Ebben a cikksorozatban arról olvashatsz, hogy az 1968-as, majd 1971-ben frissített városfejlesztési elképzelések miről szóltak, és ezekből mi valósult meg, és mi nem. Az előző részben a városközpontról volt szó, most a városközpont tehermentesítését célzó kerületközpontokhoz kapcsolódó tervekről olvashatsz.

Kerületközpontok
A központi funkciók decentralizálását a helyi központok fejlesztésével kívánták elérni - ez a téma ma is aktuális, és fontos törekvés a kerületekben. Gondoljunk csak a Mundo terveire Zuglóban, vagy a IV. kerület hasonló terveire. Fontos különbség, hogy a mai kerület szintű rendszerhez képest a 70-es évek elején városrészekben gondolkodtak:

"Városrészek Budapesten a néhány százezer lakosú, általában több kerületből áll, többé-kevésbé önálló életet élő területei. Ebben a meghatározásban kifejezésre jut a tervezők álláspontja, hogy a mai kerületek általában nem tekinthetők önálló városrészeknek. Elképzelhetetlen, hogy a budapesti városszerkezet szükséges decentralizálása 22 kerületre szétosztva reálisan megvalósítható legyen."

Érdekes gondolat ez a ma várostervezői számára is. Talán túlságosan is eluralkodott a 22 kiskirályság + 1 központi királyság eszméje fővárosunkban.

A városrészközpontok szerepe kiegészítő, tehermentesítő jellegű, és adminisztratív, kulturális-szórakoztató, és kereskedelmi funkciókat tartalmaz. Elengedhetetlen, hogy ezeknek jó közlekedési kapcsolatai (gyorsvasút!) legyenek a városmaghoz.

1) A pesti oldal északi részén az Újpesből és Rákospalotából (IV. és XV. kerület) álló városrész lakossága a 70-es évek elején kb. 144 ezer fő volt, ez az újpalotai lakótelep kiépülése, valamint a két rész központjának átépítése után 220 ezerre, a káposztásmegyeri lakóteleppel együtt már több mint 300 ezerre nőtt. A természetes központnak Újpestet tekintették - nem véletlen, hogy erre visz a 3-as metró vonala. Az újpesti városrész-központ az Árpád út, és a vele párhuzamosan létesítendő sétálóutca mentén fűződne fel. Az Árpád út helyi központi szerepe ma is vitathatatlan. A mai legújabb fejlesztési tervek lakótömböket, piac fejlesztést, és a Városháza felújítása mellett a közvetlen környezet zöldfelületi megújítását célozzák.

2) A pesti oldal keleti részének nagy sűrűséggel beépített részei a Kerepesi útra, mint főútvonalra fűződtek fel. Zugló és a XVI. kerület települései - Rákosszentmihály, Mátyásföld, Sashalom, Cinkota - együttes lakossága akkoriban kb. 190 ezer fős volt. Az Örs vezér téri lakótelepről szóló döntés a metróépítésre is kihatott - eredetileg a Népstadionnál találkozott volna a Gödöllői BHÉV vonal és az új metró, a lakótelep megépítésével a metrót kivitték a Fehér útig. Egy ideig még a végállomás neve is Fehér út volt. A lakótelep 14 ezer lakásos, kb. 40-50 ezer lakóval. A mai Árkád helyét, illetve lejjebb, a mai szemetes-erdős területet "ligetszerűen kialakított sportközpont" céljára szánták. A Kerepesi út két oldalán irodházak és kulturális létesítmények épültek volna, köztük széles gyalogos felüljáróval. Ez a városrészközpont a Pest környéki településcsoportra és Kőbányára is kihatott volna, ha így épül ki. Mint tudjuk, mára szinte kizárólag kereskedelmi célú fejlesztések valósultak meg (Sugár fejlesztése, IKEA áruház, Árkád üzletközpont), a 2-es metró felújítása kapcsán pedig ismét fellángolt a vita arról, hogy össze illene már kötni a metrót és a HÉV-et. Ez a lehetőség újra szertefoszlott, mivel a metrókocsik pályázatában nem szerepelt feltételként a kétáramneműség, azaz ezek a szerelvények nem lesznek alkalmasak a HÉV vonalakon történő közlekedésre.

3) Pest délkeleti és déli része műszaki és természeti adottságai révén negymástól viszonylag elszakított, a városközpont felé irányuló szektorokra osztható. Kőbánya, Kispest-Pestlőrinc, Pesterzsébet, Csepel önálló életet élő településrészek, egymás közötti forgalmuk csekély. A városrész főútvonala az Üllői út (és folytatásában az akkori Vörös Hadsereg útja), ez a 3-as metróval vált fő tömegközlekedési tengellyé. A kispesti városközpontban főképp kereskedelmi, illetve tömegszórakoztatási, kulturális célú fejlesztéseket céloztak a lakótelep építésekkel párhuzamosan.

4) A budai oldal északi részének lakosságszáma a 60-as évek végén még csak 90 ezres, ez azonban robbásszerűen megnövekedett a terület nagyfokú beépítésével. A csillaghegyi, békásmegyeri és óbudai lakótelepek együtt már több mint 200 ezresre növelték a lakosságot a III. kerületben. Központnak az Árpád-híd budai hídfőjét jelölték ki: ide került a ma is nagy forgalmú csomópont, a Flórián áruház. A terület kiépítésekor célnak jelölték meg a római kor maradványainak bemutatását, ez azonban a kivitelezés idejére botrányos nemtörődömségbe csapott át. A romok alapjainak felrobbantása komoly tiltakozást váltott ki szakmai körökben és a közvélemény köreiben is. A fő közlekedési tengely a már római korban is létezett nyomvonalon, a Szentendrei úton fut végig, vele párhuzamosan a szentendrei HÉV adja a tömegközlekedés legnagyobb kapacitását. A 71-es fejlesztési terv szerint "a Duna és a budai hegyek közé érkező országos főútvonalak, kirándulóutak és a hídfő körül kialakult (...) kisvárosból néhány értékes műemléket is tartalmazó "rezervátumot" kell megőrizni, és ahol a 3-4 m mélységből előbukkanó római és középkori romokat kell felhasználni ahhoz, hogy ez a most legfiatalabbnak tűnő, lakótelep-jellegű (...) városrész kvalitásai kifejezésre jussanak."

5) A budai hegyvidék természeti adottságainak köszönhetően komolyabb központ csak a Déli pályaudvar és a Moszkva tér környékén fejlődhetett ki - nem véletlen, hogy a 2-es metró két állomásával is érinti ezt a területet. A városmag közelsége miatt itt nagy városrészközpont nem fejlődött ki, a hangsúly inkább a közlekedési kapcsolatok fejlesztésén volt: Déli pályaudvar, kelet-nyugati metró, Vár alatti alagút, a Moszkva tér, mint közlekedési és tömegközlekedési csomópont stb.

6) Dél-Buda önálló városrésznek tekinthető, ami magában foglalja Lágymányost, Kelenföldet és a XXII. kerületet. Lakosságszáma 200 ezerről növekedett 260 ezresre a lakótelep építések után. A Móricz Zsigmond körtér - Kosztolányi Dezső tér - Bocskai út - Fehérvári út által alkotott háromszög már régóta városrészközponti szerepűvé fejlődött. Itt elsősorban a kereskedelmi létesítmények fejlesztését és adminisztratív funkciókat (Tanácsháza), továbbá a városrésznek megfelelő tudományos oktatási funkciókat képzeltek el. A Budai Skáláról így írtak: "Az első korszerű budapesti nagyáruház már ennek a központnak a területén épül." Azóta az épületet 2008 során már el is bontották, helyén egy többfunkciós új kereskedelmi központ épül. A mellette épült Fehérvári úti piac néhány éve felújításra került. Ugyanakkor már akkoriban is látszott, hogy a terület tömegközlekedése, a városközponttal való kapcsolata fejlesztésre szorul: "A terület fejlődését nehezíti, hogy gyorsvasúti kapcsolatára csak a harmadik vonal megépítésekor van lehetőség." A harmadik vonal, az bizony a most épülő 4-es metró (Bocskai út, Móricz Zsigmond körtér állomások), akkoriban ugyanis a földalattit nem számították be. Ennek megépülése újabb feljesztői lendületet vonzhat a Skála környékére.

Lágymányos egykor vízzel borított területén a vásárváros kiköltöztetése volt a fontos feladat. Ide Duna-parti Egyetemi Várost álmodtak - ez a rendszerváltás után Expó ötletté vált, hogy aztán az ötlet hamvain egyetemi és tudományos városfejlesztés valósuljon meg a 90-es évektől napjainkig.

A fenti városrészekre nem mint kizárólagos központokra gondoltak, hiszen ezek mellett kisebb központok is létrejöhetnek. Ilyen központokat álmodtak Rákospalota, Zugló, Budafok, Békásmegyer és Pesterzsébet szívébe is, továbbá "...különleges helyet kell elfoglalniok a kőbányai és csepeli központoknak, amelyek vonzásterülete a "városrészektől" független egységet alkot és közvetlenül kapcsolódik a Belvároshoz". És persze ehhez még hozzá kell adnunk az agglomerációs települések helyi központjait is.
 

Az első részben a nagy lakótelep építésekről volt szó, most bemegyünk a város közepébe...

A városközpont

Ha Budapest térképére nézünk, hamar észrevehető, mennyire egyközpontú a város. A sugárutak a központ felé haladnak, a Duna is a központot metszi budai és pesti oldalra. Ha megnézzük a színházak, mozik, nagy áruházak, bevásárlóutcák, egyetemek stb. elhelyezkedését, az is megerősít minket abban, hogy mennyire egyközpontúra fejlődött Budapest az elmúlt évszázadok során. Az V. kerület északi részének 78 tömbje közül 45 valamilyen igazgatási intézményé volt 1971-ben! A központtal is foglalkozni kellett.

A Belváros középső részén három, egymással párhuzamos gyalogos zónát kívántak létrehozni:

1) Az egyik a szállodasor előtti Korzó - ez az új szállodasor felépítésével meg is valósult. Ehhez kapcsolódva tervezték a 2-es villamos lesüllyesztését a Lánchíd és az Erzsébet híd között, hogy a vágányok helyén gyalogos sétány alakulhasson ki. Azzal is számoltak, hogy ha a 3-as metró átadása után megszűnne a villamosvonal, akkor a közúti forgalmat vezették volna el a villamosvonal helyén. Mint tudjuk, a villamosvonal nem szűnt meg, és nem is süllyedt le. (Mint ahogy a HÉV sem süllyedt a föld alá a Nemzeti Színház mellett.)

2) A másik tengely a Váci utca - ld. lentebb.

3) A harmadik gyalogos tengely a Deák tér és az Astoria közötti területen alakítható ki - ld. lentebb.

