Budapest egyik legfőbb értéke az előző századfordulón épült belső várostest. Ez adja a főváros egyedi s büszkén vállalható, szép építészeti arcvonásait. Az eklektika, a historizmus meghatározta különleges városkép, épített örökségünk e gazdag szövete számos helyen fölfeslett, erodálódik, továbbra is pusztul – és egyre inkább pusztítják.

Mindnyájunk felelőssége, hogy a rombolás folyamatát megállítsuk. Felelőssége a főváros közönségének is, de sokkal inkább számonkérhető az önkormányzati testületek képviselőin, a jogalkotókon, a város ügyeiben eljáró tisztségviselőkön, a beruházókon, a tervezőkön és építészeken, akiknek a döntései a jövő nemzedékek kulturált környezetét alakíthatják. Vagy éppen ellenkezőleg: megsemmisítik az esélyt értékeink megmaradására.
 
Ez az épített képlet, közös örökségünk elegendően rugalmas, hogy fejlesztési szándékokat befogadjon. De minden új elemét úgy kell megalkotni, hogy az a meglévők szerves része legyen, fogaskerekek módjára kapcsolódjék össze régi és új. A történelmi városmag ne legyen terepe stíluskísérleteknek! Még kevésbé átgondolatlan presztízsberuházásoknak vagy az elvtelen haszonszerzés megtestesüléseinek, olyan törekvéseknek, melyek a következményeket figyelmen kívül hagyva kárt okoznak másoknak, a negyed polgárainak.

Budapest jövőjének esélyeit – történelmileg kialakult és vonzó arculatát, habitusát – erősen rontja a teherbíróképességét többszörösen meghaladó gépjárműközlekedés is. A belső városrészekben radikálisan vissza kell szorítani az autóforgalmat, egyúttal előnyt adva a tömegközlekedésnek, szabad utat a gyalogosoknak, kerekezőknek.

Hibákat „helyrehozni” képtelenség! El kell kerülni, meg kell akadályozni, hogy bekövetkezzenek. Ehhez a civil világ közvetlen beavatkozása, hatása kevés. De fordulhat azokhoz, akik e városért esküdtek föl szakmájuk etikájára, a közösség szolgálatára. Kitartásával kikövetelheti, hogy a hivatásuk szerint dolgozó szakemberek, alkotók, vállalkozások és választott képviselők, a városvezetők ne halogassák tovább a döntést, hanem az értékek megőrzésére összpontosítva állítsák fenntartható pályára a történeti városmagot.

A jövőben a helyreállítás, a felújítás és a régi házak életkörülményeit javító rehabilitáció kell hogy legyen a fejlesztői és tulajdonosi tevékenység meghatározó terepe a belső kerületekben, önkormányzati segítséggel és erőszakolt lakosságcsere nélkül. Növelni kell a fény, a levegő és a növényzet jelenlétét az udvarok kitágításával és a közterületeken is. Ne csak az autók számára legyen kötelezően biztosítandó a parkoló, hanem a gyerekeknek a játszóhely is! Értékes épített örökségünk csak akkor tud megmaradni, ha korszerűsíteni tudjuk az életkörülményeket.

Budapest rehabilitációs megújulása érdekében haladéktalanul ki kell dolgozni és életbe kell léptetni egy olyan ösztönző- és szabályozási rendszert, amely beindítja az értékek megőrzését, a történeti beépítés jövőjét szolgáló programot!

A Podmaniczky Páholy felszólítja a város épített örökségének sorsáért felelős tényezőket, hogy a mai és a jövendő polgárok érdekét legjobban szolgáló döntésekkel készítsék elő Belső-Budapest megőrző megújítását, és ehhez vegyék igénybe a civil és a szakmai szervezetek hozzájárulását mind az értékek feltárásában, mind pedig megőrzésükben.

Budapest a békés mindennapokat szolgáló, a maga értékeit és rangját megtartani képes főváros kell hogy maradjon, nem áldozhatjuk fel. Senki se rabolhassa meg saját, rövid távú érdekeiért közös jövőnket!

Alapítása első évfordulóján, 2008. október 19-én

a Podmaniczky Páholy

Az aláíró szervezetek: a Budapest Világörökségéért Alapítvány, a Budapesti Városvédő Egyesület, az ICOMOS MNB Egyesület, a Kamermayer Projekt Egyesület, a Kós Károly Egyesülés, a Lát-Kép Egyesület, a Levegő Munkacsoport, a MUT Budapesti Csoport, a Nagy Budapest Törzsasztal, az ÓVÁS! Egyesület, a Szeretem Budapestet Mozgalom és a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület.