Podmaniczky Frigyes csak fegyverrel mert kimenni az Operaház helyszínéül kinézett, rossz hírű térre. Ybl tervét 8 döntnökből 7 támogatta. A megnyitó kis híján botrányba fulladt. Így lett Budapestnek Operaháza Ybl jóvoltából.

"Amíg megmagyarázom, addig megcsinálom"
- Ybl Miklós egyetlen fennmaradt mondása
(Ney Béla cikkéből - Vasárnapi Újság 1879)

Eddig kronológiai sorrendben haladva mutattuk be Ybl munkásságát. Egyes épületeinél azonban a megbízás, a tervezés és a megépítés hosszú éveken át elhúzódott, így több életszakaszán túlnyúlik az épület megvalósítása. Ezért külön fejezetként mutatjuk be ezeket az épületeket.

Operaház – VI. Andrássy út 22. (1873-1878.)

Az egykori Sugárútról tudni illik, hogy a politikai indokokból különböző nevű út, ma ismét annak a nevét viseli, akinek eszméje volt az út létesítése, s nevezték el róla 1885-ben. Gróf Andrássy Gyula, Magyarországra való hazajövetele előtt hosszú éveket töltött Párizsban, ahol látta a modern építkezés csodáit, a bolevard-okat és avenue-ket. Ahogy megalakult a Közmunkák Tanácsa, az akkor már miniszterelnökként, a Tanács elnökeként törvényjavaslatot terjesztett be. A cél: a város főütőereje, a legnépesebb kerülete, a Terézváros és a rossz levegőjű és higiéniájú („járdaszélen megjelenő fekete patak”) Király utca tehermentesítése, valamint a belső városrészek összeköttetése a Városligettel. Ez már korábban is felvetődött: „Mi szép és kellemes leend a budapestiekre nézve ez az árnyas fasorozatok közt… a Városerdőig… parkban kisétálni, s kocsizni, kikerülve a szűk, ronda Király utcát…” - írta Kossuth Lajos a Pesti Hírlap 1841.évi 18. számában.

A Közmunka Tanács által a forgalomnak 1876-ban átadott, faburkolatú Sugár út és környékén levő, birtokába kerülő 155 telek értékesítése nem volt eredményes, a legdrágább 506 négyszögöles telek ára 600 forint, a legolcsóbb 149 négyszögöles teleké 15 forint volt. A középületi építkezések - Államvasutak, Mintarajztanoda (ma MKE), Zeneakadémia (ma Régi Zeneakadémia), stb. - is tették lehetővé, hogy az addigi kétes hírű környezetéből a Sugár út felemelkedhessék arra a magas színvonalra, amelyre a Tanács, a főváros és a kormány szánta. De ez igazán az Operaház felépítése után történt meg, ahogy a telkek eladása is felgyorsult, egymásután épültek a paloták, villák.

A nézőtér metszete, 1879

Operát Pesten, magyar nyelvű színházban 1837. augusztus 29-én játszottak először: a Sevillai borbélyt, a Pesti Magyar Színházban. Majd követték más operaelőadások, az 1840-ben átkeresztelt Nemzeti Színházban, ahol Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője volt az első igazgató és a karmester is. 1861-ben Jókai Mór országgyűlési képviselő szorgalmazta a színház drámai és operai tagozatának szétválasztását, mert a városi lakosság körében az opera számított a legrangosabb szórakozásnak. A „Magyar Dalszínház” - ahogy születésekor hívták - építését a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Orczy Bódog kezdeményezte 1872-ben, az európai operaépítő láz idején (Bécs: 1869, Párizs: 1875, Drezda: 1878, New York: 1883).

A Közmunkák Tanácsa 1873.évi jelentéséből tudjuk, hogy amikor az építkezés megindításához szükséges pénzalapok rendelkezésre álltak - 4 millió korona Ferenc József magánpénztárából és az udvartartási költségek művészeti célokra fordítható keretéből, 250 ezer forint a Magyar Általános Municipális Hitelintézettől, valamint Pest városának hozzájárulása -, kijelölték a telket. A leggazdaságosabbnak (legolcsóbbnak) a Sugárút eleji Hermina tér bizonyult az öt javasolt helyszín közül. A banknak is érdekében állt, hogy a majdani Opera miatt a Sugár úti telkeket jól tudja értékesíteni.

Egyes visszaemlékezések szerint Podmaniczky Frigyes kizárólag töltött fegyverrel volt hajlandó az Operaház leendő telkére látogatni, ami a zsibvásár helye volt, ahol mocsár gőzölgött és kétes hírű csárda állt, a környékén az Alföldről elkergetett betyárok húzták meg magukat...

A Közmunkatanács megbízta Yblt az építendő Operaház vázlatainak elkészítésére, amit aztán számos szakember egy ankéton megvitatott, majd ennek alapján a belügyminiszter felkérte Yblt, Szkalnitzky Antalt, Steindl Imrét, Linczbauer Istvánt és a bécsi Fellner Nándor és a gothai Bohnstedt építészeket a tervek elkészítésére. A bíráló bizottság titkos szavazata alapján a nyolc szavazat közül hét szólt Ybl tervei mellett! Az ő terveit fogadták el, utasítva: „legjobb renaissance stílusban” készítse el a homlokzatot. A terveket körültolongó királyi, fővárosi és közmunkatanácsi szakértők miatti többszöri átdolgozás csak nemesítette Ybl elgondolásait, aki összesen 751 (!) tervet, vázlatot készített el. A különböző munkálatot elvégzésére versenytárgyalást hirdettek. Podmaniczky ragaszkodott ahhoz, hogy az Operaház építésénél magyar iparosok és művészek dolgozzanak.

1873. július 25-én Ferenc József azzal a feltétellel adta hozzájárulását az építéshez, hogy az új épület nem lehet nagyobb, mint a bécsi operaház. Az akkor 61 éves Mester 1875 októberében látott az építési munkához.

Az eseményről még Krúdy is megemlékezett a Budapest vőlegénye című kötetben. "A Sugár út úgy feküdt Budapest testében, mint a Duna Magyarországéban… a város reménysége volt, pedig csak akkor teszi az első kapavágást Podmaniczky Frigyes, Ybl építész és Zofahl mérnök a Hermina téren, ahol az Operaházat kimérik és megraknak a kiásott földdel egy kétkerekű taligát. Vajon ki az a vállalkozó szellemű építész, aki az akkor még isten háta mögöttinek tartott helyen, ahol… tavasszal és nyáron káka és nád terem, benne fészket rak a vadmadár, vadkacsa kotyog és békák kuruttyolnak - vállalkozik rá, hogy szentélyt emeljen a zenének?

1878. december 7-én tartották meg a bokrétaünnepet. 1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit.

A háromszáz éves múltra visszatekintő magyar operajátszás első számú intézményének ünnepélyes megnyitója a budapesti zenei élet világszínvonalra emelését jelentette.

A korabeli nagyközönség érdeklődését jellemzi, hogy a nyitóünnepség kis híján botrányba fulladt, mivel a kíváncsi tömeg betört az előcsarnokba, és a posztoló rendőröknek kellett kituszkolni őket. Ferenc József Klotild főhercegnővel együtt vett részt az 1884-es ünnepélyes megnyitón. Gratulált az őket fogadó Ybl Miklós vezette építési bizottságnak és báró Podmaniczky Frigyesnek az építést felügyelő bizottság elnökének.

Mint említettük, Ferenc József kikötötte: a pesti operaház nem lehet nagyobb a bécsinél. A legenda úgy tartja, mikor eljött a megnyitóra, azt mondta: "valóban nem lett nagyobb, de azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet." Az viszont nem legenda, hogy az első felvonás után elment, és soha többé nem látogatott el oda. A királyi pár számára külön bejáratot készítettek, amit csak ők használhattak, a királylépcsőn keresztül jutottak el a királyi páholyba. A főbejáraton az előkelőségek érkeztek, az oldalsó bejáraton pedig a szegényebbek, akik kizárólag a harmadik emeleten foglalhattak helyet.

Az 1884. szeptember 27-i megnyitó műsora: Erkel Ferenc Bánk bánjának I. felvonása, Hunyadi László nyitánya, Wagner Lohengrin I. felvonása. Elmaradt Liszt Ferenc, az alkalomra szerzett Magyar királydala, az Ünnepi dal a benne feldolgozott császárellenes kurucdal miatt, az uralkodóra való tekintettel. A vezetőség: Podmaniczky intendáns, Erkel főzeneigazgató, fia Erkel Sándor igazgató és karnagy. (Egy személyes megjegyzés: a karnagy blattolója az akkor csellós másod nagybátyám volt, aki később a a Filharmóniai Társaság elnök karnagya, 36 évvel később pedig az Operaház igazgatója lett.)