A Belváros korszerűsítésére 1968-ban készült részletes városrendezési terv. A főútvonalhálózatot az alábbiak szerint határozták meg:

-Kiskörút, Szent István körút
-József Attila utca (Lánchíd)
-Kossuth Lajos utca (Erzsébet híd)

A fontosabb útkereszteződésekbe a 60-as, 70-es évek során került be egy sor aluljáró, szoros összhangban a két új metróvonal építésével. (Itt jegyzem meg, hogy akkoriban a földalatti nem számított metróvonalnak, az első metróként a piros, kelet-nyugati vonalat emlegették, a ma épülő négyes vonal tehát az akkori irodalomban harmadik metróvonalként szerepelt.) Gyalogos aluljárók épültek: először az Astoriánál, majd hamarosan az EMKÉ-nél, a Felszabadulás terén (ma: Ferenciek tere) autós aluljáró is került a gyalogos mellé. Kicsit feljebb pedig a Martinelli téren (ma: Szervita tér) parkolóházzal együtt épült meg az OMFB székháza - ennek bontása 2009 elejére várható. A metróval párhuzamosan épült ki a Marx tér (Nyugati tér), a Calvin tér (ma: Kálvin tér) aluljárórendszere is. Ezek meg is valósultak, nem úgy, mint egy új alagút terve. Ez a budai Csalogány utca tengelyében indult volna a budai oldal felől, és a Báthory utca vonalában bukkant volna Pestre, ezzel közvetlen összeköttetést teremtve Buda és a pesti városközpont között. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, nekem egyáltalán nem hiányzik egy ilyen belvárosi autós alagút. Mindehhez parkolóházak is illeszkedtek: a Martinelli téren (ma Szervita tér) levő már említett épület mellé az Aranykéz utcába terveztek parkolóházat (ez meg is épült), a Bécsi út és az Engels tér (ma Erzsébet tér) kereszteződésénél (ez nem épült meg), illetve tervezték a az Engels tér és a Bajcsy-Zs. út közötti parkolóhelyek felszín alatti garázzsal bővítését. Utóbbi megvalósulása igazi "káeurópai" történet a Nemzeti Színház - gödör - Gödör kronológiai tengelyen. További változtatások lettek volna a városközpontban néhány épület bontásával: a Szabadság tér déli nyúlványát meghosszabbították volna a Bajcsy-Zsilinszky úti kis térig (ma Arany János utca metróállomás), mégpedig a Bank utcától délre fekvő elavult tömbök átépítésével. Az egyik tömbre el is készült már egy külkereskedelmi irodaház terve. A Városháza "ideiglenes jellegű épületeinek bontásával új, a Fővárosi Tanács céljait szolgáló hivatali épület és áruház létesíthető", de végleges megoldás még nem született akkoriban. Ez a történet pedig napjainkban került elő ismét: igaz, ma nem toronyházas irodatömböt, és nem áruházakat és üzletházat terveznek ide, hanem egy többfunkciós központot - ez bizony maga a Városháza Fórum. A Martinelli téren (ma Szervita tér) felépült a Posta régi épületének bővítménye, az új telefonközpont. A Váci utca környékét pedig gyalogos bevásárló zónává kívánták fejleszteni, a földszinti terek egybenyitásával. A Párisi Udvar bővítménye el is készült, ma is bejárható, a túloldalon a földszintek egybenyitása helyett végül egy bevásárlóközpont épült meg, Millenium Center néven, ez irányból is bejárattal rendelkezik. Ez a rendszer viszont a mai napig nem csatlakozik rendesen a Korzóhoz, az autóforgalom ma is kettévágja a két gyalogos zónát az Apáczai Csere János utcában.

A Bástya utca mentén a tervek szerint a középkori városfalakat bemutató kisebb parksáv létesült volna - ez aztán nem valósult meg. A Calvin tér (Kálvin tér) sarkán a foghíjak beépítésekor már akkoriban is irodaházakban gondolkodtak - persze nem Virág Csaba stílusában, és nem is olyan beépítettségi szinttel, mint ami később megvalósult. A Baross utca és Üllői út közötti foghíj például úgy épült volna be, hogy előtte még maradjon egy kis tér, ami az épület előtereként is értelmezhető lett volna. Ma az aluljáróból felérve kis híján beesünk a portához. A Baross utca elején pedig a régi bérház sarka és a legkülső sáv között olyan kicsi a rés, hogy 2 ember el sem fér egymás mellett.

Nemcsak a városközpont átépítésével számoltak, hanem annak kibővítésével is. A Madách sugárutat még mindig megvalósítható tervként tartották számon - felvállalva az ezzel járó bontásokat is. Ez a Városházával szemben indulna a Károly körúttól a nagy árkádos ív alól, és onnan haladna kifelé, újabb sugárirányú útként az Andrássy út és a Rákóczi út között. Ugyanakkor az égető lakáshiány miatt a bontásokat későbbre halasztották. Mint írták: "Fontos, hogy addig se létesüljenek olyan építkezések, amely a városközpont területi növelésére alkalmas nagyszabású átépítésnek akadályai lennének." A rendszerváltás után a további irodaház építésekkel az ötlet ismét hosszú évtizedekre feledésbe merült.

A Budai Vár átépítése, háború utáni helyreállítása nem kevés vitát váltott ki - elsősorban a túlzóan nagy bontások miatti veszteség fájó ma is. A Budapesti Történeti Múzeum, a Széchenyi Könyvtár és a Munkásmozgalmi Múzeum költözhetett be a Nemzeti Galéria mellé. Ekkor zajlott le a Várszínház rekonstrukciója is. A Sándor-palota helyreállítása már a kilencvenes évek végére maradt, a volt Honvéd Főparancsnokság helyreállítására pedig egyre több már a terv, de még mindig nem történt egy kapavágás sem. A Mátyás templom mellé, az egykori domonkos templom maradványai felett megépült a Hilton szálló.

Végül egy gondolat a ma is folyó magasház-vitához:

"Mivel a budapesti látkép szépségének egyik fő magyarázata a budai part kontúrjának mozgalmas és a pesti oldal nyugalmas síkvidéki jellegének egyensúlya, a pesti Cityben nem kívánunk a jelenlegi épületek gerince fölé emelkedő épületeket építeni. Párizs példája is igazolja, hogy az épületek magasságának szigorú konzervációs szabályokkal való korlátozása a metropolisok központjaiban is lehetséges."

Kezembe került egy könyv. Ez még önmagában nem egy döbbenetes új tény, de most egy egész érdekes példányról van szó. Mester Árpád lektorálásában, Berczik András, Gopcsa Ervin, Győrffy Lajos, Haláchy Loránd, Polónyi Károly, Preisich Gábor és Szűcs István szerzőségében jelent meg 1972-ben a Műszaki Kiadónál, azzal a csodálatos címmel, hogy Budapest jövője. Ezt szemlézem most végig több részben, a jelen tükrében: mi épült meg, mi nem épült meg, ma hogy látjuk stb. A téma aktualitását adja, hogy a napokban jelent meg Budapest 2020-ig szóló közlekedésfejlesztési terve.

1950-ben történt meg a peremtelepülések becsatolásával Nagy-Budapest létrehozása, majd 60-ban az első rendezési terv is elkészült, azzal a céllal, hogy azontúl a lakásépítési, iparfejlesztési, közintézmény- és közellátásfejlesztési, közlekedési és közműberuházásoknál erre támaszkodjanak. Budapest és környéke általános rendezési tervét 1971. február 7-én (megj.: másik helyen 16-át említ a könyv) hagyta jóvá a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa - ez az 1968-as változat továbbfejlesztése volt. A terv távlatának alapja az az állapot, amikor a város lakosságszáma kb. 2,25 milliósra, a városkörnyék lakossága félmilliósra növekszik. Akkor úgy számoltak, hogy ez 2000 körülre várható. (1960 és 70 között a lakosságszám 1 804 000-ről 1 940 000-re nőtt, így nem csoda a jelentős növekedés betervezése. Mint tudjuk, az elmúlt évtizedben az agglomeráció felduzzadásával a lakosságszám 1,8 millió alá csökkent - igaz, azóta a lakosságszám nem csökken tovább.) A terv a tömör, városias lakóterületeket elsősorban észak felé növeli, valamint az ipari területek és a lakóterületek elválasztására törekszik.

Lakásépítések
A kor egyik legfontosabb lakásfejlesztési kérdése volt, hogy mennyi idő alatt számolható fel a második világháború óta folyamatosan cipelt teher, az égető lakáshiány. A fejlesztések ennek következményeképpen a mennyiségi lakásigény kielégítésére törtek, a minőségi igényeket háttérbe szorítva. Ebből a gondolatból nőttek aztán ki azok a panel lakótelepek, amelyeket ma is sokan laknak. Minőségi problémáik egyre égetőbbek: szigetelési gondok, elavult fűtési rendszerek, alacsony beltéri magasság, szűk közös terek, saját kert teljes hiánya stb. Úgy számoltak, hogy budapesti átlagban a személyenként 1 szoba előirányzata reális. Másik fontos tényező volt, hogy a lakásban mindenhol legyen fürdőszoba és "korszerű" fűtés - ez ma már evidensnek hangzik, de akkor tényleg minőségi előrelépésnek számított! Az ötvenes évek lanyha építkezései után az évtized végétől aztán "felpörög" a lakásépítések száma. 1960 és 70 között 118 000 lakás épült fel Budapesten - ami nemzetközi összehasonlításban nem számított kiugróan nagy számnak, de a lakásínség enyhítésébe már érezhetően besegített. Az új lakótelepek között az első a kelenföldi volt. 1971-ben már folyamatban volt az újpalotai lakótelep építése (14 000 lakás) is, és elkezdődött a káposztásmegyeri (30 000 lakás) és a békásmegyeri lakótelep tervezése (12 000 lakás). Újpest központjának átépítésékor 12000 lakás bontása mellett 20 000 lakás felépítését vették tervbe. Nagy jelentőségú panel-projekt volt még Rákospalota és Kispest központjának átépítése is, ahová 10-10 ezer lakást terveztek be. Ezen kívül még Csepel és Pesterzsébet központja emelhető még ki a nagyobb projektek közül. További, kisebb egységekben még összesen 16 000 lakás építését tervezték - foghíjtelkek beépítésével, rossz állapotú épületek bontásával.

Mindemellett a belsőbb városrészek átépítése - az akkor használatos szóval: rekonstrukciója - is elkezdődött. Ezek közül a legnagyobb jelentőségű Óbuda átépítése volt. Egy másik hatalmas projekt a Józsefváros teljes átépítése lett volna, ez csak részben valósult meg:

"A Józsefvárosban megkezdődött rekonstrukció tervét az jellemzi, hogy teljes egészükben megmaradnak a főútvonalak (a József körút, az Üllői út, a Baross utca) menti, műszaki és városképi szempontból egyaránt értékes épületek. Ezzel szemben lebontják és teljesen átépítik a tömbcsoport belsejét. A Párter utcára, mint belső gyűjtóútra felfűzve csoportosulnak a változatos beépítésű és magasságú 10-16 emeletes épületsávok. A megmaradó épületek csoportjai között leszenk a belső zöldterületek. A beépítés - a bontási arány lehető csökkentésére - sűrűbb, mint a külső területeké. A zöldterületek és a gépkocsiparkoló helyek létesítése csak úgy lehetséges, ha az épületek viszonylag magasak, az óvodák, bölcsödék pedig a lakóépületek földszintjén kapnak helyet.

A rekonstrukció nehézségei, a bontandó lakások magas aránya az oka, hogy az elkövetkezendő 5-10 évben is csak lassú ütemben lehet a belső városrészek átépítését folytatni, a későbbi időszakokban viszont ez lesz a városépítés, illetve lakásépítés elsődleges feladata."

Mint tudjuk, több helyen épültek is panel tömbök a Józsefvárosban is, az idézett szövegben beígért beépítések azonban túlnyomórészt elmaradtak - és a jelen felől visszanézve nem is hiányoznak. Ehelyett az utóbbi évek fejleménye a Corvin-Szigony projekt beindulása a Józsefvárosban, amely a városrész nagy területén járt bontásokkal, ám mégis a terület modernizálásának, a szlömösödés végének tekinthető. Egészen más szemléletű a Magdolna negyed rehabilitációja, itt nem bontásokkal, hanem a meglévő lakosság és a meglévő lakásállomány bevonásával igyekeznek a területet újra élhetővé tenni.

