"Hazai építészetünk tragédiája, de létezésének, ez ideig elért színvonalának pozitív megalapozottsága is, hogy oly sokszorosan kicsiny nemzeti jövedelemarányunkkal szeretnénk lépést tartani olyan építészetekkel, amelyek mögött léptékekkel nagyobb pénzügyi lehetőségek, s e lehetőségekkel arányos igényrendszerek állnak." (Finta József)
Finta József neve megkerülhetetlen az elmúlt évtizedek hazai (és fővárosi) építészetében. Szinte akárhová nyúlunk, ott egy Finta-pályázati anyag, szinte minden belsőbb kerületben ott áll egy vagy több épülete. Mégis, siker helyett sokszor maró kritika jut neki. Honnan ez az ellentét? Vajon hogy fogja majd az utókor értékelni Finta életművét? A most induló cikksorozat Finta József főbb fővárosi munkáit mutatja be. Akit ezúton is köszöntünk 75. születésnapján!
Finta József - bár ezt talán Makovecz-cel szemben nem sokan sejtik róla - erdélyi származású. Kolozsvárról hatévesen, Nagyváradról 9 évesen állt tovább családjával. Bár Nagyvárad után már végig Budapesten lakott és lakik, szívében máig erdélyi is maradt: gyakran jár vissza, bár idővel már egyre kevesebb az élő rokon és ismerős. Hét éven kersztül járt a Lónyay utcai református gimnáziumba. Ezután a Műegyetemre került, az Építész Karra. Pont abban a korszakban, amikor éppen megszűnt a szocreál kötelező volta, és a magyar építészet újra visszatalált a modernhez. Az egyetemen jól tanult, az így megszerzett ösztöndíj pedig a politikai támadásoktól is megvédte. Itt ismerkedett meg többek között Rimanóczy Jenővel és Szaktilla Imrével.
1958-ban diplomázott, és tervét Janáky István javaslatára nem kellett megvédenie - ez segítette őt, hogy a Lakótervhez kerülhessen. Janáky a Mesteriskolába is besegítette a még kezdő építészt. Két év alig telik el, és már áll az első Finta-féle épület. A tiszalöki kulturház az, amit Finta kicsit meg is tagad: annyira átépítették, annyira nem az ő gondolatai érvényesültek, hogy e ház helyett inkább az 1961-es dunaújvárosi garzonházat tekinti első művének. Ez a ház 1965-ben Ybl-díjat hozott neki - amit azóta díjak, elismerések hosszú sora követett. A garzonház a Vasmű út - Építők útja - Siklósi út találkozásánál kapott helyet. 10 szintes tömege a csomópont vertikális hangsúlya lett, és az itt kezdődő lakótelepnek is központjává vált. 8 lakószinten 80 db 1-1,5 szobás lakás található a házban, az alsó két szinten a kiszolgáló helyiségek mellett fodrászat is nyílt, a tetőre pedig rádiós klub került annó. A toldalékának tekinthető hosszú lepényépület pedig ABC áruháznak adott helyet. Mindkét tömb monolit vasbeton szerezettel épült meg.
Ezt a házat két lakóház követi. Az első a Pannónia utca - Muk Lajos utca (ma Thurzó utca) sarkán álló OTP lakóház 1965-66-ban, a másik ugyanezekből az évekből egy Hűvösvölgyi úti lakóház. Az Apáthy-sziklára néző házaknál evidens volt, hogy a természet felé kell fordulni - ezt a célt nagy loggiák szolgálják. A belső terek tervezését már elbukta: a kivitelező és a lakók önkényes változtatásai miatt ezek nem az eredeti terveknek megfelelőek. A telek lejtését kihasználva telepítettek garázsokat legalulra, legfelül pedig tetőterasz épült. A ház külseje sem az eredeti: először előregyártott műkőlapokat terveztek, de végül vasbeton felülettel kivitelezték. Ez viszont annyira gyatra lett, hogy végül cementes vakolattal fejezték be az épületet. A tervezői álom belebukott a gyenge kivitelezésbe. Ezzel együtt ma is jól lakható lakások vannak itt. A két ház után jött a salgótarjáni Pécskő Áruház (épült 1968-69-ben), majd a szintén tarjáni Csillagházak (1969-72-ben).
Az igazi hírnevet nem az Ybl-díj, hanem egy pályázati siker hozta meg. 1963-ban pályázatot írtak ki a pesti Dunapart rendezésére, és ezen olyan sikerrel szerepelt, hogy Lakótervesként kiütötte a KÖZTI pályázatát. Így ő kapott megbízást a Duna Intercontinental tervezésére. (A szállodáról szóló cikk itt olvasható.) A megbízás különleges, a korszellemtől kissé elütő volt: a szocializmus kereteiben kellett igazi kapitalista beruházást lebonyolítani. Ráadásul a politika kiemelt ügyként kezelte a szálloda építését, ezzel is bizonyítva nyitottságát.
Finta személye körül nagy indulatok forrongtak (és forrongnak ma is) - hol építészeti kritika, hol személyeskedő támadás formájában. Érdekes, de a 80-as évek közepéig az építész társadalomban egész népszerűnek számított. Aztán az évtized második felében egyre erősebb támadások érték: kiszorították a Mesteriskolából, sok megépült épületét elirigyelve azzal vádolták, hogy minden pályázatot elrabol kollegái elől. Aztán jött 1989. Készülni kellett volna már nagyon az 1996-ra tervezett Expo-ra, de nagy volt a lemaradás. Így aztán amikor az Expo párizsi igazgatója bejelentette látogatását, sebtiben kellett valamit összedobni, hogy megmutathassák: nagyon is készülünk, nincs itt nagy gond. A kiállításon főleg Finta-terveket állítottak ki - mert nála volt egy csomó ilyen. Ezt a kiállítást aztán a szakma egy része félreértette, és azzal vádolta meg Fintát, hogy az Expót magának akarja lenyúlni. És ilyenkor egy utólagos cáfolatnak persze már nincs akkora ereje. Másrészről érdekes a másik országos hírű építészünkkel, Makovecz Imrével (és az organikus építészekkel) való kapcsolata is. Az elmúlt rendszer évtizedeiben rengeteg volt a szakmai vita közöttük, az építészetről vallott elveik eltérő volta okán. Ám ez a szembenállás nem maradt meg. Ahogy írta: "...örömömre szolgált és szolgál, hogy Makovecz Imre azóta személyes jóbarátom lett, Csete Györggyel időnként jólesik beszélgetnem, Ekler Dezsővel pedig együtt tudtam dolgozni az Expo-terveken." Aztán 2009 májusában Finta és Makovecz együtt lettek tiszteletbeli mesterek a Műegyetemen.
A Wérgida blog így írt Finta humoráról: "Ahogy kivettem a szavaiból, hasonló módon szívatgatják egymást Makoveczcel. Már nem emlékszem a pontos szavakra, de amikor átadták Makovecz Imre paksi templomát, Finta így fordult hozzá a Művészeti Akadémián: -Te Imre ez gyönyörű. Tudtam, hogy szépen rajzolsz, de azt nem, hogy házat is tudsz tervezni!"
1995 január 1. óta létezik a Finta Studió, ahol Finta körül 30-40 alkalmazott dolgozik, köztük Guczogi György, Fekete Antal, Havas Anikó és Szabó Tamás.
"Eltévedni nem tudsz, a sűrűjében kutatsz,
Káoszban a pénz mindent megmutat.
A rendőrök soha nem szaroznak,
50 méterenként bandákba botolnak.
Mindenki tudja, hova tartozik,
Nyóckerületben minden pali strici.
Jön egy másik menő, ő legyen a vezér
Kell egy tizes! Neki ennyit megér.
