A Magyar Televízió új székházba költözik. Elhagyják a Szabadság teret, és az Óbudai Kunigunda útjára költöznek. (Valamikor még mocsár volt ezen a területen.) Ez lesz Magyarországon az első olyan épület, amelyet kifejezetten a televíziós műsorgyártás számára építenek!
Egy 2000-es meghívásos tervpályázatot követően a kormány még 2004-ben döntött (elődje döntését megerősítve) a magántőke bevonásával megépítendő új tömbről. Ekkoriban "találtak rá" a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tulajdonában lévő Milleniumi Média Kft. által birtokolt, a Bojtár és a Kunigunda utca kereszteződésében található 18 hektáros telekre. Később az állam egy pályázat keretein belül a Millenium Média Kft.-t eladta a Wallis Ingatlannak. Az új székház tervezésével a Finta és Társai Építész Stúdiót bízták meg. A vezető tervező Fekete Antal, aki korábban dolgozott már a Westend City Center, a Bank Center és a BME-ELTE lágymányosi informatikai kara tervezésén is.
(A kép forrása) Nyár elejére már át is adták a 8-as és a 9-es stúdiót. Összesen 6 modern stúdió, új, korszerű archívum, szerkesztőségi helyiségek, irodák, jelmez- és bútorraktárak kerülnek ide. Eredetileg 2009 januárjára szerették volna a teljes tömböt átadni, ez azonban csúszik. "A munkatársak februártól június végéig folyamatosan, több szakaszban költöznek. Először a csak irodai informatikai szolgáltatást igénylő adminisztratív egységek, majd a műsoros területek következnek. Azok a műsoros területek, amelyeknél a legnagyobb az élő adás aránya (hír- és hírháttérműsorok, sport), csak a folyamat végén teszik át székhelyüket az óbudai gyártóbázisra" - írta a Népszavára hivatkozva az obuda.hu.
Az irodák 36 ezer, a stúdiók és a technológiai helyiségek 8 ezer, az archívum 2,5 ezer, az összes raktár és szerviz pedig közel 14 ezer négyzetméternyi helyet foglal majd el. Az új tömbbe 12 (!) helyszínről költözik be az MTV - a becslések szerint a szállítási és közlekedési költségeken évente 100 millió forintos megtakarítás érhető így el. Más kérdés, hogy az eszközállomány alapján az MTV ma inkább nevezhető műszaki múzeumnak, mint korszerű intézménynek, és az őt évtizedek óta körüllengő politikai játszmák sem segítik az intézmény megújulását. Normális épület, abnormális intézménnyel.
Tévészékház-ötletekkel is lehetne Dunát rekeszteni: amióta van tévézés, azóta van tévészékház ötletelés is. 9 terv született eddig új székházra! Virág Csaba és Pázmándy Margit 1969-es tervéről itt olvashatsz. Ez az első, amit meg is építenek.
Ahonnan kiköltöznek A Szabadság téri óriástömb 1897 és 1907 között létesült. Eredetileg a Tőzsde számára épült, Alpár Ignác terve szerint. (Ma már több Tőzsdepalotánk is van: ezen kívül van egy a Váci utca északi végében, a Vörösmarty tér sarkánál, ez éppen az ORCO kezei alatt alakul át luxusközponttá, és említhetjük az új, Andrássy úti tömböt is.) A tőzsdét 1854-ben alapították, akkor még a Roosevelt tér déli végében, az egykori Lloyd-palotában székeltek. 1893-ban döntöttek egy új palota felépítéséről, amelyhez a Szabadság téren vettek telket. A kivitelezés 1897-ben (más forrás szerint 1902-ben) indult, és bár 1907-ig is eltartott, a kereskedés már 1905. október 30-án megindulhatott. Az épület óriási: 145 méter hosszú, és 41-61 méter széles. A kupolaterem 15 méter átmérőjű, a legnagyobb beltéri magasság itt 18,5 méter. A hatalmas kapuzatra két neoreneszánsz torony és timpanon került, ezen Merkúr és Hephaisztosz, azaz a kereskedelem és az ipar istenei ülnek. A tőzsde 1948. május 25-én megszűnt. Helyére először a Lenin Intézet került, majd a tudományos egyesületek székháza, azaz a Technika Háza lett belőle, míg 1958-ban be nem költözött ide az előző évben indult tévé.
És először még a rádió is, ugyanis ez akkoriban még egy vállalat volt (MRTV), a Rádió csak 1974-ben költözött ki innen. Az épületen a tévé számára számos átalakítást végeztek el: szinteket vágtak be, stúdiókat, műszaki helyiségeket helyeztek itt el. A beavatkozások nagyjából le is tojták az épület művészeti értékeit, építészeti léptékeit - pusztító átépítés volt ez a legrosszabb fajtából. Ennek dacára az MTV sosem tudta igazán "belakni" az épületet, végig fennmaradt az az érzés, hogy a tévé ebbe az épületbe nem való. Innen nézve már racionális döntés volt a kiköltözés. A Szabadság téri épületet 2001 óta már csak bérli az MTV. 2007. szeptember 19-én történt a tévé székház ostroma, akkor 18 millió forintosra becsült kár keletkezett az épületben. Azóta az átköltözés már meg is kezdődött.
Az épület megújulásának kulcsa egy New York-i építésziroda, a Beyer Blinder Belle lesz. A kevés megmaradt belső értéket, elsősorban a bejárati csarnokot és a központi termet igyekeznek majd helyreállítani. Az alsóbb szinteken üzletek és vendéglátóhelyek épülnek, feljebb irodák és kereskedelmi funkciók kapnak helyet.
Hozzászóláshoz katt a bejegyzés címére, a többi cikkhez katt a fenti fejlécre.
Budapesten egyre-másra alakulnak a városi sétákat szervező és bonyolító kisebb-nagyobb csoportok. A Kortárs Építészeti Központ egyik projektje a Városi séták - szerveztek már látogatást a 4-es metró állomásaira, a Kelenföldi hőerőműbe, és a Kőbányai pincerendszerbe is -, aztán van a Beyond Budapest, akik a VIII. kerület csodáit járják be. És 2008 nyara óta van egy UniqueBudapestünk is. Interjú a UniqueBudapest egyik tagjával, Szabó Erikával.
-Hogy jött létre a UniqueBudapest?
-Alapvetően egy 10 éves PR cég vagyunk, és a tulajdonos ötlete volt, hogy Budapesten is kellene olyan sétákat szervezni, ami más városokban már jól működik. Van már hasonló Edinborough-ban, Párizsban, és még egy sor városban, és Budapesten is szerette volna ezt meghonosítani.
-Kik segítettek a szervezésben?
-Szociológusok, a Rabbiképző vezetője, történészek stb. ültek össze, hogy összeadják, hogy ki mit szeretne, mik a be nem mutatott érdekességek. Ebből tisztult le aztán a jelenlegi 7 túra, plusz az éjszakai kajaktúra. Kihaszáltuk a kapcsolatokat - a cégnél, a saját ismeretségeinket, aztán azok ismeretségeit és így tovább.
-Az éjszakai kajaktúra hogy megy? Be lehet jönni a városba így?
-Észak-Budáról indul, a Zöld pardon közelében lehet kiszállni. Tengeri kajakokat használunk, ezek jobban bírják a hullámzást, úgyhogy az amatőrök is biztonságban vannak. Utána pedig van egy kis "after-party" a parton.
-Ki a célközönség?
-Alapvetően külföldi turistáknak lett kitalálva, de aztán ahogy ment a dolog híre, meglepően sok magyar érdeklődő is jött. Ma már kábé fele-fele a magyarok és a külföldiek aránya. A retro túrát is elsősorban retró-rajongó fiataloknak találtuk ki, aztán kiderült, hogy az idősebb generáció is nagyon érdeklődő. Jönnek nosztalgiázni - sőt, volt aki ajándékba adta a párjának a sétát. Közben mesélik, hogy hogy is volt az anno, mire emlékeznek, mi volt akkor másmilyen. Sok a "study túra", azaz újságírók vezetése - Kanadából, New Yorkból. Útibeszámolókat írnak, útikönyveket szerveznek. Egy New York-i újságíró hölgy például a pesti luxusról írt, ő az Andrássy úti palotákat nézte végig. A legnépszerűbbek a paloták, a szecesszió és a retro túra. A kajak túra pedig egyedi, bár egyelőre ez még a téli időszak miatt nem futott fel. De sok az érdeklődő.
-Mikor indult a programsorozat?
-Júniusban indultunk, de szeptemberre futott fel igazán az üzlet, csak aztán jött a tél, amikor nem annyira jó a szabadban sétálni. Úgyhogy majd idén tavasztól futhat fel igazán a dolog.