Itt jegyzem meg, hogy milyen káros volt a kornak az a szemlélete, ami a sok lakás - előnyös, kevés lakás - nem előnyös képlet alapján uralkodott. A köny szerint Budapesten "indokolatlanul nagy családiházas területek alakultak ki, és ezeken a kommunális viszonyok (közművesítés, utak és járdák létesítése stb.) éppen a laza beépítés következtében igen nagy anyagi áldozatokat követel." Nos, nem hiszem, hogy sokat kellene magyarázni ennek a szemléletnek a tarthatatlanságát. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a fent leírt építkezések eredményeképpen a más városokra leírható "lejtős" beépítés - azaz nagy sűrűség a központban, nagyobb magassággal, majd egyre kisebb sűrűség és épületmagasság a külvárosokban, a "suburbs"-ben - Budapesten nem érvényesül. Nálunk a központból kifelé haladva először kiérünk a ma még zöldövezetinek mondható területekre (pl. Zugló, Óbuda), majd tovább haladva kifelé újra nagyon nagy beépítettségű területek jönnek - a panel lakótelepek. Így nem lejtős, hanem U alakú beépítettség érvényesül Budapest jelentős hányadában, akár Kispest, akár Káposztásmegyer felé indulunk, akár a Szentendrei úton autózunk végig.

2008 november 18-án már második alkalommal látogathattam el egy rövid Combino vizitre a Hungária kocsiszínbe. Az apropót az adta, hogy éppen ezekben a napokban folyt a villamosok kerekeinek esztergálása, a kerékabroncsok szabályozása. Jó korán kellett kelni, mert reggel 7-kor kezdődött a kis túra. A kocsiszín üzemvezetője kalauzolt minket.

A Combino villamosok prototípusát 1996-ban mutatta be a gyártó Siemens cég a düsseldorfi Düwag műveknél. A kezdeti sikereknek a könnyű alumínium váz törése vetett véget. A mélyponton a gyártás áthelyezésével és acél vázszerkezet alkalmazásával lendültek túl. Budapestre már acélvázas változat került, igaz, késéssel - emiatt 3 milliárd forint kötbérhez jutott a BKV a Siemenstől, ebből 50 Volvo autóbuszt vettek. A modell hossza az igényeknek megfelelően igazított. Combinoval egy sor városban találkozhatunk: Nordhausen, Bázel, Almada, Poznan, Potsdam, Amszterdam, Melbourne, Hirosima, Augsburg, Düsseldorf, Erfurt, Freiburg, Nordhausen, Ulm, Verona, Bázel és Bern városa is vásárolt belőlük. A Budapesti változat Combino Supra néven, NF12B típusjelzéssel készült. 2001-től 2040-ig számozták meg őket. A személyes "kabala" villamosom a 2007 május végén érkezett 2040-es, mert hát mégiscsak ez a legújabb :-)

A Combino hossza 54 méter, üres tömege 62 tonna, befogadóképessége 350 fő (a korábbi két Ganz kocsis változathoz képest +5 százalék). A jármű hat modulból áll, az egységek egymáshoz csuklókkal csatlakoznak, és két modul alkot mechanikailag egy egységet. Az így létrejövő 3 egység között nagyobb, az egységeken belül kisebb csuklók vannak.

A Combino budapesti változata. (Forrás)

A jármű alatt kétféle forgóváz van: négy hajtott, a 2. és az 5. modul alatti pedig futó. A forgóváz az alacsony padlós kivitel miatt különleges: a kerekek között nincsen összekötő tengely, a kerekek csak távtartón keresztül vannak kapcsolatban egymással, egymástól függetlenül forognak. Erre csatlakozik összesen 800 kW motorteljesítmény, ami igen erős hajtást jelent. Az üzemi fék a villamosfék. A másodlagos fékrendszer hidraulikus. A szabadonfutó forgóvázakon levő tárcsafékeket vészfékezésnél és reggeli tisztítófékezésnél használja a villamos. Vészfékezésre elektromágneses sínfék szolgál, ami azért megy telepről, hogy ha a felsővezetékről nem kap áramot a jármű, akkor is rendelkezésére álljon a vészfékezés lehetősége. Ez persze bivalyerős befékezést jelent - nem véletlenül ismételgetik az utasoknak, hogy mindig kapaszkodjanak! Vészfékezésnél homokot is szór a rendszer a kerekek és a sín közé, mert így erősebb tapadás, azaz hatékonyabb fékezés jön létre. Ehhez speciális, nagy szemcsés homokot használnak.

A kerekek esztergálására a Combino villamosok esetén ritkábban van szükség, mivel a francia gyártmányú, tengely nélküli kerék-pár fordulékonyabb, mint a régebbi villamos típusok esetén. Így elég 50 ezer kilométerenként elvégezni ezt a feladatot - szemben a "szokásos" 30 ezer kilométerrel. A kenéshez nyomkarimakenést alkalmaznak. (A nyomkarima a kerék "kiugró" része.)

A villamossal kapcsolatban a kezdeti lerobbanások után két probléma maradt: a folyosók viszonylag szűkek (720 mm, bár létezik olyan villamos is, ahol azonos, 1435 mm-es nyomtáv mellett is csak 520 mm a legkisebb belső szélesség), és sok széknél nagyon kevés hely marad a lábnak. Bár ez a kialakítás ideális lehet egy olyan párnak, ahol egyikül a jobb, másikuk a bal lábát vesztette el... :-) Mindenesetre a Combino-k bevezetésekor állítólag heted annyi probléma lépett fel, mint korábban a Ganz villamosok bevezetésénél.

Hozzászóláshoz katt a bejegyzés címére, a többi cikkhez katt a fenti fejlécre.

Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Combino
http://adam89.fw.hu/cikkek/combino/index3.html
http://www.bpcity.hu/index.php/siemens-combino-k-tavasztol-a-nagykoruton/
http://www.villanyszaklap.hu/cikkek.php?id=607
http://villamosok.hu/nza/combino/
http://index.hu/info/Siemens05
 

A Magyar Televízió új székházba költözik. Elhagyják a Szabadság teret, és az Óbudai Kunigunda útjára költöznek. (Valamikor még mocsár volt ezen a területen.) Ez lesz Magyarországon az első olyan épület, amelyet kifejezetten a televíziós műsorgyártás számára építenek!

Egy 2000-es meghívásos tervpályázatot követően a kormány még 2004-ben döntött (elődje döntését megerősítve) a magántőke bevonásával megépítendő új tömbről. Ekkoriban "találtak rá" a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tulajdonában lévő Milleniumi Média Kft. által birtokolt, a Bojtár és a Kunigunda utca kereszteződésében található 18 hektáros telekre. Később az állam egy pályázat keretein belül a Millenium Média Kft.-t eladta a Wallis Ingatlannak. Az új székház tervezésével a Finta és Társai Építész Stúdiót bízták meg. A vezető tervező Fekete Antal, aki korábban dolgozott már a Westend City Center, a Bank Center és a BME-ELTE lágymányosi informatikai kara tervezésén is.

(A kép forrása)

Nyár elejére már át is adták a 8-as és a 9-es stúdiót. Összesen 6 modern stúdió, új, korszerű archívum, szerkesztőségi helyiségek, irodák, jelmez- és bútorraktárak kerülnek ide. Eredetileg 2009 januárjára szerették volna a teljes tömböt átadni, ez azonban csúszik. "A munkatársak februártól június végéig folyamatosan, több szakaszban költöznek. Először a csak irodai informatikai szolgáltatást igénylő adminisztratív egységek, majd a műsoros területek következnek. Azok a műsoros területek, amelyeknél a legnagyobb az élő adás aránya (hír- és hírháttérműsorok, sport), csak a folyamat végén teszik át székhelyüket az óbudai gyártóbázisra" - írta a Népszavára hivatkozva az obuda.hu.

Az irodák 36 ezer, a stúdiók és a technológiai helyiségek 8 ezer, az archívum 2,5 ezer, az összes raktár és szerviz pedig közel 14 ezer négyzetméternyi helyet foglal majd el. Az új tömbbe 12 (!) helyszínről költözik be az MTV - a becslések szerint a szállítási és közlekedési költségeken évente 100 millió forintos megtakarítás érhető így el. Más kérdés, hogy az eszközállomány alapján az MTV ma inkább nevezhető műszaki múzeumnak, mint korszerű intézménynek, és az őt évtizedek óta körüllengő politikai játszmák sem segítik az intézmény megújulását. Normális épület, abnormális intézménnyel.

(A kép forrása)

Tévészékház-ötletekkel is lehetne Dunát rekeszteni: amióta van tévézés, azóta van tévészékház ötletelés is. 9 terv született eddig új székházra! Virág Csaba és Pázmándy Margit 1969-es tervéről itt olvashatsz. Ez az első, amit meg is építenek.

Ahonnan kiköltöznek
A Szabadság téri óriástömb 1897 és 1907 között létesült. Eredetileg a Tőzsde számára épült, Alpár Ignác terve szerint. (Ma már több Tőzsdepalotánk is van: ezen kívül van egy a Váci utca északi végében, a Vörösmarty tér sarkánál, ez éppen az ORCO kezei alatt alakul át luxusközponttá, és említhetjük az új, Andrássy úti tömböt is.) A tőzsdét 1854-ben alapították, akkor még a Roosevelt tér déli végében, az egykori Lloyd-palotában székeltek. 1893-ban döntöttek egy új palota felépítéséről, amelyhez a Szabadság téren vettek telket. A kivitelezés 1897-ben (más forrás szerint 1902-ben) indult, és bár 1907-ig is eltartott, a kereskedés már 1905. október 30-án megindulhatott. Az épület óriási: 145 méter hosszú, és 41-61 méter széles. A kupolaterem 15 méter átmérőjű, a legnagyobb beltéri magasság itt 18,5 méter. A hatalmas kapuzatra két neoreneszánsz torony és timpanon került, ezen Merkúr és Hephaisztosz, azaz a kereskedelem és az ipar istenei ülnek. A tőzsde 1948. május 25-én megszűnt. Helyére először a Lenin Intézet került, majd a tudományos egyesületek székháza, azaz a Technika Háza lett belőle, míg 1958-ban be nem költözött ide az előző évben indult tévé.

És először még a rádió is, ugyanis ez akkoriban még egy vállalat volt (MRTV), a Rádió csak 1974-ben költözött ki innen. Az épületen a tévé számára számos átalakítást végeztek el: szinteket vágtak be, stúdiókat, műszaki helyiségeket helyeztek itt el. A beavatkozások nagyjából le is tojták az épület művészeti értékeit, építészeti léptékeit - pusztító átépítés volt ez a legrosszabb fajtából. Ennek dacára az MTV sosem tudta igazán "belakni" az épületet, végig fennmaradt az az érzés, hogy a tévé ebbe az épületbe nem való. Innen nézve már racionális döntés volt a kiköltözés. A Szabadság téri épületet 2001 óta már csak bérli az MTV. 2007. szeptember 19-én történt a tévé székház ostroma, akkor 18 millió forintosra becsült kár keletkezett az épületben. Azóta az átköltözés már meg is kezdődött.

Az épület megújulásának kulcsa egy New York-i építésziroda, a Beyer Blinder Belle lesz. A kevés megmaradt belső értéket, elsősorban a bejárati csarnokot és a központi termet igyekeznek majd helyreállítani. Az alsóbb szinteken üzletek és vendéglátóhelyek épülnek, feljebb irodák és kereskedelmi funkciók kapnak helyet.

Hozzászóláshoz katt a bejegyzés címére, a többi cikkhez katt a fenti fejlécre.

Források:
http://www.mtvzrt.hu/?id=196447
http://index.hu/kultur/media/mtv3194/
http://www.ingatlanmagazin.com/1712/Meg_2_evig_ostromolhato_a_Szabadsag_teri_MTV_szekhaz
http://index.hu/kultur/media/mtv0312/
http://www.vendegvaro.hu/
http://www.obuda.hu/hir/429/Bekoltozott_az_MTV_a_keruletbe/
http://hg.hu/cikk/epiteszet/5944-a-nagy-lepes-uj-teveszekhaz-obudan
http://hg.hu/blog/5867-new-york-i-iroda-formalja-at-a-szabadsag-teri-teveszekhazat
 

Budapesten egyre-másra alakulnak a városi sétákat szervező és bonyolító kisebb-nagyobb csoportok. A Kortárs Építészeti Központ egyik projektje a Városi séták - szerveztek már látogatást a 4-es metró állomásaira, a Kelenföldi hőerőműbe, és a Kőbányai pincerendszerbe is -, aztán van a Beyond Budapest, akik a VIII. kerület csodáit járják be. És 2008 nyara óta van egy UniqueBudapestünk is. Interjú a UniqueBudapest egyik tagjával, Szabó Erikával.

