"Tudod, hol árultak "szagtalan szoba űrszékeket, egészen érczből,
bőrvánkossal és kettős zárral" a századfordulón? Vagy hallottad már,
hogy Bottlik doktor hogyan szöktette meg tulajdon szerelmetes
feleségét a saját válóperük alatt? Ha nem, és kíváncsi vagy, gyere
velünk mindezt kinyomozni!"

2009. május 9-én az ImagineBudapest néven formálódó új, városi sétákat kínáló csapat sétáján vehettünk részt. Az erről szóló beszámoló következik: PR szagú cikk helyett az épületekre koncentrálva. Nem kaptam érte pénzt, őszintén mondom: érdemes benézni hozzájuk! Jelenleg 3 sétát kínálnak: Üzenő falak, Belvárosi templomtúra, és Titkos kertek és terek címmel. Mi az "Üzenő falak - avagy az épületdíszek titkos nyelve" sétán vettünk részt.

A séta az Iparművészeti Múzeum elől indult. Az épület homlokzatán két évszám is szerepel: 1893 balfelől, 1896 jobbfelől a bejárati rész felett. Ezek a legkönnyebben megfejthető jelek: az építés kezdetét, és az átadás évét jelölik a mázas kerámia feliratok. A bejárat felett, középen, még egy feliratot látni: "Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum". Világos. De azt már kevesen tudják, hogy egy hasonló felirat a Kinizsi utcai oldalon is látható: "Orsz. Magy. Iparművészeti Iskola". Merthogy eredetileg itt nem csak múzeum, de iskola is volt, ahol a silány tömegtermeléssel szemben vívták (már akkor is) harcukat az iparművészek a kiemelkedő alkotások bemutatásával, oktatással, a közízlés formálásával. Az épület Lechner Ödön egyik első magyaros szecessziós stílusú épülete - szoros stílusbeli rokona a szintén általa tervezett Földtani Intézetnek. Lechner művészetére áttételesen az indiai kultúra is hatott, ez az ablakok cikk-cakkos vonalain és a kupolán is észrevehető. A tervező maga is elismerte, hogy az épület összhatásában "túlságosan indus" hatást kelt. Pedig a díszítő motívumok zöme a magyar népművészetből ered, ezeket igyekezett Lechner díszítésként felhasználni - igaz, népi jelentésük nélkül. Tulipánnal díszít, de itt a tulipán már nem mint a nőiesség szimbóluma jelenik meg. Az épület tömege, részei is beszédesek. A bejárati tér középrizalitja arról árulkodik, hogy belépve egy nagy terem fogadja a vendéget. Az oldalhomlokzat egyenletes tagolása pedig arról árulkodik, hogy mögötte hasonló nagyságú helyiségek vannak - és tényleg, itt vannak a műhelyek, az irodák, a tantermek, illetve néhány szoba ma raktárként funkcionál. A kupola körül 4 szobrot pillanthat meg, aki a magasba emeli tekintetét. Oppenheimer Ignác alkotásai allegórikus figurák, és az iparművészeteket jelenítik meg: a díszítő szobrászatot, a keramikusságot, a textilművészetet (a figura kezében hosszú orsó van), és az ötvösséget - jobbról balra haladva.

A múzeummal pont szemben található egy világoskék-világossárga homlokzatú neobarokk épület - ez már előbb itt állt, mint a múzeum. Az épület tetején látható felirat jól jelzi az egykori tulajdonost. Itt volt ugyanis Heinrich Alajos vaskereskedése. Először az Erzsébet híd közelében laktak, de a terület rendezésekor költözniük kellett, így kerültek ide. Egy helyen volt minden: itt is laktak ők is és az alkalmazottak is, és itt voltak a raktárak is, tehát az üzletet is itt bonyolították. Nem is rosszul: a kerület virilistáinak listáján ők voltak az ötödik legtöbb adót fizetők. Ennek dacára az Üllői út felé néző homlokzat elegáns, de nem hivalkodó. Az épület tetején allegórikus figurák sorakoznak. A kézben tartott kalász a bőség allegóriája. A szárnyas sisak Hermész (görög) / Merkúr (római) isten ismertetőjele - ő többek között a kereskedelem istene. A kaptár alakú perselybe pénzt dobó figura a takarékosságot jelképezi. A szövés-fonás pedig a szorgalom allegóriája. Az első emeleti erkély alatti oroszlánok a bejáratot hivatottak védeni - az oroszlán az erő és a hatalom szimbóluma, nem véletlenül választották címerállatul a középkor királyai. (Ld. még Lánchíd.) Az udvarba belépve jobbra egy kút figyel a falon. A csaptelep nem annyira korabeli, de a felirat még megvan: ez Zellerin Mátyás kútja. A bádogos-ércműves mester referenciái között találhatjuk az Operaház világítását, de a tatabányai turulmadár-szobor is az ő alkotása. A Mária utca felé 1913-ban épült szecessziós stílusú toldás. Ebből az épületből sugározzuk nektek a 90,3-as frekvencián a hetiBeton c. műsorunkat péntek reggel 7-től 8-ig, remélem, hallgatjátok!

A Mária utca és a Pál utca sarkán álló ház lerobbant állapotában is felidézi egykori szépségét. A neoreneszánsz stílusú házon a 3-4. szint között Vénuszt és Cupidót ábrázoló domborművek láthatók a homlokzaton. Ezekről nem érdemes túl nagyokat zengeni: tulajdonképpen korabeli tucatalkotások, valószínűleg "katalógusból rendelhető" művek voltak. Ez persze azt is jelenti, hogy itt nincs semmiféle szimbolikus utalás, a domborművek simán csak díszítmények a házon.

A Mária utca és a Csepreghy utca sarkán álló épület lecsapott sarkát hatalmas címer díszíti. Ez nem családi címer, mindössze annyit jelent, hogy a megrendelő "emelkedett szellemű", a művészetkre és a kultúrára nyitott személy. Hasonló címert találni a Műcsarnok oldalán is - ha arra jársz, keresd meg!

A Csepreghy utca 4. alatti épület neobarokk stílusban épült - ennek karakteres jegyei a kiugró középrizalit, a barokk csiga és az ablakkeretek. Mint egy barokk kastély kicsiben. A ház bérpalotának épült. Ezekben a beruházó jellemzően magának is kialakított egy tágas lakást a "belle étage"-on, azaz az első emeleten, utcára néző ablakokkal és erkéllyel, és akár 5-6 szobával. A szalon az erkély mögé került. (A bérházakban többféle lakás épült, de nincs ilyen kiemelt lakás. A bérkaszárnyáknak csúfolt házak képezték a kategória legalját, ezekben sok kicsi, komfort nélküli lakás épült.) A ház homlokzatán a WJ monogram utal Walla Józsefre, a beruházóra. Walla nagy cementgyáros volt, saját kavicsbányájuk is volt, és burkolatokkal is kereskedtek. Lépcsőházak terazzói, házak burkolatai fűződnek nevéhez. (Ld. még Törökbálint, Walla-ház: ma kályhamúzeum.) Ő egyébként nem itt, hanem a Rottenbiller utcában lakott. Lányát Róth Miksához adta, de a család jó kapcsolatot tartott fent Alpár Ignáccal is. Így nem is csoda, hogy ezt a házat is Alpár Ignác tervezte. A kapu felett hatalmas bajszos fejet láthatunk. Egyes feltételezések szerint ez talán Alpár Ignác portréja lehet, de nekem ott a sétán meggyőződésem volt, hogy ez bizony Astérix nagy haverja, Obelix...

A József körút 60. alatti neobarokk bérpalota utcafrontja mögött tágas udvar van. A kapu felett kőből faragott bárka látható, mellette két tritonnal. A bárka a kereskedelem jelképe - arra utalva, hogy az ókorban a nagyban folyó kereskedelem többnyire a tengeren zajlott. A homlokzat tetején végigfutó frízen az épület építésének évszáma (1890) is felbukkan a bárkán. A fríz elemei balról jobbra haladva valahogy így fejthetők meg (ez nem 100 százalék, lehet még kutatni!):

-iparművészet
-Herkules (az erőt szimbolizáló alak)
-ismeretlen nőalak
-Fortuna bőségszaruval
-középen: bárka, benne ülő nőalakokkal és Hermésszel. Kezében pénzzel teli zsák, mögötte rakományos ládák láthatók.
-Ámor nyilakkal
-jobb szélen: nehéz munkát ábrázoló jelenet

A ház tulajdonosa Loser János volt, aki a Rákóczi keserűvíz palackozójaként gazdagodott meg. A Mira víz talán még ma is sokaknak ismerős. Loser az 1876-os amerikai világkiállításon is nagy sikerrel szerepelt. A belső udvarban a nagykapus bejárati rész felett Loser és neje láthatók, érdemes megnézni őket az udvarban, ha valahogy sikerül bejutni. Loser lányáról pedig hallhattunk egy érdekes szerelmi történetet válóperrel, szöktetéssel, de ezt nem mesélem most el, tessék elmenni a sétára!

A József körút 53. alatt építkezett Éder József fűszerkereskedő apja, Éder Ferenc Mátyás. A házon jól látható az építés éve: 1885. És még egy Hermész figura, elvégre kereskedelemről van szó itt is.

A Rökk Szilárd utca 19. alatti ház nagykapujának tövében figyel két kő-gömb. Sok ház aljában figyel még ma is ilyesmi. Ezek eredetileg kerékvetőnek kerültek oda, hogy a nagykapun behajtó szekér ne húzza végig a falat.

A Rökk Szilárd utca 12. szám alatti neoreneszánsz ház hátsó homlokzatán reneszánsz mesterek sorakoznak dombormű formájában Leonardo da Vinci-től Dürerig. Ezek sem egyedi alkotások, hanem katalógusból rendelhető, reneszánsz mestereket ábrázoló domborművek, amelyek csupán a díszítést szolgálják. Ezeknek a mestereknek ehhez a házhoz ezen kívül semmi közük.

A Gutenberg tér 4. szám alatt álló Gutenberg-otthon már eleve lakóháznak épült 1905-1907-ben, de a földszinten az udvar is be van építve - ide egy nagy közösségi terem került, amit az építtető szervezet használt. A magyar könyvnyomdászok és betűvetők beruházásában épült fel a ház, innen jön a Gutenberg név. A házat 1907 október 13-án avatták fel. A homlokzaton és a belső udvaron Zsolnay kerámiák díszítik a szecessziós házat. Eredetileg 38 lakás volt benne, aztán a kommunista feldarabolások eredményeképpen 68 lakásossá vált. A házat a Vágó fivérek tervezték - az ő alkotásuk a Dohány utcában az a ház is, aminek az aljában volt a Metró Klub. A két épület alaprajza eléggé hasonló. Eredetileg két szobor is volt a ház tetején, ezek a könyvnyomtatás allegóriái voltak.

Itt ért véget a séta. Mindent nem meséltem el, a fent idézett árnyékszékről is akkor tudhatsz meg többet, ha ellátogatsz egy ImagineBudapest programra. Köszönöm a sok mesélést és a cikk elkészítésében nyújtott segítséget az ImagineBudapest csapatának!