Augusztusban különleges fotógyűjteménnyel gazdagodott a fortepan.hu. Ahogy Tamási Miklós írta: 

"Bojár Sándor fotóriporterről először a háborús bűnösök hazahozatala és elítélése kapcsán hallottam. Ő fotózta a legmegrázóbb képeket a népbírósági tárgyalásokon, kivégzéseken. Ezekből a nyolcvanas években megjelent pár kocka, talán még a tankönyvekben is szerepeltek. Aztán a rendszerváltás környékén, a Magyar Gördülőcsapágy Művek üzemi könyvtárának felszámolásakor (erre csak most jöttem rá, a pecsét alapján) megvettem a Fél évszázad pillanatai c. Bojár könyvet. Egy vékonyka kötetről van szó, a legfontosabb(nak gondolt), jórészt politika-történeti képekkel. Ha most - több mint tízezer Bojár fotó digitalizálása után - végigpörgetem a könyvet, az első gondolatom az, hogy aligha vállalkoznék egy új könyv szerkesztésére. Az életmű ugyanis sokkal gazdagabb, mint egy klasszikus riporteri hagyaték, tele meglepetés képekkel. Talán még maga a szerző sem ismerte eléggé, ha lehet ilyet mondani. A most induló válogatásunkban 3700 fotót láthatnak, a hagyaték 1936 és 1970 közötti részét. (...)"

Ahogy eddig is, most is a budapesti képekből válogattam egy csokorral. Így látta Bojár Sándor Budapestet. Az azonosító számra kattintva a kép nagyban is letölthető. (Az összes kép szerzője Bojár Sándor.)

178866: A Clark Ádám téren nem mindig a mostani 0 kilométer kő állt. "Eredetileg nem itt, hanem a királyi palota küszöbénél állt a nulla pont. Ez a műtárgy nem maradt fent sajnos, pedig a Lánchíd építésekor még át is helyezték a mai nulla pont helyre. A 20. század elején Festetics Pál vetette fel, hogy újra fel kellene állítani egy jelet. A Hungária Automobil Club felkarolta az ötletet, és 1932-ben felavatták a szobrot az akkori Kereskedelmi Minisztérium mellett, a járdán. Ennek alkotója Körmendi Frim Jenő volt. Felül Patrona Hungariae márványszobra állt, alatta a talapzaton három alak (gyalogos, kocsis, autóvezető) domorműve jelképezte a közlekedést, elől pedig felirat hirdette: "A magyar országutak kiinduló pontja. 0 Km. Állította a Magyar Automobil Club. 1932". A szobor a második világháború alatt megsérült, ezért lebontották. 1953-ban a mai kilométer kő helyén egy újabb szobrot avattak fel, ez egy távolba (a jövőbe?) néző munkást ábrázolt, mellette autókerékkel. Molnár László volt az alkotó. Ezt a szobrot aztán 1974-ben áthelyezték Rákoshegy vasútállomás mellé." A teljes poszt itt olvasható >>>

178301, 178303, 178305: A Lenin-szobor felállítása a Felvonulási téren 1965-ben. Az egyik képen az előtérben Boldizsár Iván író.

178825: Az Astoria 1960 körül. Szépen világító kirakatok, Állami Biztosító neonreklámok, és jó öreg villamoskocsik. 

180282: A Blaha Lujza tér 1966 körül. A Nemzeti Színházat már elbontották (lásd az előző évek cikkeit a bp50 cikksorozatban!), épült a metró és az aluljáró. A háttérben még az Europeum helyett a sajtóház állt, tőle jobbra még az eredeti Corvin Áruház homlokzat bukkan fel - még alu borítóelemek nélkül. És még van villamosvonal a Rákóczi úton.

178804: A Corvin Áruház az 1960-as években. Az 1926-ban megnyitott áruház a Keleti pályaudvar közelsége miatt a vidéki közönség számára is elérhető volt, így sokáig hatalmas népszerűségnek örvendett. A Rákóczi út és a Nagykörút növekvő forgalma mellett az áruház forgalma volt a harmadik ok, amiért pont itt, a Blaha Lujza téren állították fel az első forgalmi jelzőlámpát - ahogy akkoriban mondták, "villanyrendőrt". 

178849: Csak az idősebbek emlékezhetnek erre az épületre. A mai Déli pályaudvar elődjéről, a még jóval kisebb méretű korábbi Déli pályaudvarról készült Bojár Sándor felvétele. Miután a korábbi infrastruktúrát a második világháborúban porig bombázták, sokáig csak a vágányokon átkelve, ideiglenes épületeket használva működött a Déli - még az is felmerült, hogy kiköltöztetik az egészet Kelenföldre. A képen látható épületet Kővári György tervezte meg, 1962-ben kezdték el építeni. A 2-es metrót 1972-ben adták át a Déli pályaudvarig, ehhez a beruházáshoz kapcsolódóan épült át a Déli pályaudvar is. A jelenlegi épületegyüttes 1975 óta szolgálja az utasokat. 

177447: Az Erzsébet kilátó a János-hegy tetején, 1959 körül. Az Opel személygépkocsi vajon melyik modell lehet? (Hozzászólásból tipp: Opel (Olympia) Rekord.) A kilátó tetején álló vörös csillagot akkorára méretezték, hogy a pesti oldalról is egyértelműen látható legyen. Csakhogy a kilátó ezt a súlyt nem bírta jól, idővel el is kezdett repedezni. A rendszerváltáskor a többi vörös csillaggal együtt ez is eltűnt. A kilátót 2001 és 2005 között újították fel. 

178823: A Március 15. tér 1960 előtt. A kép érdekessége, hogy a bal szélén még látható az a kis gloriette jellegű építmény, amiben Erzsébet királyné szobrát helyezték el. Az építmény már rég nincs meg, de a szobor igen: az Erzsébet híd budai lehajtóinak ölelésében álló kis parkban ma is megtekinthető. A kép érdekessége, hogy még az a rendezés előtt készült, amit aztán évtizedeken keresztül ismerhettek a rendszerváltás előtt is élők. De vajon mi lehetett az a kis, hosszúkás építmény a templom előtt? Talán az 1964-ben átadott Erzsébet híd építkezésének egy felvonulási épülete? 

178517: Az 1968 körül készült felvételen egy Zil teherautóról pakolják le éppen az anyagot. Körben jól láthatók az alagút falát adó tübbingek. (Kérdés: melyik metróállomáson láthatók ilyen tübbingek egy kis darabon?) A 2-es metrót két részben adták át: 1970-ben készült el az Örs vezér terétől (akkoriban: Fehér úttól) a Deák térig, majd - a jóval kockázatosabb építést jelentő, Duna alatti átfúrással járó - második szakaszt a Deák tértől a Déli pályaudvarig 1972 végén adták át. 

178851: A Moszkva tér 1965 körül. Ez volt a tér utolsó állapota - még állnak a 40-es években emelt pavilon épületek, és tele van a tér villamosokkal. Aztán jött a 2-es metró, és minden megváltozott. 

178875: A Bécsi út feletti domboldalról az Óbudai kísérleti lakótelep házaira látni rá a téglagyár utolsó épületei felett az 1967-re datált képen. Előttünk a Váradi utcán megy egy jármű. A terület a kísérletezés terepe volt: itt építették meg azokat a házakat, amelyeket az 1958-as építészeti pályázaton, az ún. C-terv keretében a legjobbnak találtak. Egy-egy épülettípusból akár 3 példány, illetve 3 variáció is épült többnyire - összesen 20 tervből 30 épület. Melléjük egy-egy korábbi típusterv lakóház is felépült. Így a valóságban próbálhatták ki, hogy mennyibe kerül egy lakás, mennyi idő alatt építhető meg, hogyan kivitelezhető a leghatékonyabban, mik az első lakók visszajelzései stb. Az Óbudai kísérletről itt olvashatsz bővebben >>>

178315: Ha már az Osztapenkó-szoborra sem emlékszel, akkor a fenti képen látható szobor sem lesz ismerős. A rendszerváltás előtt Budapest határában állították fel a szovjet parlamenter szobrát. Steinmetz Miklós a Vörös Hadsereg katonája volt, aki kapitányi rangban harcolt Budapestnél a második világháború végén. 1944 december 29-én ő volt hivatott átadni a német-magyar alakulatokat megadásra felszólító ultimátumot. Fehér zászlós gépkocsijuk azonban aknára futott, Steinmetz meghalt. Ezt a kommunista propaganda úgy állította be, hogy a németek ölték meg a parlamentert. Az emlékmű emeléséről 1946-ban döntöttek. Az 1948-as pályázatot Kerényi Jenő nyerte meg, de végül (valószínűleg szovjet nyomásra) nem ő, hanem Mikus Sándor készíthette el az emlékművet, amelyet Vecsés határában, a 4-es főút (akkor: Vöröshadsereg út) mellett állítottak fel. És hogy hol bukkant fel 2013-ban a feliratos kőtábla a szobor talapzatáról? Olvasd el itt >>>

180530: A Szent György tér 1940 körül, a lebombázás előtti utolsó állapotában. Balra a nagy épület az egykori Honvédelmi Minisztériumé (és a másik oldalán a volt honvéd főparancsnokságé), amelynek ma már csak az alsó két szintje áll, egy ideiglenesnek szánt védőtető alatt. A második világháború utáni évtizedekben a teljes elbontása is felmerült, hogy teljes kilátás nyíljon a Dísz tér felől a palota felé. A teljes elbontás, de a teljes visszaépítés sem történt meg bár az elmúlt évtizedekben számtalan pályázat és terv született. Tőle jobbra a karmelita kolostor épülete, amelyben sokáig a Várszínház működött, most pedig a miniszterelnöki hivatalnak ad otthont. Jobbra pedig a Sándor-palota áll, előtte rengeteg automobillal. 

180660: A Vigadó tér 1947 körül. A képnek nem csak a háttérben álló épület romossága adja az érdekességét, hanem az emlékmű is. 1945 februárjában szabadult fel Budapest, ehhez képest már három hónappal később, 1945. május 1-én felavatták a Szovjet repülősök emlékművét. (A Gellért téren, a Vigadó téren és a Szabadság téren egy napon avattak fel három szovjet emlékművet.) Az 56-os forradalom idején a repülőgépet ledöntötték az oszlopról, ezután egy vörös csillag került a repülőgép helyére. 1975-ben aztán az egész emlékművet lebontották, egy vörös márvány oszlop került a helyére. 2000-ben került vissza a Vigadó térre Senyei Károly: Vízcsurgató gyerekek című kompozíciója, ma is ez látható a téren. 

177382: A Vitéz utca 2. alatti pontház érdekessége, hogy afféle kísérleti lakóházként épült fel. Ez volt az egyik első új építésű lakóház a második világháborús égés után, így rengeteg fotó készült róla akkoriban. (1948-49-ben épült fel.) Az eredeti terv szerint ezt a területet lazán építették volna csak be, ehhez ez a pontház jelentette volna a mintát. De aztán jött Rákosi és a szocreál kényszere, ezt a házat pedig úgy gúnyolták ki, hogy azért pontház, mert pont kétszer annyiba került, mint amit terveztek.