Az állam ide mindenfajtát bebasz:
Kínai, arab, cigány és paraszt!
Így áll a vár, mely kívülről csak szemét,
Kiveszel egy lapot, összedől az egész."
(Nyócker. Részlet. Írta: László Viktor. Szerző: Olgi-G)
Vajon a városi rehabilitáció mintaképe a Corvin Sétány (korábban Corvin-Szigony projekt), vagy a város elrontásának újabb minősített esete? E két végpont között hová helyezhető az új városrész? Erre a kérdéskörre kereste a választ a KÉK Tálaló sorozatának 2010. május 20-iki új fejezete.
A tárgyalt terület a Google Earth felvételén
A Corvin mozi háta mögötti terület évtizedeken át a város szégyenletes, elszlömösödött része volt, Józsefváros egyik leglerobbantabb területe. A régi házak nagy része az 1920-as években épült ki, és sokukat megépültük óta egyetlen egyszer sem újították fel - ebből az is elképzelheti, hogy milyen állapotok voltak itt, aki nem járt a területen. Nagyon sok lakásban 18-20 négyzetméteren zsúfolódott össze egy egész család, vécé pedig csak a folyosó végén volt egy. Palócz Antal már 1904-ben arról írt, hogy itt van Európa leguzsorázottabb telek-beépítése.
Bejárat a Corvin mozi háta mögött
Nem csoda, hogy a kerület kiemelt fejlesztési területté emelte. (A másik nagy kerületi projekt a Magdolna-negyed rehabilitációja, egészen más eszközökkel.) 2006-ban még az is felmerült, hogy a projekt területén épüljön meg a kormányzati negyed, ám végül a negyed más kiválasztott helyen nem épült meg. A 22 hektáros területű Corvin Sétány projekt 2.800 új lakást, 150.000 nm új irodát, 10.000 nm-nyi új közterületet és egy egyedülálló K+F központot is magába foglal majd. Mindezért 1130, többségében nagyon alacsony komfortfokozatú és állagú lakást bontottak le. De jó lesz-e mindez nekünk?
A képek 2009. május 29-én készültek
A projekt beindításához volt a kerületnek egy óriási mázlija: a területre korábban változtatási tilalmat rendeltek el, így a lakások többségét nem adták el. Az önkormányzat úr maradt a területen, nem kellett kismillió tulajdonos között szétforgácsolódnia. Korábban is volt már egy rehabilitációs kísérlet: 1965-ből maradt fent egy terv, amely paneles lakóteleppel váltotta volna fel a már akkor is rehabilitációra szoruló területet. Az akkori nagy álmokból végül csak a Szigony utca, Práter utca néhány panelháza épült meg.
Már a korábbi rehabilitáció is rehabilitációra szorul
A 90-es években Perczel Anna dolgozott ki egy koncepciót a területre. Ő házról házra járta végig az értékeket, a házak történetét, és erre alapozott egy részletes tanulmányt a felújításról. Csakhogy ennyire részletes forgatókönyv szerint senki nem akart dolgozni, nem lehetett befektetőt találni a koncepcióhoz. 1996-97-ben már az önkormányzat is kidolgoztatott egy tanulmányt a területre - ami a néhány évvel későbbi beindulás kiindulópontjává vált. A jelenkoris koncepció atyja Robert Townshend angol tájépítész, akinek magyar oldalról a Land-A Kft. lett a partnere. Elképzelésük szerint az üvegtetővel fedett sétányon (ld. a légifelvételen fentebb) egyáltalán nincs autóforgalom, és a környező utcák is forgalomcsillapítottak. Meg lehet tenni, hisz a "határoló" Baross utca és Üllői út együttesen óriási forgalom elvezetésére képes. Az üvegtetős rész a Futó utcáig tart, ezt követően a sétány 36 méter szélesre nyílik ki. A projektterület külső végén létesül a Tudásközpont, a Klinikák egyetemi tömbjeihez kapcsolódva. A szélesebb szakaszon átlós gyalogpasszázsok szelik majd át a sétány középső részét, így a zöldfelületek háromszög alakú ágyások sorává állnak majd össze. Így válik majd 3 nagy csoportra a sok új épület: bent kereskedelmi és irodai funkció, kijjebb lakóházak és üzletsor, még kijjebb pedig oktatási-tudományos funkció létesül.
A sétány első fele már elkészült
A projekt 2000 körül indult be, majd 2002-re született meg az első rendezési terv a területre. (A következő években több variáns is készült.) Az önkormányzati tulajdonú Rév8 Zrt. képviseletében Alföldy György vezérigazgató elmondta: az önkormányzat először a célok felállításával kezdett a projekthez. A feladat nehézségét mutatta, hogy nem a befektetők között kellett válogatni, hanem megfelelő befektetőt kellett találni a programhoz. A Rév8 adta a projektbe "az álmokat". Ezek az alábbiak voltak:
-gazdasági célok: az ingatlanpiac feltámasztása a területen, és az önkormányzati tulajdonú lakások állományának javítása
-társadalmi célok: jobb lakáskörülmények teremtése, illetve áttekinthető, fair eljárás mindenkivel
-környezeti célok: a közterületek rehabilitációja, a sétányon jelentősebb városi zöldfelület létesítése.
Az önkormányzat úgy vélekedett (és vallja ma is): ahhoz, hogy "beinduljon a motor", nagyot kellett lépni. Egy-két ház felújításával, vagy lebontásával nem változott volna semmi, nem lehetett volna eladni az új lakásokat. Nagy területen nagyot kellett bontani. A kiürítéseket a Rév8 vállalta magára. A sokszor 18-20 négyzetméteres, vécé nélküli lakásokból kiköltözők több lehetőség közül választhattak: a Práter utcai (barna csempés borítású) vagy más önkormányzati bérlakásba költöztek, vagy máshol cserelakást kaptak. Pénzt csak akkor kaptak, ha bizonyítani tudták, hogy a jövőben is lesz hol lakniuk - így akarták elkerülni, hogy valaki néhány millió forinttal a zsebében az utcán kössön ki. Érdekes módon - korántsem csak anyagi okokból - a lakók zöme a kerületben akart maradni.
A Tömő utca 5 udvarában az önkormányzat újít fel éppen. A ház leromlottsága riasztó, de a beépítés foka, a belső udvar elgondolkodtató...
2004-ben került a projekt befektetői oldalról a Futureal csoporthoz, akik a négy vállalatot tömörítő Corvin Rt.-től vették át a fejlesztés jogát. Ők jeles építészeket kértek fel a házak megtervezésére. A Futureal vezérigazgatója, Futó Péter a KÉK rendezvényén úgy mesélte, hogy először eredmények és tervlapok helyett "vér folyt ki" abból a képletesen említett szobából, ahová az építészeket "bezárták". Óriási nagy vita kerekedett arról, hogy építészetileg mi a jó megoldás. Végül azért csak összeállt a projekt Építészeti Kézikönyve. Alföldy György elmondása szerint nem trendi, "landmark" házakat, hanem megvalósítható, reális épületeket szerettek volna a területen látni. 2006-ban már intenzíven folyt a lakások értékesítése: 2006-2008 között minden évben a Cordia adta el a legtöbb új lakást Budapesten. 2007 júliusában érték el az 500. eladott lakást.
Remek lakások, remek hirdetés :-)
A projekt épületei az első ütemben:
-Cordia Premier Ház: az első lakóház alapkövét 2006 augusztus 30-án tették le, a 180 lakásos házat 2009 februárjában adták át. A Bálint és Társa iroda által tervezett házról bővebben itt.
-Fontana Ház: A ház érdekessége, hogy 60 lakásában geotermikus energiával hűtenek-fűtenek. Összesen 240 lakás épült a házban. A vezető tervező Juhari Katalin (M-Teampannon) volt.
