Ott laktam a közelében (egy kerületben vele), és mégsem írtam még róla. Ejnye, gyorsan bepótolom! :-) A Népsziget déli vége közelében, pár perc remek sétára a Gyöngyösi utcai metrótól egy egészen egyedi épületet húztak fel. A vasbeton keretbe foglalt üvegfalak között az öböl új jachtkikötője is irodát kapott, de bőven maradt hely egy étterem számára is. A jachtkikötő tervezői a Mérték Építész Stúdió munkatársai, Paulinyi Gergely és dr. Reith András voltak. A Melba étterem belső kialakításának tervezői és egyben kivitelezői Bara Ákos, Kövessy Szabolcs, és M. Tóth Miklós voltak.



A héjszerű betonkeret és a sok üvegfal kevés helyet hagyott a vezetékek számára - ezeket végül a mennyezetbe vágott, láthatatlan álmennyezetbe rejtették el. A konyhai tárolás és a főzés pedig egy szinttel lejjebb költözött - így az összesen kb. 350 nm-nyi területből 250-et sikerült megmenteni a vendégtér számára. A belső tér hihetetlenül tarka-barka, de valahogy mégis működik. Egy hajszállal, de elkerülték a győzikés giccsbe fordulást. Ez elsősorban a minőségi anyaghasználatnak, az újbarokk mérsékelt használatának köszönhető. A padló fényes fekete-fehér csíkos felületei felett áll az étterem Váci út felőli végében a nagy, ovális bárpult, a Duna felé eső felében pedig több teremre osztva sorakoznak az asztalok. Felettük króm világítótestek, barna és krémszínű ülőbútorok. A falakon madaras mintás, sötét tapéta. A belső tér a cizellált neobarokk és az egyszerű-de-nagyszerű minimalizmus merész elegye.

Jobbról-balról transzparens üvegfalak nyújtanak egyszerre védelmet és remek kilátást. Észak felé a jachtkikötő és a Népsziget öble látszik, háttérben a hajógyár maradványaival és az északi összekötő vasúti híd első szakaszával, dél felé pedig a tavaly átadott Prestige Towers (más néven Prestige City) lakótornyai, és az előtte elterülő díszburkolatos sétány látható. Nem véletlen tehát, hogy ennyi itt az üvegfal - remek a kilátás szinte minden irányba.

Ezek alapján persze mindenki azt hiheti, hogy egy puccos, elit, drága helyről van szó. Ezért is volt nekem kellemes meglepetés ellátogatni oda. Hétköznap napi menü van, egy szép nagy jegeskávé kb. 600 forint - az árak és a vendégkör korántsem korlátozódik egy szűk elitre.

Úgy két hete kaptam ezt a felhívást a Civilek a Palotanegyedért Egyesülettől. A józsefvárosi civilek azt szeretnék elérni, hogy a Nemzeti Múzeum kertje ne legyen többé lerobbant autóparkoló, kapja vissza eredeti fényét. Az alábbiakban a teljes nyílt levél olvasható. Ha valaki szeretne csatlakozni a kezdeményezéshez, az egyesulet (kukac) palotanegyed.info címen elérheti a szervezetet. Aláírásokat gyűjtenek két helyen is: a Sexardicum Borkereskedésben a Krúdy utcában, és a Lumen Galériában a Mikszáth téren. Jöjjön tehát a levél:

NYÍLT LEVÉL
DR. HILLER ISTVÁN MINISZTER ÚRHOZ
A MÚZEUMKERT LAKOSSÁGI HASZNÁLATA ÉRDEKÉBEN
Tisztelt Miniszter Úr!
A Palotanegyedben élők, dolgozók, tanulók és a nap mint nap itt megfordulók nevében keressük meg Önt, mint a Magyar Nemzeti Múzeumot fenntartó Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetőjét.
Történészként Ön legalább annyira ismeri a pesti Belváros és így a Belső-Józsefváros, azaz a Palotanegyed történetét, a magyar históriában játszott szerepét, mint amennyire mi magunk büszkék vagyunk szeretett városrészünkre. Világot járt emberként, az európai és a tengerentúli jó példákat látva pedig nyilván megérti azt az törekvésünket, amellyel a klasszicista városmag élhetősége érdekében minél nagyobb zöld felületet, belvárosi kertet szeretnénk mi, civilek használni.
A Nemzeti Múzeum vezetése azonban – rácáfolva a Palotanegyed létrejöttében játszott másfél évszázaddal ezelőtti példamutató szerepére – kirekeszti az itt élőket a Múzeumkertből.
Ma a kert összterületének csupán kicsinyke részét használhatják eredeti céljára a pihenésre, feltöltődésre, kikapcsolódásra vágyók a világváros lüktetésében: a Múzeumkert ugyanis korábbi létéhez méltatlan módon parkolóként funkcionál, miközben a Múzeum mögötti Pollack Mihály téri modern mélygarázs évek óta kihasználatlanul üzemel.
Vajon a Múzeumban dolgozók tudatában vannak-e gyönyörű munkakörnyezetük adta lehetőségeknek? Nagy visszhangot keltett, óriási nézettséget jelentő kiállítás látogatói a Múzeum impozáns épületéből kilépve benzingőzös levegőjű, végeláthatatlan autósorok látványába ütköznek ott, ahol 30 éve még vidám gyermekek kacagásától hangos játszótér volt. Vajon olvasták-e valaha is Kubinyi Ágoston, a Múzeum igazgatójának kérvényét 1851-ből, amelyben a rettegett Helytartótanácshoz fordult, hogy a kert parkosítása javára koncerteket szervezhessen? És vajon tudnak-e arról, hogy 1857-ben, a munkálatok elkészültekor a sajtó így tudósított: „Hisszük, hogy a pesti közönség részvéte, tovább is nyilatkozni fog e szép hely iránt, mely hivatva van arra, hogy idővel a főváros egyik legszebb sétánya legyen”? Vajon méltóan védjük és ápoljuk-e örökségünket és ezzel hagyományainkat, történelmünket, amikor a Múzeum filléres gondjai miatt engedjük parkolóvá silányítani azt a helyet, ahol római szarkofágok, Hermann Ottó és más neves elődök mellszobra előtt tiszteleghetne az utókor?
Tisztelt Miniszter úr, kérjük, támogassa a zöld környezet használatára irányuló lakossági igényeket!
Támogassa a kisgyermekek, a kismamák igényét a tiszta, friss levegőre, védett, zárt és biztonságos környezetre, ahol csak a vidám gyermekzsivaj hallatszik!
Támogassa a negyedbeli kisiskolások igényét a szabadidő egészséges környezetben való eltöltésére!
Támogassa a nyugdíjasok igényét a nyugalomra, a kert jellegéből adódó ódon, megállapodott hangulatra!
Támogassa a Múzeumkert közvetlen környezetében lakók igényét a közbiztonságra, hogy ne kelljen drogosokat, iszákosokat, alkoholistákat kerülgetniük a kerten átvágva és ne hajléktalanok üssenek tanyát az elhanyagolt kertszakaszon!
Támogassa a Palotanegyedben élők igényét, akiknek városrészében a Múzeumkert az egyetlen nyilvános zöldterület!
Segítsen abban, hogy a Múzeum munkatársainak a parkolási nehézségei megoldódjanak, s a Múzeumkertben a kiállítások látogatói méltó környezetben cserélhessenek eszmét nemcsak Arany János szobra mellett, de a parkosított kert sok szép pontján! Segítsen, hogy gyerekeink, unokáink, dédunokáink biztonságos keretek között újra birtokba vehessék azt a helyet, ahol mi oly sok emléket megéltünk!
Tisztelt Miniszter Úr, kérjük, szüntesse meg a Múzeumkertben a gépkocsi-tárolás lehetőségét, egyúttal kötelezze a Múzeumkert kezelőjét a terület jó karban tartására, biztonsági őrrel való őrzésére és megvilágítására!
Egyesületünk örömmel nyújt segítséget a Múzeumkert rehabilitálásában és szívesen vállal tevékenyen részt a régi-új funkció kialakításában – korábbi, más területen végzett, sikeres erőfeszítésekhez hasonlóan -, hiszen céljaink között kulturális és természeti örökségünk védelme kiemelten szerepel!
Budapest, 2009. július 25.
CIVILEK A PALOTANEGYEDÉRT EGYESÜLET

Akasztják a hóhért. A málna eszi a macit. A lekvár teszi el a nagymamát. Ilyesmik jutottak eszembe, amikor a Főviformról írtam ezt a cikket. Hisz elvégre ők szoktak tájékoztatni minket. Május 16-a Magyarországon a közszolgáltatói nyílt nap, ez alkalommal járhattunk náluk, a forgalomirányítási központ épületében. Vizelyi Márta volt a kalauzunk - ismerős a név, ugye?

Az előtérbe belépve elöntött az érzés, hogy miközben a világ óriásit változott, ez a ház még mindig a szocializmusban él. Az enteriőr gond nélkül fogadná be Kádár Jánost akár ma is. A Fővinform 1982-ben jött létre, a BKV adott hozzá épületet - ma is a BKV épületében vannak, a Forgalomirányító Központban - ez az a szoci épület, ami a Baross utca és az Üllői úti kis köz egyik oldala. Csak az 5. szint egy szeglete az övék, meglepően kis helyen dolgoznak.


Az információs szolgálat sok adatot kap, mégpedig ilyeneket:

-Főpolgármesteri hivatal: építkezések, lezárások
-BKV: forgalmi helyzet, tömegközlekedési események, terelések stb.
-Rendőrség: balesetek, rendezvények
-az úton közlekedők is bejelentkezhetnek
-Közművek lezárásai (pl. csatornázás, szerelés miatt)

Mindez a sok adat aztán náluk kerül be egy központi adatbázisba. Egy napra átlagosan 120 esemény jut, naponta kb. 20 új hír érkezik be. A pillanatnyi helyzetről kamerák erdejével is tájékozódhatnak. A monitorokon mi is láthattuk, hogy mi a forgalmi helyzet éppen az Erzsébet hídon, a Blaha Lujza téren, a Széna téren vagy éppen a Kosztolányi-Bocskai kereszteződésben. Kb. 1000 jelzőlámpás csomópontból van információjuk, egy részüket a BKV és a Rendőrség együtt használja. (Az első rendszer még 1966-ban készült el az akkori Tanács körút 2. alatt, 4 kamerával.) Az újabb kamerák már elforgathatók és zoomolhatók is. A régi U-TV kamerarendszer mára igen elavulttá vált.

A bejövő infókat aztán rendszerezve küldik tovább a médiának. Kapnak adatot a rádiók, a honlapok, a tévé-csatornák, a nyomtatott sajtó és persze a fovinform.hu portál is. És a helyzet egyre bonyolultabb: míg 1982-ben még csak 8 adás volt naponta, ma már kb. 200 van! Közben nézegettem a kis leveles fiókokat az irodában. Szinte már vicces volt, hogy a nevek milyen ismerősek, pedig akkor jártam ott először. Fuchs Tamás, Lorencz Pálma, Zdroba Gyula, Pográcz Dániel, Havasi Zsolt, Vizelyi Márta - és a vezető: Rosta Mariann. Az iroda semmi különöset nem mutat: a fehér álmennyezet, a padlószőnyeg, a bükk színű irodabútorok, a szalagfüggöny és a fehérre festett fal bármelyik irodában lehetne. A monitorok, egy óriási lapostévé, a stúdiószoba és az egyedi készülékek árulják el igazán, hogy egy meglehetősen egyedi munkahelyen járunk. A Magyar Rádióval van közvetlen kapcsolat, a többiek telefonon tudnak kapcsolatot tartani, anyagot átvenni.

A Fővinformot annak idején a főváros hozta létre, de a BKV az üzemeltetője. Néhány éven belül szeretnék megvalósítani, hogy a Fővinform, az Útinform és a nagy vállalatok (Malév, FKF, Volán, MÁV) információs szolgálatainak infói egy helyre, egy új központba fussanak be. És akkor elég lenne egy telefonszámot megjegyezni és felhívni. Útban kifelé azon tűnődöm, hogy miért nincs ez így már vagy két évtizede, miközben a földszinti aula fekete falburkolatait és rácsos mennyezetét bámulom.

A részben a VI., részben a VII. kerületben elterülő negyedben XIX. századi házak tucatjait bontották el, hogy helyükre sokkal magasabb, sokkal nagyobb szintterületi mutatóval rendelkező tucatházakat húzzanak fel, ezzel alaposan belerombolva a kerület építészeti örökségébe és az addig kialakult városszerkezetbe. A szintterületi mutató - ami némi leegszerűsítéssel a felhúzott épület összes szintjének alapterületét viszonyítja a telek területéhez - itt hagyományosan 2-2,5 volt, az új építésügyi szabályzat viszont 4,5-6-ot engedélyez. (Mindeközben Párizs régi negyedeiben nemrég csökkentették 3,5-ről 3-ra a szintterületi mutatót.)

Az elmúlt években eltűnt néhány értékes ház, a teljesség igénye nélkül:

-Király utca 15: Ez a ház a botrány kipattanásának "szikrája". 2004-ben az önkormányzat zárt ülésen döntött arról, hogy az épületet 547 millióért eladják a még bejegyzés alatt álló Király Palace Kft-nek, amelyben Nagy György résztulajdonos volt. A lakók akkor háborodtak fel, amikor egy lakógyűlésen megtudták, hogy nem élhetnek elővásárlási jogukkal - pedig 61 lakásból 50-nél éltek volna a lehetőséggel. Gál György állítólag megfenyegette a lakókat, hogy ha nem engednek, 15 éven át nem lesz felújítás a házban. 2008 elején aztán a kft-vel kötött opciós szerződést felmondták, az épület az önkormányzaté maradt.

-Király utca 40: A házat 1844-ben építették Hild József tervei szerint. 2006-ban óriási vita folyt az ÓVÁS! és az Autóker Holding között. Az eredmény felemás: az épület elbontását megakadályozták, de a tető nélkül maradt épület állapota drasztikusan romló. A 3 emeletes ház helyén 8 emeletes, 99 lakásos épületet húzott volna fel az Autóker. A kiállításon a ház megújítására kiírt ötletpályázat anyagából is lehet szemlézni.

-Paulay Ede utca 33: A Vogel-ház kétemeletes épületét Pollack Mihály tervezte. Hotel kerülne a helyére.

-Király utca 36: Medecz-ház, tervezője Hild József, épült 1846-47-ben. Belső szárnyai veszélyben vannak.

-Dob utca 27: A telken állott egyemeletes lakóház 1830-tól 2007-ig állt. A VII. kerület 35 lakásos társasházat építene ide.

-Holló utca 11: valamikor Fleischmann Lipót szecessziós bérháza volt, 1909-ben épült, 2004-ben bontatta el a VII. kerület. Az ÓVÁS! egyik első akciója ennek a háznak a megmentésére irányult - sajnos sikertelenül.

-Holló utca 12: az 1905-ben felhúzott szecessziós épületből csak a homlokzat és az első traktus maradt meg, belső szárnyait és tetőzetét lebontották, külsejét a Gozsdu-udvarhoz igazították ezek felújításakor. A megrendelő az Autóker Holding volt.

-Kazinczy utca 9: Az 1850-ben épült egyemeletes ház helyére 5 emeletes (plusz tetőtér beépítéses), 90 lakásos társasház került.

-Kazinczy utca 50: A kétemeletes, eklektikus bérházat 2004-ben lebontották. Helyére és a Holló utcai bontások területére került az Eszterház nevű projekt.

-Kazinczy utca 41: Az 1840 körül épült házban működött a negyed utolsó kóser kolbász- és szalámigyára. 2005-ben a Centrum nevű csoport próbálta elfoglalni (squat), de sikertelenül. Elbontották.

-Kazinczy utca 47: A több mint 100 éve épült szecessziós házban működött Mika Tivadar esztergályos és fémcsiszoló műhelye. 2004-ben az önkormányzat üríttette ki az épületet.
 
-Nagydiófa utca 8: A 150 éves épületet a Kelet-pesti Vendéglátóipari Vállalat használta a rendszerváltásig. Aztán a vállalat eladta a tulajdonjogot. Ezután legalább 20 tulajdonos ping-pongozott a ház tulajdonjogával, míg az Autókerhez került. Amikor megjelent a házon a hirdetés, hogy itt hamarosan új, nagy társasház épül, a szomszédok lázadtak fel először - tulajdonképpen ez hozta létre a Nagydiófa Egyesületet. A házra bármikor kiadható lenne a bontási engedély.

A főváros mintha az ÓVÁS! lelkes aktivistáival került volna egy kalapba: a szándék, a hozzáállás pozitív, a lehetőségek, a cselekvőképesség viszont erősen korlátozott. Hiába tiltakoznak a bontások és a magas házak ellen, ha a döntési jogkörök az önkormányzatnál vannak. Igaz, bizonyos esetekben élhetett volna elővásárlási jogával, ám ekkkor valószínűleg párttársak kerültek volna egymással szembe, ezt a politikai kockázatot pedig nem vállalták.

Mit kellene tenni? Egyesek a beruházókra összpontosítanának: a felújítás alacsonyabb ÁFÁ-ját javasolják, mint külföldi példát. Ezzel ellensúlyozni lehetne a felújítás magasabb költségét, így a bontás felől a rekonstrukció felé lehetne "lökdösni" a ma nem ebben érdekelt befektetőket. Mások azzal érvelnek, hogy a beruházók már így is jól keresnek, ezért inkább a szigorú szabályozással, a kulturális örökség védelmével kellene megvédeni a pusztulástól a romos házakat.

A kerület most félig kihalt. A régi lakásokból sokan kiköltöztek azok romos állapota miatt, miközben az újonnan épült lakásokat sokan csak befektetési céllal vették, nem lakni. Így aztán most sok lakás áll üresen: jelenleg 15 házat ürítenek vagy ürítettek ki, miközben 37 telek áll teljesen üresen. Ez abból a szempontból szerencsés csupán, hogy így még nem robbant az autós közlekedési bomba. A szűk utcahálózat ugyanis bizonyosan nem bírná el a magas házak mélygarázsaiból reggelente kiáradó autótömeget. Furcsa, paradox, groteszk negyed - ez is Budapest.

Hozzászóláshoz katt a bejegyzés címére, a többi cikkhez katt a fenti fejlécre.

Források:
http://hvg.hu/print/20090513_zsidonegyed_ovas_mezos_perczel_beleznay.aspx
http://www.koh.hu/tartalom.php?idt=20090202112130
http://hvg.hu/print/20090512_erzsebetvaros_vilagoroksegi_torveny.aspx
http://www.epiteszforum.hu/node/12577
http://www.ovasegyesulet.hu/ cikkei
http://beszelo.c3.hu/cikkek/varosszovet-bunszovet
Perczel Anna: Védtelen örökség c. könyve
 

"A világörökséggel kapcsolatos kötelezettséget
nem törvények szabályozzák, ez morális kérdés"
(Michel Polge, UNESCO)

Budapest zsidónegyedéről rendeztek vitaestet 2009 május 12-én a Centrális Galériában, az ÓVÁS! Egyesület szervezésében. Az egyesületi elnök Perczel Anna korábban könyvet írt a negyed házairól, most pedig kiállítást és vitát rendeztek, hogy felhívják a figyelmet: nagy a baj. Az "Alternatív gondolatok a zsidónegyedről" című kiállítás az egyesület által készített alternatív rendezési tervet mutatja be. A civilek első akciója 2004 júniusában egy felhívás volt, melyben a bontások ellen tiltakoztak. A felhíváshoz rövid idő alatt több mint kétezren (!) csatlakoztak. Van mit megmenteni.

A terület eredetileg Terézvároshoz tartozott, ebből 1882-ben választották le Erzsébetvárost - ezért fekszik a zsidónegyed ma két kerületben. Érdekes, hogy akkoriban nem is hívták zsidónegyednek. Már csak azért sem, mert etnikailag és vallásilag is rendkívül színes volt a városrész. A zsidók pedig nem csak itt éltek: a Várhegyen is laktak nagy számban, a Korona cukrászda előtt még egy XIII. századi zsinagóga maradványai is előkerültek. Pesten azért kerültek ide, mert a városfalon belül nem engedték őket letelepülni. Nem antiszemitizmusból, inkább tiszta érdekből: a magyar kereskedők nem akartak cigány, görög, román, zsidó stb. konkurenciát maguknak. II. József engedte csak be őket a városfalon belülre 1783-ban, addig csak az országos vásárokon vehettek részt. A kirakodóvásárok a mai Deák térnél voltak, így nem csoda, hogy a kiszorított kereskedők a Király utcába költöztek - a városfalon kívül ugyan, de közel a vásártérhez. Laktak itt zsidók, protestánsok, ortodox keresztények stb. A Károly körút és a Király utca sarkán állt az Orczy-ház, amelyben a pesti zsidók helyiséget béreltek, és amelynek udvarán zsinagógát is emeltek 1829-ben. A házat 1936-ban bontották le. Az Orczy-ház után sorra épültek a zsinagógák: a Dohány utcai (1859), a Rumbach Sebestyén utcai (1872), majd a Kazinczy utcai (1912) nagyzsinagógák. A "zsidó háromszög" kifejezés erre a három szent helyre utal, és csak 1995-ben született meg Komoróczy Géza tollából. A XVIII. század végén a Lipótvárosba is sok zsidó költözött, a szegényebbek pedig a Józsefvárosban találtak otthonra. A zsidóság pesti központja azonban végig az Erzsébetváros, a zsidónegyed maradt. Nem véletlen, hogy 1944 őszén pont itt jött létre a gettó - ennek egyik máig is meglévő építészeti nyoma a Károly körút egyik házának tetején egy kilövőállás.

Na de vissza a jelenbe. Az esten jelenlevő Mezős Tamás KÖH elnököt többen is támadták amiatt, hogy a KÖH a terület 226 épületére elvégzett értékvizsgálatát titkosította. Nem látni értelmes indokot, viszont sok félelmet gerjeszthet egy ilyen döntés. Ugyanakkor némi reményre adhat okot, hogy jövő januárban a parlament talán elfogadhatja a világörökségi törvényt, a koncepció már kész is van. A törvényjavaslatot pont az az erzsébetvárosi rombolás nyomán elkészített UNESCO-jelentés (2007) javasolta, melynek szerzője Michel Polge. A zsidónegyed 2005 óta az Andrássy úti világörökségi zóna védőterületének számít. Ugyanebben az évben 51 épület lett védett - igaz, ezek mindegyikét ez sem védte meg a pusztulástól. A tiltakozások eredményeképpen a VII. kerületi önkormányzat lemondott a Dob utca árkádosításáról. És tulajdonképpen a civil aktivistáknak köszönhető az is, hogy a botrány kirobbant, és bírósági szakaszba jutott. A polgármester és a KÖH közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy 2008 február 1. és május 31. között változtatási tilalom lesz érvényben a területre. Aztán meghosszabbították először egy hónappal, majd szeptember 30-ig. Időközben egy két lépcsőben bevezetendő új szabályozást készítettek. Trükkösen: az első bevezetése megtörtént, ám ez továbbra sem akadályozta meg a bontásokat, a környezetéhez nem illően magas új házat építését. A második szakasz pedig nem indult el, de hivatkozási alapként szolgált - volt mire mutogatni, hogy már készül. A KÖH időközben elkészítette a terület épületenkénti vizsgálatát - majd érthetetlen módon titkosította az anyagot. 2009-ben aztán jöttek a letartóztatások. Nagy György jogász-üzletembert 2008 októberében került letartóztatás alá. Gál György, a gazdasági bizottság elnöke 30 napos előzetesbe került, május végi hír szerint így is marad augusztus 26-ig. (Az ingatlaneladásokat ez a bizottság terjesztette a közgyűlés elé.) A botrány bírósági szakaszba került, eredményhirdetés néhány éven belül várható.

Egy bennfentes kör (az ügyészség szerint Nagy György és Gál György) megegyezik a kiszemelt ingatlan vételáráról, majd egy ingatlanbecslő ezzel megegyező, tehát mindig erősen nyomott összegben megállapítja az ingatlan értékét. Ezt követően minimális, hárommilliós törzstőkével céget alapít néhány, ezekben az ügyekben rendszeresen szereplő stróman: Hafner Zoltán, Hajnal László Endre, Lipcsey György, illetve Szijjártó Piroska. A cégek neve az ingatlanpiaci gyakorlatban bevett módon elárulja, hogy egyetlen projektre alapították (például Király 27 Kft., Dembi 26 Kft., Dob Center), a köztük lévő kapcsolatot az alapítók és az ügyvédek személye (Néder Zoltán, illetve Vilmányi Ágnes), meg a székhelyek azonossága tanúsítja. Az alapítók közül Szijjártó Piroska híresült el a leginkább mint olyan üzletasszony, aki közel egy tucat céget szerzett meg saját magától. Szijjártó Piroska Nagy György élettársa, fizetését akkoriban az önkormányzati lakásépítő cégtől (az azóta felszámolt Er-Laktól) kapta, amit egyébként 10 százalékban Nagy birtokolt. A harmincas évei elején járó titkárnő csak átmeneti tulajdonosa volt a megannyi ingatlantársaságnak, hiszen néhány nap elteltével továbbadta az üzletrészét, a legtöbb esetben a Metira nevű ciprusi off-shore cégnek. A Metirát szintén ő képviseli, ennélfogva az üzletrész-átruházási szerződést eladóként és vevőként egyaránt ő jegyezte. Mielőtt a Metirától továbbvándoroltak a törzsbetétek a tényleges fejlesztőhöz - olykor egy újabb off-shore cég közbeiktatásával -, a projektcég már egy vagyont ért. (Egy példa: a Dembinszky u. 32. alatti 961 négyzetméteres ingatlanért, amit két bérlő használt, hatvanhatmillió forintot fizetett az ír cég a Metirának.) Mire tehát az a fejlesztő belépett, akit Nagyék már jó előre felhajtottak, az önkormányzat gazdasági bizottsága és képviselő-testülete megszavazta az elidegenítést, továbbá megszületett a szerződés az önkormányzat és a projektcég között a polgármester és a jegyző aláírásával. Az ingatlan akkor került ténylegesen a projektcég birtokába, ha már kiköltöztette a bérlőket, és beszerezte az építési engedélyt (vagyis maga az önkormányzat kötelezte a vevőt az épület részleges vagy teljes lebontására). A földhivatalban a további tulajdonosváltások nem jelentek meg, hiszen az ingatlan az üzletrészekkel együtt vándorolt a cégek között. A kiköltöztetésért, a bontási és építési engedélyek beszerzéséért az önkormányzat vagy Nagy Györgyék szavatoltak, a feladatot elvégezte egy cég (például Nagy cége), mégpedig papíron pontosan annyiért, mint amennyibe az ingatlan került. Mivel a bérlőket a vételár terhére költöztették ki, az önkormányzat egy fillért sem látott a házak ellenértékéből.
(Forrás)

(folyt.köv.)

"...arra vagyunk küldve, hogy az igazság munkatársaiként a
pietásban és tudásban történő integrális nevelés által, türelemmel
és szeretettel evangelizáljuk a gyerekeket és a fiatalokat,
különösen a szegényeket, kisgyermekkortól kezdve, s íly
módon mutassuk meg az egyház szentségét, és dolgozzunk
együtt a személy kiformálásán és a társadalom megújításán."

- részlet "A piarista karizma ma" című
káptalani dokumentumból, 1997

Ha most a helyszínen járunk, sok üres üzlethelyiséget találunk. "Atlantisz könyvesbolt", "Mikiprint Kft", "Olvasók boltja", "Leather and silver goods" - a korábbi üzletek feliratai már nem sokáig láthatóak a kiürített helyiségek kirakatüvegein. A megbízó az üzleteket és a bérirodának kiadandó tetőteret is felújíttatja, hogy aztán kiadásukból szerezzenek pénzt a felújítás és az oktatás költségeihez. A mostani felújítás célja a színvonalas oktatás megteremtése volt, ezért nem csak homlokzati és gépészeti felújítást végeznek, hanem az épületet a funkcióhoz is szeretnék igazítani. Nagy segítség volt, hogy Hültl logikusan komponálta meg az alaprajzot.

A felújítás után a mélyszinten 21 autónak elegendő mélygarázs lesz, ennek bejárata a Pesti Barnabás utca felől nyílik majd. A földszinten korábban is üzletek voltak, ezeket felújítás után kiadják. A Duna felé néző homlokzatot Hütl eredetileg annak tudatában tervezte, hogy az egy szűk utcába kerül majd. Ám később mégsem épült be a mai Március 15. tér, így az épületóriás tornaterme lett dunai panorámás. Ezt most kiigazítják: a tér felé a földszinti ablakok lemélyítésével az épületet kinyitják a tér és a folyó felé, itt étterem nyílik majd. Az iskola főbejárata a Pesti Barnabás utca felől lesz. A 2. emelettől kezdődnek az iskolai szintek, a 2. emeleten a helyreállított kápolna, a tornaterem, a menza és a könyvtár kerül majd elhelyezésre. A 3.-4. emelet tantermekkel lesz teli. Az ötödik emelet az A és B szárnyban is a rendházé lesz. A belső udvarban új tornaterem épül. Ennek kubusát szándékosan elforgatták az udvari alaprajzhoz képest, így - bár jelentős az udvar beépítése -, a régi folyosók így is elegendő fényhez jutnak. A tornaterem külső falainak fával burkolását a tűzoltóság végül nem engedélyezte, így az a korábbi látványtervektől eltérően nem fa, hanem egy egyedi beton burkolatot kap majd. A tornaterem alatt egy nagy terem épül, ehhez is bérlőt keresnek. A felső két szint belső ablakai egy rácsos szerkezetű, zöld foltokkal és üveglapokkal is gazdagított belső (és egyben felső) udvarra néznek majd - a helyszínen győződhettünk meg arról, hogy itt milyen csend van a környező nagy forgalomhoz képest. A tetőteret a Duna felőli homlokzat tetején új tetőablak-sorral, felette új tetőtérrel bővítik. Ennek közepén épül egy modern formájú, üvegfalas torony, amely a tetőtér bevilágításában is szerepet kap majd. A második emeleten éppen ottjártunk napján találtak rá egy dupla fal belsejében egy addig nem ismert fali mozaikra. Még csak egy kis szelete látszott ki, így még nem lehet tudni, hogy mikor keletkezett, mit ábrázol, és mikor került elfalazásra. A következő hetek-hónapok remélhetőleg meghozzák a válaszokat. A felújítás során 5 új liftet is beépítenek. Az épület külső megjelenése is drasztikusan megváltozik jövőre, mivel az eddigi komor, barnás helyett világos, törtfehéres - sárgás árnyalatúra cserélik a homlokzatot.

A Piarista köz le van zárva ma is. A munkálatok elhúzódását pénzhiánnyal magyarázzák. Az intézmény fenntartói szeretnék elérni, hogy a köz a távolabbi jövőben is autómentes maradjon. "Mi át akarjuk engedni a forgalmat, de csak a gyalogos forgalmat! Úgy, ahogy a múlt század elején aláírt megegyezésben áll: a Kígyó utca forgalmát! Ott pedig csak gyalogos forgalom van, nagyon helyesen. A jövő nem a belvárosi autóközlekedésé! Ez a döntésünk is tanúságtétel: egy emberibb, környezetbarát XXI. század mellett" - nyilatkozta Lukács László piarista főigazgató 2003-ban az Új Ember Magazinnak. Érdekesség, hogy a piaristák a közt 1911-ben száz évre adták oda a fővárosnak, csak lovaskocsis forgalomra. Ez a szerződés 2 év múlva lejár. A felújítás részeként a kis utcácska új díszburkolatot kap majd. A forgalomcsillapítás ötletét a helyi önkormányzat is felkarolta, hiszen az remekül illeszkedik a Budapest Szíve program koncepciójába. A szerkezet idén, a teljes felújítás jövő év végére készülhet el.

2001-es grafika a felújításról (Forrás)

Források:
http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=626&articleID=1729&ctag=articlelist&iid=1
http://index.hu/belfold/budapest/0330prstkz/
http://menedzser2.ymmf.hu/files/diploma/vedesek0607_osz/elbert_anna.pdf
http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2002.11.24/0103.html
http://archivum.epiteszforum.hu/holmi_detailed.php?mhmid=1154
http://www.ki.oszk.hu/107/e107_plugins/content/content.php?content.511
Piaristák Magyaroszágon 1642-1992 - Rendtörténeti tanulmányok, 1992
http://magazin.ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.12/24.html
http://archivum.epiteszforum.hu/figyelo2002/site/epulet.php?epid=1050
http://www.c3.hu/~iris/01-1/tarjan.htm

A Piarista köz már 2003 nyara óta le van zárva. Zajlik az egykor az ELTE diákjai által benépesített, ma ismét a piaristákhoz tartozó tömb felújítása és bővítése. A vezető tervező, Golda János vezetésével jártunk a helyszínen. Fényt derítettünk arra, mi rejt a hatalmas "darázsfészek", amit az udvar közepére építenek, milyen lesz az épület új tornya és elsőként láthattuk egy frissen előkerült, fél évszázada rejtőző aranymozaik első részleteit.

1639-ben javasolta Jakusits György veszprémi püspök, hogy hívjanak Magyarországra is piaristákat. Ekkor a piaristák már Strassnitzban és Podolinban is jelen voltak, így itthon sem számítottak teljesen ismeretlennek .Mivel 1646-56 között a piaristákat a megszűnés veszélye fenyegette, a magyar alapításra csak 1666-ban került sor Privigyén. Pálffy Pál nádor özvegye, Khuen Franciska segítségével alakulhatott piarista iskola. A következő évszázadokban aztán országos hálózat alakult ki a rend intézményeiből. A piaristák nagy múltú oktatói tevékenységéhez többek között Széchenyi István, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Petőfi Sándor és Eötvös Lóránd neve köthető. A rendnek nagy szerepe volt abban, hogy a hivatalos német nyelvet lassan felváltotta a magyar, mivel ők már akkor magyarul oktattak, amikor a magyar szaknyelvet még alig ismerték az országban. A kommunista korszak a rend életében is óriási törést hozott, több intézényük megszűnt. 1953-ban el kellett hagyniuk a Piarista közt: ők a Sacré Coeur nővérek Mikszáth téri épületébe költöztek át, az elhagyott épületbe pedig az ELTE költözhetett be. 1989-ben szűntek meg az egyházakat sújtó korlátozások, ezután gyors ütemben igyekeztek újjászerveződni. 1990-ben Vácott és Szegeden indult be a piarista oktatás, a következő évben Gödön szakmunkásképzőt nyitottak. 1992-ben Nagykanizsán általános iskola kezdte meg működését, és hozzájuk került a sátoraljaújhelyi középiskolai gimnázium is. 1994-ben Mosonmagyaróváron vették át az iskolát. 1995-től a budapesti gimnázium 6 osztályos lett, a kecskeméti pedig 12 osztályos.

A ma is álló épület 1917-re készült el Hütl Dezső tervei szerint - ő tervezte a kecskeméti piarista gimnáziumot is. 1913-ban kapták meg a piaristák, mivel az Erzsébet híd pesti hídfője környékének rendezésekor a korábbi épületüket lebontották. Az új épület az első világháború anyagi kényszerében egyszerű homlokzatot kapott, csupán a Váci utcai homlokzaton találunk faragott köveket. A homlokzatra a Radnai Béla formálta, öt alakos szoborcsoportozat került, középpontjában a rendalapító kalazanci Szent József figurájával. A régi, a mostanitól nem messze álló épületről így írt A hét 1899-ben: "Csúnyább házat keveset róttak össze a régi Pestben; olyan volt, mint egy rosszül kisült, csúnya, sárga lepény, amely széjjelömlött a tepsi-formában" 1940-ben az Élet c. lap már siratta az eltűnt épületet. A régi épület helyén ásatásokat végeztek:


Az újabb épület hatalmas épülettömb, homlokzatai három utcára és egy nagy térre nyílnak. Külső megjelenésével és méreteivel méltóan képviseli a magyar piarista rendet, bár az épület fiatal ahhoz, hogy kifejezze a rend közel 3 évszázados múltját. Hütl eredetileg egy modernebb változatot terjesztett be, majd a székesfőváros nyomására az épületet neobarokk elemekkel gazdagította.

Az intézményt az ötvenes évek elején államosították. Ekkor kazánház épült az udvaron, a kápolna 1957-re egyetemi színpaddá vált, a rendház szobáiból pedig tantermek lettek. Évtizedeken át az ELTE használhatta, majd 2001-ben az egyház visszakapta az épületet. Azóta a B épület felújításra került, az átadás 2002 november 16-án zajlott le Paskai László esztergom-budapesti érsek jelenlétében. (A felújítás elnyerte a Figyelő Építészeti díját.) Itt került elhelyezésre a főiskola, a másik épületbe pedig majd a gimnázium és a rendház költözhet majd be.

(folyt.köv.)

2009 május 30-án meglátogathattuk az épülő 4-es metró Móricz Zsigmond körtéri állomását, ennek beszámolója következik. Vezetőnk P. Béla, az állomás műszaki ellenőre volt. Azzal kezdte, hogy ne kérdezzük meg, hogy mennyibe fog kerülni, és hogy mikor lesz kész :-)

Látogatásunk idején már az összes fő falazat állt, az állomás statikailag kész állapotú. Ennek dacára a tér lezárt része csak akkor lesz átadva, amikor elkészül az állomás, hisz a lezárt területet a későbbi vállalkozók, kivitelezők számára fenn kell tartani.

Az állomás maga 24x120 méteres területen épül a föld alatt, a Fehérvári út tengelyében. Összesen 5 kijárata lesz: az első kettő a déli aluljáróból, a másik három az északiból jelent majd kapcsolatot a felszín és az állomás felső szintje között. Liftet is beépítenek majd. Az alábbi irányokba lesznek kijáratok:

1) Móricz Zsigmond körtér felé
2) az Allee építése kapcsán sétálóutcává alakuló Váli utca felé
3) a téri villamosmegállók felé
4) a 6-os villamos végállomása felé
5) a már elkészült aluljáró felé.

A felszín alatt először egy alsó galériaszintre érünk, innen lehet majd tovább menni a metrószintre, ahová a szerelvények érkeznek majd. Azok a sínek, amik most láthatók a lenti képeken, még nem a végleges metrósínek, ezeken csak a Bamco-s kisvonatok járnak, amelyek földet hordanak, és mindenféle anyagokat szállítanak a kivitelezéshez. A valódi sínek majd ezek felett lesznek kb. 1 méterrel, és nagyobb nyomtávval.

A fúrópajzs itt már áthaladt, májusban halad át a Duna alatt. A pajzs név egy kicsit félrevezető: itt nem egy nagy korongról van szó, hanem egy 116 méter (!) hosszú szerelvényről. Az első 1,5 méteres szakasza túlnyomással is ellátható, bár erre a budai oldalon nem volt szükség. Ez mögött van az irányítóközpont, rengeteg monitorral, kijelzővel - innen irányítják az egész szerkezetet. Az alagút építéséhez a fúrópajzs mögött egy nagy "acélcsövet" is használnak. Tulajdonképpen ez az a "kaptafa", amire az alagút falát képező tübbinggyűrűket felhelyezik, majd rögzítik őket. A gyűrűelemek peremén keménygumi fut körbe, ezek a nagy nyomás alatt egymáshoz préselődnek. A tübbingek Szlovákiában készülnek milliméter pontossággal. Egy gyűrű 6-8 tübbingből áll össze. Ez képezi az elsődleges védelmet a vízbetörések ellen. A kivájt föld és a tübbinggyűrűk között megmaradó réseket szintén vízzáró anyaggal töltik ki. A szerelvényen még kiszolgáló helyiségek is vannak: vécé, főzőkonyha is van itt. Elég nehézkes lenne minden pisiléshez kirohanni az alagútból :-)

Jelenleg Kelenföldön van a kiszolgáló központ. Innen indult a fúrás, itt emelik ki a földet, itt adják le a

tübbinggyűrűket. Később, miután a fúrópajzs áthaladt - 4 méterrel a Duna alatt -, az új központ a Gellért téri állomás lesz. Ha a Duna alatti áthaladás során nem sikerül jól a munka, víz törhet be az alagútba. Ezt megelőzendő áll egy uszály a Dunán, kövekkel jól megrakva. Ha azt észlelnék, hogy befolyik a víz, akkor buborékok jelennének meg a Dunán. Ekkor gyakorlatilag perceken belül leöntenék az uszály rakományát, ezzel eldugózva a leszivárgó víz útját. Reméljük, erre nem lesz szükség. (A 2-es metró esetében ilyen probléma nem volt, ott "csak" mérgező gáz lassította a Batthyány térre érkezést. Erről bővebben itt.)

A metrószint feletti ablakok mögött nem lesz tulajdonképpen semmi, ezek a nyílások a szellőzést szolgálják majd. A galériaszinten néhány üzlethelyiség is lesz majd. A lenti állomáshoz pedig a lifteknél üveg felülvilágító biztosít majd természetes fényt, ennek köszönhetően kevésbé lesz nyomasztó az új állomás, mint a régiek.

Végül azért elhangzottak a számok is: most 2011-re tervezik az átadást, a költségeket most 500 milliárdra becsülik, de ennél későbbi, illetve nagyobb szám is elképzelhető - persze ez ügyben nyilván nem a műszaki ellenőr az illetékes. 75 000 köbméter földet ástak ki az állomáshoz, és kb. 30-35 ezer köbméter beton épül be az állomásra. Erre volt egy olyan vicces javaslat, hogy ennyi erővel kiönthetnék az egész gödröt betonnal, aztán kifaragnák az állomást...

Az ötödik kerületben nagy átalakításokba kezdtek: csökkentett autóforgalmú, nagyobb járdákkal rendelkező utcákat alakítanak ki. A belső utcák az új rendben már nem lesznek alkalmasak menekülőútvonalnak, az egyirányú utcák rendjét úgy alakították ki, hogy minden utca megközelíthető legyen, de csak a helyi lakosoknak lesz érdemes behajtani.

Hasonló projektbe fogott Józsefváros is. A józsefvárosi Önkormányzat az Európa Belvárosa Budapest Programmal EU-s pályázaton indult, ami a Palotanegyed (Belső-Józsefváros) kulturális-gazdasági rehabilitációját célozza meg. A program keretében kiemelt szerepet kapnak a közterek, amik a megújulást követően - a remények szerint – aktív közösségi térré alakulnak, ahol a helyi lakosok és ide látogatók szívesen tartózkodnak.

A változások lényege ugyanaz: csökkenteni a kisebb utcákban a forgalmat, nagyobb teret adni a nem autós közlekedésnek. Az érintett utcaszakaszok díszburkolatot kapnak (járda és úttest: beton térkő, parkolósáv: nagykockakő), a közműhálózat függvényében földbe ültetett vagy dézsás fák kerülnek kihelyezésre, továbbá utcabútorok (a helyi lakosok kérésére a jelenleginél több szemétgyűjtő kosár; padok) és megújul a közvilágítás. A kényelmesebb gyalogos forgalom érdekében az utcák többségében csak egyoldali parkolás lesz, illetve biciklitárolók is létesülnek. A változások az alábbiakban foglalhatók össze:

1) A Krúdy Gyula utca déli vége (a Mikszáth tértől) teljesen sétálóutcás lett június 13-án.

2) A Bródy Sándor utca irá utca iránya megváltozott, egyirányú lett a a Pollack Mihály tértől mindkét irányba, azaz a tér felől érkezők jobbra végigmehetnek a Gutenberg térig az egyirányú Bródy Sándor utcában, vagy egyenesen tovább a Puskin utcán kimehetnek a Rákóczi útra, vagy balra kanyarodva kijuthatnak a Múzeum körútra.

A június 13-ától életbe lépett forgalmi rend!

A 2010-ig tartó első ütemben további változások is jönnek. A Gyulai Pál utca forgalma megváltozhat. Jelenleg a Kőfaragó utca felől egyirányú a Rákóczi út felé. A tervek szerint itt az alábbi változások lesznek: 1) A Szt. Rókus kórház előtti rész (Rákóczi út - Stáhly u. között) sétálóutcává vagy csökkentett forgalmúvá alakul. A kórházkerítést a lakók többsége szeretné megtartani, kérdés, hogy csak este, vagy nappal is zárva tartják-e majd a kórház kertjét, illetve hogy lesz-e őr ("csősz") a parkban. 2) A Kőfaragó utca felé tovább egyirányú, csökkentett forgalmú lesz, és ide valódi (nem dézsás) fák is ültethetők majd.

A Vas utcában a Rákóczi úttól a Színművészeti Egyetem bejáratáig a Vas utcára merőlegesen lehet jelenleg parkolni. Itt kerül kialakításra sáv a tervek szerint. Így az eddig egyirányú utca kétirányúvá válhat, a járdán még így is marad annyi hely, hogy dézsába ültetve fákat lehessen az utcát elhelyezni. A Rákóczi úti torkolatnál gyalogos-átkelőhelyen lehet átmenni. A Kőfaragó utca is csökkentett forgalmú, változatlanul egyirányú, egy oldalon parkolós kialakítású lesz. A Gutenberg téren a néhány éve felújított park megmarad, az árkádok előtti része sétálós lesz. Lakossági javaslat hangzott el a szelektív hulladékgyűjtők és a kutyafuttatók felszámolásáról, döntés még nem született. A Pollack Mihály téri mélygarázs kedvezményes bérletet ajánlott fel a lakóknak esti parkolásra (valószínűleg 18-8 óráig). 10000 Ft+ÁFA a kedvezményes díj egy hónapra. A helyi lakosok matricás bérletet kapnak, amivel ingyen parkolhatnak a saját lakóhelyükhöz tartozó zónában.

Tervek vannak arra is, hogy a József körúton lehessen kis ívben jobbra kanyarodni a Baross utcába. Ez ügyben még nem született döntés, ráadásul a kerület és a főváros együttes döntése szükséges hozzá. A Pollack Mihály teret is tervezik újra átalakítani, erre azonban 2010. december 31-ig biztos nem kerül sor. Az viszont már biztos, hogy a Baross utca Kálvin téri torkolata teljesen sétálóutcás lesz, innen az autóforgalom teljesen kiszorul.

Az felújítási munkálatok több ütemben zajlanak, elsőként a Mária utca kerül sorra, előreláthatólag ez év szeptemberében. A további utcákban a pályázat elnyerését követően, jövő tavasszal kezdődnek meg a munkálatok és terveink szerint még 2010-ben le is zárulnak.

Rátaláltam egy 4-es metrós blogra, az a címe, hogy Felület, és a 4-es metró építéséről van fent rajta rengeteg kép. A Kelenföldi állomáson fotózta az alábbit, de fogalmam sincs, hogy mi lehet ez a betonba nyomott rovar (molylepke? darázs?). A 4-es metró honlapján található látványtervek egyikén sem látszik ilyesmi. Vajh mi lehet ez? Ki tud róla valamit?

A kép forrása a Felület blog

A kép forrása a 4-es metró honlapja

Update: Sikerült kinyomoznom, hogy a fotó az állomás peronszintjén készült, kb a 12-es vágány alatt. A rovar a látszóbeton felületű bélésfalakat fogja díszíteni az állomás egész területén a Palatium Építész Stúdió tervei szerint. (A kelenföldi metróállomás kiviteli tervezését a VPI Építész kft. végzi, generáltervező a Palatium Stúdió Kft.)