Egy transzformátor állomás mellett lakni felér egy büntetéssel. Ezek a berendezések halál rondák még akkor is, ha nem firkálják össze. Kerülgetni kell. És még zajos is.

A Jet-Vill Kft. javaslata alapján ez talán lassan megszűnhet. A cég javaslata alapján az egészet le kellene, és le lehet süllyeszteni a föld alá. A burkolatba simuló állomás tetején nyugodtan sétálhatunk. A JFA 1000 nevű rendszer további előnye, hogy hűtőventilátorok alkalmazását nem igényli, így a zajszintje és a fogyasztása is lényegesen kisebb. Ilyen földalatti dobozokkal akár egy fesztivál elektromos ellátása is jobban megoldható, kiküszöbölve a nézők között tekergő kábelek erdejét. Használaton kívül pedig a berendezés belesimul a környezetébe. Az újfajta megoldással a sétáló utcákban, parkokban, műemlékileg védett területeken, vagy zsúfolt belvárosi környezetben is lehetővé válik egy transzformátorház telepítése.

(Forrás)

Források:
http://epiteszforun.hu/node/11078
http://www.jet-vill.hu/content_153-hu.html
 

2010 után tömeges fapusztulásnak lehetünk tanúi Budapesten. Ekkorra fog "beérni" a 2007/2008 telén kiszórt nagy mennyiségű só hatása. A síkosságmentesítéshez ugyanis rövidlátó módon Budapesten szinte kizárólag homok és só keverékét használják, mintha ennek semmilyen alternatívája nem lenne. Arra hivatkoznak, hogy ez a legolcsóbb megoldás. De vajon akkor is a legolcsóbb marad, ha hozzávesszük azt is, hogy a városban duplán fontos növényzet pusztulását okozza?

A talajba szivárgott, vízben feloldott nátrium-klorid a talajban nátrium ionokra és klorid-ionokra bomlik. Az első a talajt levegőtlenné teszi, a másik pedig először a talajban található baktériumokat öli meg, majd a gyökérzetek osztódó sejtjeit. A gyökérzet elhalásával a növények kevésbé lesznek szárazságtűrőek, a fák később hajtanak ki, leveleik satnyábbak lesznek - elkezdődik a lassú elhalás. A Főkert becslése szerint Budapest kábé félmillió fájából egy év alatt akár tízezer is kipusztulhat egyedül emiatt. És ehhez kell még hozzáadni, hogy a talaj rossz minőségű marad, a megmaradt fák pedig kevésbé tudják javítani fővárosunk irgalmatlanul rosszá vált levegőjét (ld: Miért nincs Budapesten szmogriadó?). Egy 2008-as Főkert vizsgálat szerint vannak olyan növények, ahol egy köbméter földben másfél kilónyi sót taláni! A legrosszabb a helyzet ott, ahol a házmester megszokta, hogy a lehullott havat jól meg kell sózni, aztán az egész havas-latyakos-sós trutyit rá kell tolni hólapáttal a fa tövére. A frissen telepített növények vannak a legrosszabb helyzetben: ezek gyökérzete fiatalságuk okán is fejletlenebb, erőit a növekedésre kellene koncentrálni - de nem tudja. Így 80 év helyett csak 30 évet bírnak ki ezek a növények.

Ráadásul a só nem csak a növényeknek tesz be. Az autód fényezését tönkreteszi, korrodálja a fémalkatrészeket, tönkreteszi a cipőd talpát, és kimarja Burkus kutyád tappancsait. A hidakon ezért nem is szokás sózni: a híd szerkezete így is jobban ki van téve a rozsdásodásnak a párásabb környezet miatt, a sózással együtt már nagyon hamar eltűnne a hídpálya alól a szerkezet.

Nézzük meg, milyen alternatívák láteznek!

1) vinasz: ez a cukorgyártás mellékterméke. Cukros dologgal is lehet "sózni": gondoljunk csak a kannásborra, vagy a fagyálló ablakmosó folyadékra. Egy nagy gond van a vinasszal: nagyon büdös, trágyaszagú, ezért némi győri és fővárosi kísérletezés után itt hamar felhagytak vele. De működik, Győrben a külső városrészekben használják is. Itt azt tapasztalták, hogy tavasszal a megszórt részeken intenzívebben nő a fű, mivel a szer olvadás után trágyaként hat.

2) nedvesített szórás: ez esetben kalcium-kloriddal együtt terítik a só és a homok keverékét. Így a sót nem fújja el mindenfelé a szél, de a sótartalom fent leírt gyilkos hatása így is érvényesül.

3) zúzalék (pl. zeolit): ez a természetvédelmi területeken alkalmazott megoldás. A hó miatt amúgy is csak lassan lehet haladni, ezért az egyetlen probléma, a kavicsfelverődés is megoldható, ha nem hajtunk gyorsan, és a szokásosnál nagyobb követési távolságot tartunk.

4) Transheat: ez egy magyar találmány. Ez tömény állapotban kicsit csípős szagú, kiszórva, szétterítve már szagtalan. A só összes rossz tulajdonságától mentes. Az útmenti talajba kerülve ez is trágyaként hat, ráadásul míg a só -10 fok alatt már nem működik, ez a szer -28 fokig bírja. Bár ugyanannyi mennyiség jóval drágább belőle, mint a sóból, de ezt nagyrészt kompenzálja, hogy sokkal kisebb mennyiséget kell belőle kiszórni. A forgalmazó cég vezetője szerint "abban a pillanatban, ha az utakat-közműveket magánkézbe adnák, eltűnne a sózás, hiszen egy felelős vállalkozónak egyáltalán nem lenne mindegy, hány évente kellene egy útpályát, hídszerkezetet, vízvezetéket cserélnie".