-Hogy jött létre a UniqueBudapest?

-Alapvetően egy 10 éves PR cég vagyunk, és a tulajdonos ötlete volt, hogy Budapesten is kellene olyan sétákat szervezni, ami más városokban már jól működik. Van már hasonló Edinborough-ban, Párizsban, és még egy sor városban, és Budapesten is szerette volna ezt meghonosítani.

-Kik segítettek a szervezésben?

-Szociológusok, a Rabbiképző vezetője, történészek stb. ültek össze, hogy összeadják, hogy ki mit szeretne, mik a be nem mutatott érdekességek. Ebből tisztult le aztán a jelenlegi 7 túra, plusz az éjszakai kajaktúra. Kihaszáltuk a kapcsolatokat - a cégnél, a saját ismeretségeinket, aztán azok ismeretségeit és így tovább.

-Az éjszakai kajaktúra hogy megy? Be lehet jönni a városba így?

-Észak-Budáról indul, a Zöld pardon közelében lehet kiszállni. Tengeri kajakokat használunk, ezek jobban bírják a hullámzást, úgyhogy az amatőrök is biztonságban vannak. Utána pedig van egy kis "after-party" a parton.

-Ki a célközönség?

-Alapvetően külföldi turistáknak lett kitalálva, de aztán ahogy ment a dolog híre, meglepően sok magyar érdeklődő is jött. Ma már kábé fele-fele a magyarok és a külföldiek aránya. A retro túrát is elsősorban retró-rajongó fiataloknak találtuk ki, aztán kiderült, hogy az idősebb generáció is nagyon érdeklődő. Jönnek nosztalgiázni - sőt, volt aki ajándékba adta a párjának a sétát. Közben mesélik, hogy hogy is volt az anno, mire emlékeznek, mi volt akkor másmilyen. Sok a "study túra", azaz újságírók vezetése - Kanadából, New Yorkból. Útibeszámolókat írnak, útikönyveket szerveznek. Egy New York-i újságíró hölgy például a pesti luxusról írt, ő az Andrássy úti palotákat nézte végig. A legnépszerűbbek a paloták, a szecesszió és a retro túra. A kajak túra pedig egyedi, bár egyelőre ez még a téli időszak miatt nem futott fel. De sok az érdeklődő.

-Mikor indult a programsorozat?

-Júniusban indultunk, de szeptemberre futott fel igazán az üzlet, csak aztán jött a tél, amikor nem annyira jó a szabadban sétálni. Úgyhogy majd idén tavasztól futhat fel igazán a dolog.

-Kivel tartotok kapcsolatot? Hogy találnak rátok?

-Elsősorban a turisztikai hálózatokon keresztül. Kapcsolatot tartunk utazási irodákkal, valamint a Budapesti Turisztikai Kht.-val és a Magyar Turisztikai Zrt.-vel is. Ők sok külföldi ügyfelet hoznak, mert a külföldről érkezőkkel ők lépnek először kapcsolatba.

-Mekkora a csapat?

-3-an vagyunk az irodában, plusz mögöttünk van a szakmai csapat, és van 8 idegenvezetőnk, akik a sétákat lebonyolítják. Ők többnyire pályakezdő fiatalok, akik nem "törtek be" a standard Hősök tere - Budai Vár - gulaschsuppe típusú vezetésekbe - lelkesebbek, rugalmasabbak az idősebb generációknál.

-Tudtok a hasonló szervezetekről?

-Persze, ismerjük a Beyond Budapestet is, de nem érezzük őket konkurenciának. Más a tematikájuk, és Budapest van olyan nagy város, és kínál annyi témát, hogy bőven elférjünk mind a piacon.

-És a jövő?

-2009-ben már nem a PR cég keretein belül, hanem önállóan üzemel a UniqueBudapest. Nagyobb szervezetet nem szeretnénk, idén a séták bevezetése van napirenden. Persze van rengeteg ötlet további sétákra is, úgyhogy a fejlődés lehetősége adott - tele vagyunk ötletekkel!

A UniqueBudapest honlapja: http://www.uniquebudapest.com/
 

Most pedig néhány korabeli dokumentum, amihez a kutatás során jutottam hozzá. Először is a tervezett költségvetés - mai szemmel nézve röhejesen kicsi számokkal. Persze, ha azt is hozzáteszem, hogy a csempéket hibásan rakták fel... Kezdjük az alkotás szellemi atyjának, Joao Vieira portugál festőművésznek a gondolataival!

A budapesti metro Deák téri állomásának falán elhelyezendő két csempefal tervei
Szülőföld, nyelv
Amit a magyar kultúráról tudok, azt egy 1994-es budapesti látogatásomnak, illetve egy portugál költővel, Dr. Ernesto Rodriguessel kötött barátságomnak köszönhetem, aki néhány évig portugálul adott elő Budapesten, s akinek átfogó ismeretei vannak a magyar költészetről.
A portugál és magyar költők nemzete. Erre a tényre alapozva készítettem terveimet. Egy ABC-t terveztem, melynek betűit csempékre festenénk, harmonikus formai és színelrendezésben.
Ezt az anyagot felhasználva két expresszív táblaképet alakítottam ki, amelyeket a mellékelt minták szerint helyeznénk el.
Az egyik fel három magyar költő, Petőfi Sándor, Ady Endre és József Attila portugálra fordított verseit mutatná be.
A másik falon három portugál költő: Camoes, Césário és Pessoa (a szövegeket ld. a mellékletben) verseinek magyar fordítását helyeznénk el.
A célom az volt, hogy miközben a csempéket böngészik, a szemlélők akaratlanul is költeményeket olvassanak, vagy kibetűzve a verseket megértsék a festményt.
A hatás szavak képének létrejötte lesz a nézőben.
Joao Vieira
1994. december

KÖLTSÉGVETÉS
Joao Vieira táblaképeinek kihelyezésére az észak-déli metróvonal Deák téri állomásperonjain
1. Kőburkolat bontás
Rezsi óradíj: 650 Ft/óra
Normaidő: 2 óra/nm
Mennyiség: 83 nm
2,0 x 650 x 83 = 108 000 Ft
2. Csempe felrakás ágyazóhabarcsba
Rezsi óradíj: 650 Ft/óra
Normaidő: 2,9 óra/nm
Mennyiség: 83 nm
2,9 x 650 x 83 = 156 000 Ft
3. Ágyazóhabarcs
Anyagár: 300 Ft/nm
Mennyiség: 83 nm
400 x 83 = 25 000 Ft
Anyag+díj összesen: 289 000 Ft
(1995. május 10)

Idézet a Budapest Galéria szakvéleményéből, írta Szőllőssy Ágnes:
"Mind a művészi gondolat, mind a megvalósítás igen érdekes és figyelemreméltó, mencsak barátságtalan gesztus, de veszteség lenne a művet nem elfogadni. Az archizáló stilizált egyéni kalligráfia bizonyára a "kibetűzés", a dekoratív falburkolat értelmezésének igényét kelti fel a szemlélőben. Erre azonban a tervezett helyszínen a nagy forgalom és szűk közlekedőterek miatt nem lesz módja. A jelenlegi - vizuális hatását iletően - semleges falborítás itt az egyetlen jó megoldás, amely nem köti le az utazók figyelmét, nem zavar bele a meglévő információs rendszerbe és nem veszélyezteti a közlekedés biztonságát. Meggyőződésünk, hogy a műben megvalósuló gondolat ezen a helyszínen nem jut el a magyar közönséghez, és az egyébként igen eredeti műalkotás nyugtalanító látvánnyá, puszta dekorációvá silányul.
Ha a Budapesti Közlekedési Vállalat a magyar és a portugál kultúra közvetítésével valóban missziót kíván betölteni, javasoljuk, hogy olyan helyszínt válasszon, ahol a mű nagyobb felületei egységükben láthatók és elemeinek összefüggései felfedezhetők.
(28/2/95)

A Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága elnökének határozati javaslata a Budapest Galéria véleményezése alapján
"A Kulturális Bizottság a Budapest Galéria szakvéleménye alapján nem támogatja a táblaképeknek a javasolt helyszínen való elhelyezését. Javasolja a Budapesti Közlekedési Válllalatnak, hogy olyan helyszínt válasszon, ahol a mű nagyobb felületi egységben látható és elemeinek összefüggései felfedezhetők."
Vég Gábor
Elnök
1995. június 20.

Mint tudjuk, a csempék végül mégis a Deák térre kerültek. 1996 augusztus 19-én avatták fel az alkotást. A BKV azért nem változtatott, mert J. Vieira a Deák téri állomásra, a helyhez szabottan készítette el a csempesorokat, így egy új állomásnál gyakorlatilag kezdhettek volna mindent előlről. 

Update: a BKV két hét alatt reagált. Több osztályon utánanéztek a kérdésnek. Végül január 26-án válaszoltak a 13-án elküldött levelemre - igaz, korábban már volt a sajtóosztálytól egy telefon, hogy ők nem találtak semmit. Végül a Gépészeti- és alagút-fenntartási szakszolgálat illetékeseitől megjöttek a versek - igaz, mindegyik vers csak azon a nyelven, amelyiken a csempéken is szerepel. Nekik nyilván ez volt a fontos, hiszen ez kellett a felrakáshoz. Ezúton is köszönöm a segítségüket!

Egy kommentből kiderült, hogy van még két kistestvér: a lisszaboni Parque állomás, és a Párizsi Concorde állomás. Furcsa, de a Brüsszelben, a Parvis de Saint-Gilles állomáson található csempékkel együtt 3 olyan állomás van, ahol betűcsempéken az Emberi Jogok Nyilatkozatával foglalkoznak.

A másik oldalon magyar versek portugál átiratai, műfordításai szerepelnek, hasonlóan csonkán és rejtélyesen, mint az első oldalon. Az első tábla itt egy kicsit kivételt képez: ezen Petőfi egyik verse teljes egészében, egy másik erősen töredékesen szerepel. Az első vers az egyetlen, ami teljes terjedelmében szerepel:

PETŐFI SÁNDOR: SZABADSÁG, SZERELEM

SZABADSÁG, SZERELEM!

E KETTŐ KELL NEKEM.

SZERELMEMÉRT FÖLÁLDOZOM

AZ ÉLETET,

SZABADSÁGÉRT FÖLÁLDOZOM

SZERELMEMET.

SÁNDOR PETŐFI: LIBERDADE, AMOR

AMOR E LIBERDADE!

AMBOS ME PELA LIBERDADE SACRIFICO

O MEU AMOR.

Ezután egy másik verse kezdődik el ugyanezen a táblán: A nép nevében.

PETŐFI SÁNDOR: A NÉP NEVÉBEN

MÉG KÉR A NÉP, MOST ADJATOK NEKI!

VAGY NEM TUDJÁTOK, MILY SZÖRNYŰ A NÉP,

HA FÖLKEL ÉS NEM KÉR, DE VESZ, RAGAD?

NEM HALLOTTÁTOK DÓZSA GYÖRGY HIRÉT?

IZZÓ VASTRÓNON ŐT ELÉGETTÉTEK,

DE SZELLEMÉT A TŰZ NEM ÉGETÉ MEG,

MERT AZ MAGA TŰZ; ÚGY VIGYÁZZATOK:

ISMÉT PUSZTÍTHAT E LÁNG RAJTATOK!

SÁNDOR PETŐFI: EM NOME DO POVO

O POVO AINDA PEDE, DAI LHE AGORA!

SABEIS COMO É TERRIVEL QUANDO SE REVOLTA.