-Kivel tartotok kapcsolatot? Hogy találnak rátok?
-Elsősorban a turisztikai hálózatokon keresztül. Kapcsolatot tartunk utazási irodákkal, valamint a Budapesti Turisztikai Kht.-val és a Magyar Turisztikai Zrt.-vel is. Ők sok külföldi ügyfelet hoznak, mert a külföldről érkezőkkel ők lépnek először kapcsolatba.
-Mekkora a csapat?
-3-an vagyunk az irodában, plusz mögöttünk van a szakmai csapat, és van 8 idegenvezetőnk, akik a sétákat lebonyolítják. Ők többnyire pályakezdő fiatalok, akik nem "törtek be" a standard Hősök tere - Budai Vár - gulaschsuppe típusú vezetésekbe - lelkesebbek, rugalmasabbak az idősebb generációknál.
-Tudtok a hasonló szervezetekről?
-Persze, ismerjük a Beyond Budapestet is, de nem érezzük őket konkurenciának. Más a tematikájuk, és Budapest van olyan nagy város, és kínál annyi témát, hogy bőven elférjünk mind a piacon.
-És a jövő?
-2009-ben már nem a PR cég keretein belül, hanem önállóan üzemel a UniqueBudapest. Nagyobb szervezetet nem szeretnénk, idén a séták bevezetése van napirenden. Persze van rengeteg ötlet további sétákra is, úgyhogy a fejlődés lehetősége adott - tele vagyunk ötletekkel!
Most pedig néhány korabeli dokumentum, amihez a kutatás során jutottam hozzá. Először is a tervezett költségvetés - mai szemmel nézve röhejesen kicsi számokkal. Persze, ha azt is hozzáteszem, hogy a csempéket hibásan rakták fel... Kezdjük az alkotás szellemi atyjának, Joao Vieira portugál festőművésznek a gondolataival!
A budapesti metro Deák téri állomásának falán elhelyezendő két csempefal tervei Szülőföld, nyelv Amit a magyar kultúráról tudok, azt egy 1994-es budapesti látogatásomnak, illetve egy portugál költővel, Dr. Ernesto Rodriguessel kötött barátságomnak köszönhetem, aki néhány évig portugálul adott elő Budapesten, s akinek átfogó ismeretei vannak a magyar költészetről. A portugál és magyar költők nemzete. Erre a tényre alapozva készítettem terveimet. Egy ABC-t terveztem, melynek betűit csempékre festenénk, harmonikus formai és színelrendezésben. Ezt az anyagot felhasználva két expresszív táblaképet alakítottam ki, amelyeket a mellékelt minták szerint helyeznénk el. Az egyik fel három magyar költő, Petőfi Sándor, Ady Endre és József Attila portugálra fordított verseit mutatná be. A másik falon három portugál költő: Camoes, Césário és Pessoa (a szövegeket ld. a mellékletben) verseinek magyar fordítását helyeznénk el. A célom az volt, hogy miközben a csempéket böngészik, a szemlélők akaratlanul is költeményeket olvassanak, vagy kibetűzve a verseket megértsék a festményt. A hatás szavak képének létrejötte lesz a nézőben. Joao Vieira 1994. december
KÖLTSÉGVETÉS Joao Vieira táblaképeinek kihelyezésére az észak-déli metróvonal Deák téri állomásperonjain 1. Kőburkolat bontás Rezsi óradíj: 650 Ft/óra Normaidő: 2 óra/nm Mennyiség: 83 nm 2,0 x 650 x 83 = 108 000 Ft 2. Csempe felrakás ágyazóhabarcsba Rezsi óradíj: 650 Ft/óra Normaidő: 2,9 óra/nm Mennyiség: 83 nm 2,9 x 650 x 83 = 156 000 Ft 3. Ágyazóhabarcs Anyagár: 300 Ft/nm Mennyiség: 83 nm 400 x 83 = 25 000 Ft Anyag+díj összesen: 289 000 Ft (1995. május 10)
Idézet a Budapest Galéria szakvéleményéből, írta Szőllőssy Ágnes: "Mind a művészi gondolat, mind a megvalósítás igen érdekes és figyelemreméltó, mencsak barátságtalan gesztus, de veszteség lenne a művet nem elfogadni. Az archizáló stilizált egyéni kalligráfia bizonyára a "kibetűzés", a dekoratív falburkolat értelmezésének igényét kelti fel a szemlélőben. Erre azonban a tervezett helyszínen a nagy forgalom és szűk közlekedőterek miatt nem lesz módja. A jelenlegi - vizuális hatását iletően - semleges falborítás itt az egyetlen jó megoldás, amely nem köti le az utazók figyelmét, nem zavar bele a meglévő információs rendszerbe és nem veszélyezteti a közlekedés biztonságát. Meggyőződésünk, hogy a műben megvalósuló gondolat ezen a helyszínen nem jut el a magyar közönséghez, és az egyébként igen eredeti műalkotás nyugtalanító látvánnyá, puszta dekorációvá silányul. Ha a Budapesti Közlekedési Vállalat a magyar és a portugál kultúra közvetítésével valóban missziót kíván betölteni, javasoljuk, hogy olyan helyszínt válasszon, ahol a mű nagyobb felületei egységükben láthatók és elemeinek összefüggései felfedezhetők. (28/2/95)
A Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága elnökének határozati javaslata a Budapest Galéria véleményezése alapján "A Kulturális Bizottság a Budapest Galéria szakvéleménye alapján nem támogatja a táblaképeknek a javasolt helyszínen való elhelyezését. Javasolja a Budapesti Közlekedési Válllalatnak, hogy olyan helyszínt válasszon, ahol a mű nagyobb felületi egységben látható és elemeinek összefüggései felfedezhetők." Vég Gábor Elnök 1995. június 20.
Mint tudjuk, a csempék végül mégis a Deák térre kerültek. 1996 augusztus 19-én avatták fel az alkotást. A BKV azért nem változtatott, mert J. Vieira a Deák téri állomásra, a helyhez szabottan készítette el a csempesorokat, így egy új állomásnál gyakorlatilag kezdhettek volna mindent előlről.
Update: a BKV két hét alatt reagált. Több osztályon utánanéztek a kérdésnek. Végül január 26-án válaszoltak a 13-án elküldött levelemre - igaz, korábban már volt a sajtóosztálytól egy telefon, hogy ők nem találtak semmit. Végül a Gépészeti- és alagút-fenntartási szakszolgálat illetékeseitől megjöttek a versek - igaz, mindegyik vers csak azon a nyelven, amelyiken a csempéken is szerepel. Nekik nyilván ez volt a fontos, hiszen ez kellett a felrakáshoz. Ezúton is köszönöm a segítségüket!
Egy kommentből kiderült, hogy van még két kistestvér: a lisszaboni Parque állomás, és a Párizsi Concorde állomás. Furcsa, de a Brüsszelben, a Parvis de Saint-Gilles állomáson található csempékkel együtt 3 olyan állomás van, ahol betűcsempéken az Emberi Jogok Nyilatkozatával foglalkoznak.
A másik oldalon magyar versek portugál átiratai, műfordításai szerepelnek, hasonlóan csonkán és rejtélyesen, mint az első oldalon. Az első tábla itt egy kicsit kivételt képez: ezen Petőfi egyik verse teljes egészében, egy másik erősen töredékesen szerepel. Az első vers az egyetlen, ami teljes terjedelmében szerepel:
PETŐFI SÁNDOR: SZABADSÁG, SZERELEM
SZABADSÁG, SZERELEM!
E KETTŐ KELL NEKEM.
SZERELMEMÉRT FÖLÁLDOZOM
AZ ÉLETET,
SZABADSÁGÉRT FÖLÁLDOZOM
SZERELMEMET.
SÁNDOR PETŐFI: LIBERDADE, AMOR
AMOR E LIBERDADE!
AMBOS ME PELA LIBERDADE SACRIFICO
O MEU AMOR.
Ezután egy másik verse kezdődik el ugyanezen a táblán: A nép nevében.
PETŐFI SÁNDOR: A NÉP NEVÉBEN
MÉG KÉR A NÉP, MOST ADJATOK NEKI!
VAGY NEM TUDJÁTOK, MILY SZÖRNYŰ A NÉP,
HA FÖLKEL ÉS NEM KÉR, DE VESZ, RAGAD?
NEM HALLOTTÁTOK DÓZSA GYÖRGY HIRÉT?
IZZÓ VASTRÓNON ŐT ELÉGETTÉTEK,
DE SZELLEMÉT A TŰZ NEM ÉGETÉ MEG,
MERT AZ MAGA TŰZ; ÚGY VIGYÁZZATOK:
ISMÉT PUSZTÍTHAT E LÁNG RAJTATOK!
SÁNDOR PETŐFI: EM NOME DO POVO
O POVO AINDA PEDE, DAI LHE AGORA!
SABEIS COMO É TERRIVEL QUANDO SE REVOLTA.
QUANDO EM VEZ DE PEDIR AGARRA E ARREBATA?
NAO OUVISTEIS FALAR O GYÖRGY DÓZSA?
FOISENTADO POR VÓS NUM TRONO DE FERRO EM BRASA,
MAS NÃO QUEIMOU O SEU ESPÍRITO ESSE FOGO
POIS ERA O PRÓPRIO FOGO. CUIDADO,
AQUELAS LINGUAS PODEM DEVORAR-VOS!
(...)
(FORD.: YVETTE K. CENTENO)
A középső, székek feletti hosszú szakasz itt is három részből áll. A legelső dupla trükkös: nem csak a sortörések nincsenek jelezve, hanem a vers itt nem is itt kezdődik, hanem az utolsó táblán, és itt csak folytatódik! A vers: József Attila: A Dunánál c. verse, a teljes szöveget majd lejjebb megtalálod. Most menjünk tovább!
A nyolcadik vers költőjét is könnyű kitalálni, a nagyobb betűmérettel (4 csempéssel) szedett ADY / YDA betétnek köszönhetően. Ez a verse kevésbé ismert:
ADY ENDRE: ELILLANT ÉVEK SZŐLŐHEGYÉN
TORT ÜLÖK AZ ELILLANT ÉVEK
SZŐLŐHEGYÉN S VIDÁMAN BUGGYAN
TORKOMON A SZÜRETI ÉNEK.
ÓNOS, CSAPÓ ESŐBEN ÁZOM
S VÖRÖS-KÉK SZŐLŐLEVELEKKEL
HAJLÓ FEJEM MEGKORONÁZOM.
NÉZEM A TÉPETT VENYIGÉKET,
HAJTOGATOM RÉSZEG KORSÓMAT
S LASSAN, GŐGGEL MAGASRA LÉPEK.
A CSÚCSON MAJD TALÁN MEGÁLLOK.
FÖLDHÖZ VÁGOM A BOROS-KORSÓT
S VIDÁM JÓÉJSZAKÁT KIVÁNOK.
ENDRE ADY: NA VINHA DOS ANOS FANADOS
FESTEJO NA VINHA DOS ANOS
FANADOS E, EM MINHA GARGANTA,
BROTA O CANTO VINDIMO, UFANO.
A CHUVA DE ESTANHO ME ADENSA;
COM PAMPANOS VERMELHO-AZUIS
CINJO MINHA CABEÇA PENSA.
CONTEMPLO TRAPOS, DE SARMENTO,
ENVERGO MINHA JARRA TONTA
E SIGO ACIMA, ALTIVO E LENTO
TALVEZ PARE NO CIMO, LANÇO
AO CHÃO MINHA JARRA DE VINHO,
DESEJO A TODOS BOM DESCANSO.
(FORD.: ÉGITO GONÇALVES)
Utána pedig Petőfi verse következik a következő adag csempén.
PETŐFI SÁNDOR: AZ ÁLOM
AZ ÁLOM
A TERMÉSZETNEK LEGSZEBB ADOMÁNYA.
MEGNYÍLIK EKKOR VÁGYINK TARTOMÁNYA.
MIT NEM LELÜNK MEG ÉBREN A VILÁGON.
ÁLMÁBAN A SZEGÉNY
NEM FÁZIK ÉS NEM ÉHEZIK,
BIBOR RUHÁBA ÖLTÖZIK,
S JÁR SZÉP SZOBÁK LÁGY SZŐNYEGÉN.
ÁLMÁBAN A KIRÁLY
NEM BÜNTET, NEM KEGYELMEZ, NEM BIRÁL...
NYUGALMAT ÉLVEZ.
ÁLMÁBAN AZ IFJU ELMEGY KEDVESÉHEZ,
KIÉRT EPESZTI TILTOTT SZERELEM,
S OTT OLVAD ÉGŐ KEBELÉN. -
ÁLMAMBAN ÉN
RABNEMZETEK BILINCSÉT TÖRDELEM!
SZALKSZENTMÁRTON, 1846. MÁRCIUS 10. ELŐTT
PETŐFI SÁNDOR: O SONHO
O SONHO
É O DOM MAIS BELO DA NATUREZA.
ABRE O PAÍS DOS DESEJOS
PARA ENCONTRARMOS NELE
TUDO O QUE FALTA Á NOSSA VIDA.
EM SONHOS
O POBRE NÃO PASSA FOME NEM FRIO.
ANDA VESTIDO DE PÚRPURA
SOBRE A MOLE ALCATIFA DE BELAS SALAS.
EM SONHOS.
O REI NÃO JULGA, NÃO CASTIGA, NÃO CONCEDE PERDÃO...
SABOREIA A CALMA.
EM SONHOS O ADOLESCENTE ENCONTRA A SUA AMADA
POR QUEM SOFRE DE UM AMOR PROIBIDO
QUE LHE ARDE NO PEITO E O CONSOME.
EU, NOS MEUS SONHOS,
ROMPO AS CADEIAS DOS POVOS ESCRAVIZADOS!
(FORD.: YVETTE K. CENTENO)
Az utolsó vers pedig a már említett A Dunánál - csak a vers furcsa módon itt, az utolsó táblán kezdődik, és középen folytatódik, ráadásul pont az összeköttetést jelentő szónál még egy hiba is van (egy E betű helyett egy kagylóforma díszcsempe szerepel, betű nélkül). Itt egy kicsit megakadtunk a műfordításnál - ugyanis nagyon úgy tűnik, mintha Hárs fordítása lenne ez is, de versenként 2-3 sor nem stimmel. A többi sor viszont pontosan stimmel. Talán a műfordító valamikor átdolgozta a saját fordítását? Nem tudom. Itt most a vers három nagy szakaszából az elsőt közlöm. A cessou szónál ugrunk a jobb oldali tábláról a középső tábla bal felső sarkába - ezt a szót jelöltem kékkel.
JÓZSEF ATTILA: A DUNÁNÁL
A RAKODÓPART ALSÓ KÖVÉN ÜLTEM,
NÉZTEM, HOGY ÚSZIK EL A DINNYEHÉJ.
ALIG HALLOTTAM, SORSOMBA MERÜLTEN,
HOGY FECSEG A FELSZÍN, HALLGAT A MÉLY.
MINTHA SZÍVEMBŐL FOLYT VOLNA TOVA,
ZAVAROS, BÖLCS, ÉS NAGY VOLT A DUNA.
MINT AZ IZMOK, HA DOLGOZIK AZ EMBER,
RESZEL, KALAPÁL, VÁLYOGOT VET, ÁS,
ÚGY PATTANT, ÚGY FESZÜLT, ÚGY ERNYEDETT EL
MINDEN HULLÁM ÉS MINDEN MOZDULÁS.
S MINT ÉDESANYÁM, RINGATOTT, MESÉLT
S MOSTA A VÁROS MINDEN SZENNYESÉT.
ÉS ELKEZDETT AZ ESŐ CSEPERÉSZNI,
DE MINTHA MINDEGY VOLNA, EL IS ÁLLT.
ÉS MÉGIS, MINT AKI BARLANGBÓL NÉZI
A HOSSZÚ ESŐT - NÉZTEM A HATÁRT:
EGYKEDVŰ, ÖRÖK ESŐ MÓDRA HULLT,
SZÍNTELENÜL, MI TARKA VOLT, A MÚLT.
A DUNA CSAK FOLYT. ÉS MINT A TERMÉKENY,
MÁSRA GONDOLÓ ANYÁNAK ÖLÉN
A KISGYERMEK, ÚGY JÁTSZADOZTAK SZÉPEN
ÉS NEVETGÉLTEK A HABOK FELÉM.
AZ IDŐ ÁRJÁN ÚGY REMEGTEK ŐK,
MINT SÍRKÖVES, DÜLÖNGŐ TEMETŐK.
JÓZSEF ATTILA: NO DANÚBIO
SENTADO NA MAIS ALTA PEDRADO MOLHE
VIA FLUTUAR AS CASCAS DE MELANCIA.
PENSANDO NO DESTINO, MAL NOTAVA
COMO AS ONDAS SUSSURRAM E O FUNDO
SILENCIA. COMO SE MIM SAÍSSE,
SÁBIO ERA O DANÚBIO, CONFUSO E GRANDE.
A ONDA, COMO OS MÚSCULOS HUMANOS
QUE LIMAM, CAVAM, CIMANTAM, MARTELAM,
MOVIA-SE, SALTAVA E AMORTECIA,
RODOPIAVA LIVREMENTE. EMBALAVA-ME
COMO MINHA MÃE, CONTANDO HISTÓRIAS
E LAVANDO TODA A ROUPA DA CIDADE.
A CHUVA COMEÇOU A CAIR, DEPOIS CESSOU
DE UM MOMENTO PARA OUTRO, INDIFERENTE.
E EU, COMO QUEM OLHA DE UMA GRUTA,
A CHUVA INFINDÁVEL OLHAVA O HORIZONTE
CAINDO SEM TRÉGUAS, INSENSÍVEL,
ESCURECIA O PASSADO, ANTES MULTICOR.
MIRAVA A REGIÃO SOB A CHUVA INFINDÁVEL
QUE A FUSTIGAVA E QUE, INSENSÍVEL,
ESCURECIA O PASSADO, ANTES MULTICOR.
O DANÚBIO CORRIA. COMO UMA CRIANÇA
NO SEIO FECUNDO DE MÃE PENSATIVA
AS ONDAS BRINCAVAM E, ALEGRES,
PARECIAM ÁS VEZES RIR PARA MIM,
NO DECURSO DO TEMPO, TRÊMULAS
COMO O RUIR DE PEDRAS TUMULARES.
(FORD.: ÉGITO CONCALVES)
(FORD.: ERNESTO JOSÉ RODRIGUES)
József Attila, 1936-ban, május vége felé írhatta ezt a verset, és a Szép Szónak "Mai magyarok, régi magyarokról" című júniusi különszámában jelent meg.
Végül a betűcsempék keletkezéstörténetét is elmesélem, ahogy az megírva található a Népszabadság Budapest mellékletének 1995. június 27-iki, keddi számában, a III. oldalon. A BKV egy küldöttsége az Európai Kulturális Hónap keretében Lisszabonban járt, ami Budapest egyik testvérvárosa. Ott persze felvették a kapcsolatot a helyi tömegközlekedési vállalat vezetőivel, és a tárgyalások végén kaptak egy ajánlatot, hogy a lisszaboni vállalat Budapestnek ajándékozná a portugál festő egyik művét. (A cikk szintén 3-3 versről beszél, ez, mint láttuk, téves.) João Vieira hamarosan Magyarországra látogatott, végigjárta a metró állomásait, s úgy találta, hogy mozaikja elhelyezésére az észak-déli metró Deák tér állomásának középső falai lennének a legalkalmasabbak. A terv ezután a főváros illetékes bizottsága elé került, akik kikérték a Budapest Galéria véleményét. Szőllőssy Ágnes művészettörténész úgy vélte, hogy a gesztus nemes, de az elhelyezés nem szerencsés, mivel a betűzgetéshez, a rejtvényfejtéshez hosszan kellene elidőzni a feliratok előtt, erre azonban az állomás szűk és forgalmas terében az utasnak nem lesz lehetősége. Ezért más helyszín felkutatását javasolta. A BKV viszont azzal érvelt a már korábban megbeszélt helyszín mellett, hogy új hely esetén újra ide kellene utaztatni a művészt, a csempék ugyanis az adott helynek megfelelő formában és méretezéssel készülnek. Mint tudjuk, a végleges helyszín a Deák tér maradt. A csempéket Lisszabonban égették ki, a BKV-ra csak a felszerelés feladata maradt. Egy portugál honlapon megrendelhető a csempékről szóló 28 oldalas füzet, a BKV viszont legjobb tudomásom szerint semmit nem adott ki ez ügyben a mai napig.
A csempéknek van egy "testvére" is. Ez Brüsszelben, a Parvis de Saint-Gilles állomáson látható (Premetro vonal):
Az alkotást Francoise Schein készítette, és a csempéken a cikkcakkozó vonal nem a tőzsdére utal, hanem Európa országainak határvonalainak kiterített változata. A betűcsempéken pedig az Emberi Jogok Nyilatkozatának teljes szövege olvasható. A lisszaboni metró díszítményeinél egy kis magyar kapcsolat is van: a Rato állomás falán a magyar származású Szenes Árpád alkotása látható: festményét Manuel Cargaleiro ültette át falicsempékre.
