A részben a VI., részben a VII. kerületben elterülő negyedben XIX. századi házak tucatjait bontották el, hogy helyükre sokkal magasabb, sokkal nagyobb szintterületi mutatóval rendelkező tucatházakat húzzanak fel, ezzel alaposan belerombolva a kerület építészeti örökségébe és az addig kialakult városszerkezetbe. A szintterületi mutató - ami némi leegszerűsítéssel a felhúzott épület összes szintjének alapterületét viszonyítja a telek területéhez - itt hagyományosan 2-2,5 volt, az új építésügyi szabályzat viszont 4,5-6-ot engedélyez. (Mindeközben Párizs régi negyedeiben nemrég csökkentették 3,5-ről 3-ra a szintterületi mutatót.)

Az elmúlt években eltűnt néhány értékes ház, a teljesség igénye nélkül:

-Király utca 15: Ez a ház a botrány kipattanásának "szikrája". 2004-ben az önkormányzat zárt ülésen döntött arról, hogy az épületet 547 millióért eladják a még bejegyzés alatt álló Király Palace Kft-nek, amelyben Nagy György résztulajdonos volt. A lakók akkor háborodtak fel, amikor egy lakógyűlésen megtudták, hogy nem élhetnek elővásárlási jogukkal - pedig 61 lakásból 50-nél éltek volna a lehetőséggel. Gál György állítólag megfenyegette a lakókat, hogy ha nem engednek, 15 éven át nem lesz felújítás a házban. 2008 elején aztán a kft-vel kötött opciós szerződést felmondták, az épület az önkormányzaté maradt.

-Király utca 40: A házat 1844-ben építették Hild József tervei szerint. 2006-ban óriási vita folyt az ÓVÁS! és az Autóker Holding között. Az eredmény felemás: az épület elbontását megakadályozták, de a tető nélkül maradt épület állapota drasztikusan romló. A 3 emeletes ház helyén 8 emeletes, 99 lakásos épületet húzott volna fel az Autóker. A kiállításon a ház megújítására kiírt ötletpályázat anyagából is lehet szemlézni.

-Paulay Ede utca 33: A Vogel-ház kétemeletes épületét Pollack Mihály tervezte. Hotel kerülne a helyére.

-Király utca 36: Medecz-ház, tervezője Hild József, épült 1846-47-ben. Belső szárnyai veszélyben vannak.

-Dob utca 27: A telken állott egyemeletes lakóház 1830-tól 2007-ig állt. A VII. kerület 35 lakásos társasházat építene ide.

-Holló utca 11: valamikor Fleischmann Lipót szecessziós bérháza volt, 1909-ben épült, 2004-ben bontatta el a VII. kerület. Az ÓVÁS! egyik első akciója ennek a háznak a megmentésére irányult - sajnos sikertelenül.

-Holló utca 12: az 1905-ben felhúzott szecessziós épületből csak a homlokzat és az első traktus maradt meg, belső szárnyait és tetőzetét lebontották, külsejét a Gozsdu-udvarhoz igazították ezek felújításakor. A megrendelő az Autóker Holding volt.

-Kazinczy utca 9: Az 1850-ben épült egyemeletes ház helyére 5 emeletes (plusz tetőtér beépítéses), 90 lakásos társasház került.

-Kazinczy utca 50: A kétemeletes, eklektikus bérházat 2004-ben lebontották. Helyére és a Holló utcai bontások területére került az Eszterház nevű projekt.

-Kazinczy utca 41: Az 1840 körül épült házban működött a negyed utolsó kóser kolbász- és szalámigyára. 2005-ben a Centrum nevű csoport próbálta elfoglalni (squat), de sikertelenül. Elbontották.

-Kazinczy utca 47: A több mint 100 éve épült szecessziós házban működött Mika Tivadar esztergályos és fémcsiszoló műhelye. 2004-ben az önkormányzat üríttette ki az épületet.
 
-Nagydiófa utca 8: A 150 éves épületet a Kelet-pesti Vendéglátóipari Vállalat használta a rendszerváltásig. Aztán a vállalat eladta a tulajdonjogot. Ezután legalább 20 tulajdonos ping-pongozott a ház tulajdonjogával, míg az Autókerhez került. Amikor megjelent a házon a hirdetés, hogy itt hamarosan új, nagy társasház épül, a szomszédok lázadtak fel először - tulajdonképpen ez hozta létre a Nagydiófa Egyesületet. A házra bármikor kiadható lenne a bontási engedély.

A főváros mintha az ÓVÁS! lelkes aktivistáival került volna egy kalapba: a szándék, a hozzáállás pozitív, a lehetőségek, a cselekvőképesség viszont erősen korlátozott. Hiába tiltakoznak a bontások és a magas házak ellen, ha a döntési jogkörök az önkormányzatnál vannak. Igaz, bizonyos esetekben élhetett volna elővásárlási jogával, ám ekkkor valószínűleg párttársak kerültek volna egymással szembe, ezt a politikai kockázatot pedig nem vállalták.

Mit kellene tenni? Egyesek a beruházókra összpontosítanának: a felújítás alacsonyabb ÁFÁ-ját javasolják, mint külföldi példát. Ezzel ellensúlyozni lehetne a felújítás magasabb költségét, így a bontás felől a rekonstrukció felé lehetne "lökdösni" a ma nem ebben érdekelt befektetőket. Mások azzal érvelnek, hogy a beruházók már így is jól keresnek, ezért inkább a szigorú szabályozással, a kulturális örökség védelmével kellene megvédeni a pusztulástól a romos házakat.

A kerület most félig kihalt. A régi lakásokból sokan kiköltöztek azok romos állapota miatt, miközben az újonnan épült lakásokat sokan csak befektetési céllal vették, nem lakni. Így aztán most sok lakás áll üresen: jelenleg 15 házat ürítenek vagy ürítettek ki, miközben 37 telek áll teljesen üresen. Ez abból a szempontból szerencsés csupán, hogy így még nem robbant az autós közlekedési bomba. A szűk utcahálózat ugyanis bizonyosan nem bírná el a magas házak mélygarázsaiból reggelente kiáradó autótömeget. Furcsa, paradox, groteszk negyed - ez is Budapest.

Hozzászóláshoz katt a bejegyzés címére, a többi cikkhez katt a fenti fejlécre.

Források:
http://hvg.hu/print/20090513_zsidonegyed_ovas_mezos_perczel_beleznay.aspx
http://www.koh.hu/tartalom.php?idt=20090202112130
http://hvg.hu/print/20090512_erzsebetvaros_vilagoroksegi_torveny.aspx
http://www.epiteszforum.hu/node/12577
http://www.ovasegyesulet.hu/ cikkei
http://beszelo.c3.hu/cikkek/varosszovet-bunszovet
Perczel Anna: Védtelen örökség c. könyve