Cikksorozat Finta Józsefről 

Nincs még egy olyan kollégium Budapesten, ami ennyire ismert, ennyire ikonikus hely lenne. Ez részben annak köszönhető, hogy minden évben kupát rendeznek itt, részben annak, hogy a 4-es villamos 2 percenként visz el előtte pár száz embert. A Schönherz koli következik a Finta sorozatban.

A kollégiumot összehozni volt az egyik legkeményebb küzdelem. Ezt jól jelzi, hogy a tervezéstől (1971-75) a kivitelezés (1976-81) végéig egy évtized telt el. Eredetileg két helyszín merült fel: az egyik az Osztapenkó-szobor környékén volt, a másik pedig a megvalósult. Utóbbi nyilván előnyösebb, hisz sokkal közelebb van a Műegyetem fő épületeihez. A kiviteli tervek 1975-re készültek el, ebben az évben le is alapozták az épületet. Aztán ezt lehetett nézegetni két éven át. Már a gaz verte fel a területet, mire elkezdődhetett a folytatás. Végül 1981-ben adták át a diákoknak a tornyot.

Augusztus 7-én, szombaton demonstráció volt az Andrássy úton az egykori Állami Balettintézet megmentéséért. De miért is kell tüntetni?

Az Andrássy út 25. szám alatti telken - mely éppen az Operaházzal szemben található - épült fel a Lechner Ödön tervezte MÁV Nyugdíjintézetének bérháza (tervezés: 1882-84, megnyitás: 1886). Ez az épület igen fontos Lechner pályafutásában: a szegedi Milkó-ház után ezzel az épülettel indult el az Iparművészeti Múzeum felé vezető úton. Az épület megformálását a korai francia reneszánsz formavilága ihlette. Az Operaház (Ybl Miklós, 1884) főhomlokzatának középrizalitjára méltó választ ad az egykori bérház középrizalitja. A párkányok, a tetőablakok, a saroktornyok, a középrizalit középső fülkéje mind-mind arról árulkodik, hogy Lechner új életet tudott önteni a francia reneszánsz világába - abban a korban, amelyben a közhangulat a barokkért lelkesedett. Az 1885-ben megrendezett országos kiállításon a kortárs francia építészek is csodálatukat fejezték ki az épületért. Lechner dicsőségét növeli, hogy szerénysége, önkritikus szemléletmódja sosem hagyta el. Mint írta: "Becsvágyam sarkallt, de vigyáznom kellett, hogy az én épületem ne viselkedjék tolakodóan Ybl remekével szemben mert az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné királyné maradjon."


Klösz György híres felvétele a kávéházról

A földszinten működött az egykori Reitter Kávéház, amelynek Lechner Ödön tervezte berendezése, falikárpitjai, faburkolatai a kortársakat is lenyűgözték. A kávéház a földszinten, a pincehelyiségben és az emeleten is működött fénykorában. A kávéház tulajdonosának neve később az egész épületre ráragadt, ezért emlegetik Drechsler-palotaként is az épületet. A kávéházban Szinyey-Merse Pál, Puccini és Mahler is vendégeskedett. Az étteremmé történt későbbi átalakítás a pompás belső berendezés elpusztult, a pince bajor sörözőjének boltozatos térsora még megvan. Legalábbis reméljük, hogy megvan még.


Leromlott homlokzat, csodás architektúra - ez a Drechsler-palota ma

Évtizedeken át az Állami Balettintézet hallgatói tanultak itt klasszikus és modern táncokat, de még artista képzés is folyt. Az épületet 1997-ben magánosították. A vételi jogot a magántulajdonú Trivest Kft. által létrehozott Andrássy 25. Kft. nyerte el. A céget egy hónappal a kerületi határozat után két cég vette meg 220 millió forintért. 2002-ben már építési engedélyt is kaptak a szállodává alakításhoz az akkori tulajdonosok - az Opera Plaza 2009 végén nyitott volna több mint 200 luxusszobával. A tervek megvalósítása azonban el sem indult. 2007-ben a portugál Aquapura Hotelshez került a cég, immár 7,5 milliárd forintért. Az óriási árkülönbözet miatt feljelentés is született már az ügyben, bírósági döntés még nincs. A palota portugál hátterű tulajdonosa felszámolás alatt áll. A jelenlegi állapotokról keveset tudni. Nem tudjuk biztosan, hogy az udvarban James Watt szobra, a míves kovácsoltvas korlátok, a gőzmozdony-motívumos díszítmények megvannak-e még, és ha igen, milyen állapotban vannak. Úgy hírlik, időnként egy-egy teherautó egy adag sittel távozott nagy titokban az elmúlt hónapokban. Ez alapján többen attól tartanak, hogy engedély nélküli bontásokba kezdtek.

A szombati demonstráción a több mint 1000 ember által aláírt petíció mellett többek levelét is felolvasták - az alábbiakban ezek a dokumentumok olvashatók teljes terjedelmükben. Őszintén remélem, hogy a tiltakozás nem volt hiábavaló!

A petíció szövege:

Mi, ezen petíció aláírói, tiltakozásunkat fejezzük ki az ellen, hogy a Budapest, VI. kerület Andrássy út 25. szám alatti Dreschler Palota (ismertebb nevén volt Állami Balettintézet)amely a Világörökség részét képező Andrássy út ékköve és egyben legszebb történelmi műemlékeinknek része, a meggondolatlan. felelőtlen ás kapzsi privatizáció következtében pusztulásra ítéltetett.

Kérjük a törvényalkotó Parlamentet, és a hatályos jogszabályok végrehajtására hivatott Kormányt, hogy tegyen eleget a Világörökség Egyezmény II. fejezet 4. és 5. cikkében foglaltaknak, mely szerint, a kulturális örökség kijelölésének, védelmének, megóvásának, bemutatásának, és a jövő nemzedékek számára való átadása biztosításának elsődleges kötelezettsége az Államra hárul.

Ennek az állami felelősségnek az érvényre juttatása érdekében a Kormány – a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal útján – azonnal avatkozzon be, és minden lehetséges eszközzel állítsa meg az épület további állagromlását. Haladéktalanul szerezzen érvényt a kulturális örökség védelméről szóló hatályos jogszabályoknak, és vegye igénybe a jogszabályok által biztosított összes eszközt, hogy a tulajdonos-befektetőt rábírja a jogkövető magatartásra.

Ha mindez más módon nem lehetséges, a Kormány vizsgálja meg a lehetőségét az ingatlan újra állami kézbe vételének és felújításának. Továbbá kérjük a törvényalkotó Parlamentet, hogy haladéktalanul vegye be törvényalkotási programjába a világörökségről szóló törvény megvitatását és elfogadását.

Végül, követeljük az ingatlan tulajdonosától, hogy 30 napon belül tegye lehetővé egy tényfeltáró bizottság számára (mely bizottság tagjait a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal és a helyi önkormányzattal együttműködve jelölünk ki) az épület bejárását, és erről jegyzőkönyv felvételét.

Kelt Budapesten, 2010. augusztus hó 07. napján.
Bozsik Yvette levele:

Sírunk a Balett Intézetért

Gyakorta elmegyek a hajdani Állami Balett Intézet előtt, s olyankor mindig összeszorul a torkom. Az Andrássy úton lévő egyik legszebb, varázslatos épület ma már csupán omladozó kísértet kastély. Az ódon falak közül hiányoznak a kis baler...inák, akik művészettel, tehetséggel, kemény munkával, jövőbeli reményekkel varázsolták el a magyar táncművészet fellegvárát.

Amikor tízéves, vidéki – szolnoki - kislányként megadatott nekem, hogy a balett növendékek egyike lehettem, az Andrássy út – akkor még, mily fura már kiejteni is: Népköztársaság útja – a Balett Intézet, s az Operaház látványa miatt úgy éreztem, hogy egyenesen Párizsba repített a sors: a Balett Intézet nem csak a kapuit tárta ki előttem, hanem a világot is. Akkor még nem is sejthettem, hogy később igazi valósággá válik.

Az 1980-as években szinte kultikus volt ez a hely, délutánonként az Operaház előtt izgatottan várták a táncművészetért rajongó fiúk a szemközti épületből kilépő ifjú balerinákat, s a bátrabbak még egy-egy autogrammért is eléjük merészkedtek.

Az Állami Balett Intézet nem csak a klasszikus balettnak és a néptáncnak adott otthont, hanem a zene és a cirkuszművészet ifjú tanítványainak is, hiszen ők is ebben az épületben végezték el az általános iskolát és a gimnáziumot is.

Ki tudja, hogy az Állami Balett Intézet épülete nélkül az egyik legnagyobb nemzeti kincsünk, a magyar táncművészet olyan híres, ismert lenne-e a világban, mint amilyennel most büszkélkedhetünk?

Számtalan Kossuth-díj, rangos nemzetközi elismerés, óriási sikerrel kísért külföldi fellépés bizonyítja, hogy a Balett Intézet hajdani növendékei, sikert, vastapsot arattak a Föld valamennyi országában, s táncoltak, koreografáltak Európa, Amerika legrangosabb operaházaiban.

A névsor olyan hosszú, hogy felsorolni is lehetetlen. Ám szellemiségük, tehetségük, művészetük még itt él e jobb sorsra érdemes kísérteties szellemfalak között.

Már akkoriban is nagyon szomorú voltam, amikor a Balett Intézet a Táncművészeti Főiskola új épületébe költözött, de most - látván a nekem tíz éven át otthont adó, szeretett iskolám falain az enyészetet - még sokkal-sokkal szomorúbb vagyok.

-Bozsik Yvette, Kossuth-díjas táncművész, koreográfus
Tamási Judit, a KÖH megbízott elnökének levele:

A Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett, 1883-86 között épült Drechsler-palota (amely évtizedekig befogadta az Állami Balettintézetet, Budapest, VI. Andrássy út 25.) már hosszabb ideje üresen álló műemlék épületének helyreállításával kapcsolatosan a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a számára biztosított jogi keretek közt, intézkedett és intézkedik a 2002. óta érvényes építési engedély kiadásától kezdve. Miután a felújítás nem kezdődött meg időben, folyamatos helyszíni ellenőrzések nyomán egymást követően adott ki kötelezéseket, hogy legalább az épület állagának megóvását kikényszerítse, s elérje a veszélyek elhárítását. Tekintettel arra, hogy a tulajdonos a kötelezettségeinek nem tett eleget, 2009. decemberében a Közép-magyarországi Iroda első fokon, majd a KÖH elnöke 2010. februárjában másodfokon jogerősen 30 millió forintos bírságot szabott ki az épület állagvédelmi és jó karbantartási kötelezettségeinek súlyos elmulasztása miatt, hangsúlyozva, hogy a tulajdonos veszélyezteti a védett értékek fennmaradását, sérti a közérdeket és a közvélekedést. Ennek köszönhető, hogy legalább az elrendelt, későbbre nem halasztható állagvédelmi munkákat az időközben felszámolás alá került tulajdonos cég felszámolója elvégeztette.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kiemelten fontosnak tartja, hogy ez a budapesti Világörökség szívében, az Operaház szomszédságában álló műemlék mielőbb építészeti, történeti értékeihez és a környezetéhez egyaránt méltó, lehetőség szerint közösségi rendeltetést kapjon, amely hosszútávra biztosítja megőrzését. Ennek a célnak az elérésében a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kész az együttműködésre a mindenkori tulajdonossal, minden állami szervvel, önkormányzattal, civil szervezettel.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, miközben még a korábbiaknál is határozottabban kíván élni a rendelkezésére álló jogi eszközökkel, elengedhetetlennek tartja, hogy a Világörökségi helyszínek kiemelkedő, egyetemes értékeinek megőrzése mielőbb törvényi megerősítést kapjon.

Jókai Anna levele:

Kedves jelenben élő, de a jövőért is munkálkodó Barátaim!

...Olyan korban élünk, amikor a felületes, üzletszempontú gondolkodás szeretné elhitetni a világgal, hogy csak az újnak van értéke; sőt, amit „új” jelzővel illetnek, az feltétlenül jobb, mint a régi. A reklám ezzel a szóval bódítja el a hiszékeny, fogyasztásközpontú embereket: Minden termékajánlat „New”, „Newest”, mintha ami régi az törvényszerűen volna ócska is egyben. Tudatlanul egyenlőségjelet tesznek az ’avítt’ és az ’antik’ között.

Ha nem vigyázunk, gyönyörű magyar históriánkról mesélő műemlékeink is áldozatul eshetnek a kapzsiságnak, nemtörődömségnek, pillanat értékű silányságnak. Ezért van az egykori Állami Balettintézet épülete is veszélyben.

A magyar táncművészet patinás emlékhelye ez. Életek, sorsok formálódtak falai között. Még elhanyagoltságában is szépséges ékszere az egyre gazdátlanabb Budapestnek. Az ablakszemek sírnak, a kapu sóhajt, S.O.S.-t kiáltanak a még felismerhető kövek – a halogatás ideje elmúlt. A tulajdonos felelőssége legyen egyúttal az Állam felelőssége is, hiszen közös kincseinkről beszélünk.

Az a nemzet, az az emberi társadalom, amely múltját nem becsüli, a jelenben tartozásait nem rója le, a jövőtől sem követelhet jobbat! Még időben vagyunk! A szépség megsebbzettsége még nem agónia! De tehetetlenségünk a lepusztulást véglegessé teheti. A némaság – vétkek között tett cinkosság! – Babits után szabadon. A megfontolt szólás erejében és méltóságában bízunk.

„Akinek füle van, hallja meg!”

Jókai Anna
Az aláírásgyűjtés még tart, a következő napokban Budapest jelentősebb közterületein vagy a Facebook-on lesz érdemes keresnie a szervezőket annak, aki szeretne csatlakozni a petícióhoz.


Források:
http:/mno.hu/portal/729470
http://mult-kor.hu/20100806_egyuttmukodes_az_egykori_balettintezet_epuleteert
http://epiteszforum.hu/node/16606
http://www.zetapress.hu/kultura/szinhaz/17499
http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=454494&place=
http://www.facebook.com/group.php?gid=110427865675174&v=wall#!/group.php?gid=110427865675174
http://epiteszforum.hu/node/16599
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=%2Fpublic%2Fhirek%2Fhir&id=10615

Szeptemberre megszépül egy tűzfal a Király utcában. Ott, ahol egy kicsit kiszélesedik, és egy foghíjtelken játszótér áll, van egy óriási tűzfal is. Ennek dekorálására hirdettek pályázatot. A helyi lakóközösség június óta voksolhatott, és a 4. változat kapta a szavazatok döntő többségét.

Még a Múzeumok Éjszakáján volt egy fényfestős program a helyszínen, ott mutatták be a pályaműveket. A több mint egy hónap alatt csaknem 200 szavazat érkezett a kihelyezett gyűjtőládákba és az interneten is. A lakók szavazatai alapján szeptemberben a legkékebb festmény teszi barátságosabbá a most még zord falfelületet. Elég egyértelműen ez győzött: az öt kép közül erre érkezett a szavazatok közel fele.

Taskovics Éva és Ocztos István, az Élő Tűzfalak Budapest Csoport alkotói elsősorban Erzsébetváros tűzfalait újítanák meg a Király utcaihoz hasonlóan, de a jövőben barátságosabbá tennék a külső kerületek zord falfelületeit is. Ocztos - az Élő Tűzfalak Budapest Csoport vezetője - több éve rajzol gyerekeknek készülő műalkotásokat, kifestőket és verses könyvet is. Rendszeresen részt vesz gyerekprogramokon, ahol együtt rajzol és színez a kicsikkel. Legutóbb (július 28-án) a Klauzál téren vett részt egy jótékonysági kézműves foglalkozáson. Ezért is választotta a játszótér melletti tűzfalat a legújabb festési projektjéhez. "Szeretnénk, ha a Király utcai alkotásunk példaértékű lenne minden kerület számára, hiszen amellett hogy az adott városrész utcaképe is vonzóbb lesz, az ottani lakások használati és élvezeti értéke is nőni fog" – mondta az eredmények összegzése után Ocztos István ötlet- és projektgazda.

A Király utcával kapcsolatban egy másik hírről is hallhattunk: elkészült a "design utca" térképe, amely nagy felbontásban letölthető itt.

Cikksorozat Finta Józsefről

A szálloda 1980-82 között épült a Déli pályaudvar szomszédságában. Akkoriban még nagyobb tervek voltak a területre, szállodák mellett bevásárlóközpontot is álmodtak ide. Mivel a terület egy részét autóparkolónak jelölték ki, nagyon szűk méretű telek maradt a szállodára - ez a kívánt szobaszámmal együtt meg is határozta annak magasságát és kis mélységét is. 400 szoba áll rendelkezésre, a teljes bruttó terület 22 200 négyzetméter. Emellett az osztrák hitelkonstrukcióban épült szállodánál még azt is előírta az osztrák kivitelező, hogy a szerkezet és a homlokzat a Novotel-lel azonos megoldású legyen. A kis telekméretből az is következett, hogy az összes közösségi tér bekerült a szobák alá - így a teherviselő szerkezetek átlyuggatják ezeket a tereket, ami nem éppen ideális megoldás. Ezt Fintáéknak úgy sikerült oldani, hogy egy sorra fűzték fel ezeket a tereket. Egy központi "télikert" kötötte össze az uszodát, a földszinti előcsarnokot, a coffee shop-ot, az emeleten pedig az üzletek és az eszpresszó tereit. A ház északi oldalán az alagsorban egy kis udvar nyílik, innen közelíthető meg az uszoda, a bár, az étterem és söröző. Finta így írt az épületről 1997-ben: "Noha a Penta - 1982-ben - meglehetősen értelmetlen beépítési kényszer hatása alatt született, s vált olyan kemény, határozott tömegűvé (amiért kapott is némi kritikát születése idején), én őszintén szeretettem ezt a házat. Éppen tőmondatos megjelenéséért s összetett, egymásba fonódó, karakteres, vertikális rendszert alkotó belső tereiért." Később Finta több fejlesztési javaslatot is kidolgozott, ám ezekből végül nem valósult meg semmi.

A szálloda egy sor képzőművészeti alkotással is gazdagodott átadásakor: Rékassy Csaba és Gross Arnold képeivel az étteremben, Ágotha Margit festett plasztikáival a hallban, Kiss Sándor szobrászművész régi kávéházi portál-imitációjával a télikertben, és a Berczeller Rezső tervezte réz életfával a ház északi oldalán. A szálló homlokzatának szürkés színe környezetével akar rokonulni, ezekhez narancssárga feliratok, ablakkeretek, szellőzőkürtők stb. társultak. Ma Mercure Buda néven fut, így a Mercure lila színei is helyet kaptak az épületen, bár a narancs ablakkeretek is megvannak még.

Sőt, pontosabban a Széchy-ben. A Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda bővítését ugyanis róla nevezték el. És itt lesz szerdán, 4-én az Úszó EB megnyitója. Mini képriport következik a megnyitó előtt.

Paravánok felállítva, jobbra ideiglenes állványzatú üléssorokat emeltek. Nagyon kulturáltan: a fákat megkerülik az üléssorok. A medencében az olasz szinkronúszók gyakorolnak éppen.
 

Nagyon tuti közvetítésnek nézünk elébe ezzel a kamerával: a medence négy sarkán álló egy-egy óriás-kandeláberre rögzítették ezt a kamerát. Négy dróton lóg, ezeket lehet húzni-engedni. És persze a fekete egység is pörög-forog mindenfelé. Állítólag annyira közel tudnak menni az eseményekhez, hogy egyszer egy szinkronúszó bele is rúgott egy ilyenbe valahol a gyakorlata közben.
 

A RAI Sport is közvetít. Olaszok mindenhol :-)
 

A fákat megkerülő üléssorok - a szerencsések még árnyékra is lelhetnek majd.
 

Kameraállvány - tudtad, hogy pontosan ugyanolyan súlyokkal egyensúlyozzák ki, mint amivel a konditeremben találkozhatsz? Az "Atlas Sport 20 kg" felirat elárulja.
 

Paraván a magasugró medence oldalában.
 

Keeeeezzzzdőőőőőődik! A megnyitóra jön Shmitt Pál, Bangó Margit és a 100 tagú cigányzenekar is. Állítólag Shmitt Pál egy delfin hátán érkezik majd! :-)

És végül egy kis ízelítő szinkronúszásból: az olaszok gyakorolnak az alábbi kis videón. Az igaz, hogy ha az egyik szinkronúszó meghal, akkor a többi is meghal?
 

Július elején röppent fel a hír: már csak az engedélyeknek kell megjönniük, és beindulhat a Csipak Művek beruházása, az Új Városközpont építése. Aztán jött egy sor csakhogy, de, valamint hoci, és most úgy néz ki, hogy ez itt és így nem fog felépülni.

A tervek szerint egy sokemeletes új épület húzódott volna végig a Bécsi utca egyik oldalán, 5 ház helyén. A tetejére egy íves, hosszúkás egységet álmodtak, amely tetőteraszos, 120 szobás butikhotelnek adott volna otthont. Erről a részről kapta a "Léghajó", ill. "Zeppelin" beceneveket a projekt. A léghajó alatti szinten pedig lifttel ingyenesen megközelíthető közpark létesült volna. A tervek akkor kerültek nyilvánosságra, amikor az Országos Építészeti Tervtanács már áldását adta rájuk. Az épület tervezője sir Norman Foster - a sztárépítész olyan referenciákkal bír, mint a Reichstag újjáépítése vagy a Millau-i Völgyhíd. A fejlesztés első hallásra egészen jól is hangzik: új épület, tetőterasz, sztárépítész, a Fashion Street folytatása stb. Csak egy bibi volt: a helyszín már "foglalt" volt.


Korai, nem végleges látványterv

A hg.hu portál szedte össze egy hosszabb cikkben, hogy milyen épületek álltak az új útjában. A Bécsi utca 10 alatt egy elég behemót küllemű, lerobbant homlokzatú ház áll - ez volt valamikor Fischer Simon kereskedő áruháza, Budapest első nagyáruháza. Nagy vitát váltott ki, hogy a kerület kérésére a főváros - igaz, sok vitát követően - megszüntette az épület védettségét. Szomszédja egy Kallina Mór tervezte lakóház, melyet 1921-ben két szinttel megmagasítottak. A 6. szám alatti ház eredetileg egy eklektikus bérház volt, de ez a második világháborúban súlyosan megsérült. Maradványait felhasználva 1949-re készült el a ma (még?) látható hétemeletes irodaház, amely évtizedeken át az IPARTERV székházaként funkcionált. Érdekesség, hogy több kiállítását is ide szervezte az a hazai avantgárd művészcsoport 1968-69-ben, amely aztán az épület után az Iparterv nevet kapta. A Bécsi utca 4. alatti ház pedig Gulyás Zoltán (1930-2000) tervei alapján készült el 1960 körül. A szocreál zubbonya után ez volt az egyik első kiemelkedő kortárs ház. Eredetileg az Erzsébet híd bontásából származó szürkés gránittal burkolták - akkor még Chemolimpex székház néven futott. 1988-89-ben az OTP használatára átépítették: ekkor kapta a ma is látható vörös "köpönyegét", és üvegpiramisát. Az épület ma is az OTP-é, de eladásra kínálják. Végül, a 2. szám alatti ház egy keskeny telekre épült eklektikus bérház a 19. század második feléből. Tervezője, Bukovics Gyula jegyzi a Földművelésügyi Minisztérium, a Kodály Köröndön álló Andrássy Udvar és a turai Schossberger-kastély épületeit is. Ez lenne az az öt épület (Bécsi út 2.-4.-6.-8.-10.), amelynek mennie kellene ahhoz, hogy az Új Városközpont megépüljön.
"Ez a város mindig akkor fejlődött lendületesen, amikor új dolgokat csinált. Tehát, amikor a XIX. század végén itt készült másodszorra a világon kisföldalatti, amikor itt készült először fogaskerekű, amikor több olyan új rendhagyó megoldás volt, ami miatt figyelt Budapestre a világ. Én azt gondolom, erre a változásra Budapestnek mai is szüksége van, hiszen az elmúlt 20 évben csak toldozgatták-foldozgatták a várost. (Rogán Antal nyilatkozata. Forrás)
Az építésziroda a Chemolimpex székháznál azzal érvelt, hogy a belső terek annyira szűkösek, összenyomottak, hogy így nem lehet magas színvonalú funkciót telepíteni ide, ezért javasolják az épület lebontását. A tervtanácsi ülésen az opponensi véleményt prezentáló Gunther Zsolt négy épületet bonthatónak ítélt, egyedül a Chemolimpex-székháznál voltak fenntartásai. Rogán Antal és Cselovszki Zoltán a kerület részéről azt hangsúlyozták, hogy a cél egy "kortárs építészeti jel" megalkotása, amely a 21. század javát hozza el a város szívébe. Finta József többek között azt firtatta: szabad-e régi értéket újért lebontani? - mindazonáltal nem vitatva az új épületben rejlő lehetőségeket. Aztán jöttek a tiltakozók: többek között Orkutay Miklós, Ferkai András és Cséfalvay Gyula is a még álló épületek, elsősorban a Chemolimpex-székház és a Fischer-áruház megőrzése mellett szólalt fel. Érdekes, de a bontások ellen oly sokszor tiltakozó Ráday Mihály igennel szavazott az új tervre, amelyet feltételekkel, de elvi engedélyezésre javasoltak az ülés végeredményeként. A kerületi önkormányzat még két feltételt támasztott: egyrészt a beruházónak rendeznie kell a Brit Nagykövetség előtti biztonsági oszloperdő jelentette áldatlan állapotot, másrészt közterületet kell növelnie. Előbbire ígéretet kaptak, utóbbit az épület tetején építendő közparkkal akarják teljesíteni.


Jókora szivart kapnánk

A tervek nyilvánosságra kerülése után pár nappal beindult a nyilatkozat-özön. A Magyar Építészkamarának címzett levélben öt építész tiltakozott a bontások ellen, mondván: "...elfogadhatatlan, hogy a városrombolást, kétes és kommersz megoldásokat, álértékeket a fejlesztés, jelkép-teremtés, Budapest-brand jelszavaival próbáljanak legalizálni." Noll Tamás reagált a MÉK nevében: "A MÉK elnöksége (...) felkérte a két tagozat elnökét, hogy a 2010. július 30.-i elnökségi ülésre az anyagok tanulmányozása után készítsenek szakvéleményt, amelyben részletesen elemzik a helyzetet és a kamara teendőit." A Központi Építészeti - Műszaki Tervtanács és a Fővárosi Tervtanács együttes ülésén született tervtanácsi vélemény szerint az új épület "példa nélkül álló építészeti lehetőség a Belváros városszövetében", de az épületek értékeit tovább vizsgálandónak tartja, különösen a Chemolimpex-székház esetében. Az aláíró Fegyverneki Sándor országos főépítész volt. Bardóczy Sándor tájépítész mérnök arra mutatott rá: ha a Budapest Szíve programban hangoztatott elveket tényleg komolyan venné a város és a kerület vezetése, akkor egy ekkora irodaház-komplexum fel sem merülhetne. Az IPARTERV elnök-vezérigazgatója, Borostyánkői Mátyás pedig a volt Chemolimpex-székházzal kapcsolatban arról számolt be, hogy 2007 során ők már készítettek egy tanulmánytervet az OTP-nek az épület újbóli hasznosítására, azaz létezik olyan terv, amely az épület lényegének meghagyása mellett adna neki új funkciót. Magyarul: az épület megtartása mellett is létezik gazdaságos, rentábilis megoldás. Az ICOMOS (az UNESCO nemzetközi műemlékvédelmi szervezete) magyar szervezete szerint "a pesti Bécsi utcában, a Harmincad és a Deák Ferenc utca között tervezett radikális bontás és a tervezett új épület nincs tekintettel a történeti településszerkezet védelmére, az ott álló épületek értékére, és így a világörökségi terület látványának védelmére sem". A július első napjaiban bejelentett nagy projekt a hónap végére már ezer sebtől vérzett. A Magyar Építőművészek Szövetsége "kiemelten fontosnak tartja a Gulyás Zoltán Chemolimpex-irodaház és a Fischer-féle ház műemlékké nyilvánítását." A MÉSZ támogatását is felajánlotta egyben, egy a fenti kérdéskörrel foglalkozó, programalkotó fórum illetve folyamat létrejöttéhez. Többen hivatkoztak Csipak Péter másik beruházására, a Fashion Street-re is: ha ott sikerült bontások nélkül, a meglévő épületekkel újat létrehozni, akkor itt miért nem lehet?

Ennyi tiltakozás hatására - biztos vagyok benne -, ez a projekt megy Zaha Hadid irodaháza és a Kormányzati Negyed után: a "meg nem épült Budapest" című fiókba.


Források:
http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/valora-valik-a-budapesti-alom-2022320
http://epiteszforum.hu/node/16291
http://hg.hu/cikk/epiteszet/9835-becsi-utca-agyo
http://index.hu/belfold/budapest/2010/07/02/rogan_barikadmentesitest_kert_a_leghajo_hotelert/
http://tervlap.hu/index.php?id=201007071751budapest_belvarosi
http://epiteszforum.hu/node/16523

Hol készült a kép?

Cikksorozat Finta Józsefről


A Novotel szálloda tervezése 1977-ben kezdődött, az átadásra 1982-ben került sor. 324 szoba van a 22000 nm-es szállodában. A tervezéskor még az volt a terv, hogy a Móricz Zsigmond körtértől egészen a Moszkva térig haladóan egy új városközpont jöjjön létre, élelmiszer- és iparcikk áruházzal, uszodával stb. Az akkori terv nem valósult meg - bár a terület kétségkívül felértékelődött. Azóta a több évtizedes álom a Sportmax-szal, az Alkotás Point irodaházzal és a MOM Park-kal 21. századi köntösben látszik megvalósulni. A szállodára először egy házgyári nagypaneles változat készült el a korábbi szállodák mintájára. Ám mivel a szálloda az osztrák hitelprogram része volt, az engedélyezési terv már az osztrákokkal egyeztetve módosult.

A szálloda korábbi társainál tagoltabb tömeggel épülhetett meg: a felsőbb emeletek visszalépcsőzése bármelyik oldalról jól érzékelhető. Mivel a terep 4-5 métert lejt, a gépkocsiforgalmat sikerült lényegében az első emeleti bejárathoz vezetni, miközben a park felőli oldal védett maradt a forgalomtól. A főbejárat tehát az emeleti szinten kapott helyet, innen egy kis uszoda-rész felé van átjárás az egyik irányban, míg a másik irányban egy háromszög alaprajzú éttermi részhez érkezünk. Ez az üvegfalú étterem a szálloda egyik legszebb része: két szintes, és remek kilátással bír a park felé.

A Novotel barnás színe eredetileg sötétebb tónusú volt. Ez abból az igényből született, hogy a közlekedési csomóponttal ellentétben, attól vizuálisan is elhúzva álljon az épület, és inkább a parkhoz idomuljon, annak színvilágába igyekezzen ilyen módon beleolvadni az óriási épületegyüttes. De a sötét színválasztás abban is segít, hogy a homlokzat koszolódása, kopása ne legyen olyan szembetűnő. Mai festése sokoldalúbb: sötétebben hagyott részek váltakoznak világosabb, sárgásabb részekkel. Ez talán jobban kiemeli az épület kubusait.

A belső és külső tereket műalkotások hosszú sora díszítette, ezek nagy része ma is megvan még: Segesdy György acél plasztikája az Alkotás utca sarkán, Buczkó György üveg világórája a hallban, Stremeny Géza cégérei a vendéglátó terek bejáratainál, Szilasy Anna textíliája az étterem falán, Fajó János festett eternitburkolata az emeleti parkoló felülvilágítóján és a szentendrei műhely grafikái a szobákban.

Bár az építtető Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat terve is a bővítés volt, tulajdonképpen politikai megrendelésre született a Budapest Kongresszusi Központ ötlete. Korábban a MÉMOSZ-székház 1200 fős nagytermét használták ilyen célokra. A Zeneakadémia nagytermét kinőtte a zenehallgató közönség. Az Erkel színházat az Opera foglalta el. A Vígadó háta mögötti területre tervezett belvárosi hangversenyterem koncepciója megdőlt, helyére az Elizélt Palotának csúfolt irodaház került. (Pár éve meg a Vörösmarty1.) Nagy igény mutatkozott tehát egy új, kongresszusokat és egyéb rendezvényeket befogadó épületre Budapesten. És amikor ez az igény a politika szintjén is jelentkezett, beindult a motor.

Egy pártkongresszus igényeit kellett kielégítenie a megtervezendő új központnak, erre szólt a megbízás. A tervezést és kivitelezést emiatt meglehetősen gyorsan kellett elvégezni. Ez 1983-84-ben le is zajlott, az épületet 1984-ben adták át.

A park felőli homlokzat egy posztmodern "geggel" kezdődik. A kicsit nosztalgikus hangulatú árkádsor ívei egy kicsit ironikusak is. Finta így írt erről: "Abban azonban van bizonyos irónia, hogy a háztól egy kicsit kifordul, el is megy az árkád, a hatalom jelképe. Ez az elválás, elkülönülés, a rátett elem tulajdonképpen nagyon sokat kifejez az adott pillanat, az adott kor furcsa ellentmondásaiból. A hatalom világa és a valóság ekkor már hajmeresztően különbözött."

A beépített összalapterület 10756 nm. Az épület több zónára oszlik a funkciók szerint. A Novotelhez tapadóan és külön bejárattal a szekciótermek zónája áll, a nagyterem előcsarnok-rendszere három szinten szolgál közlekedőként, előtérként, társalgóként egyben, és persze van az 1923 fős nagyterem (Pátria terem) közel 300 nm-es színpaddal, emelőplatókkal, elő- és háttérfüggönnyel, technikai híddal, és van a kiszolgáló helyiségek kétszintes helyiségsora és a pinceszint blokkja. (A tervezés során 500, 1000 és 2000 fős nagyterem lehetősége is felmerült.) A háromszög alakú telekből következően legyezőszerűen kinyiló nagytermet lehetett itt elhelyezni. Ez viszont hangversenyekhez nem jó megoldás, inkább egyetemi előadónak való. Márpedig Finta tovább akarta vinni a koncepciót, és a nagytermet jó akusztikájú térré akarta varázsolni. Végül olyan terem jött létre, amely kongresszusok, konferenciák, hangversenyek, de akár divatbemutatók megtartására is alkalmas. Ma is tartanak komolyzenei rendezvényeket a Pátria-teremben, melynek jól ismert óriási dísze a színpadon Király József életfája. Ez nem csak dísz, a terem akusztikáján is javít.

A központ aulájában található Váró Márton kompozíciója. A mészkő domborművet az ott dolgozók "robbantott nőnek" nevezték el :-) Az összekötő folyosó felé látható a Bacchanália című dombormű-csoport, a tetején egy macskával. (Macsekot találsz a Kálvin téri aluljáróban is, keresd meg!) 

