Az Imagine Budapest városnéző túráján olyan helyre juthattunk be, ahová csak nagyon ritkán lehet. Pedig a belváros kellős közepén jártunk Dr. Diós István könyvtárvezető kalauzolásával.



A törökdúlás után kaptak telket a pálosok a pesti vár szögletében, hogy új rendházukat központi kolostorként felépíthessék, amihez hozzátartozott a megfelelő méretű könyvtár is. A templom és a kolostor együttese 1715 és 1780 között épült fel, egy négyszögletes belső udvar köré szervezve az épületegyüttest (ún. kvadrum: templom, lakószárny, kiszolgáló épületrészek, vendégszobák).



A templomot még a pálosok építették fel, alapkövét 1723-ban rakták le. Építésze valószínűleg a barokk kor termékeny művésze, Mayerhoffer András volt. A külső munkálatokkal (kapu, tornyok) és a belső tér berdendezésével csak 1770-re készültek el.



Műmárvány borítású falak uralják a gazdagon díszített belső teret, kétoldalt kápolnák sorakoznak. A boltozatok érett barokk freskói ma sötétebb árnyalatúak, eredetileg világosabb, élettel telibb festésűek voltak. (Ki tudja, egyszer talán ezeket a felületeket is úgy állítják helyre, mint a zirci apátsági templomban, újra előcsalogatva a barokk életörömöt.) A mennyezeti festések Szűz Mária életét mutatják be - a templomot is neki szentelték.



A főoltár Mária születését ábrázoló szoborcsoportja Conti Antal Lipót műve. Freskója Mária mennybemenetelét ábrázolja. Sekrestye felőli oldalán a három oszlop között Remete Szent Antal áll. A másik oldalon a remete Szent Pál jellegzetes pálmaháncs köpenyében jelenik meg. A főoltár terében kétoldalt 9-9, középen 4 ülőhelyet alakítottak ki, így összesen 22, díszesen faragott ülőhely van itt.



A szószék felső része, a hangvető a feltámadott Krisztust ábrázolja. Az alsó rész, a kosár alakjai a négy sarkalatos erényt jelenítik meg: okosság, igazságosság, mértékletesség és lelki erősség. Ezen a szószéken esett össze 1927. április 1-én Prohászka Ottokár, akinek emlékére minden év április 1-jén a székesfehérvári megyés püspök mutat be szentmisét.

A huszadik század egy másik emléke, hogy a főoltár egyik oltárfalán hosszú repedés fut végig. A műmárvány borítás és a mögötte rejtőző téglafal a 3-as metró építésének idején sérült így meg:



A templomtérből egy oldalsó ajtón át jutunk a rendház épületébe - folyosóján a mennyezeti képek már 20. századiak, Istokovits Kálmán alkotásai. A lépcsőház tiszta fehér festésű, a fordulókban számos szobrot, műalkotást helyeztek el. A második emeletre érve balra óriási, sötétbarna tónusú fa kapuzat fogad - ez a régi könyvtár bejárata.



A könyvtárterem közepére esik a bejárat, így a belső tér teljesen szimmetrikus elrendezésű. Csakhogy így a bejárat nem esett volna a folyosó középtengelyébe. Egy rejtett csellel hozták össze az eltérő vonalakat: a bejárati ajtónak csak a jobb szárnya igazi ajtó, a bal nem is nyitható!



A könyvtárterem 1760-70 között készült el. Berendezését a bajor származású Rutschmann Antal pálos szerzetes tervezte, ő vezette a faragók műhelyét is. A bútorzat tölgyfából készült, méhviasz felületkezeléssel. A bútorzat különlegessége, hogy a könyvespolcok alá íróasztalkákat, lúdtoll tartókat, tintartókat rejtettek el:



A mennyezeti freskóra is érdemes feltekinteni, már csak azért is, mert itt egészen jól megmaradt az eredeti állapot:



A freskó témája az a tétel, hogy a tudományok és a művészetek mind a teológia szolgálóleányai. Ennek megfelelően jelennek meg a filozófiát, az orvostudományt, a földrajzot, az építészetet, a matematikát, a csillagászatot, az irodalmat, a költészetet és a zenét bemutató allegórikus alakok. A négy sarokban négy nagy nyugati egyházatya néz le az olvasókra: Szent Ambrust méhkassal, Szent Ágostont lángoló szívével, Nagy Szent Gergelyt a Szentlélek galambjával, Szent Jeromost pedig oroszlánnal ábrázolták. De még milyen oroszlánnal! :-)



Az 1770 előtti képeket valószínűleg a templomot is kifestő Johann Bergl és munkatársai készítették. Az alsó ablakok és a bejárati ajtó felett a négy evangelista látható, ezek Makky Mária festményei.

A könyvtárat 1770 körül a pálosok töltötték fel könyveikkel, de ezek a II. József elrendelte Abolitio, azaz az orvoslással vagy oktatással nem foglalkozó szerzetesrendek feloszlatásának idején (1780-tól) az Egyetemi Könyvtár állományába kerültek át. A kolostori könyvtárakat az Egyetemi Könyvtár állományába olvasztották be, 1786-ban a pálos könyvtár állományának is ez lett a sorsa. A kolostor épülete 1803-ig különféle hivatalok székhelye volt, a könyvtárterem olykor még kaszinóként is szolgált. Abban az évben gróf Széchényi Ferenc a királytól megkapta a kolostor épületét Nemzeti Múzeum és Nemzeti Könyvtár céljára, és ide hozatta könyvtárát Nagycenkről. 1803. december 8-án itt nyílt meg az a Nemzeti Múzeum és Könyvtár, amelyből a mai Országos Széchényi Könyvtár kifejlődött. Ennek kapcsán a mennyezeti freskókat is át kellett volna festetni, de a kijelölt művész gyakorlatilag elszabotálta a felkérést: a határidő lejárata előtt is csak festett kartonokat szögelt fel a mennyezetre, ezekre festve fel a kért magyar címeres, és egyéb, a magyar államisághoz kapcsolódó alkotásokat. A kartonok már nincsenek meg, de a legutolsó, 1990 körüli felújításkor a szögek nyomait megtalálták a restaurátorok.

1805-ben a napoleoni háború közelgő frontja elől a könyvtár anyagát Nagyváradra menekítették. Ugyanebben az évben I. Ferenc király megalapította a ma is itt működő Központi Papnevelő Intézetet és engedélyezte, hogy az Egyetemi Könyvtárba begyűjtött kolostorkönyvtárak fölös példányaival feltöltsék az egykori pálos könyvtár polcait. A könyvek belső borítóin, első oldalán gondosan feljegyezték a könyvek tulajdonváltásait, elhelyezésük változásait, így ki lehetett deríteni, hogy a mai könyvállomány 163 kolostor anyagából áll össze! A földszinten szekrényenként a főbb teológiai szakok, a karzaton prédikációk, lelkiéleti irodalom és protestáns szerzők művei találhatók. Kódexük nincs, 1500 előttről mindössze 15 kötetet őriznek, a 8000 kötet túlnyomó többsége a 16-18. század termése. Ezekből pusztán 5 olyan kötetet találtak, ami a legelső gyűjteménynek is része volt! Bár a történelem viharai igencsak nyomukat hagyták az állományon, a 20. századot nagyon szerencsésen megúszta a berendezés: komoly sérülést, bombatalálatot sem az első, sem a második világháborúban nem kapott. Mivel 1880 körül a termet kiürítve lezárták, nem volt nagyon mit fosztogatni sem. A bútorzat a hatvanas évekig érintetlen maradt. Akkor restaurálták az épület tetőzetét. Az akkori sajnálatos beázás emléke az, hogy a matematika alakja hiányzik a freskóról.



Csakhogy míg a könyvtár állománya nagyrészt latin, a protestantika könyvállománya pedig többnyire szlovák és német nyelvű, a mai teológiai tananyagok már nem ezeken a nyelveken íródnak. Így van egy modern, folyamatosan fejlesztett teológiai könyvtár is a hallgatók számára a harmadik emeleten. A Pálos Könyvtár csak kutatók számára fenntartott, zárt gyűjtemény. Különösen zárt télen: a teremnek ugyanis sem érdemi világítása, sem fűtése nincs, így ha télen 10-15 ember bent tartózkodna fél órát, már folyna le a kicsapódott pára a polcokon, könyveken. Így a téli időszakban gondosan zárva tartják a termet.

További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!