártás is jelentősen átalakult, sokkal kevesebb vizet szivattyúznak ki a területről, mint korábban. Ennek köszönhetően a vízszint jelentősen visszaemelkedett, sok mélyebben fekvő termet elöntött a víz. A vízszivárgás már régen is probléma volt: a központi folyosókra folyatták ki, majd az összegyűlt vizet egy központi víztároló medencéből szivattyúzták ki a felszínre. Az állandó, közel 100%-os páratartalom és a csöpögő víz ráadásul mindent szétrohaszt: fa, kábel, acéltartó nem marad itt meg sokáig. Néha búvárok járnak le az elárasztott medencék egyikébe-másikába, ottjártunkkor egy kis bemutató-úszkálást is tartottak. (Ld. a zöldes fotókat a lenti képgalériában, és a videót alant.) A magas páratartalom egy csomó hasznosítási lehetőséget is kizár: raktározni szinte semmit sem lehet, állandó lakhelynek nem alkalmas, kifűteni az óriási méretek miatt képtelenség. Hát akkor mi legyen vele?


Búvárok az elárasztott járatokban

Néhány éve az önkormányzat projektet indított a terület hasznosítására. Az üzemben kulturális centrumot, az alsóbb területeken lakóparkot építenének. Több épület műemléki védettségű, ezt is figyelembe kell venni egy esetleges újrahasznosításnál. 2006-ban egy német egyetem bevonásával, hat európai projekt egyikeként kezdtek el gondolkodni a terület jövőjéről. Szép dolog volt barlangfürdőt, sörmúzeumot álmodni a területre, de az első kapavágásig nem jutott el az S1 projekt. Viszont oda eljutottak, hogy legalább a figyelem a területre szegeződött. Ennek egyik eredménye, hogy új, kicsempézett termeket találtak az egykori likőrgyár nyolcszögletes épülete alatt, amelyek addig egyetlen térképen sem szerepeltek. Három építésziroda is kidolgozta első koncepcióterveit (Erick van Egeraat Architects, Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda, NAOS Architecture – Sporaarchitects), de ezekből sem lett semmi. Az önkormányzat tájékoztatása szerint:
Az S1 projektbe tartozó ingatlanok, így a projekt területén lévő villa a kőbányai Önkormányzat tulajdonában vannak. Az S1 projekt jelenleg a helyzetértékelésnél tart, a tavaly októberben felállt új Önkormányzat szeretne valós képet kapni a sörgyári területekről. A világgazdasági helyzet sajnos nem kedvez az S1 projekt megvalósításának. Az Önkormányzat ezért a területet alkalmassá akarja tenni arra, hogy a piaci helyzet kedvező irányú változása esetén az készen álljon a befektetői igények befogadására. Ennek részeként megkezdődött a terület szabályozási tervének átdolgozása is, amely több helyen módosításra szorul.
Így továbbra is nyitva áll a kérdés: mi legyen a pincerendszerrel? Te mit kezdenél vele? Milyen funkcióval töltenél meg egy ekkora pincerendszert?

 

A képek 2010 szeptember 18-án készültek

A terület 2011 május 1-től újra látogatható lesz. A Kőbányai Vagyonkezelő Zrt. szervezésében minden hónap utolsó szombatján lehetett korábban lemenni. Jelentkezni, érdeklődni a +36 1 666-2700-ás telefonszámon, vagy a kvrt@kovagyon.hu e-mail címen lehet.
Tetszett a cikk? Kövess Facebookon is!