5) faforgács: abszolút környezetbarát, viszont lényegesen drágább, mint a só. Ezen sétálva viszont a kutyus lába se lesz kimarva, az autók sem rozsdásodnak tőle, és a fáink is megmaradnak. Viszont annyi faforgács nem keletkezik, hogy kizárólag ezzel váltsunk ki minden sózást.

6) útkáli: Újbuda önkormányzata 2008/2009 telére más anyaggal próbálkozik. Az útkáli nevű keverék só mellett más kloridokat és zeolitot is tartalmaz. Utóbbi erénye, hogy a benne megkötött anyagok fokozatosan oldódnak ki. A szer az Újbuda Prizma Kht.-nál szerezhető be, a sóval közel megegyező áron - a különbözetet az önkormányzat vállalta át. Na, ez például egy újabb működőképes megoldás.

7) úgy hagyni: ezt csak akkorra tartogatják a világban az illetékesek, ha -15 Celsius fok alá süllyed a hőmérséklet. Téli moszkvai képeken gyakran lehet látni hófehéren hagyott utcákat. Ennek oka egyszerűen az, hogy a farkasordító hidegben már a só leszórásával sem olvad meg a só-hó keverék, ezért nincs is értelme sózni. Ezt csak azért írom le, hogy lássuk: azért így is van élet, a sózás nem alkotmányos alapjogunk, ami kötelezően jár.

8) melegíteni: ez nálunk nem járható út, de érdekességképpen megjegyzem, hogy Izlandon és az USA egyes területein az utcák termálvizes fűtéssel rendelkeznek. Ők nem sóznak, ők melegen tartják a járdát. Ez a luxus megoldás télire.

Ausztriában, Svájcban, vagy a skandináv országokban már évtizedek óta kőőrleményt, homokot és faforgácsot használnak. A sózás terén sem a hőn imádott nyugathoz, hanem a lesajnált balkáni régióhoz tartozunk. Éljen soká a sólobbi???

Források:
http://www.nol.hu/budapest/cikk/477436/
http://totalcar.hu/magazin/kozelet/fkfhokotro/
http://index.hu/politika/belfold/budapest/so080113/
http://www.origo.hu/print/itthon/20081205-utak-sozasa-kornyezetvedelem-fkf-levego-munkacsoport.html
http://www.budapestfolyoirat.hu/archiv/2006/fa.php

2008 április 7-én mutatták be a sajtónak a Szépművészeti Múzeum bővítéséről kiírt pályázat eredményét, a legjobb terveket. A győztes tervet Karácsony Tamás neve fémjelzi. A múzeum (Schickedanz Albert, 1906) az utóbbi években hatalmas látogatói tömegeket vonzó óriáskiállításaival hívta fel magára a figyelmet. A tervezett változtatások nem a programot, hanem a látogatás módját és céljait bővítenék - és új terekkel gazdagítanák a múzeumot. Nyugat-Európában már a nyolcvanas-kilencvenes években látható volt ez a folyamat, a legismertebb példa a Louvre üvegpiramisa (Ieoh Ming Pei, 1989).

A bővítés után egy 9x9 méteres üvegkocka lesz az új bejárat. Innen lépcső és 4 lift vezet majd le a kétszintes labirintusba, ahol a kiszolgáló helyiségek (étterem, kávézó, gyereksarok, ruhatár, múzeumi bolt) mellett egy 1200 négyzetméteres ideiglenes kiállítótér is várja majd a vendégeket. (Erre azért van nagy szükség, mert 1906-ban még nem létezett az ideiglenes kiállítások "műfaja" a múzeumokban, ezért ilyen terem akkor nem is épült.) Az átadásra is van már koncepció: 2011-ben Magyarország lesz fél évre az EU soros "elnöke", ekkorra terveznek egy nagy Cézanne kiállítást. (Egy másik cikk 2010-es átadásról ír.) A távolabbi jövőben akár a Műcsarnokkal történő földalatti összekötés is megvalósítható - a jelenlegi terv ezt a lehetőséget is megadja. Az építés során egy ideiglenes hídon keresztül juthatunk majd át a munkagödör felett, így talán végig is lesz követhető az építkezés folyamata.

A tervezés folyamata körül nagy viták zajlottak. A tervezést a kulturális miniszter a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatra bízta. Folyó tervezésre a kamarai szabályozás nem enged pályázatot kiírni, így nyilvános pályáztatás helyett a múzeum és a KÖSz egy általuk felkért Művészeti Tanácsadó Testület javaslata alapján 7 tervezőt hívott meg "tervjavaslatok versenyére", név szerint a következőket: Balázs Mihály, Bán Ferenc, Ferencz István, Janáky István, Karácsony Tamás, Mányi István, Vasáros Zsolt. (A nyolcadik Klobusovszki Péter visszautasította a felkérést.) Az építésztársadalom felhördült: hogy lehet, hogy egy ilyen fontos, országos jelentőségű munkára nem írnak ki nyílt pályázatot? (Ez időben robbant ki szinte ugyanez a vita a volt Honvéd Főparancsnokság épülete körül is.)

A győztes terv. (Forrás)

December közepén tovább is léptek: 11-én aláírták a támogatási szerződést, így a múzeum megkapja a bővítéshez szükséges 3,3 milliárd forintnyi összeget. Ez lesz a 102 éves intézmény legnagyobb bővítése: közel 9000 négyzetméterrel bővül a múzeum. Aki ácsorgott végig néhány órát egy-egy óriáskiállítás előtt a múzeum havas lépcsőin, az tudja, hogy ma a nagyobb vendégtömeg fogadása nem megoldott - az új térben már kulturált körülmények közé érkezünk majd. Kár, hogy a Dísz tér után itt sem sikerült kulturáltan végigvinni a pályáztatás folyamatát. Remélem, hogy a kiváló minőségben elkészült remek új terek feledtetik majd az odáig vezető út nem éppen hófehér voltát.

Egy irónikus cikk az építészfórumon: http://www.epiteszforum.hu/node/9349

Képeket itt lehet nézegetni: http://index.hu/gal?dir=0804/kult/epiteszforum/

A múzeum elérhetőségei:
http://www.szepmuveszeti.hu/
1146 Budapest, Dózsa György út 41.
1396 Budapest, 62. Pf. 463.
Telefon: 469 7100
info@szepmuveszeti.hu

Források:
http://www.hg.hu/cikk/nem__nem_es_nem
http://www.nol.hu/budapest/cikk/487712
http://index.hu/kultur/klassz/szpm0407
http://www.epiteszforum.hu/node/8967
http://www.epiteszforum.hu/node/8981
http://www.epiteszforum.hu/node/9197
http://www.hg.hu/cikk/fold_ala_terjeszkedik_a_szepmuveszeti
http://hg.hu/blog/5649-megkapja-a-33-milliardot-a-szepmuveszeti-muzeum
http://www.uniospenz.hu/20081211/turisztikai-_es_latogatokozpont_a_hosok_teren
http://www.magyarorszag.hu/hirkozpont/hirek/sajtokozlemenyek/nfu20081211.html
 

Először arról keltek szárnyra hírek, hogy a gazdasági válság végleg a fiókba söpörte a Nyugati Bevásárlóközpont bővítését. Néhány napra megérkezett a TriGranit részéről a hivatalos cáfolat. A cég közlése szerint már több mint 48 000 négyzetméter foglalásnál tartanak, pedig még egy kapavágás sem történt, és egyébként is itt a legmagasabbak a bérleti díjak.

Több ezer négyzetméteres áruházak, egy nagy szupermarket, egy kisebb konferenciaközpont, irodák, egy hotel és lakások is szerepelnek a TriGránit elképzeléseiben. Bár korábban még egy szomszédos kormányzati negyedről is szó volt, a projekt enélkül is életképes. Szerinted megépüljön?

Látványterv 2007-ből. (Forrás)

Források:
http://www.napi.hu/cikkek/?nID=387775
http://index.hu/politika/belfold/we207/

2002-2006 között 13 házat bontottak le a zsidónegyedben, amely már korábban is jelentős pusztítást élt át. Nem csak a hazai civil szervezetek és városvédők tiltakoznak, de az UNESCO képviselője, Michel Polge 2008. januári jelentése is arra a megállapításra jutott, hogy ezentúl egyetlen régi épületet sem szabad lebontani. Hunvald György polgármester ugyanerre a jelentésre hivatkozva állítja: a jelentés szerint nincs veszélyeztetve a világörökség.

Nézzünk meg néhány konkrét példát arra, hogy mi folyik ma az Erzsébetvárosban!

1. Jó példa a Holló utca, ahol a felújításra szoruló és érdemes egykori ezüstműves ház több szomszédos épülettel együtt elpusztult, hogy a helyére stílustalan, építészeti értéket nem képviselő lakóházak épüljenek. Az Akácfa utca 47-re és 49-re egy nappal a műemléki védelem hatályba lépése előtt adtak ki bontási engedélyt.

2. A készülő kerületi szabályozási terv (kszt) tervezetét egy városvédő szervezet tette közzé, eszerint további 14 házat szánnak bontásra, és építési helyként jelöltek meg 21 telket, amelyeken még állnak a régi házak. A durva a dologban, hogy ezek a bontások nem igazolhatók az épületek műszaki állapotával, azaz nem azért bontanak, mert már életveszélyes a régi, hanem azért, mert az ingatlanspekulációban érdemesebb bontani, mint műemlékvédelemmel "vacakolni".

3. a kszt-tervezetben (kszt = kerületi szabályozási terv) a Nagydiófa utca 8. alatti 150 éves épület helyén már egy új épület szerepel, de az új épülethez még sem bontási, sem elvi építési engedély sincs!

4. A Dob utca 23-25-27. alatt egy klasszicista lakóház lebontása és a kerületi bölcsőde kertjének felhasználásával, 3 telken épül egy 4-5 emeletes társasház - kétemeletes házak közé.

5. A Dohány utca 10-Síp utca 8-10 telkén a belső szárny lebontása után 70-80%-os beépítéssel, 7-8 emeletes épületszárnyak épülnek majd fel.

6. Az Akácfa utca 61. alatti Akácos udvarban is hasonló beépítéssel számolhatunk a közeljövőben.

A helyzetet súlyosbítja, hogy helyenként akár a 100 százalékos (!) beépítéshez is hozzájárultak, az új épületek pedig egyáltalán nem illeszkednek az utcaképbe. A megmaradt épületekkel pedig senki sem foglalkozik, pedig lenne mit tenni: a házak 81%-a felújítandó, sürgősen felújítandó 12%-uk. Zöldfelületek pedig egyáltalán nem keletkeztek, pedig a belvárosi autóforgalom nagyon is "szűrők" után kiált. Az egyeztetés alatt álló kszt-tervezet szerint a területhasználatot szabályozó mutatók nem változnak, a maximális szintterületi mutató értéke továbbra is 4,5-6, a beépítettség maximális mértéke 70-80%, a kötelező zöld terület 10-15 százalék közötti. A tervezet nem mondja ki, hogy az 1945 előtt épületeket nem szabad tovább irtani, lebontani, sőt - több helyen belső szárnyak bontását tartalmazza.

A kszt-tervezet az ezentúl épülő új házaknál részben "karaktervizsgálatot", azaz a régi épület megvizsgálását írná elő, részben bonyolult képletekkel szabályozná az engedélyezett udvari és utcai homlokzatmagasságokat, ezzel gátat vetve a túlzott beépítéseknek. Hogy hol bukhat meg mégis a tervezet? Ott, hogy a kerület két lépcsőben kívánja az új szabályozást bevezetni. Az első lépcső hamarosan szavazásra kerülhet, a tartalmilag lényeges második rész határideje viszont ki sincs tűzve. Így fennáll a veszély, hogy a tervezet valójában csak rózsaszín köd marad, amire sokat lehet majd hivatkozni, miközben a bontások tovább folytatódnak. Beleznay Éva, Budapest főépítésze javasolta a kerületnek, hogy a kszt-t egyben fogadják el, de a döntés a kerület kezében volt - és Hunvaldék nem így döntöttek. A kerület pedig nem tűnik túl lelkesnek a műemlékvédelem terén: a jelenlegi változatási tilalmat ugyan május 30-áról június 30-áig, majd szeptember 30-ig meghosszabbították. A kszt-tervezetbe az sem került be, hogy az új épületekre tervpályázatot kelljen kiírni. A 2008 szeptember 19-iki ülésre beterjesztett szabályozás-tervezet szintterületi mutatói a Levegő Munkacsoport szerint elfogadhatatlanul nagyok. A civil szervezetek azt is követelik, hogy legyen kötelező minden épülő lakáshoz 7 nm új játszóteret létrehozni - ez szerepel például a német előírásokban is.

Amivel szintén nem számol az önkormányzat, az az, hogy ha az új építményekbe beköltöznek az új lakók, olyan autóforgalom keletkezik a szűk utcákban, amit ez az úthálózat egyáltalán nem bír el. Ma tulajdonképpen szerencse a szerencsétlenségben, hogy kevés lakás kelt el. A kis utcák itt kialakulásuk idején kerteket kötöttek össze, ezért ilyen keskenyek.

A legújabb hír ez ügyben pedig az, hogy hogy a PKKB előzetes letartóztatásba helyezte azt az értékbecslőt, aki a vád szerint az önkormányzatnak szállította a mélyen a piaci ár alatti becsléseket. A vád csalás és magánokirat-hamisítás. Pedig az efféle csalás hamar kibukik: aki áron alul vásárolta meg az önkormányzati ingatlanokat, hamarosan busás haszonnal adhatott túl rajta, immár piaci áron. Egy héttel korábban, 2008. november 25-én már volt egy "fogás": őrizetbe vették Gál György képviselőt, aki egyben a gazdasági bizottság elnöke is. A gyanú szerint 700 milliós kárt okozott az önkormányzatnak. Aztán jött a második letartóztatás: Kardos Péter képviselőt ellen is nyomozás indult.

A jelenlegi hozzáálláson persze lehetne változtatni. Ma az megy, hogy bontsuk le a 100-150 éves házat (és tekintsük ócskaságnak épített örökségünket), és az új házat úgy építsük fel, hogy az 3-4 év távlatában már be is hozza az árát. Ha ezt a mohóságot kivesszük a rendszerből, akkor ki lehet alakítani egy olyan rendszert is, ahol a kiköltöző lakók - ma igen alacsony piaci értékű - lakásait, üzlethelyiségeit megvesszük, az egész épületet felújítjuk, majd részben eladásból, részben bérbeadásból fedezzük a költségeket. Aki nem akar, az nem költözik ki, a bérleti díjak pedig hosszú távon fedezik a felújítás költségeit. Persze egy 1-2 házból álló portfóliónál ez még nem működik, és 3-4 éves megtérülési idővel sem célszerű számolni, de 10 ház esetén már van annyi mozgástér, hogy a maradni akaró lakók (az összes lakó 30-40%-a) maradhasson is.

A zsidónegyed megmentéséért, a mohó beépítések leállításáért több egyesület is küzd, többek között:
-ÓVÁS!
-Nagydiófa Egyesület
-Szindikátus Egyesület
Itt említhető még a Levegő Munkacsoport, a Védegylet és még néhány más városvédő egyesület.

Források:

http://www.origo.hu/itthon/20080514-zsidonegyed-belsoerzsebetvaros-keszul-a-keruleti-szabalyozasi-terv.html
http://origo.hu/itthon/20080514-zsidonegyed-belsoerzsebetvaros-keszul-a-keruleti-szabalyozasi-terv.htmlhttp://www.hg.hu/blog/5034-civil-tiltakozas-a-zsidonegyed-rendezesi-terve-ellen
http://lmv.hu/node/2543
http://hg.hu/cikk/epiteszet/5341-van-alternativaja-a-zsidonegyed-bontasanak-
http://www.hirszerzo.hu/cikk.erzsebetvarosi_ingatlanpanama_orizetben_az_ingatlanbecslo_is.89398.html
http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=247855
http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=247945
http://www.kritikaonline.hu/kritika_08okt_varadi.html
http://index.hu/politika/belfold/erzsebet4208/

Azt olvastam a Helyi Témában (VI. ker, 2008. december 17.), hogy a Terézvárosi önkormányzat lezárta a Hunyadi teret. Mint írják:

"Terézváros önkormányzata több igazságügyi szakértőt is felkért, hogy vizsgálják meg minden részletre kiterjedően a kerület parkjaiban található fák állapotát. Az elkészült szakvélemények egyöntetűen megállapították, hogy a Hunyadi téren 14 fa komoly veszélyforrást jelent. Ennek alapján született a VII. kerületi önkormányzat mint eljáró hatóság határozata, amely a megismert tényekre alapozva kimondja, hogy a Hunyadi téren az említett fákat balesetveszélyességük, általános egészségi állapotuk miatt ki kell cserélni. A tér sorsát figyelemmel kísérő civil szervezetek által megbízott szakértő - a Nyugat-magyarországi Egyetem munkatársa - azonban úgy látja, nem 14, csupán egy fa jelent komoly veszélyt."

Ezért az önkormányzat most a Magyar Tudományos Akadémiához fordult, újabb vizsgálatot kérve. A helyi hatóság a fák cseréjét már 2009 tavaszán elkezdené. A piac és a vásárcsarnok továbbra is üzemel.

Másképp látják a helyzetet a civilek, akik azért küzdenek, hogy a tér fáit ne vágják ki. Szerintük ez egy fa kivételével indokolatlan. Az időhúzásra játszanak, ugyanis az önkormányzatnak december 31-ig van engedélye a fák kivágására. December 22-én, hétfőn este 19:00 órakor gyülekezőt tartanak a téren. Riadóláncot szerveznek, tiltakoznak. Tőlük idézek:

"A „Kincsünk a Piac – Hunyadi tér” nevű csoportunk már másfél éve küzd az ellen, hogy mélygarázst és bevásárlóközpontot létesítsenek a téren, és megszüntessék a szabadtéri piacot. Több, mint négyezer aláírást gyűjtöttünk ellene, és rengeteg érvünk van; az egyik, ami számunkra különösen fontos, hogy itt, a téren működik a belváros talán utolsó őstermelői zöldségpiaca, ahol valóban maguktól a termelőktől kaphatsz jó minőségű élelmiszert. Ez a piac egy élő közösség, több kerületből jönnek ide vásárlók, akik személyes kapcsolatokkal kötődnek az árusokhoz. Úgy érezzük, hogy a piac sorsa is bizonytalan az önkormányzat tervei miatt, például időszakos, és/vagy mobilpiaccá alakíthatják, ami éppen az őstermelőket érintheti kedvezőtlenül."

 2008 november közepén feloldották az építkezés felfüggesztését elrendelő bírósági határozatot, miután a beruházó megegyezett a környék lakástulajdonosaival, házközösségeivel. Így még az eredeti határidőre, 2010 végére megépülhet a buszpályaudvart, 3 szinten 200 üzletet, új OBI barkácsáruházat, némi zöldfelületet és egy ügyfélszolgálati központot is tartalmazó új komplexum, a KÖKI Terminál. A tervek szerint új gyalogos-felüljáró is épül a területen, az átépített metróállomásról érkező utazókat pedig egy teljesen új, a metró peronjával párhuzamosan elhelyezkedő, fedett autóbusz-végállomás fogadja majd. Liftek beépítésével az akadálymentesítés is megvalósul. 500 P+R (park and ride) parkolóhely is létesül.
A régi, elbontásra került KÖKI-ről pedig itt olvashatsz bővebben.

Források:
http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=387340&place=
http://www.portfolio.hu/tool/print.tdp?k=14&i=1058

A cikk szerkesztett változata megjelent a hg.hu-n is.

Az utóbbi két évtizedben mozik tucatjai tűntek el Budapestről. A visszaesés drasztikus mértékű. Egyik-másikuk bezárása nagy visszhangot váltott ki: a Broadway mozinál mozimentő csapat verődött össze, az Uránia mozi bezárását a sajtó is hosszan siratta. Eközben csendben, szinte titokban, további mozik tucatjai zártak be. A hatvanas évek "hőskora" mára szertefoszlott, és ma már az újabb bevásárlóközpontok építésénél nem feltétlenül építenek be többtermes mozit, az egytermesek pedig szinte teljesen eltűntek. Nagyon sok moziterem alakult át, kapott más funkciót. Ezek közé tartozik a 35 évet megélt Kőbánya mozi is.

A filmszínház létesítésének ideje, a hatvanas évek első fele nagy építkezések korszaka (is) volt. 1964-ben avatták fel az új Erzsébet hidat, és ebben az évben adták át a felújított Divatcsarnokot. 1963-ban nyílt meg az első aluljáró (Astoria), 1966-ban a második (Emke). A 70-es években a metrók is elérték a kerület határait. 1958-ban készítették el a terveket "Kőbánya városközpontjának rekonstrukciójára", és írták ki az építési pályázatot. A rajzokon a pártszékház és a filmszínház kiemelt helyen szerepelt. A tervezők Molnár Péter (1925-2000) és Mülbacher István (1917-1978) voltak. Molnár 1949-ben végzett a Műegyetemen, az IPARTERV alkalmazottjaként a Kőbánya mozi mellett ő tervezte az EGI székházat a Fő utcában (1968), a székesfehérvári FÁÉV sportcsarnokot (1976), és a mentők fővárosi székházát (1984) is. Munkájának középpontjában a könnyű anyagokból épített, nagy fesztávolságú szerkezetek álltak. Mesterei között tudhatta Lauber Lászlót és id. Janáky Istvánt is. Mühlbacher István 1954-ben került az IPARTERV-hez, ahol tervező, majd osztályvezető lett. Művei között említhető a Pannónia filmstúdió (1952, Gádoros Lajossal) és egy sor gyárépület terve is.

1964 augusztus 19-én este 7 órakor adták át az új mozit az új kőbányai lakótelep új lakóinak. 1945 óta ez volt az első Pesten épült új mozi, a korszak mozisainak büszkesége. A zömök kocka formájú, zárkózott épület nem csak a régi képeken, a valóságban is szürkés színű volt, a homlokzatot burkoló import "marbunit" üveggel. A váz monolitikus vasbeton szerkezet. Ezt az építési módot a számtalan szellőzőcsatorna és áttörés tette szükségessé. A nézőtér 26 méteres terét beemelt rácsos acéltartók hidalják át, változó szintmagasságokkal, ezzel létrehozva a nézőtéri mennyezet lefele domborodó ívét. "A tartó mindkét övére födém fekszik fel, közrezárva egy gépészeti szintet. Miután az emeleti oldalfalak mindegyike konzolra fekszik fel, azok könnyítése érdekében függönyfalas rendszerben, szendvicsszerű, réteges hang- és hőszigetelő lapokból készült. Sajnos ennek szerkezeti formálása a belsőkben elmaradt s a mindent elfedő vakolat nem engedi látni a tervezők ezirányú törekvéseit." - írta Molnár Péter 1965 januárjában a Magyar Építőművészetben.
 
A kívül komorabb hangulatú épület belül már sokkal színesebb. Az épületben minden volt, aminek akkoriban lennie kellett: előtér pénztárakkal, előcsarnok, ruhatár, büfé, vécék, közlekedési folyosók, vetítőterem és még orvosi szoba is. A földszint mennyezete világoskék, a többi elem sötétebb, de változatos: fekete műmárvánnyal borított oszlopok, vörös klinkertéglás falak, fekete műanyag borítású ruhatári pult jellemezték a belső tereket. A belső üvegfelületek és a márványpadló verték vissza a mennyezet csillagos égre emlékezető világítását, ezzel csillogásba borítva a belső tereket. "Ez a mozi a fényektől kel életre" - írta Urbán Mária a Budapesti Negyedben. A világítástechnikát Sárkány Imre tervezte. A nézőtérre 800 ülőhely került, 90 centiméteres sortávolsággal. A teremben érdekes méretekkel találkozhattunk: a vetítési távolság 24,8 méter, a vászon szélessége 12,4 méter, az első sor távolsága a vászontól 6,2 méter. Ez pontosan 4:2:1 arányokat ad ki!

A mozi 1965-ben. (Forrás)

Egy komolyabb hibát azonban vétettek: a Kőbánya mozi felirat nagy betűkkel szerepelt ugyan a homlokzaton, de az aktuális film hirdetésének nem volt igazán helye. A festett, fali plakátra teljesen ránehezedett a homlokzat, nagyrészt kitakarva azt - így csak egészen közelről lehetett látni, hogy mit vetítetnek éppen. Ezt a hibát később úgy javították ki, hogy a homlokzat üvegtábláira utólag felerősítettek egy neontáblasort, amelyre betűnként ki lehetett írni a film címét. És milyen filmekét! 1964-ben a mozi még valódi tömegszórakozás volt - nem kis részben annak köszönhetően, hogy a televíziós konkurencia ekkoriban még alig létezett. Csak 1968-ban indult el a hatodik napon is a tévéadás, hogy aztán évtizedekre meg is maradjon a hétfői adásszünet. A második tévécsatorna csak 1973-ban indult el. 1957 végétől már nyugati filmeket is játszhattak a mozik - persze gondosan kimért arányok és cenzúrázott filmkínálat keretei között. A magyar filmek elsősorban történelmi témájúak voltak - néhány példa: 1965: A kőszívű ember fiai I-II, 1966: Egy magyar nábob, 1966: Kárpáthy Zoltán, 1968: Egri csillagok I-II. Ezen filmek mindegyikének premier mozija volt a Kőbánya mozi.

Mivel a városban akkoriban még jóval alacsonyabb volt a mobilitás, ezért a közönség is elsősorban a környék lakóiból verbuválódott. (A BKV a havibérletet pl. csak 1969-ben vezette be!) A mozi olcsó volt, és teltházas.

Innen viszont már csak lefelé vezetett út: 1960-ban egy átlagos magyar még 14-szer ment moziba, '88-ban már csak 6,34-szer, 1999-ben már csak 2,1-szer. A hetvenes évekre betört a háztartásokba a tévé, aztán a 80-as években jött a videó, és a filmre vágyó tömegek egyre inkább otthon maradtak. Napjainkban pedig már az internetről letölthető filmek korszakát éljük, ami szintén nem kedvez azoknak, akik moziba szeretnék csábítani a közönséget. A Kőbánya mozit 1990 júliusában az amerikai Intercom vette bérbe. 1993 végére az 1990 évi nézőszám 48 százalékára esik vissza a fővárosi mozik látogatottsága. Közben sorra épültek a multiplex mozik, amik innen is elvitték a nézőket. A tendencia általános: egyre több mozi szűnik meg, alakul át. A Bástya moziból bankfiók lett, a Metró mozi több évnyi szünet után 2006-ban Ruttkai Éva Színházként nyitott újra, a Broadway moziból is színház lett - és még sorolhatnánk. Sőt, már multiplex mozi is zárt be: 2006 januárjában az Új Udvarban szűnt meg a vetítés. 2005-ben a Hollywood Multiplex ki is vonult Magyarországról.

Azóta digitális átállás és IMAX mozi nyitás is történt, úgyhogy azért a mozik sem adják fel, bár a látogatószám tendenciája továbbra sem mutat érdemi visszafordulást.

A rendszerváltás után már csak egy pénztár működött a Kőbányában. 1998-ban az Intercom visszaadta a mozit a Budapest Filmnek. Ekkor még jött egy új bérlő, de az már csak adósságokat hagyott maga mögött. A mozi 1999 áprilisában végleg bezárt. A környéke sem úszta meg változások nélkül: a pártházból irodaház lett, az úttörőházból szabadidő központ. A Kőbánya évekig állt lényegében kihasználatlanul, míg 2005-ben áttervezték, és 2006-ban ebbe az épületbe költözhetett be a Magyar ATV csatorna. A tévé legyőzte a mozit.

A mozi hűlt helye: 2006 óta az ATV székháza van az épületben. (Forrás)

Források:
http://www.epa.oszk.hu/00000/00003/00024/
Magyar Építészet 1945-70. Corvina, 1972
http://retronom.hu/files/images/1965_kobanya.preview.jpg
http://pctrs.network.hu/picture/3/_/3877_1366593_n.jpg
http://reggel.hu/index.php?apps=cikk&cikk=14008
http://www.pergokepek.hu/hu/imgpopup.aspx?guid=f4ce78c0-6bf8-429b-bb98-7a64f75faff1
http://www.pergokepek.hu/hu/imgpopup.aspx?guid=db056e5a-98cc-4896-bfae-1a380d4a8a52
Dráma után Tragédia. Budapest újság, 2007 február, p.22-23.

Sztrájkra készülnek december 18-án a dolgozók. Egyrészről nem irigylem a munkájukat, másrészről a járművezetők esetében csak azután támogatom a sztrájkot, hogy megtanulták bemondani a következő megállót, és beállítani a kijelzőt. Erre a többségük akkor is tojik, ha a technika rendben működik.

Amióta a költségeket nekiálltak lefaragni, már alkatrészvásárlásra sem költenek. Ennek eredményeképpen jól működő járműveket ítélnek halálra és beleznek ki, hogy alkatrészként hasznosítsák őket.

A Blikk értesülése szerint 19 Volvo busz is parlagon hever, mert a szervízgaranciájuk lejárt, azaz a BKV intézné az alkatrészellátásukat - de nem intézi. A legsúlyosabb helyzet a buszoknál (és a troliknál) alakult ki: a járművekből jelentős kiesés van a villamospótlások miatt, a meghibásodott járműveket sokszor semmivel nem tudják kipótolni, így viszont az utas akár háromszor-négyszer több időt kénytelen a járműre várni. A BKV hivatalosan mindössze annyit ismer el, hogy "a gazdaságosan nem javítható, és forgalomba már nem kerülő jáművek egyes alkatrészeit" felhasználják. A járműállomány elképesztően elavult: a metrókocsik egy része 40 éves, és már lejárta az élettartamát, a trolik oldalát már rég a rozsda marja tenyérnyi felületeken, a buszok átlagéletkora 14 év felett van. Egyedül a villamosoknál kevésbé gáz a helyzet, köszönhetően a Combino beszerzéseknek, az UV selejtezéseknek, és a metróépítés miatt kevesebb járatnak.

A vállalat állami támogatása idén 5-10 milliárd, jövőre 20-30 milliárd forinttal egészülhet ki. Olyan terv is felmerült, hogy a HÉV vonalak üzemeltetését vegye át a MÁV, de a MÁV, a HÉV és a Volán társaságok részvételével egy regionális "elővárosi közlekedési szervezet" felállítása is szerepel az ötletek között. Kocsis István vezérigazgató célja, hogy a jelenleg kb. 32 milliárdos állami normatív támogatást jövőre további 30 milliárd forinttal egészítsék ki. Ehhez jönne még a főváros 10 milliárdja, és persze a jegy- és bérleteladásokból jövő bevétel. Mindez együtt pont fedezné a kiadásokat, de az 84 milliárdosra duzzadt adósság visszafizetésére már nem jutna belőle.

Források:
http://www.blikk.hu/cikk.php?cikk=124158
http://www.hirszerzo.hu/cikk.megmenekulhet_a_bkv_-_milliardokat_kaphat_a_ceg_a_kormanytol.88307.html
http://www.blikk.hu/cikk.php?cikk=124158
 

A Kortárs Építészeti Központban 2008. december 14-én tekinthető meg utoljára egy meglehetősen elfeledett, ám rendkívül érdekes építészünk, Szabó István (1914-1988) hagyatéki kiállítása. A kiállítás kurátora, Kovács Dániel jól ismeri az életművet: diplomamunkájának témájául is Szabót választotta. Négy, a Magyar Építészeti Múzeumból kölcsönzött tervrajzot leszámítva a teljes kiállított anyag újdonságnak számít; egy 1972-es torinói szobrászati tárlatot leszámítva a javarészt a 20. század második feléből származó hagyatékot még sosem állították ki. Ennek oka talán az, hogy Szabó munkásságának két fontos területe, a kiállítások építészete és belsőépítészete, valamint a szocializmus évtizedeinek templomépítészete máig feldolgozatlan területnek mondható.
 
A kiállítás helyszíne is különleges. A Kortárs Építészeti Központ jelenlegi székháza (volt OMFB székház, 1969-71), Szabó István egyik legjelentősebb munkája ugyanis hamarosan lebontásra kerül. Nem véletlen, hogy a kiállítási anyagnak is hangsúlyos fejezete ez az épület. Az átalakítások, bontások miatt az életmű egyre fogy, illetve egyre kevésbé tekinthető autentikusnak. Részben ezzel magyarázható, hogy az anyagban kevés kivétellel nem kaptak helyet az épületek jelenlegi állapotát bemutató képek.
 
Az installáció egyszerűnek mondható, de jól illeszkedik a térbe. Különösen naplemente után, amikor a hatalmas üvegfalak térbe helyeik a fényképek, tervek hátteréül szolgáló fehér tablókat. Ezek közé kerültek azok a kisebb-nagyobb méretű művészeti alkotások, amelyek Szabó munkásságának sokoldalúságára mutatnak rá. A terembe belépve is két nagy képzőművészeti alkotását látjuk meg a terem túlsó végében, méretüknek köszönhetően ezek az elsőnek szembetűnő kiállítási tárgyak. Ötletes megoldás a farkasréti templom makettjének elhelyezése olyan vasbeton zsaluköveken, mint amilyenekből maga a templom falazata is megépült.
 
Szabó első korszakában meghatározó volt a kiállítási építészet. 1938-ban a BNV területén dolgozott. A második világháború után ő is belekényszerült a szocreál erőltetett stílusába. Az ötvenes évekből származó, a Déli pályaudvari, vasútállomást és metróállomást is magába foglaló komplexumának tervein a vastag oszlopsorok, a díszítmények egyértelműen magukon viselik a korszak stílusjegyeit. Megannyi kortársához hasonlóan Szabó sem szerette ezt a stílust, kibújni, menekülni igyekezett előle, és az ötvenes évek második felétől ő is levette ezt a „kényszerzubbonyt". Ezidőtájt kiállítási építmények során dolgozott: pavilonokat tervezett, belsőépítészeti feldadatokat oldott meg (1957: Poznan, Szaloniki, Brüsszel). Emellett képzőművészeti alkotásokat is készített, ezek egy része épületeinek homlokzatán, vagy belső tereiben került elhelyezésre. A kiállításon ilyen alkotásokból is megtekinthető néhány (pl. Pietá, Ádám és Éva), és szerepeltek az 1972-es torinói kiállításán is. A brüsszeli kiállításon készült archív felvételen látható székek hazai változatából egy példány a kiállítási anyag része - ebből mindössze egy garnitúra maradt fent, Szabóék háztartásából. A kiállítási építészet terén szerzett tapasztalatait ügyesen használta fel a Magyar Rádió Pagodájának építésénél: a szűk belső udvar adta korlátozást a befelé dőlő falak, az ívelt tető és az üvegfalak átláthatóságával oldotta fel.
1953-ból ránk maradt egy hárshegyi (sárvárligeti) étterem terve is, ez modern stílusjegyeket felvonultató épület lett volna, ha megvalósul. Későbbi épületei - pl. az inotai kultúrház, a tiszaszederkényi (ma: Tiszaújváros) Művelődési Ház (1964) - már egyértelműen a 60-as évek modern építészeti stílusában készültek. Szintén a 60-as évekből származik a legmerészebb, a leginkább földtől elrugaszkodott terv, amit akár az utópiák világába is sorolhatnánk. Az akkor még beépítetlen lágymányosi területre álmodott hatalmas sportcsarnoknak kiemelt városképi szerep jutott volna. A fenyőtoboz felépítésére emlékeztető borítású óriási kúp az olasz Pier Luigi Nervi munkáinak párhuzama.
 
Életének utolsó korszakában figyelme az egyházi építészet felé fordult. Talán legismertebb szakrális épülete a farkasréti Mindenszentek templom (1973-78). Ennek érdekessége, hogy ez volt az első, a szocializmus érájában épített új római katolikus templom. Ebből persze nem nehéz kitalálni azt sem, hogy nem állt rendelkezésére valami rengeteg sok pénz. A hiányt ötletességgel pótolta: olcsón tudott szerezni beton zsaluköveket, és ezt használta tégla helyett a falak felhúzásához. A kiállításon megtekinthető az épület eredeti makettje. A templom belsőépítészetét, díszítményeit is Szabó tervezte. 1975 és '85 között még kilenc temploma épült fel: a márkházai Krisztus Király templom, a Váci út és a Fáy utca sarkán álló Szent Márton templom, az Ildikó téri és dunaújvárosi református templomok. Az 1987-es Duna-parti ökumenikus temploma már nem épülhetett meg. Halála után még egy terve megvalósult - 1995-re készült el a tatabányai Hálaadás bányásztemplom.