Fővárosi emlékműveink egyikét-másikát időnként le akarják bontani. Hol egy turul-szobor kavar indulatokat, hol egy 56-os emlékmű. Ezek az események is mutatják: egy emlékmű állítása nem csak művészeti, történelmi kérdés, hanem politikai is. Időnként túlzottan is...


Ez a cenzúra egyrészt jogilag is elég necces - gondoljunk csak a Turul-szobor körüli, éveken át húzódó politikai háborúzásra a főváros és a kerület között, ami aztán a választások után pikk-pakk megoldódott -, másrészt pedig a művészi alkotómunkát vághatja tönkre. Nem mintha a politika ne érinthetné a szobrok világát: gondoljunk csak arra, hogy ugyanezen a téren mekkora esemény volt a Sztálin-szobor ledöntése! Csakhogy a mostani emlékmű ledöntését nem indokolhatja a politika: a nem tetsző poltikusainkat nem kell megdöntenünk, hisz ki is szavazhatjuk őket.

A tér hazánk történelmének fontos lenyomata. Valamior a Regnum Marianum templom állt a Városliget Dózsa György út felőli végében. Rákosi Mátyás bontatta le - a tiltakozások ellenére. (Érthető, hogy szúrta a szemét: 1919-ben a kommunista diktatúra leverése után, hálából emelték a templomot.) Helyét ma egy kis domb és rajta egy kereszt jelzi. A Felvonulási tér természetesen a felvonulásokhoz jött létre, és ehhez megfelelő díszlet is épült. A Sztálin-szobor 1956 őszén ledőlt, de a talapzata átépítéssel még évtizedeken át szolgálta a Kádár-rezsimet. A rendszerváltás után persze ez a kommunista, felvonulós funkció megszűnt. De az új kor nem tudott igazán mit kezdeni a "mérgezett" térrel. Nagyobbik része parkoló, a sarkába a nagy álmokkal felállított, ám ma nagyjából elfelejtett Időkerék került, közepén a forgalom metszi át a teret. Déli fertályán pedig az 56-os emlékmű áll. A forradalom ötvenedik évfordulóján avatták fel, finoman szólva is nyugtalan körülmények között.
"Sok problémám volt ezzel az emlékművel. (...) Nem érzem a szobor erejét. De nagyobb baj, hogy a mű néma maradt. Hiányzott a nyilvános kibeszélés. Addig tartott a vita, amíg az 56-os szervezetek elmondták, hogy nekik nem tetszik a terv, az alkotók azonban nem válaszoltak. Pedig egy ilyen mű akkor kezd élni, ha a legmagasabb szintig beszélnek róla. (...) Az eltávolítással nem értek egyet. A társadalmi vita, a kibeszélés nem azt jelenti, hogy akkor most viszont lebontjuk az egészet. És történelmi okokból sem értek egyet. Rengeteg szobrot állítottak, az egyik működik, a másik nem. Ezzel meg kell tanulni együtt élni. Vagy válasszunk avantgarde megoldást, távolítsuk el, de akkor viszont a nagy megbeszélés után távolítsunk el a közterekről minden rossz szobrot." (Mélyi József művészettörténész)

"Láttam egyszer egy képet a munkásőrök gyakorlatozásáról, ahol ék alakban felfejlődve készültek a támadáshoz. Valójában tehát nem kérdés, hogy kinek készül az emlékmű. Lehet, hogy 56-nak, de nem a forradalmároknak, hanem a forradalom okán felállított munkásőrségnek." (Wittner Mária)

"Pongrátz Gergellyel, halála előtt, sokat beszélgettünk egy forradalomhoz méltó emlékműről. Gergely álma, elképzelése (emlékműterve) a következő volt: vissza kell építeni a Sztalin-szobor talapzatát, rajta a levágott csizmákkal és benne egy lyukas magyar zászlóval. Mert semmi nem jellemezheti jobban a kommunista- és szovjetellenességet, mint a világ leggonoszabb zsarnokának, Sztalin szobrának ledöntése. A szobor talapzatára pedig a szocializmust dicsőítő domborművek helyett olyan emlékképeket kellene vésni, melyek a forradalom valódi jelképei: pl. benzines palackot hajító fiatal, füstölgő szovjet harckocsi, a gyárról vörös csillagot leverő munkás, paraszt, aki szekérrel élelmet hoz a Pesten harcoló fiataloknak, játszótéren álló ideiglenes sír “Élt 16 évet, meghalt a Hazáért” felirattal stb. A talapzat hátsó falára pedig felvésni a harcok alatt elesett 2500 hősi halott nevét." (Szalay Róbert történelemtanár)

2005 elején hirdettek nyílt, nemzetközi pályázatot az új emlékműre. Több mint 80 pályamű érkezett. A bírálóbizottságban művészeti vezetők mellett delegáltak is részt vettek - köztük Fónay Jenő, a Pofosz alapító elnöke is. (Igaz, később Fónay már kihátrált az emlékmű támogatása mögül, mondván, csak azért szavazta meg, mert ez volt a legkisebb rossz.)

Ebben az emlékműben az is érdekes, ami nincs benne. Nem a forradalmárok hőssé emeléséről szól: senkit nem ábrázol figurálisan - mint mondjuk a Corvin közi pesti srác esetében. Nincs rajta egyetlen klasszikus szimbólum sem: se nemzeti lobogó, se lyukas zászló - mint mondjuk a Széna téri emlékműn. Nem akar szájbarágós lenni, nem akarja lediktálni senkinek a véleményét. (Megjegyzendő, hogy az eredeti terv már így is "felhígult": a lyukas zászlós nemzeti lobogó, a Kossuth-címeres, feliratos márványlap nem szerepelt az eredeti változatban, csupán az ék előtti felgyűrődésnél szerepelt az 1956-os évszám.) Inkább magába hívogat: ismerd meg, fényképezd le alulról, oldalról. Sétálj be az oszlopok közé - ebben hasonlít a berlini holokauszt-emlékhelyhez:



A vasoszlopok rondák - mondják az ellenzők. Pedig az oszlopokat "olvasni" is lehetne. 2006 oszlopból áll össze az emlékmű, a méretek 1,9 métertől 8 méterig változnak. Hátul ritkábbak és alacsonyabbak, elől egyre sűrűsödnek az ék alak középpontja felé. Az oszlopok nem a forradalom egy-két vezetőjét, hanem a magyar népet, a nemzetté összeálló, egy irányba mozdulni képes tömegeket jelképezik. Ebben az értelemben az emlékmű nem a halálnak (november 4-ének), hanem az életnek, a forradalmi erőnek (október 23-ának) kíván szimbóluma lenni. Az ék szöge 56 fokos. Légifotón, vagy Google Earthben jól kivehető, hogy az egész kompozíció nem merőleges a Dózsa György útra, hanem (ismét csak 56 fokban) szöget zár vele:



Ez az emlékmű, ha úgy tetszik, a XXI. század nyelvén igyekszik kommunikálni a XX. század egyik legnagyobb történelmi eseményéről. Nem portrékkal, inkább rejtvényekkel, rejtettebb üzenetekkel. Ha úgy tetszik, számmisztikával.

Az Építészfórum 2009-ben arról számolt be, hogy "a World Architecture Community által meghirdetett építészeti pályázat ötödik fordulójában az i-ypszilon alkotócsoport, vagyis Emődi-Kiss Tamás, György Katalin, Horváth Csaba, Papp Tamás által tervezett és 2006-ban felavatott '56-os emlékmű (...) a szakmai zsűri (Honorary members) által 20 legjobbnak ítélt pályamunka közé került." Persze egy emlékmű nyilván nem attól lesz tetszetős, hogy beválogatja egy zsűri a legjobbak közé. De talán egy ilyen eredmény is felhívja arra a figyelmet: nem kellene lebontani. Inkább jól ki kellene beszélni.


Források:
http://mozgovilag.com/?p=3038http://mozgovilag.com/?p=3038
http://index.hu/kultur/klassz/2010/10/04/az_56-osok_sztalin_szobor_meretu_jancsikat_epitenenek/
http://epiteszforum.hu/node/14373
http://epiteszforum.hu/node/11768
http://epiteszforum.hu/node/11769
http://epiteszforum.hu/node/4207
http://erdely.ma/publicisztika.php?id=76514

(Minden kommentelő figyelmébe: kéretik kulturáltan kommentálni.)