QUANDO EM VEZ DE PEDIR AGARRA E ARREBATA?

NAO OUVISTEIS FALAR O GYÖRGY DÓZSA?

FOI SENTADO POR VÓS NUM TRONO DE FERRO EM BRASA,

MAS NÃO QUEIMOU O SEU ESPÍRITO ESSE FOGO

POIS ERA O PRÓPRIO FOGO. CUIDADO,

AQUELAS LINGUAS PODEM DEVORAR-VOS!

(...)

(FORD.: YVETTE K. CENTENO)

A középső, székek feletti hosszú szakasz itt is három részből áll. A legelső dupla trükkös: nem csak a sortörések nincsenek jelezve, hanem a vers itt nem is itt kezdődik, hanem az utolsó táblán, és itt csak folytatódik! A vers: József Attila: A Dunánál c. verse, a teljes szöveget majd lejjebb megtalálod. Most menjünk tovább!

A nyolcadik vers költőjét is könnyű kitalálni, a nagyobb betűmérettel (4 csempéssel) szedett ADY / YDA betétnek köszönhetően. Ez a verse kevésbé ismert:

ADY ENDRE: ELILLANT ÉVEK SZŐLŐHEGYÉN

TORT ÜLÖK AZ ELILLANT ÉVEK

SZŐLŐHEGYÉN S VIDÁMAN BUGGYAN

TORKOMON A SZÜRETI ÉNEK.

ÓNOS, CSAPÓ ESŐBEN ÁZOM

S VÖRÖS-KÉK SZŐLŐLEVELEKKEL

HAJLÓ FEJEM MEGKORONÁZOM.

NÉZEM A TÉPETT VENYIGÉKET,

HAJTOGATOM RÉSZEG KORSÓMAT

S LASSAN, GŐGGEL MAGASRA LÉPEK.

A CSÚCSON MAJD TALÁN MEGÁLLOK.

FÖLDHÖZ VÁGOM A BOROS-KORSÓT

S VIDÁM JÓÉJSZAKÁT KIVÁNOK.

ENDRE ADY: NA VINHA DOS ANOS FANADOS

FESTEJO NA VINHA DOS ANOS

FANADOS E, EM MINHA GARGANTA,

BROTA O CANTO VINDIMO, UFANO.

A CHUVA DE ESTANHO ME ADENSA;

COM PAMPANOS VERMELHO-AZUIS

CINJO MINHA CABEÇA PENSA.

CONTEMPLO TRAPOS, DE SARMENTO,

ENVERGO MINHA JARRA TONTA

E SIGO ACIMA, ALTIVO E LENTO

TALVEZ PARE NO CIMO, LAN ÇO

AO CH ÃO MINHA JARRA DE VINHO,

DESEJO A TODOS BOM DESCANSO.

(FORD.: ÉGITO GONÇALVES)

Utána pedig Petőfi verse következik a következő adag csempén.

PETŐFI SÁNDOR: AZ ÁLOM

AZ ÁLOM

A TERMÉSZETNEK LEGSZEBB ADOMÁNYA.

MEGNYÍLIK EKKOR VÁGYINK TARTOMÁNYA.

MIT NEM LELÜNK MEG ÉBREN A VILÁGON.

ÁLMÁBAN A SZEGÉNY

NEM FÁZIK ÉS NEM ÉHEZIK,

BIBOR RUHÁBA ÖLTÖZIK,

S JÁR SZÉP SZOBÁK LÁGY SZŐNYEGÉN.

ÁLMÁBAN A KIRÁLY

NEM BÜNTET, NEM KEGYELMEZ, NEM BIRÁL...

NYUGALMAT ÉLVEZ.

ÁLMÁBAN AZ IFJU ELMEGY KEDVESÉHEZ,

KIÉRT EPESZTI TILTOTT SZERELEM,

S OTT OLVAD ÉGŐ KEBELÉN. -

ÁLMAMBAN ÉN

RABNEMZETEK BILINCSÉT TÖRDELEM!

SZALKSZENTMÁRTON, 1846. MÁRCIUS 10. ELŐTT

PETŐFI SÁNDOR: O SONHO

O SONHO

É O DOM MAIS BELO DA NATUREZA.

ABRE O PAÍS DOS DESEJOS

PARA ENCONTRARMOS NELE

TUDO O QUE FALTA Á NOSSA VIDA.

EM SONHOS

O POBRE N ÃO PASSA FOME NEM FRIO.

ANDA VESTIDO DE PÚRPURA

SOBRE A MOLE ALCATIFA DE BELAS SALAS.

EM SONHOS.

O REI NÃO JULGA, NÃO CASTIGA, NÃO CONCEDE PERDÃO...

SABOREIA A CALMA.

EM SONHOS O ADOLESCENTE ENCONTRA A SUA AMADA

POR QUEM SOFRE DE UM AMOR PROIBIDO

QUE LHE ARDE NO PEITO E O CONSOME.

EU, NOS MEUS SONHOS,

ROMPO AS CADEIAS DOS POVOS ESCRAVIZADOS!

(FORD.: YVETTE K. CENTENO)

Az utolsó vers pedig a már említett A Dunánál - csak a vers furcsa módon itt, az utolsó táblán kezdődik, és középen folytatódik, ráadásul pont az összeköttetést jelentő szónál még egy hiba is van (egy E betű helyett egy kagylóforma díszcsempe szerepel, betű nélkül). Itt egy kicsit megakadtunk a műfordításnál - ugyanis nagyon úgy tűnik, mintha Hárs fordítása lenne ez is, de versenként 2-3 sor nem stimmel. A többi sor viszont pontosan stimmel. Talán a műfordító valamikor átdolgozta a saját fordítását? Nem tudom. Itt most a vers három nagy szakaszából az elsőt közlöm. A cessou szónál ugrunk a jobb oldali tábláról a középső tábla bal felső sarkába - ezt a szót jelöltem kékkel.

JÓZSEF ATTILA: A DUNÁNÁL

A RAKODÓPART ALSÓ KÖVÉN ÜLTEM,

NÉZTEM, HOGY ÚSZIK EL A DINNYEHÉJ.

ALIG HALLOTTAM, SORSOMBA MERÜLTEN,

HOGY FECSEG A FELSZÍN, HALLGAT A MÉLY.

MINTHA SZÍVEMBŐL FOLYT VOLNA TOVA,

ZAVAROS, BÖLCS, ÉS NAGY VOLT A DUNA.

MINT AZ IZMOK, HA DOLGOZIK AZ EMBER,

RESZEL, KALAPÁL, VÁLYOGOT VET, ÁS,

ÚGY PATTANT, ÚGY FESZÜLT, ÚGY ERNYEDETT EL

MINDEN HULLÁM ÉS MINDEN MOZDULÁS.

S MINT ÉDESANYÁM, RINGATOTT, MESÉLT

S MOSTA A VÁROS MINDEN SZENNYESÉT.

ÉS ELKEZDETT AZ ESŐ CSEPERÉSZNI,

DE MINTHA MINDEGY VOLNA, EL IS ÁLLT.

ÉS MÉGIS, MINT AKI BARLANGBÓL NÉZI

A HOSSZÚ ESŐT - NÉZTEM A HATÁRT:

EGYKEDVŰ, ÖRÖK ESŐ MÓDRA HULLT,

SZÍNTELENÜL, MI TARKA VOLT, A MÚLT.

A DUNA CSAK FOLYT. ÉS MINT A TERMÉKENY,

MÁSRA GONDOLÓ ANYÁNAK ÖLÉN

A KISGYERMEK, ÚGY JÁTSZADOZTAK SZÉPEN

ÉS NEVETGÉLTEK A HABOK FELÉM.

AZ IDŐ ÁRJÁN ÚGY REMEGTEK ŐK,

MINT SÍRKÖVES, DÜLÖNGŐ TEMETŐK.

JÓZSEF ATTILA: NO DANÚBIO

SENTADO NA MAIS ALTA PEDRA DO MOLHE

VIA FLUTUAR AS CASCAS DE MELANCIA.

PENSANDO NO DESTINO, MAL NOTAVA

COMO AS ONDAS SUSSURRAM E O FUNDO

SILENCIA. COMO SE MIM SAÍSSE,

SÁBIO ERA O DANÚBIO, CONFUSO E GRANDE.

A ONDA, COMO OS MÚSCULOS HUMANOS

QUE LIMAM, CAVAM, CIMANTAM, MARTELAM,

MOVIA-SE, SALTAVA E AMORTECIA,

RODOPIAVA LIVREMENTE. EMBALAVA-ME

COMO MINHA MÃE, CONTANDO HISTÓRIAS

E LAVANDO TODA A ROUPA DA CIDADE.

A CHUVA COMEÇOU A CAIR, DEPOIS CESSOU

DE UM MOMENTO PARA OUTRO, INDIFERENTE.

E EU, COMO QUEM OLHA DE UMA GRUTA,

A CHUVA INFINDÁVEL OLHAVA O HORIZONTE

CAINDO SEM TRÉGUAS, INSENSÍVEL,

ESCURECIA O PASSADO, ANTES MULTICOR.

MIRAVA A REGIÃO SOB A CHUVA INFINDÁVEL

QUE A FUSTIGAVA E QUE, INSENSÍVEL,

ESCURECIA O PASSADO, ANTES MULTICOR.

O DANÚBIO CORRIA. COMO UMA CRIANÇA

NO SEIO FECUNDO DE MÃE PENSATIVA

AS ONDAS BRINCAVAM E, ALEGRES,

PARECIAM ÁS VEZES RIR PARA MIM,

NO DECURSO DO TEMPO, TR ÊMULAS

COMO O RUIR DE PEDRAS TUMULARES.

(FORD.: ÉGITO CONCALVES)

(FORD.: ERNESTO JOSÉ RODRIGUES)

József Attila, 1936-ban, május vége felé írhatta ezt a verset, és a Szép Szónak "Mai magyarok, régi magyarokról" című júniusi különszámában jelent meg.

Végül a betűcsempék keletkezéstörténetét is elmesélem, ahogy az megírva található a Népszabadság Budapest mellékletének 1995. június 27-iki, keddi számában, a III. oldalon. A BKV egy küldöttsége az Európai Kulturális Hónap keretében Lisszabonban járt, ami Budapest egyik testvérvárosa. Ott persze felvették a kapcsolatot a helyi tömegközlekedési vállalat vezetőivel, és a tárgyalások végén kaptak egy ajánlatot, hogy a lisszaboni vállalat Budapestnek ajándékozná a portugál festő egyik művét. (A cikk szintén 3-3 versről beszél, ez, mint láttuk, téves.) João Vieira hamarosan Magyarországra látogatott, végigjárta a metró állomásait, s úgy találta, hogy mozaikja elhelyezésére az észak-déli metró Deák tér állomásának középső falai lennének a legalkalmasabbak. A terv ezután a főváros illetékes bizottsága elé került, akik kikérték a Budapest Galéria véleményét. Szőllőssy Ágnes művészettörténész úgy vélte, hogy a gesztus nemes, de az elhelyezés nem szerencsés, mivel a betűzgetéshez, a rejtvényfejtéshez hosszan kellene elidőzni a feliratok előtt, erre azonban az állomás szűk és forgalmas terében az utasnak nem lesz lehetősége. Ezért más helyszín felkutatását javasolta. A BKV viszont azzal érvelt a már korábban megbeszélt helyszín mellett, hogy új hely esetén újra ide kellene utaztatni a művészt, a csempék ugyanis az adott helynek megfelelő formában és méretezéssel készülnek. Mint tudjuk, a végleges helyszín a Deák tér maradt. A csempéket Lisszabonban égették ki, a BKV-ra csak a felszerelés feladata maradt. Egy portugál honlapon megrendelhető a csempékről szóló 28 oldalas füzet, a BKV viszont legjobb tudomásom szerint semmit nem adott ki ez ügyben a mai napig.

