2010 márciusában vezetett csoportban néztünk le az Etele téren a 4-es metró egyik legkülönlegesebb állomására. Ez a megálló nem csak a legelsőnek épülő állomás, hanem végállomás is egyben, ráadásul járműtelepe lesz, és innen irányítják majd a 2-es, 3-as, 4-es metróvonalakat is.
Ennél az állomásnál igyekeznek elkerülni a Moszkva térnél elkövetett hibát. Ott az egyik kijárat megépült (erről bővebben itt), a Széna tér felé a másik már nem. Kelenföldön viszont lesz kijárat Őrmező felé is, és az Etele tér felé is.
A most tervezett folytatás szerint ez csak ideiglenesen lenne végállomás, később a vonal továbbmenne Gazdagrét felé, Madárhegy (Budaörsi út) végállomással. Mintha a vonalhosszabbítások is már kettészakadtak volna jobb- és baloldalira: az MSZP a Bosnyák tér irányába történő meghosszabbítást nyomatja jobban, a Fidesz meg inkább Budaörs felé képzelné el a hosszabbítást. Én magam a Bosnyák tér felé vagy villamost javasolnék a lakótelepekig, vagy ha már metró, akkor csak két plusz állomással: a Keleti pu. után csak a Hungária körútnál és a Bosnyák téren épülne megálló. A másik irányba feltétlenül kivinném a vonalat, úgy, hogy az agglomeráció nyugati részének érdemi alternatívát adjon az M1-M7 bevezetőn meghaláshoz képest. Ehhez persze a kinti végállomáson egy szép nagy P+R parkoló is dukálna, meg egy fél tucat, legalább reggel gyakran járó ráhordó busz. No de ez már álmodozás 2020-ig...
Most ezeket a megállókat tervezik. Zölddel a most épülő első ütem.
Az Etele teret korábban már átépítették, a BKV buszok már az új felállás szerinti rendben közlekednek. A metróállomás kijáratát nem nehéz meglátni: azt kell most kerülgetni, ha a BKV buszáról a Volán buszpályaudvarára szeretnénk eljutni. Tehát van már villamos, busz, vonat, Volán-busz, és lesz metró. Valamint lesz egy 1400 férőhelyes P+R parkoló is az őrmezői oldalon - nagyon remélem, hogy ezt nem húzzák ki a projektből, és nem lesz az M5-ös autópálya mintájára egy túlárazott magánberuházás sem. A parkoló és a Volán-pályaudvar között alagutat terveznek építeni az autók és a buszok használatára. Így egy, a jelenleginél lényegesen forgalmasabb csopmópont lesz az Etele téren.
Odalentről a metrónak épül egy külön alagút is, amin keresztül az állomásról ki tud húzni a járműtelepre. A járműtelep a felszínen épül, most odáig sétáltunk fel ezen az emelkedős alagúton, hogy le tudjam fotózni a telep acélgerendás szerkezetét. Itt kerül majd elhelyezésre az a forgalomirányító központ is, ahonnan a 2-es, 3-as, 4-es vonalakat vezénylik majd. Az állomás 16-17 méterrel lesz a felszín alatt, és közvetlen átszállási lehetőséget kínál majd a MÁV járataira is. Ez is középperonos kialakítású mélyállomás lesz. Lifttel is le lehet majd jutni - remélem, az utazóközönség ezt nem azzal fogja meghálálni, hogy elrontja és összefirkálja a lifteket. A fenti képen látható a peron közepén két négyzetes kivágás - az a liftek helye, míg az állomás túlsó végében mozgólépcső fog lejönni. Meg a hátunk mögött is egy. Oldalt, a metrósínek (helye) felett ferde vonalú a falazat felső sarka - itt lesz majd hely az elektromos kábeleknek és a szellőzésnek. Az egyik oldalfalon megtaláltuk a korábban egy sablon segítségével bevésett kis rovart is. Ennek tervezője továbbiakat is el szeretne helyezni ezen a falon, majd meglátjuk, hogy mi sül ki az egészből. Mindenesetre jópofa dolognak tűnik, nem szokványos, de érdekes dekoráció. (A falon a lefolyások nyomait majd eltüntetik.)
Az alagútba is besétálhattunk egy kicsit - itt sokkal nagyobb rend és tisztaság van, mint az állomáson. A tübbinggyűrűk között öröm volt rohangálni egy nagyot, legalább olyan jó ott szlalomozni, mint a Vidámparkban a Hordóban. A gyűrűk meg vannak számozva: minden körgyűrű egy szállítmány Szlovákiából. A piros számok a fenti fotógaléria egyik képén látszanak is. A Bocskai útnál van az 1200. gyűrű, e cikk írásakor kb. 3100 beépített gyűrűnél tartanak a www.metro4.hu szerint. Az egyik alagút az Éva, a másik a Zsuzsa nevet kapta. Mint arra egy kommentelőm rávilágított, az "Északi-alagút keresztanya" szerepét Jánosi Zsuzsa világbajnok és olimpiai bronzérmes tőrvívó, a "Déli-alagút keresztanya" szerepét az 51 éve "a csillogó szemű hatéveseket a betűvetés tudományába bevezető" Román Éva tanítónéni vállalta magára.
karcagibalazs videója is aznap készült
Az állomás tervezői a Palatium Stúdió munkatársai, Erő Zoltán és Csapó Balázs voltak. A stúdió tervezte egyébként a következő két állomás, a Tétényi út (bővebben itt) és a Bocskai út (bővebben itt) állomásokat is.
A Pécsi volt Vasúti Felvételi Épület engedély nélkül bontásáról ld. itt.
Az 5 éves korába lépett MüPáról írt cikk után a közönség elől elzárt részeket is körbejárjuk. A 2005-ben átadott palota 3 nagy épületrészt foglal magába: a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeumot, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet, és a Fesztiválszínházat. Ezen hármas tagolás mellett egy másik is létezik. Eszerint a tér felőli oldalon épültek meg a közönségforgalmi terek, ezek mögött a színház, a koncertterem és a múzeum terei, ahol a közönség a produkcióval találkozik, és végül az épület híd felőli oldalán találhatók azok a terek, ahová csak az ott dolgozók léphetnek be. No, itt hátul mászkáltam körbe Tódika László "vezetésével" még február 17-én.
A Müpa Üzemeltető Kft. az intézmény működtetéséért felelős. Tódika László vezeti a 30-40 fős csapatot. (Rajtuk kívül még több tucat cég dolgozik itt azon, hogy minden rendvezvény zavartalanul folyjon le.) Élmény volt vele találkoznom, mert bár műszaki végzettség, ismeretek híján nem tudtam elmélyülni igazán a MüPa műszaki részleteiben, mégis nagyon jó volt körbemászkálni, szétnézni a közönség számára elzárt tereket.
A villamossági és gépészeti berendezések működtetése jelenti a legnagyobb kihívást, elsősorban a múzeumi terekben elvárt szűk hőmérséklet- és páratartalom határok miatt. A fűtést távfűtéssel oldották meg. Klímaberendezések sora biztosítja a színház, a múzeum és a hangszertárolás által előírt légállapotot. Ha például odakint esik az eső és 90% feletti a páratartalom, a benti terekben akkor is meg kell tartani a 40% körüli értéket. A legkényesebb szerszám a házban az orgona: nem tűri jól a hirtelen hőmérséklet változásokat. Fa- és fémsípjai könnyen elhangolódhatnak, ha nem vigyáznak. Így önálló klímatechnika biztosítja, hogy az orgona terében állandóan 20-22 Celsius fok hőmérséklet legyen a közel 7000 orgona-síp terében. Két nagy teljesítményű (1400 kW/db) hűtőgép a nyári, míg a harmadik kompakt hűtőgép (487 kW) a téli hűtési igényeket szolgálja ki, számítógépes vezérlés mellett. Központi légkezelés, valamint fan-coil berendezése, páratartalom-szabályozó, és padlófűtés-sor is segíti a megfelelő levegő biztosítását. Vész esetén tartalék rendszer áll rendelkezésre, ennek kiesése esetén pedig automatikusan beindulnak a telepített aggregátorok. Erre persze még sosem került ténylegesen sor. A villamosrendszer tervezése Villányi László munkája volt. Az automatizálás, a legkorszerűbbnek mondható vezérlés egyrészt megbízhatóbbá teszi a rendszer üzemeltetését, másrészt segít leszorítani a költségeket is. Központilag vezérelt a hűtés-fűtés, a világítás, a biztonsági kamerák rendszere, a tűzjelzés és a hűtő-fűtő rendszer is.
Az épület tetején a híd felől látható üvegfalú gépház csak egy a sok gépház közül, több mint 50 légtechnikai rendszer üzemel házban. Az eredetileg üvegfallal épült tetőtéri gépház 2010-ben fóliázást kap. Itt fent maradt még annyi hely, hogy - külön üvegfallal leválasztva - még egy tárgyalótermet is el tudjanak helyezni. Ha arra jársz, nézz fel: az egyik oldalon még üvegfal van, a másik oldalon egyes téglalap alakú üveglapok már le lettek fóliázva. Sőt, az is látszik, hogy kisebb négyzetekben tesztelték a különböző fóliákat az egyik üveglapon. Ez az egy része van a háznak, amit abszolút nem értek. Egy művészeti központnál miért gondolták úgy a tervezők, hogy az jó, ha kilátszanak a tetőtéri gépészeti elemek? A klasszikus kérdéssel élve: És ezt így hogy?
A biztonságra komoly behatolásjelző rendszer ügyel, több mint 400 érzékelővel. A központot a Nemzeti Hangversenyterem közelében, azaz az épület központi részén helyezték el. A CCTV kamerák az ügyelői és a biztonsági megfigyelést is ellátják. A diszpécserközpontból vizsgált kamerarendszer beltéri és kültéri kamerákból, videomultiplexekből, központi videomátrixból, monitorokból, valamint S-VHS videómagnókból áll.
A színház színpadához a kellékeket a hátsó oldalon található helyiségen keresztül tudják beszállítani, teherautóról lerakodni. Az első teremben akár a kényesebb elemek (pl. hangszerek) fokozatos klimatizálására is lehetőség van - bár ezzel állítólag nem nagyon élnek. Pedig egy hárfa szállításakor illene. Mivel a színház befogadó színházként működik, nagy kellékraktár nem épült ide. Az egyes előadásokhoz érkeznek, majd távoznak is a díszletek. A színpad mögött hatalmas, toronymagas tér áll rendelkezésre. Élmény volt oda bejutni: ez a hátsó tér több mint 20 méteres magasságú, és oldalt még egy nagy raktárhelyiséggel is bővül. Egy komplett lakóház beférne oda simán. Sokszor ad kihívásokat a takarítás is. Ha például egy gyermeknapi rendezvényen több száz gyermek rajzol, gyurmázik, akkor utánuk nagyon rövid idő alatt kell úgy rendet tenni, hogy az esti színházi programra érkezőket már újra patyolattisztaság fogadja. Gondoljunk bele: a takarítóknak úgy 50 ezer négyzetméternyi területet kell tisztán tartaniuk a 65 ezer négyzetméter összterületű épületben. A napi takarítás éjszaka történik 8 órás műszakban, a hét hét napján. (A palota 10-től 23 óráig áll a nagyközönség rendelkezésére.) A nagytakarítást részben programozva, több részletben, részben pedig a nyári karbantartások miatti leállás során végzik el. Az éjszakára lezárt részeket a délelőttös takarítókra bízzák: csak az üvegfelületek tisztán tartása két embert igényel. A takarítási feladatokat éjszaka, illetve az előadások alatt végzik el, mert fontos szabály, hogy a takarítók maradjanak "láthatatlanok". Augusztusban lesz idén a "leállás", amikor a múzeum nyitva tartása mellett nagy programokat nem szerveznek, így elvégezhető a termek nagytakarítása is. Évente kétszer, előre ütemezett bontás szerint végeznek nagytakarítást. A takarítás a ház környékére is kiterjed. A hómaró gépet a fennállás óta először az idei télen kellett beüzemelni, hogy a villamostól a hídig terjedő területen is rend legyen.
Szeretek bejárni olyan helyekre, ahová amúgy alapból nem lehet bejutni, és a MüPa ezen a téren is óriási.
Köszönöm Tódika László segítségét!
(A cikk átszerkesztett változatban megjelent a hg.hu portálon is. Képgalériát ott találsz, Nyájas.)
Mi az a 4M? Emlékszik még rá valaki? Nem, nem a négyes metró. Eredetileg ezzel a névvel indult el a Művészetek Palotája projektje. 4M, azaz Modern Magyar Művészeti Múzeum - ez volt a kiindulópont. 5 éves lett a Művészetek Palotája.150 éve nem volt Magyarországon ilyen méretű kulturális célú beruházás!
2000 novemberében még Rockenbauer Zoltán kultminiszter írta alá a szándéknyilatkozatot egy új kultúrközpont megépítéséről. A másik oldalon a Demján Sándor vezette TriGránit Rt. állt. Akkor két funkciót álmodtak ide. A már említett 4M-ben kapott volna helyet a Budai Vígadóban székelő Hagyományok háza (bővebben itt), és a Nemzeti Filharmonikusok székháza, próba- és hangversenyterme. A tervezésre kiírt pályázatot a Zoboki Gábor, Erőss János, és Silvester Csaba vezette csapat nyerte meg. A terület akkor már adott volt, a Nemzeti Színház szomszédságába kellett tervezni. Valamikor a Ferencvárosi teherpályaudvar állt itt, amit még az Expo kapcsán számoltak fel. Az egyik szomszéd tehát az új színház, a másik viszont a HÉV, a harmadik meg a Lágymányosi híd felhajtója lett. A projekt úgy módosult, hogy legyen itt egy szálloda, irodaház, egy nagyobb parkoló és egy aukciós ház is. Akkor még úgy volt, hogy a Vasilescu-gyűjteményre alapozva egy, az egész XX. századi magyar művészetet bemutató kiállítási anyag kerül a múzeumba. Ám ez a gyűjtemény éppen per tárgyát képezte, úgyhogy ezt a témát ejteni kellett. Helyette a Ludwig Múzeum került képbe, végül az ő gyűjteményük költözhetett le a Várból a híd tövébe. A hangversenyterem építését sürgette, hogy a Zeneakadémia felújítását 2004-2007-re időzítették, akkorra állnia kellett volna az új termeknek. (Mint azóta láthattuk, a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületéből csak 2009-ben költözött ki ideiglenesen az intézmény, a felújítás most is zajlik.) A Hagyományok Háza egy komoly néprajzi-népzenei gyűjteménnyel költözött volna ide, ahol népművészeti kutatási központot is létrehoztak volna, egy 500 fős teremben pedig az Állami Népi Együttes kapott volna helyet. Emelett kézműves műhelyek is helyet kaptak volna az épületegyüttesben. A Milleniumi Városközpont alapkőletétele 2002. március 22-én történt meg, többek között Orbán Viktor, Demján Sándor és Peter Munk jelenlétében.
Jött a kormányváltás 2002-ben, és az új kormány és benne Görgey Gábor személyében a kulturális tárca új vezetője újabb elképzelésekkel rukkolt elő. Egy 6 tagú bizottságot állítottak fel. A tagok:
-Bak Imre festőművész -Bereczky Loránd, a Nemzeti Galéria főigazgatója -Fitz Péter, a Fővárosi Képtár igazgatója -Néray Katalin, a Ludwig Múzeum igazgatója -P. Szűcs Julianna művészettörténész -Szoboszlai István művészettörténész
A bizottság azt javasolta, hogy egy modern és kortárs múzeumot, valamint egy képzőművészeti intézetet hozzanak létre. A Ludwig leköltöztetése a Nemzeti Galériának is igen jól jött, hiszen az így felszabaduló területetet már régóta vágyta vissza a helyszűkével küszködő intézmény. Ezután már simábban haladtak előre. Hámori Tamás filmproducer személyében miniszteri biztos tartott kapcsolatot a tárca és a tervező - építő cégek (Zoboki és Demeter Építésziroda, TriGránit) között. Véglegesedett a program: hangversenyterem, színház és LuMú. Az építkezés elindult, a házat 2005 folyamán több részletben adták át. 2005 március 14-én este egy nagyszabású hangverseny volt a nyitóprogram. Zoboki akkoriban nyilatkozta: egy "kulturális bevásárlóközpont" született. Itt nyilván nem az (egyébként remek) könyvesboltra utalt, hanem az intézmény méreteire: 72 ezer négyzetméter épült fel, ekkora kulturális célú épület talán ha egy évszázadban egy születik Magyarországon.
Alaprajz a 3 intézmény tömbjeinek kiemelésével. A kép forrása: zda.hu
A ház kritikusai leginkább a külső homlokzatokat kritizálták, túl dobozszerűnek titulálva azokat, különösen a hátsó, híd felőli oldalt. (Volt, aki egyenesen az NDK-beli Palast der Republik-hoz hasonlította a tömböt.) Az épület falait kívül mindenhol három, különböző mélységből bányászott süttői mészkő borítja. Maga Zoboki is azt mondta, hogy a ház külső megjelenését még finomította volna, ha az idő szorítása (és a sok programmódosítás) ezt nem teszi lehetetlenné, ezzel együtt megvédte a ház megjelenését: "A laikusok talán valami geget vártak ettől az épülettől, de a Nemzeti Színház eklektikus, "ékszerszerű" tömege mögé nem tervezhettünk markánsabb épületet. A hídfő közelsége miatt sem lett volna ennek értelme. Operaházi igényű homlokzatról szó sem lehetett, maradt a tradicionális üvegfal, amely maszkjaival a város felé néz." (Heti Válasz, 2005.03.17.) Az egyik pont, ahol kibukik egy hiba, a tetőtéri gépészet üvegfala, ami a híd felől "kilóg" - pedig ha valamit, hát ezt rejteni illene egy felső kategóriás kulturális központban. De ez legyen persze az épület legnagyobb baja a következő száz évben! A három beköltöző intézmény egymás mellett kapott elhelyezést, a közlekedők, lépcsőházak, előterek nemcsak bejárást biztosítanak ezekbe, de az egymás közötti kapcsolatot is megteremtik, így szerves egységbe forrasztva a 3 épületrészt. A híd felhajtója felé kerültek a kiszolgáló egységek: a parkolóház, a színháztechnika kiszolgálása, a beszállítás itt kapott helyet. Erre az oldalra ezért egy egyszerűbb homlokzat került, bár a kőborítás és a finom beugratások ezt a részt is színvonalassá teszik. Az épület azonban természetesen nem erre, hanem az ellenkező oldalon álló térre néz. Itt óriási üvegfelület enged belátást a házba, ami különösen éjszakai világításban lenyűgöző. Belépve több emelet magas, tágas előtérbe érünk: itt már feltárulkozik a XXI. századi pompa. Széles lépcsők, vörös szőnyegek, kifinomult fa borítások közé érkezünk. Az egész épületet jellemzően természetes anyagok burkolják: diófa, ötféle márvány, homokkő, dél-amerikai gránit. A burkolatok is változatosak, és a terek is hol kisebbek, hol nagyobbak, így találunk a közlekedő terekben intim sarkokat és hatalmas előtéri csarnokot is. "Ez a világ olyan, mint egy jól működő tematikus park: a különböző helyszíneken különböző csodákkal kápráztat, amúgy barokkosan megannyi illúzióval kecsegtet" - írta Somogyi Krisztina (Régi-Új Magyar Építőművészet, 2005/3.) Ezekből az előterekből juthatunk be a kagylószerűre formált hangversenyterembe és színházba, vagy a szögletesebb kialakítású kiállítóterekbe. Az egyedi kilincsek, korlátok, üvegburkolatok, betétek, lámpák, bútorok, falburkolatok, valamint az igényes anyagok teszik a házat részleteiben is izgalmassá, kidolgozottá.Az előcsarnok üvegfala mögé kerültek a tartóoszlopok - hasonló kialakítással találkozhatunk többek között a Déli pályaudvar csarnokában. Ezzel a megoldással ugyanis a tartóoszlopok elkülönülnek az üvegezéstől, így teljesen egységes, törések nélküli üvegfelület alakítható ki, ami aztán remek panorámát kínál nappal kifelé, éjjel befelé.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
A tömb legnagyobb helyigényű egysége ez: 25 méter magas, 25 méter széles, és 52 méter hosszú. Formáját angolul "shoebox"-nak, cipősdoboznak szokás hívni. A koncertterem tömege, mint egy részben kinyílt kagyló nyúlik bele az előcsarnokba. Az emeleti karzatokhoz egy egészen intim hangulatú lépcsőházban lehet feljutni - ha arra jársz, ezt a részt mindenképpen nézd meg. A lenti nagytermi ülőhelyekhez pedig egy zárt kialakítású kerengősoron halad át a látogató, aki így egy közbülső téren át hagyja el az előcsarnok zaját, és készülhet fel a koncert befogadására. "Építészeti szempontból az a legszebb pillanat, amikor az ember belép a Nemzeti Hangversenyterembe. Ott minden szempontból megvalósíthattam azt, amiről álmodtam." - nyilatkozta Zoboki. (Heti Válasz, 2005.03.17.) A koncertterem teljes befogadóképessége 1544 ülőhely, 158 pódiumülés, 72 padülés, 14 mozgássérült és 6 pótszék, összesen 1794 férőhely. A harmadik, legfelső szintre olcsó állóhelyek is válthatók.
Architektúrára szabott panorámavetítés a Magyar Telekom 2010-es Évindítóján, a HD Group szervezésében. (Forrás)
A pódium mozgatható bővítményei révén három különböző színpadméretet és szükség szerint zenekari árok kialakítását teszi lehetővé. A színpad felett egy óriási akusztikai hangvető látható, ez több egységből áll össze. A közel 70 tonna összsúlyú szerkezetet 40 ponton függesztették fel. A reflektorok, a mikrofonrendszer, a vetítővászon és a hangszórók is itt rejtőznek, ezek központilag vezérelhetők. Az akusztikát javítja a sok színes oldalfali elem is, melyek zengőkamrák rendszerévé állnak össze. A piros, kék, sárga árnyalataiban pompázó nagyméretű ajtók különböző beállításaival a terem akusztikája a különböző programokhoz igazítható a térfogat és az utórezgési idő módosításával. A terem lényegében egy rugós ágyon fekszik, ezzel a környező közlekedés rezgéseit lehetett (jó drágán, de nagyon hatékonyan) kiiktatni. Ezt belépéskor észre is veheti a látogató. A terem legnagyobb méretű éke a hangverseny orgona, melyet a Pécsi Orgonaépítő Kft. és a német Werkstätte für Orgelbau Mühleisen GmbH cégek alkottak. Az akusztikai tervezés Russell Johnson remek munkája volt. A belső terek gipszburkolatait Jovánovics György szobrászművész tervezte. Ezek színei az orgona felé haladva egyre mélyebbeké, érzelmesebbeké válnak. A színvilág a reneszánszt idézi. Megfelelő technika áll rendelkezésre az itteni hangversenyek felvételére, illetve televíziós, rádiós közvetítésére. A hátsó szárnyban kaptak helyet a kiszolgáló terek, valamint a Nemzeti Filharmónia zenekara és énekkara helyiségei és kottatára. A hangversenyterem nagy űrt tölt be. Régebben a Zeneakadémián és a Vigadóban volt csak ilyen műfajra igazán alkalmas terem Budapesten. Aztán jött még a Kongresszusi Központ nagyterme, de a szoci felújítás idején a Vigadó termének akusztikáját tönkretették. A MüPa így nagy hiányt enyhített ezen a téren.
Fesztivál Színház
A 452 fős színházterem lett volna eredetileg a Hagyományok Háza (és az Állami Népi Együttes) otthona. Ezért a belsőépítészetben a magyar népművészet kortárs megjelenítésére törekedtek. A Fesztivál Színház kialakítása kagylóhoz hasonló, íves alaprajzú. Ehhez a karzatok szögletes, dobozszerű formái társulnak. Összességében egy keményebb, férfiasabb összkép jelenik meg. Nagyon hangsúlyosak a szálas, csíkos mintázatú diófa burkolatok a nézőtéren, amelyek egy téli erdő képzetét nyújtják, és az akusztikában is szerepük van. A karzaton egészen plasztikus, szoborszerű kialakítást is láthatunk - ennek kialakításában Ambrus Sándor szobrászművész is részt vett. A terem jóval kisebb a hangversenyteremnél, ám multifunkcionális kialakítása táncszínházi produkciók, zenés színházi vendégjáték, kisebb komolyzenei hangversenyek, kamaraoperák befogadására is alkalmassá teszi. A színházterem alatt került kialakításra az étterem, amely kiállítások, kisebb rendezvények befogadására is alkalmas, kapacitása 260 fős. (Amikor még a Hagyományok Házát is ide álmodták, a koncepcióban folkkocsma szerepelt.)
A Fesztivál Színház. A kép forrása: zda.hu
Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum
Míg a hangversenyterem és a színház "hangos" rendezvények helyszíne, addig a múzeum a csendességé. Ez a belső terek megjelenésében is visszatükröződik: eltűnnek a színes, míves burkolatok, egy sokkal letisztultabb, egyszerűbb látvány fogad. Ám ez nem jelent elszigetelődést: a lépcsőházban, majd a kiállítóterekben sétálva többször is nagy üvegablakokon át tárul elénk a dunai panoráma. Alul egy kis kávézót is találunk, ennek bejárata előtt indul felfelé az íves lépcsősor. A múzeum lépcsőháza. A kép forrása: zda.hu
Az első emeleten ideiglenes kiállítások kapnak helyet, a második emeleten állandó vagy ideiglenes kiállítási anyag is helyet kaphat, a harmadik emelet pedig az állandó kiállításé. A födémek több helyen áttörtek, így helyenként átpillanthatunk egyik teremből a másikba, vagy akár egyik szintről a másikra. A harmadik kiállítószint feletti felülvilágító a második emeleti kiállítótereket is megvilágítja. Az építészet ezen a részen szándékosan nem vált maga is látványossággá. A belső világ ezzel együtt nagyon visszafogott, a fehér falak a kiállított alkotásokra terelik a figyelmet. A múzeumhoz tartozik az az üvegfalú terem is, amely a hatalmas, színes lámpatesteiről vált ismertté. A funkciók itt is hármas felosztást eredményeztek: a híd felől egy zárt rész tartalmazza a kiszolgáló funkciókat, a középső rész maga a "produkció" helye, ahol a művészek és a közönség találkozik, az üvegfalas rész pedig a teljesen nyilvános terület. Előadóterem, gyermekfoglalkoztató és könyvtár is tartozik a múzeumhoz. A múzeum magyar gyűjteményét 1989-ben alapították, és 1991-ben nyitott meg az első kiállítótér a Nemzeti Galéria területén, a Vár A épületében. Az első időszaki kiállítás egy Yoko Ono tárlat volt. 1996-ban már 3 szintet foglaltak el, így a Nemzeti Galéria örülhetett 2003-ban, hogy a múzeum leköltözik onnan a Duna partjára. 2005-ben nyílt meg az új kiállítás, 3300 négyzetméteren. A Ludwig-gyűjtemény 800 Picassó-művet, Andy Warhol, Keith Haring, Yoko Ono, Roy Lichtenstein és még sok már 20. századi művész alkotásait foglalja magába.
Az épület kisebb hibáival együtt remek alkotás lett, úgy vélem. Ha megkérdezik tőlem, hogy melyik tetszik jobban, a Nemzeti Színház, vagy a MüPa, egyértelműen a MüPára szavazok. Nálam nagyobbak is elismerték már az épületet: 2006-ban Style in Business díjat, Pro Architectura díjat és FIABCI díjat is elnyert. És végül egy tipp. Ha nyáron felmegyünk a legfelső szintre, egy teraszos büfét is találunk. Szép innen a kilátás, vagy akár az augusztus 20-iki tüzijáték.
A MüPa hivatalos honlapja is megújult az 5 éves évforduló tiszteletére. Az új formátum sokkal inkább a programokat helyezi előtérbe, ezek lettek a leghangsúlyosabbak a címlapon. 2010. január 20.
2010. március 13.
Sokáig egy hosszú, cikk-cakkos bronz információs pult állt az előtérben, a könyvesbolt előtt. Aztán eltűnt. Nem tudja valaki, hogy mi lett vele?
Források: http://regi.hagyomanyokhaza.hu/index.php?page=404 http://hetivalasz.hu/korkep/a-palotamester-11239/ http://www.zda.hu/works2_flash.php?work_id=2&open_menu=23&ln=1&menu_id=53&gallery_id=27&parent=36 http://hetivalasz.hu/kultura/visszatanc-10285/ http://hetivalasz.hu/nezopont/kiszoruloban-9987/ http://www.epiteszforum.hu/node/3496 http://www.ludwigmuseum.hu/site.php?inc=0&menuId=16&tartalom=txt Somogyi Krisztina: Új Ludwig Múzeum. Régi-Új Magyar Építőművészet, 2005/3. Szegő György: Nemzeti Hangversenyterem. Régi-Új Magyar Építőművészet, 2005/1. http://www.epiteszforum.hu/node/3525 http://www.epiteszforum.hu/node/11460
Valószínűleg nem úgy illik díjat kapni, hogy az ember a díj létezéséről se tud, de velem most ez történt. Az Építős blogtólkaptam meg a Kreatív Blogger Vándordíjat. A díj olyasmi, mint a sportban a vándorkupa. Aki kapja, az ír magáról egy meghatározott rendszer szerint, majd tovább is adja a díjat. Olyan ez, mint a szeretet: attól, hogy másnak is adsz belőle, neked is marad. (Jaj, de nyálas vagyok, fúj.)
A díjat az Építős blognak nagyon köszönöm!
És akkor most jöjjön 7 dolog magamról, a díj követelményrendszerének megfelelően: 1. Fiatalon születtem 1977-ben. Pár nappal ezután avatták fel a Népligetben a Planetáriumot. (És arról még nem is írtam cikket. Na tessék, még egy téma.) 2. Szeretek bicajozni. Túrázni is szeretek, meg a városban is szeretek tekerni. Mert annak minden nyűge dacára (ellophatják a bicajt, esik az eső stb.) nagyon jól lehet így közlekedni. Amíg más a Hungárián szívja az előtte levő kipufogójából a szürkés matériát, addig én a Városligetben és a Stefánián tekerhetek. És ez igen jó. 3. Szeretek fotózni. Most fedezgettem fel a saját kis fotóarchívumomat, a Panorama Maker programot, és lassan már illene megismernem a Photoshopot. Hogy mondjuk Budapestre tudjam adaptálni az elfalazott Párizst. 4. Most éppen munka nélkül vagyok, de két helyen is eljutok állásinterjúig hamarost. És akkor visszajuthatok Budapestre. Remélem. 5. Szeretem a kávés, kókuszos, mogyorós, csirkehúsos, halas dolgokat. (Persze nem egyszerre mindet, mint amikor az egyszeri szegény zsidó álmodozott: "Hogy én hogy szeretem a vöröshagymát! Meg a csokoládét is! Milyen finom lehet a kettő együtt!") 6. Nem vagyok "tősgyökeres" budapesti. Jászberényben születtem és jártam áltiba. Amúgy a XIII. kerületben van a csöpp kis lakásom. 7. Mindjárt jön a MüPás cikk, mert 5 éves a ház. Nekem sokkal jobban tetszik, mint a szerintem elég giccses Nemzeti. És mindig vitát provokálok, ha ezt elmondom. A Nemzeti vagy MüPa egy kicsit olyan vita lett, mint régebben a Népi - Urbánus.
Úgyhogy most azon nyomban tovább is adom a díjat. Több jelöltem is van. A Városképp blogot azért szeretem, mert nagyon alaposan utánajárnak egy-egy témának. A Muma blogot azért szeret(t)em, mert sokszor talált rá olyan témákra, amiről még más itthon nem is írt - csak már nem frissül. (Rádayt idézve: "Kár.") A Városjáró blog, a BKV figyelő és a Retek blog kikiabálja helyettem is azt, ami szar/nem működik/hiányzik. A Táj-Kert blog szerzője meg olyan helyeken jár, amiket általában igen nagyon irigylek :-) A vándorserleget egy talán (méltatlanul) kevésbé ismert blog kapja meg tőlem, azzal a kéréssel, hogy ő is adja tovább. A remek meglátásokért, az észrevett fontos részletekért adom tovább a virtuális serleget a nemrégiben újraindult Forrás: Budapest blognak. Az archívuma itt látható, az újraindult blog itt olvasható. Hajrá, így tovább mindenki!
Andrew Gifford 1970-ben született, és mára a kortárs festészet egyik nemzetközileg elismert alakjává vált. Nagy világjárónak mondható: bejárta már hazája, Nagy-Britannia mellett Magyarországot, Hong Kongot, Franciaországot. Jelenleg Brightonban él. Február 3. és 28. között a londoni John Martin Gallery állította ki a Budapesten készített képsorozatát. Megfestette a Parlamentet, a Várnegyedet, a Teréz körutat és a Lánchidat is. "Jó lenne visszamenni és Budapest egy másik arcát is megfesteni, a nagy betonházakat, a külvárost, nemcsak azt, amit a turista szeme lát. Szeretem Budapestet, azt hiszem mindenkinek kellene, hogy legyen egy magyar barátja!" A festmény sorozatokban ugyanazt a tájat, épületet láthatjuk különböző napszakokban, a Nap különböző állásaiban. A festő bevallottan Monet festői technikáját használja, ám a témaválasztásban már mai: sokszor fest kortárs impressziókat, mai utcaképeket, városi tájakat. Ehhez persze többször is vissza kell térni a "tett színhelyére". Budapest esetében például egy szállodai szobát vett ki a budai oldalon, és annak erkélyéről festette meg többször is a Parlamentet:
Néhány Gifford-kép az Országházról
A Duna a Lánchíddal. Nagyon szépen megfestette a fény csillogását a vizen.
Ez vajon hol készült, mit ábrázol? A kép címe: "Petrol Station, McDonalds & Church, outskirts of Budapest".
A kiállítás katalógusa pdf-ben itt letölthető. Árlista itt letölthető. A képek árai jellemzően 5000 és 22000 font között mozognak.
