A turisták manapság már sokkal jobban utánajárnak egy-egy úticélnak, mint korábban. Ma már nem elég egy prospektus és egy honlap. Egyre többen nézik meg például a várost a Google Earth-ben, a Panoramio képein, a blogokban, a hivatalos és nem hivatalos honlapokon. Ezért Budapestnek is fontos, hogy jelen legyen a neten, többek között a Google Earthben is. 2009. május 21-én a Budapest Szíve programról tartottak tájékoztatót a Károly körúti Alexandra Könyvesházban. A rendezvényen képviseltette magát a kerületi önkormányzat, a Google Magyarország és az új projekteket szponzoráló T-Com is. Szó volt Budapest fejlesztéséről a neten és a közlekedés változásairól, amelyek jövőre léphetnek életbe.
A következő 1 év során 146 épület kerül fel 3D-ben. Először a Ráday utca és a Bakáts téri templom (2009 júniusában kerül fel) később az Andrássy út épületei, majd 2010 első felében a Budapest Szíve program utcáinak egy része kerül fel a netre. Sikerült szereznem a csapattól egy kis videót, ezt afféle előzetesként teszem itt közzé:
A digitalizálást a Virtuális Magyarország Kft. készíti. Ha minden a tervek szerint alakul majd, a város közepi sétálóutcákon konflissal, a neten pedig egérrel járhatjuk majd végig az új sétálóutcákat.
Valamint kerékpárral is: az Alkotmány utcában és Bajcsy-Zsilinszky út egy részén már van kerékpárosoknak elkülönített terület, a jövőben új kerékpártárolókat terveznek telepíteni. A már több helyen látható P alakúak helyett valami elegánsabbat szeretnének. A fejlesztéshez KRESZ-módosítást is javasolnak, amely megengedné, hogy a kerékpárosok az arra kijelölt egyirányú utcákban két irányban haladhassanak. Tervben van egy kerékpárkölcsönző hálózat kiépítése is.
A taxisokat is megreguláznák: a Belváros Új Főutcáján megszűnnek a taxidrosztok, ehelyett megállók lesznek: a taxis csak akkor hajthat majd be, ha ott várakozik egy utas, és akkor is csak a ki- és beszállás idejére lehet majd megállni. Ezzel azt kívánják megelőzni, hogy az egymással versengő taxisok járművei foglalják el a csökkenő számú utcai parkolóhelyeket a helyi lakosok elől. A parkolási gondokat nehezíti, hogy az eredetileg tervezett 6 új belvárosi parkolóház egyikének építésébe se vágott bele a főváros.
Budapesten kb. 200 ezer csatornafedlap és víznyelő lehet. Hogy ezek hány százaléka simul egy szintbe az úttesttel, és hány miatt anyáznak az autósok - erről senkinél nincs statisztika. Pedig a futóműveket igencsak megterheli a hanyag kivitelezés, nem beszélve arról, hogy a bicajjal vagy motorral közlekedők számára kifejezetten balesetveszélyes is lehet egy ilyen helyzet.
A Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) 2004 óta használ egy új technológiát. A DuraLevel System a fedlapok pontos szintbe hozását biztosító rendszer. A készlet eltérő méretű, műanyag szálakkal erősített betongyűrűkből és nagy szilárdságú aluöntvény papucsokból áll. Az egész összerakásakor különleges, egy óra alatt megkötő habarcsot is bevetnek. A készlet ára 150 000 Ft+ÁFA. Az FCSM a technológia leírását ingyen átadta 400 magyar településnek, így remélhető, hogy a technológia hamar elterjed. Budapesten már így dolgoztak a Szentendrei úton, az Üllői úton és a Soroksári úton is.
Az se lenne rossz, ha a csatornafedél mindig az autó kerekei közé esne, de ez építésügyi előírások miatt megoldhatatlan: a csatornának mindig az út tengelyében kell futnia, hogy a két oldalról rákötők egyenlő távolságra legyenek. Ráadásul sokszor az útpálya is utólag változik: kiszélesítik a sávot, új sávokkal bővítenek stb.
Aki veszélyes fedéllel találkozik, az az FCSM központi ügyeletén, az (1) 4554-200-as telefonszámon tehet bejelentést. Jegyezd fel ezt a telefonszámot a mobiltelefonodba, "csatornafedél FCSM" névvel! (Ez értelemszerűen az FCSM fedeleire vonatkozik.)
Egy megkésett beszámoló a 2009. április 19-én megtartott Critical Mass-ről. Idén főleg az érdekesebb járgányokat igyekeztem fényképezni. Jó szórakozást!
2009. május 9-én az elfeledett, és újra megtalált budai ciszternába mászhattunk le a föld alá, ennek beszámolója következik, exkluzív YouTube képgalériával. Ezen a helyen nyolcvan-száz éve nem járt senki, amíg 2009 márciusában rá nem találtak a bejáratra.
A látogatáson képviseltette magát a rakparti csatornázást kivitelező Strabag, a Budapesti Történeti Múzeum és a Kulturális Örökség Hivatala is. A helyszínen rövid előadást hallgathattunk meg arról, amit ma tudni lehet a régi rendszerről.
A BTM régészei hivatalból voltak kint régészeti feltárást végezni, így már az első termek előkerülésénél sikerült dokumentálni a feltárást. A bejárt ciszterna alapterülete kb. 15 x 9 méter (jó kis lakás lenne nekem egy ilyen méretű hely :) ). Közepén található az a nyílás, amin lemehettünk, és ami a terület 20. század eleji feltöltésekor került a föld alá. A ciszterna beltéri magassága most nem túl nagy, de ez annak köszönhető, hogy fel van töltve sóderrel. A kavicsos feltöltéssel a beltéri magasság 2-2,5 méter, anélkül kb. 4 méter. A kavicsréteget annak idején a víz szűrésére használták. A rendszer a Várbazárral és a Várkioszkkal együtt, 1874-1882 között épülhetett, és Ybl Miklóshoz köthető a tervezése. A Várkioszk (ma kaszinó van benne) pompás kis épülete volt egykor a gőzgépes szivattyúház, innen nyomták fel a vizet a Várba. Ezért van tornya - annak idején az volt a kémény. Mi csak egy teremben járhattunk, de az eddigi feltárások alapján 6 teremről tudni, plusz a kapcsolódó alagutakról, csatornákról. Három méretben készültek a bolthajtású termek: van két nagy, amelyik ötször három boltszakaszos (egy ilyenben jártunk), a közepesek kétszer három boltszakaszosak, a kicsik pedig egyszer három boltszakasszal épültek. Magyar Károly, a BTM régésze szerint "Nagyon hasonló struktúrájú, ugyancsak földalatti építmény került elő jóval délebbre, a Döbrentei térnél a főgyűjtőcsatorna építésekor, a vezeték földalatti sajtolása során ütköztek bele. Tüzetesebb vizsgálatára nem volt mód, de a szerkezete nagyon hasonlított, csak kisebb volt. Utólag, a most felfedezett földalatti víztározó fényében szinte bizonyos, hogy az is ciszterna volt". A közelben, a Várkioszk mellett két, a Dunához vezető alagútra is rábukkantak, ezeken jött be a víz a Dunából. A kisebbikről eddig is tudtak, mivel ezen keresztül vezették ki a rakparti kikötőhöz a szükséges közműveket. A nagyobbik is a Várkioszkhoz vezetett, csakhogy arról már elfalazták. Az utat egy hatalmas vasajtó zárja el. Kellett lennie még egy nagy gyűjtőmedencének is a ciszternáktól délre, de ennek helyét még nem sikerült meghatározni. Az építmények úgy maradtak rejtve, hogy a park kialakításakor több mint egy méteres feltöltés került a területre, így a lebújónyílásokat is föld borította. És hogy milyen magas színvonalon folyt a kivitelezés, azt mutatja, hogy ma is sértetlenek a falak, és alig-alig hiányzik a terem falairól a vízhatlan, kemény vakolat.
