Augusztus 7-én, szombaton demonstráció volt az Andrássy úton az egykori Állami Balettintézet megmentéséért. De miért is kell tüntetni?
Az Andrássy út 25. szám alatti telken - mely éppen az Operaházzal szemben található - épült fel a Lechner Ödön tervezte MÁV Nyugdíjintézetének bérháza (tervezés: 1882-84, megnyitás: 1886). Ez az épület igen fontos Lechner pályafutásában: a szegedi Milkó-ház után ezzel az épülettel indult el az Iparművészeti Múzeum felé vezető úton. Az épület megformálását a korai francia reneszánsz formavilága ihlette. Az Operaház (Ybl Miklós, 1884) főhomlokzatának középrizalitjára méltó választ ad az egykori bérház középrizalitja. A párkányok, a tetőablakok, a saroktornyok, a középrizalit középső fülkéje mind-mind arról árulkodik, hogy Lechner új életet tudott önteni a francia reneszánsz világába - abban a korban, amelyben a közhangulat a barokkért lelkesedett. Az 1885-ben megrendezett országos kiállításon a kortárs francia építészek is csodálatukat fejezték ki az épületért. Lechner dicsőségét növeli, hogy szerénysége, önkritikus szemléletmódja sosem hagyta el. Mint írta: "Becsvágyam sarkallt, de vigyáznom kellett, hogy az én épületem ne viselkedjék tolakodóan Ybl remekével szemben mert az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné királyné maradjon."
Klösz György híres felvétele a kávéházról
A földszinten működött az egykori Reitter Kávéház, amelynek Lechner Ödön tervezte berendezése, falikárpitjai, faburkolatai a kortársakat is lenyűgözték. A kávéház a földszinten, a pincehelyiségben és az emeleten is működött fénykorában. A kávéház tulajdonosának neve később az egész épületre ráragadt, ezért emlegetik Drechsler-palotaként is az épületet. A kávéházban Szinyey-Merse Pál, Puccini és Mahler is vendégeskedett. Az étteremmé történt későbbi átalakítás a pompás belső berendezés elpusztult, a pince bajor sörözőjének boltozatos térsora még megvan. Legalábbis reméljük, hogy megvan még.
Leromlott homlokzat, csodás architektúra - ez a Drechsler-palota ma
Évtizedeken át az Állami Balettintézet hallgatói tanultak itt klasszikus és modern táncokat, de még artista képzés is folyt. Az épületet 1997-ben magánosították. A vételi jogot a magántulajdonú Trivest Kft. által létrehozott Andrássy 25. Kft. nyerte el. A céget egy hónappal a kerületi határozat után két cég vette meg 220 millió forintért. 2002-ben már építési engedélyt is kaptak a szállodává alakításhoz az akkori tulajdonosok - az Opera Plaza 2009 végén nyitott volna több mint 200 luxusszobával. A tervek megvalósítása azonban el sem indult. 2007-ben a portugál Aquapura Hotelshez került a cég, immár 7,5 milliárd forintért. Az óriási árkülönbözet miatt feljelentés is született már az ügyben, bírósági döntés még nincs. A palota portugál hátterű tulajdonosa felszámolás alatt áll. A jelenlegi állapotokról keveset tudni. Nem tudjuk biztosan, hogy az udvarban James Watt szobra, a míves kovácsoltvas korlátok, a gőzmozdony-motívumos díszítmények megvannak-e még, és ha igen, milyen állapotban vannak. Úgy hírlik, időnként egy-egy teherautó egy adag sittel távozott nagy titokban az elmúlt hónapokban. Ez alapján többen attól tartanak, hogy engedély nélküli bontásokba kezdtek.
A szombati demonstráción a több mint 1000 ember által aláírt petíció mellett többek levelét is felolvasták - az alábbiakban ezek a dokumentumok olvashatók teljes terjedelmükben. Őszintén remélem, hogy a tiltakozás nem volt hiábavaló!
A petíció szövege:
Mi, ezen petíció aláírói, tiltakozásunkat fejezzük ki az ellen, hogy a Budapest, VI. kerület Andrássy út 25. szám alatti Dreschler Palota (ismertebb nevén volt Állami Balettintézet)amely a Világörökség részét képező Andrássy út ékköve és egyben legszebb történelmi műemlékeinknek része, a meggondolatlan. felelőtlen ás kapzsi privatizáció következtében pusztulásra ítéltetett.
Kérjük a törvényalkotó Parlamentet, és a hatályos jogszabályok végrehajtására hivatott Kormányt, hogy tegyen eleget a Világörökség Egyezmény II. fejezet 4. és 5. cikkében foglaltaknak, mely szerint, a kulturális örökség kijelölésének, védelmének, megóvásának, bemutatásának, és a jövő nemzedékek számára való átadása biztosításának elsődleges kötelezettsége az Államra hárul.
Ennek az állami felelősségnek az érvényre juttatása érdekében a Kormány – a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal útján – azonnal avatkozzon be, és minden lehetséges eszközzel állítsa meg az épület további állagromlását. Haladéktalanul szerezzen érvényt a kulturális örökség védelméről szóló hatályos jogszabályoknak, és vegye igénybe a jogszabályok által biztosított összes eszközt, hogy a tulajdonos-befektetőt rábírja a jogkövető magatartásra.
Ha mindez más módon nem lehetséges, a Kormány vizsgálja meg a lehetőségét az ingatlan újra állami kézbe vételének és felújításának. Továbbá kérjük a törvényalkotó Parlamentet, hogy haladéktalanul vegye be törvényalkotási programjába a világörökségről szóló törvény megvitatását és elfogadását.
Végül, követeljük az ingatlan tulajdonosától, hogy 30 napon belül tegye lehetővé egy tényfeltáró bizottság számára (mely bizottság tagjait a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal és a helyi önkormányzattal együttműködve jelölünk ki) az épület bejárását, és erről jegyzőkönyv felvételét.
Kelt Budapesten, 2010. augusztus hó 07. napján.
Bozsik Yvette levele:
Sírunk a Balett Intézetért
Gyakorta elmegyek a hajdani Állami Balett Intézet előtt, s olyankor mindig összeszorul a torkom. Az Andrássy úton lévő egyik legszebb, varázslatos épület ma már csupán omladozó kísértet kastély. Az ódon falak közül hiányoznak a kis baler...inák, akik művészettel, tehetséggel, kemény munkával, jövőbeli reményekkel varázsolták el a magyar táncművészet fellegvárát.
Amikor tízéves, vidéki – szolnoki - kislányként megadatott nekem, hogy a balett növendékek egyike lehettem, az Andrássy út – akkor még, mily fura már kiejteni is: Népköztársaság útja – a Balett Intézet, s az Operaház látványa miatt úgy éreztem, hogy egyenesen Párizsba repített a sors: a Balett Intézet nem csak a kapuit tárta ki előttem, hanem a világot is. Akkor még nem is sejthettem, hogy később igazi valósággá válik.
Az 1980-as években szinte kultikus volt ez a hely, délutánonként az Operaház előtt izgatottan várták a táncművészetért rajongó fiúk a szemközti épületből kilépő ifjú balerinákat, s a bátrabbak még egy-egy autogrammért is eléjük merészkedtek.
Az Állami Balett Intézet nem csak a klasszikus balettnak és a néptáncnak adott otthont, hanem a zene és a cirkuszművészet ifjú tanítványainak is, hiszen ők is ebben az épületben végezték el az általános iskolát és a gimnáziumot is.
Ki tudja, hogy az Állami Balett Intézet épülete nélkül az egyik legnagyobb nemzeti kincsünk, a magyar táncművészet olyan híres, ismert lenne-e a világban, mint amilyennel most büszkélkedhetünk?
Számtalan Kossuth-díj, rangos nemzetközi elismerés, óriási sikerrel kísért külföldi fellépés bizonyítja, hogy a Balett Intézet hajdani növendékei, sikert, vastapsot arattak a Föld valamennyi országában, s táncoltak, koreografáltak Európa, Amerika legrangosabb operaházaiban.
A névsor olyan hosszú, hogy felsorolni is lehetetlen. Ám szellemiségük, tehetségük, művészetük még itt él e jobb sorsra érdemes kísérteties szellemfalak között.
Már akkoriban is nagyon szomorú voltam, amikor a Balett Intézet a Táncművészeti Főiskola új épületébe költözött, de most - látván a nekem tíz éven át otthont adó, szeretett iskolám falain az enyészetet - még sokkal-sokkal szomorúbb vagyok.
-Bozsik Yvette, Kossuth-díjas táncművész, koreográfus
Tamási Judit, a KÖH megbízott elnökének levele:
A Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett, 1883-86 között épült Drechsler-palota (amely évtizedekig befogadta az Állami Balettintézetet, Budapest, VI. Andrássy út 25.) már hosszabb ideje üresen álló műemlék épületének helyreállításával kapcsolatosan a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a számára biztosított jogi keretek közt, intézkedett és intézkedik a 2002. óta érvényes építési engedély kiadásától kezdve. Miután a felújítás nem kezdődött meg időben, folyamatos helyszíni ellenőrzések nyomán egymást követően adott ki kötelezéseket, hogy legalább az épület állagának megóvását kikényszerítse, s elérje a veszélyek elhárítását. Tekintettel arra, hogy a tulajdonos a kötelezettségeinek nem tett eleget, 2009. decemberében a Közép-magyarországi Iroda első fokon, majd a KÖH elnöke 2010. februárjában másodfokon jogerősen 30 millió forintos bírságot szabott ki az épület állagvédelmi és jó karbantartási kötelezettségeinek súlyos elmulasztása miatt, hangsúlyozva, hogy a tulajdonos veszélyezteti a védett értékek fennmaradását, sérti a közérdeket és a közvélekedést. Ennek köszönhető, hogy legalább az elrendelt, későbbre nem halasztható állagvédelmi munkákat az időközben felszámolás alá került tulajdonos cég felszámolója elvégeztette.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kiemelten fontosnak tartja, hogy ez a budapesti Világörökség szívében, az Operaház szomszédságában álló műemlék mielőbb építészeti, történeti értékeihez és a környezetéhez egyaránt méltó, lehetőség szerint közösségi rendeltetést kapjon, amely hosszútávra biztosítja megőrzését. Ennek a célnak az elérésében a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kész az együttműködésre a mindenkori tulajdonossal, minden állami szervvel, önkormányzattal, civil szervezettel.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, miközben még a korábbiaknál is határozottabban kíván élni a rendelkezésére álló jogi eszközökkel, elengedhetetlennek tartja, hogy a Világörökségi helyszínek kiemelkedő, egyetemes értékeinek megőrzése mielőbb törvényi megerősítést kapjon.
Jókai Anna levele:
Kedves jelenben élő, de a jövőért is munkálkodó Barátaim!
...Olyan korban élünk, amikor a felületes, üzletszempontú gondolkodás szeretné elhitetni a világgal, hogy csak az újnak van értéke; sőt, amit „új” jelzővel illetnek, az feltétlenül jobb, mint a régi. A reklám ezzel a szóval bódítja el a hiszékeny, fogyasztásközpontú embereket: Minden termékajánlat „New”, „Newest”, mintha ami régi az törvényszerűen volna ócska is egyben. Tudatlanul egyenlőségjelet tesznek az ’avítt’ és az ’antik’ között.
Ha nem vigyázunk, gyönyörű magyar históriánkról mesélő műemlékeink is áldozatul eshetnek a kapzsiságnak, nemtörődömségnek, pillanat értékű silányságnak. Ezért van az egykori Állami Balettintézet épülete is veszélyben.
A magyar táncművészet patinás emlékhelye ez. Életek, sorsok formálódtak falai között. Még elhanyagoltságában is szépséges ékszere az egyre gazdátlanabb Budapestnek. Az ablakszemek sírnak, a kapu sóhajt, S.O.S.-t kiáltanak a még felismerhető kövek – a halogatás ideje elmúlt. A tulajdonos felelőssége legyen egyúttal az Állam felelőssége is, hiszen közös kincseinkről beszélünk.
Az a nemzet, az az emberi társadalom, amely múltját nem becsüli, a jelenben tartozásait nem rója le, a jövőtől sem követelhet jobbat! Még időben vagyunk! A szépség megsebbzettsége még nem agónia! De tehetetlenségünk a lepusztulást véglegessé teheti. A némaság – vétkek között tett cinkosság! – Babits után szabadon. A megfontolt szólás erejében és méltóságában bízunk.
„Akinek füle van, hallja meg!”
Jókai Anna
Az aláírásgyűjtés még tart, a következő napokban Budapest jelentősebb közterületein vagy a Facebook-on lesz érdemes keresnie a szervezőket annak, aki szeretne csatlakozni a petícióhoz.
Források:
http:/mno.hu/portal/729470
http://mult-kor.hu/20100806_egyuttmukodes_az_egykori_balettintezet_epuleteert
http://epiteszforum.hu/node/16606
http://www.zetapress.hu/kultura/szinhaz/17499
http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=454494&place=
http://www.facebook.com/group.php?gid=110427865675174&v=wall#!/group.php?gid=110427865675174
http://epiteszforum.hu/node/16599
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=%2Fpublic%2Fhirek%2Fhir&id=10615