Az állomás tervezésének története 1999-ben indult, amikor a felszíni arculat és közlekedési rendszer megoldására kiírt pályázatot az M-Teampannon Kft. - TAAT Kft. - Palatium Kft. által alkotott csapat nyerte meg. A metróvonal szabályozási terveit 2004-ben ismertették: ezek szerint a Baross téren megmaradt volna a Kővári György tervezte aluljárórendszer nagy része, bár az állomás elhelyezéséből adódóan a Bethlen Gábor utcai aluljáró-szakasz megszűnt volna. (A 4-es metró honlapján még mindig ez az állapot szerepel!) Akkor úgy számoltak, hogy a 4-es metró átadása után a belváros felé menő, illetve onnan érkező forgalom csökken, de a Baross tértől kifelé áramló forgalom valamivel nő majd. Természetesen cél volt már akkor is az autóforgalom által elfoglalt terület csökkentése, a kevés zöldfelület kiterjesztése és megújítása, valamint a gyalogosforgalom újragondolása a gyorsabb átszállások érdekében.


A Baross tér a 2000-es évek elején, a Kővári György (MÁVTI) tervezte aluljárórendszerrel
 
A metróépítésnek köszönhetően a tér felszíne is jelentősen átalakult: új forgalmi sávok jöttek létre, a korábbi süllyesztett "agora" helyét új felszín alatti és feletti térrendszer foglalta el, és jelentősen átalakult a tömegközlekedési hálózat is. A pályaudvar főhomlokzata előtt már nem az autóforgalom dübörög, a közlekedési sávokat a tér felüljáró felőli végébe koncentrálták. Közel az eredeti helyére került vissza a Baross-szobor is. Tervezték egy "indulási oldali", felszín alatti parkoló megépítését is, ez azonban nem valósult meg - ezt a funkciót részben az egykori benzinkút helyén álló felszíni parkoló, részben a közeli Aréna Plaza ingyenes parkolási lehetősége biztosítja napjainkban.



Amikor 2004-ben a Palatium Stúdió Kft. megkereste Gelesz Andrást és építészirodáját azzal, hogy tervezzenek metróállomást, újfajta feladatot kaptak: addig mélyépítésben nem volt tapasztalatuk, és a korábbi metrópályázatokon sem vettek részt. Így kihívásokkal teli, szép munka lett számukra a Keleti pályaudvar és a Móricz Zsigmond körtér állomások megtervezése.

Gelesz András írta az Építész Közlöny - Műhely 2014 szeptemberi számában: "Az átadás hétvégéjén én is utaztam a vonalon, kiszálltam több állomáson, úgy láttam, hogy az emberek tolonganak, és gyermeki kíváncsisággal nézik az új, földalatti világot. Szinte mindenki fotózott, sok esetben közös családi programmá alakult az utazás. Elgondolkodtam azon, miért is van ez: ilyen sokan megnézik és még tetszik is nekik. Arra jutottam, hogy egyfelől a magyar ember már csak ilyen: úgy gondolja, megnézi, hogy mi is az, amit ennyit szidtak évek óta és neki ennyibe került. Másfelől ezt a létesítményt - mivel minden nap használja, utazik vele, része az életének - sokkal inkább magáénak érzi, mint esetleg más épületet."

Az állomás a Thököly út alatt húzódik, a 2-es metró állomásával közvetlen kapcsolatban. Így a 2-es metró új bejáratának megtervezése és megépítése is a 4-es metró projekt része lett. A 4-es metró állomására a 2-es metró régi bejárata mellett, és a Bethlen Gábor utca közelében, az aluljáróból is bejuthatunk. Az aluljárószint áttervezésének eredménye az is, hogy az állomás oldalról némi természetes fényhez is jut - ami egy ilyen forgalmas helyen fontos eredménynek mondható. A metróállomás most végállomásként funkcionál, de a kihúzó vágány úgy épült meg az állomás keleti végén, hogy egy későbbi meghosszabbításnál a továbbvezetés kezdő szakaszaként is működhessen.



Akármelyik irányból is érkezünk, "felülről" látjuk az állomást, mozgólépcsők vezetnek le a peronszintre. Az állomás dobozának két végébe, több szinten sorakoznak az utasok számára nem látható üzemi terek, középen pedig a jókora belmagasságú peronszint. A tágas tér érzetét növeli a középperonos kialakítás is: középen várakozhatunk és sétálhatunk, a vágányok kétoldalt futnak. A peron hossza 80 méter, szélessége 15,3 - 16,1 méter közötti. A peron középső vonalába helyezték el a tűzcsapokat, segélyhívót, órát, információs táblákat, padokat. A biztonsági sáv felett nem csupán a ki- és beszállás helyének kiemelését szolgáló világítás húzódik, ide rejtették el a video- és audio rendszerek, az utastájékoztatás kábelrengetegét is. Az általános világítás itt is - mint a vonal állomásainak többségénél - a vasbeton gerendákba süllyesztett.



A padozatok világos, magas kopásállóságú gránitból készültek. A peronról felnézve a látszóbeton felületek határozzák meg a látványt. A korlátok itt is edzett üvegből készültek.

A 2-es metró felőli oldalon hatalmas kivetítőt szereltek a falra. Az eredeti szándék szerint ezen tematikus film (azaz inkább vetített képsorozat) mutatja be a múlt és a jelen metróépítészete mellett a környék legfontosabb építészeti emlékeit, jeleit. Hogy mi lesz az óriási kijelző sorsa a jövőben? Majd meglátjuk.