A létesítmény a modern vízvezetékrendszer kiépítésével kerülhetett használaton kívülre. Azaz talán száz éve nem járt lent senki. Hogy mi lesz vele? Még nem tudni, de a KÖH elnöke, Mezős Tamás már lelkesen mesélt lent egy olyan ötletről, hogy a Várbazár helyreállításával együtt ez a hely lehetne a Vár új bejárata és turistaközpontja, innen lehetne a föld alatt átmenni a Bazárba. A hasznosításról, esetleges későbbi bemutatásukról a tulajdonos első kerületi önkormányzat határozhat, akik első körben egy informatikai céget bíztak meg a létesítmények 3 dimenziós szkennelésével. A védetté nyilvánítás és annak mikéntje sem eldöntött még. És persze az egészhez elengedhetetlen lenne a Várbazár helyreállítása is, amihez ha nem kezdenek hozzá néhány éven belül, akkor visszafordíthatlan károk keletkeznek az épületben, azaz már nem lesz mit megmenteni. A medencesor szerencsére megmarad, az új főgyűjtő-csatorna kikerüli.
Ami az egészben a döbbenet: úgy feledésbe merült ez a komoly rendszer, hogy 2009 márciusáig nem is tudtak róla! Némi leírást találtak a BTM és a KÖH munkatársai, de a rendszert leíró eredeti tervrajzokkal még senki nem rukkolt elő. Hogy lehet az, hogy mindenki tudja, hogy a Kioszk valamikor a víz felszivattyúzását végző gépház volt, de senki nem kereste a kapcsolódó csatornahálózatot? Elképesztő ez a város, hogy egy ekkora rendszert egyszerűen el lehet felejteni!
"Tudod, hol árultak "szagtalan szoba űrszékeket, egészen érczből, bőrvánkossal és kettős zárral" a századfordulón? Vagy hallottad már, hogy Bottlik doktor hogyan szöktette meg tulajdon szerelmetes feleségét a saját válóperük alatt? Ha nem, és kíváncsi vagy, gyere velünk mindezt kinyomozni!"
2009. május 9-én az ImagineBudapest néven formálódó új, városi sétákat kínáló csapat sétáján vehettünk részt. Az erről szóló beszámoló következik: PR szagú cikk helyett az épületekre koncentrálva. Nem kaptam érte pénzt, őszintén mondom: érdemes benézni hozzájuk! Jelenleg 3 sétát kínálnak: Üzenő falak, Belvárosi templomtúra, és Titkos kertek és terek címmel. Mi az "Üzenő falak - avagy az épületdíszek titkos nyelve" sétán vettünk részt.
A séta az Iparművészeti Múzeum elől indult. Az épület homlokzatán két évszám is szerepel: 1893 balfelől, 1896 jobbfelől a bejárati rész felett. Ezek a legkönnyebben megfejthető jelek: az építés kezdetét, és az átadás évét jelölik a mázas kerámia feliratok. A bejárat felett, középen, még egy feliratot látni: "Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum". Világos. De azt már kevesen tudják, hogy egy hasonló felirat a Kinizsi utcai oldalon is látható: "Orsz. Magy. Iparművészeti Iskola". Merthogy eredetileg itt nem csak múzeum, de iskola is volt, ahol a silány tömegtermeléssel szemben vívták (már akkor is) harcukat az iparművészek a kiemelkedő alkotások bemutatásával, oktatással, a közízlés formálásával. Az épület Lechner Ödön egyik első magyaros szecessziós stílusú épülete - szoros stílusbeli rokona a szintén általa tervezett Földtani Intézetnek. Lechner művészetére áttételesen az indiai kultúra is hatott, ez az ablakok cikk-cakkos vonalain és a kupolán is észrevehető. A tervező maga is elismerte, hogy az épület összhatásában "túlságosan indus" hatást kelt. Pedig a díszítő motívumok zöme a magyar népművészetből ered, ezeket igyekezett Lechner díszítésként felhasználni - igaz, népi jelentésük nélkül. Tulipánnal díszít, de itt a tulipán már nem mint a nőiesség szimbóluma jelenik meg. Az épület tömege, részei is beszédesek. A bejárati tér középrizalitja arról árulkodik, hogy belépve egy nagy terem fogadja a vendéget. Az oldalhomlokzat egyenletes tagolása pedig arról árulkodik, hogy mögötte hasonló nagyságú helyiségek vannak - és tényleg, itt vannak a műhelyek, az irodák, a tantermek, illetve néhány szoba ma raktárként funkcionál. A kupola körül 4 szobrot pillanthat meg, aki a magasba emeli tekintetét. Oppenheimer Ignác alkotásai allegórikus figurák, és az iparművészeteket jelenítik meg: a díszítő szobrászatot, a keramikusságot, a textilművészetet (a figura kezében hosszú orsó van), és az ötvösséget - jobbról balra haladva.
A múzeummal pont szemben található egy világoskék-világossárga homlokzatú neobarokk épület - ez már előbb itt állt, mint a múzeum. Az épület tetején látható felirat jól jelzi az egykori tulajdonost. Itt volt ugyanis Heinrich Alajos vaskereskedése. Először az Erzsébet híd közelében laktak, de a terület rendezésekor költözniük kellett, így kerültek ide. Egy helyen volt minden: itt is laktak ők is és az alkalmazottak is, és itt voltak a raktárak is, tehát az üzletet is itt bonyolították. Nem is rosszul: a kerület virilistáinak listáján ők voltak az ötödik legtöbb adót fizetők. Ennek dacára az Üllői út felé néző homlokzat elegáns, de nem hivalkodó. Az épület tetején allegórikus figurák sorakoznak. A kézben tartott kalász a bőség allegóriája. A szárnyas sisak Hermész (görög) / Merkúr (római) isten ismertetőjele - ő többek között a kereskedelem istene. A kaptár alakú perselybe pénzt dobó figura a takarékosságot jelképezi. A szövés-fonás pedig a szorgalom allegóriája. Az első emeleti erkély alatti oroszlánok a bejáratot hivatottak védeni - az oroszlán az erő és a hatalom szimbóluma, nem véletlenül választották címerállatul a középkor királyai. (Ld. még Lánchíd.) Az udvarba belépve jobbra egy kút figyel a falon. A csaptelep nem annyira korabeli, de a felirat még megvan: ez Zellerin Mátyás kútja. A bádogos-ércműves mester referenciái között találhatjuk az Operaház világítását, de a tatabányai turulmadár-szobor is az ő alkotása. A Mária utca felé 1913-ban épült szecessziós stílusú toldás. Ebből az épületből sugározzuk nektek a 90,3-as frekvencián a hetiBeton c. műsorunkat péntek reggel 7-től 8-ig, remélem, hallgatjátok!
A Mária utca és a Pál utca sarkán álló ház lerobbant állapotában is felidézi egykori szépségét. A neoreneszánsz stílusú házon a 3-4. szint között Vénuszt és Cupidót ábrázoló domborművek láthatók a homlokzaton. Ezekről nem érdemes túl nagyokat zengeni: tulajdonképpen korabeli tucatalkotások, valószínűleg "katalógusból rendelhető" művek voltak. Ez persze azt is jelenti, hogy itt nincs semmiféle szimbolikus utalás, a domborművek simán csak díszítmények a házon.
A Mária utca és a Csepreghy utca sarkán álló épület lecsapott sarkát hatalmas címer díszíti. Ez nem családi címer, mindössze annyit jelent, hogy a megrendelő "emelkedett szellemű", a művészetkre és a kultúrára nyitott személy. Hasonló címert találni a Műcsarnok oldalán is - ha arra jársz, keresd meg!
A Csepreghy utca 4. alatti épület neobarokk stílusban épült - ennek karakteres jegyei a kiugró középrizalit, a barokk csiga és az ablakkeretek. Mint egy barokk kastély kicsiben. A ház bérpalotának épült. Ezekben a beruházó jellemzően magának is kialakított egy tágas lakást a "belle étage"-on, azaz az első emeleten, utcára néző ablakokkal és erkéllyel, és akár 5-6 szobával. A szalon az erkély mögé került. (A bérházakban többféle lakás épült, de nincs ilyen kiemelt lakás. A bérkaszárnyáknak csúfolt házak képezték a kategória legalját, ezekben sok kicsi, komfort nélküli lakás épült.) A ház homlokzatán a WJ monogram utal Walla Józsefre, a beruházóra. Walla nagy cementgyáros volt, saját kavicsbányájuk is volt, és burkolatokkal is kereskedtek. Lépcsőházak terazzói, házak burkolatai fűződnek nevéhez. (Ld. még Törökbálint, Walla-ház: ma kályhamúzeum.) Ő egyébként nem itt, hanem a Rottenbiller utcában lakott. Lányát Róth Miksához adta, de a család jó kapcsolatot tartott fent Alpár Ignáccal is. Így nem is csoda, hogy ezt a házat is Alpár Ignác tervezte. A kapu felett hatalmas bajszos fejet láthatunk. Egyes feltételezések szerint ez talán Alpár Ignác portréja lehet, de nekem ott a sétán meggyőződésem volt, hogy ez bizony Astérix nagy haverja, Obelix...
A József körút 60. alatti neobarokk bérpalota utcafrontja mögött tágas udvar van. A kapu felett kőből faragott bárka látható, mellette két tritonnal. A bárka a kereskedelem jelképe - arra utalva, hogy az ókorban a nagyban folyó kereskedelem többnyire a tengeren zajlott. A homlokzat tetején végigfutó frízen az épület építésének évszáma (1890) is felbukkan a bárkán. A fríz elemei balról jobbra haladva valahogy így fejthetők meg (ez nem 100 százalék, lehet még kutatni!):
-iparművészet -Herkules (az erőt szimbolizáló alak) -ismeretlen nőalak -Fortuna bőségszaruval -középen: bárka, benne ülő nőalakokkal és Hermésszel. Kezében pénzzel teli zsák, mögötte rakományos ládák láthatók. -Ámor nyilakkal -jobb szélen: nehéz munkát ábrázoló jelenet
A ház tulajdonosa Loser János volt, aki a Rákóczi keserűvíz palackozójaként gazdagodott meg. A Mira víz talán még ma is sokaknak ismerős. Loser az 1876-os amerikai világkiállításon is nagy sikerrel szerepelt. A belső udvarban a nagykapus bejárati rész felett Loser és neje láthatók, érdemes megnézni őket az udvarban, ha valahogy sikerül bejutni. Loser lányáról pedig hallhattunk egy érdekes szerelmi történetet válóperrel, szöktetéssel, de ezt nem mesélem most el, tessék elmenni a sétára!
A József körút 53. alatt építkezett Éder József fűszerkereskedő apja, Éder Ferenc Mátyás. A házon jól látható az építés éve: 1885. És még egy Hermész figura, elvégre kereskedelemről van szó itt is.
A Rökk Szilárd utca 19. alatti ház nagykapujának tövében figyel két kő-gömb. Sok ház aljában figyel még ma is ilyesmi. Ezek eredetileg kerékvetőnek kerültek oda, hogy a nagykapun behajtó szekér ne húzza végig a falat.
A Rökk Szilárd utca 12. szám alatti neoreneszánsz ház hátsó homlokzatán reneszánsz mesterek sorakoznak dombormű formájában Leonardo da Vinci-től Dürerig. Ezek sem egyedi alkotások, hanem katalógusból rendelhető, reneszánsz mestereket ábrázoló domborművek, amelyek csupán a díszítést szolgálják. Ezeknek a mestereknek ehhez a házhoz ezen kívül semmi közük.
A Gutenberg tér 4. szám alatt álló Gutenberg-otthon már eleve lakóháznak épült 1905-1907-ben, de a földszinten az udvar is be van építve - ide egy nagy közösségi terem került, amit az építtető szervezet használt. A magyar könyvnyomdászok és betűvetők beruházásában épült fel a ház, innen jön a Gutenberg név. A házat 1907 október 13-án avatták fel. A homlokzaton és a belső udvaron Zsolnay kerámiák díszítik a szecessziós házat. Eredetileg 38 lakás volt benne, aztán a kommunista feldarabolások eredményeképpen 68 lakásossá vált. A házat a Vágó fivérek tervezték - az ő alkotásuk a Dohány utcában az a ház is, aminek az aljában volt a Metró Klub. A két épület alaprajza eléggé hasonló. Eredetileg két szobor is volt a ház tetején, ezek a könyvnyomtatás allegóriái voltak.
Itt ért véget a séta. Mindent nem meséltem el, a fent idézett árnyékszékről is akkor tudhatsz meg többet, ha ellátogatsz egy ImagineBudapest programra. Köszönöm a sok mesélést és a cikk elkészítésében nyújtott segítséget az ImagineBudapest csapatának!
Korábban már volt szó ezen a blogon is Józsefváros rehabilitációs projektjéről, a Corvin-Szigony sétányról.
A fejlesztés 2000-ben kezdődött, majd 2003 októberében jött létre 10 éves szerződés a Corvin Rt. és a kerületi önkormányzat között. Azóta egy váltás már történt, a beruházás a Futureal csoporthoz került át. A Rév8 a közprogramok kivitelezője: ők foglalkoznak a bontásokkal, a közterületekkel, a közművekkel és a költöztetésekkel. Van is dolguk: 1100 lakás bontása valósul meg a projektben. A lebontott házakban a lakások felében nem volt külön vécé. A régi lakókat vagy pénzben kaptak megváltást, vagy cserelakásba költözhettek - sokuk nem is hagyta el a kerületet. A régi házak nagy része az 1920-as években épült ki, és sokokat megépültük óta egyetlen egyszer sem újították fel - ebből az is elképzelheti, hogy milyen állapotok voltak itt, aki nem járt a területen. Palócz Antal már 1904-ben arról írt, hogy itt van Európa leguzsorázottabb telek-beépítése.
"Az egyik ház földszinti lakásába 100 év után először sütött be a nap a szomszéd épület lebontása után. "Reggel felkelek, és mondom a kurvaéletbe, villanynál aludtam el? Aztán látom, hogy besüt a nap, azért van ilyen világos. Én 30 éve nem láttam reggel napsütést. 100 éves a ház, azóta nem volt itt nap. Már a végén sajnálom is, hogy el kell innen mennünk." (Forrás: Index )
22 hektárnyi területen egyszerre jön létre bevásárlóutca, lakónegyed, irodaház és vendéglátóhely. Kb. 2200 lakás és 130 ezer nm iroda iroda épül majd fel. Közel 60 000 nm lesz a kereskedelmi és vendéglátóipari egységek összterülete. Mélygarázsokban 5000 parkolóhely is létesül.
Viszont a lakások lettek annyira kelendőek, hogy a projekten még egy kicsit módosítottak is, úgy, hogy több lakás épüljön. (Vagy csak ez volt az ingatlanfejlesztők anyagi érdeke, és így kommunikálják.) A lakások épülnek, fantasztikus nevekkel: Premier Ház, Fontana Ház, City Garden, Sun Resort, Park Residence. Az építkezések miatt sok régi lakóházat is elbontottak. Sokan sajnálták (sajnáltuk) ezeket, de azért azt látni kell, hogy ezek a lakások iszonyatosan rossz állapotú, már eleve nagyon alacsony komfortszinttel felhúzott lakóházak voltak - nem volt reális alternatíva a megtartásuk. A bontások "áldozata" lett 2007 november 30-án a West Balkán is, akik a Nagytemplom utcába költöztek át. A válság egyelőre nem érintette a projektet: a Futureal nyilatkozata szerint az építések haladnak, épületek "törlését" nem tervezik. Ugyanakkor a Sun Resort és a Park Residence valamint a Corvin Irodák 3 átadása biztosan csúszik.
A rehabilitációs területen épült meg egy érdekes társasház is a Práter utca 30-32 szám alatt. Ezt Kis Péter tervezte, és nemzetközi díjat (Mies van der Rohe-díj: az EU kortárs építészeti díja) is nyert vele. A homlokzaton a sötétbarna csempeburkolatból látszólag véletlenszerűen elhelyezett ablakok és erkélyek sorakoznak, a két tömböt pedig minden emeleten nyitott folyosó köti össze. Az épület rajzon, grafikán nagyon jól mutat, a valóságban is érdekes és egyedi. Viszont a kivitelezés csapnivalóan rossz lett. Ami azt a kérdést is felveti, hogy vajon mi az építész műve: a megtervezett épület, azaz a szellemi alkotás, vagy a megépült ház, azaz a fizikai valóság? (A második kép forrása)
A sétány legelején a Corvin mozi is átalakulhat. A változtatás kiindulópontja, hogy ha megépülnek az új lakó- és irodaházak a rehabilitációs területen, akkor a mozi tulajdonképpen a farát mutatná ezeknek. Hátul most csak egy vakolattal mintázott sárga homlokzatot látni. Hátrafelé a két szélen új ajtókat vágnának a falba (eredetileg is úgy újult meg a mozi, hogy ennek az elvi lehetőségét meghagyták), ezek közé (a Kisfaludy utca felé) teraszos-vendéglátós funkció települne. Az egész épület pedig hátrafelé kapna egy tetőszintet, nyitott tetővel. Jelenleg nincs engedély, az egész még csak terv.
És hogy miért sétány? Mert az új terek magjában egy 3 Liszt Ferenc térnyi területen sétányt építenek. Kávézókkal, fákkal. Remélem, hogy ez egy élhető sétány lesz, és nem egy tessék-lássék élhetetlen valami. Két év múlva meglátjuk, hogy mit hozott össze Robert Townshend angol tájépítész, aki a 200 méter hosszú sétányt tervezi.
A grund Józsefvárosra általában nem úgy gondol az ember, mint a kultúra fellegvárára, pedig nem csak a Nemzeti Múzeum található a kerületben, de egy Molnár Ferenc regény helyszíne is: a Pál utcai fiúk híressé tette a kerületet, és benne a Grundot. Az eredetitől nem messze, a Tömő utcában 2007. október 16-án az eredeti Grundnak emléket állító játszótér nyílt. Sok anyagot építettek be a környező bontásokból. A falak díszburkolata a lebontott házak falaiból, a járófelület régi bazalkockákból, a kerítés régi födém gerendákból épült meg. A 880 négyzetméteres létesítményt Arató Gábor és Arató Zoltán tervezte. A farakásokat felidéző favár-játszóház rendszer ma Magyarországon a legnagyobb egyedi fajáték. Még a tót Janó kunyhóját is megépítették, igaz, ebben ma nem ő, hanem a biztonsági őrzés kapott helyet. És ez még nem minden: a gazdag múltra építve Józsefváros a továbbiakban Molnár Ferenc kávéházat "álmodik" és Táncsics Mihály szülőházának felújítását is tervezi.
A cikkek írása közben döbbentem rá, hogy milyen sokféle szék és pad van a metróvonalon. Van egy "egybeöntött" műanyag fajta például, amiből van sárga, narancssárga, piros és fekete színű is. Az északi négy állomáson meg fa padok vannak. A KÖKI-n meg éppen nincsen semmilyen szék sehol. Ja, és külön padja van az egyik költőnknek. Íme egy képgaléria a metró székeiről:
Budapest észak-déli metró vonal állomásai színinformációs rendszerének színkódjai
(Nemcsics Antal szíves közlése)
A Coloroid színkódrendszerhez tartozó számítógépes program segítségével a színkód azonnal átkonvertálható több egyéb, széles körben használt színkódrendszer kódjaira. A számok a szín színezetét, telítettségét és világosságát meghatározó henger koordináták.
Metróállomás neve: színkód (szín hozzávetőleges neve)
Újpest-Központ: 51-40-40 (Szkíta kék)
Újpest-Városkapu: 53-50-45 (Mangánkék)
Gyöngyösi utca: 55-60-65 (Azúrkék)
Forgách utca: 60-60-65 (Capri zöld)
Árpád híd: 62-50-65 (Triton zöld)
Dózsa György út: 64-40-65 (Krómzöld)
Lehel tér: 66-25-65 (Magyar zöld)
Nyugati pályaudvar: 71-30-65 (Őszöld)
Arany János utca: 73-35-70 (Viridinzöld)
Deák Ferenc tér: 75-45-75 (Királyzöldes sárga)
Ferenciek tere: 10-50-80 (Őssárga)
Kálvin tér: 12-50-80 (Napsárga)
Ferenc körút: 14-50-75 (Narancssárga)
Klinikák: 16-40-70 (Pompei narancs)
Nagyvárad tér: 21-40-70 (Perzsa narancs)
Népliget: 23-35-60 (Etruszk vörös)
Ecseri út: 25-35-60 (Memphiszi vörös)
Pöttyös utca: 30-30-50 (Cinóber vörös)
Határ út: 32-30-50 (Karmazsinvörös)
Kőbánya-Kispest: 34-35-50 (Skarlátvörös)
A metróállomásokon az aktuális állomás körbe van foglalva, és ez a kör körüli körgyűrű a bejáratoknál is megismétlődik (már ahol még el nem lopták ezeket a táblákat). Itt a külső körgyűrű a metróvonal színe (Coloroid 52-40-55, Kobaltkék), a belső kör az állomás fenti lista szerinti színe. A vonal színét az alagút állomástérbe eső felületei, valamint a peron mennyezete vonalalagút felé eső csíkja hordozza. Az állomás jelzőszínében a peron padjai mögötti falborító elemek vannak.