A csempéknek van egy "testvére" is. Ez Brüsszelben, a Parvis de Saint-Gilles állomáson látható (Premetro vonal):

Az alkotást Francoise Schein készítette, és a csempéken a cikkcakkozó vonal nem a tőzsdére utal, hanem Európa országainak határvonalainak kiterített változata. A betűcsempéken pedig az Emberi Jogok Nyilatkozatának teljes szövege olvasható. A lisszaboni metró díszítményeinél egy kis magyar kapcsolat is van: a Rato állomás falán a magyar származású Szenes Árpád alkotása látható: festményét Manuel Cargaleiro ültette át falicsempékre.

Nekiálltam megfejteni a Deák téri betűcsempék titkát. Már sokszor elhaladtam előtte, amikor a 3-as vonalon utaztam, néha egy-egy szavát ki is bogarásztam, de aztán nagy kutatás lett, mire rájöttem, hogy pontosan mi és hogy is van ott. Most a megfejtés és annak története következik, két részben! Először a neten kezdtem el kutakodni. Egy cikk kommentjében, majd egy fórumban is rábukkantam ennyi szövegre:

"A Deák téri állomáson 1996-ban avatták fel a Lisszabon (Budapest testvérvárosa) által ajándékozott betűs mozaikot. A csempés fal João Vieira lisszaboni képzőművész alkotása. A trükkje, hogy három magyar versrészlet van fenn portugálul, és három portugál versrészlet magyarul. Persze tudni kell sorba olvasni a betűket! Pl.
No Danúbio
Sentado na mais alta pedra do molhe
Via flutuar as cascas de melancia.
azaz: A Dunánál.
A rakodópart alsó kövén ültem,
Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Amor e liberdade
Ambos me são precisos
(azaz: Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem)
Pela liberdade sacrifico o meu amor
(A szabadságért feláldozom szerelmemet.)
És egy portugál magyarul: Luis de Camões: Hibáim, balsors, lobogó szerelmem
Hibáim, balsors, lobogó szerelmem / esküdtek az elvesztésemre össze / feleslegesen tett sors, hiba tönkre, / mert elég volt Ámort magát viselnem."
No, ezen már el lehetett indulni. Magyar versek portugálul, portugál versek magyarul, testvériség és művészet, ó!

Először is elmentem a helyszínre, és végigfotóztam a két oldalt. Aztán egy xls fájlba szépen bepötyögtem az összes betűt egy szép nagy négyzetrácsba. A magyar nyelvű szövegeket így sikerült is kibogoznom. Ez egyben arra is rádöbbentett, hogy nem három, hanem öt szövegrészlet van fent a falakon! Közben egy alkalommal valaki azt is megmutatta, hogy a csempesor szélén egy kis réztábla is található, az alábbi szöveggel:

Joao Vieira (szül. 1934)
Portugál festő munkája, készült
A Fábrica Cerámica Viúva Lamego-ban
(Csempegyár), Lisszabonban.
A Metropolitano de Lisboa
(Lisszaboni Metró) ajándéka
a Budapesti Közlekedési
Részvénytársaságnak
Felavatva 1996 augusztus 19-én,
A magyar államalapítás
1100. évfordulója
alkalmából

Sőt, még meg is pucoltuk egy kicsit a táblát, amíg egy marcona békávés oda nem jött, és vörös fejjel el nem kezdett velünk - teljesen alaptalanul - ordibálni. Nem pöröltünk, inkább elpucoltunk :-( No, de vissza a versekhez!

Közben az Index metrós fórumán is érdeklődtem, meg az Urbanlegends egyik cikkjének kommentjei között is megtaláltam a fenti sorokat. Utóbbin keresztül rátaláltam valakire, aki velem ellentétben tud portugálul! Az illetőt Gyuricza Gábornak hívják, Brazíliában született magyar származású vállalkozó, aki azért alapította 12 éve a www.legatum.hu céget, hogy brazil csúcsminőségű termékekkel - strandpapucsokkal, bikinikkel - ismertesse meg a hazai közönséget. Ezúton is nagyon köszönöm a megfejtésben nyújtott nagy segítségét!

A versek kutatása során sok órát töltöttem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményében, az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, és még a Budapest Galéria irodáját is megjártam. Kiderült, hogy összesen 10 vers van, és hatot sikerült is összeszedni irodalmi könyvekből, internetről. Négy vers viszont teljesen megfogott. Még az Index metrós fórumán sem kaptam választ, pedig ott aztán van sok szaki! Már ott voltam, hogy akkor jöhet a Várban a Széchenyi Könyvtár, amikor megjött a megoldás. Postán. Gábor kapta Portugáliából. A lisszaboni metróvállalat, a Metropolitano de Lisboa adta ki 1996-ban a füzetet, és ebben részletes leírás van az egész projektről. Az összes vers benne van. 2009. január 15.-én tehát összeállt végre a teljes kép!

Most akkor kezdjük a "portugál versek magyarul" oldallal. Van balra egy különálló tábla, aztán a széksor felett egy hosszú rész, majd a jobb oldalon megint egy különálló tábla. A baloldali táblán Pessoa/Álvaro de Campos: Opiárium c. verséből van egy részlet. A vers igen hosszú, itt csak az első 4 versszakot közlöm. A teljes vers itt olvasható. A csempéken a feketével jelzett szöveg van fent, a kék már nem. A vers egyszer csak megszakad, ott, ahol a csempék véget érnek. Itt egyben az is megfigyelhető, hogy a csempéket bizony helyenként rosszul rakták fel!!! Az "idegcsomóim" szó például egyáltalán nem stimmel.

PESSOA (ÁLVARO DE CAMPOS): OPIÁRIUM

(OPIÁRIO)

A LELKEMET NEM ÓPIUM SEBEZTE,

AZ ÉLETTŐL SÁPADOZTAM, DARVADOZTAM,

DE VIGASZOM RÉMLETT AZ ÓPIUMBAN,

KELET KELETJE CSÁBÍTOTT KELETRE.

MEGÖL, TUDOM, E FEDÉLZETI ÉLET

FEJEMBEN LÁZAS NAPOK KERGETŐZNEK.

EZERSZER JOBB, HA BETEGSÉG GYÖTÖR MEG.

AZ ALKALMAZKODÁSHOZ ÉN NEM ÉRTEK.

AZ ELLENTMONDÁSOS, ROSSZ CSILLAG-ÁLLÁS

ARANY SEBEKKEL UTAMAT KISZABJA.

ÖNÉRZETEM LECSÚSZIK A HABOKBA,

IDEGCSOMÓIM HULLÁMOK CIBÁLJÁK.

A KÉPZELET TORZ LENDÍTŐKERÉKKEL

A KATASZTRÓFÁT MŰKÖDÉSBE HOZZA,

EGY KERTBEN RÁLELEK A VÉRPADOKRA,

SZÁRUKAT VESZTETT VIRÁGOK KÍSÉRNEK.

(...)

PESSOA / ÁLVARO DE CAMPOS: OPIÁRIO

É ANTES DO ÓPIO QUE A MINH'ALMA É DOENTE.

SENTIR A VIDA CONVALESCE E ESTIOLA

E EU VOU BUSCAR AO ÓPIO QUE CONSOLA

UM ORIENTE AO ORIENTE DO ORIENTE.

ESTA VIDA DE BORDO HÁ-DE MATAR-ME.

SÃO DIAS SÓ DE FEBRE NA CABEÇA

E, POR MAIS QUE PROCURE ATÉ QUE ADOEÇA,

JÁ NÃO ENCONTRO A MOLA PRA ADAPTAR-ME.

EM PARADOXO E INCOMPETÊNCIA ASTRAL

EU VIVO A VINCOS DE OURO A MINHA VIDA,

ONDA ONDE O PUNDONOR É UMA DESCIDA

E OS PRÓPRIOS GOZOS GÂNGLIOS DO MEU MAL.

É POR UM MECANISMO DE DESASTRES,

UMA ENGRENAGEM COM VOLANTES FALSOS,

QUE PASSO ENTRE VISÕES DE CADAFALSOS

NUM JARDIM ONDE HÁ FLORES NO AR, SEM HASTES.

(...)

Álvaro de Campos alakja különleges helyet foglal el a pessoa-i életműben. Egyike a költő teremtett, heteronim költőfiguráinak. Pessoa feljegyzéseiből tudjuk, hogy saját létezését mindig fiktívnek képzelte, és magánál sokkal valóságosabbnak tekintette a különböző irodalmi figurákat. Költészetét ugyanazok a visszatérő témák uralják: hazafias témák, az érzékelés határain túli világ, a tudatos lét gyötrelme, és az ebből következő tudattalanság iránti vágyakozás, valamint a versalkotás folyamata. Opiárium című versét 1914 márciusára datálta. Ehhez a vershez kapcsolódik egy városi legenda is:

"Egyébként egyszer valakitől, vidéki embertől azt hallottam, valami "ópiumos" vers van azokon a csempéken. Így mondta. Haragudtam is, hogy ilyen kusza betűkkel írják, hogy ne lehessen elolvasni, csak a tudatalattiban hasson. Ezek szerint nem igaz, csak így terjednek a városi legendák. :) "

(Forrás)

Ezt a butaságot remélem, hogy egyszer s mindenkorra sikerült cáfolnom.

A középső részen 3 versrészlet van, de a sortörést semmi nem jelöli, azt a megfejtéskor kellett kitalálni. Az első versrészlet Camões verséből való:

LUÍS DE CAMÕES: MIT AKARTOK, ÖRÖK VÁGYAKOZÁSOK?

MIT AKARTOK, ÖRÖK VÁGYAKOZÁSOK?

MILY REMÉNYEKKEL ÁLLTOK MÉG ELŐ?
NEM TÉR VISSZA A TOVASZÁLLT IDŐ,
S HA VISSZATÉR IS, VONÁSAI MÁSOK.

JÓL TESZITEK, ÉVEK, HOGY TOVASZÁLLTOK,

MERT BÁR MINDŐTÖK KÖNNYE RÖPPENŐ,
HAJLAMOTOK NEM MINDIG EGYEZŐ,
S AZ ÓHAJ NEM ISMER EGYFORMASÁGOT.

MI KEDVES VOLT, MÁS BENNE MÁR A LÉNYEG;

MERT A NAPOK MÚLÁSA LETÖRÖLTE

A RÁTAPADT ELSŐ GYÖNYÖRŰSÉGET.

REMÉNYT NEKEM TOVÁBBI ÖRÖMÖKRE

NEM HAGY A MEGLÓDULT IDŐ S A VÉGZET,

A BOLDOGSÁG E KÉT KERÉKKÖTŐJE.

(HÁRS ERNŐ FORDÍTÁSA)

LUÍS DE CAMÕES: QUE ME QUEREIS, PERPÉTUAS SAUDADES

QUE ME QUEREIS, PERPÉTUAS SAUDADES?

COM QUE ESPERANÇA, AINDA ME ENGANAIS?

QUE O TEMPO QUE SE VAI NÃO TORNA MAIS

E, SE TORNA, NÃO TORNAM AS IDADES.

RAZÃO É JÁ, Ó ANOS, QUE VOS VADES,

PORQUE ESTES TÃO LIGEIROS QUE PASSAIS,

NEM TODOS PERA UM GOSTO SÃO IGUAIS,

NEM SEMPRE SÃO CONFORMES AS VONTADES.

AQUILO A QUE JÁ QUIS É TÃO MUDADO

QUE QUASE É OUTRA COUSA; PORQUE OS DIAS

TÊM O PRIMEIRO GOSTO JÁ DANADO.

ESPERANÇAS DE NOVAS ALEGRIAS

NÃO MAS DEIXA A FORTUNA E O TEMPO ERRADO,

QUE DO CONTENTAMENTO SÃO ESPIAS.