-Cordia City Garden: A ház alapkövét 2008 május 27-én rakták le. A 346 lakás zöme hamar elkelt, dacára annak, hogy közben a négyzetméterárak 300 ezer forint körüliről 400 ezer körülire emelkedtek. A vezető tervezők Csomay Zsófia és Lente András (CET Budapest Kft. - Archiflex Stúdió) voltak.
-Cordia Art Residence: A legkisebb lakóház-projektben 54 lakás épült a Nagytemplom utcában. A ház homlokzatán Kelemen Zénó műalkotása, a Madárka látható. Corvin Irodák. A videó forrása: Cordia.hu
-Corvin Irodák: 2006 szeptemberében mutatták be az új, 150 ezer négyzetméteres, A kategóriás irodaház terveit. A komplexum alján egy hosszú folyosó mentén üzletek, az emeleti szinteken irodák kerülnek kialakításra. A Corvin Irodák I. 19 ezer négyzetméteres irodaházát 2008 március 31-én adták át. A Stúdió 100 Architects Kft. építészei által tervezett 7 emeletes irodaház 3 szintes mélygarázsában 342 parkolóhely mellett közel 1.000 nm raktárterület, kerékpáros és motoros beállóhelyek, illetve a bicajosoknak öltöző-zuhanyzó blokk is kialakításra került. A háznak a Futó utca és a Vajdahunyad utca felől is van bejárata. A Corvin Irodák II. épülettornyainak tetejéről a sétányra és a Gellért-hegyre is kilátás nyílik. A tervező a Mérték Építész Stúdió volt. A szerkezetkész állapotot 2009 márciusában érték el. Az utolsó irodaház átadását 2012-re tervezik.
-Corvin Atrium: 2007 szeptemberében beindult a kereskedelem fejlesztése is. Az üzleteket két nagy csoportba sorolhatjuk elhelyezkedésük szerint: a Corvin Atrium fedett sétáló- és bevásárlóutca lesz, a Corvin Sétány üzletei pedig több ütemben épülnek az Atrium-hoz és a sétány épületeihez kapcsolódóan. Az így létrejövő több mint 60 ezer négyzetméternyi üzlethelyiségből először az Atrium készül el, 4 szinten összesen 34600 négyzetméternyi bérbe adható területtel. Egy szinten csak étterem és szórakozóhely lesz, egy szint pedig mélygarázs. A sétányon nyíló vendéglátó helyek a Liszt Ferenc téri kínálat háromszorosát nyújtják majd. A második ütemben pedig a főváros legnagyobb fitnesz központja és 6200 négyzetméternyi vendéglátó- és üzlethelyiség is felépül majd. 2006 végén a Corvin sétány akkori fejlesztője, a Futureal Csoport új lámpatesteket adományozott a városnak: az Üllői úton látható színes kandeláberek valóban egyediek, még ha megjelenésük, esztétikájuk vitatható is. A lámpatestek egyediségét az adja, hogy belsejükben speciális plexi-osztó lamellákkal élfényeket hoztak létre, valamint a kék, narancs és piros színű búrafelsők pillérenként 1 állással elfordulnak.De vajon jó lesz az új negyed? Hogy a réginél jobb lesz, az nem vitás. Annál gyakorlatilag még egy szekértábor is jobb. Nézzük, milyen kérdések, problémák merültek fel a projekt értékelésekor:
1) Hogy lehet az, hogy egy bevásárlóközpont kedvéért egy utcát kettévágnak a területen? - kérdezték többen is a vitaesten. És tényleg, ez megtörtént a Vajdahunyad utcával. A fenti légifelvételen is látszik: a bevásárlóközpont üvegteteje nem törik meg az utcához érve.
2) Én úgy látom, hogy az új negyed fő baja a túlzsúfoltsága. (2009-ben jártam is bent a Fontana Házban egy lakást megnézni. A belső udvar olyan szűk a ház magasságához képest, hogy érzetre olyan, mintha egy gödör falában lakna az ember. Túl sok a sötét lakás.) Erre azzal válaszoltak befektetői oldalról, hogy a szintterületi mutató itt 4,5-es (korábban 4 körülit terveztek), miközben a főváros 5,5-et engedélyez a területre, ráadásul - amivel ez a mutató nem számol - az utcák is kiszélesedtek, és a központi sétány is létrejött. (Futó Péter elmondása szerint a Futureal az ingatlanok árnövekedésének egy részét arra használta fel, hogy az egyre inkább kivonuló főváros helyett nagyobb részt vállaljon a közterületek kialakításában.) Ugyanakkor éles ellentét mutatkozik a Tömő utca elején felhúzott 9 emeletes Premier Ház és a szemközti Grund játszótér régi kis háza között. Az új házak egyáltalán nem követik a régiek léptékét, az egyensúly felbillent.
3) Ide kapcsolódik a célok ellentmondásossága is. A régi házak léptéke, a közlekedés problémái affelé mutatnak, hogy ne épüljön túl sok lakás a területen. Miközben állami szinten mindenki arról beszél, hogy épüljön minél több új lakás. Ezek a célok az adott területre vetítve ellentmondásosak.
4) Ahhoz, hogy a telepített üzletek megfelelő forgalmat vonzzanak, el kell érniük egy kritikus tömeget - jelen esetben 100-120 üzletet. Viszont a projekt sehol sem ér ki egyik főútvonalra sem (Üllői út, József körút, Baross utca), így nagyon nehéz megmutatni, hogy "ott bent" valami egészen új várja az embereket. (Most az Üllői út lehalt üzletsorának felélesztésével szeretnének "ablakot nyitni" a projekt számára.) Az üvegtetős átrium szerepe a tervezők szerint az, hogy a Corvin köz irányából a sétányra húzza a forgalmat, ám félő, hogy az itt meg is reked, és nem ér ki a sétány nyitott részére. Ezt most úgy próbálják megakadályozni, hogy az átriumos rész kapuit kötelezően nyitva tartják a nap 24 órájában.
5) Történt-e rehabilitáció a területen? Koszorú Lajos városépítész szerint - aki a projekt kezdeti stádiumában vett részt - nem történt, míg Kis Péter, a Práter utcai bérház tervezője szerint történt. Kérdés, hogy rehabilitációnak tekinthető-e a gyakorlatileg teljes ház- és lakócserével járó projekt, vagy egyszerűen csak új építkezés zajlott? Az tény, hogy a Nyócker! filmből megismert világ eltűnt, maradékai "szétszóródtak" az új házak körül.
6) És ha már új épült, miért nem a 21. századnak épült? A közlekedési kérdéseket miért csupán mélygarázsok építésével kezelték? Fenntartható energiaforrással mindössze 60 lakás büszkélkedhet, a fűtés még mindig földgáz alapú. Napkollektort nem látni a tetőkön.
7) Az Andrássy út belső torkolatának semmilyenségét hozták fel példának arra, ami itt is hibának tűnik. A Corvin mozi zárt hátsó falához nem lehet, nem is tudták illeszteni a sétány indítását, és az sem látszik, hogy a túlsó végén milyen lezárást kap majd. (Igaz, a mozi átépítésére korábban jelent már meg egy látványterv.) Karinthy észrevétele volt, hogy az Andrássy út a Hősök terénél kezdődik, és egy kalapboltnál végződik. Ez a hiba ismétlődhet meg a Corvin sétányon is. A sétány lezárására felkért tervezők - így például a Zoboki-Demeter iroda, a Mérték Építész Stúdió és a Finta Stúdió - nehéz feladatot kaptak. Régi, új, és a jövőben beépülő
8) Kétségkívül óriási eredmény, hogy ott, ahol korábban senki nem akart még ingyen se lakni vagy üzletet nyitni, most bevásárlóközpontot töltenek meg bérlőkkel, és 400 ezer forint körüli négyzetméter áron árulnak lakásokat. Ám félő, hogy az új tömbök zárványként, falanszterként ékelődnek majd a régi házak közé. Hogy milyen kapcsolatba kerülnek a régi házak az újakkal, az a következő években fog eldőlni - ám félő, hogy túl nagy a szakadék a régi és az új lakók között. Az új irodaházak és üzletek, a jobb szomszédság képes lesz felfelé húzni azokat a környező házakat, amelyekben most vécé csak a folyosó végén van?