"A többi felület színe megközelítően semleges, vagy a semlegeshez közel álló, kis telítettségű, napfényes hatást létrehozó, ezért megnyugtató pszichológiai hatást keltő samott sárga és abszint sárga. A vonal és állomás egyesített színjele az oldalfalakon hol ritkuló, hol sűrűsödő ritmusban ismétlődik" - írta Nemcsics Antal a Magyar Építőiparban 2001-ben megjelent cikkében.
Az UVATERV levele Nemcsics Antal részére
Hivatkozással a korábban elkészített színdinamikai vázlatterv alapján, megrendeljük t. Címnél a metró négy állomás színdinamikai kiviteli tervét az alábbi követelmények szerint:
1./ Kiviteli tervdokumentáció készítése a 4 db. Metróállomás, aluljáró és kijáratokról a mellékelt részletezés szerint. 2./ Vonal és állomás szinbólum tervezése. 3./ Vonaltájékoztató tervezése 4./ Tájékoztatótábla és annak mechanika működtetési kiviteli terve. 5./ A színdinamikai tervben ajánlott képzőművészeti alkotások tervezésére és kivitelezésére árajánlat készítése. Az alkotások eldöntése egy későbbi időben kerül sorra a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóság és a METRÓBER között.
A kiviteli terveket 15 példányban kérjük leszállítani az alábbi határidőkre:
-Újpesti mh. állomás: 1989. július 20. -Forgách utcai állomás: 1989. szeptember 20. -Gyöngyösi úti állomás: 1989. december 15. -Bajcsy Zs. úti állomás: 1989. december 15.
A kiviteli tervek elkészítéséhez szükséges építészeti tervdokumentációt az alábbi határidőre tudja UVATERV t. Cím rendelkezésére bocsájtani:
-Újpesti mh. állomás: 1989. február 20. -Forgách utcai állomás: 1989. március 20. -Gyöngyösi úti állomás: 1989. április 20. -Bajcsy Zs. úti állomás: 1989. április 20.
Kéjrük t. Címet, hogy a munkára vonatkozó szerződéstervezetét állomásonként szíveskedjék összeállítani és részünkre mielőbb megküldeni.
Bödő Mihály, osztályvezető
Szegedi Ferenc, osztályvezető helyettes
ÚT-, VASÚTTERVEZŐ VÁLLALAT
(1989. február 3.)
A Budalakk levele Nemcsics Antalnak
(…) Tájékoztatásuk szerint a metro új szakaszán cseh importból származó, hőrekeményedő festékkel ellátott alumíniumlemez burkolatok kerülnek egyes elemekre, melyeknek átfestésére színdinamikai szempontok miatt kerül sor. Az átfestéshez a termékeink közül a Trinát szóró selyemfényű zománcot és a Tixotróp Klorotex átvonózománcot választották ki.
Az Önök által Trinát szóró selyemfényű zománccal felstett mintalemezen Alkalmazástechnikai Főosztályunkon a tapadásvizsgálatot elvégezték. A mintalemezen a Trinát szóró selyemfényű zománc tapadása rácsvágásos módszerrel megfelelő, így ez a termék mind a várható igénybevételi követelményeknek, mind a színdinamikai szempontoknak megfelel."
(…)
Gaál Tamás főosztályvezető Jákó Klára, önálló csoportvezető BUDALAKK festék- és műgyantagyár
(1989. június 27.)
Emlékeztető az 1990. június 18-án, a METRÓBER-nél tartott tágyalásról
(…) A tervező vállalja, hogy a térkép kivitelezési lehetőségét a Kartográfiai Vállalatnál - a BKV Közönségszolgálat közreműködésével - június 30-ig tisztázza. A BKV bejelentette, hogy a Kartográfiai Vállalat az utastájékoztató táblákra kerülő térképek készítését - a felszíni tömegközlekedési hálózat, illetve az utcanév-változtatások bizonytalanságai miatt - leállította. (…) A térkép 60x60 cm-es változata kerül az utastájékoztató táblákra is.
(1990. június 18.)
Nemcsics Antal feljegyzése Rékai József irodavezetőnek (METRÓBER)
(...) Az elemek helyszínen való festését megszerveztem, 1990 nov. 26-án fog elkezdődni. E festés azonban a műhelyben való festéshez viszonyítva költségtöbblettel jár /új függőleges rögzítésű sablonok, környezetvédelem, műhelyi munkához képest idő és munkatöbblet/. Kérem a szerződéshez viszonyított költségtöbblet elszámolásához való hozzájárulásodat. A költségtöbblet elmenként 175 Ft, ami összesen 217 x 175 = 37.975.- Ft-ot tesz ki.
Megemlítem, hogy a Gyöngyösi úton a vonaltájékoztatók elemeit is festés előtt szerelték fel. Az errre vonatkozó költségtöbbletre már megállapodás született.
U.i.: Ugyancsak a Gyöngyösi úton 59 db táblát kétszer kellett lefesteni, mert a nem szakszerű szállítás miatt e mennyiségen a festés tönkrement. Ez 59 x 285.- Ft = 16.815.- Ft-ot tesz ki. Kérem ezen összeg elszámolásához is hozzájárulásodat.
(1990. november 23.)
Tájékoztató az észak-déli metró új állomásai vizuális megjelenéséről
(…)
Az állomásszimbólumok és a vonaltájékoztató szimbólum csoportjai a peronok és a kijáratok falfelületeit ritmikusan tagolják, nemcsak információs funkciót töltenek be, hanem a falak és mennyezetek színeivel való kölcsönhatásuk a térélmény kialakulását, a tér képzőművészeti igényű megjelenését segítik elő. A térélmény szerves részét alkotják, de önálló mondanivalót is hordoznak az állomások kijárataiban megjelenő tűzzománc felületek.
(1990. december 10.)
A Képző- és Iparművészeti Lektorátus állásfoglalása
(...) A koncepciózus tervek alapján valamennyi műalkotás igen magas színvonalon készült el. A művek elhelyezését is ehhez méltó módon kellett volna megoldani, precízen, a burkolatok kőkiosztásának és a zománctáblák méretének, arányának figyelembevételével. Sajnálatos az építőipari kivitelezők - itt megnyilvánuló hanyagsága, gondatlansága; néhány zománctábla pl. már megsérült stb.
A Felszabadulás teret (ma: Ferenciek tere) 1974-76 között építették át. Ezzel egyidőben került felújításra az Erzsébet híd pályaburkolata, elkészült a BAH-csomópontban egy új közúti felüljáró. Az építkezések a 3-as metróhoz kapcsolódó felszíni rendezési munkák részeként valósultak meg. Az építtető Budapest Főváros Tanácsa VB. Közlekedési Főigazgatósága volt a pénzügyi-műszaki ellenőr, bevonva a Metró Beruházási Vállalatot (METRÓBER) is. A kiviteli terveket a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat (FŐMTERV) készítette, a generálkivitelező a Hídépítő Vállalat volt.
