December 4-ig még látható a Kiscelli Múzeumban a "Korszerű lakás, 1960: Az óbudai kísérlet" c. kiállítás. Pont a lakótelep szó maradt ki a kiállítás címéből, jelezve: itt nem egy dögunalmas panel lakótelepről van szó, hanem egy egyedi építészeti kísérletről. De mi teszi különlegessé ezt a néhány utcányi kis területet? Kalandozz a Fővárosi Bloggal az óbudai kísérleti lakótelepen, még térképet is kapsz hozzá!



A történet a második világháború után indult. Az "országdúlás" rengeteg megrongálódott, elbontandó házat és lakást hagyott maga után. Aztán jött a Rákosi-éra, amikor az erőltetett iparosítás szívta el a pénzeket a lakásépítés elől, a magánlakásépítést "elátkozták", miközben a városok lakossága az ipari üzemek vonzásával egyre nőtt. Az ötvenes évek második felének egyik legnagyobb problémája így a lakáshiány lett. Tömegek laktak lakásra alkalmatlan helyeken, felszabdalt lakásokban, ágybérletekben, vagy az ötvenes években átadott Cs-lakásokban - gondoljunk itt Fábry Sanyi meséléseire, vagy a Mici néni két élete c. filmre. Az 56-os forradalommal aztán nem csak Rákosi diktatúrájának lett végleg annyi, de a rendszer által erőltetett szocreál kényszernek is. Új lakásokból óriási volt az igény, a kötelező építészeti irány már nem volt kötelező - új pályázatokra, új lakástípusokra volt szükség. Az újra viruló építész szakma pedig ontotta az új lakásra, új konyhára, új nappalira, új városrendezési tervekre szóló terveket. Ennek egyik unikális példája az óbudai.


A terület egy 1947-es térképen, még téglagyárral

A kísérleti lakótelep a Váradi utca-Bécsi út-Reménység utca és Zápor utca által határolt területen épült fel. Megközelítése a Margit híd felől a 17-es villamossal javasolt (Váradi utca megállóig), vagy az Árpád híd felől az 1-es villamos utolsó előtti, Rendelőintézet (néha Körte utcának mondják be) megállójánál leszállva. A két nagy út között terül el a lakótelep 701 lakása, plusz óvoda, bölcsöde, és három pici üzlethelyiség.

A terület a kísérletezés terepe volt: itt építették meg azokat a házakat, amelyeket az 1958-as építészeti pályázaton, az ún. C-terv keretében a legjobbnak találtak. Egy-egy épülettípusból akár 3 példány, illetve 3 variáció is épült többnyire - összesen 20 tervből 30 épület. Melléjük egy-egy korábbi típusterv lakóház is felépült. Így a valóságban próbálhatták ki, hogy mennyibe kerül egy lakás, mennyi idő alatt építhető meg, hogyan kivitelezhető a leghatékonyabban, mik az első lakók visszajelzései stb. A kísérletbe ott csúszott hiba, hogy új szerkezeti elemekkel is kísérleteztek, a kért födémeket azonban rosszul és késve gyártották le, ezzel növelve az építési költségeket. Az 1958-as építészeti pályázatot az Építésügyi Minisztérium írta ki, pontosan a fenti célok érdekében. A tervezők zömmel a kor nagyágyúi voltak, nevük mára mégis feledésbe merült. Az utca emberének ma semmit se mond az Ybl-díjas Mináry Olga vagy éppen a telep legmagasabb házait tervező Dul Dezső neve. A tervezők összesen 180-féle tervet küldtek be, ebből választotta ki a zsűri a megépítendő 20 legjobbat. A Fővárosi Tanács beruházásában épültek meg a házak, első ütemben 1960-ra (Országos Lakáspályázat), amelyet aztán még néhány épület követett a Vörösvári út felőli oldalon 1964-ig (Középmagasház Pályázat). A beépítési terv Kiss Albert és Pomsár János tervpályázaton díjazott terve alapján készült.