A felmerült kérdésekre a válaszokat a következő évek adhatják majd meg. 2010. októberében nyit az üzletközpont, majd 2011 tavaszán a sétány üzletei. A projekt várhatóan nem az eredetileg 2012-re, hanem csak 2014-re fejeződik csak be - elsősorban nem a beruházó vagy a kivitelezés késlekedése, hanem a nehezebb hitelhez jutás és értékesítés miatt. A sétány azért épül tovább, immár a Nagytemplom utca és a Szigony utca közötti szakaszon épül majd 2-2 új lakótömb, és a végére a lezáró tudományos-oktatási tömb úgy 2015 környékén. Most úgy számolnak, hogy a végére 205 milliárd forintot költenek el a gigaprojektre.
Az Urbitális Majális programsorozat keretében alkalmunk volt meglátogatni a Dózsa György út és Váci út sarkán felépült Capital Square irodaházat és kertjeit.
Az irodaházat a Hochtief Development Hungary Kft. megbízásából a Finta és Társai Építész Stúdió Kft. tervezte, a felelős tervező Guczogi György volt. A környezettervező Torma Sarolta volt a Landa-A Kft.-től, ő vezette körbe kis csoportunkat az épületben. A Land-A referenciái között említhető a WestEnd, a MOM Park, a Graphisost Park és a Dorottya Udvar környezetrendezési terve is.
Az épület alaprajza 6 L alakból áll össze - ennek köszönhetően "levegősebb" térszerkezet jött létre, ami természetes fénnyel jobban ellátott belsö tereket eredményezett. Az L alakok beugrói kertként, találkozóhelyként funkcionálnak. Az épület homlokzata a környékre jellemző sémáktól eltérve Magyarországon még ritkán használt, hőszigetelést elősegítő üreges égetett kerámia elemek váltakoznak az üvegfelületekkel. Az energiatakarékosság nagy hangsúlyt kapott: külső árnyékolórendszer, helyenként mozgásérzékelő világítás, előkezelt friss levegő ellátás és hőrotációs megoldások segítik a takarékos épületfenntartást. A megnyitót 2009. június 4-én tartották.
Az épület kialakításakor nem egy "trendi", divatos kialakításra törekedtek, hanem inkább egy időtállóbb, klasszikus megjelenést alakítottak ki. Érdekesség, hogy a ház kerámai homlokzati elemei más színben, de azonos anyagból felbukkannak a berlini Potsdamer Platz egyes épületein is.
A telek beépítésekor előírás volt, hogy a házat beljebb kell húzni a Váci úttól. Így a főhomlokzat és a forgalmas út között egy, az ottani viszonyokhoz mérten tágas magántulajdonú, de közhasználatú tér jött létre. Ez alkalmat adott a tervezőknek arra, hogy egy megemelt növénysorral válasszák el a teret a főút forgalmától, zajától. Az is előírás volt, hogy ezen a területen 20% zöldfelület és 10% vízfelület jöjjön létre. Utóbbit azért volt különösen nehéz teljesíteni, mert a 3-as metró megépítésekor a Váci útnak pont erre az oldalára telepítették át az összes közművet, így óriási a zsúfoltság a felszín alatt. Így csak közvetlenül az épület előtt találtak helyet egy kisebb medencének, amibe világítótesteket és szökőkutat telepítettek. Ez éjszaka ad érdekes képet, amikor a hátteret az irodaház üvegfalain átszűrődő fény adja.
Az irodaház L alakú tömbökből építkezik, ebből adódóan keletkezett egy nagyobb és egy kisebb belső udvara. Mindkettőt az irodaház emeletei veszi körbe, így ezekbe árnyéktűrő növényeket kellett telepíteni. Ezeken a tereken át zajlik a ház lépcsőházai közötti gyalogos forgalom is, így a bejáratok között egy szélesebb díszkőburkolatos sétány húzódik. Ezek mellett növényi ágyás húzódik, két sávban. A növények kazettáit megemelték, így annyi föld kerülhetett ezekbe, hogy fákat is tudtak ültetni a 3 teremszint fölé. A belső udvar fái oszlopos gyertyánok. A járószinten kb. fél méteres földvastagság volt elérhető, ehhez még kb. 75 cm-t ad hozzá a növénykazetták kiemelése. Az ágyások mindenhol a teherhordó pillérek fölé kerültek. A növények közé padokat is el lehetett helyezni, a kávézó pedig saját belső teraszt is kaphatott.
A Pulszky utca felől a szomszédos házsorok közötti zöld terekhez igazodva az irodaház is beugrik, így két újabb földszinti kert jött létre. Az egyik az utcáról is megközelíthető, néhány lépcsőfokon fel lehet menni - itt van ugyanis az étkezde terasza is, amely nem csak a bérlők, hanem a város közönsége számára is nyilvános. A teraszon nemesített meggyfák árnyékában költhetjük el ebédünket. A Visegrádi utca felől a meglévő fasort megtartották, a hiányokat újabb fákkal pótolták. Ezen az oldalon a növényi ágyások emelkedése mutatja, hogy a telek mintegy másfél métert lejt.
Az épület legfelső szintjei úgy lettek kialakítva, hogy kétszintes, panorámás irodák is bérelhetők benne. Itt még jobban fellazul a beépítés foka, ami tetőkertek kialakítását tette lehetővé. Így a legexkluzívabb irodákhoz saját kert is dukál. Ezeknél a növényi ágyásokat úgy alakították ki, hogy közöttük ne csak közlekedni lehessen, de le is lehessen ülni - dohányozni, beszélgetni, vagy akár egy nem hétköznapi tréninget megtartani. Eredetileg néhány fát is terveztek a tetőkertekbe, ám az üzemeltető végül ezeket elvetette - a lehetséges erős szélre hivatkozva. Helyette törpefenyőket, tiszafákat, fekvő tujákat ültettek. Az ágyásokat úgy alakították ki, hogy egyik végükön kiemelkedjenek - a kimagasodó végükbe lehetett volna a fákat ültetni. Szemközti végükön 3-3 lámpatest található, melyek fénye végigsuhan az ültetett növényeken, egészen a kiemelkedő részig.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az A kategóriás irodaházaknál már nem csak a négyzetméterek és bérlői szolgáltatások jutnak fontos szerephez, hanem az épület zöldfelületei, klimatizálása és minél alacsonyabb energiafelhasználása is. Mindez pedig egy zöldebb és környezetbarátabb város felé mutat.
A Hősök tere kicsinyített mása is szerepel abban a kínai kalandparkban, ami elég hamar becsődölt. A Global Paradise nevű helyen a világ sok híres épületének másolatát húzták fel, 90 százalékos méretben. Amit mondjuk baromira nem értek. Most ez a 10 százalék mire volt jó? Nem lett volna jobb, ha az eredeti méretet alkotják meg? Mondjuk így sokkal rövidebb idő alatt el lehet jutni a Hősök teréről a Brandenburgi kapuig. Pláne, ha valaki Kínából indul, ugye. Amúgy a projekt elég hamar becsődölt, aminek valószínűleg az volt az oka, hogy Shanghai-tól 32 kilométerre van a helyszín, és elég drága volt a belépő is: 100-150 yüan. (100 yüan ma úgy 2800 forint.) Érdekes véletlen, hogy a park millecentenáriumi évünkben, 1996-ban nyílt meg. És nem is kis hazánkban élnénk, ha egy blogger anyagát le nem nyúlta volna egy szép nagy tévé.