Az aluljárórendszer 4 részből áll:
"A" aluljáró: A metró felszíni csarnokához kapcsolódó gyalogos aluljáró
"B" aluljáró: gyalogos aluljáró a Veres Pálné utcánál
"C" aluljáró: gyalogos aluljáró a Váci utca tengelyében
"K" aluljáró: közúti aluljáró a Károlyi Mihály utca, Petőfi Sándor utca, valamint a Károlyi Mihály utca és az Erzsébet híd közúti forgalmának külön szintű átvezetésére.
A Hídépítő Vállalat 1974. november 10-én vonult fel a helyszínre. Nem volt egyszerű, a zsúfolt belvárosban alig találtak területet. Az Erzsébet híd alatti területet foglalták le, irodákat kaptak a Szabadsajtó út 5. alatti volt BFÉM irodában (iroda, öltöző, mosdó és persze KISZ klubszoba). Betont a Meder utcai telepről hoztak. A Petőfi Sándor utcát a Felszabadulás tér és Haris köz között, a Károlyi Mihály utcát a Felszabadulás tér és az Irányi utca között elzárták. A gyalogosoknak egy fából ácsolt kereszthidat építettek a Petőfi Sándor utcánál.
K jelű közúti aluljáró
A Károlyi Mihály utcai lehajtó ág 105 méter hosszú, 8 méter széles, az elágazás után a Petőfi Sándor utcai felhajtó ága 119 méter, az Erzsébet híd felé eső felhajtó 86 méter hosszú. Az aluljáró fedett részein az alaplemez és az oldalfalak U alakú keretet alkotnak, erre jön a födém. A belső magasság 3,7 méter. A talajvíz elleni szigetelés Bituthéne fóliával készült, egy rétegben felhordva. A Curia utcai gyalogjáró vonalában a postai kábelek és a BKV földkábelek részére is bujtató csatorna létesült. Összesen 18390 köbméter földet termeltek ki, és 4500 köbméter betont építettek be. A munkálatok közben találtak rá a középkori város egy kisebb falmaradványára. A közúti aluljáróban a forgalom 1976 november 6-án indult meg.
Az építésvezetőség arra számított, hogy a forgalombahelyezés ünnepélyes szalag átvágással történik majd. A megnyitó ünnepély elmaradt, de az avató szalagot eltették emlékbe. Hogy most kinél, hol lehet a "Felszabadulás tér 1976" feliratú nemzeti színű szalag, azt nem tudom...
A jelű gyalogos aluljáró
A metró felszín alatti csarnokához kapcsolódó aluljáró, 3 kijárattal. A beltéri magasság 2,75 méter. A szerkezet monolit vasbeton, a födém két irányban teherviselő betonlemez. Az aluljáró belső burkolata kararai fehér márvány, az oldalfal siklósi mészkő, a mennyezet mogyoróbarna színű érdes műanyag vakolatot kapott. Az aluljáróban elektromos kapcsoló helyiség, szociális és raktározási helyiségek, és szellőzőgépház is található. A munkák során kitermeltek 2900 köbméter földet, és beépítettek 1460 köbméter betont. Az átadás 1976. november 6-án történt meg, egyidőben a közúti aluljáró átadásával. Ma ez Budapest egyik legrendezettebb aluljárója. Az egyik falon a korábbi századból ránk maradt fényképekből válogattak, míg a szemközti falon mai, színes képek mesélnek a városról.
B jelű gyalogos aluljáró
Az aluljáró a tér két oldala között teremt kapcsolatot a Veres Pálné utca - Párizsi udvar vonalában. Alapterülete 41,35x13,6 méteres, belső magassága 2,64 méter. A lépcsők szélessége 5 méteres. Az aluljáró szerkezete monolit vasbeton U alakú keret, amelyet vasbeton födém fed. A födém és az alaplemez 0,7 méter, az oldalfalak 0,5 méter vastagok. A lábunk alatt csapadék- és szennyvízelvezető csatorna, valamint elektromos kábelcsatorna épült. A belső felületek, a padló és a lépcsőburkolat csiszolt Impala gránitból, az oldalfalak fehér Chiarró márványból készültek. A mennyezet burkolása téglavörös "Cehalin" műanyag vakolattal történt.
Az átadáskor az aluljáróban ajándékbolt, édességbolt, virágüzlet, hírlapárus, BKV pénztár, fenntartás részére helyiség, takarítószer raktár, rendőr tartózkodó (!), elektromos kapcsoló helyiség, valamint szellőző gépház kapott elhelyezést. Az üzletekkel szemközti oldalon kirakatok és telefonfülkék kaptak helyet. 5300 köbméter föld kitermelése után 1431 köbméter betont használtak fel az építéshez. Az átadás 1976. augusztus 20-án történt meg.
C jelű gyalogos aluljáró
Az aluljáró az Erzsébet híd hídfőjénél a Váci utca vonalában épült. Alapterülete 52,4x5,6 méter, belső magassága mindössze 2,5 méter (mint egy panellakásban). A szerkezete zárt, monolit vasbeton keret. A földkitermelés egy része után régi falmaradványokba és betonalapokba ütköztek. A további munka így bontóvésőkkel folytatódott, de mindenkit megnyugtattak, hogy a szocialista építőbrigádok természetesen még így is tudták tartani az eredeti határidőt (1976. augusztus 20).
Nereidák kútja
Pest város vezetői 1828-ban határozták el, hogy az akkor Barátok terének nevezett téren új kutat állítanak fel. A kiírt pályázatot a Kronberger - Dunaiszky - Bauer hármas terve nyerte meg, de ez annyira drága mű lett volna, hogy végül Uhrl Ferenc és Feszl (Mihály) József művét valósították meg. A kutat 1835-ben állították fel. A szobor pesti mészkőből, a talapzat pedig kétféle homokkőből készült (váci és csobánkai mészkőből). A Nereidák a görög mitológia alakjai.
Nereus a régi görögöknél a tenger örege volt, akinek szépséges lányai a tenger mélyén fényes palotákban laktak. A bajbajutott hajót kivezették a veszélyből.
A kút szivattyús szerkezetét Sturcz József hozta üzembe, de az hamarosan elromlott. 1899-ben a kút és a szoborrész a kőbányai Liget térre került, ahol 1944-ben bombatalálat érte, súlyosan megsérült. A Felszabadulás tér metróépítéshez kapcsolódó rendezésekor döntöttek az újbóli felállítás mellett. A szobrot régi rajzok és képek alapján György Dezső faragta újra.
Jövőbeni tervek
A 2000-es évekre a város használatáról való gondolkodás jócskán meghaladta a 70-es évek motorizációt éltető jelszavait. Ma a zöldfelületek növelése, az autóforgalom csillapítása jelentik a fő feladatot a belvárosban. A Ferenciek tere vs. Felszabadulás tér jól tükrözi az eltérő koncepciókat.
