Fővárosi mozijaink közül igényes kialakításukkal emelkednek ki a 30-as években átadottak. Idén októberben először jártam egyikükben, az egykori Filmmúzeumban. Bár a belváros közepén van, valahogy eddig kimaradt a hely meglátogatása, még Broadway moziként sem jártam benne. Hiánypótló épületbejárás következik tehát, amely még a Design Hét egyik októberi programja volt. A vendéglátónk nem más volt, mint Somlai Tibor, a 2004-es átépítés tervezője.

1911-13-ban az Első Katonai Biztosító Intézet építtetett bérházat a Károly körút 3/a cím alatt található saroktelekre - oda, ahol a Dohány utca belefut a Károly körútba. Ennek aljában eleinte mulató és étterem működött, ezt alakították át 1938-ban, és nyitották meg 1939-ben moziként. Az idősebbek még Filmmúzeumként emlékezhetnek az intézményre. Ha a még idősebbek is élnének, akkor arról mesélhetnének, hogy a történet 1938-ban Domány Ferenccel kezdődött, amikor az építész Wellisch Tibor közreműködésével mozit tervezett ide. A mozi legalsó pontja 7 méterrel volt a felszín alatt. Ez persze nem jelentett gondott, egy mozi jól megvan ablakok nélkül, köszöni szépen. Egy nagy terem már kialakításra került a ház legkorábbi korszakában is, ezt alakították át moziteremmé. A második világháború után Broadway, Barlang, majd Ady mozi néven is működött. Később, 1957 és 1988 (vagy 1989? - forrásaim ellentmondóak) között Filmmúzeum, majd 1991-től Broadway mozi néven működött 1998-as bezárásáig. Az önkormányzathoz került, majd eladásra hirdették meg. Üzletközponttá alakításától a műemlékvédelem mentette meg: 2002 óta - ha az egész épület nem is, de - a belső berendezés védett. 2003-ban az is felmerült, hogy a Szimpla kávézó tulajdonosai nyithatnak itt újra mozit, ám végül az önkormányzat másnak adta el az egykori mozit, amely így 2004 végén színházként nyitott újra. Somlai Tibor belsőépítészeti tervei alapján született újjá az eredetit megidéző berendezés.



A mozi alaprajzilag egy rövid szárú Y alakzat, egy szűkebb bejárati résszel, majd egyre kiszélesedő terekkel, belső végében a moziteremmel. A lépcsőházi csarnokban a vasoszlopokat szabályos rendbe tervezte Domány, ezek a mozi előterében egykor üvegtetős kupolát vettek körbe.



Az épület előtt egyedi előtető ível. Alján kerek betétekben, geometrikus rendben körök sorakoznak. Az előtető az előcsarnokban folytatódik - ez a folytonosság hívogatja, tereli be az utcáról az embereket. Ha arra jársz, nézz meg egy finom részletet: kint és bent között Domány úgy vezette át a tetőt, hogy az üvegfalnak legfelelül nincs keretezése. A tető az üvegen át folytatódik, nem töri meg semmilyen keret! Az előcsarnokban voltak eredetileg a pénztárfülkék. Ma már ennyire a színháznak nincs szüksége, így az eredeti anyagokat - rozsdamenetes acélt, fekete és fehér üveget - megidéző megoldással a magyar zenés színház kottáiból válogató kirakattá alakították át egy részüket 2004-ben. Innen továbbhaladva lépcsőkhöz érünk. Itt egy óriási csillár ragyogja be a lépcsőkkel szegélyezett kerek teret:



Mivel az eredetiről nem maradt fent kép, így újat készíttettek ide, muránói üvegből. Új terv volt a képen látható kör alakú kivágás is a szemközti falon. Munka közben jöttek rá, hogy korábban is lehetett ott valamilyen kivágás, amit később elfalaztak.



