Ahogy ötven vagy száz éve, ma is nagy vitákat képes kiváltani a kérdés: szabad-e kortárs építészetet csinálni történelmi környezetben? Hogy lehet ezt jól csinálni?

Az Úri utca 6. címen található ház előtt megállva a turista egy szép, régi házat lát maga előtt. Nyilván nem is sejti, hogy amit lát, az tulajdonképpen nem igaz.

Az Úri utca 6. (A szerző felvétele, 2022)

Ezen a homlokzaton ugyanis semmi nem történelmi. Az ablakok, a vakolat, a kapu, a homlokzat minden részlete huszadik századi, a második világháború utáni építés. Ez már a ház átadásakor nagy vitát váltott ki a szakmai körökben. Művészettörténészek és építészek érveltek pro és kontra. Hisz egyrészt ez a homlokzat szépen belesimul a vári lakónegyed házainak sorába. Másrészt viszont építészeti „hazugság” – ez a homlokzat sokkal régebbinek mutatja magát, mint amilyen korú valójában. Pont a lényeg, a történelmi múlt adta érték hiányzik belőle. Olyan, mint a Nikotex cigaretta, amely cigaretta ugyan, de nikotin nélkül – mondták az építészek, akik ezt a helyreállítást látva azt mondták: akkor már épüljön inkább modern, vállaltan kortárs épület, amit a léptékével, színezésével, ablakainak sorolásával a vári lakónegyed léptékébe lehet illeszteni.

Nemrégiben egy érdekes kezdeményezésről értesültem. A felvetés a következő volt: miért van az, hogy alig vannak utcanevek nőkről elnevezve Budapesten?

Mai, kissé leegyszerűsített homlokzatával már nem kelt akkora feltűnést a téren, pedig a Dísz tér 4-5. alatti palotának számos illusztris vendége és nemzetközi jelentősége volt egykor.

Ahogy az a Várnegyedben lenni szokott, e ház helyén is több kisebb állt a középkorban. Az első épületről tudjuk, hogy a 14. század második felében már állt. A 15. században az esztergomi káptalan tulajdonába került, aki bérbeadta egy Gáspár nevű vargának. Később Haischnaider Sebold, majd 1481-től Wirth János, a 16. század elején pedig Zeuch Tamás budai szűcs tulajdonolta, aki aztán 1523-tól zálogba adta a pozsonyi káptalannak. A ház északi szomszédja 1457-ben egy János nevű szűcsé volt, de 1481-ben már Polyák Péter nevén említették, majd 1523-ban Owary Altenburger Istváné volt. (A két házon kívül további építmények is álltak: az 1687. évi Hauy-féle helyszínrajzon két nagyobb és négy kisebb ház van feltüntetve.)

Mária Terézia is megszállt itt, Majláth Györgyöt pedig itt érte a halál. 1956-ban barna csuhás szerzetes, 1959 után óvodások is jártak ide. Helyreállítása a háború után például szolgált más felújításokhoz is. Irány a Dísz tér 3.!

A középkorban még nem kevesebb, mint 6 kis házikó állt ezen a telken, és még egy kis sikátornak is helyet szorítottak az 1687. évi Hauy-tervrajz tanúsága szerint. Az 1686-os ostrom után 4 házat tartottak még számon, 2 sérült vagy elpusztult mellett. Az ostromot követően a házak Werlein István kamarai inspektor birtokába jutottak, és 1696-ban már egyetlen szám alatt szerepeltek. 1695-ben, Werlein halálát követően Kolbacher kamarai kormányzósági tanácsos kezébe került az egész épületegyüttes, majd tőle tovább mostohafiához, Fuchs kapitányhoz, aki valamikor az 1730-as, 1740-es évek fordulóján Löffler Antal András kapitánynak adta el. De ő sem maradt sokáig tulajdonban.

A budai Batthyány-palota (Dísz tér 3.) Giessl-féle tervrajza, 1746. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára)

A MAVIR épületének lebontása után 2022-ben újabb épület kapcsán merült fel a kérdés: hogyan értékeljük a második világháború utáni helyreállítás során emelt várbeli épületeket? A kor neves építészei által magas színvonalon megálmodott épületek idejétmúltak csupán, vagy olyan értékek, amelyeket ma nem tartunk sokra, de néhány évtized múlva majd igen?

A Szentháromság tér 7-8. és Szentháromság utca 1-3. alatti telekre Laczkovics László és Jánossy György terveztek diplomata lakóházat. Akkor tehát még nem szállodára, hanem diplomaták elszállásolására szólt a tervezési program.