Már több mint 10 éve áll befejezetlenül Lágymányoson a Tüskecsarnok és környezete. Némi nyomozás és egy benti fotózás után még a csarnok kistestvére is előkerült!
Úgy volt, hogy Magyarország Expót rendez 1996-ban. Erre a Lágymányosi területet, illetve a Duna túlpartján a Ferencvárosi Teherpályaudvar területét jelölték ki. Ám hamarosan anyagi problémák jöttek, először Bécs szállt ki, aztán a kormány is kénytelen volt meghátrálni. Az Expót lefújták, de akkor már több építkezés elindult. A soha meg nem nyitott Expo emléke az Infopark köríves utcahálózata, a közelben vatikáni pavilonnak szánt katolikus templom, és a ma is torzóként álló Tüskecsarnok.
A Tüskecsarnokra a pályázatot 1993-ban írták ki, a győztes a Lázár Antal és Magyar Péter vezette tervezőcsapat (AD Studió) terve lett. Természetbe simuló épületeket álmodtak a helyszínre. Földborítás kúszik fel a csarnok oldalára. A talajszintet kicsit megemelték, a sportcsarnokot és a szomszédos uszodát részben lesüllyesztve helyezték el. Sajnos csak a tervrajzokon, az uszoda építése ugyanis csak egy gödör kiásásáig tartott. A hatezer négyzetméteres csarnokban 4000 néző, a lényegesen kisebb uszodában 500 néző foglalhatott volna helyet. A Tüskecsarnok mögött edzőtermek, melléjük futópálya és teniszpályák épültek volna az engedélyezési terv szerint. Az edzőterem torzó maradt, az épületet nem igénylő, kültéri pályák a BEAC területén azóta elkészültek.
A ma torzóként álló, Tüskecsarnokként ismert sportcsarnok egy tájba simuló épület lenne. A csarnok nagy tömegét részben a felszín alá süllyesztették, és körben földdel fedték le. Így az épület egy dombra hasonlít. Az első tervek szerint szinte teljesen földborítású lett volna a csarnok, ám költségcsökkentés céljából ez némiképp módosult, a csarnok fémtetőt kapott, annak közepére pedig a névadó üvegpiramisok kerültek - ez a 84 felülvilágító elem enged természetes fényt a csarnokba. A sportcsarnok küzdőtere 4 méterrel van a felszín alá süllyesztve. 2028 fix férőhely épült, ám koncertekhez, vagy egy boxmeccshez a küzdőtéren még további 1000 mobil ülőhely is létesíthető. Az alsóbb terekben kaptak helyet a kiszolgáló helyiségek, raktárak. Már a nemzetközi versenyekről ismert óriási kijelzőtábla állványzata is beépítésre került. Főbejárat két oldalról is készült: az egyik az egyetemi épületek felől, a másik a szemközti oldalon, az edzőtermek tetőkertje felől. Ezek mellett oldalról is létesült két kisebb bejárat. Mindezek együtt elegendő menekülési útvonalat jelentenek. A csarnok uszoda felőli oldalán, illetve a túloldalon épült rámpa a teherautók fogadására, ennek egy rendezvény kellékeinek, színpadtechnikájának beépítésekor lenne nagy jelentősége.
A 97 x 65 méteres, ellipszis alakú tető az épület műszaki érdekességének számít. Két irányban hajlított tartók összemetsződéséből alakult ki a különleges tervezést és precíz kivitelezést igénylő tetőszerkezet. Erre korcolt fémlemezfedés került, a tetőszerkezet alá feszített ponyva álmennyezet került volna. A térrács ívtartói egymásra merőlegesek, rácsos szerkezetet adnak ki. Körben kettős oszlopsor támasztja alá a szerkezetet, melynek tetejére került a 42x18 méter méretű felülvilágító rendszer, amely kb. 6 méter magas üvegfalú gúlákból építkezik.
A hátsó kijáraton kiérve az edzőtermek feletti tetőkertre jutnánk ki, ha nem lennének lehegesztve a sárgára festett ajtók. A tetőkert most csak kaviccsal felszórt - ide zöld tetőkertet terveztek. Három kiugrást láthatunk innen. Az első egy olyan torony, amely lépcsőházat, liftet és füstelszívó szellőzőt rejtene. Itt juthatnának le az öltözők és edzőtermek felé a mozgássérült vendégek - így akár paralimpiai rendezvényekre is alkalmassá tehető a központ. A másik kettő pedig lépcsőházat és liftaknát rejt - bár liftet már sehol nem építettek be. A kb. 73 x 117 méteres, téglalap alaprajzú edzőtermi szekció is részben föld alá süllyesztett. Az óriási terület - ekkora helyen akár két hipermarket is nyílhatna - edzőtermeknek ad helyet. Mobil falakkal akár 10 terem is kialakítható. Két helyen közlekedőfolyosók osztják a teret, ezek menekülőútvonalként és tartószerkezetként is szolgálnak. A csarnok szerkezete így alátámasztások, oszlopok nélkül készülhetett el. A csarnokok szintjén úgy alakították ki a termeket összekötő nyílásokat, hogy így a termeken át körbe-körbe futva egy 200 méteres futópálya is keletkezik. A remek ötletnek hála így akár téli időben is lehet futóedzéseket tartani. A kb. 7 méteres beltéri magasságnak köszönhetően akár röplabda-bajnokságot is lehetne itt rendezni. A termek alatt jelenleg 1 parkolószint található (kb. 200 járműnek), a résfalazás, a födémek kiépítése azonban olyan módon készült el, hogy még 2 parkolószint utólag is beépíthető a jelenlegi alá. Az edzőtermek és a Tüskecsarnok közötti összeköttetésbe tervezték elhelyezni a sportolókat kiszolgáló öltözőket, sportorvosi szobákat, zuhanyzókat, mosdókat, közlekedő tereket. Ezek építése elkezdődött, de a falak már nem mindenhol állnak, a tervezett fehér mészkőtégla burkolat elemei pedig máig beépítésre - pontosabban továbbépítésre - várnak. A belső tereket ez a mészkőtégla burkolat határozta volna meg, amit az edzőtermek felett üvegfal egészített volna ki.
Panorámaképek az edzőteremből
A sportcsarnok mellé épült volna meg a megjelenésében arra hasonlító uszoda is. Ez ugyanúgy részben földdel fedve, "tüskés" felülvilágítókkal épült volna meg. A kivitelezés itt már csak a gödör kiásásáig jutott, a medence és a csarnok kivitelezése el sem kezdődött. Az alapozás elkészülte, a cölöpök leverése után a munkák leálltak. Azóta a természet kezdte el visszavenni ezt a részt: a Duna közelsége miatt hamar feltört a talajvíz, a medence helyén ma sűrű növényzet áll, a partfalban mardarak vertek fészket. 2005-ben a tervezők egy olyan változatot is kidolgoztak, mely szerint a Tüskecsarnok befejezése mellett az uszoda helyén szabadtéri sportpálya létesült volna, körben földből emelt nézőtérrel. Ám ez a változat sem valósult meg.
A Tüskecsarnok és az "elveszett" kistestvére, a gödörbe jutott uszoda
A terület felülnézetből: tüskés csarnok, tőle balra az edzőtermek, felül az elgazosodott uszoda-gödör. A Tüskecsarnok alatti kör alakú mélyedés a trafóházak helye.
Úgy tervezték, hogy az Expó idején kiállítóhelyek lesznek itt, azután pedig az ide is kiköltöző egyetemek kapják meg a létesítményeket. A hasznosításhoz ma mindenképpen szükséges lenne, hogy ne csak az egyetem, hanem a nagyközönség is használhassa a csarnokot, és hogy "24 órás", folyamatos és többfunkciós használatban legyen. A sportközpont az egész dél-budai régiót elláthatná. Az egyetemi részek felőli részen egy kulturális központ is épült volna, ám ennek kivitelezését el sem kezdték.
A szabadtéri pályákat és egy ezer négyzetméteres kisebb csarnokot fejeztek csak be, ezeket a BEAC sporttelep részeként ma is használják az egyetemisták. A "Tüskecsarnok" szerkezete 1996-ra elkészült, és amikor 1998-ban a munka megtorpant, úgy hagyták ott a kivitelezők a helyet, hogy heteken belül folytatódik a munka. Ennek ma is látható nyoma, hogy odabent rengeteg építési anyag van még ma is felhalmozva, a munka folytatására várva. A kivitelezésre 1992-ben létrehozott Expo'96 Kft. később '96 Kft-vé alakult, majd 2001-ben két részre vált szét: a '96 Beruházásszervező és Fővállalkozó Kft mellett megalakult a Kiving Ingatlangazdálkodó és Beruházásszervező Kft is. Előbbi az Oktatási Minisztérium irányítása alá került, utóbbi a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tulajdona. A kb. 55%-os készültségi állapotban levő nagy csarnokban több mint egy évtizede csak állagmegóvás van. A karbantartási munkálatokat a Magyar Építő Zrt. végzi el a tulajdonos megbízásából, így a csarnok továbbépítése még másfél évtized elteltével is lehetséges.
A továbbépítés többször is felmerült. Először a 2002-es tornász VB-t rendezték volna itt. Aztán a 2006-os úszó EB-t tervezték ide, de aztán mindkettő más helyszínt kapott. Később üzleti célú hasznosításban gondolkodtak. 2008-ban úgy tűnt, hogy az akkori pályázaton nyertes Atlantis Congress & Events Hall Kft. konferenciaközponttá alakíthatja az épületet. Akkor 15 milliárd forintos beruházásról, 200 szobás konferenciaszállóról, "Maserati minőségről" szóltak a hírek. A tárgyalások végül sikertelenül zárultak. Az érintett egyetemek (BME, ELTE) ugyanis 700-700 millió forintos kártérítési pénzt kértek volna azért, hogy lemondjanak követeléseikről - egykor ugyanis sporttelepük egy részének átengedésével járultak hozzá a Tüskecsarnok megépüléséhez, de ehhez az államtól a mai napig nem kaptak kártérítést. Időközben újabb konferenciaközpont-ötletek is felmerültek (pl. a SYMA csarnok bővítésével valamint egy 2010-es pályázat kapcsán), így az is kérdéses, hogy ezután lehet-e befektetőt találni majd konferenciaközponttá alakításhoz. A KDNP szeretné sportcsarnokként befejezni, az MSZP-s Molnár Gyula polgármester viszont csak az üzleti célú hasznosítást látja megvalósíthatónak, és kérte, hogy a létesítményeket térítésmentesen kapja meg a kerületi önkormányzat. A KÉSZ által tulajdonolt Atlantist 2009 végén felszámolták. A megépítés 4-5 milliárd forintba került eddig, azóta évi kb. 50 millió forintot költenek állagmegóvásra. Az Expo lemondása után még egyszer meghosszabbították az építési engedélyt, ennek kapcsán új tervrajzok is készültek. Egyetlen létesítmény készült el teljesen: a földbe süllyesztett, körben négy sárga kúppal körülvett trafóház. Ez is csak azért, mert a négy blokk egy része szolgálja ki ma az Infoparkban megépült új irodaházak némelyikét.
Forgatott már itt Steven Spielberg a München c. filmhez. 2007-ben itt készült el a Hellboy 2 kulcsdíszlete . 2008 október elsején pedig többek között a Heaven Street Seven koncertezett az épületben egy egyetemi gólyabálon. De forgatott már itt Nicolas Cage is, a "Season of the Witch" c. film egyes jeleneteit 2008 novemberétől kezdve forgatták Kereszteskőn, Dobogókőn, Csákváron, Fóton, Sóskúton, a Tüskecsarnokban, valamint Ausztriában. Lehet, hogy végül a filmipar talál rá az elfeledett sportközpontra?
Mi legyen a Tüskecsarnok sorsa?
-Legyen sportközpont?
-Legyen rendezvény- és konferenciaközpont?
-Legyen filmstúdió?
-Legyen romkocsma?
-Bontsák le?
Források: http://sportgeza.hu/sport/2009/09/29/konferenciakozpont_sem_lesz_a_tuskecsarnokbol/ http://www.ingatlanmagazin.com/read/10250?h http://www.hirextra.hu/2009/08/04/a-kdnp-befejezne-a-tuskecsarnokot/ http://www.ingatlanmagazin.com/read/10913?h http://www.kulturpart.hu/latvanypart/15664/mi_lesz_vegul_a_tuskecsarokkal http://www.hirextra.hu/2009/11/05/felszamolas-alatta-a-tuskecsarnok-fejlesztoje/ http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/11/05/felszamoljak_a_tuskecsarnok_fejlesztojet/ http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&place=hirkereso_cimoldal%20&nID=426018 http://sportgeza.hu/sport/2010/01/24/melyik_a_kedvenc_rohado_sportletesitmenye/ http://www.privatbankar.hu/frisshir/hircentrum/13_eve_all_a_tuskecsarnok_uresen_nagyon_draga_76690 Egyetemi sportközpont, sportcsarnok acél szerkezete. Magyar Építőipar, 1997/5-6., p. 178.
Köszönöm Sükösdi Zoltán (AD Studio) segítségét a cikk elkészítésében!
Februárban a felújítás alatt álló, hamarosan (végre) megnyíló Rácz fürdőben jártunk. A látogatást a Budapesti Városvédő Egyesület szervezte. A csapatot elnézve, ha Ráday Mihály is eljött volna, úgy 130 korabeli asszonyság kérhette volna meg a kezét :-) Mivel ilyen sok ember gyűlt össze, 5 csoportra osztva mászkáltunk körbe.
A mai Rácz fürdő kezdetei valahol Mátyás korában keresendők. Abból a korból fennmaradt feljegyzések szerint a Várból fedett folyosó vezetett a "királyi fürdő"-höz. Ám ez valószínűleg nem a mai Rácz fürdő, az a fürdő az Ördög-árok túloldalán lehetett. A fürdő kiépítését a törökök kezdték el. A Rácz fürdő a Rudas és a Király fürdő előtt épült, valószínűleg az 1560-as években. A falakban vezették át a forró vizet, így az már megfelelően lehűtve ért a medencébe, közben felmelegítve a terem falát is. A török kiűzésének háborús műveleteit a fürdő megúszta. 1686 után császári kézbe került. A 18. században jó üzletnek számított a fürdő üzemeltetés. 1770 körül a kupolás terek eltűntek, mivel a fürdőt felfelé bővítette az akkori tulajdonos Marcus Zagler. Ekkoriban már pihenőszobák is épültek. 1860-ban Heinrich Nepomuk János vette meg a fürdőt, és bővítési munkálatokba fogott. Ez volt a második fénykora a fürdőnek, amikor is 1864-70 között Ybl Miklós vezetésével bővítették ki a fürdőt. Új női fürdőt építettek, elkészült a fogadóépület, és új zuhanycsarnokot is emeltek. A Deák térről még rendszeres konflisjáratot is indítottak a vendégeknek! 1890-re oldódott meg egy nagy probléma: a bűzös, szennyvizes Ördög-árkot ekkor fedték le. 1890-ben alakították át a bejárati épületet két emletesről két szintesre. A mostani felújításkor ezt az 1890-es állapotot jelölték ki helyreállítandónak. Ebből következik az is, hogy a fürdő neve Rácz, és nem Rác lesz. 1929-ben nyilvánították gyógyfürdővé. Gyógyvize nátriumot is tartalmazó kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, szulfátos gyógyvíz, amelynek fluorid tartalma is jelentékeny. Ízületi gyulladásokra, gerincferdüléses fájdalmakra, derékfájásra is gyógyírt jelent vize. 1931-ben Szent Imréről nevezték el a fürdőt, és a főváros lett az új tulajdonosa. A második világháborúban komoly károkat szenvedett el. Helyreállítására és visszanevezésére a hatvanas évek elején, a megnyitásra 1965-ben került sor. A rekonstrukció a Váréhoz hasonlóan vitatható módon, sokszor nem műemléki alapossággal valósult meg. Tervezője Pfanl Egon volt. Az Erzsébet híd (még villamost is tartalmazó) lehajtórendszerének átépítésekor bontották el a női részleget, a háborúban megsérült zuhanycsarnokot pedig elbontották. Egy 2001-es cikk szerint: "Egyes osztályok megnyitására máig nem került sor. A megmaradt Gőzosztály váltott napokon fogad férfi, illetve hölgyvendégeket. A hajdani férfi gőzosztály felett levő Ybl kupola belső tatarozására 1980-ban került sor, az alatta kialakított kondicionáló terem, főként a hölgyek körében népszerű. A széleskörű szolgáltatások közül kiemelhető a frissítő masszázs, a gyógy masszázs, a víz alatti vízsugárkezelés, lábápolás és a gyógymedencék mellett a szárazlég- és nedves-gőz-kamra igénybevétele." A 90-es években több pályázat után Kaszab Ákos szerezte meg a tervezési jogot. 2007-ig azonban gyakorlatilag csak bontási munkálatokat végeztek a fürdőn. Miközben meghívásos belsőépítészeti pályázat folyt, a megbízó megvált korábbi tervezőjétől. A szerzői jogok rendezése után Dévényi Tamás (Budapesti Műhely) és Kis Péter vette át a munkát, de Kis csupán az engedélyezési tervek elkészítéséig vett részt a tervezésben. A szálloda már álló vasbeton szerkezetéből Pehő László (Geon) teremtett házat. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt (25%), valamint két magánszemély és gazdasági társaságok (75%) alapította kft. a tulajdonos. Úgy számolnak, hogy kb. 8 milliárd forintnál végződnek majd a munkálatok számlái.
A műemlék épületek homlokzatai a fennmaradt tervek és fényképek, valamint a falkutatások eredményei alapján lettek megtervezve. A régi részek felújításakor egy itt megtalált sárgás árnyalatot használtak minden homlokzati anyagon, legyen az vakolat (csak a régi házakon), vagy üveg és mozaik. Az új építésű szálloda sötét szürkés-barnás színekkel rejtőzik mellette. A török elemek rózsaszínes-vörösek, a barokk koriak sárgásbarnák. És akkor következzen a fürdő helyiségenként!
A barokk, kőkeretes kapu feletti felirat a régi szolgáltatásokat sorolja német nyelven. Stein: kőfürdő, Wannen: kádfürdő, Dampf: gőzfürdő, Mineral: ásvány-, gyógyfürdő, Eisen: vasfürdő. A Malz jelentése maláta. Fürdősört használtak eleink kis medencében. Három ilyen fürdőről tudunk Pest-Budán. Az Elektrische szó pedig egy speciális elektromos kúrára utal, amihez elektromos halakat, később generátort használtak régen, orvosi ellenőrzés mellett, ahogy egy 1860-as leírásból tudjuk.
Ez lesz a központi csarnok, az elosztó tér, ahonnan bármelyik teremhez könnyen eljuthatunk. Értelemszerűen ide kerül az infopult, a szolgáltatásoknak ez lesz a központja. Kávéház és egy kis bolt is helyet kap majd itt. Balra az üvegfalon át a belső udvar két török kori kupolás fürdőterére nyílik kilátás. Érdekes még megfigyelni a világítást: üvegkörök lyuggatják át a födémet, ezeken keresztül természetes fény jut az alsóbb szintekre is. A most tervezett épületrészek egységes megjelenését erősíti az 1,8 méteres egyenlő szárú háromszögekből építkező raszter alkalmazása. A raszterpontokban vagy oszlopok, vagy födémlyukak vannak. Utóbbiakban helyezték el a világítótesteket is.
Lépcső a központi csarnokból felfelé. A tetején már most látható a nagyon szép faburkolat. Ez kerül a járófelületre is.
Az előcsarnok felett járunk, az alaprajz ugyanaz a háromszög. Oldalt a fülkékben lejtős kialakítással pihenőhelyek lesznek kialakítva. A hátunk mögötti ajtón át juthatunk ki a tetőteraszra. Eredetileg egy kis mélységű, ám nagy felületű medencét építettek volna ide, de ezt végül anyagi korlátok miatt ki kellett venni a programból.
A tetőteraszon. A lábunk alatt több helyen üveglapok, felülvilágítók kaptak helyet, máshol fapallón sétálhatunk. Remek a kilátás a park felé. A barna-szürke burkolatú épületrész lesz a 67 szobás szálloda. A képen látható csőszerű végződésben, illetve jobbra fent exkluzív lakosztályok kapnak helyet. Először a Kempinskivel szerződtek, de ők kiléptek, így most az olasz Baglioni láncé a szálloda.
A két kupola is hol volt, hol nem volt. A törökök megépítették, majd egy bővítés során 1790 körül a kupolák egy épület belsejébe kerültek, így a látványból eltűntek. Most úgy állították helyre őket, hogy a nagyobbik terem kupolája a Panteonhoz hasonlóan lyukas tetejű. Télen a forró medence szélén áztatva nézhetjük majd, ahogy középen esik be a hó. (A török fürdők hagyományosan felülről kapták a fényt.) Hátul egyik-másik falrész mintás festést kapott, ezzel jelezték, hogy korábban az belső fal volt. A kupolákat kívülről ólomlemezekkel burkolták, mint hajdanán.
A Zuhanycsarnok feletti térben járunk. A zuhanycsarnok ívei 15 cm vastagon épültek újjá, lényegében makettként idézve meg az eredetit. Az alatta található zuhanycsarnok korhűen lett helyreállítva, így ez a fenti tér jelzi, hogy nem az eredetiről, hanem rekonstrukcióról van szó a fürdőnek ezen a részén. A "búbok" között pihenőtér kerül kialakításra.
Az Ybl-féle meleg vizes fürdő falába a 60-as évekbeli átépítéskor kerültek be a kiugró konzolok, ezek tehát nem tekinthetők eredetinek. Ám a tervezők úgy gondolták, hogy ennyit abból az átalakításból is meg lehet őrizni. A belső tér sokszögletes kialakítású, a 19. század pompájával.
A Zuhanycsarnok 1865-ben, a langyosvizes medencetér öt évvel később épült. A tervező Ybl Miklós volt. Akkoriban még újdonságnak számított a zuhanyozás, így annak többféle módját igyekeztek bemutatni, álló- és ülőzuhanyokat is beépítettek. 1944-ben a csarnokot bombatalálat érte, 1963-ban elbontották. Így amit most látunk, az egy rekonstrukció. Réz zuhanyzók és ülőkék idézik az eredeti állapotot. Az 1860-as évekből való a pecázó fiú szobra a sötétebb kőburkolatú falon, ezt is helyreállították. A szobor feletti résből zubog majd alá a víz. A jelenlegi zuhanycsarnok 8 méternyivel arrébb került az eredeti helyhez képest.
A VIP részleg nagyon exkluzív lesz, a vendégkört illetően is. Az üvegtetős kis medencetérbe ugyanis csak azok juthatnak be, akik megváltják az évente több mint 1 millió forintosra tervezett bérletet. Középen egy medence van, körülötte oszlopos terem. Oldalt egy csigalépcsőn juthatnak be a fehér helyett arany színű fürdőköpenyt viselő vendégek. Abban reménykednek, hogy a régió milliárdosai majd itt beszélik meg legújabb befektetéseiket, üzleti ügyeiket. Pórnép kizárva :-)
A fürdő török kori magjában, a törökfürdőben járunk. A történelmi törökfürdők zömében 3 egységet találhatunk: a bejárati előcsarnok az öltözőt, teázót, fogadótet foglalta magába; az átmeneti térben 10 centis vízen sétáltak át fapapucsban, itt készülve fel a fürdőzésre; a legbelső tér pedig maga a fürdő tere volt. A mostani előtérben és fürdőben látható vöröses téglaszínű falak színéhez nem festéket, hanem téglaport használtak. A török időkben egy bizonyos magasságig néhány évente újrafestették a termet, ezt idézi a mostani helyreállítás is. Érdekesség, hogy elektromosságot ide nem vezetnek be, akkumulátoros lámpásokkal lehet majd világítani, ami egészen egyedi hangulatot áraszt majd. A török kor utáni falakat és mennyezeteket négyzetes rendbe foglalt szürkés kőmozaikkal burkolták. Egy ilyen falrész mögött, üveg alatt nézhetünk majd le a forráshoz, ami az egész fürdő létalapját jelenti. Ugyanebből a szürkés kőből, de kis körökből összeállítva készült el a kínából hozatott mozaik padló is, amellyel úgy 8000 négyzetméternyi padlófelületet burkoltak le szerte az új fürdőben. A török fürdő nagytermében is folytatódik a téglás színezésű fal. A bejárattal szemben folyik be a medencébe a meleg víz, az oldalsó fülkékben pedig kis medencék találhatók, amelyekből a vizet egy kis tállal locsolhatjuk majd magunkra, török szokás szerint. A törökfürdő kupolája felül lyukas - ha beválik, így is marad, a török időknek megfelelő állapotban.
A fürdő bejárati tere az előcsarnok. Sajnos itt már besötétedett, csak ez az egy képem van. De azért a szép neo-rokokó mintázatok így is kivehetők.
Ezt pedig fejtse meg, kinek kedve találtatik hozzá:
A Citadellára felvezető Sikló ügye még mindig kérdésesnek mondható. A sikló építési engedélyt kapott, ezt azonban környezetvédők megtámadták, így ez a beruházás nem indult el. Amikor megépül, a Hegyalja út alatti alagúton át lehet majd a lenti állomáshoz eljutni. A sikló az út alsó harmadát a föld alatt teszi meg, majd kibukkan a felszínre, és így érkezik a fenti, Citadella közeli felső állomásához, útközben remek panorámát kínálva az utasoknak. Alul buszparkolót építenének ki, így a Citadella mellől részben eltűnhetne a buszparkoló. Ugyanakkor akár 200 fát is ki kellene vágni a megépítéshez.
A mostani felújítással március során végeznek, a próbaüzem tavasszal elkezdődhet. Egy munkás által a poros üvegre felvitt vidám kiscicával búcsúzunk a mihamarabbi nyitás reményében:
Források: http://epiteszforum.hu/node/12425 http://epiteszforum.hu/node/284 http://premier.mtv.hu/Hirek/2009/09/24/07/Botrany_a_Rac_furdo_korul.aspx http://muemlekem.hu/magazin/rac%20furdo%20rekonstrukcio%20beruhazas http://tortenelemportal.hu/2010/01/rac-furdo-belepes-meg-nem-csak-furdoruhaban/ http://budapestjovoje.freeblog.hu/archives/2007/08/01/Megujul_es_siklot_kaphat_a_Rac_furdo/ Ami a Tabánból megmaradt: Rác fürdő. Budapest, 2009/10. p. 7.
A MüPa (2005, Zoboki Gábor) tervezésekor az egyik előkép a Jean Nouvel tervezte, a svájci Luzern városában 1998-ban felépült KKL (Kultur- und Kongresszentrum Luzern) kultúrpalota volt. Ugyanis az is egy többfunkciós, nagy méretű, kulturális célokat szolgáló épületegyüttes. És mindkettő víz partján áll. És mindkettő a vasút közelében fekszik. Igaz, a svájci épületben nagyobb hangsúly kaptak a kulináris élvezetek. Az épületeket tekintve a nagy üvegfal transzparenciája, illetve a belső terek lágyabb, íveltebb formái jelentenek még hasonlóságot. De ami igazán döbbenetes, az a hangversenytermek hasonlósága. Ugyanaz az akusztikai hangvető, ugyanúgy orgona a pódium felett, ugyanaz a terem kialakítás. Olyan, mintha az egyik a másik átszínezett változata lenne. És ami a lényeg: ugyanolyan jó akusztika! Ez annak köszönhető, hogy az akusztikai tervező ugyanaz a személy: Russell Johnson, az amerikai ARTEC akusztikai tervező cég vezetője volt.
A kép forrása: http://www.intaktrec.ch/
A kép forrása: http://zda.hu
Ha van ötleted budapesti épület hasonmására, küldd el e-mailben!
Hasonmasok Hasonmások Hasonmas Hasonmás Budapest MuPa MuveszetekPalotaja BP09 Luzern JeanNouvel
A Blaha Lujza tér éke volt sokáig a Nemzeti Szálló. Tavaly már csak bugyikék színe volt feltűnő, a nagy név már a múltba veszett. Így amikor bezárva láttam a szállót, először azt hittem, hogy na, ezek is lehúzták a rolót. De nem! A 2008 novemberében bezárt szálloda ugyanis felújítás, és nem csőd miatt zárt be. Az Accor lánchoz tartozó szálloda ráadásul az első lehet Magyarországon a szeptemberben bevezetett MGallery kategóriában. "4 csillag superior" szállodaként nyitnak újra - szóltak a hírek 2008-ban.
A 4 emeletes épület téglalap alakú telekre épült.1895 december 20-án nyílt meg Rémi szállóként. Az utcai homlokzat a földszint felett ma is eredeti, historizáló sítlusú. A 2-3. emelet magasságában pilaszterek osztják az ablaksorokat, a legfelső szinten pedig ún. herma-pilaszterek tagolják. Elég fura látvány egy szálloda homlokzatán a sok összekötözött kezű rabszolga - persze csak épületdíszként.
A földszinten 104 fős kávézó és 203 fős étterem nyílt, az utcáról is megközelíthetően. Ilosvai Hugó így írt erről útikönyvében 1896-ban: "A szállodai éttermek közül látványosságot képez a Rémi Szálloda étkezője, a legpompásabb és leggazdagabb, amit e genre-ban egyáltalán találni lehet." Az udvart színes üvegtető fedte, az így létrejövő télikert volt a szálló egyik fő attrakciója. A második emeleten üvegmennyezetű, zárt loggiát is kialakítottak, ezt reggeliző terasznak használták. A főlépcsőházban a lépcsőfokok carrarai márványból, a bejárati csarnok oszlopai vöröses kőből készültek. Minden szobában volt éjjeliszekrény villamos éjjeli lámpával, bőrönd- és ruhatartó, köpőláda, cipőhúzó, és gyufatartó is. Újdonságnak volt mondható a lift, a központi fűtés és az angol vécék beépítése is.
A szálloda alaprajza 1897-ben, az Építő Ipar újságban
1907-ben halt meg Rémi úr, utána az örökösök fokozatosan kiszálltak az üzletből, a fő tulajdonos 1927-ben már az Első Magyar Részvény Serfőzde volt. A vele szemben álló színházzal, az egykori Nemzeti Színházzal föld alatti folyosó kötötte össze, így nem csoda, hogy 1929-ben Nemzetire keresztelték át a szállót is. (A helyzetet bonyolítja, hogy a 19. század végén volt egy Nemzeti Szálló nevű is, de azt egy másik Rémi vezette.) A szerencsétlen sorsú színházzal ellentétben a szállodát többször is felújították. 1919-ben a jobboldali bejáratnál büfét alakítottak "sandwich kamrá"-val. 1936-ban a földszinti étterem erkélyt kapott, és a földszinti terek jelentősen átalakultak. Az ötvenes években a régi, díszes három tetőablakot 5, modernebb, a homlokzathoz nem passzoló ablakra cserélték le. 1962-ben a földszinti portálta alakították át Kisszebeni Marcell (KERTI) tervei alapján. Ekkor a vakolt homlokzatot leverték, és homogén, világoskék kismozaik került a külső falakra a földszinten. Ez volt a világoskék szín első megjelenése a homlokzaton. Fémtokos nyílászárókra cserélték a régi faportálokat, az előtető vasbetonból született újjá. Átalakították, modernizálták a vendéglátó helyiségeket is. A korabeli tudósítás szerint: "az étteremből javarészt száműzték a gipszstukkókat, modern, ízléses faburkolatokat alkalmaztak, a boxok kisebbítésével szélesebb lett a járótér, égszínkékre festették a mennyezetet, krémszínűre a falakat" (Kirakat, 1964/1.). Valószínűleg nem sokkal ezután vált világoskékké a homlokzat a földszint felett is. 1983-ban itt forgatták az Uramisten c. filmet (r: Gárdos Péter), amelynek több jelentében felbukkannak a szálló helyiségei: az előcsarnok, a konyha, és egyes szobák. A következő átalakítás a 80-as évek elején kezdődött, amikor Tolvaj János (KERTI) vezetésével megszüntették az előcsarnok szakaszait, keresztirányban áttörték a falakat. Az emeleteken a terek leszűkítésével több szobát hoztak létre. A második emeleti üvegteraszt irodává alakították át.
A felújított homlokzat 2010 elején
A jelenlegi felújítással igyekeztek az eredeti eklektikus stílust is megőrizni. A tervező Murka István a Dóm Építészműteremtől, a belsőépítészek Göde András és Kéri Balázs. A mostani felújítás során már eltűnt a bugyikék homlokzati szín, helyére falkutatások alapján kijelölt törtfehér szín került - ilyesmi lehetett az eredeti szinezés a megnyitáskor. A belső terekben a mai kornak megfelelő funkcióváltások is lezajlanak. Az irodák egy helyen összevonásra kerülnek, a recepció mögé. Az anyagi korlátok a teljes rekonstrukciót nem teszik lehetővé, de a vendégforgalmi terek teljesen új arculatot kapnak. Sajnos a 80-as években beépített műanyag nyílászárók egyelőre maradnak. A belső terekben a látványtervek alapján újbarokk stílusban alakítják át a szobákat. Marton László egy szobrot alkotott a szállónak, amely Blaha Lujzát ábrázolja.
A felújítás tavaly megszakadt. A munkálatok megkezdésekor 2009 nyarára tették a megnyitás lehetséges idejét, később ez 2010 márciusára módosult, ám a munkálatok leállásával ez az időpont is ellehetetlenült. A gazdaság válság mellett az sem kedvező, hogy szinte szó szerint a szomszédban nyílik az Europeum hotel és üzletközpont, és már ott van a közelben a New York palota és az EMKE szálloda. Így egyelőre kérdéses, hogy mikor nyithatja meg kapuit a patinás szálloda, amelyet a Times egy válogatásában még 2010 legjobb szállodái között sorolt fel. Egy mintaszoba megépült a sajtó számára, de már az sincs meg. Így egyelőre csak látványtervek mesélnek arról, hogy milyen is lehet majd egyszer a szálloda. A tulajdonos pedig eladná a félkész szállót, úgyhogy ha tudsz valakit, aki pont egy patinás szállodára vágyik, most itt a lehetőség...
Valószínűleg nem úgy illik díjat kapni, hogy az ember a díj létezéséről se tud, de velem most ez történt. Az 
