A Városliget tervezett nagyarányú fejlesztésének részeként bezárják és elbontják a Petőfi Csarnokot. Ezzel a nyolcvanas évek építészetének egy kultikus, sokak emlékeiben élő épülete lesz oda. Ám a történet koránt sem az 1980-as években kezdődik!


Az egykori Iparcsarnok

Az itt állt Iparcsarnok 1885-ben, az Országos Általános Kiállításra épült fel Kohn János (a Schlick-gyár későbbi vasszerkezeti tervezője) és Ulrich Keresztély (többek között a Műegyetem tanára és a ferencvárosi Elevátorház tervezője) tervei szerint. Olasz reneszánsz stílusban, téglából, kőből, vasból és üvegből épült. Alapterülete meghaladta a 14 000 négyzetmétert! Az 1896-os Milleniumi Kiállításon a bútor-, szövő- és anyagipari termékek bemutatóhelye volt. A mostani szabadtéri színpad helyén akkor még a Sió szökőkút állt, amelyet hétvégeken éjszakára ki is világítottak. Ez akkoriban még nagy kuriózumnak számított. Ezután is kiállítási helyszínként működött: volt itt papíráru, automobil, cukrászipari, hadirepülő, vasipari és reklámkiállítás is. Minden évben május elején Tavaszi Nemzetközi Árumintavásárt, ősszel Országos Mezőgazdasági Kiállítást tartottak. Valamikor az Iparcsarnokban volt a Vásár telefonközpontja is.


Kiállítás az Iparcsarnokban

A második világháborúban az épület kiégett, tetőszerkezete elpusztult. Helyén 1947-ben nyílt meg a BNV egyik pavilonja. A Budapesti Nemzetközi Vásár helyszíne ugyanis 1974-ig a Városliget volt, nem Kőbánya. Az átköltözéssel megüresedett csarnokot - amelyet már akkor is Petőfi Csarnoknak hívtak! - éveken át bútorraktárnak használták. Nem éppen fényes állapotú épületről, és nem éppen odaillőillő funkcióról beszélünk, mint ez a kép is mutatja:



1980 őszén tanulmányterv készült az Általános Épülettervező Vállalatnál (Tihanyi Judit, Halmos György és tervezőtársaik) az Ifjúsági Park kiváltására a Városligetben. A "Városligeti Táncház" még elsősorban az Ifjúsági Park táncos szórakozóhely-funkcióját vette volna át, de soha nem épült meg:





A rossz állapotú csarnok ifjúsági szórakoztató központtá alakításáról végül 1981-ben döntött a Fővárosi Tanács. A PeCsa első igazgatója, Lehel László javaslatára a Petőfi Csarnok nevet megtartották. Akkoriban már látszott, hogy a Várkertbazárban működő Ifjúsági Park egyre kevésbé képes kiszolgálni az igényeket - egy 1980-as Edda koncerten történt baleset után 1984-ben be is zárt.

1981-ben már bővebb kulturális funkciókra jelölték ki a jóval nagyobb Petőfi Csarnokot. Csakhogy hiába vonták be az Állami Ifjúsági Bizottság és a KISZ pénzeit is, a válságos gazdasági helyzetben ez sem volt elég. Így került a képbe a Közlekedési Múzeum, amely már korábban is szerette volna megszerezni az épületet vagy annak egy részét. Sajátos házasság alakult így ki: az ifjúsági központ mellé a múzeum repüléstörténeti gyűjteménye költözhetett be. Ez az állapot aztán végig fenn is maradt, a mai napig ezek az intézmények adják a két fő "lakót".



Az ÁÉTV tervezői, Tihanyi Judit belsőépítész és okleveles építészmérnök és Halmos György építész az egykori óriási vásárcsarnokot ennek megfelelően felszabdalták. A középső nagy tér köré egy újabb szintet húztak be, de az egyik oldalon meghagyták az eredeti magasságot. Utóbbi teret kapta meg a múzeum. A közbenső födém alatt lehetett kialakítani a szabadidőközpont kisebb helyiségeit. Ennek ára az lett, amit már az előcsarnokban megtapasztalhattak a vendégek: nagyon alacsony lett a beltéri magasság. Az alaprajz kialakításánál azt is figyelembe kellett venni, hogy a 6000 főre tervezett szabadtéri színpad csak az egyik oldalhoz csatlakoztatható. A szabadtéri színpad fedésének acélszerkezetét és ponyváját Majoros Gábor építész tervezte. A külső és belső színpadot is kiszolgálni hivatott öltözőcsoport és a kistermek a két színpad közé kerültek. A 2500 fős nagyterem is erős kompromisszumokkal épült meg. A nagyterem körül J alakban húzódik az előcsarnok.



Hátul a Repüléstörténeti Múzeum bejáratát az emeletre helyezték. A múzeum tágasabb tereiből csak a legszükségesebbeket választották le, mivel a bemutatandó anyag minél nagyobb, tágasabb tereket követelt magának. Jellemző a kényszerű takarékoskodásra, hogy a múzeum azért nincs nyitva télen, mert fűtési rendszert nem építettek be a múzeumi terekbe.



A belsőépítészeti terveket Tihanyi Judit, Halmos György és Geblusek Antal készítették. A valamikori "Ujjé a Ligetben" vidám hangulatot a tervezők élénk színekkel kívánták megidézni. A sárga előtetők és a vörös oszlopok még mai kopottságukban is megragadják a tekintetet. Az anyagi korlátok már az átalakításkor sem tették lehetővé a nemesebb, drágább anyagok használatát, így a tervezők a színek felé "menekültek", az épület szerkezete kívülről lényegesen nem változott. Hogy milyen minőségnél tartott a korabeli kivitelezés, arról maguk a tervezők ilyen finoman fogalmaztak 1986-ban a Magyar Építőművészetben: "Az erőteljesebb formálás, építőiparunk képességeit ismerve amúgy is tanácsos." Az előtetők üvegszálas poliészterből készültek. Belül nyersbeton, nyerstégla és aszfaltozott felületek jelezték: drágább kialakításra egyszerűen nem jutott. Az egész felújítást a pénzhiány és a gyatra kivitelezés hatotta át. Ezt a tervezők néhány kisebb elemmel igyekeztek ellensúlyozni: színes oszlopfők, acélvázak, ernyők vittek némi színt az enteriőrökbe. Torzóban maradt az az ötlet is, hogy - a zománcozott ajtókon, a festett mennyezeten, a bazár homokfúvott üvegfalán - virágos ornamentikával díszítsék fel a belső tereket.

Az 1985 tavaszán megnyílt csarnok szabadidőközpontjában a könnyűzenéé lett a főszerep (sok egyéb rendezvény mellett). Az épület tövében működik a város egyik legnépszerűbb bolhapiaca is. Az elmúlt közel 30 évben már több, mint 10 millió látogató fordult meg a közel 15 ezer rendezvényen. Azt pedig részben Para-Kovács Imrétől, részben a városi legendákkal foglalkozó Urbanlegends-től tudjuk, hogy 1989 november 21-én a Nirvana is adott is koncertet. Igaz, az együttest csak később fedezték fel. A TAD előzenekarjaként érkező Nirvana fellépésére így alig négyszázan voltak kíváncsiak, ráadásul a fáradt csapat bemelegítő koncertje állítólag csapnivalóra sikeredett. Ennek dacára elmondhatjuk: Kurt Cobain is megfordult itt egyszer. A koncertért 10 ezer forintos gázsit kaptak. (Aztán 1990-ben megírták a Smells Like Teen Spirit-et, és 20 millió lemezt adtak el világszerte.)

Az épületet átadásakor még több nyugat-európai szakfolyóirat is bemutatta, így a Deutsche Bauzeitschrift, a Sportstättenbau és a Tennessee Architect is. Tihanyi Judit és Halmos György építészek 1990-ben Ybl-díjat kaptak. Az indoklásban leírt "nevelési-, sport- és szabadidő létesítmények" tervezése ezt az épületet is magába foglalta.

Ennek ellenére a bontás ötlete már többször is felmerült. Az emellett kardoskodók joggal érvelhetnek az intézmény lerobbantságával, a parkba nem igazán illő funkcióval. Az épület építészeti, művészeti szempontból közel értéktelennek mondható, már újkorában is a pénzhiányos építkezés és az igénytelen kivitelezés nyomta rá bélyegét az amúgy nagy múltúvá lett PeCsára. Inkább azt sajnálhatjuk, hogy az Almássy téri szabadidőközpont elsorvadása után a hazai rockzene egy újabb bázisa veszik el. (Plusz egy népszerű bolhapiac, de ők majdcsak találnak maguknak egy új helyszínt.) Nyájas olvasóm, most menj el a PeCsába, ha még állva szeretnéd látni.


Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi_Csarnok
http://pecsa.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=48&Itemid=72
http://www.urbanlegends.hu/2007/01/nirvana-a-pecsaban/
http://passzio.wplanet.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=14842
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/tihanyi_judit
http://nol.hu/tud-tech/ajanlo/20100429-ujraepitettek_a_szazeves_szitakotot
http://hg.hu/cikkek/varos/11111-meddig-mehetunk-meg-el-a-pecsaba
http://www.origo.hu/kultura/20140306-lebontjak-a-petofi-csarnokot.html

A Fővárosi Blog az alábbi helyeken is elérhető: