A Lánchíd, mint minden, ember által épített szerkezet, időnként felújításra szorult. Az alábbiakban az 1914-es és a második világháború utáni újjászületésről is lesz szó, de a két háború közötti időszak történéseit is górcső alá vesszük.

Az 1849-ben átadott híd 26 éven át a főváros egyetlen hídja volt, és később is nagy forgalmat bonyolított központi elhelyezkedésének köszönhetően. A 19. század végi felmérések már rámutattak a híd tervezési problémáira és a szerkezet öregedéséből adódó felújítási igényekre. Kisebb javításokon, karbantartásokon kívül más munkálatokat nem végeztek el azonban addig, amíg 1903-ban át nem adták az Eskü téri hidat, azaz a régi Erzsébet hidat – ez vehette át ugyanis a Lánchíd forgalmát a felújítás idejére. A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumban elkészíttették a híd átépítésének terveit.

A munkálatok 1913-ban kezdődtek meg, amikor Zsigmondy Béla vállalkozó megkezdte a hídfők megerősítését. 1914. június 30-án a szélvihar elszakította helyéről az „Előre” úszóházát, amely a híd budai nyílásában lévő állványzatnak ütközött, a vízbe omlott, majd ez a roncsolt köteg egészen Budafokig úszott le, ott futott csak zátonyra. A láncok cseréjét végezték akkor, a vízbe zuhant 74 láncelemből csak 15-öt sikerült megtalálni. Az új láncokat így is sikerült 1914 végéig felszerelni. A következő évben befejeződött a híd felújítása, 56200 bazaltkocka felhasználásával megtartották a próbaterhelést. 1915. november 27-én a hidat ismét átadhatták a forgalomnak. A felújítás során az egész vasszerkezetet újabbra cserélték. Ennek eredményeképpen a híd össztömege jelentősen megnőtt, a függőleges tartókból viszont kevesebb is elég lett.

1919-ig volt vörösfenyő fakocka burkolatú a híd, ez azonban folyton cserére szorult, rosszul viselte az időjárás viszontagságait. A fakockákat először a Margit híd burkolatának kijavításához használták fel, majd 1920 első hónapjaiban kisköves burkolattal látták el a Lánchidat. A ló vontatta omnibuszokat 1924-ben váltotta fel a hídon a korszerű autóbusz közlekedés.

Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus idején a híd különleges kivilágítást kapott.

A Lánchíd egyedi díszkivilágítása az Eucharisztikus Kongresszus idején (fortepan.hu / Danassy Károly)

1939-ben Szendy Károly polgármester jelenlétében adták át a mai napig is használatban lévő aluljárót, amely az autóforgalmat vezeti át a híd útpályája alatt a pesti oldalon, a Széchenyi térnél.

A második világháborút Budapest hídjai különösen megszenvedték: a visszaszoruló, egyre nagyobb veszteségeket elszenvedő németek felrobbantották őket, hogy időt nyerhessenek az előre törő Vörös Hadsereggel szemben. A Lánchidat 1945. január 18-án robbantották fel. Bár a budai oldali bomba nem robbant fel, a pesti oldali robbantás „sikeresen” omlasztotta a folyóba az útpályát. A híd átjárhatatlanná vált.

A híd romjai 1946-ban (fortepan.hu, adományozó: Berkó Pál)

A háború utáni újjáépítés során nagy vitát kavart, hogy a pillérek kivágását kiszélesítették (5,4 méteresről 6,45 méter szélességűre), hogy két autóbusz elférhessen egymás mellett. Az újbóli átadásra 1949. november 20-án, az átadás kerek 100. évfordulóján került sor.

A kommunista diktatúra szívesen használta fel a híd átadását propagandájának céljaira. Az újabb átadás 20. évfordulóján, 1969-ben a híd díszkivilágítása újult meg, a Budai Várral és a Mátyás-templommal egy időben. Április 4-ére 1300 izzólámpát, 84 jódfényszórót és 156 fémvályús lámpát szereltek fel.

A Lánchíd a hatvanas évek végén (fortepan.hu / FŐFOTÓ)

A következő felújítás az Alagúttal együtt 1973-ra, Budapest centenáriumi évére készült el. Felülvizsgálták a vasszerkezetet és a kő elemeket is, a vas szerkezeti elemek új festést is kaptak. 1986-tól kezdődően a híd nagy felújítását végezték el, az acélvázat, a szigetelést és az útpályát is felújították. Akkor úgy tervezték, hogy a felújítás után már csak a buszok használhatják majd a hidat – ez nem valósult meg. E terv eredménye lett viszont az, hogy két sávon lehet felhajtani a pesti rakpartról a Margit hídra a Jászai Mari térnél, és a Lánchíd felújítása kapcsán végezték el a József Attila útfelújítását és házainak sortatarozását is. Az útpálya felújítása a Lánchídon túl kiterjedt az Alagútra és az Alagút utcára is a Krisztina térig. Ez az 1988-ban átadott nagyfelújítás volt az utolsó a 2021-ben megkezdődött munkálatokig.

1996-ban a hídon a címereket cserélték ki újabbakra, az új hivatalos állami szimbólum rendszernek megfelelően. 2015-ben a budai villamos alagutat kellett átépíteni, hogy az érkező új villamosok is be tudják venni a lejtős kanyarulatot. Akkoriban újra beindult a több évtizedes vita arról, hogy kitiltsák-e az autóforgalmat a hídról. Mindez már a tervezett felújítás kapcsán történt.

További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!