Fővárosi mozijaink közül igényes kialakításukkal emelkednek ki a 30-as években átadottak. Idén októberben először jártam egyikükben, az egykori Filmmúzeumban. Bár a belváros közepén van, valahogy eddig kimaradt a hely meglátogatása, még Broadway moziként sem jártam benne. Hiánypótló épületbejárás következik tehát, amely még a Design Hét egyik októberi programja volt. A vendéglátónk nem más volt, mint Somlai Tibor, a 2004-es átépítés tervezője.

Cikksorozat Finta Józsefről

Karácsony alkalmából az egyik legjobb budapesti program a Nagytétényi Kastélymúzeum meglátogatása. Már hagyománynak számít, hogy decemberre iparművészek karácsonyfáival telnek meg a bútorkiállítás termei. Így olyan karácsonyi programban lehet részünk, amely egyrészt teljesen mentes az ilyenkor szokásos vásárlási mániától, másrészt mentes mindattól a haszontalan giccstől, ami elég rendesen rátelepedett a karácsonyra. (Én legalábbis 15 perc csilingelő zenés sorbanállás után bárkit meg tudnék ölni a pénztár környékén, és ez nagyon nem az, amiről a karácsonynak szólnia kellene.)

Árpád korabeli sírokat tártak fel a lebontott régi Piarista-ház helyén - számolt be a Magyar Világhíradó 1932 áprilisában. A Piaristák régi tömbjét lebontották, helyette a szomszédban építkezhettek - a most is álló új házat most újították fel.



Tetszett a cikk? Kövess Facebookon is!

Az alábbiakban azt a tervezői utat próbáljuk meg bejárni, amelynek a végén a budapesti CET áll. Neked melyik a kedvenced: a szemétfeldolgozó, a fekete, a luxusautós, a zajvédő, az egyetemi vagy a BMW-s CET?

Milyen szobrokkal gazdagodott Budapest 2010-ben? Miközben dúl a vita az 56-os emlékműről és a Károlyi-szoborról (én inkább a Kossuth téren álló Kovács Béla szoborról indítanék vitát), körbenéztünk a fővárosban. Az alábbiakban az újabb alkotásokból szemlézünk a teljesség igénye nélkül. Van romantikus Dérynénk, vicces kőlábunk és vannak világító üvegkockáink is. (Néhány szoborlapot e blog szerzője töltött fel, így némi személyes érintettség is van a témában.)

A Közraktárak történetéről korábban már volt szó, most ugorjunk a CET történetére! 2005 végén született döntés arról, hogy - DBFO (Design, Building, Finance, Operation) konstrukció keretében - felújítják a Ferencvárosi Közraktárak romos épületeit. 2007 június 27-én a Fővárosi Közgyűlés Pénzügyi és Közbeszerzési-, valamint Kiemelt Fejlesztések Bizottsága a kiírt közbeszerzési eljáráson a Porto Investment ajánlatát fogadta el győztesnek. A közraktárak felújításának ötlete még a Kulturális Főváros pályázat részeként merült fel, de szerencsére Pécs győzelme után sem tűnt el a süllyesztőben. A Porto az üzemeltetési és hasznosítási jogokat, valamint az önkormányzat által fizetett szolgáltatási díjat nyerte el 25 évre. Az épület magántőkéből készül el, de a telekkel együtt a főváros tulajdona marad, és hozzá folyik majd be a bérleti díj is. A kivitelezés kezdetén komoly polémia alakult ki a speciális építési technológia, a kivitelezői tapasztalok és az építési költségek körül. (A vitáról bővebben itt olvashatunk.) 2010 tavaszán a Budapesti Építész Kamara (BÉK) hozott állásfoglalást arról, hogy épületfizikai problémákat okoz, ha a rácsszerkezetet összeépítik az üveghéjjal.
 

Mit fotóztam le?

A ferencvárosi közraktárakból új "állat" születik: a CET 2010 végére elérte az építkezés végét, a következő hónapok már a berendezésről, a beköltözésről szólnak majd. Az alábbiakban áttekintjük a Közraktárak történetét, majd jövő héten megmutatjuk: hogy áll a CET?