  
A vendégek mozgását is jól megtervezték: a bejáratnál vehették meg jegyeiket, majd egy kétkarú lépcsőn lejutva, egy szinttel lejjebb találták a büfét és a ruhatárat. A ruhatár nagyon szellemes megoldással készült el: a földszinten beadott kabátokat egy lifttel felküldték az emeletre (azaz tulajdonképpen vissza a földszintre), és ott lehetett őket a film megtekintése után átvenni. Az érkező és a távozó közönséget ugyanis Domány határozottan elkülönítette, más útvonalon volt az érkezés, mint a távozás. Ezért kellett felküldeni a kabátokat. Ma már nem ilyen a vendégek mozgása, így az emeleti "kabátkiadót" az átalakításkor megszüntették, helyét egy fényes fekete felületű falrész idézi. Az előtte levő teret 2003-as tervek szerint úgy alakították volna át, hogy a Dohány utca és a Károly körút felé is kijárat nyíljon, bent pedig kávézó üzemelhessen. Mindebből a Dohány utca felé nyíló ajtó és előtér valósult meg, kávézó nem nyílt azóta sem. (Amit furcsállok: a zsinagóga szomszédságában, egy színházban talán rentábilisan üzemeltethető lenne a lenti büfén kívül is egy kávézó.) Több ruhatárra a színházzá alakítást követően lett szükség: egy moziban ugyanis sok vendég magával viszi a kabátját, míg egy színházi előadás előtt kötelező a ruhatár használata. Ezért a 2004-es átalakításkor újabb ruhatárak is épültek az alsó szinten, amelyek megjelenésükben igyekeznek a régi berendezéshez igazodni:




 
Eredetileg dupla zajfogó függönyök jelentették a bejáratot a moziterembe. Ez a színházzá alakításkor szűnt meg, akkor tűzzáró és hangszigetelt ajtók kerültek a terem bejárataira. Igazi "csemege" volt a moziterem falain a Deho fatapéta: egy vékony téglalap alakú, hol víszintes, hol függőleges flóderezésű faburkolat. A 2004-es felújításkor ezt az anyagot újra kikísérletezték, így sikerült az eredetinek megfelelően helyreállítani. Az üléssorok nem csak legyezőszerűen íveltek a vászon körül, a sorok befelé haladva süllyednek is. Így egy lapos kagylószerű padlózat jött létre. Az eredeti furnérozott faszékek helyett szerencsére ma már kényelmesebb, plüss hatású huzatokkal ellátott ülések vannak. A mostaniak közül négy kiemelhető, helyükre színházi felvételekhez kameraállványzat telepíthető. Még a megfelelő kábelezést is odavezették a padló alatt, hogy ne kelljen kábelkígyóknak tekeregniük végig a mozin. A moziból színházzá alakítás viszont azzal járt, hogy színházi világítás- és hangtechnikát kellett telepíteni, aminek viszont értelemszerűen eredetileg sehol sem volt helye. A belógó technika tulajdonképpen az egyetlen zavaró (ámde praktikusan nagyon is szükséges) elemet jelenti a belső térben.



A pincében (ahol a fenti képen éppen Somlai Tibor mesélt a kútról) valamikor szenespince volt, majd a fenti lakásokhoz tartozó tárolóhelyiségek. A 2004-es átalakítás előtt rengeteg lommal, szeméttel, patkánnyal kellett megküzdeni. Szerencsére ennek ma nyoma sincs. A szenespincéből színházi öltözők lettek. Egy színész társalgó helyiségnek is jutott hely. A központi kis "téren" pedig a ház kútja áll ma is. A Duna magas vízállásánál többször elöntötte már a víz a pincéket. Ma ezt szivattyúzással igyekeznek megelőzni, a kút vizét pedig a ház hűtésére használják.



A moziból Belvárosi Színház lett, befogadó színházként működik. Paradox módon a szocialista belebarmolások, átalakítások után a színházzá átalakítás, a funkcióváltás adott alkalmat az eredeti berendezés részleges, de jól átgondolt helyreállítására. Az eredeti padlót idézték meg az előcsarnokban, a mosdók tereiben az eredeti padlócsempét azonos (fekete-fehér) színvilágú márványlapokkal helyettesítették. Az egész belsőt egységbe forrasztja a hasonló, piros - fekete - fehér színvilág és a 30-as éveket visszahozó vagy megidéző berendezési elemek, részletek használata. Somlai remek érzékenységgel illesztette a ma modern belsőépítészetét a 30-es évek modernjéhez. A két formavilág nem üti egymást, nem is válnak el egymástól, sokkal inkább egymás folytatói, kiegészítői lettek. Az anyaghasználat sok esetben még tovább is nemesedett, így a felújítás nem "csupán" helyreállítás lett, hanem az eredeti méltó továbbvitele.


A képek 2010 október 3-án készültek

Források:
http://hvg.hu/kultura/20041207belvarosiszinhaz
http://nol.hu/kult/20101005-leskelodes_moziban__rendeloben
http://www.inspiral.hu/node/77
http://archivum.epiteszforum.hu/holmi_detailed.php?mhmid=3036
http://www.budapestiepiteszkamara.hu/alkotasok/index.php/module/Query/action/DataPage/ID/112
http://hu.wikipedia.org/wiki/Broadway_Mozi

Tetszett a cikk? Kövess Facebookon is!