1. Budapest az apokalipszis után. 2. Kína. (Forrás)
A következő évtizedek a Közmunkatanács fokozatos gyengülését hozták: anyagi források híján egyre inkább másodfokú építésügyi hatósággá és tervező intézetté alakult. Az utolsó évtized (1937-48) már egy jóval gyengébb Tanácsot látott új székházában. A Döbrentei térről ugyanis új székházba költözhettek, a mai Madách térre. Az 1937-38-ban felhúzott új épületen ma is látni az FKT címerét:
1937-ben kezdték el építeni a Károly körúton az FKT-nak is otthont adó új épületet
A tanács megszüntetése már az első évek után felmerült. Az ez mellett érvelők arra hivatkoztak, hogy a felállításkori célokat már elérték, a főváros pedig időközben "felnőtt a feladathoz", azaz képes átvenni a tanács hatásköreit. A legnagyobb beruházásokat ekkor már a főváros igazgatta, a két szervezet "békés egymás élésre" rendezkedett be. Így például a Tabán rendezése a főváros, a Madách sugárút kezdetének szánt Madách tér kialakítása a Közmunkatanács feladata lett. A harmincas években fontos feladat volt a további hídépítés. A Petőfi híd 1932-37 között épült meg, majd 1940-ben elkezdődött az Árpád-híd építése is. Ezeknél a Közmunkatanács feladata a hidak feljáróinak kiépítése, illetve a rakpart gyorsforgalmi úttá fejlesztése volt. 1937-től fontos szerephez jutottak: a kerületek által kötelezően elkészítendő általános és részletes rendezési terveket az FKT-nak kellett jóváhagynia. Itt nagyban gondolkodtak: Budapest mellett az agglomeráció településeinek tervei is az FKT jóváhagyására szorultak, így a város és közvetlen környezetének fejlődése összhangba kerülhetett. A második világháború pusztítása visszavetette a fejlődést. 1945 végén, az újjáépítés lázában újra felmerült a zsidónegyed egy részének lebontásával a Madách sugárút kiépítése, ám ez az ötlet ismét feledésbe merült, és azóta sem valósult meg. 1919-ben már egy rövid ideig szünetelt az FKT létezése, majd 1948 március 18-án, a kommunista hatalomátvétel részeként a Gazdasági Főtanács rendeletével megszűnt az intézmény. (Bár erről törvény csak novemberben született.) A vagyont a főváros, a feladatköröket először főleg a Budapesti Építés- és Közmunkaügyi Főigazgatóság, később főleg a létrejövő nagy állami tervezőirodák vették át. Az addig elvégzett munkára viszont még később is támaszkodhattak: Nagy-Budapest 1950-ben létrejött új határai lényegében megegyeznek azzal a "Budapest-környék"-kel, amire korábban a Közmunkatács hatásköre kiterjedt, az egyetlen különbség Vecsés területe volt.
"Harag és kedvezés nélkül"
A mai gyakorlat azt mutatja, hogy a tervtanácsok sokszor gyengének bizonyulnak (ld. például Schneller István lemondásának indoklását), a főépítészek megfelelő felhatalmazás híján nem tudják a különböző érdekeket egyeztetni, kordában tartani, a hosszú távú célokat képviselni. A főépítészek így csak javaslattevő és előkészítő szerephez juthatnak, túl erős a magántőke diktáló ereje. A Hajógyári-sziget beépítése vagy a csepeli szigetcsúcson található közpark értékesítése ennek lettek példái. A Zsidónegyed védelmére a főépítész változtatási tilalom elrendelését kezdeményezte, de azt a főváros nem szavazta meg.
"2007-ben a főépítészi pályázatomban leírtam, hogy a párhuzamosan működő rendszerben nem tudom a főváros érdekeit érvényesíteni, azonban ez a szervezeti változás a mai napig nem történt meg. Ameddig a városfejlesztés nem komplex rendszerben működik, addig hiába vannak egy főépítésznek nagy álmai. A városi minőség az ágazatok és a szereplők elvárásai összefüggéseinek a mértékétől és minőségétől függ, nem lehet ágazatok egymás melletti elbeszélése – még az idő nyomása miatt sem – az alapelv. (…) Szintén nem mehetünk el a kettős önkormányzati rendszer bonyolultsága és érdek-konfliktusai mellett. Tudjuk, hogy a magánforrások jelentős erővel vesznek részt a városfejlesztésben, azonban a fejlesztési szándékkal rendszerint a kerületeket keresik meg, sokszor nem ismerve a kettős rendszer sajátosságait és buktatóit, a főváros pedig akkor kerül képbe, amikor már nincs tényleges érdekérvényesítő lehetősége. Így az összvárosi érdekek helyett az a hangulat alakul ki, hogy „a főváros mindent megakadályoz”. Nincs erről szó, viszont hangsúllyal kénytelen képviselni a folyamatban nem kezelt városökológiai és városüzemeltetési érdekeket. Azok a projektek, ahol minden szereplő a kezdetektől részt tud venni a munkában, rövid idő alatt megvalósulhatnak. (…) Ma tiltakozom a rendszer lehetetlensége ellen, amely partnerség helyett ellenségeket gyárt, a problémák megoldása helyett nap mint nap újabb problémákat kreál. Mindenki felelősöket keres, ahelyett, hogy megtalálná saját helyét egy közös cél elérésében. Mindez nem lenne baj, mert eddig is így volt, és mindig továbbléptünk, de ha a városvezetői akaratot és főépítészi javaslatot a jogi rendszer és a bürokratikus ügyintézések sorozata megkérdőjelezheti és ellehetetlenítheti, akkor valakinek meg kell szólalnia." (Beleznay Éva nyílt levele lemondásakor, 2010. január 21.)Az agglomeráció és a város kapcsolata is problémákkal súlyosan terheltté vált mára. Mintha ezt a problémát már a második világháború után is látták volna: az utolsó éveit élő Tanács a környező településeket úgy kívánta fejleszteni, hogy ott a helyi, elősorban mezőgazdasági foglalkoztatottság legyen a meghatározó, és minél kevesebb legyen az ingázó.
Az elmúlt években több kísérlet is történt a Közmunkatanács újbóli felállítására. Juharos Róbert (Fidesz) tanulmánykötetet jelentetett meg "Hogyan épüljön Budapest?" címmel. 2005-ben az ÉVOSZ-ban megalakult a Fővárosi Közmunkák Tanácsa újbóli felállításának Előkészítő munkabizottsága. Olyan intézményt álmodtak meg, amely: 1) független a politika választási ciklusaitól, hosszú távon képes gondolkodni, 2) független az aktuális közigazgatási határoktól, a közérdeket képviseli, 3) egyesíti a társadalom eltérő érdekű csoportjait. Az elképzelés egyelőre álom maradt, ám az idei választások kampányában ismét felmerült az új szervezeti rend szükségessége.
Az elmúlt évtizedek rossz tapasztalatai tehát azt mutatják: szükség van egy erősebb, központibb szervezetre. De nosztalgiával gondolhatunk vissza a Közmunkatanács függetlenségére is: ez tette lehetővé, hogy ellen tudjon állni a lobbi-harcoknak, magánérdekeknek, és a főváros céljait érvényesíthesse. Legfelsőbb szervként fontos közvetítői, érdekegyeztetési funkcióval is bírt a helyi önkormányzatok, a főváros, a kormány és az üzleti szféra között. Ezért válhatott a Közmunkatanács a hosszú távú, előrelátó tervezés metaforájává, és ezért szolgálhat ma is példaképül. Ugyanakkor mások azzal érvelnek a létrehozás ellen, hogy már így is van épp elég szervezet, hatóság, a problémát nem még egy szervezet létrehozásával, hanem az önkormányzati hatáskörök nagy részének fővároshoz rendelésével lehetne megnyugtatóan rendezni.