"A kísérleti lakótelep elsődleges célja a tervezési programban és a pályatervekben kidolgozott új lakásalaprajzi rendszerek gyakorlati kipróbálása. Meg kell vizsgálnunk, hogy alaprajzi szempontból melyek a megvalósításra kerülő legfontosabb új elképzelések. Röviden ezek a következők:
1. A lakásfajták nagyságrendi meghatározása ne a szobák száma szerint, hanem a lakásban elhelyezendő fekvőhelyek (család-létszám) szerint történjék.
2. A lakások technikai felszerelése fokozódjék. (Beépített konyha, beépített ruhásszekrény, melegvíz-ellátás.)
3. Kis alapterületen belül is viszonylag nagy lakóterületet kell létesíteni és a lakóterületet a használati igényeknek megfelelően differenciálni kell. Biztosítani kell a helyiségek jó kapcsolatát."

A tervezők az alaprajzok mellé színes rajzokat is mellékeltek - ezekről kitűnik, hogy milyen színes, élénk világot álmodtak - ami aztán csak nagyon töredékesen valósult meg sajnos. (Az első lakók kritikája is elsősorban a lakások kis méretére, na meg persze a kivitelezés hibáira irányult.) És még ez is veszendőben van, hiszen a felújítási, hőszigetelési igényekkel párhuzamosan megjelent a lakók nemtörődömsége is - nézzük csak meg azt a rózsaszín lakást a belső kétszintes lakások között. A magyarok ízlésétől ments meg Uram minket!




"Felépült 1964-ben" (A film forrása: Lechner Tudásközpont)

Séta a házak között

Az innen letölthető térképet nyomtassuk ki, és vigyük magunkkal! Induljunk el a 17-es villamos Váradi utca megállójától. A Váradi utcán elindulva nézzük meg az utca jobb oldalán álló néhány házat. A sarokház utáni első ház a 325-ös jelű.



325: 3 emeletes, 2 szekciós épület, 12 háromfős és 8 ötfős lakással. Tervezője Csordás Tibor (LAKÓTERV) volt. Két különböző szekciót kellett egy épületben megépíteni - a pályázati terv 3 szekcióval épült. A 3 fős lakásoknál a tervező azt a célt tűzte ki, hogy viszonylag kis lakásban is nagy lakóterületet nyújtson. A főzőfülke a gyerekszobához (felügyelet, tálalás) és a fürdőhelyiséghez (mosás) kapcsolódik. Az ötfős lakásokban a helyiségek elrendezése a két tércsoporton (nappali + konyha, illetve háló + fürdő) belül a részletfunkcióknak megfelelően történt. (Konyha - tálaló - étkező - nappali - loggia kapcsolata). A konyha típuselemekkel berendezett, a fürdőszobában a lakásméretnek megfelelő gázvízmelegítő adja a meleg vizet. A pincében mosókonyha, 2 szárító, 3 raktár, óvóhely és pincerekeszek épültek. A kukatárolót is a pincében helyezte el a tervező, a két szekció találkozásánál. Az edényeket aknán át csigával emelhették ki a tárolóból.

Á-CS: 3 emeletes, 8 kétfős, 16 háromfős és 8 négyfős lakással. Árkai István és Csordás Tibor (LAKÓTERV) tégla lakóháza, két, egymással azonos alapterületű szekcióból áll. Az "Á" jelű szekciót az Építésügyi Minisztérium országos típustervvé nyilvánította, MOT. I. 1-82/59. szám alatt. A "CS" jelű szekció alaprajzi megoldása lehetővé teszi, hogy az "Á" szekció 1 szobás lakása helyett 1,5 szobás, a 1,5 szobás helyett pedig 2 szobás lakás épüljön. A "CS" szekcióban a fürdőszobák melegvíz ellátását a konyhában elhelyezett, 5 liter/perces gázvízmelegítők adták, a villanyórákat pedig a pincében kialakított mérőfülkében helyezték el. A két szekció eltérő kialakítására a nyílászárók eltérő elhelyezése és az épület színezése is utalt.

315: 3 emeletes, 2 szekcióból álló épület. Árkai István és Regula Ede (LAKÓTERV) tervei szerint épült fel, 8 db 5 fős és 12 db 3 fős lakással. 2 különböző homlokzati rendszerű szekciót kellett egy épületben megépíteni. Valamennyi lakást úgy alakítottak ki, hogy a konyha az egyik szobához kapcsolódjon - ezekben az étkező-szobákban az étkezés, és 1 ágy elhelyezése is lehetséges. A téglaszerkezetű, hosszfőfalas épület erkélyei "monolitikus" kialakításúak. A beépített konyhabútor és a gázvízmelegítő mellé itt a lakásokba cserépkályhák is épültek. A bejárati ajtó mellett szeméttárolót alakítottak ki. A pincében kapott helyet a mosókonyha, 2 szárítóhelyiség, a gyermekkocsi tároló, az "életvédelmi helyiségek" és a pincerekeszek.

 
A korábbinál kisebb méretű, ám nagyobb komfortfokozatú lakásokhoz új bútorokra volt szükség. A nagyitól örökölt egytonnás kétajtós szekrény ide nem fért volna be. A régi konyhabútorok helyett is újakat kellett kitalálni. Itt, ezen a lakótelepen születtek meg az első beépített típus-konyhabútorok. Az első ütemben szerkezeti pályázatokat írtak ki konyhaberendezésekre, nyílászárókra és beépített szekrényekre. A második ütemben írták ki az Országos Lakástervpályázatot, harmadik ütemben pedig az Országos Lakásbútor tervpályázatot. A konyhák mérete a korábbi 8-10 négyzetméterről 5-6 négyzetméterre csökkent, így elengedhetetlen volt a variálható típusbútorok alkalmazása. Ebből pedig következett a bútorgyártás megújítása is: az új bútorokat le is kellett gyártani. A tervezők igyekeztek a konyhát vagy étkezővel egybenyithatóvá tenni, vagy olyan szoba mellé helyezni, amelyben az étkezőasztal elhelyezhető.

Most menjünk le az Érc utcán, egy pár lépés az egész. Amikor elérjük a Gyenes utcát, jobbra és balra egy-egy ház lesz a sarkokon. A balra eső ház az 514-es (514/C), a jobbra eső az 524-es jelű.



514: Benjamin Károly és Boross Zoltán a BUVÁTI gárdájában tervezte meg ezt a házat. 23 lakásos épület, ebből 7 lakást két személy, 16 lakást 4 személy elhelyezésére alakítottak ki. Belső lépcsőházas, egy fordulóból 6 lakás nyílik. A bejárati ajtónál szeméttárolót és babakocsi-tárolót alakítottak ki, a pincében mosókonyhát, szárítót, óvóhelyet, tárolókat. Részben téglafalazatú, részben vasbeton pillérekre tervezett épület, előregyártott gerendák közé helyezett béléstestes födémmel. A konyhabútorok 4 elemesek, a fürdőszobák részben kádasak, részben fürdőtálcásak voltak. A színes, kőporos vakolás és az erkélyek, nyílászárók szabályos rendű elhelyezése tagolják a homlokzatot. Három ház is felépült az 514-es jelzéssel - kettő a Bécsi út mentén áll, a harmadik a Gyenes utcában. (A képen a B jelű bejárata látható.)

524: A LAKÓTERV tervezőinek, Árkai Istvánnak, Kovács Jenőnek és Regula Edének lakóháza a Gyenes utcában áll. 16 lakását a belső lépcsőházból lehet megközelíteni. A lépcsőház pihenőiből 2-2 lakás nyílik, mindegyik lakásban 3 fő elhelyezésére van lehetőség. A bejáratnál szeméttárolót és gyermekkocsi-tárolót alakítottak ki, és itt a mosókonyha is a földszinten kapott helyet, a csatlakozó szárítókkal együtt. Így az épület csak részben alápincézett. A lépcsőház megvilágítása felülről, az orsótéren át történik. A konyhák 4 egységből álló típuskonyhák voltak, a fürdőszobákat fürdőtálcásra alakították ki. Színes kőporos vakolású, tégla falazatú lakóház.

"Miközben az OKL első házait építeni kezdték, 1959 januárjában hirdették meg az Országos Lakásbútor tervpályázatot, amelynek célja az új kislakásokban is használható bútorok kifejlesztése volt. (...) A prototípusokat iparművészeti kiállításon, a "0" szériákat pedig az Óbudai Kísérleti Lakótelep bebútorozott lakásaiban mutatták be. A bútorokat a kiállításokat követő társadalmi bírálat után, 1960-tól kezdték gyártani. Az építkezés menete 1960 novemberében tette lehetővé, hogy az előzetes terveknek megfelelően a telep egyes lakásait, mint egy kiállítást, bemutassák a közönségnek. Az 514 és 524 jelű lakástípusokból két-két egyforma alaprajzút rendeztek be, az összehasonlítás érdekében kétféle módon, az egyiket régies, nagyméretű bútorokkal, a másikat könnyű kisbútorokkal, köztük a Lakásbútor Tervpályázat egyes prototípusaival. Minden látogató kérdőívet kapott, hogy a tervezők megismerjék az alaprajzokkal és bútorokkal kapcsolatos igényeket, elképzeléseket. A válaszok összegzése alapján a többség pozitívan fogadta az újdonságokat." (Részlet a kiállítás anyagából, Kiscelli Múzeum, 2011)

Haladjunk egy kicsit tovább a Gyenes utcán a Bécsi út irányába! Az út jobb oldalán hosszan elnyúló, 4 szintes házsorok rejtőznek a zöldben - az első a 420-as, az utána jövő a 404-es jelű.




A 420-as jelű ház az utcafront és a park felől

420: A 210-es épülethez hasonlóan ez is Körner József téglaháza. A 28 lakás külső folyosóról közelíthető meg. A lépcsőházat és a két szekciót úgy alakították ki, hogy minden félemeletnél nyíljanak lakások - így némileg intimebb hangulat jöhet létre, mintha egymás mellé lenne csoportosítva egy szint összes lakása. A földszint alacsonyabb szintjén vannak a mosókonyha és a szárítók, valamint egyes pincerekeszek is. A földszinti előcsarnokból nyílik a gyermekkocsi-tároló és a szeméttároló. Az épület alatt hatalmas, 282 főt befogadni képes óvóhelyet alakítottak ki - ez a környék lakóit is be tudta volna fogadni szükség esetén. A fürdőkben itt is fürdőtálcát helyeztek el, a konyhák 5 szekcióból álló bútorzattal készültek.


A Gyenes utca archív felvételen, előtérben a 420-as típusházzal. (Kép: epiteszforum.hu)



A 420-as jelű házzal szemben 3 kis üzletpavilont láthatunk. Ma már egyikben sincs üzlet sajnos, és a jelentős átépítések igencsak tönkretették az eredeti arculatot. A képen látható, a Bécsi úthoz legközelebb eső épület őrzi még leginkább az eredeti állapotot - ez most a Flóra Alapítvány otthona. A középsőben ma a kerületi védőnői szolgálat központja található, a Vörösvári út felé esőt pedig teljesen átépítették és kibővítették - ma a Gépteszt Kft. "lakja".

404: Tervezői Radnai Lóránt (LAKÓTERV) és Rimanóczy Jenő (IPARTERV) voltak. A 24 lakásos, 4 szintes épületben 23 háromfős, és 1 kétfős lakást alakítottak ki. A kapunál szeméttárolót és babakocsi-tárolót alakítottak ki, a pincében pedig mosókonyhát szárítókkal, pincerekeszeket (azaz a lakók tárolóit), és egy óvóhelyet. A lépcső monolit szerkezettel épült. A nagyobb lakásokban öt, a kisebbekben három elemből álló konyhát építettek be. A fürdőszobák fürdőtálcásak. A homlozatokat színes nemesvakolattal látták el.

A 404-es jelű házzal szemben vessük be magunkat a házak közé! A Bécsi úti házsor hátsó oldalához érkezünk, rögtön egy 5 szintes lakóházhoz. A Bécsi út mentén kettő is áll, de ezzel a típussal már találkoztunk az Érc utca - Gyenes utca sarkán. Balra kétszintes sorházak húzódnak egymás mögött - nézzük meg a 124-es, 115-ös és 116-os jelű sorházakat, amelyekben belső kétszintes lakásokat alakítottak ki.

124: Pásztor Lajos és Márton István (LAKÓTERV) téglaépülete 4 kétszintes lakást tartalmaz. A lakások 3 szobával épültek, saját tüzelőtárolóval, 4 elemes konyhabútorral, a fürdőszobában gázos vízmelegítővel. A homlokzatok vakoltak, a lábazatok ürömi kőből készültek.

115: A ház tervezője Horváth János (LAKÓTERV) volt. A pályázaton az egyik "legváratlanabb" épület a kétszintes sorház volt. Két negyven négyzetméteres szinttel, egymás mellé sorolhatóan épültek meg ezek a lakások a telep belsejében. A földszinten helyezték el a konyhát, étkezőt, fürdőszobát, és a nappalit, az emeleten pedig a hálószobákat. Ez egész nagy luxusnak számított, ha hozzávesszük, hogy a tömbházak lakásaiban még az étkezőt is úgy tervezték meg, hogy aludni is lehessen ott. A 4 lakásos sorok lakásaihoz még egy kis saját terasz és kert is csatlakozik. A tüzelőtárolót a pincében helyezték el. A homlokzatok színes vakolattal készültek el, a lábazat ürömi kőből készült. Aztán jöttek a lakók felújítási igényei, így ma már eltűnőben vannak a fémkeretes, kiugró emeleti ablakok, és az eredeti homlokzati színek.

116: A Szőke Gyula (Pécsi Tervező Vállalat) által tervezett házban 5 kétszintes lakást alakítottak ki, saját udvarral. A lakásokban 6 fős családok elhelyezésére is lehetőség volt. Az alagsorban tüzelőtárolót alakítottak ki. A konyhákba 4 elemből álló típusbútort építettek be. A homlokzat részben színes vakolattal, részben nyerstégla falazással készült, a lábazat mosott műkő.

A parkosítás is gondosan tervezett volt annak idején. Sajnos ma már csak halvány nyomok emlékeztetnek a szebb időkre - egy-egy kerek ágyáskeret ma is fellelhető. Időközben a fák igencsak megnőttek - ez kárpótolhat bennünket az elveszett épített kertekért. Az eredeti zöldfelületi terveket Dalányi László (LAKÓTERV III. iroda, Zöldterületi osztály) vezetésével készítették el. Az itt felállított szobrok közül legjelentősebb Somogyi József: A család című szobra. A két belső szintes lakásoktól délre hosszan elnyúló házsorok húzódnak, a túloldali homlokzatuk a Reménység utcára néz. Emlékezzünk meg ezekről is!




A 214-es jelű házat az utca felől már málnafagyivá alakították, de az udvar felől még őrzi eredeti megjelenését

214: A 10 lakásos épület az IPARTERV-nél dolgozó Südi Ernő és Wagner László építészek tervei alapján épült fel. A szinteken folyosók futnak végig a lakások előtt, az épület végén helyezték el a lépcsőházat. A 10 lakásban mindössze 30 fő lakhat - a lakások itt sem nagyok. Az épület teljesen alá van pincézve - itt kapott helyet a mosókonyha, a szárítók, az óvóhely, a lakók pincerekeszei és még 44 nm pincetér. Az óvóhely alatt vasbeton lemezes az épület. A konyhákban itt is 4 egységből álló konyhabútor van, a fürdőszoba fürdőtálcás és gázos vízmelegítős. A homlokzat "nyergestégla modorú téglafalazat" és nemes vakolat.

210: A LAKÓTERV-nél dolgozó Körner József lakóháza. Egyemeletes, kétlépcsőházas, kétszer kétfogatú épület, 8 darab két és fél szobás lakással. Az alaprajz érdekessége az étkezési célokra alkalmas lakó-előtér, amely az előszobát elválasztja a vizes helyiségek csoportjától. A lépcsőházhoz csatlakozó tüzelőtárolók megépítésével a pincetárolók akár el is hagyhatók ebben a háztípusban Körner szerint. Az eredeti homlokzat részben "cuppantott vakolat", részben nyerstégla falazat volt, válogatott falazótéglából. A homlokzatok kőporos, színes vakolatot kaptak.

201: Az egyemeletes épület részben alápincézve épült fel, Zdravits János (KÖZTI) tervei szerint. A földszinti lakás felett egy ugyanolyan alaprajzú másik lakás került kialakításra. Külső folyosóról nyílnak a lakások, ebben a típusban csak kétszobásak. A WC-t úgy alakították ki, hogy igény szerint leválasztható legyen a fürdőszobáról. A régi kamrákat itt kamraszekrény pótolja, a kis konyhák kiegészítéseként. A pincében mosókonyha, szárító és a lakók tüzelőanyag tároló rekeszei voltak megtalálhatók.

Bölcsöde: A lakótelepen nem csak lakások épültek. Az egyik legnagyobb kiegészítő intézmény, a bölcsöde egy korábbi terv továbbfejlesztése. Fábián István (LAKÓTERV) úgy alakította át a korábbi típustervet, hogy a közlekedő utak hossza rövidebb lett, az iroda pedig az emeletről leköltözhetett a földszintre. Étellifttel könnyítette meg az ételszállítást, a foglalkoztató helyiségek területét pedig 10%-kal megnövelte. A gazdasági rész külön bejáraton át közelíthető meg, a konyha és a személyzeti helyiségek a földszinten kaptak helyet. Az emeleten tejkonyhát és "gépesített mosodaüzemet" is kialakítottak. A földszinti foglalkoztatóban a "kisóvodások", az emeletiben a "csecsemők" kaptak elhelyezést. Ide már központi fűtést terveztek, de a gumipadlós foglalkoztatókban padlófűtést is kiépetettek - nagy szám volt ez akkoriban! A "citlingelt" kőporos homlokzatvakolatú épület lábazata mészkőlapokból, a vasszerkezetű tető hullámeternit fedéssel készült el. Az udvarban füves kert és homokozó várta a kicsiket. Valamikor egy vízimadarakat ábrázoló műalkotás díszítette a homlokzatot - ma már nincs meg. Mint ahogy ismeretlen az udvari medencénél felállított majom-szobor sorsa is. Ma a Főnix TV stúdiója működik az épületben.



527: A bölcsöde épületétől haladjunk északra, a Gyenes utca felé. A következő ház az, amelynek egyik lakását a Kiscelli Múzeum kiállításán 1:1 léptékben megépítették. A ház könnyen felismerhető az egyes ablakok fölötti szellőzőrácsokról. Mináry Olga itteni munkásságáért Ybl-díjban részesült. 16 lakásos, belső lépcsőházas épület, egy-egy lépcsőfordulóból 2-2 lakás nyílik. A lakások 4 fő elhelyezésére alkalmasak, a konyhabútorok többnyire négy szekcióból álltak össze, de volt néhány 5 szekciós konyhabútor is. A monolit szerkezetes lépcsőház tetején felülvilágító ad természetes megvilágítást a közlekedőtérnek. A ház 1960-ban hivatalosan beiktatott típusterv lett, de ebben a formában több nem épült meg belőle az állami lakásépítés keretében. Noha paraméterei megfeleltek a normáknak, nem lehetett nagyipari technológiával előállítani, és négyszintes magassága pazarlásnak számított. Így aztán Mináry Olga többször is maga adaptálta saját lakóházát az OTP, a vállalatként lakásépítő KFKI vagy éppen társasházépítő szövetkezetek felkérésére. A típustervvé adaptálás során jelentősen átalakultak az alaprajzok: megszűnt a kamra, a külön WC, a gardrób, a konyha és az étkező közé harmonikaajtó helyett fix üvegezett fal került, és ami a tervezőt talán a leginkább bántotta, az extra méretű loggia mérete is csökkent.


Mináry Olga háza a hatvanas években. Kép: Egykor.hu

620: A bölcsöde mögötti házat Rimanóczy Gyula, ifj. Rimanóczy Gyula és Rimanóczy Jenő (IPARTERV) tervezték. 6 szintes, 55 lakást tartalmazó lakóház, két és három férőhelyes lakásokkal. A lépcsőház asszimetrikusan töri meg a középfolyosós kialakítású ház sorát. A ház központi fűtéssel épült, a kazánt a pincében helyezték el, mellette szén- és salakraktárral. A pincében vannak még tárolók, óvóhely, és az egész lakótelepet kiszolgáló trafóház is itt található. A beépített konyhákban típus mosogató, kétrészes asztalszekrény és két főzőlapos gázmelegítő volt felszerelve, a fürdőszobákban gázvízmelegítők, kádak vagy fürdőtálcák kerültek elhelyezésre. A homlokzat egyszerű fehér nemesvakolattal kialakított.

