Egykor az Ybl Miklós által tervezett Budai Takarékpénztár állt azon a telken, ahol idén 5. születésnapját ünnepli a Hotel Clark. Nézzünk be!

A Budai Takarékpénztár pusztulását követően (erről bővebben lásd itt >>>) a telek beépítésére rengeteg terv született. Már 1967-ben társasház építésére írtak ki tervpályázatot, a szomszédos ház lebontásával együtt.

A Clark Hotel telkére a hatvanas években a BVTV-nél tervezett, soha meg nem épült lakóház modellfotója 

Tervpályázatok, hallgatói diplomamunkák sora készült a következő évtizedekben is, többnyire irodaházat álmodva ide. 2007 végén a tulajdonos Unione Clark Kft. írt ki nemzetközi tervpályázatot, már szállodára. 59 pályamű érkezett be, mégsem szültetett nyertes közülük. A második helyezést egy aranyszínű homlokzatú terv kapta - a javaslat szerint ablakok helyett szűk nyílásokon át vetült volna a dunai panoráma képe a szállodai szobák falára, afféle camera obscuraként. A tárgyalások során azonban kiderült, hogy a meghökkentő koncepció valójában nem megvalósítható. Végül, további hosszas tárgyalások után születtek meg a végleges tervek Anthony Gall tervei alapján és a Market Építő Zrt. kivitelezésében.

A felépült ház vállaltan kortárs épület lett. Nincs benne historizáló szándék, hisz nincs már mihez visszanyúlni. Inkább a mai formavilágban akar magasabb szívonalat képviselni. És ehhez nem elég a homlokzatra pillantást vetni, meg kell nézni az épület belső tereit és a tetejét is.

A homlokzat visszafogott, sötét színezésű elemeit magyar vállalkozás, az Ivanka Beton szállította. (Dolgoztak már többek között az ópusztaszeri látogatóparkban, a CEU-n, a Rudas Gyógyfürdőn, vagy éppen a pannonhalmi apátság szabadtéri színpadán.) Az épület színezése nagy fejtörést okozott, végül egy olyan diszkrét, de hangsúlyos színben állapodtak meg az akkori helyi önkormányzattal és az örökségvédelemmel, amely még a Mátyás-templom padlóburkolatára is rímel. A szálloda logójaként is használt, a főbejárati kapun is megformált, a Lánchíd oroszlánjaira modern formában reflektáló oroszlán is magyar grafikus alkotása, és a főbejárati csillárt is magyar designer tervezte. Az Ybl-féle épületből eredeti anyag alig maradt, de ennek megőrzése, valamilyen formában bemutatása alapkövetelmény, műemléki előírás volt. A fennmaradt és restaurált oszlopokat bárki megtekintheti, ehhez csak a recepcióig kell besétálni. Az egyik oszlopfő egy üvegasztal lábaként kapott új funkciót a lobbyban. Az oszlopsor feletti boltíveket rácsszerkezet idézi meg. Ezeket ugyanis eredetileg téglából rakták, így az épület elbontásával megszűntek létezni.

A szűkös, nem átlagos formájú telekből adódóan a szobák alaprajzai is egyediek, ami a belsőépítészet egyediségét is magával hozta. Az ágyak felett, a fürdőszobai csempéken, a tapétákon is visszaköszönő oroszlán motívum összesen 1650-szer szerepel az épületben! Az étteremben és a lobbyban a szokatlanul nagy, 5,5 méteres beltéri magasság segít elkerülni a szűkösség érzetét, és lehetővé tette egy ugyanilyen magas, réztáblákkal burkolt kandalló beépítését is.

Az étterem az utca felől a nagyközönség számára is elérhető - ennyiben hasonlít a korábban a telken állt takarékpénztári épületre, amelyben külön bejárattal rendelkező kávéház működött. A nyitható nyílászárók is 5-5,5 méter magasak, ez egész Budapestet nézve is különlegesnek, egyedinek mondható.

A földszinti éttermen kívül is van még itt helye a vendéglátásnak: a tetőteraszon ugyanis egyedi megformálású bár nyílt, széles panorámát kínálva a magasból a belvárosra.

Egy jó szállodához Conrad Hilton szerint három dolog kell: "location, location, location" - és a Lánchíd budai hídfője a híd megépülte óta ezt kiválóan teljesíti - immár egy boutique hotellel is.

További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!