A Szentháromság térről 1906 körül készített fotó részletén még három ház sorakozik (fortepan.hu / Kurutz Márton)

A Hilton szálló két nagy tömbje közé egy régi torony ékelődik. Rajta egy nagy méretű dombormű őrzi Hunyadi Mátyás dicsőségét.

A Hess András nem is olyan régi épületei között valamikor a domonkosok kolostora és temploma állt. Az 1238-52 között épített templom legépebben megmaradt része a 15. századira datált Miklós-torony. A tornyon jókora domborművet találunk.

A budapesti Mátyás dombormű (a szerző felvétele)

A város egyik legkülönlegesebb fényjátéka és üvegezése egy szálloda homlokzatán volt látható. Amiről viszont kevesen tudnak: a modern ház aljában történelmi falak maradványai rejtőznek.

A Tabán bontását is túlélte az a ház, amelyben különleges gyűjtemény rejtőzik. A Semmelweis-ház története lakóháztól málladozáson át a homlokzati felújításig.

A mai Apród utca középkori házai a Buda visszavívásáért folytatott harcokban semmisültek meg 1686-ban. Az újabb házsor csak a 18. század utolsó évtizedeiben épült fel. Akkoriban sokkal forgalmasabb volt ez a környék. 1767-ben ugyanis elkészült a hajóhíd, amelynek budai vége pont ezen a környéken állt. Az itteni forgalmat javította az is, hogy II. József uralkodása (1780-1790) idején megnyitották az Újkaput (más nevén Ferdinánd-kaput vagy Tabáni kaput), így jóval rövidebb útvonalon lehetett innen feljutni a Várba. Nem csoda, hogy a növekvő forgalmú helyet hamar megtalálták a kereskedők is – így épült fel valamikor 1790 körül a mai Apród utca 1-3. alatti ház is, eredetileg klasszicizáló, késő barokk stílusban.

2004 óta áll üresen az egykori Tungsram Strand. A nagy múltú fürdőhely 1938-ban nyitott meg az Egyesült Izzó beruházásában, és 2004-ben működött utoljára. A mozdítható fémtárgyak már rég eltűntek, a természet pedig egyre inkább visszaveszi a "Tungi" medencéit. Még 2011-ben belopóztam, körülnéztem, és siralmas állapotokat találtam. 2023-ban újra fotóztam.

Máig is nagy vitákat tud kiváltani, hogy egy-egy budavári telekre szabad-e modern házat építeni, és ha igen, akkor hogyan, milyen keretek között érdemes ezt tenni. A Tárnok utca 13. alatti ház a jól sikerült példák egyike a közelmúltból.

A Tárnok utca 13. helyén a 15. században több lakóház állt, amelyek egyike 1462-ben lippai Dákó László tulajdonában állhatott. Rajta kívül a többi középkori tulajdonosról sajnos nem maradt fenn hiteles oklevél, dokumentum. Az 1500-as évek táján nagyobb átalakításokat végeztek, elfalazták a kapualjból nyíló ajtókat, és helyettük az ülőfülkékbe vágtak újakat. Ekkor készültek az utcai homlokzat falaiban megtalált üzletajtók és ablakok is. Az 1686-os ostromot követően a szomszédos, 11. szám alatti házzal együtt Beck budai várparancsnok birtokába került. Tőle 1688-ban Eszterházy Pál nádor kezére jutott és egészen 1945-ig a család tulajdonában is maradt. Egy 1743-ból fennmaradt rajz szerint udvarának keleti felében még beomlott épületmaradványok is álltak. Ebből a leírásból tudjuk, hogy a házak alá voltak pincézve, de a pincék nem voltak kitisztítva. Nagyobb átépítése a 18. század első felében következett be, amikor az utcai traktusra barokk stílusban húztak emeletet, és új lépcsőház is épült. A század második felében kisebb átalakításokon esett át, majd a 19. század első felében kiépült az északi, udvari szárnya is. A huszadik század első éveiben a szomszédos, 11. számú házzal összenyitották, homlokzataikat is egyesítették, hogy létrehozzák az Esterházyak palotasorát. Ez a teljes kiépítést követően a Tárnok utca 7-9-11-13. alatti házakat egyesítette. Még 1940-ben is építkeztek itt, a 13. szám alatt: akkor az északi tűzfal kapott új, díszesebb vakolatot.

A Tárnok utca 13. 1940-ben (fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény)