Szeptember 13-ig volt látható az Iparművészeti Múzeumban a "Folytatni a teremtést - Magyar élő építészet" címmel megrendezett összefoglaló kiállítás. Ennek apropóját az adta, hogy idén 20 éves a Kós Károly Egyesülés. De vajon van-e organikus építészet Budapesten is, vagy ez egy vidéki műfaj?
 
Az organikus építészetre nincs egyértelmű definíció - így ne lepődjünk meg azon, hogy még a Megyeri híd is belefért a kiállítás anyagába. Néhányat azért találtam, íme:

"(..) tagjai (...) azt az archetípust képviselik, aki figyeli az építési hely szellemét, a megrendelő valódi céljait, a szociális környezetet, s arra az időtlen, de a jelenben is létező világra figyel, mely szeretne megjelenni az ember által; hogy az oszlopnak valóban legyen feje, törzse, lába, az ablaknak szeme, szemöldöke, a tetőnek gerince, fara, homloka." (Makovecz Imre)

"Az élő építészet kifejezést azért tartottuk fontosnak alcímként, hogy a szerves építészeti mozgalom eleven erejét és változásra való képességét éppúgy kifejezzük vele, mint az élő világgal való folyamatos kapcsolat jelentőségét." (Gerle János)

"A természetet teljességnek fogom föl, melynek egyenrangú alkotóeleme az ember, az emberi közösség, a vizek, a fák, a kozmosz és az az erő, mely vizeket fakaszt, fát növeszt és bolygókat irányít. A szerves gondolkodás eképpen az elemek maguk teljességében; eredetében, működésében és elhalásában való felfogását jelenti számomra." (Erdei András)

A stílus gyökereit közmegegyezés szerint Frank Lloyd Wright építészetében illik keresni. Legalábbis ő nevezte saját építészetét először organikusnak. Hazánkban a 60-as évek közepén indult el ez az irányzat, amely a 80-as évekre már világszerte elismert alkotásokat tudhat maga mögött. A mozgalom elméleti és gyakorlati megalapozója az az építész, akinek a nevét az egész ország ismeri. (Kevés ilyen építész van, talán még Fintát lehetne így említeni.) Makovecz Imre szerint a stílus és a mozgalom forrásai a parasztművészet, a középkori kisvárosi kultúra, Frank Lloyd Wright építészete és Rudolf Steiner antropozófiája. A stílus korábbi hazai előzményének tekinthető a népi művészetekből szintén sokat merítő szecesszió, különösen annak Lechner-féle ága.

Makoveczék nagyon alaposan megszervezték a munkájukat és a képzéseiket. Magán mesteriskolák jöttek létre, megalakult a Pécsi Ifjúsági Iroda, táborokat szerveztek, saját folyóiratot indítottak. A 80-as évek közepén már Európa minden tájáról érkeztek építészek, hogy itt tanulhassanak és dolgozhassanak. 1989-ben, azaz 20 éve alakult meg a Kós Károly Egyesülés. 2009-ben pedig Makovecz Imre és Boruzs Bernát (Hajdúböszörmény főépítésze) kapták a Főépítészi Életmű Díjat.
 
A kiállításon végighaladva egyértelművé válik, hogy a stílus alapvetően Erdélyben és a hazai kisebb településeken találta meg a helyét. De azért Budapesten is van szép számmal ilyen stílusú épület, nem kis hányaduk a XII. kerületben. Jöjjön hát a fővárosiakból egy válogatás!

A Kis-hárs-hegyi kilátó

A fából épült kilátóról már volt szó annak felújítása kapcsán. Talán nem is gondolná az ember, hogy ez is egy Makovecz mű. A háttérben a tervező fordulatos élete áll. Makoveczet elég hamar kitették az állami tervezőirodák világából, mert az ő felfogása enyhén szólva nem volt megegyező a panelkorszak hivatalos krédójával. Így aztán a visegrádi erdészethez került el, ahol nagyon sok kisebb-nagyobb építményt alkotott. Innen ered a kapcsolata az erdészettel. A kilátó váza egy lebetonozott vascső, amelyen 30 akácrönk formál két egymásba fonódó csigalépcsőt. A kilátó a hetvenes években épült, a faanyag már nagyon lekopott. Magam is jártam rajta a felújítás előtt, a lépcsőfokokat jelentő rönkök kerekre voltak már kopva, egyes elemek pedig már hiányoztak is a korlátból - szóval ideje volt már a felújításnak, és ez szerencsére meg is történt - a kilátó felavatására 2008. július 9-én került sor.

Organikus Családi Ház
Fábián Rigó Tamás tervezte ezt a XII. kerületi családi házat. Az építész 1975-ben született, most a Viator nevű irodában csücsül. A lakóház eredetileg a 60-as években épült lapostetős családi ház volt - ma meg nem mondanánk az épületről, hogy ilyen a múltja. A házról az Országépítő 2006/4. számában így írtak: "A megrendelő kezdetben nem igazán tudta, mit is szeretne látni - eredetileg főleg engedélyt - de a tervezés és az átépítés során az igényessége, műveltsége, továbbá a kivitelező felkészültsége és az arab emberekre jellemző érzelmessége és nagy szíve lehetővé tette, hogy a ház a szokásosnál jóval kevesebb kompromisszummal készülhessen el."

Szentek És Kárhozottak Temploma

Makovecz Imre így írt az egyik kedvenc meg nem épült budapesti épületemről Rajzok és írások c. könyvében: " A felső – krisztinavárosi plébánia területén a II.világháború alatt templomot kezdtek építeni, melyet a háború miatt félbehagytak.A földszintig jutottak, a pillérek betonvasai kiálltak az égbe. A Rákosi- kor a területet és a félbehagyott épületet elvette az egyháztól, s a hetvenes évek végén „diszkót“ csináltak belőle. Ebből a fizikai és szellemi torzóból kell templomot tervezni úgy , hogy a megépített alaprajzra építünk. (...) Egyre fontosabb, ahogy az élet végéhez érek, az az erő, amely képes legyőzni a „sárkányt“, a torzat, az okos és önző torzulást, az életerőt módosító kísértést. Egyre fontosabb az elegancia, mely a sötétség erőit fékentartva egyensúlyt teremt, mely feltétele a belső békének és így a teremtés céljának, a szabad embernek. Ezért Szent Mihály – templom, ezért szentek és kárhozottak temploma, amelyet ide terveztem."

Kós Károly Általános Iskola
Budapest XII. kerületében található az intézmény. Vigyázat, van egy Kósról elnevezett iskola a Wekerle-telepen is, most a Városmajor utcában találhatóról van szó. A házat Kós Károly tervezte, és nála nagyon jól megfogható az organikus építészet népi gyökere: Kós előszeretettel használta fel a népművészeti motívumokat és az erdélyi népi építészet stílusjegyeit építészetében. Nevéhez fűződik az Állatkertben egy sor épület (sajnos nagy részük megsemmisült a második világháborúban), a Wekerle-telep épületeinek egy része (nem az összes ház!), részt vett Mátyás király szülőházának restaurálásában Kolozsvárott - és még hosszan sorolhatnánk. A képen látható épületet 1910-12 között emelték, a társtervező Györgyi Dénes volt. (Györgyi a Wekerle-telep tervezésében is részt vett.)

Farkasréti Ravatalozó

Makovecz Imre munkásságában mindig ott rejtőzik egy mélyen emberi és mélyen vallásos szimbolika - ennek megfejtésében, megértésében pedig sokszor ő maga segít nekünk. A ravatolozó egy már meglévő, de a 2. világháborúban megsérült épület átalakításával jött létre. A külső alig változott, a belső terek viszont nagyon átalakultak. Az 1-es jelű ravatalozóba belépve ívelt gerendák hosszú sora fogad - olyan, mintha egy emberi testbe, annak is a mellkasába lépnénk be. E gondolatnak megfelelően került elhelyezésre a ravatal is: a halott a szív helyén fekszik.

Hattyúház
A Nagy Ervin által tervezett ház története 1987-ben kezdődött, de csak 1995 májusa és 1998 októbere között épült fel, akkori 2,7 milliárd forintért. Korábban két kis lakóház állt a telken, az egyikben volt a Zöldhordó vendéglő. A vendéglő nem a második világháborúban, hanem azt követő, 50-es évekbeli rendezéskor pusztult el. A környező telkek fokozatosan beépültek, így ezen a telken úgy kellett építkezni, hogy a keretek már adottak voltak.

Az épület külső megjelenésében egyértelműen mutatja a természetes anyagok - fa, kő, pala - használatát, és a magyar népi építészet formavilágát. Eredetileg szállodának szánták, de aztán másképp alakultak a dolgok. 60%-ban irodaház, de vannak benne üzlethelyiségek, éttermek is. Alul pedig 110 férőhelyes mélygarázs van. Az épület bruttó területe 16000, a nettó alapterülete 12500 nm.

Szent Gellér téri ivókút

(A kép forrása: Panoramio)

Dévényi Sándor alkotása 2005 óta áll a Gellért téren. A tervező 1975-77 között Pécs belvárosának rehabilitációjával vált ismertté, amit aztán a Lakodalmas-ház, a Villámsújtotta ház, a Bikafejes ház és további épületek követtek. Budapestre az EXPO kapcsán tervezett szállodát, Lágymányosi-hidat. A Gellért fürdő felújításán is dolgozott, így nem csoda, hogy ő tervezehette meg a 2003-ra megépült forráskutat, amelyet egyes engedélyek hiánya miatt már pár nap múlva le szerettek volna egyesek bontatni - ez végül nem történt meg. Miért pont ott áll? Az Országépítőben Gerle János tollából megjelent cikk szerint a hely, háttérben a pálos sziklatemplommal az ország egyik geomantiai alappontja. (Geomentia = földjóslás) A forrás maga a Szabadság híd alatt található, régen itt fürdő állt, amit a híd építésekor számoltak fel. Budapest 8 legjelentősebb gyógyfürdőjét az építmény 8 oszlopa szimbolizálja. A kupola átlyuggatott, tetején lyukas. Az ezeken át beáramló (és részben visszatükröződő) fény világítja meg a pillérekbe vésett kozmikus szimbólumokat: keleten a Hold (csíkszeredai fafaragás mintájára), délen a Föld (szkíta aranykorong), nyugaton a Nap (népi fafaragás alapján), északon az Orion csillagkép Nimród tangával (hun uralkodói jelképpel) közös ábrázolását. Közöttük földi jelképek kaptak helyet: a hétszer vágott címerpajzs II. András címeréből, a kettőskeresztes címerpajzs V. István pecsétjéről, Pest címere 1481-ből és Budáé a XVI. század elejéről. A kupola alsó részén szöveg fut körbe - egy vers részlete.

Weöres Sándor: Ének a határtalanról
Amikor még senkise voltam,
fény, tiszta fény,
a kígyózó patakokban
gyakran aludtam én.
Hogy majdnem valaki lettem,
kő, durva kő,
hegylejtőn, jég-erezetten
hömpölygetett nagy erő.
És végül élni derültem,
láng, pőre láng,
a szerte határtalan űrben
mutatom valódi hazánk.

Az útburkolat a szálloda középső felépítményét idézi alaprajzában. Két végén két-két gránitkorong jelez kaput. Belül sarjadó rügyet formázó Zsolnay-kút áll - felidézve a fürdő díszes kerámiáit. Az eozinmázas kút Dobány Sándor munkája. Innen nyolc pontból, nyolc irányba tör elő és folyik el a víz.

A Gellért szállót (1905-1918) tervező Sebestyén Artúr, Hegedűs Ármin, és Sterk Izidor eredetileg a föld alól, alagútból előjövő forrást tervezett ide. Nyilván nem akarták kitakarni az épület díszes homlokzatát a Duna és a tér felé. Ehhez képest más megoldást talált 2003-ban Dévényi Sándor, aki organikus építészként az épülethez igazodó, organikus formát igyekezett megrajzolni. Kritikusa szerint túl vastagon, túlzottan kitakarva a fürdő díszes homlokzatát. Martinkó József 2003-ban az Octogon Építészkritikai Műhely tagjaként ugyanis erősen bírálta a művet: "a "kő kövön" épületalakzat szerkesztettségének dilettantizmusa, bornírt arroganciája, döm-dö-döm bumfordisága a magyar posztmodern organikus építészeti stílus dicstelen befejezésének is tűnik. (...) Az organikus építészet "forradalma" a harmadik évezred küszöbén felfalja önnön gyermekeit."

Vajon felfalja? Milyen lesz az organikus építészet a XXI. században? Vajon elhal, vagy tovább él majd?

Ajánló:

-A Financial Times cikke

"Makovecz’s assertion has always been that there are two worlds, the world of what is and the world of what might have been, a yin/yang of light and shadow, reality, remembrance and hope. In his drawings of a tree and its roots, exposing a parallel world of darkness and complexity buried within the landscape, he challenges architecture to be about something deeper than mere appearance, more than the smooth, reflective ennui of glass and steel, and to engage with the earth, the land, memory and myth."

-A kiállítás honlapja: http://www.eloepiteszet.hu/

-A farkasréti ravatalozó körpanorámás fotója

-A Kós Károly Egyesülés honlapja

-ArchTV videók

És végül egy kvíz-kérdés: minek a rövidítése a MAKONA?

Források:
http://www.eloepiteszet.hu/?q=hu/telepulesek/foepiteszek/budapest-xii-ker
http://epiteszforum.hu/node/12913
http://www.epitinfo.hu/cikk/66164/foepiteszi-eletmu-dij-makovecz-imrenek-es-boruzs-bernatnak?wa=EPIRSS0937
http://www.ft.com/cms/s/2/55de2cd4-962c-11de-84d1-00144feabdc0.html
http://nol.hu/archivum/archiv-89982
http://www.nol.hu/archivum/archiv-7187
http://www.orszagepito.hu/szamok/teljes/2003-2.pdf
http://www.tankonyvtar.hu/konyvek/kortars-magyar-muveszeti/kortars-magyar-muveszeti-081028-2209
 

Elkezdődött a Margit híd felújítása, amely várhatóan csak 2011-ben fog teljesen véget érni. A felvételekért köszönet Gergőnek! Én most nem tudok személyesen fotózni, mivel huzamosabb ideig külföldön tartózkodom. A felvételek 2009. augusztus 28-án készültek.

2009. augusztus 21-én nekiálltak felújítani a Margit-hidat. Az autósok biztosan nem fognak örülni, hiszen a Nagykörút pesti oldalának északi végét jelentő híd hatalmas forgalmat bonyolít. A gyalogos és a villamosforgalom megmarad, de a síneket hol ide, hol oda fogják pakolni, úgyhogy azért lesz pótlóbuszozás is. És a felújítás végén lesz néhány hét teljes lezárás is. A felújítás ugyanis először a híd egyik, majd a másik oldalán zajlik majd, de a végén a két részt össze is kell illeszteni.

Sokan tartottak a várható káosztól. A csúcsforgalom a munkanap végén 2-3 órásra elhúzódik errefelé. A híd felútítása miatt 40 jelzőlámpát kell átszabályozni, de ez persze nem ad több kapacitást a hidakon. Az Árpád-híd és az Erzsébet-híd a megszűnő autós forgalomnak csak egy részét tudja átvenni, a maradék bedugul, lelassul. Az Árpád-híd környéke át is alakul: a Váci út Árpád-híd, metróállomásnál a sávok újrafestésével 3 szűk sávosra változik a felújítás miatt, a budai oldalon pedig két sávot kapnak a Margit-hidat kikerülő, tehát innen délről érkező autósok - az északról érkezők rovására, mivel ők a Megyeri híd felé kerülhetnek. A Margit körúton haladók a Bem József utcán, illetve a Török utca - Üstökös utcákon át juthatnak le a rakpartra az Árpád híd felé. Ehhez kétirányúsítják Török utcát, valamint egy új jelzőlámpás csomópontot alakítanak ki a Frankel Leó utca és az Üstökös utca kereszteződésében. A közlekedési változásokról bővebben itt lehet olvasni. A taxisok is áthajthatnak majd a hídon, de csak nagyon lassan, maximum 10 km/h sebességgel. Érdemes átgondolni, hogy aki 5-6 kilométernél kevesebbet megy, az át tud-e váltani bicajra vagy akár gyaloglásra. (Ilyenkor szokott kiderülni ezen a blogon is, hogy mindenki árut szállít és gyereket visz...) És ez nem az egyetlen dugót okozó nagy munka. A Szabadság hidat nemrég adták át, a 4-es metró építése miatt évekre lezártak egy sor területet, és a nagykörúti síncsere sem volt éppen akadálymentes. 2009. június 25-én végül megszavazták a híd felújítását - bár sokáig úgy volt, hogy Havas Szófia (MSZP) leszavazza, így bukik az egy fős többség a fővárosi közgyűlésben. A hidat 2010 közepén kaphatják vissza az autósok, de a munkálatok csak a 2011 márciusa körül fejeződnek be teljesen. A felújítás végeztével pedig azonnal lezárják majd az Árpád-híd szigeti lehajtóját, mert az is hasonlóan rossz állapotú.

A költségeket 2008 végén 12 milliárdra becsülték, a felét fizetné az EU. A végösszeg 13 milliárdjában már benne van a villamosvágányok áthelyezéseinek költsége is. Akkor még úgy volt, hogy májusban indulhatnak a munkálatok. (Azóta augusztus 21-re tolódott a lezárás időpontja, a munkálatok júliusban már elkezdődtek.) 2009 márciusában írták ki a közbeszerzési pályázatot. A tervező a Főmterv vezette Margit Híd Konzorcium lett, amely 350 millió forintért vállalta el a tervezési és tervezői művezetési feladatokat. Május végén az is kiderült, hogy a felújítás költségei viszont igencsak elszálltak, a tervezetthez képest másfélszeres áron érkezett csak ajánlat. A híd végletekig leromlott állapota miatt azonban a fővárosnak már nem volt választása, el kellett fogadni az ajánlatot, a felújítás már nem húzható tovább. A Főmterv vezérigazgatója a NOL.hu-nak úgy nyilatkozott, hogy "egy nagyobb teherautó alatt bármikor beszakadhatna az úttest, a szigeti bejáró korlátai ledőlnének, ha valaki rájuk támaszkodna, a híd közepén lévő villamosmegálló betonja pedig annyira elvékonyodott, hogy ha egy terepjáró azon keresztül próbálna menekülni a dugóból, szintén beszakadhatna alatta. Nemcsak a hídon, alatta is érdemes vigyázva közlekedni, például kenuzni, mert bármikor leszakadhat egy nagyobb kődarab." (És mégis hogy kell erre vigyázni egy kenuban ülve?) A költségek végül majd a 30 milliárd forintot is meghaladhatják, ami már több mint kétszerese a korábban tervezettnek. (Az aláírt szerződésben bruttó 26 milliárd szerepel, de ez még könnyen lehet több is 2011-re, ráadásul a 26 milliárd több tétel kihúzásával jött ki.) A NOL.hu cikke szerint az 1861 méter hosszú Megyeri híd megépítése került a Margit híd felújításának kétszeresébe. A német Rügen-híd pedig 30 milliárdból épült meg - ez közel 3 kilométeres hosszával az ország leghosszabb hídja. Valami tehát nagyon bűzlik a felújítás összköltsége körül. Ráadásul mindössze két cég van Magyarországon, aki egy ilyen speciális munkát bevállalt: a Hídépítő, és a Vegyépszer. De a gyengülő forint, az újra emelkedő acél-ár és a szoros határidők is a drágulás felé hatottak. Végül hosszas viták után megszavazták a plusz pénzt. A hiányzó 17 milliárdot a városatyák "a következő két év hídfelújítási keretének megnyírbálásából, a kerékpárút-építési keret átcsoportosításából, valamint az M5-ös bevezető szakaszánál az Ipacsfa utca kiépítésének elhalasztásából teremtették elő" - írta a Népszabi. A költségek lefaragására már évekkel ezelőtt készült egy B változat, és ezt be is vetik. E szerint a szobrokat csak a híd déli oldalán állítján helyre, és a mederpillérek kiszélesítése is elmarad. Emiatt a hídpálya északon rá fog lóghi a pillér szobraira. A szobrok helyreállítása önmagában 650 millió forintos tétel lenne. (Ennél már csak a Bolsoj színház felújítása durvább: a moszkvai színház felújítása tizenhatszorosa lesz a tervezettnek, és négy évet csúszik.)

Észak felé kiszélesedik, dél felé mégsem

2009 július 1-én Hagyó Miklós állt elő azzal az ötlettel, hogy pontonhídon kellene fenntartani a forgalmat a felújítás idején. A hídon jelenleg napi 50 000 autó halad át. Az ötletet talán a második világháború után épített ideiglenes pontonhíd, a Manci adta. De volt egy pontonhíd 2003-ban is a Dunán - Medgyessy-ék ünnepelték így március 15-ét. Hamarosan kiderült azonban, hogy a fel- és lehajtók kiépítése nagyon költséges, az alacsonyabb kocsik fennakadhatnának felhajtáskor, a közvilágítás megoldatlan egy ilyen hídon, a fenntartás költsége pedig napi (!) 20 millió forint körül lenne. A váltásokkal együtt kb. 480 fő kellene a folyamatos üzemeltetéshez, hisz csúcsidőn kívül a hajóforgalmat is biztosítani kellene, így naponta legalább egyszer kellene bontani, és egyszer újra összerakni a híd "nyíló" részét. És a hídnak persze minden részén bírnia kell a Duna akár 5 méteres szint-ingadozását is. Pár napra rá egy utászhíd felépítése is felmerült. Ennek az olcsóbb üzemeltetés lett volna a fő előnye, mert bár ez is ideiglenes szerkezet, egy része megépíthető olyan magasra, hogy elférjenek alatta a hajók. Szuper, csak egy névtelenül nyilatkozó ezredes hamar elárulta, hogy Magyarországon ilyen szerkezet nincsen, azt először be kellene szereznie valakinek. Erre viszont már nincs idő - a felújítást már több mint egy évtizede halogatják! A Westend City Center munkatársai - akik szerintem attól féltek, hogy kiesik a budai elit vásárlóereje a felújítás miatt - azt javasolták, hogy a Margit-sziget és hol a budai, hol a pesti oldal között legyen egy "tükörszimmetriás pontonhíd", aszerint, hogy a híd melyik felét újítják fel.

A felújításhoz kapcsolódóan tervezik a budai hídfő átalakítását is. Ezzel elérhetővé válhat a 17-es villamos továbbvitele a híd alatt a Batthyány tér felé, összekötve a vonalat a 19/41-es villamosok vonalával. Ezzel egy nagyon-nagyon hosszú vonal jöhetne létre, átszállás nélkül lehetne eljutni az Eurocentertől akár Kamaraerdőig! A villamos híd alatti átvezetésére és az autós le- és felhajtók kiszélesítésére is születtek tervek.

A kerékpárosoknak az egyik szeme sír, a másik nevet. Az eredeti terv így nézett ki:

(A kép forrása)

Tehát kerékpár-forgalom a híd mindkét oldalán. Az északin mindkét irányba, hogy a szigetre be lehessen jutni mindkét Pest és Buda felől is, a délin pedig egyet az autós menetirány szerint, azaz Budáról Pestre. A Fővárosi Tervtanács 2008. június 18-án kelt állásfoglalásában azt kérte a tervezőtől, hogy három kerékpársáv helyett csak kettőt építsenek ki a megújuló hídon. A főváros szerint lesz két sáv - csak mind a kettő a híd északi oldalán. Erre aztán rendesen kibuktak a kerékpáros szervezetek, és augusztus 18-án demonstrációt tartottak a hídon. 200-an, 300-an, 1000-en voltak - ilyen számokat hozott le a sajtó, lehet válogatni. A Kerékpáros Klub közleménye szerint így viszont nagyon hülyén lehet csak átjutni Budáról Pestre:

(A kép forrása)

Ennek persze majd az lesz eredménye, hogy aki Budáról felhajt a hídra, az majd megy a külső autós sáv szélén, mert így sokkal rövidebb. Az meg nyilván senkit sem zavar odafent, hogy ez rossz a kerékpárosnak és az autósnak is. Ugyanakkor Budán megoldódhat az a szerencsétlen állapot, hogy a kerékpárosok az üzletek és a pénztárak előtt, a gyalogosok között kénytelenek áttolni a bicajt (már ha leszállnak, ugyebár). Egy külön alagutat kapnának, így:
 

A kerékpárosok különválnak a gyalogosoktól - ha ez a júniusi látványterv meg is valósul

Hogy a sok ötletből mi valósul meg, és mi marad el végleg? Jövő ilyenkorra egyértelműen kiderül. Közben még lesz egy kormányváltás is, úgyhogy még az utolsó pillanatban is megváltozhat, hogy milyen lesz a Margit híd jövője.

A tömegközlekedés pedig a híd felújításának idejére így módosul szeptembertől:

"Napközben és a délutáni csúcsidőszakban sűrűbben közlekedik a kettes metró, a reggeli csúcsban azonban ez nem lehetséges, az Örs vezér téri állomás fordító kapacitása miatt. A 4-6-os villamosok tanítási időben maximális kapacitással járnak majd, amit az öreg Ganz csuklós járművek újbóli közlekedtetésével érnek el. Növelik a szentendrei HÉV kapacitását, és sűrítik a 17-es villamost, a 11-es buszt és a 76-os trolibuszt is." (Forrás)

Ajánló:

Diplamunka: a hídhoz kapcsolódó panorámasziget

Források:
http://index.hu/politika/belfold/budapest/dugo7101/
http://inforadio.hu/hir/belfold/budapest/hir-210052
http://index.hu/politika/belfold/budapest/szhid081027/
http://www.origo.hu/itthon/20090528-margit-hid-20-milliardert-ujitanak-fel-a-hidat.html
http://nol.hu/belfold/ket_uj_hid_is_kitelne_a_margit_hidra_szant_penzbol
http://www.muszakiforum.hu/?fejezet=5&cid=65847&wa=EPIRSS0934
 

Jónéhány napja már, hogy elkezdődött a Margit híd felújítása. Az átépítést az erők nagyfokú koncentrálásával, a lehető legrövidebb időn belül fogják végrehajtani. Érdemes áttekinteni az építés programját. A hídon naponta mintegy 45 ezer jármű haladt át. Az utóbbi időkben a híd megnövekedett forgalmi igényeket már nem tudta kielégíteni, ezért szükségessé vált a híd felújítása és kibővítése. A pesti oldalon a közúti forgalom számára két-két sáv, a budai oldalon az Alkotás utcában irányonként három sáv áll rendelkezésre, de a kettő között mindössze egy-egy autós sáv van a Mártírok útján. A Mártírok útján? Na jó, lelövöm a poént: most a híd 1978-as felújításáról lesz szó.
 
1978 március 20-án nagy útlezárásokkal indult meg a híd felújítása. A Mártírok útján nem csak a kevés autós sáv jelentett gondott, hanem a sok szintbeli gyalogos kereszteződés is lassította az autós forgalmat - emiatt az álló autók sora gyakran a pesti oldalig ért. A Frankel Leó utcai gyalogos átkelőhelynél a villamos járdaszigetek is nagyon keskenyek voltak. A Jászai Mari téri megálló is keskeny, balesetveszélyes volt - amit csak fokozott a "vagány" utasok vakmerő magatartása, azaz hogy előszeretettel rohangáltak át az úton az autók között. Ezért úgy döntöttek, hogy mindkét helyen megszűntetik a gyalogos-átkelőhelyeket, és aluljárókkal helyettesítik azokat.
 
Átépült az akkori Mártírok útja (ma: Margit körút) is. Mivel a középső szakasz (a Bem József utca és a Mecset utca között) épületei közel állnak egymáshoz, itt nem fért volna el kétszer két sáv. Ezért az utat úgy építették át, hogy a Margit-híd irányába haladó forgalom a Horvát utcánál letért, és Bem József utca - Tölgyfa utca útvonalon éri el a híd felhajtóját. A két utca már korábban ennek megfelelően épült ki. Az út kialakítása érdekében a Tölgyfa utca 28. alatti tűzoltóházat le kellett bontani. Helyén ma a Tölgyfa irodaház áll. A gyalogos átkelőhelyeknél és a közúti csomópontoknál jelzőlámpákat is telepítettek. Mindehhez a felszín alatt 50 km kábelt fektettek le, 2 km vízvezetéket és 1 km csatornát építettek ki. 1979-ben is folytatódott a Mártírok útján az épületek sortatarozása.
 
A híd szerkezetének felújítása már régebben megindult, ez a forgalmat nem zavarta. Megerősítésre kerültek a pillérek, a közel 100 éves két parti hídnyílást le kellett bontani, mert már nem bírták a terhelést. Felújításra került a tönkrement útpályaburkolat és a villamospálya is. Megújult a híd közvilágítási rendszere (hogy aztán addig ne nyúljanak hozzá, amíg le nem dől egy oszlop). És terveztek díszkivilágítást is, a kábelek és világítótestek felszerelése meg is kezdődött, de végül a rendszer pénz híján sosem épült ki teljesen, a lámpatesteket itt sosem kapcsolták fel, sőt, időközben a már felszerelteket is eltávolították. (Talán majd a mostani felújításkor nem spórolják ki ezt is.) A dilatációs szerkezeteket új, Maurer típusúra cserélték. Mindkét oldalon kicserélték a rakpart feletti áthidaló szerkezeteket: az acélszerkezetek helyére szélesebb alsó útpályának helyet adó vasbeton gerendák kerültek. Az eredeti vasszerkezetből 1 darabot a Közlekedési Múzeum, 1 darabot a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény őriz. (A budai hídfő csarnokát 1973-ban, a HÉV vonalának bevezetésekor építették ki.)
 

A budai rakparti nyílás szerkezetének kiemelése (Forrás)

Az 1978-as felújítás tervezett költsége 360 millió forint volt, 31 vállalat 8 hónap alatt végezte el a munkát. A felújítás terveit a Főmterv készítette. A munka fővállalkozója a Hídépítő Vállalat volt. Alvállalkozóként a Ganz MÁVAG, az Aszfaltútépítő Vállalat, a Betonútépítő Vállalat, a Közúti Gépellátó Vállalat, a Kőfaragó és Épületszobrász-ipari Vállalat végezték a legfontosabb munkákat. Ahogy a Budapest újságban írták anno: "Az építők tudják, hogy a forgalomelterelések nagyon megnehezítik a főváros közlekesési viszonyait, s hogy az éjszakai munkavégzés zavarja a környék lakóinak nyugalmát. Ezért a lakosság megértését kérik." Ezt akár ma is írhatnák. A felújítás elkészülte után kerülhetett csak sor az akkori KGM székház előtti kis tér újrafásítására.

Források:
A Jászai Mari tértől a Széna térig. Budapest, 1978/7, p. 4.
http://www.euprojekt.hu/margithid/index.php
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/A_budapesti_duna_hidak/pages/005_a_margit_hid.htm
 

A legelsőről mindenki megemlékezik, a második már sokszor feledésbe merül. Így van ez hídjainkkal is: azt mindenki tudja, hogy Budapest első állandó hídja a Lánchíd volt, de kevesen tudják megmondani, hogy melyik volt a második. (Ki volt első királyunk? És a második? Melyik a legnagyobb magyar város? És a második?)

A Margit híd építését sokáig a Lánchíd akadályozta. A főváros és a Lánchidat működtető, vámpénzt szedő koncessziós társaság között 1840-ben megkötött szerződés tiltotta ugyanis, hogy 1937-ig a Lánchídtól nyolc-nyolc kilométeres távolságban új hídat építsenek (ne feledjük, akkoriban hídpénzt szedtek az átkelésért). De a városvezetés 1870-ben megváltotta a Lánchidat, és maga döntött az új híd helyének kijelöléséről. A tervpályázatot 1871-ben írták ki, a nyertes Ernest Gouin francia mérnök lett.

Ernest Gouin

Gouin irodája, a Société de construction des Batignolles tervezte a Párizs 8. kerületében található Rue du Rocher hidat is, ami talán a legjobban hasonlít a Margit-hídra. A tervezőiroda rengeteg hidat, gátat, viaduktot tervezett szerte Európában. A budapesti híd avatására 1876 április 30-án került sor, erre az alkalomra írta Arany János Hídavatás c. versét:

Elõtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré „Szûz-Szent-Margit” nevet.

A munkálatokban – mondhatni együttműködő partnerként – részt vett a Palais Royal építésze, Chabrol, aki a híd díszítményeit készítette, Thabard párizsi szobrászművész pedig a hídpillérek szobrait alkotta meg. A híd a tervezett, ám eléggé körülményes Margitszigeti híd helyett az akadémikus író, Gyulai Pál javaslatára kapta a Margit híd nevet. Ekkor azonban még csak a Pestet és Budát összekötő szakasz készült el. A híd közepén ment a járműforgalom, a lóvasút 1879-ben a híd két szélén kapott helyet. Érdekesség, hogy a víz folyásához igazodva a híd középen 150 fokos szöggel megtörik. Így ugyanis a pillérek a lehető legkisebb víznyomást kénytelenek elviselni. A Margit-szigetre viszont csak 1900 óta lehet róla lehajtani. Ekkor készült el ugyanis a szigeti leágazás. Ennek érdekessége, hogy már csak itt lehetett látni a híd eredeti kavartvas anyagú ívét, valamint a felette levő pályával összekötő kettős diagonálrácsozását. És ha a szigeti lehajtó képét az útpályára megtükrözzük, az Eiffel-toronyhoz hasonló képet kapunk!

A pillérbe rejtett kis alagút

A Margit híd 1900 körül

1900-ra tehát létrejött egy Y alakú híd. Nem az egyetlen a világon, vannak hasonló alakúak a világon többfelé. Az Ohio államban található Zanessville büszkélkedik a világ egyetlen olyan hídjával, amin úgy át lehet kelni, hogy mégis a folyó ugyanazon oldalán maradunk.

A hidat 1935-37-ben szélesítették ki először. Azóta halad rajta kétszer két forgalmi sáv, és akkor kerültek be középre a villamossínek. Ez az állapot meg is maradt 1944 november 4-éig. A visszavonuló németek a budapesti hidakat aláaknázták, hogy az előrenyomuló szovjet sereg mozgását így is akadályozzák. Csakhogy a robbanóanyag - talán a villamosról jövő szikrától, talán nem - idő előtt robbant fel, akkor, amikor tele volt a híd.

A felrobbantott Margit híd

1945 január 18-án aztán a budai részeket is felrobbantották. A világháború végével először egy ideiglenes pontonhíd épült, ezt nevezték Mancinak a pestiek. A híd maga sokkal egyszerűbb formában épült újjá 1946-tól. Eltűntek a hídról az eredeti korlátok, a pilléreket díszítő címerek, a pillérszobrok egy része, a díszes - a francia ízlést dicsérő - kandeláberek és oszlopok, valamint a hídfők csarnokai is. A híd déli felét 1947 november 16-án, a teljes hidat 1948 augusztus elsején adták át. Az eredetileg 11,06 méter széles útpálya 18 méteresre nőtt. Mai formáját a legutóbbi, 1978-as felújításakor nyerte el. Jövőbeli formáját pedig a következő években nyeri majd el, hisz a híd legújabb felújítása 2009. augusztus 21-én elkezdődött.

Ja, nincs kedve valakinek frissíteni a Wikipedián a Margit híd szócikket? :-)

Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Margit_h%C3%Add
http://www.helyitema.hu/2009072222175/Budapest/Benne-van-az-Eiffel-torony.html
http://varoskepp.blog.hu/2008/11/25/mi_lesz_veled_margit_hid
http://www.euprojekt.hu/margithid/tortenelem.php
http://www.168ora.hu/tudas/margit-hid-felujitas-robbantas-ernest-gouin-unios-tamogatas-demszky-42211.html
 

Ott laktam a közelében (egy kerületben vele), és mégsem írtam még róla. Ejnye, gyorsan bepótolom! :-) A Népsziget déli vége közelében, pár perc remek sétára a Gyöngyösi utcai metrótól egy egészen egyedi épületet húztak fel. A vasbeton keretbe foglalt üvegfalak között az öböl új jachtkikötője is irodát kapott, de bőven maradt hely egy étterem számára is. A jachtkikötő tervezői a Mérték Építész Stúdió munkatársai, Paulinyi Gergely és dr. Reith András voltak. A Melba étterem belső kialakításának tervezői és egyben kivitelezői Bara Ákos, Kövessy Szabolcs, és M. Tóth Miklós voltak.



A héjszerű betonkeret és a sok üvegfal kevés helyet hagyott a vezetékek számára - ezeket végül a mennyezetbe vágott, láthatatlan álmennyezetbe rejtették el. A konyhai tárolás és a főzés pedig egy szinttel lejjebb költözött - így az összesen kb. 350 nm-nyi területből 250-et sikerült megmenteni a vendégtér számára. A belső tér hihetetlenül tarka-barka, de valahogy mégis működik. Egy hajszállal, de elkerülték a győzikés giccsbe fordulást. Ez elsősorban a minőségi anyaghasználatnak, az újbarokk mérsékelt használatának köszönhető. A padló fényes fekete-fehér csíkos felületei felett áll az étterem Váci út felőli végében a nagy, ovális bárpult, a Duna felé eső felében pedig több teremre osztva sorakoznak az asztalok. Felettük króm világítótestek, barna és krémszínű ülőbútorok. A falakon madaras mintás, sötét tapéta. A belső tér a cizellált neobarokk és az egyszerű-de-nagyszerű minimalizmus merész elegye.

Jobbról-balról transzparens üvegfalak nyújtanak egyszerre védelmet és remek kilátást. Észak felé a jachtkikötő és a Népsziget öble látszik, háttérben a hajógyár maradványaival és az északi összekötő vasúti híd első szakaszával, dél felé pedig a tavaly átadott Prestige Towers (más néven Prestige City) lakótornyai, és az előtte elterülő díszburkolatos sétány látható. Nem véletlen tehát, hogy ennyi itt az üvegfal - remek a kilátás szinte minden irányba.

Ezek alapján persze mindenki azt hiheti, hogy egy puccos, elit, drága helyről van szó. Ezért is volt nekem kellemes meglepetés ellátogatni oda. Hétköznap napi menü van, egy szép nagy jegeskávé kb. 600 forint - az árak és a vendégkör korántsem korlátozódik egy szűk elitre.

Úgy két hete kaptam ezt a felhívást a Civilek a Palotanegyedért Egyesülettől. A józsefvárosi civilek azt szeretnék elérni, hogy a Nemzeti Múzeum kertje ne legyen többé lerobbant autóparkoló, kapja vissza eredeti fényét. Az alábbiakban a teljes nyílt levél olvasható. Ha valaki szeretne csatlakozni a kezdeményezéshez, az egyesulet (kukac) palotanegyed.info címen elérheti a szervezetet. Aláírásokat gyűjtenek két helyen is: a Sexardicum Borkereskedésben a Krúdy utcában, és a Lumen Galériában a Mikszáth téren. Jöjjön tehát a levél:

NYÍLT LEVÉL
DR. HILLER ISTVÁN MINISZTER ÚRHOZ
A MÚZEUMKERT LAKOSSÁGI HASZNÁLATA ÉRDEKÉBEN
Tisztelt Miniszter Úr!
A Palotanegyedben élők, dolgozók, tanulók és a nap mint nap itt megfordulók nevében keressük meg Önt, mint a Magyar Nemzeti Múzeumot fenntartó Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetőjét.
Történészként Ön legalább annyira ismeri a pesti Belváros és így a Belső-Józsefváros, azaz a Palotanegyed történetét, a magyar históriában játszott szerepét, mint amennyire mi magunk büszkék vagyunk szeretett városrészünkre. Világot járt emberként, az európai és a tengerentúli jó példákat látva pedig nyilván megérti azt az törekvésünket, amellyel a klasszicista városmag élhetősége érdekében minél nagyobb zöld felületet, belvárosi kertet szeretnénk mi, civilek használni.
A Nemzeti Múzeum vezetése azonban – rácáfolva a Palotanegyed létrejöttében játszott másfél évszázaddal ezelőtti példamutató szerepére – kirekeszti az itt élőket a Múzeumkertből.
Ma a kert összterületének csupán kicsinyke részét használhatják eredeti céljára a pihenésre, feltöltődésre, kikapcsolódásra vágyók a világváros lüktetésében: a Múzeumkert ugyanis korábbi létéhez méltatlan módon parkolóként funkcionál, miközben a Múzeum mögötti Pollack Mihály téri modern mélygarázs évek óta kihasználatlanul üzemel.
Vajon a Múzeumban dolgozók tudatában vannak-e gyönyörű munkakörnyezetük adta lehetőségeknek? Nagy visszhangot keltett, óriási nézettséget jelentő kiállítás látogatói a Múzeum impozáns épületéből kilépve benzingőzös levegőjű, végeláthatatlan autósorok látványába ütköznek ott, ahol 30 éve még vidám gyermekek kacagásától hangos játszótér volt. Vajon olvasták-e valaha is Kubinyi Ágoston, a Múzeum igazgatójának kérvényét 1851-ből, amelyben a rettegett Helytartótanácshoz fordult, hogy a kert parkosítása javára koncerteket szervezhessen? És vajon tudnak-e arról, hogy 1857-ben, a munkálatok elkészültekor a sajtó így tudósított: „Hisszük, hogy a pesti közönség részvéte, tovább is nyilatkozni fog e szép hely iránt, mely hivatva van arra, hogy idővel a főváros egyik legszebb sétánya legyen”? Vajon méltóan védjük és ápoljuk-e örökségünket és ezzel hagyományainkat, történelmünket, amikor a Múzeum filléres gondjai miatt engedjük parkolóvá silányítani azt a helyet, ahol római szarkofágok, Hermann Ottó és más neves elődök mellszobra előtt tiszteleghetne az utókor?
Tisztelt Miniszter úr, kérjük, támogassa a zöld környezet használatára irányuló lakossági igényeket!
Támogassa a kisgyermekek, a kismamák igényét a tiszta, friss levegőre, védett, zárt és biztonságos környezetre, ahol csak a vidám gyermekzsivaj hallatszik!
Támogassa a negyedbeli kisiskolások igényét a szabadidő egészséges környezetben való eltöltésére!
Támogassa a nyugdíjasok igényét a nyugalomra, a kert jellegéből adódó ódon, megállapodott hangulatra!
Támogassa a Múzeumkert közvetlen környezetében lakók igényét a közbiztonságra, hogy ne kelljen drogosokat, iszákosokat, alkoholistákat kerülgetniük a kerten átvágva és ne hajléktalanok üssenek tanyát az elhanyagolt kertszakaszon!
Támogassa a Palotanegyedben élők igényét, akiknek városrészében a Múzeumkert az egyetlen nyilvános zöldterület!
Segítsen abban, hogy a Múzeum munkatársainak a parkolási nehézségei megoldódjanak, s a Múzeumkertben a kiállítások látogatói méltó környezetben cserélhessenek eszmét nemcsak Arany János szobra mellett, de a parkosított kert sok szép pontján! Segítsen, hogy gyerekeink, unokáink, dédunokáink biztonságos keretek között újra birtokba vehessék azt a helyet, ahol mi oly sok emléket megéltünk!
Tisztelt Miniszter Úr, kérjük, szüntesse meg a Múzeumkertben a gépkocsi-tárolás lehetőségét, egyúttal kötelezze a Múzeumkert kezelőjét a terület jó karban tartására, biztonsági őrrel való őrzésére és megvilágítására!
Egyesületünk örömmel nyújt segítséget a Múzeumkert rehabilitálásában és szívesen vállal tevékenyen részt a régi-új funkció kialakításában – korábbi, más területen végzett, sikeres erőfeszítésekhez hasonlóan -, hiszen céljaink között kulturális és természeti örökségünk védelme kiemelten szerepel!
Budapest, 2009. július 25.
CIVILEK A PALOTANEGYEDÉRT EGYESÜLET

Akasztják a hóhért. A málna eszi a macit. A lekvár teszi el a nagymamát. Ilyesmik jutottak eszembe, amikor a Főviformról írtam ezt a cikket. Hisz elvégre ők szoktak tájékoztatni minket. Május 16-a Magyarországon a közszolgáltatói nyílt nap, ez alkalommal járhattunk náluk, a forgalomirányítási központ épületében. Vizelyi Márta volt a kalauzunk - ismerős a név, ugye?

Az előtérbe belépve elöntött az érzés, hogy miközben a világ óriásit változott, ez a ház még mindig a szocializmusban él. Az enteriőr gond nélkül fogadná be Kádár Jánost akár ma is. A Fővinform 1982-ben jött létre, a BKV adott hozzá épületet - ma is a BKV épületében vannak, a Forgalomirányító Központban - ez az a szoci épület, ami a Baross utca és az Üllői úti kis köz egyik oldala. Csak az 5. szint egy szeglete az övék, meglepően kis helyen dolgoznak.


Az információs szolgálat sok adatot kap, mégpedig ilyeneket:

-Főpolgármesteri hivatal: építkezések, lezárások
-BKV: forgalmi helyzet, tömegközlekedési események, terelések stb.
-Rendőrség: balesetek, rendezvények
-az úton közlekedők is bejelentkezhetnek
-Közművek lezárásai (pl. csatornázás, szerelés miatt)

Mindez a sok adat aztán náluk kerül be egy központi adatbázisba. Egy napra átlagosan 120 esemény jut, naponta kb. 20 új hír érkezik be. A pillanatnyi helyzetről kamerák erdejével is tájékozódhatnak. A monitorokon mi is láthattuk, hogy mi a forgalmi helyzet éppen az Erzsébet hídon, a Blaha Lujza téren, a Széna téren vagy éppen a Kosztolányi-Bocskai kereszteződésben. Kb. 1000 jelzőlámpás csomópontból van információjuk, egy részüket a BKV és a Rendőrség együtt használja. (Az első rendszer még 1966-ban készült el az akkori Tanács körút 2. alatt, 4 kamerával.) Az újabb kamerák már elforgathatók és zoomolhatók is. A régi U-TV kamerarendszer mára igen elavulttá vált.

A bejövő infókat aztán rendszerezve küldik tovább a médiának. Kapnak adatot a rádiók, a honlapok, a tévé-csatornák, a nyomtatott sajtó és persze a fovinform.hu portál is. És a helyzet egyre bonyolultabb: míg 1982-ben még csak 8 adás volt naponta, ma már kb. 200 van! Közben nézegettem a kis leveles fiókokat az irodában. Szinte már vicces volt, hogy a nevek milyen ismerősek, pedig akkor jártam ott először. Fuchs Tamás, Lorencz Pálma, Zdroba Gyula, Pográcz Dániel, Havasi Zsolt, Vizelyi Márta - és a vezető: Rosta Mariann. Az iroda semmi különöset nem mutat: a fehér álmennyezet, a padlószőnyeg, a bükk színű irodabútorok, a szalagfüggöny és a fehérre festett fal bármelyik irodában lehetne. A monitorok, egy óriási lapostévé, a stúdiószoba és az egyedi készülékek árulják el igazán, hogy egy meglehetősen egyedi munkahelyen járunk. A Magyar Rádióval van közvetlen kapcsolat, a többiek telefonon tudnak kapcsolatot tartani, anyagot átvenni.

A Fővinformot annak idején a főváros hozta létre, de a BKV az üzemeltetője. Néhány éven belül szeretnék megvalósítani, hogy a Fővinform, az Útinform és a nagy vállalatok (Malév, FKF, Volán, MÁV) információs szolgálatainak infói egy helyre, egy új központba fussanak be. És akkor elég lenne egy telefonszámot megjegyezni és felhívni. Útban kifelé azon tűnődöm, hogy miért nincs ez így már vagy két évtizede, miközben a földszinti aula fekete falburkolatait és rácsos mennyezetét bámulom.

A részben a VI., részben a VII. kerületben elterülő negyedben XIX. századi házak tucatjait bontották el, hogy helyükre sokkal magasabb, sokkal nagyobb szintterületi mutatóval rendelkező tucatházakat húzzanak fel, ezzel alaposan belerombolva a kerület építészeti örökségébe és az addig kialakult városszerkezetbe. A szintterületi mutató - ami némi leegszerűsítéssel a felhúzott épület összes szintjének alapterületét viszonyítja a telek területéhez - itt hagyományosan 2-2,5 volt, az új építésügyi szabályzat viszont 4,5-6-ot engedélyez. (Mindeközben Párizs régi negyedeiben nemrég csökkentették 3,5-ről 3-ra a szintterületi mutatót.)

Az elmúlt években eltűnt néhány értékes ház, a teljesség igénye nélkül:

-Király utca 15: Ez a ház a botrány kipattanásának "szikrája". 2004-ben az önkormányzat zárt ülésen döntött arról, hogy az épületet 547 millióért eladják a még bejegyzés alatt álló Király Palace Kft-nek, amelyben Nagy György résztulajdonos volt. A lakók akkor háborodtak fel, amikor egy lakógyűlésen megtudták, hogy nem élhetnek elővásárlási jogukkal - pedig 61 lakásból 50-nél éltek volna a lehetőséggel. Gál György állítólag megfenyegette a lakókat, hogy ha nem engednek, 15 éven át nem lesz felújítás a házban. 2008 elején aztán a kft-vel kötött opciós szerződést felmondták, az épület az önkormányzaté maradt.

-Király utca 40: A házat 1844-ben építették Hild József tervei szerint. 2006-ban óriási vita folyt az ÓVÁS! és az Autóker Holding között. Az eredmény felemás: az épület elbontását megakadályozták, de a tető nélkül maradt épület állapota drasztikusan romló. A 3 emeletes ház helyén 8 emeletes, 99 lakásos épületet húzott volna fel az Autóker. A kiállításon a ház megújítására kiírt ötletpályázat anyagából is lehet szemlézni.

-Paulay Ede utca 33: A Vogel-ház kétemeletes épületét Pollack Mihály tervezte. Hotel kerülne a helyére.

-Király utca 36: Medecz-ház, tervezője Hild József, épült 1846-47-ben. Belső szárnyai veszélyben vannak.

-Dob utca 27: A telken állott egyemeletes lakóház 1830-tól 2007-ig állt. A VII. kerület 35 lakásos társasházat építene ide.

-Holló utca 11: valamikor Fleischmann Lipót szecessziós bérháza volt, 1909-ben épült, 2004-ben bontatta el a VII. kerület. Az ÓVÁS! egyik első akciója ennek a háznak a megmentésére irányult - sajnos sikertelenül.

-Holló utca 12: az 1905-ben felhúzott szecessziós épületből csak a homlokzat és az első traktus maradt meg, belső szárnyait és tetőzetét lebontották, külsejét a Gozsdu-udvarhoz igazították ezek felújításakor. A megrendelő az Autóker Holding volt.

-Kazinczy utca 9: Az 1850-ben épült egyemeletes ház helyére 5 emeletes (plusz tetőtér beépítéses), 90 lakásos társasház került.

-Kazinczy utca 50: A kétemeletes, eklektikus bérházat 2004-ben lebontották. Helyére és a Holló utcai bontások területére került az Eszterház nevű projekt.

-Kazinczy utca 41: Az 1840 körül épült házban működött a negyed utolsó kóser kolbász- és szalámigyára. 2005-ben a Centrum nevű csoport próbálta elfoglalni (squat), de sikertelenül. Elbontották.

-Kazinczy utca 47: A több mint 100 éve épült szecessziós házban működött Mika Tivadar esztergályos és fémcsiszoló műhelye. 2004-ben az önkormányzat üríttette ki az épületet.
 
-Nagydiófa utca 8: A 150 éves épületet a Kelet-pesti Vendéglátóipari Vállalat használta a rendszerváltásig. Aztán a vállalat eladta a tulajdonjogot. Ezután legalább 20 tulajdonos ping-pongozott a ház tulajdonjogával, míg az Autókerhez került. Amikor megjelent a házon a hirdetés, hogy itt hamarosan új, nagy társasház épül, a szomszédok lázadtak fel először - tulajdonképpen ez hozta létre a Nagydiófa Egyesületet. A házra bármikor kiadható lenne a bontási engedély.

A főváros mintha az ÓVÁS! lelkes aktivistáival került volna egy kalapba: a szándék, a hozzáállás pozitív, a lehetőségek, a cselekvőképesség viszont erősen korlátozott. Hiába tiltakoznak a bontások és a magas házak ellen, ha a döntési jogkörök az önkormányzatnál vannak. Igaz, bizonyos esetekben élhetett volna elővásárlási jogával, ám ekkkor valószínűleg párttársak kerültek volna egymással szembe, ezt a politikai kockázatot pedig nem vállalták.

Mit kellene tenni? Egyesek a beruházókra összpontosítanának: a felújítás alacsonyabb ÁFÁ-ját javasolják, mint külföldi példát. Ezzel ellensúlyozni lehetne a felújítás magasabb költségét, így a bontás felől a rekonstrukció felé lehetne "lökdösni" a ma nem ebben érdekelt befektetőket. Mások azzal érvelnek, hogy a beruházók már így is jól keresnek, ezért inkább a szigorú szabályozással, a kulturális örökség védelmével kellene megvédeni a pusztulástól a romos házakat.

A kerület most félig kihalt. A régi lakásokból sokan kiköltöztek azok romos állapota miatt, miközben az újonnan épült lakásokat sokan csak befektetési céllal vették, nem lakni. Így aztán most sok lakás áll üresen: jelenleg 15 házat ürítenek vagy ürítettek ki, miközben 37 telek áll teljesen üresen. Ez abból a szempontból szerencsés csupán, hogy így még nem robbant az autós közlekedési bomba. A szűk utcahálózat ugyanis bizonyosan nem bírná el a magas házak mélygarázsaiból reggelente kiáradó autótömeget. Furcsa, paradox, groteszk negyed - ez is Budapest.

Hozzászóláshoz katt a bejegyzés címére, a többi cikkhez katt a fenti fejlécre.

Források:
http://hvg.hu/print/20090513_zsidonegyed_ovas_mezos_perczel_beleznay.aspx
http://www.koh.hu/tartalom.php?idt=20090202112130
http://hvg.hu/print/20090512_erzsebetvaros_vilagoroksegi_torveny.aspx
http://www.epiteszforum.hu/node/12577
http://www.ovasegyesulet.hu/ cikkei
http://beszelo.c3.hu/cikkek/varosszovet-bunszovet
Perczel Anna: Védtelen örökség c. könyve
 

"A világörökséggel kapcsolatos kötelezettséget
nem törvények szabályozzák, ez morális kérdés"
(Michel Polge, UNESCO)

Budapest zsidónegyedéről rendeztek vitaestet 2009 május 12-én a Centrális Galériában, az ÓVÁS! Egyesület szervezésében. Az egyesületi elnök Perczel Anna korábban könyvet írt a negyed házairól, most pedig kiállítást és vitát rendeztek, hogy felhívják a figyelmet: nagy a baj. Az "Alternatív gondolatok a zsidónegyedről" című kiállítás az egyesület által készített alternatív rendezési tervet mutatja be. A civilek első akciója 2004 júniusában egy felhívás volt, melyben a bontások ellen tiltakoztak. A felhíváshoz rövid idő alatt több mint kétezren (!) csatlakoztak. Van mit megmenteni.

A terület eredetileg Terézvároshoz tartozott, ebből 1882-ben választották le Erzsébetvárost - ezért fekszik a zsidónegyed ma két kerületben. Érdekes, hogy akkoriban nem is hívták zsidónegyednek. Már csak azért sem, mert etnikailag és vallásilag is rendkívül színes volt a városrész. A zsidók pedig nem csak itt éltek: a Várhegyen is laktak nagy számban, a Korona cukrászda előtt még egy XIII. századi zsinagóga maradványai is előkerültek. Pesten azért kerültek ide, mert a városfalon belül nem engedték őket letelepülni. Nem antiszemitizmusból, inkább tiszta érdekből: a magyar kereskedők nem akartak cigány, görög, román, zsidó stb. konkurenciát maguknak. II. József engedte csak be őket a városfalon belülre 1783-ban, addig csak az országos vásárokon vehettek részt. A kirakodóvásárok a mai Deák térnél voltak, így nem csoda, hogy a kiszorított kereskedők a Király utcába költöztek - a városfalon kívül ugyan, de közel a vásártérhez. Laktak itt zsidók, protestánsok, ortodox keresztények stb. A Károly körút és a Király utca sarkán állt az Orczy-ház, amelyben a pesti zsidók helyiséget béreltek, és amelynek udvarán zsinagógát is emeltek 1829-ben. A házat 1936-ban bontották le. Az Orczy-ház után sorra épültek a zsinagógák: a Dohány utcai (1859), a Rumbach Sebestyén utcai (1872), majd a Kazinczy utcai (1912) nagyzsinagógák. A "zsidó háromszög" kifejezés erre a három szent helyre utal, és csak 1995-ben született meg Komoróczy Géza tollából. A XVIII. század végén a Lipótvárosba is sok zsidó költözött, a szegényebbek pedig a Józsefvárosban találtak otthonra. A zsidóság pesti központja azonban végig az Erzsébetváros, a zsidónegyed maradt. Nem véletlen, hogy 1944 őszén pont itt jött létre a gettó - ennek egyik máig is meglévő építészeti nyoma a Károly körút egyik házának tetején egy kilövőállás.

Na de vissza a jelenbe. Az esten jelenlevő Mezős Tamás KÖH elnököt többen is támadták amiatt, hogy a KÖH a terület 226 épületére elvégzett értékvizsgálatát titkosította. Nem látni értelmes indokot, viszont sok félelmet gerjeszthet egy ilyen döntés. Ugyanakkor némi reményre adhat okot, hogy jövő januárban a parlament talán elfogadhatja a világörökségi törvényt, a koncepció már kész is van. A törvényjavaslatot pont az az erzsébetvárosi rombolás nyomán elkészített UNESCO-jelentés (2007) javasolta, melynek szerzője Michel Polge. A zsidónegyed 2005 óta az Andrássy úti világörökségi zóna védőterületének számít. Ugyanebben az évben 51 épület lett védett - igaz, ezek mindegyikét ez sem védte meg a pusztulástól. A tiltakozások eredményeképpen a VII. kerületi önkormányzat lemondott a Dob utca árkádosításáról. És tulajdonképpen a civil aktivistáknak köszönhető az is, hogy a botrány kirobbant, és bírósági szakaszba jutott. A polgármester és a KÖH közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy 2008 február 1. és május 31. között változtatási tilalom lesz érvényben a területre. Aztán meghosszabbították először egy hónappal, majd szeptember 30-ig. Időközben egy két lépcsőben bevezetendő új szabályozást készítettek. Trükkösen: az első bevezetése megtörtént, ám ez továbbra sem akadályozta meg a bontásokat, a környezetéhez nem illően magas új házat építését. A második szakasz pedig nem indult el, de hivatkozási alapként szolgált - volt mire mutogatni, hogy már készül. A KÖH időközben elkészítette a terület épületenkénti vizsgálatát - majd érthetetlen módon titkosította az anyagot. 2009-ben aztán jöttek a letartóztatások. Nagy György jogász-üzletembert 2008 októberében került letartóztatás alá. Gál György, a gazdasági bizottság elnöke 30 napos előzetesbe került, május végi hír szerint így is marad augusztus 26-ig. (Az ingatlaneladásokat ez a bizottság terjesztette a közgyűlés elé.) A botrány bírósági szakaszba került, eredményhirdetés néhány éven belül várható.

Egy bennfentes kör (az ügyészség szerint Nagy György és Gál György) megegyezik a kiszemelt ingatlan vételáráról, majd egy ingatlanbecslő ezzel megegyező, tehát mindig erősen nyomott összegben megállapítja az ingatlan értékét. Ezt követően minimális, hárommilliós törzstőkével céget alapít néhány, ezekben az ügyekben rendszeresen szereplő stróman: Hafner Zoltán, Hajnal László Endre, Lipcsey György, illetve Szijjártó Piroska. A cégek neve az ingatlanpiaci gyakorlatban bevett módon elárulja, hogy egyetlen projektre alapították (például Király 27 Kft., Dembi 26 Kft., Dob Center), a köztük lévő kapcsolatot az alapítók és az ügyvédek személye (Néder Zoltán, illetve Vilmányi Ágnes), meg a székhelyek azonossága tanúsítja. Az alapítók közül Szijjártó Piroska híresült el a leginkább mint olyan üzletasszony, aki közel egy tucat céget szerzett meg saját magától. Szijjártó Piroska Nagy György élettársa, fizetését akkoriban az önkormányzati lakásépítő cégtől (az azóta felszámolt Er-Laktól) kapta, amit egyébként 10 százalékban Nagy birtokolt. A harmincas évei elején járó titkárnő csak átmeneti tulajdonosa volt a megannyi ingatlantársaságnak, hiszen néhány nap elteltével továbbadta az üzletrészét, a legtöbb esetben a Metira nevű ciprusi off-shore cégnek. A Metirát szintén ő képviseli, ennélfogva az üzletrész-átruházási szerződést eladóként és vevőként egyaránt ő jegyezte. Mielőtt a Metirától továbbvándoroltak a törzsbetétek a tényleges fejlesztőhöz - olykor egy újabb off-shore cég közbeiktatásával -, a projektcég már egy vagyont ért. (Egy példa: a Dembinszky u. 32. alatti 961 négyzetméteres ingatlanért, amit két bérlő használt, hatvanhatmillió forintot fizetett az ír cég a Metirának.) Mire tehát az a fejlesztő belépett, akit Nagyék már jó előre felhajtottak, az önkormányzat gazdasági bizottsága és képviselő-testülete megszavazta az elidegenítést, továbbá megszületett a szerződés az önkormányzat és a projektcég között a polgármester és a jegyző aláírásával. Az ingatlan akkor került ténylegesen a projektcég birtokába, ha már kiköltöztette a bérlőket, és beszerezte az építési engedélyt (vagyis maga az önkormányzat kötelezte a vevőt az épület részleges vagy teljes lebontására). A földhivatalban a további tulajdonosváltások nem jelentek meg, hiszen az ingatlan az üzletrészekkel együtt vándorolt a cégek között. A kiköltöztetésért, a bontási és építési engedélyek beszerzéséért az önkormányzat vagy Nagy Györgyék szavatoltak, a feladatot elvégezte egy cég (például Nagy cége), mégpedig papíron pontosan annyiért, mint amennyibe az ingatlan került. Mivel a bérlőket a vételár terhére költöztették ki, az önkormányzat egy fillért sem látott a házak ellenértékéből.
(Forrás)

(folyt.köv.)