A főhomlokzat a huszadik század első éveiben, Klösz György felvételén (fortepan.hu, 57562)

Méltó a keret, ünnepélyes már a környezet is: a kis előtér az Andrássy út sávját megszakítva, a vaskandeláberek között a mosolygó és a szomorú szfinxek, a főbejáratati íves kocsifelhajtók, két oldalán Stróbl Alajos carrarai márványból készített Liszt Ferenc és Erkel Ferenc ülőszobrai. A főhomlokzat első emeleti sarokfülkéiben: Terpsihoré, a kartánc és kardalköltészet múzsája és Erato, a szerelmi költészet múzsái - Ybl legkedvesebb szobrászának, Fessler Leonak művei; Thália, a komédia múzsája Donáth Gyula, Melpomené, a tragédia múzsája Brestyánszky Béla alkotása. A bábos főpárkány korlátján, a tetőteraszon 16 híres zeneszerző: Monteverdi, Scarlatti és Gluck, Mozart és Beethoven, Rossini és Donizetti, Glinka és Wagner, Verdi és Gounod, Bizet és Muszorgszkij, és Moniuszko és Smetana szoborsor látható az Andrássy út felöl nézve.

(Fotó: Fővárosi Blog, 2010)

A belső díszítések is a zenét, a művészetet dicsőítik, a legnemesebb anyagok alkalmazásával. A földszinti előcsarnok, a Királyi lépcsőház márványmozaik padlózatú, s a főlépcsőházhoz kapcsolódó erkélyek, az előző kettő „pompeji festésű”, az elnevezés a „pompeji secco”- ra utal, a Pompeiben talált hasonló minták és színezés miatt. A mennyezet aranyozott keretű kazettáiba Székely Bertalan a kilenc múzsát festette meg. A főlépcsőcsarnok (mert nem hívhatom egyszerű lépcsőháznak, Ybl zseniális ívű lépcsőkarai és monumentalitása miatt) mennyezetén Than Mór freskói: a zene születése, diadala, Apolló és Masyas, istenek, szírének és múzsák. A nagybüfébe vezető ajtók felett Lotz Károly festette két allegorikus képet, mennyezetén, Vastagh György Dionüszosz - Bacchus jelenetei. Falain egy alig 24 éves festő, Feszti Árpád képei: Madárdal, Kagylóbúgás, Visszhang, Csigakürt, Patak csörgedezés, Vihar zúgása, Nimfák tánca, Szapphó és Faun. (Sokan nem is értették, hogyan kaphatott ő itt munkát. Yblt dicséri, hogy egész élete folyamán felkarolta, anyagilag is támogatta a fiatal kezdőket.) A büféterem körüli dohányzófolyosók díszes fafaragásúak, különböző textil-betétekkel.

A nézőtér fő ékessége a mennyezet (az országban található legnagyobb összefüggő) freskója a zene megdicsőülése, tizenkét olimposzi főisten, félistenek, gráciák, múzsák és démonok alakjaival, Lotz Károly munkája. Zeusz portréjában önmagát, Aphrodité alakjában lányát festetette meg. A proszcénium mennyezetén Apolló a középpontban, a zene és tánc allegóriáival. A III. emeleten, az oszlopok feletti sokszögekben is Lotz angyalkái muzsikálnak.

A dísztermet Székely Bertalan teremnek nevezték el, a négy évszakot szimbolizáló körbefutó frízéről. A királyi páholy előterének, a Vörös szalonnak ma is látható az eredeti falikárpitja és a szicíliai tölgyfaborítása. Érdekesség, hogy Than Mór megsértődött, amikor nem ő kapta a megbízást a nézőtér freskójának megfestésére. Kárpótlásul ő festhette meg a királyi fogadószoba képeit: Páris ítélete, A három grácia, Ámor és Pszükhé, Ceres és Luna.

(Fotó: Fővárosi Blog, 2010)

Ybl tervezése mindenre kiterjedt, a Mainzban (egyedüliként nem Magyarországon) készített óriási csillártól kezdve a színpadgépezetig. Ismét megnyilvánul a technikai újító - úttörő mivolta, műszaki megoldásai forradalminak számítottak.

A bécsi Ringtheater 1881-es, több száz halottat követelő tűztragédiáján okulva, a földszinten hármasosztásúra módosította a nézőteret: 2 kijáratot, vasfüggönyt - először az országban -, záporszerkezetet, minden szintre 2 lépcsőházat tervezett. Az addig fából készült színpadberendezés helyett a bécsi Asphaleia társaság (ki is utazott a céghez…) öntöttvasból készült, vízhidraulikával működtetett színpadgépezetét az egész világon ő alkalmazta először. Az épületgépészeti berendezések megelőzték a kort. A padláson víztározó medencéket építettek ki, az úgynevezett záporberendezés megtáplálására tűz esetén. Saját légkeringető rendszerének hála már a korabeli években megoldott volt a levegőztetés. A fűtést gőzzel és kályhák segítségével oldották meg, a nézőtér széksorai alatti szellőztető berendezése sokáig az eredetiként működött, hűtésként vízpárát, fűtésként meleget fújtak be. Sőt, annak idején jégtömbök még légkondicionálást is biztosítottak a forró nyári előadások alatt!

A kulisszákat víznyomással mozgató színpadi hidraulikus gépezetet a kor legmodernebb technikájával készítették, 100 évig szolgálta az operát. A vizet a ház két saját, pincében fúrt kútjából nyerték - ez a második világháborús ostrom alatt sok életet mentett meg.

A világon először itt alkalmazott megoldás volt a körhorizont függöny hidraulikus mozgatása is, az addig szokásos felcsavarás helyett, így bármilyen magas díszletet tudtak állítani. Újdonság volt a színpad két hátsó sarkában a hidraulikus teherfelvonó is, amely a süllyesztőt és a negyedik emeletet kötötte össze, bútor-, jelmez- és kellékszállítás céljából.

A 30 mázsás, bronzból készült nézőtéri nagycsillárt, 1884 nyarán szerelték fel a nézőtér mennyezetének közepén található füstelvezető szellőzőkürtőbe. Ma ipartörténeti műemlék, az egyetlen gépészeti berendezés, amely eredeti állapotában ma is működik. Kézi csörlők segítségével le lehet engedni egészen a földszinti székekig, ez teszi lehetővé karbantartását. Teljes leengedéséhez majdnem 25 perc szükséges, felemelése viszont kétszer annyi időbe telik, mert ügyelni kell, hogy a csillár ne forduljon el tengelye körül. Az aranyozásra 3 kilogramm aranyat használtak. Eredetileg 500 gázláng égett rajta, amelyeket elektromos indukciós módon gyújtottak meg. Az előadások alatt nem lehetett teljesen kioltani a légszeszvilágítás sajátosságai miatt, ezért a nézők félhomályban nézték az előadást. A megnyitón még gázvilágítás volt, 1895-ben szerelték át villanyvilágításra úgy, hogy a gázcsövekbe behúzták az elektromos vezetékeket. Érdekesség, hogy 1965-ben Pesten egyedül az Operaház működött még 110 volttal.

A nézőtér patkó alakú, négy egymás fölött hátralépő páholysorból áll. Az eredetitől annyiban tér el, hogy a csillárt, hogy ne lógjon annyira be a nézőtérbe, három méterrel feljebb húzták, a többi építészeti és dekorációs elem eredeti Ybl alkotás.

Az 1981-84-es nagy rekonstrukció idején (kép: Budapest újság, 1982/2. p.43.)

Az Opera 100 éves évfordulójára készült el az első, mindenre kiterjedő, 1981-ben elkezdett rekonstrukció, az akkori főmérnök, Borsa Miklós vezetésével, akitől jómagam a legtöbbet tanultam az Operáról, s aki zseniálisan vezette sok éven át, az Ybl Egyesület Ybl születésnapi Opera bejárásait.

És napjainkban ismét megújul - ahogy az operaházi tudósításokban nevezik - az Ybl palota. Remélve, hogy továbbra is az emberi géniuszt, a Mester szakmai eleganciáját, a társművészetek átfogó, tiszteletteljes ismeretét, a harmónia és a szépség egységét, a művészet erejét.

(Fotó: Fővárosi Blog, 2016)

Szentkirályi Zoltán szerint az utolsó egységes stílus, amely 1750 körül indult, s a 19. században élte virágkorát, az eklektikában ért fejlődése végső szakaszához. Erre hivatkozott Szegő György, amikor azt mondta: „Ybl és historizáló építésztársai a modernek előkészítői voltak” és Borromini mellé állította Yblt. Indoklása szerint "mindkettőjük korszaknyitóak voltak". Erre is gondoljunk, amikor akár a sugárútról, akár benn, az "Ybl Palotában" (ahogy ma az operaházi elnevezés is használatos) gyönyörködünk az Opera épületében.

- szerző: Szmodits Júlia, az Ybl Egyesület elnöke -


További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!