A probléma továbbra is velünk él és megoldásra vár. A megoldás hogyanjáról-mikéntjéről a következő hónapokban még sokszor hallhatunk majd.
Források: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6zmunkatan%C3%A1cs http://www.budapestfolyoirat.hu/archiv/2006/fkt.php http://epiteszforum.hu/node/954 Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? A Fővárosi Közmunkák Tanácsának története 1870-1930. http://epa.oszk.hu/00000/00003/00008/dery.htm
Az Alkotás utca és a Kiss János Altábornagy utca sarkán állították fel ezt a jópofa kis szobrot (vagy mit) 2009-ben. Azért itt, mert a közelben, az Avar utcában élt és alkotott sokáig az emlékmű "tárgya", Tersánszki Jenő. Nem ismerős a név? Ő volt az első, akinek írását Osváth Ernő változtatás nélkül közölte le a Nyugatban. Sosem hódolt be semmilyen rendszerbe, és végig megőrizte humorát - ezért irigyelhetjük őt. Ő alkotta meg Kakukk Marci figuráját, ő írta meg Misi Mókus kalandjait. De jutott ideje a bicajok fékrendszerének tökéletesítésére, festésre-rajzolásra is.
Varga Tamás alkotását Tersánszky halálának 40. évfordulóján avatták fel. Szerintem nagyon jópofa kis alkotás lett, csak egy picit elveszik a környezetében.
Idén 140 éve, hogy 1870-ban a király szentesítette a Fővárosi Közmunkák Tanácsa felállítását elrendelő 1870: X. törvénycikket (a törvény itt olvasható). Ez alkalomból utánajártunk: mi is volt a Közmunkatanács, mi volt a szerepe, és mit üzenhet a mának?
Bár egy hasonló szervezet létrehozását már Széchenyi István is javasolta, József nádor pedig Szépítő Bizottságot ("Verschönerungs Commission") hozott létre a város szépítésére, a Közmunkatanács megalapítása a kiegyezés után Andrássy Gyula nevéhez fűződik. Létrehozásakor sok megoldandó feladat várt a város új vezetőire: a Lánchidat meg kellett váltani, hogy újabb hidak épülhessenek, a Dunát szabályozni kellett, új utakra és terekre, jobb városszerkezetre volt szükség. A három nagy városrész - Óbuda, Buda, Pest - egyesítését nem csak papíron, hanem városszerkezetileg is el kellett végezni. Mindezen feladatok elvégzésére olyan szervezetet kellett létrehozni, amely hatékonyan és megfelelő felhatalmazással tudja a dolgát elvégezni.
Megalakulásakor a tanács egy elnökből és 18 tagból állt, rajtuk kívül többeknek volt tanácskozási joga. A 18 tag felét a kormány, felét a főváros adta. (Ezzel a kormány ellensúlyozni kívánta az egyre erősödő főváros politikai erejét.) Kiterjedt hatáskörrel ruházták fel: a főváros területén minden építési és építésrendészeti ügyben felügyeletet gyakorolt a lakosság és a főváros építkezései felett is, de egyben fellebviteli hatóságként is működött. De a Közmunkatanács hozhatta meg a végső döntést az ügyben is, hogy a csúfnak ítélt villamos ne kerülhessen az új sugárútra, hanem helyette a Földalatti épüljön meg. A nagy beruházások megtervezéséhez a Közmunkatanács saját mérnöki gárdával is rendelkezett.
1870-71 fordulóján várostervezési pályázatot hirdettek. 1872-ben kidolgozták Pest városrendezésének tervét. Ez tartalmazta többek között a Kossuth Lajos utca kiszélesítését, a Vörösmarty tér és a Deák tér szabályozását, a Nagykörút és az Andrássy út kiépítését, valamint az Újépület elbontásásval a Szabadság tér létrehozását. A Közmunkatanács az Erlanger bankház egyik bankjában, a Franco-Magyar Bankban társ-finanszírozóra talált az Andrássy út megépítéséhez, valamint meghatározta az út szélességét annak különböző szakaszain. Az FKT saját pénzügyi keret felett rendelkezhetett, így élhetett a kisajátítás jogával, ami elengedhetetlen előfeltétele volt például az Andrássy úthoz szükséges hely "kimetszésének" a város akkori szövetéből. A telkeket és házakat felvásárolták, az újonnan kialakított telkeket pedig eladták: így a Tanács (a fővárossal együtt) a munka kezdeményezője, lebonyolítója és finanszírozója is lehetett egyben, miközben anyagi keretei végig szűkösek maradtak. Az 1873-as gazdasági válság a bankot a csőd szélére sodorta, így a kisajátított telkek beépítési munkái és a mellékes útvonalak kiépítése a kormány döntése alapján visszakerült az FKT-hoz. 1876-80 között a telkek zöme elkelt, ezekre a 80-as évtizedben fel is épültek a házak.
A válság a Nagykörút kiépítésére is rányomta bélyegét: a Tanács még a szükséges kisajátításokat sem tudta végrehajtani, a kormány és a főváros segítségére szorultak. Végül a főváros vállalta át a mellék-gyűjtőcsatornák, a gáz- és vízvezetékek lefektetését, a mellékutcák csatlakozásainak kialakítását. Az Andrássy útra szánt kölcsön visszafizetésének elengedésével és további kormányzati pénzekkel 1895-re elkészült a nagy vállalkozás. Itt jegyezzük meg, hogy a kortárs kritika szerint a Nagykörút épületei giccsesek, kozmopoliták és kommerciálisak lettek - sok vád érte a ma már egészen másképp látott házakat.
A Szabadság tér pályázatánál kitűzött cél volt, hogy az Újépület lebontása után olyan tér keletkezzen, ami méltó lezárása egy újonnan létesítendő főútvonalnak. Érdekesség, hogy a Közmunkatanács lényegében a mai Budapest Szíve projekt vonalán, a Kálvin tértől a Kecskeméti utca - Károlyi Mihály utca - Petőfi Sándor utca - Október 6. utcán át a Szabadság térig nyitott volna főútvonalat, amit aztán a szocializmus korában a Kecskeméti utca nagy forgalmúvá alakítása és a Ferenciek terén közúti aluljáró létesítése követett. Napjainkban pedig ismét a forgalomcsillapítás a cél.
A Belváros rendezése hosszas, nagy viták árán mehetett csak végbe. A zegzugos, kusza utcahálózat nem volt alkalmas az Erzsébet híd forgalmának levezetésére, így nagyon sok bontást kellett elrendelni, és ez sok magánérdek sérelmével járt. Többen javasolták a belvárosi plébániatemplom lebontását, és új templom emelését. Hosszas viták után ezt végül elvetették, de ma is látható, hogy a (mai) híd felhajtója és a templom szinte egymáshoz érnek. Eltűnt a Hal tér, a Rózsa tér, a Sebestyén tér, a Plébánia tér és a régi Városház tér, de eltűnt a régi Városháza is. Helyükbe új terek, új utcák, új épületek léptek. Mindezt persze a Közmunkatanács csak a főváros és a kormány hathatós támogatásával tudta keresztülvinni.
Hosszú évek óta jelent megoldhatatlannak tűnő problémát az autók járdán parkolása. Mostanra már a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) is megelégelte az áldatlan állapotokat. Felülvizsgáltatja a fővárosi parkolóhelyeket, mivel hamis adatokat adtak meg a parkolóhelyek kialakításakor. A Retek Blog, az Egypár blog, a 8ker blog, a Városi Metamorfózisok blog, a 6ker blog és persze a Fővárosi Blog közös akcióval hívja fel a figyelmet a problémára.