A központ ugyanakkor torzó maradt abban az értelemben, hogy térfogatánál fogva (kb. 50 ezer légköbméter) eltörpül külföldi versenytársai mellett. Szófiai versenytársa ennek közel a tízszeresét tudja nyújtani. Bővíteni kellene ahhoz, hogy versenyképes, jegyzett központtá válhasson. A szekciózónák kicsik, újabb kiállító terek, éttermek kellenének ide - a Novotel és a BKK után egy harmadik ütemben. Az 1800 fős előadóból kiáramló vendégek most mindössze 3-400 fős részletekben tudnák itt megtartani szekcióüléseiket, márpedig a nemzetközi standard az azonos létszám lenne, nem annak az ötöde. Mondhatnánk: így legalább az épület nem nyúlik a fák fölé. Mégis: ma az intézmény - Budapest Congress & World Trade Center néven - túl kicsi térben működik.

Az épülettel szomszédos Gesztenyés park a felszámolt Németvölgyi temető helyén terül el, és rengeteg képzőművészeti alkotásnak adott és ad helyet. Valamikor a BKK előtt állt Paizs László 1980-as kettős gömbje. Mivel megsérült, visszakerült hozzá javításra, ám a szobrász időközben elhunyt, így nehéz megmondani, mi lesz a mű sorsa. A parkban álló legnagyobb mű a fasizmus áldozataira emlékezik - 1984 óta. A nőalak körül macskaköves falazat ad hátteret. Alkotói Somogyi József és Finta József voltak. Ha pedig továbbsétálunk a MOM Kultúrház felé, a park végében egy stilizált bimbót formázó díszkutat kerülgethetünk. Ez Rétfalvi Sándor 1984-ben felállított kútja, de sajnos ma már nem folyik végig süttői márvány felületein a víz. A legújabb alkotás pedig egy új 1956-os emlékszobor lesz, a pályázatot már kiírták.

Sír az egykori Németvölgyi Temetőben

A Novotel és a BKK elhelyezését a mai napig éri kritika: vannak, akik inkább parkot látnának a központ helyén. (Annak ellenére is, hogy 1984-ben több ezer növényt ültettek ki a parkba.) Novotel kategóriájú szállodák a világ más részein inkább reptéri utak mellett találhatók, mint a város belsejében. Mások viszont pont a bővítését hiányolhatják: az épület tulajdonképpen torzó maradt. A szálló és a Kongresszusi Központ áll, ám az 1000-1500 férőhelyes újabb szekciózóna, valamint a kiállítási terek konglomerátuma emelte volna az épületegyüttest európai szinten is jegyzett kongresszusi - kiállítási - kulturális központtá. (A bővítés elmaradása már csak azért is nehezen érthető, mert ez remek üzleti lehetőséget kínálna.) Te mit tennél vele, Nyájas? Lebontanád? Bővítenéd? Újat emelnél a helyére?
 

Idén 20 éves a Hotel Mercure Korona, a Kálvin tér egyik vitatott épülete. Sajnos nem ez az egyetlen vitatott épület a város egyik legsokarcúbb terén.



Talán kevesen tudják, hogy valamikor ez volt a Széna tér. A tér kialakulását az segítette elő, hogy amikor még állt a városfal, itt volt egyik kapuja, a Kecskeméti kapu. Így aztán több út is ide torkollott be az Alföld irányából. Az ide érkező szekereknek pedig szénát is kellett adni - innen jött a tér első neve. (Később a szénapiacot Budára helyezték át, így a Széna tér átköltözött Budára, a pestit pedig a református templomhoz kötődően Kálvinról nevezték el a városegyesítés után.) Az 1794-96 között elbontott városkapu emlékét ma az aluljáróban csupán egy 1983-as vörös mészkő dombormű őrzi - furcsa formája "inadekvát" asszociációkat is kelthet, pedig Illés Gyula alkotása természetesen az egykori kapura kíván utalni. Sajnálatos, hogy a régi kapu maradványainak bemutatása az Astoriához hasonlóan itt is elmaradt. Az egykori tér közepén a Danubius kút állt, amely ma helyreállítva, felújítva az Erzsébet tér parkjában áll. A tér nagyon megszenvedte a második világháborút, sok épület megsérült, a romok eltakarítása után csupasz tűzfalak tövében sorakozó foghíjtelkek maradtak csupán. A tér további "fejlődéstörténete" tulajdonképpen a beépítések, és a közlekedés fejlődésének a története. A legnagyobb átalakítást - a most zajló előtt - 1974-76-ban élte át a tér, amikor a 3-as metró első szakaszának építéséhez kapcsolódva megépítették a metróállomást és a kapcsolódó aluljáró-rendszert. Az aluljáró-rendszer a 3-as metróhoz kapcsolódva épült ki. Annak idején nagy reményekhez gombolták: úgy volt, hogy már a 80-as évek közepére ideér a 4-es metró, és ide vezetik majd be az összekötött soroksári és csepeli HÉV vonalakat is. A HÉV végállomás a Városkapu Üzletház helyére épült volna fel 1986-ra. Előbbi jókora csúszással, de készül, utóbbiról nincs hír. A motorizáció lázában égő várostervezést azóta igencsak át kellett értékelni: a közlekedési csomóponttá degradált térre újra zöld- és gyalogos felületeket álmodnak.


Amikor még úgy volt, hogy HÉV is lesz a Kálvin téren (Budapest újság, 1974/1.)

A Korona szálló építéséről már egy 1966-os Budapest újság is beszámolt: "Több éve húzódó, sok vitát megélt, igen nehéz városképi probléma megoldására teszünk pontot a közeljövőben, amikor is jóváhagyásra kerülnek a Kálvin tér - Kecskeméti utca torkolatában levő két foghíj beépítésének tervei. Vedres György terve az összes megelőző öt variációhoz képest a legsikerültebb, legszínvonalasabb. A két lakóépület, jól megkomponált, tömegarányával, csatlakozva a Múzeum körút kialakult beépítési magasságához, sikeresen oldja meg az igen bonyolult feladatot." Ezután viszont évtizedeken át nem történt semmi.







1987-ben már arról számoltak be, hogy Csontos Csaba építész (KÖZTI) tervezi a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat megbízásából az új szálloda terveit. 400 szobás szállodát kértek, ehhez a Kecskeméti utca torkolatánál található mindkét foghíjtelket be kellett építeni. Ez azt az előnyt is kínálta, hogy egységes képű épületsor valósulhatott meg - más kérdés, hogy a lehetőséget igencsak elbaltázták. A Kálvin tér felőli tömbbe 150, a Múzeum körút felőli tömbbe 250 szobát terveztek - végül összesen 421 szoba épült meg. A két részt egy híd köti össze a Kecskeméti utca torkolata felett - a tervezők ezzel a régi kaput is meg kívánták idézni, bár valószínűleg ez a tantusz ma senkinek nem esik le. Az épület magassága követi a környező házakét, ám az illeszkedés ezzel lényegében véget is ér. A beruházás részeként épült meg a Magyar utca felől egy 180 főt befogadó parkolóház is. A szálloda főbejárata a Kecskeméti utcába, a nagyobbik tömbbe került, itt van a recepció, a hall, és ide került a reggeliző-étterem is. Összesen 2 bár és 2 étterem, valamint uszoda, szauna, és konferenciatermek várják a látogatókat. A Múzeum körúti szárny elé egy olyan előteret terveztek, amely a vendégek autóbuszait fogadja.
Csontos Csaba 1940-ben született Budapesten. A Műegyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát. 1963-tól a KÖZTI munkatársa, majd 1974-től műteremvezetője lett. Nevéhez fűződik a piszkéstetői csillagvizsgáló kupolájának terve, majd a 80-as években egy sor szokványosabb épület a Diana úti általános iskolától a Korona szállóig. A keszthelyi Festetics-kastély helyreállítási munkáiban való részvételéért Ybl-díjban részesült.
A főváros úgy adott építési engedélyt, hogy feltételül szabta: a két telket egyszerre kell beépíteni. Csontos Csaba javasolta, hogy a Magyar utca és a Képíró utca közötti középső, legrosszabb épületek bontásával teremtsenek helyet egy 6-8 emeletes mélygarázsnak, felette létesítsenek közteret, és a Kecskeméti, illetve a Királyi Pál utca frontján megmaradó épületek tűzfalát oldják meg egy-egy takaró traktussal. De ezt a javaslatot senki sem karolta fel. Végül három szomszédos telek összevonásával jött létre a parkolóház telke. A szállodával egy időben beépült a Bástya utca egyik foghíja, megújult a Képíró utca - Bástya utca közötti második épület, a 90-es évek elején pedig felépült egy irodaház a Magyar utcában is, az IKV egykori telephelyén.


Alaprajz (Forrás: Magyar Építőművészet, 1992/2-3.)

A földszinten eredetileg több irodahelyiség is helyet kapott. Ezeket már az átadás után elkezdték átalakítgatni, így egyre több üzlethelyiség jött létre a pinceszinten és a földszinten. Ám ezek az átalakítások sem tettek jót az épületnek, a szálloda architektúrája így is az NDK-beli elit-panel világát (pl. a berlini FriedrichstadtPalast-ot) idézi, semmint hogy méltó folytatása lenne a tér korábbi építészetének.

Néha azért jó hírek is jönnek Budapest szobrainak ügyében. Többnyire akkor cikkeznek róluk, ha ellopnak vagy megrongálnak egyet, vagy nem kap engedélyt a felállításra. Most viszont ellopott szobrok helyreállításáról számolhatok be. A Gellért-hegyen, a víztároló feletti parkos részen helyreállították a Filozófiai kertet.


A szobrok elhelyezkedésének ábrája

A szoborcsoport Wagner Nándor Japánban élő művész ajándéka volt Budapestnek még 1997-ben, amelyet 2001 október 18-án avattak fel, "Egymás jobb megértéséért" felirattal a kiegészítő kőtáblán. 2006 október 16/17 éjszakáján elloptak három alakot. 2010-re ezeket a Fővárosi és a Budavári önkormányzatok forrásaiból pótolták, így most ismét együtt a teljes mű. Öt alak - Ábrahám, Ekhnaton (IV. Amenhotep), Jézus, Buddha és Lao-Ce - a világmindenséget, a közös Istenséget jelképező kör alakban, egy fénylő gömb felé nézve nyertek elhelyezést. Ez a közös pont a vallásokban: nevezzük Allahnak, Istennek vagy Kamiszamának, a mindenségről, a legfelsőbb világról van szó. Mellettük kapott szobrot Asszisi Szent Ferenc, Daruma (Boddhidarma) herceg és Mahatma Gandhi - elhelyezésük egyenlő oldalú háromszöget alkot. Wagner szerint ők azok, akik elérték a szellemi megvilágosodást és ennek eredményét saját társadalmuk gyakorlatában meg is valósították. (Ez utóbbi három alakot lopták el, és állították most helyre.) Az öntőformát Akiyama Chiyo asszony, a művész özvegye bocsátotta rendelkezésre - Wagner Nándor már a 2001-es felállítást sem élhette meg.


A nyolc szoboralak 2010 júliusában

Örülök, hogy ezt a valóban különleges művet - amelynek valószínűleg nincs hasonmása sem a világban - végre helyreállították. Tessék újra felzarándokolni a hegyre!


Források:
http://www.fovarosi.hu/hir/hir.php?sd=cikkek/2010/6/4&pg=hir16
http://www.fovarosi.hu/hir/hir.php?sd=cikkek/2010/7/1&pg=hir02
http://www.orszagepito.hu/szamok/teljes/2001-4.pdf
http://www.szoborlap.hu/1873_filozofiai_kert_budapest_wagner_nandor_2001.html?l&nr=1