Ezzel elértünk az 1960-ra felépült első ütem sétájának végére. Ne aggódjunk, már csak néhány ház, és végre megpihenhetünk.


Az F1 jelű lakóház a Gyenes utca 3-5-7 számok alatt áll - ma már más színű homlokzattal

F1: Az épület elődje a Fehérvári út 33-35. szám alatt felépült 6 emeletes lakóház (Pomsár János tervezte), ezt a tervet fejlesztette tovább Óbudán Borostyánkőy László (LAKÓTERV). Nyolcemeletes, háromszekciós sávház, összesen 108 lakással. Öt- és kétfős lakások épültek benne. A konyha és a szoba közé került az étkezőhelyiség a nagyobb lakásokban. Ezt a 6,4 négyzetméteres étkezőt ággyal tervezték, ez volt az ötödik lakó hálóhelye is egyben. A nagyobb lakástípusok szobái egybe is nyithatóak, de külön is nyílnak.

P4-P5-P6: A második ütemben már magasházak, nagyobb lakásszámú lakóházak tervezésére szólt a megbízás - ez volt a Középmagas Lakóház pályázat 1960-ban. Ennek alapján épült fel a telep Vörösvári út felőli vége. Ekkor épültek ki az üzletpavilonok, a bölcsöde és egy általános iskola is. A legjellegzetesebb házak a telep szélén, a Vörösvári út mentén sorakozó magasházak (P4, P5, P6), amelyeket Dul Dezső tervezett. Nyolc szint + tetőemelet, szintenként 4 lakás jellemzi mindhárom épületet. 5 főre tervezett, két és fél szobás lakások épültek bennük. A meglehetősen egyforma alaprajzú lakásokban az étkezőt a konyhától harmonikaajtó, a szobától ajtó választotta el. A fürdőszobák kádasak, a wc-k külön helyiségben vannak. A homlokzatokon a pasztell színezés mellett fehér csíkok jelölték a vasbeton szerkezetet - ez a homlokzatot tagolja, de az ablakkiosztással nincs igazán összhangban. A tetőemelet vasbeton pergolái mögött széles tetőterasz húzódik, feltételezhetően itt voltak a mosó- és szárítóhelyiségek és a felvonógépház. A házakból később Dul Dezső tervei szerint típusterv lett.

A Vörösvári út mentén álló pontházak a hatvanas években

Egyes vélekedések szerint a lakótelep "kudarcba fulladt" és "elbukott", mivel az itt kipróbált típusterveket csak viszonylag kevés helyen ismételték meg. Az ok a hatvanas évek közepére berobbanó panelkorszak volt - átálltak az új, iparosított építési technológiára. Az itteni lakásokhoz képest a panel jóval gyorsabbnak, és jóval olcsóbbnak ígérkezett. Szálljunk vitába ezzel az állásponttal, és mondjuk inkább úgy: a mintatelep óriási siker lett - ma is a kerület egyik legélhetőbb, legszerethetőbb területe. Bár csak néhány háztípust fejlesztettek tovább, mégis: az itt megépült házakat többnyire szeretik az itt lakók. A továbbfejlesztett házak jó része vidéken és a budai hegyoldalakon épült fel.

Források:
http://mult-kor.hu/20110809_kiserleti_lakotelep_obudan
http://nol.hu/kult/20110831-ket_emelet_boldogsag
http://epiteszforum.hu/node/8937
http://mult-kor.hu/20111005_obudai_kiserlet_igy_laktatok_ti
http://hetivalasz.hu/pest_budai_latkep/linoleum-es-harmonikaajto-41413/
http://hg.hu/cikk/epiteszet/13189-a-nagy-obudai-lakaskiserlet
http://4szoba.hu/cikk/lakas/2960-a-modern-konyha-szuletese
http://epiteszforum.hu/node/19866
http://epiteszforum.hu/node/19946
http://hu.wikipedia.org/wiki/Riman%C3%B3czy_Gyula,_id.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Riman%C3%B3czy_Jen%C5%91
http://hu.wikipedia.org/wiki/Riman%C3%B3czy_Gyula,_ifj.


További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!