A belváros régi fénye csillog újra több helyszínen is: a luxus egyre inkább terjed Budapest belvárosában. Jelen példánkban a Dorottya utcában. De miért Wurm?

A régi sóházak helyét 1820-ban elárverezték, a telkek közül kettőt Wurm József vaskereskedő szerzett meg. Ő építtette fel itt Pest egyik legnagyobb és legimpozánsabb bérházát. Wurmék egyik lányát Rottenbiller Lipót vette feleségül, később egyik lányunokájukat Széchenyi Ödönhöz adták feleségül. Gazdag család volt a Wurm-család. Így aztán nem okozott anyagi gondot, hogy a ház megtervezésére Pollack Mihályt kérjék fel. Pollack ekkorra már "túl volt" a Sándor-palota, a pesti Német Színház, és több bérház megtervezésén.

 A hatalmas bérház három utcára néz: a Mária Dorottya utca, a folyópart és a hamarosan Wurm-utcára keresztelendő utcára is. A duna-parti homlokzatot egy allegórikus szoborpár díszíti: az ipar és a kereskedelem allegóriái. Közöttük egy tekercsen a monogram: W.J. A Duna felőli oldal 1821-ben, a Dorottya utcai 1822 és 1824 között készült el. Pollack még további, belső szárnyakat is tervezett, ezek azonban nem épültek meg - ennek köszönhetően tágas maradt az udvar. 1824-ben Wurmék kávésjogot szereztek, kávéházat nyitottak. Ebben alakult meg az első hazai sakk-kör. Tagjai között szerepelt Erkel Ferenc is. A kiegyezés évében a ház 4 emeletesre nő - Diescher József tervei szerint. 1870-ben az épületben már 320 lakó volt. 1894-ben a Wurm családtól a Magyar Pénzváltó és Leszámítoló Bank vette meg a házat, így aztán újabb átalakítások kezdődtek. Az udvaron ekkor épült meg Hauszmann Alajos tervei szerint egy üvegtetős pénztárcsarnok, és ekkor épült meg a Dorottya utca felőli oldalon a főbejárat. A korábbi árnyékszékek megszüntetésével lift is került az épületbe. A bank egészen az 1953-as államosításig székelt az épületben, így a második világháborús sérüléseket még kijavíttatta.

Az államosítás után az egyik legfontosabb külkereskedelmi vállalat, a Technoimpex költözött be, és néhány kisebb irodát is kialakítottak itt. Szerencsére nagy, durva, "szocreál" átalakítások itt nem történtek. A rendszerváltás után a Technoimpex megszűnt, a székházat 1994-ben eladták. Évtizedes szünet következett.

2006 nyarán az olasz RDM csoport fogott bele a renoválásba. Elbontották az udvari üvegtetős csarnokot, így sikerült feltárni az egykori sóház maradványait is. Egy része azután is látható lesz, hogy az udvaron megépül a mélygarázs. A tetőt is elbontották, ugyanis a tetőtér is beépül. Megmarad a régi nagykapu, a régi homlokzatok, viszont a belső függőfolyosót elbontják. Megmarad - mivel újjáépítik - a Hauszmann-féle udvari csarnok is. A legújabb felújítás terveit a Művészetek Palotáját is jegyző Zoboki Gábor irodája és egy londoni építésziroda közösen készítik. A földszinten elegáns kávéház és étterem nyílik, a Dorottya utca felőli részen és a Hauszmann-csarnokban divatszalonok lesznek. Összesen 86 lakás lesz itt, a legnagyobbak 167 négyzetméteren. A jobb lakások négyzetméter árai egymillió forint felettiek, mégis van vevő. A megnyitás jövőre esedékes.

A ház honlapja:

http://www.palazzodorottya.com/

Az épület történetét innen olvastam:

Csordás Lajos: Wurm-udvarból Dorottya palota. Budapest újság, 2007/február, p. 5.