A probléma veleje: van egy város, ami akkor épült ki, amikor még nem volt sok autó, és azóta lett benne sok autó. Ez nagyon sok közterületet elvisz, kevés marad másra, miközben a meglévő sem elég az egyre növekvő autóseregnek. Az utcai parkolóhelyek számában rosszul állunk: 2008-as adatok szerint a belvárosi kerületekben 55 ezer férőhely van. Ezeknek 119 százalékára adtak már ki lakossági kártyát. A napi statisztikák szerint a parkoló autósok 14 százaléka mozgáskorlátozott kártyával parkol, hat százaléka nem vesz jegyet, 23 százaléka jeggyel áll, míg a maradék helyi lakó, vagy üres placc. Mi a teendő? Néhány ötlet következik az elmúlt évek terméséből, afféle komment-vitaindítónak.
Vasvári Anna karikatúrája
1) Mi határozza meg a parkolási díjak mértékét? A BKV-jegyek árához kívánja kötni a főváros a parkolási díjakat. Így az év eleji BKV-s áremelés egyben a parkolási tarifákat is módosítaná. Jó ötlet ez? Szerintem abból a szempontból van benne ráció, hogy így a kétféle közlekedés tarifái együtt mozoghatnak, ezzel ár szempontjából versenyképes pozícióban tartva a tömegközlekedést. Egy másik javaslat szerint inkább a 95-ös benzin árához kellene kötni a parkolás tarifáit. Bár az teljesen ködös nekem, hogy ebben mi lenne a jó.
2) Ki foglalkozzon a parkoltatás üzemeltetésével? "A főváros a tervek szerint hamarosan kilép a Budapesti Önkormányzati Parkolási Társulásból, ezt követően a BÖPT által eddig üzemeltetett parkolóhelyek kezelését a főváros tulajdonában álló Parking Kft. látná el. Így a parkolási díjak nem a céghez, hanem közvetlenül az önkormányzathoz folynak be." - írta a Vezess.hu. Kihez folyjanak be a pénzek, ki foglalkozzon ezzel a tevékenységgel? Saját cégén keresztül a főváros, vagy egy magáncég?
3) Mi a helyes hely-felosztás egy kisebb utcában? Ahol nincs széles, nagy hely a két szemközti házfal között. Mennyi hely jusson járdának, mennyi parkolásra, mennyi a közlekedésre? Mi számít igazságos, követendő megosztásnak? Annyi parkolóhely egy szűkebb utcában nincs, hogy mindenki az utcán parkolhasson, a régi házak alatt pedig nem sok parkolóhely van. (A parkolócégek pedig előszeretettel veszik el a járdát. A XI. kerületi Budafoki úton például több helyen is csak 1,3 méteresnek bizonyult a gyalogossáv szélessége, a Dohány utcában pedig még rosszabb a helyzet: a járdán szabadon maradó sáv szélessége még 1 méter sincs.) Egy nagyon érdekes, egyedi példa a német Bohmte városa. A város kellős közepén elvitték a KRESZ-táblákat, egyetlen burkolattal, vörös kockakővel burkoltak le járdát, utat, szegélyek nélkül. Nincs járda, út, kerékpárút többé, csak egyféle közös használatú tér van, a "shared space", azaz a megosztott tér. Magyar közlekedési szakemberek szerint ez itthon a magyar autósok rendkívül gyenge szabálykövetési készsége miatt nem működne, és nagyvárosok nagy forgalmú útjain amúgy sem lehetne ilyesmit bevezetni. (2007-ben 1303 halálos áldozat volt a magyar utakon és 20644 személyi sérüléssel járó baleset történt. Nem vezetünk jól.)
4) Legyen-e kötelező parkolóhelyet is vásárolni bizonyos lakásméret felett az új építésű lakásoknál? A 4. kerületben pedzegették azt pár éve, hogy legyen kötelező a lakáshoz beállóhelyet is vásárolni. (Japánban állítólag a nagyvárosokban csak akkor engedélyezik az autó megvásárlását, ha a vevő bizonyítani tudja, hogy parkolóhelyet is tud biztosítani neki a városban.)
Marslakók szállnak le a Földre. Ahogy sétálgatnak a városban, észrevesznek egy parkolóórát. Vizsgálgatják egy ideig, majd az egyikük megszólal: - Rondák ezek a földi nők, de legalább nem kerülnek sokba.
5) Hol legyenek P+R parkolók Budapesten? Erről egyelőre jókat lehet vitázni, még alig épült valami. A KÖKI Terminálban lesz úgy 400 parkolóhely, meg talán a Sibrik Miklós úti felüljáró alatt. A kérdés az, hogy ezek szorítkozzanak a külsőbb csomópontokra (pl. KÖKI, Örs Vezér tere, Újpest-Városkapu) nagyobb kapacitással, vagy egyenletesen legyenek szórva kisebb kapacitással? Megjegyzem, az Örs Vezér téren évek óta csak halogatják a kérdés megoldását. Tavaly 6 új, vasút-közeli P+R parkoló építéséről döntöttek.
6) Legyen-e behajtási díj, népiesch nevén dugódíj Budapest belső területein? A kérdés elméleti megközelítéséről és a lehetséges zónahatárokról korábban már írtam, a cikkek itt olvashatók. De legyen-e? Ez a nép újabb sanyargatása lenne csupán, vagy jelentős mértékben hozzájárulhatna a város belső részeinek élhetőbbé tételéhez? A dugódíj mellett érvelők azt mondják: minél magasabb a költség, annál alacsonyabb a kereslet az autózás iránt, azaz ez egy jó eszköz arra, hogy alternatív közlekedési módok (tömegközlekedés, kerékpár, akár gyaloglás) felé tereljük az embereket. Mások azt mondják, hogy ez a zónahatárokra tenne túl nagy terhelést - amit nyilván lehet enyhíteni, ha több szintes zónarendszert alakítunk ki. A főváros tervezte a bevezetését, de a választások után ez is megváltozhat persze. Én amellett tenném le a garast, hogy - a Budapest Szíve mintájára - inkább az autók haladásának számára rendelkezésre álló helyeket kellene csökkenteni. Pl. a Nagykörút lehetne 2x1 sávos, a két szélső sáv pedig fizető parkolóhelyek sora, azon kívül meg kerékpárút. Az Andrássy út egyik bevezető sávja lehetne kétirányú, elválasztott kerékpárút. Az Andrássy út külső szervízútjait meg lehetne szüntetni, kávéházak teraszaival, kiülő helyeivel felváltani. A Nagykörúton belül pedig 2x1 sávnál többet sehol sem adni az autóforgalomnak, cserébe viszont új tömegközlekedési járművek beállításával, P+R parkolós átszállási lehetőségekkel kellene élhető, érdemi alternatívát nyújtani.
7) És itt érkezünk el a Végső Kérdéshez. Mi a közlekedési módok helyes aránya Budapesten? Az elmúlt két évtizedben a folyamat elég egyértelmű volt. A tömegközlekedés egyre inkább visszaszorul, míg az autós közlekedés egyre erősödik. Ezt a külső területekbe és az agglomerációba költözés csak erősítette, mivel ott csak gyengébb, ritkább tömegközlekedési szolgáltatás érhető el. Az elmúlt 2-3 évben egy újabb mód, a kerékpározás robbant be Budapestre. Látványosan nő a kerékpározók száma, miközben a számukra épített infrastruktúra katasztrofális. Szóval, mi lenne a jó arány? Mit kellene tenni ennek az eléréséhez?