Camões (1524-1580) a portugál irodalom egyik legjelentősebb költője. Kevés személyes adatot ismerünk róla, ám hátrahagyott munkássága bőséges: verseket, a Luziádák c. hőskölteményt és számos színdarabot is írt. Magyarországon a romantika fedezte fel költészetét: 1865-ben jelent meg először a Luziádák. Érdekesség, hogy a költő tévesen úgy tudta, hogy az első portugál király magyar származású, ez a műben szerepel is (Luziádák III. ének, 25, 28, verszak). Versei azonban csak 1992-ben és 1993-ban kerültek magyar fordításban is kiadásra. A költő, bár a királyi udvarba is bejáratos volt, gyakran száműzetett is onnan. Talán ezért is járta meg Indiát 1553-ban. Mozambikban ellopják tőle Parnasso c. versgyűjteményét - ez a mai napig megnehezíti a versek hiteles azonosítását. 1569-ben tért vissza Lisszabonba, ahol 72-ben sikerült is kiadatnia élete fő művét, A Luziadák címmel. A király mindössze szerény havi juttatásban részesíti, szegényen halt meg 1580-ban.

CESÁRIO VERDE: BEZÁRT ÉJ

EMLÉKSZEL-E MONDD AZ ELMÚLT SZOMBATRA:

LÉPÉSEINK LASSÚ KOPPANÁSAI,

FÖLÖTTÜNK A MERENGŐ GÁZ SÁRGA LÁNGJA,

S A HOLDFÉNY TEJFINOM SIMOGATÁSAI?

A SZŰK UTCÁCSKÁKRA JÓL EMLÉKSZEM ÉN,

HOL KÉZ A KÉZBEN KÓBOROLTUNK KETTEN:

A HÁZAK HOMLOKÁN OTT SÁPADT A FÉNY;

S ABLAKUKBAN SZOMSZÉDASSZONYOK FECSEGNEK.

NEM FELEJTEM MINDAZT MIRŐL MESÉLTÉL

EGY DÚSAN FARAGOTT KOMOR TEMPLOMNÁL;

SEM A CÉDRUST, MELY HÁJBÓL S HALÁLBÓL ÉL,

S BÁJOS TEMETŐKERTEK REJTEKÉN ÁLL.

ELINDULTUNK, TUDVA AZ ALKONY KÖZEL,

MÉGIS MEG-MEGÁLLVA HALADTUNK TOVÁBB; -

DE KEDVETLENSÉGEM SEM FELEJTEM EL,

S A SZAGGATOTT JELET: MINT MÚLTAK AZ ÓRÁK.

(...)

(FORD.: BERNÁT ÉVA)

CESÁRIO VERDE: NOITE FECHADA

LEMBRAS-TE TU DO SÁBADO PASSADO,

DO PASSEIO QUE DEMOS, DEVAGAR,

ENTRE UM SAUDOSO GÁS AMARELADO

E AS CARÍCIAS LEITOSAS DO LUAR?

BEM ME LEMBRO DAS ALTAS RUAZINHAS,

QUE AMBOS NÓS PERCORREMOS DE MÃOS DADAS:

ÀS JANELAS PALRAVAM AS VIZINHAS;

TINHAM LÍVIDAS LUZES AS FACHADAS.

NÃO ME ESQUEÇO DAS COUSAS QUE DISSESTE,

ANTE UM PESADO TEMPLO COM RECORTES;

E OS CEMITÉRIOS RICOS, E O CIPRESTE

QUE VIVE DE GORDURAS E DE MORTES!

NÓS SAÍRAMOS PRÓXIMO AO SOL-POSTO,

MAS SEGUÍAMOS CHEIOS DE DEMORAS;

NÃO ME ESQUECEU AINDA O MEU DESGOSTO

NEM O SINO RACHADO QUE DEU HORAS.

(...)

A teljes vers portugálul itt olvasható. Azt nem sikerült kideríteni, hogy a nagy, 4 csempés betűknél hogy lett a költő nevéből 6 betű. Césário Verde a helyes név, nem Césáro.

PESSOA: Ő, AZ AZ ARATÓMUNKÁSNŐ ÉNEKEL

Ő, AZ AZ ARATÓMUNKÁSNŐ. ÉNEKEL

SZEGÉNY, TALÁN BOLDOG IS, AZT HISZI;

ARAT, S AZ ÉNEK SZÁLL AZ ÉGBE FEL,

DERŰS ÉS NÉVTELEN ÖZVEGYSÉGGEL TELI.

ÉS HULLÁMZIK, MINT EGY MADÁR DALA

AZ ÉGEN, AMELY TISZTA, MINT A KEZDET,

S HAJLIK, AHOGY HAJLIK AZ ÉG FALA,

ÉS LÁGY FOLYAM, ÉS MEG SOHASE RESZKET.

ÖRÖM HALLGATNI ŐT, S ELSZOMORÍT,

E HANGBAN ÉLNEK A MEZŐK S A RÉTEK

S A MUNKA IS, E DAL ÚGY ELBORÍT,

ÉS MINTHA MÁS OKA IS LENNE, MINT AZ ÉLET.

Ó ÉNEKELJ, DACOLJ, HA NINCS IS OK!

AZ, AMIT ÉRZEK IS, CSAK GONDOLAT.

A SZÍVEMBEN, AHOL MOST NEM VAGYOK,

ÖNTSD SZÉT GYENGE, HULLÁMZÓ HANGODAT.

Ó HOGYHA ÚGY LEHETNÉK ÉN, HOGY TE LEGYEK!

BOLDOG TUDATLANSÁGBAN LENNI MÁS,

ÉS TUDNI ERRŐL, TUDNI. Ó EGEK!

Ó, MEZŐK! Ó, DAL! Ó, EZ A TUDÁS!

NEHÉZ, S AZ ÉLET CSAK EGY PILLANAT!

VÁLTOZTASSATOK, ÁRADVÁN BELÉM

LELKEMMÉ KÖNNYŰ ÁRNYÉKOTOKAT!

ÉS VIGYETEK, TOVÁBB, EL, MINDENT, AMI ÉN.

(KUKORELLY ENDRE)

FERNANDO PESSOA: ELA CANTA, POBRE CEIFEIRA

ELA CANTA, POBRE CEIFEIRA,

JULGANDO-SE FELIZ TALVEZ;

CANTA, E CEIFA, E A SUA VOZ, CHEIA

DE ALEGRE E ANÔNIMA VIUVEZ,

ONDULA COMO UM CANTO DE AVE

NO AR LIMPO COMO UM LIMIAR,

E HÁ CURVAS NO ENREDO SUAVE

DO SOM QUE ELA TEM A CANTAR.

OUVI-LA ALEGRA E ENTRISTECE,

NA SUA VOZ HÁ O CAMPO E A LIDA,

E CANTA COMO SE TIVESSE

MAIS RAZÕES PRA CANTAR QUE A VIDA.

AH, CANTA, CANTA SEM RAZÃO !

O QUE EM MIM SENTE 'STÁ PENSANDO.

DERRAMA NO MEU CORAÇÃO A TUA

INCERTA VOZ ONDEANDO !

AH, PODER SER TU, SENDO EU !

TER A TUA ALEGRE INCONSCIÊNCIA,

E A CONSCIÊNCIA DISSO ! Ó CÉU !

Ó CAMPO ! Ó CANÇÃO ! A CIÊNCIA

PESA TANTO E A VIDA É TÃO BREVE !

ENTRAI POR MIM DENTRO ! TORNAI

MINHA ALMA A VOSSA SOMBRA LEVE !

DEPOIS, LEVANDO-ME, PASSAI !

A Wikipedia szerint Fernando António Nogueira Pessoa (1888-1935) tanulmányait Dél–Afrikában, Durbanban, majd a Fokvárosi Egyetemen folytatta. 1905-ben hazatért Lisszabonba, hogy a portugál irodalomnak szentelje magát. A portugál „modernismo” legkiemelkedőbb egyénisége legalább nyolcvanhat álnéven és stílusban írt, valamint saját neve alatt is publikált különböző nyelveken, vélhetőleg az énkeresés sajátos formáját jelentette nála a személyiség megtöbbszörözése. Minden alteregóhoz külön életrajzot, horoszkópot és aláírást is kitalált.

LUÍS DE CAMÕES: HIBÁIM, BALSORS, LOBOGÓ SZERELMEM

HIBÁIM, BALSORS, LOGOBÓ SZERELMEM

ESKÜDTEK AZ ELVESZTÉSEMRE ÖSSZE;

FELESLEGESEN TETT SORS, HIBA TÖNKRE,

MERT ELÉG VOLT ÁMORT MAGÁT VISELNEM.

RÉG MESSZE MÁR; DE ITT A KÍNJA BENNEM

MINDENNEK MÉG, MI MÚLTAMAT GYÖTÖRTE,

S VAD KESERVEK MEGGYŐZTEK FELŐLE,

HOGY NEM ÉLHETEK SOHA ÖNFELEDTEN.

ÉVEIM SORÁN MINDIG CSAK HIBÁZTAM;

S HOGY ROSSZ REMÉNYEIMET PORBA SÚJTSA,

BŐSÉGES OKOT ADTAM RÁ A SORSNAK.

RÖVID MARADT MINDEN SZERELMI LÁZAM...

Ó, ELÉGTÉTELT SZEREZNI KI TUDNA

BOSSZÚRA VÁGYÓ ZORD GÉNIUSZOMNAK!

(HÁRS ERNŐ / MOHÁCSI ÁRPÁD FORDÍTÁSA)

LUÍS DE CAMÕES: ERROS MEUS, MÁ FORTUNA, AMOR ARDENTE

ERROS MEUS, MÁ FORTUNA, AMOR ARDENTE

EM MINHA PERDIÇÃO SE CONJURARAM;

OS ERROS E A FORTUNA SOBEJARAM,

QUE PARA MIM BASTAVA O AMOR SOMENTE.

TUDO PASSEI; MAS TENHO TÃO PRESENTE

A GRANDE DOR DAS COUSAS, QUE PASSARAM,

QUE AS MAGOADAS IRAS ME ENSINARAM

A NÃO QUERER JÁ NUNCA SER CONTENTE.

ERREI TODO O DISCURSO DE MEUS ANOS;

DE CAUSA QUE A FORTUNA CASTIGASSE

AS MINHAS MAL FUNDADAS ESPERANÇAS.

DE AMOR NÃO VI SENÃO BREVES ENGANOS.

OH! QUEM TANTO PUDESSE QUE FARTASSE

ESTE MEU DURO GÉNIO DE VINGANÇAS!

(Camões-ről lásd feljebb.)

Amit nem sikerült kideríteni, az az, hogy hogy lehet, hogy két vers helyenként kétféle verzióban is szerepel (ld. pl. a Dunánál c. József Attila versnél) - lehet, hogy a műfordító átírta a korábbi verziót? -, illetve, hogy az egyik versgyűjtemény x-et jelöli meg műfordítónak, a lisszaboni metrós füzet meg y-t. Úgyhogy még mindig lehet a témában kutatni, nyájas olvasóm!
A folytatáshoz kattints ide!

Az 1956-os forradalmat követő politkai változások a szocreált is elsodorták. A Kádár-korszakban, bár továbbra is ellenőrzött maradt az építéspolitika, enyhült "a gyeplő szorítása", a politika nyitottabbá vált a modernizáció felé. Ez a pártházak építésében is tükröződött: az erőltetett szocreál stílus helyett jobban előtérbe kerülhetett a 60-as évek modernje, illetve a tervezők szabadabban tervezhettek. A korszak pártházainak szemléje folytatódik.

