Ahogy ötven vagy száz éve, ma is nagy vitákat képes kiváltani a kérdés: szabad-e kortárs építészetet csinálni történelmi környezetben? Hogy lehet ezt jól csinálni?

Az Úri utca 6. címen található ház előtt megállva a turista egy szép, régi házat lát maga előtt. Nyilván nem is sejti, hogy amit lát, az tulajdonképpen nem igaz.

Az Úri utca 6. (A szerző felvétele, 2022)

Ezen a homlokzaton ugyanis semmi nem történelmi. Az ablakok, a vakolat, a kapu, a homlokzat minden részlete huszadik századi, a második világháború utáni építés. Ez már a ház átadásakor nagy vitát váltott ki a szakmai körökben. Művészettörténészek és építészek érveltek pro és kontra. Hisz egyrészt ez a homlokzat szépen belesimul a vári lakónegyed házainak sorába. Másrészt viszont építészeti „hazugság” – ez a homlokzat sokkal régebbinek mutatja magát, mint amilyen korú valójában. Pont a lényeg, a történelmi múlt adta érték hiányzik belőle. Olyan, mint a Nikotex cigaretta, amely cigaretta ugyan, de nikotin nélkül – mondták az építészek, akik ezt a helyreállítást látva azt mondták: akkor már épüljön inkább modern, vállaltan kortárs épület, amit a léptékével, színezésével, ablakainak sorolásával a vári lakónegyed léptékébe lehet illeszteni.

A műemlékvédelem lényege a múltunk, épített örökségünk értékeinek megőrzése, védelme. Mégis, ha a huszadik század második felének építészetéről van szó, a szakma és a közvélekedés erősen elválik. Miért kellene védeni valamit, ami a Kádár-korszakban épült? – kérdezi a közvélemény értetlenkedve, vagy akár felháborodva. A szakma válasza: azért, mert most kell átmenteni, megőrizni azt, ami majd csak újabb 50 év múlva lesz „történelmi” épület. Van egy olyan életkora ugyanis az épületeknek, amikor már nem mondható újnak, de még nem is tekinthető igazán réginek, történelminek sem – nagyjából 20-tól 70 éves korukig. Érdekes, hogy az ilyen korú épületeket értékelték mindig is a legkevésebbre. A második világháború előtti (és utáni) modern a századforduló körüli szecessziós épületeket kiáltotta ki giccsnek – és építette át, modernizálta például az Andrássy út végén álló Babocsay-villát, a későbbi jugoszláv nagykövetséget. De a klasszicista építészet is utálta a barokkot. Emiatt fontos feladata az építészi, művészettörténészi, műemlékvédelmi szakmának, hogy kijelölje és megvédje azokat az épületeket, amelyek a korszak fontos és magas színvonalú alkotásai. Akkor is, amikor éppen le van pusztulva, amikor csúnya az üveghomlokzata, amikor felújítandó az állapota. A huszadik század második felének építészeténél ez két okból is nehezebb: egyrészt itt nem jellemzőek a klasszikus épületdíszek, nincsenek sgraffitók és gipszstukkó puttók, másrészt óhatatlanul rátelepedett a korszak politikája, ideológiája. De ahogy a Citadellát sem bontjuk le az osztrák önkény elleni küzdelem jegyében, és a minket másfél évszázadra megszálló törökök fürdőjét és minaretjét is védjük, úgy a Kádár-korszak építészetének megítélésénél is hiba lenne egy politikai hatalmi berendezkedés bűneiért egy építész alkotásán állni bosszút.

A Babocsay-villa 1906-ban és napjainkban (forrás: wikipedia)

A második világháború utáni helyreállítás idején, ahogy egyre fogytak a könnyen helyreállítható épületek – akár mert kevésbé sérültek, akár mert megfelelő dokumentáció állt rendelkezésre a hiteles rekonstrukcióhoz – úgy vált egyre inkább indokolhatóvá a Várnegyedben az új, kortárs építészet megjelenése. Ezeket a házakat megnézve egy közös pontot mindenképpen találhatunk: a millennium korabeli léptékváltáshoz képest sokkal visszafogottabbak lettek. Párkánymagasságuk, a telkek beépítése tiszteletben tartotta a vári lakóházak léptékét, nem nyúlnak a szomszédos házak közé, belesimulnak az utcaképbe. Amiben egyértelműen eltérnek, az a kortárs anyaghasználat: modern nyílászárók és kapuk, akkori művészek alkotásai díszítik ezeket a lakóházakat a Fortuna utcában, az Úri utcában vagy éppen a Tóth Árpád sétányon. Ami egyre sürgetőbb feladat, az a házak tatarozása, felújítása.

A korszak értékeinek felismerése, az óvandó épületek kiválasztása napjainkban kezdődött meg. Mostanában kezdünk tovább látni a szocreál pompáján (ld. például az egykori Népstadionból az új Puskás Arénába átmentett toronyépület vagy a hűvösvölgyi Szinkron Műterem épülete), és a Kádár-korabeli építészettel is foglalkozni. Ennek jele, hogy a velencei építészeti biennálé „Othernity” kiállításán is a későmodernnek vagy szocmodernnek nevezett korszak 12 épületét gondolták újra fiatal tervezők, a közelmúltbeli bontások és építkezések kapcsán a Huszonkettesek Építészcsoport kiáltványt tett közzé, 2022-ben pedig számos huszadik századi épület kapott fővárosi szintű műemléki védettséget.

Két ház már elpusztult. A MAVIR-ért fájt a szakma szíve, miközben a közvélemény csak a valóban rondára romlott üvegtáblákat látta (láthatta) az épületből – amely üvegfal egyébként könnyen cserélhető, modernizálható lett volna, de a ház akár egy új, vakolt homlokzattal is megújítható lett volna. Így viszont belső értékei is elpusztultak, az egykori vezérlőteremtől az íves faborítású nagyteremig. Az egykori diplomata lakóház (később Burg Hotel), amely festett téglahomlokzatával, a szomszédos és a szemközti házakra reflektáló kialakításával igazán beilleszkedett környezetébe, szintén lebontásra került. Ezeket már biztosan nem mentjük át az utókornak semmilyen formában.
 

Források:
https://enbudapestem.hu/2022/02/mielott-ko-kovon-nem-marad-beloluk-majd-ket-tucatnyi-epulet-kapott-a-varban-fovarosi-vedettseget/
https://enbudapestem.hu/2022/02/podcast-nyuljunk-meltosaggal-epitett-oroksegunkhoz/
https://epiteszforum.hu/a--alfoldi-gyorgy-irasa
https://24.hu/kultura/2022/03/25/huszonkettesek-epiteszcsoport-kialtvany-budapest-epiteszet-vedelem-icomos-unesco-docomomo/
https://qubit.hu/2022/02/17/az-epiteszeti-ertekek-megorzese-nem-arrol-szol-hogy-kinek-mi-tetszik
https://epiteszforum.hu/epiteszi-szerepek-es-a-szocmodern-a-60-70-es-evek-epuleteinek-vedelmerol--keller-markus-irasa
https://epiteszforum.hu/tobb-mint-100-epuletet-helyezett-vedelem-ala-a-fovaros
http://othernity.eu/

További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!