Ilyen is lehetne a Ferenciek tere környéke. (Forrás)
Amennyiben a Budapest Szíve programot nem sodorja el a gazdasági válság, akkor a tér jelentősen átalakul. A tér környezetében megújul a Párizsi udvar, a Király bazár és a Kárpátia udvar. (Eddig a Klotild palota felújítása kezdődött meg.) A program egyik leglátványosabb eleme a Szabadsajtó út és a Kossuth Lajos utca alatti alagút, amely a hídfőnél indul, és csak valahol az Astoria és a Blaha Lujza tér között bukkan fel újra a felszínre. Ezzel a Kossuth Lajos utca felszabadulna a busz- és kerékpárforgalom számára. Ami biztos, az az, hogy a Ferenciek terénél a gyalogosok zebrákon kelhetnek át mindkét helyen, és a Váci utca északi és déli szakasza is a felszínen kap összeköttetést. Az Y alakú autós aluljáró lehajtóinak felszámolásával a Petőfi Sándor utca és a Kecskeméti utca felől is jelentős helyek szabadulhatnak fel. (Forrás)
Színdinamika és művészeti alkotások a 3-as metróvonalon A legészakibb, és egyben legújabb metróállomások a vonalon: Forgách utca - Gyöngyösi utca - Újpest-Városkapu - Újpest-Központ. Ezek kialakításánál színdinamikai tervezőt is felkértek, Nemcsics Antal személyében. A választáson nem kellett sokat gondolkodni: a témában messze ő a legnagyobb szaktekintély hazánkban.
Nemcsics Antal (1927- ) képzőművészeti, tudományos és pedagógiai téren is maradandót alkotott. Hármas tevékenységét a színek iránti érdeklődés köti össze. 1950-ben diplomázott a Képzőművészeti Egyetemen. Először a Műegyetem Építészmérnöki Karán kezdett tanítani, emellett festett. 1960 körül tanítványaival kutatócsoportot hozott létre, és ezekből a pszichometriai kísérletekből nőtte ki magát 1972-re a SZINOID színrendszer, aminek közel tíz évvel későbbi kiforrott változata lett a COLOROID nevű, MSZ 7300 számú eurokonform magyar szabvány. Munkásságának fontos eredménye, hogy a színek közötti harmóniát a szubjektív értékelésen túllépve képes volt tudományos egzaktsággal is megfogalmazni. Ezt persze nem csak saját festészetében hasznosította, hanem városnegyedek arculatának kialakításánál, egyházművészeti tevékenységében stb. A kutatásokba a 80-as évektől már nemzetközi szinten is bekapcsolódtak. Színrendszerét Argentínától az Egyesült Államokon és Kanadán át Japánig egy sor országban publikálták már. Színdinamika tankönyvét Londonban, Zürichben, Budapesten, Göttingenben, New Yorban, Torontóban, Tokióban, Sydneyben és Szingapúrban is megjelentették már. Mégis, hazánkban nagyjából ismeretlen maradt. Méltatlanul. Pedig a gyakorlati életben az üzleti marketingtől az építészetig sok területen felhasználható, amit alkotott.
Pedig egy kis színdinamika az egész városra ráférne. Házaink homlokzatai a 20. század elejére kifakultak, majd a városi szennyezett levegőben egyen-szürke-barna színűre koptak. F. Lloyd Wright, Mies van der Rohe és modernista társaik, majd a Bauhaus irányzat is azt hirdette, hogy a funkciót fölé kell helyezni a színnek. Aztán az 1930-as CIAM kongresszus egyik proklamációjában Le Corbusier és Léger fejtették ki, hogy a szín az épület szerves része. A szín kifejezi az épület stílusát, architektúráját, funkcióját, megváltoztatja látszólagos méreteit. Segíthet tájékozódni. E szempontból kifejezetten rossz példaként említhetjük a Nemzeti Múzeum 2006-os felújítását: az egyetlen felhasznált szín miatt az épület úgy néz ki, mint egy festékdobozba mártott makett. Azon is el lehetne vitatkozni - vetette fel Nemcsics egy 2007. márciusi cikkében -, hogy az Erzsébet-híd fehérjét nem kellene-e egy melegebb árnyalatra cserélni, vagy a Szabadság híd ne kaphatna-e "a jelenleginél hidegebb, és kissé törtebb tónusú festést".
A színdinamikai szakértő ennél is továbbment, amikor kidolgozta Budapest színinformációs tervét. Ez minden egyes kerülethez saját jelzőszínt rendel. Ha a házszámtáblák, információs táblák, utcabútorok, a tömegközlekedési megállók így lennének színnel jelölve, az egyszerre adna egységes képet egy kerületnek, és nemzetközileg is jól értelmezhető tájékozódási rendszert mindenkinek. Ez a gondolat tükröződik a 3-as metró 4 legészakibb állomásán, és részben a XIII-XIV kerületekben is. Nemcsics Antal vezetésével dolgozták ki a budai várnegyed lakóházainak színrendszerét (homlokzati festések), de dolgozott Eger és Esztergom városának is (ezek részben valósultak meg), és a Pécs 2010-es projektben is részt vesz, mint színtervező.
Egy lehetséges javaslat Budapest különböző kerületeinek színinformációs jelzőszínekkel való megkülönböztetésére
Ráadásul a színeknek érzelmeket kiváltó tulajdonságai és pszichoszomatikus hatásai révén használati funkciója is van, nemcsak szebb, informatívabb, hanem használhatóbb is lesz általa a város. (Nem véletlenül világoszöld a kórházi csempe, és nem véletlenül a piros a figyelmeztetés, tiltás színe.) Ez a gondolat valósult meg az észak-déli metróvonal 4 legészakibb állomásán. Jankovics György, az UVATERV akkori főmérnöke Nemcsics Antal tanítványa volt, és ő kereste meg a professzort, hogy adjon be a BKV számára készülő állomásokhoz elveket, ötleteket. Aztán a BKV is belelkesedett, a színterv elkészült, sőt, még művészeti alkotásokra is javaslatot tettek. A cél az volt, hogy dekoratív, de az állomások szögletes, merev szerkezetéhez is illeszkedő alkotások szülessenek - némileg ellentétben a korábban kihelyezett Szász-féle alkotásokkal.
A vizuális tervezés céljára kialakított Coloroid színrendszer bármely színmintával, így például a Pantone vagy a Rall rendszerrel is összhangban van, egy szín bármelyik rendszerben definiálható.
E gondolatok jegyében a XIII. és a XIV. kerület számára konkrét javaslat is született a kerületek egyedi, de a város egészét is figyelembe vevő vizuális arculat és információs rendszer kialakítására: utcanév táblák, információs táblák, padok, pavilonok stb. számára készültek színjavaslatok.
A metró színtervezésére 1988-ban kapott megbízást. 1990-re elkészült, és a 4 állomáson meg is valósult az új színrendszer. Kidolgozójától idézek:
"Az állomások színjelei, városszéltől városszél felé haladva, az ultramarin kéktől a bíbor vörösig, a Coloroid színkörét követve, változnak, attól függően, hogy közelebb vagy távolabb vannak-e a különböző sárgákkal jelölt belvárosi állomásoktól. A vonal színét az egyes állomásokon a vonalalagút állomástérbe eső felületei, valamint a peron mennyezete vonalalagút felé es ő csíkja hordozza. Az állomás jelzőszínében a peron padjai mögötti falborító elemek vannak. A vonal és az állomás egyesített színjele (az észak-déli vonalon kék körgyűrűben az állomás színének megfelelő kör alakú folt) az oldalfalakon hol sűrűsödő, hol ritkuló ritmusban szerepel. A lejáratoktól a peronig tartó kőburkaltos falakon a színjel a burkolatot megszakító, a peron uralkodó színében festett fém elemeken található. A peronok uralkodó színét a semlegeshez közel álló, kis telítettségű napfényes hatást keltő, ezért megnyugtató hatású sárga tartmányához tartozó világos színek alkotják."