XIII. kerület, Váci út
A második világháború után a befejezetlensége okán fel nem robbantott Árpád híd környéke mindkét oldalon beépítetlenül állt. A pesti oldalon az új komplexumok gyújtópontjába került a pártház épülete - a Váci út forgalmától az egykori SZOT székház hátsó síkjáig visszahúzva. Tervezője Pázmándy Margit Ybl díjas építész volt, a kivitelezést 1975-től 79-ig a Középületépítő Vállalat végezte el. Az épület előtti díszítmény Marosán László szobrász acélplasztikája - természetesen munkásmozgalmi tematikában. Pázmándy Margit (1930-95) kétszeres Ybl-díjas építészünk, további fő művei között említhető a Budai Ifjúsági Park (1960), a Hegyalja út 1. alatti OTP társasház (1970) és a Kútvölgyi úti rendelőintézet, majd kórház (1974, 1978).

A négyzetes alaprajzú épület oldalsó homlokzatát a lépcsőházak törik meg, míg a főhomlokzat törés nélküli. Az egész épületen körbefutó ablakosztás (alumínium keretes ablakokkal) és a kiugró panelek ritmikus ismétlődése mégis egységbe forrasztja az épületet. A Váci út felől széles lépcsősor vezet a bejárathoz, ami így innen a 2. szint magasföldszintté is válik. Innen 3 részre osztott lépcsősor vezet fel az emeletre.

Az épület magjában a tágas, 700 férőhelyes előadóterem állt. Az épület nagy része e köré szerveződött: városzobák, tágas folyosók, mellékhelyiségek ölelik körül. A terem végében színpad helyett csak egy emelvény készült az elnökség számára. Velük szemben először lejtő, majd a terem vége felé emelkedő széksorok kerültek elhelyezésre a hallgatóság számára. Ezt az ívet követte le a mennyezeten a világítótestek hasábjainak sora. Ez a rácshálózat az oldalfalakon hosszú téglalapokat formázó faburkolatos elemekben folytatódik, amit beugrók törnek meg vízszintes vonalban. A terem nem csak a kor belsőépítészetének tipikus példája, de akusztikája is kiválóra sikerült - dacára annak, hogy külön belsőépítészt nem is alkalmaztak. A kiszolgáló helyiségek már nem sikerültek ilyen jól: a folyosók tágasak, de sivárak lettek, és a várószobák berendezése is átgondolatlan, összevissza lett.

A 120 fős tanácsteremben a szerkezet tartóvázaként szolgáló oszlopsora vitt ritmust, a berendezés itt is modernnek de hangulatosnak volt mondható. A második emelet egésze a marxizmus-leninizmus oktatását szolgálta, 12, egyenként 24 "tanulót" befogadó tanteremmel. A földszinten a KISZ, a munkásőrség, és a Kossuth Kiadó terjesztői kaptak helyiségeket. A rendszerváltással aztán eltűnt a munkásőrség, a marxizmus oktatása és a KISZ is, a párt végleg kiköltözött az épületből.

A rendszerváltás után először az Alkotmánybíróságé lett az épület, majd az Államkincstár költözött ide, ők használják ma is az épületet. A belső tereket ennek megfelelően alakították át, a külső lényegében nem változott, leszámítva egy előtetőt a bejáratnál. 2006 végén egy olyan terv került a Tervtanács elé, amely az épület lebontásával számol. Helyette a Raiffeisen tornya állna a tér ezen sarkában. A 74 méter magasságúra tervezett irodaközpont újra kiváltotta a toronyház-vitát.

VIII. kerület, Köztársaság tér
A Köztársaság téren 1855-56-ban létesült Budapest első gázgyára, és ennek köszönhetően vált a tér munkás, majd munkásmozgalmi központtá (Lóvásártér, majd 1902-től Tisza Kálmán tér, 1946 óta Köztársaság tér). A 26-os szám alatti épület 1890 körül épült, eklektikus stílusban, amit később modern stílusúra építettek át. A 27-es szám alatti épület is lakóépületnek készült el 1887-ben, az építtető Ballagi Mór volt, a tervező és kivitelező építőmester Jedlicska János. 1940-ben a 26-os és a 27-es szám alatti házakba a Magyarországi Németek Népi Szövetsége, a Volksbund költözött be. 45 után a kommunisták vették át a hatalmat: a két épületbe a Nagybudapesti Pártbizottság és a DISZ költözhetett be. 1956 október 30-án itt zajlott le a pártház ostroma - a forradalom egyik legtragikusabb, legvéresebb eseménye. A pártház ostroma, az azt követő lincselések, majd a következő napokban a feltételezett kazamaták kutatása körül ma is rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Az épületben állítólag ma is megvan még az az emléktábla, amely a forradalomban elhunyt ÁVH-soknak állít emléket - igaz, függöny takarásában. A kiköltözés után talán ez is eltűnik a falról - jelenleg az épület le van zárva, nem látogatható.

A két épület szintbeli tagolása eltérő: a baloldali épületen a földszint felett három, a jobb oldalin négy szint fut végig. A vizuális egységet így nem az ablaksorok, hanem a földszinti rész kőburkolata, az azonos párkánymagasság és tető, illetve az egységesre szabott építészeti stílus adják. A jobb oldali épület negyedik emeleti szintjének erkélykorlátainak rácsozatában ma is láthatók az ötágú csillagok - igaz, feketére festve. Felettük a tetőtér beépítésének ablaksora látható - nem éppen igényes kivitelezésben.

A szomszédos, 27-es szám alatti épület 2007 óta Horizont Ház néven irodaházként funkcionál.

A téren 1960-tól 1992-ig állt Kalló Viktor halálba rohanó munkáskolosszusa, "A magyar dolgozó népért elesett mártírok emlékműve". A szobor ma a Szoborparkban található. A téren áll még Pedrazzini szobra - ő az ostrom idején halálos sebet kapott francia fotóriporter volt. Egy 1956-os emlékkő is áll a park közepén, ezzel a felirattal: "1956 mártírjainak és áldozatainak felállítandó megbékélés emlékkő jeléül". A következő években talán el is készülhet ide egy 1956-os emlékmű - fájó a hiánya a téren.

(A kép forrása)
 
A Köztársaság téri épületet az MSZP 2007-ben elhagyta, a Jókai utca 6. szám alá költöztek át, a legutóbb a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete által használt, eredetileg 1954-ben felhúzott, Vincze Pál által tervezett egykori KPVDSZ (Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezte) székházába. A beköltözés előtt az épületet átalakították, felújították, ekkor került a homlokzatra egy új üvegfal, amely nyilván a nyitottságot, az átláthatóságot hivatott hangsúlyozni - ám mivel az épület egész homlokzata szinte semmit nem változott, csak a bejárati tér újult meg, az épület ma is inkább az IKV-s korszak lerobbantságát sugározza az utcán szemlélődők felé. A szigorú rendben sorakozó ablakok, az elszürkült kőburkolat, a szürkés-barnás színvilág inkább a múltat, mint a jövőt idézi. A belső tér drasztikus átalakítást nem igényelt, hisz eleve irodaháznak épült, a földszinten nagy előadóteremmel (eredetileg színházterem), az emeleteken a kisebb-nagyobb irodai helyiségek mellett elnökségi tárgyaló és titkársági irodák vannak, az ötödiken pedig egy étkezőt is kialakítottak. (Korábban az István utca 30. alatt új építkezés volt tervben, ezt végül a magas költségek miatt elvetették.)

X. Kerület, Kőbányai városközpont
A Kőbányai Pártbizottság székháza Kőbánya "rekonstrukciójának" központi helyén kapott helyet, a Kőbánya mozi és a később megépült Pataky Művelődési központ szomszédságában. A templom ellenében felépített új kerületközpontban néhány földszintes épület elbontása után a Pataki István tér és az Úttörő park egy köztérré olvadt össze. Ide épült meg a Kiss Albert (BUVÁTI) tervezte pártszékház 1962-ben a 42. sz. Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében. (Az akkor 10,9 millió forintos tényleges költség ma egy garzonlakás árszínvonala.)

A földszint + 3 emeletes irodaszárnyból álló főépülethez az épület földszintjén "kifutó" lakás- és éttermi szárny csatlakozott. Ezekhez egy nyaktaggal kapcsolódott a nagy előadóterem.

A Pataki térről nyíló főbejáratot előre tolt tetőzet és lépcsősor emeli ki a homlokzatból. A földszinten 50 férőhelyes étterem is helyet kapott, amely egy átriummal bővíthető volt a nyári időszakban. A bejárat felőli oldalon tanácstermek sorakoztak. A 400 fős előadóterem keresztirányban elnyúló alaprajzi formája az előadó és a hallgatóság közelségét, közvetlenebb kapcsolatát volt hivatva elősegíteni. A terem hosszoldala a park felé néző üvegfal, amely igény szerint elfüggönyözhető volt. Az emelet középfolyosós elrendezéssel épült, innen nyíltak a kis alapterületű irodai helyiségek. A földszint alatt pedig mélygarázs épült - két (!) személygépkocsi számára. Az irodaépület függőleges teherhordó szerkezete belső hosszfőfalas és külső pillérvázas, az előadóterem tartószerkezete monolit vasbeton. A homlokzatot mezőtúri téglaburkolat, az emeleti részeken mészkő burkolat díszíti. A földszinti üvegfalak fémszerkezetei között reluxa napellenzők árnyékoltak.

Az eredeti tervek szerint a székház és a mozi között vízmedence épült volna, de ez sosem valósult meg, helyén gyepesítés történt csupán. A mozi mégis kapcsolódott a pártházhoz: az itteni kazánházból kapott fűtést. A mozi és a pártház után jött a lakótelep és a Pataky Műv. Ház.

Ma a mozi az ATV televízió székháza, az egykori pártházat a helyi önkormányzat használja.

Rendszerváltás, funkcióváltás
Sárváron az egykori pártház épülete először kincstári tulajdonba, majd az önkormányzathoz került, azzal a megkötéssel, hogy oktatási vagy egészségügyi célra kell hasznosítani. Egy ideig a szakközépiskola egyes osztálytermei kaptak itt helyet, majd sokáig szinte teljesen üresen állt. Az ÁNTSZ jogosítványai az emeleti szintre szóltak - velük az önkormányzat egyezett meg, egy szomszédos épületben kaptak helyet. Az így végül tényleg üressé váló épületet 115 millió forintért eladták, és 2007-ben bevásárlóközponttá alakították. Az 1969-ben építeni kezdett újpalotai lakótelepen, a volt pártház épületében a 90-es évek elején a helyi katolikus közösség tartott szentmiséket - amíg 2008 végén fel nem avathatták a Boldog Salkaházi Sára Templomot. A 2006-os év egyik legsikerültebb épülete lett a Budaörsi egykori pártház átépítése. Az új tömb a régit is magába olvasztotta, a pártház pedig városháza lett. Az új épület formája modernséget sugároz, míg a török mészkő eleganciája mellett a bejárat előtti oszlopsor áttörtsége nyitottságot is közvetít az érkező látogatók felé. Városháza maradt a II. kerületi egykori pártszékház is. Balatonfüreden a pártház épületét 1999-ben a Hit Gyülekezete szerezte meg. Összességében azt mondhatjuk, hogy az egykori pártházak új funkciói többnyire az alábbi három kategóriába sorolhatók: igazgatási funkció (városháza, megyeháza stb.), kereskedelmi funkció (üzletközpont), bérirodai funkció (irodaház).

Hozzászóláshoz katt a bejegyzés címére, a többi cikkhez katt a fenti fejlécre.

Források:
http://www.budaors.hu/index.php?akt_menu=25&hir_reszlet=220
http://epiteszforum.hu/node/4979
http://sztalinvaros.uw.hu/sztalinvaros.php
http://epiteszforum.hu/node/4122/node/8966?sort=2&dir=1
Magyar Építőművészet, 1965/5. szám
http://www.dunaujvaros.hu/index.php?p=8
http://www.varosunktatabanya.hu/vt01012350.html
http://archivum.epiteszforum.hu/holmi_detailed.php?mhmid=2759
http://www.narancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=15317
http://www.ingatlanhirek.hu/index.php?cmd=hir_profile&news_id=2793&channel_id=4
http://www.archiweb.hu/alaprajz/pdf/2000_1/03pelda2.pdf