A lassúság luxusa - így hirdetik a legújabb luxus nosztalgiavonatot. Talán az Orient expressz megszüntetése teremtette meg az űrt Budapesten annak a luxusvonatnak, amelyet tegnap mutattak be a Nyugati pályaudvaron az osztrák és a magyar turizmus szakma képviselőlinek. A Majestic Imperator vasúttársaság tulajdonában áll az a szerelvény, amely 2010. május 9-én, vasárnap fél egy körül érkezett be a 10. vágányra. Először kicsit meg is lepődtünk, mert a mozdony viszont egy új Siemens volt. Bár ez lett volna a legnagyobb kontraszt!
Gottfried és Sibylle Rieck 1991-ben alapított céget vasúti nosztalgia utak lebonyolítására. A régi kocsik kibérlésével azonban sok volt a gond, így nagy fába vágták a fejszéjüket: megvettek egy 1905-ben gyártott személyszállító kocsit. Ezt, a "Salon I" nevű első kocsit hamarosan továbbiak követhették, 1998 óta már 6 kocsi áll rendelkezésre: a "Salon I", az "Excelsior", az "Equipage", az "Ambassador", az "Elisabeth Salon" és a "Fourgon". Ezek többsége az eredeteti kocsik másolatai, ám sok eredeti berendezési tárggyal is rendelkeznek. A Salon I tölgy padlózattal, elefántcsont fogantyúkkal készült el eredetileg, és a több helyen felbukkanó díszes E betű utalt Erzsébet királynéra. A kocsi Franz Ringhoffer prágai üzeméből került ki - innen jött a hivatalos császári vasúti szerelvény is. A kávéházra emlékeztető szalon részben 14 ülőhely van, további 18 hely luxus ülőhelyként épült. További 3 privát fülke a királyi színekben - vörös, királykék és rózsa - tündököl. Teakonyhás bár is van a kocsiban. Az Excelsior kocsi fafaragásai 6000 munkaórával készültek el. Kialakítástól függően 39 vagy 43 utas étkezhet itt. Középen ugyanis egy kis táncparkett is kialakítható. Természetesen a kívánság szerinti zene - élő zongorás, jazz, vonósnégyes - is dukál a nemes étkekhez. (A kocsi saját konyhával is rendelkezik.) A kocsiban megtekinthető Erzsébet királyné eredeti tükre is, amely szerencsésen átvészelte a két világháborút. Az Equipage kocsi szintén étkezőkocsi, a Schönbrunni Kastélyból származó eredeti anyagokkal pazarul berendezve. Olasz faragott székek, és a királyi párt bemutató képgaléria teszik teljessé a császári élményt maximum 36 utas számára. Bárral és teakonyhával rendelkezik. Az Equipage kocsi akár önállóan is hozzákapcsolható egy másik vonathoz, ha így kéri a megrendelő. Kívánság szerint akár asztalok és székek eltávolításával is beállítható a kocsi - mondjuk akkor, ha bált kívánnak rendezni a kocsiban. Az Ambassador kocsi 36 fő ellátását tudja biztosítani ülőhelyekkel, asztalokkal és zongorás bárral. Sötét cseresznyefával burkolták a belső teret, konyha és egy kisebb csomagtartó helyiség is van benne, de a fő attrakció a bécsi Operaház császári balkonjáról származó eredeti függöny egy darabja, amely itt van kiállítva. Az Elisabeth Salon kocsiban nehéz selymek és lágy bőrök kápráztatják el a látogatót, a meghatározó szín Sissy kedvenc színe, a kék. Konyha és bár található itt. A nagy attrakció a bécsi Operaházból származó eredeti függönyön található hímzett császári címer. A Fourgon kocsi 1927-ben a Mitropa német luxusvonat számára készült. A Majestic Imperator számára szolgálati kocsinak épült át: be lehet sétálni a kis hűtőházába (walk-in fridge), van zuhanyzó, és egy nagy dízel generátor a többi kocsi ellátására. Jégkockakészítője és kenyér sütödéje is van. A kocsi egy része pedig a poggyászok tárolóhelye. Az utasok ebbe a kocsiba nem szállhatnak fel.
Videó a vonatról - Forrás: www.imperialtrain.com
Összesen 150 utasnak tudnak kényelmes elhelyezést biztosítani. Az antik külső modern technikát rejt: a korszerű közlekedési technikának köszönhetően akár 140-nel is mehetnek a kocsik. A felszálló utast a vörös szőnyeg végén pezsgő (vagy narancslé) fogadja. Odabent pedig ezüst eszcájg, a császári vagyonból származó kiállítási tárgyak, és kérésre akár élőzene is fogadja azt, aki hajlandó megfizetni mindennek a borsos árát. A kocsi bérleti díja 3300 euró / nap, plusz a kilométerdíj és az ÁFA - szóval ne MÁV-os árszabásra gondoljunk. A vonat egyes kocsijai, de az egész szerelvény is kibérelhető. Egy-két kocsit menetrend szerinti vonathoz lehet hozzákötni, az egész szerelvény kibérlése esetén "charter" rendszerben is indítható. Utóbbi esetet a magas ár miatt inkább céges rendezvények, incentive utak, tárgyalások lebonyolítására ajánlják. Ugyanakkor az is tervben van, hogy 2011. áprilisa és októbere között heti rendszereséggel, menetrend szerint közlekedjen a vonat Bécs és Budapest között. A RailJet sikere azt mutatja, hogy a vonalon van helye a luxusnak. Magyarországon Budapest a fő úticél, de megszervezhető az út akár Gödöllőre is - a K und K örökséghez igazodva. Eddig főleg Ausztriában jártak a kocsik, ám a cég terjeszkedni kíván, így Prága után Budapest felé is érdeklődnek, keresik a szakmai kapcsolatokat. A kedvelt külföldi célpontok között említhető Prága, Budapest, Abbázia és München is. 2010-ben az Európai Császárvonat május 7-9. között, majd szeptember 3 és 5 között Prágát, Budapestet és Salzburgot is beiktatja célállomásai közé. A vonatnak voltak már különleges vendégei is: Tom Cruise és Cameron Diaz. Ők filmforgatáshoz használták a vonatot, a "Knight and Day" c. film készítésekor - bár az előzetesben én ennek semmi nyomát nem látom.
Hivatalos sajtófotók és a saját fotóim
Ami mind szuper, csak hát az a borzasztó kontraszt ne lenne. Mert a csillogó fekete lakk felületen egy rettenetesen lekoszlott pályaudvar képe csillogott. Mocskos légkondi kültéri egységek, szoci barmolások, és a padlón szétkent kutyaszar is a látvány részévé vált a "Nugáti" pályaudvaron (ahogy a cég osztrák képviselője mondta). És így bizony nehéz lesz a vendégeket és a luxust itt tartani. A vonat sikeréhez elengedhetetlen a pályaudvar rendbetétele.
Finta József - bár ezt talán Makovecz-cel szemben nem sokan sejtik róla - erdélyi származású. Kolozsvárról hatévesen, Nagyváradról 9 évesen állt tovább családjával. Bár Nagyvárad után már végig Budapesten lakott és lakik, szívében máig erdélyi is maradt: gyakran jár vissza, bár idővel már egyre kevesebb az élő rokon és ismerős. Hét éven kersztül járt a Lónyay utcai református gimnáziumba. Ezután a Műegyetemre került, az Építész Karra. Pont abban a korszakban, amikor éppen megszűnt a szocreál kötelező volta, és a magyar építészet újra visszatalált a modernhez. Az egyetemen jól tanult, az így megszerzett ösztöndíj pedig a politikai támadásoktól is megvédte. Itt ismerkedett meg többek között Rimanóczy Jenővel és Szaktilla Imrével. 