(Nemcsics Antal: Színország törvényei 3. - Színek és muráliák a különböző funkciójú terekben.)
A tűzzománc technikával, 1200 fokon kiégetett képek eszmei értéke 5-10 millió forintra tehető. Teljes felújításukhoz ezen összegnek csak a töredékére lenne szükség. Nemcsics 2004-ben az Index-nek nyilatkozta: "műtermemben rendelkezésre állnak a felújításhoz szükséges összes adatok". Tari Gábor szerint százezres nagyságrendű lenne egy alkotás felújítása, tehát a 4 állomás összes alkotása kijavításának, felújításának összes költsége sem érné el még a másfél millió forintot sem - és még ezt az összeget is el lehetne osztani több évre. A BKV anyagi kereteit korábban a 2-es metró felújítása kötötte le, mostanában a lerobbant buszállomány cseréje és a 4-es metró szerepelnek a prioritási lista élén. Ezért nem várható, hogy 2-3 éven belül elkezdődne a 3-as vonal felújítása. A jelen állapotok fennmaradása egyrészt a művek továbbélését jelenti, másrészt a lerobbant, hiányos állapotuk fennmaradását is. Kérdéses az is, hogy egy felújítás során a BKV továbbra is számol-e majd ezekkel az alkotásokkal.
A további alkotók:
-Gulyás Dénes: 1927-ben született Dobozon. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, 1951-től az Iparművészeti Egyetemen tanársegéd. Hincz Gyula vezetése alatt meghonosította a színelmélet oktatását. 2003-ban, Budapesten hunyt el. Főbb művei között említhetők: falfestés és famentés a budapesti Hilton szállóban, zománcképei a Hyatt szállóban, a Nimród Étteremben és a Forgách utcai metróállomáson Budapesten, és falfestés a Balatonöszödi kormányüdülőben.
Madarassy Walter: (1909, Budapest - 1994, Budapest) 1923-ban az Iparrajziskola, majd 1924-28 között az Iparművészeti Iskola tanulója. 1934-36-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola díszítőszobrász szakára járt. Munkácsy díjas, érdemes művész. Elsősorban mint éremművész, kisplaszikus ismert. A jelentős intézményeinkbe kerülő címerekre rendszeresen kapott megbízást. Restaurátori tevékenységére példa a budavári Szentháromság-szobor. A "Machovits" művésznevet választotta magának.
-Máriási Iván: (1928, Budapest - 1997, Budapest) A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett 1951-ben, mesterei között említhető Bernáth Aurél. A kövekező évtizedekben a Műegyetem Rajzi- és Formaelméleti Tanszékén docens volt. A 60-as években több murális munkát (mozaikot, sgraffitót) készített. A világ új képe, a természet rejtett arca érdekelte, e téma köré vonható sok műve. Sokat vett át a kortárs szürrealisták technikáiból, a szabad rajz mestere volt.
-Miskei László (1937- ): 1956-61 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Alkotói munkássága a tárgyszerűből haladt a geometikus szemlélet felé. Táblaképeket, muráliákat alkotott, de nevéhez fűződik Zugló vizuális rendszerének kidolgozása is. Művei között említhető: porcelánburkolat a Déli pályaudvaron (1975), a Borsodi Sörgyár komplex arculat- és színdinamikai terve (1986-87), az Expo'96 információs rendszerének és térburkolatának terve (másokkal együttműködve, 1993-94), Balatonfüred információs rendszerének terve (1995), Budapest XIII. és XIV. kerületének információs rendszere és arculati terve (1995-97).
-Nemcsics Endre: Nemcsics Antal fia, festőművész. Színdinamikai tervet készített egy Szilágyi Erzsébet fasori társasház számára.
-Tari Gábor: 1960-ban Budapesten született. 1983-ban kitüntetéssel végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. A Műegyetem Rajzi és Formaismereti Tanszékén tanít. Függesztett fa plasztikája a Béke-Tatai úti Nevelési Központban, több faliképe a Követeléskezelő Rt. székházában látható.
-Zalakovács József:1954-ben született Zalaegerszegen. 1981-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A Magyar Képzőművészeti Alap tagja. Adjunktus a Műegyetem Rajzi és Formasimereti Tanszékén. 1992-ben Gyöngyös belvárosának színtervét ő készítette el. A festészet mellett reklámgrafikával is foglalkozik.
A tervezés olyan jól sikerült, hogy Sydney-ben publikáció jelent meg róla, miután Nemcsics 1991 június 25-én a Colour and Light nemzetközi konferencián Sydney-ben előadást tartott a témában. 1990 október 26-án pedig külföldi színtervezők csoportja tekintette meg az állomásokat.
Vajon a 3-as metró közelgő nagy felújításakor a BKV figyelembe veszi majd a már létező, kidolgozott javaslatot, vagy egyenruhát szab minden állomásra, mint ahogy az a 2-es metró állomásainak felújításakor történt? Remélem, hogy az első valósul meg.
A Lampart A Lampart Vegyipari Gépgyár kezdete 1883 decemberére datálható. Ekkor jött létre a Testory féle Fém- és Lámpaárugyár Részvénytársaság. A századfordulóra már 800 főt foglalkoztató nagyüzemmé nőtte ki magát. 1912-re új központi irodaépületet húztak fel. A cég csillárjai szórják a fényt a királyi palotában, az Országházban, a Pénzügyminisztériumban és számos egyéb fényűzően megépített épületben. Luxus óceánjárók számára gyártottak zománcozott lemezfürdőkádakat. A háztartások pedig a zománcozott konyhai edények révén ismerhették meg a céget. A fővárosnak vízórákat és gázmérőket, valamint utcai gázlámpákat gyártottak. A 30-as évek gazdasági válsága sarkallta a céget saját márkanév bevezetésére: egy 1932-es névadási pályázatot követően 1933. február 10-én került bejegyzésre a Lampart márkanév. A további évek főleg katonai megrendeléseket hoztak, így színesfém és alumínium fémművel bővült a gyár. A gyógyszeriparnak zománcozott edényeket szállítottak. A háborút komoly sérülés nélkül átvészelte a gyár, amelyet 1948-ban államosítottak. A profil továbbra is a zománcozott vegyipari gépgyártás maradt. Ez a cég volt a művészeti alkotások kivitelezője - a művek jó része budafoki üzemükben készült el. A szocializmus bukását követően nehéz helyzetbe került a cég, végül 1995-ben magyar magánszemélyeknek privatizálták, ekkor már Lampart Vegyipari Gépgyár a cég neve. 1997 óta részvénytársasági formában dolgoznak.
Köszönöm Nemcsics Antal professzor úrnak a cikk elkészítéséhez nyújtott sok segítségét!
