Józsi bácsi felutazik Budapestre, de mivel utoljára
a háború előtt járt ott, nehezen tud eligazodni.
Gondol egyet, és megszólít egy járókelőt...
-Tessék mondani, merre van a Horthy Miklós utca?
-Jaj, bácsika, ne mondjon ilyet, mert rögtön elviszik!
- válaszolja a járókelő - Horthy Miklós utca már nincsen!
Helyette Vlagyimir Iljics Lenin utca van.
Józsi bácsi elballag, majd megkérdezi a következő embert:
-Tessék mondani, merre van a Mussolini tér?
-Hallgasson, mert csúnyán megütheti a bokáját! - hördül fel a kérdezett.
- Már nincs Mussolini tér, Moszkva tér van helyette.
Józsi bácsi elcsodálkozik, majd megy tovább, és megint megszólít valakit:
-Tessék mondani, merre van az Adolf Hitler utca?
-Megőrült, öreg? - sápad el a járókelő - Már nincsen Adolf
Hitler utca, helyette Vörös Hadsereg utca van.
Józsi bácsi nagyon elkenődik, és továbbmegy.
Elérkezik a Dunához, és szomorúan leül az egyik lépcsőre.
Arra megy egy rendőr, és megkérdezi:
-Mit csinál itt, bácsika?
-Nézem a Volgát! - válaszolja szomorúan az öreg.

Az utcanevek kapcsán többször tűnődtem már el azon, hogy mégis ki lehetett az, akiről az utcát elnevezték? Ki volt Hámán Kató, Schönherz, Dimitrov, vagy éppen Tolbuhin? És ki volt Cházár András, Edvi Illés, vagy éppen a szép nevű Kacsóh Pongrác? Először nézzük a szoci utcanevek némelyikét - minden különösebb komcsi nosztalgia nélkül. Tudtad, hogy Zalka Máté neve szülővárosából, Mátészalkából ered?

-Dimitrov tér (V., IX. Fővám tér): Georgi Dimitrov Mihaljov (1882-1949) 1902-ben kapcsolódott be Bulgáriában a munkásmozgalomba. 1919-ben lett az ottani kommunista párt vezetője. 1923-ban el kellett hagynia Bulgáriát. 1945-ben, a második világháború végével térhetett vissza hazájába, ahol a következő évben már miniszterelnök. Moszkva közelében, egy szanatóriumban halt meg 1949-ben, máig is tisztázatlan körülmények között. Szófiában mauzóleumot emeltek neki - Lenin mintájára balzsamozták be. Aztán 1999-ben eltemették, a mauzóleumot elbontották. Pontosabban felrobbantották, de csak másodszorra sikerült.

-Fürst Sándor utca (XIII. Hollán Ernő utca): Fürst Sándor (1903-32) a Ruggyanta Gyárban volt tisztviselő. 1923-ban lett a KMP tagja. A 30-as évektől volt kommunista irányító. 1931 szeptemberében, a biatorbágyi merénylet után statáriumot hirdettek, így a korábbi vádak alól még felmentett Fürstöt - Sallai Imrével együtt - halálra ítélték. Az ítélet ellen József Attila röpiratban tiltakozott, melynek szövegezésében Illyés Gyula is segített. Az ítéletet 1932 július 29-én végrehajották. 

-Koltói Anna utca (VIII. Magdolna utca): Koltói Anna (1891-1944) a Weiss Manfréd gyárban dolgozott. A Tanácsköztársaság idején több funkciót is betöltött, aktív kommunistának számított. A bukás után két évig börtönben ült. Szabadulása után aktívan részt vett a szakszervezeti mozgalmakban. 1944 októberében a nyilasok lakásában lelőtték.

-Lumumba utca (XIV. Róna utca): Patrice Émery Lumumba (1925-1961) afrikai antikolonialista politikai vezető, a Kongói Demokratikus Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke. Az ő vezetésével vált Kongó függetlenné Belgiumtól. Kormánya kb. 10 hetet élt, őt pedig hamis vádak alapján kivégezték. A szocializmus kongói hőséről a korszakban több magyar városban neveztek el utcát, s így járt a zuglói Róna utca is. (Lumumbát 50 éve gyilkolták meg, erről bővebben itt olvashatunk.)

-Makarenkó utca (VIII. Horánszky utca): Anton Szemjonovics Makarenko (1888-1939) szovjet író és pedagógus volt. Pedagógiai munkásságáról szól háromkötetes regénye, a Pedagógiai hősköltemény. Két helyen is a fiatalkorú bűnözők fegyelmezésével, nevelésével foglalkozott. Munkásságának középpontjában az önigazgató kollektíva áll, amely lehetővé teszi a társadalom számára hasznos emberek felnevelését csakúgy, mint az autonóm személyiség kialakulását. Ezért Makarenko pedagógiájának fontos jellemzője a kollektivizmus. 1939-ben hunyt el.

-Malinovszkij fasor (XII. Szilágyi Erzsébet fasor): Rogyion Jakovlevics Malinovszkij (1898-1967) a Szovjetunió marsallja és honvédelmi minisztere volt. 1919-ben lett a Vörös Hadsereg katonája. A második világháború nagy ütközetének, a sztálingrádi csatának az egyik meghatározó alakja, fontos szerepe volt az itteni szovjet győzelemben. 1944-ben már Debrecenben járt a 2. ukrán front parancsnokaként, később ő irányította Budapest ostromát is. Ezután Ausztrián és Csehszlovákián át Németországig jutott, ott érte a német kapituláció híre. Ugyanakkor a magyarok nem áldhatták nevét: ő küldte magyarok tömegeit (becsült adatként 200 ezret) málenkij robotra a Szovjetunióba. Pályája csúcsán, 1957-67 között honvédelmi miniszter volt, fontos szerepe volt a SZU katonai nagyhatalommá válásában. 1967-ben hunyt el, nagy pompával temették, földi maradványait a Kreml falában helyezték el. Nyíregyházán lovas szobra állt, ezt 56-ban döntötték le. Brno-ban is állt egy kis szobra.

-Mező Imre út (VIII. Fiumei út) Mező Imre (1905-1956) szabó, katona és politikus volt. Belgiumban belépett a kommunista pártba. 1936-1939 között Spanyolországban harcolt a Nemzetközi Brigádban. 1943-tól Franciaországban vett részt az ellenállásban. 1945-ben hazajött és több magas funkciót töltött be a Magyar Kommunista Pártban, majd a Magyar Dolgozók Pártjában. 1956. október 30-án a Köztársaság téren halt meg.

-Molotov tér (V. Vigadó tér): Vjacseszlav Mihajlovics Molotov (1890-1986) szovjet politikus volt a sztálini diktatúra idején. 1906-ban már csatlakozott az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárthoz. Álnévként vette fel a Molotov (molot = kalapács) nevet, eredetileg Szkrjabin-nak hívták. Többször ült kommunista mivolta miatt. 1917-ben az ő irányításával vett balos fordulatot a Pravda. Sztálin kegyeltje és helyettese lett. Ő volt az egyetlen csúcsvezető, aki mindig öltönyben és nyakkendőben jelent meg. 1930 végén a Népbiztosok Tanácsának elnöke lett, ebből a posztból vezérelte le az első ötéves terv erőszakos iparosítását, és az ukrán gabonakészletek begyűjtésével előidézte Ukrajna legnagyobb éhínségét. Részt vett a 30-as évek második felében nagy tisztogatásaiban is. Időközben a hitleri fenyegetés árnyékában fejlesztették Molotov vezetésével a nehézipart és a hadiipart. 1940 tavaszán ő is aláírja a katyni mészárlás parancsát. Bár Sztálin embere volt, ő is retteghetett a vezértől: saját felesége is a gulágra került. Végül sikerült az asszonyt kiszabadítania.1939-ben meg nem támadási szerződést kötött a szovjet és a német vezetés: ez volt a Molotov-Ribbentrop paktum. A szovjet-finn háborúban született meg a finn oldalon az új gyújtófegyver, a Molotov-koktél. A második világháború után pozíciója meggyengült. Sztálin halála után még ő képviselte a SZU-t a genfi konferencián, de amikor Hruscsov megkritizálta a sztálini rendszert, korábbi emberének is leáldozott a csillaga: 1962-ben visszavonult a politikai élettől. Bár később Brezsnyev rehabilitálta, már csak a pártba tért vissza. Amikor 1986-ban elhunyt, már érezhető volt az új kor szele.
 

-Münnich Ferenc utca (V. Nádor utca): Münnich Ferenc (1886-1967) jogot tanult, az osztrák-magyar hadseregben szolgált. 1915-ben orosz fogságba került, hazatérése után a KMP egyik alapító tagja lett. Az 56-os forradalom idején pár napig Nagy Imre belügyminisztere volt. Novemberben Kádárral együtt tárgyaltak a Szovjetunióban, a forradalom leverése után felmerült, hogy ő legyen az új vezető. Hruscsov végül Kádárt támogatta, ő lett az új párfőtitkár. 56 november 11-én az MSZMP KB tagja lett. A szovjetek halálának évében Lenin-renddel tüntették ki.
 

-Szamuely u. (IX. Lónyay utca): Szamuely Tibor (1890-1919) politikai pályáját a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban kezdte. Az első világháborúban fogságba esett, itt a rabok között kommunista propagandát folytatott. 1918-ban a forradalom védelmére szervezkedett Kun Béláékkal, ekkor már több embert kivégeztetett. 1919-ben a KMP Központi Bizottságának tagja lett. A Tanácsköztársaság idején több tisztséget is viselt, ő szervezte a híres-hírhedt május 1-i felvonulást is. A budapesti hadseregcsoport politikai megbízottjaként elindította a terrort: a Lenin-fiúk páncélvonatokkal járták az országot, több száz embert végeztek ki. "A vértől nem kell félni" - mondta győri beszédében. A proletárdiktatúra után menekülni próbált, de egy osztrák járőr elfogta. Szamuely talán saját magával végzett: pisztolyával szíven lőtte magát. (Halálának körülményeire más változatok is éltek, a körülmények nem tisztázottak.)

-Tolbuhin körút (IX. Vámház körút): Fjodor Ivanovics Tolbuhin (1894-1949) a Vörös Hadsereg marsalljaként a magyarországi felszabadítást is levezénylő parancsnok. Ő szabadította fel a Krím-félszigetet, majd a 3. Ukrán Front vezetője és Malinovszkij fegyvertársa lett. Kisinyovnál nagy győzelmet arattak. Tito partizánjaival vett részt a belgrádi hadműveletben, majd Budapest ostrománál és a balatoni csatában vezényelte embereit. 1949-ben hunyt el.
   

-Sztahanov utca (XX. Kiskert utca): Alekszej Grigorjevics Sztahanov 1905-ben vagy '06-ban született. 1936-41 között a moszvai ipari akadémián tanult, később a Szénipari Minisztérium dolgozója, majd 1957-től igazgatója. Azt hirdették róla, hogy 1935-ben a Donyec-medencében a 7 tonna norma helyett 102 tonna szenet termelt ki 5 óra 45 perc alatt. Ebből aztán egész mozgalom nőtte ki magát, Rákosi alatt hazánkban is. Ezt az eredményt persze csak úgy lehetett elérni, hogy rengetegen dolgoztak a sztahanovista keze alá, illetve túlhajtották a munkagépeket, amik sokszor el is romlottak emiatt. Erről persze nem szólt a propaganda. Érdekes, de csak egy városszéli kis utcát neveztek el róla Budapesten, ma a közelében találkozik az M5-ös és az M0-s út. A közelében található utcát ma is Békeharc utcának hívják.
 

-Schönherz Zoltán utca (XI. Bocskai út): Schönherz Zoltán (1905-1942) kommunista elektromérnök volt. Prágában tanult, itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1938 után Magyarországon szervezkedett a KMP-ben és az Országos Ifjúsági Bizottságban. Közreműködött az illegális Szabad Nép szerkesztésében is. 1942-ben a hadi törvényszék halálra ítélte. Nevét ma is viseli a BME egyik kollégiuma, amelyet Finta József tervezett.

-Sallai Imre utca (XIII. Tátra utca): Sallai Imre (1897-1932) a Tanácsköztársaság alatt a belügyi népbiztosság tisztviselője volt. Annak bukása után Bécsbe menekült, majd Moszkvába került, ahol a Marx-Engels-Lenin Intézetben dolgozott. Rövid időre hazatért, illegális sajtómunkát végzett, aztán visszament a Szovjetunióba, ahol a Volga-Német területen végzett politikai munkát. 1931-ben ismét hazatért, a rákövetkező évben a statárium alatt halálra ítélték és kivégezték.

-Ságvári tér (V. Vértanúk tere): Ságvári Endre (1913-1944) a szociáldemokrata párt tagjaként a nyilasok elleni merényletet szervezett, amiért 8 hónap fogházra ítélték. Szabadulása után az illegális kommunista párt tagja lett, röplapokat írt és terjesztett. Egy zugligeti cukrászdában rendőrök akarták letartóztatni, mire ő fegyvert rántott, két rendőrre rálőtt. Menekülés közben egy harmadik rendőr lőtte le az utcán 1944-ben.

-Vorosilov út (XIV. Stefánia út): Kliment Jefremovics Vorosilov (1881-1969) szegény családba született, hamar munkába kellett állnia. Először a szociáldemokratákhoz húzott, majd 1903-ban a bolsevik párt tagja lett. 1917-ben a szovjet forradalom után a Forradalmi Katonai Bizottság tagja lett, részben ő szervezte meg a hírhedt politikai rendőrséget, a Csekát. Részt vett a Vörös Hadsereg megszervezésében is. Később Sztálin embere lett. Ő is aláírta a katyni mészárlást jóváhagyó dokumentumot. Háborús sikerei nem voltak, először Szemjon Tyimosenko, majd 1941-ben Zsukov vette át tőle az irányítást. 1944-ben személyesen felügyelte a krími tatárok kitelepítését, amelybe a kitelepítettek fele egy éven belül belepusztult. 1945-47 között a SZEB elnöke volt Budapesten. Tevékenyen részt vett a választások után a kisgazdák és a parasztpárt feldarálásában. Vorosilov személyesen jelölte ki Kisfaludy-t a Szabadság-szobor elkészítésére - ő 1955-ben aztán Vorosilov mellszobrát is elkészítette. Sztálin halála után először Hruscsov ellenében foglalt állást, ám végül mégis az ő embere lett. Ám karrierje itt már leáldozott, lemondott tisztségeiről. 1969-ben Moszkvában hunyt el, a Kreml falába temették el. 1945 és 1962 között a mai Stefánia utat hívták Vorosilov útnak.
 

-Zalka Máté utca (III. Bocskai utca): Zalka Máté eredeti neve Frankl Béla volt. Mátészalkán született kommunista forradalmár, szülővárosából jött álneve. Az I. világháború idején orosz fogságba került, itt élénk szervező tevékenységet fejtett ki. Kiszabadult, harcolt a vörösök oldalán, később Törökországban részt vett az ifjú török mozgalomban. Spanyolországban a nemzetközi brigád egyik parancsnokaként harcolt, itt esett el. Az orosz forradalomról regényciklust tervezett írni, ebből csak az első kötet készült el Doberdó címmel, 1936-ban.
 

Nos, ennyi a komcsi nevekből. A munkásmozgalmi múlton kívül ezek az emberek azért olyan nagyon sokat nem hagytak az utókorra - nem csoda, hogy ezek az utcanevek megváltoztak a rendszerváltás után.

Tetszett a cikk? Kövess Facebookon is!