Nekiálltam megfejteni a Deák téri betűcsempék titkát. Már sokszor elhaladtam előtte, amikor a 3-as vonalon utaztam, néha egy-egy szavát ki is bogarásztam, de aztán nagy kutatás lett, mire rájöttem, hogy pontosan mi és hogy is van ott. Most a megfejtés és annak története következik, két részben! Először a neten kezdtem el kutakodni. Egy cikk kommentjében, majd egy fórumban is rábukkantam ennyi szövegre:
"A Deák téri állomáson 1996-ban avatták fel a Lisszabon (Budapest testvérvárosa) által ajándékozott betűs mozaikot. A csempés fal João Vieira lisszaboni képzőművész alkotása. A trükkje, hogy három magyar versrészlet van fenn portugálul, és három portugál versrészlet magyarul. Persze tudni kell sorba olvasni a betűket! Pl. No Danúbio Sentado na mais alta pedra do molhe Via flutuar as cascas de melancia. azaz: A Dunánál. A rakodópart alsó kövén ültem, Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Amor e liberdade Ambos me são precisos (azaz: Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem) Pela liberdade sacrifico o meu amor (A szabadságért feláldozom szerelmemet.) És egy portugál magyarul: Luis de Camões: Hibáim, balsors, lobogó szerelmem Hibáim, balsors, lobogó szerelmem / esküdtek az elvesztésemre össze / feleslegesen tett sors, hiba tönkre, / mert elég volt Ámort magát viselnem." No, ezen már el lehetett indulni. Magyar versek portugálul, portugál versek magyarul, testvériség és művészet, ó!
Először is elmentem a helyszínre, és végigfotóztam a két oldalt. Aztán egy xls fájlba szépen bepötyögtem az összes betűt egy szép nagy négyzetrácsba. A magyar nyelvű szövegeket így sikerült is kibogoznom. Ez egyben arra is rádöbbentett, hogy nem három, hanem öt szövegrészlet van fent a falakon! Közben egy alkalommal valaki azt is megmutatta, hogy a csempesor szélén egy kis réztábla is található, az alábbi szöveggel:
Joao Vieira (szül. 1934) Portugál festő munkája, készült A Fábrica Cerámica Viúva Lamego-ban (Csempegyár), Lisszabonban. A Metropolitano de Lisboa (Lisszaboni Metró) ajándéka a Budapesti Közlekedési Részvénytársaságnak Felavatva 1996 augusztus 19-én, A magyar államalapítás 1100. évfordulója alkalmából
Sőt, még meg is pucoltuk egy kicsit a táblát, amíg egy marcona békávés oda nem jött, és vörös fejjel el nem kezdett velünk - teljesen alaptalanul - ordibálni. Nem pöröltünk, inkább elpucoltunk :-( No, de vissza a versekhez!
Közben az Index metrós fórumán is érdeklődtem, meg az Urbanlegends egyik cikkjének kommentjei között is megtaláltam a fenti sorokat. Utóbbin keresztül rátaláltam valakire, aki velem ellentétben tud portugálul! Az illetőt Gyuricza Gábornak hívják, Brazíliában született magyar származású vállalkozó, aki azért alapította 12 éve a www.legatum.hu céget, hogy brazil csúcsminőségű termékekkel - strandpapucsokkal, bikinikkel - ismertesse meg a hazai közönséget. Ezúton is nagyon köszönöm a megfejtésben nyújtott nagy segítségét!
A versek kutatása során sok órát töltöttem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményében, az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, és még a Budapest Galéria irodáját is megjártam. Kiderült, hogy összesen 10 vers van, és hatot sikerült is összeszedni irodalmi könyvekből, internetről. Négy vers viszont teljesen megfogott. Még az Index metrós fórumán sem kaptam választ, pedig ott aztán van sok szaki! Már ott voltam, hogy akkor jöhet a Várban a Széchenyi Könyvtár, amikor megjött a megoldás. Postán. Gábor kapta Portugáliából. A lisszaboni metróvállalat, a Metropolitano de Lisboa adta ki 1996-ban a füzetet, és ebben részletes leírás van az egész projektről. Az összes vers benne van. 2009. január 15.-én tehát összeállt végre a teljes kép!
Most akkor kezdjük a "portugál versek magyarul" oldallal. Van balra egy különálló tábla, aztán a széksor felett egy hosszú rész, majd a jobb oldalon megint egy különálló tábla. A baloldali táblán Pessoa/Álvaro de Campos: Opiárium c. verséből van egy részlet. A vers igen hosszú, itt csak az első 4 versszakot közlöm. A teljes vers itt olvasható. A csempéken a feketével jelzett szöveg van fent, a kék már nem. A vers egyszer csak megszakad, ott, ahol a csempék véget érnek. Itt egyben az is megfigyelhető, hogy a csempéket bizony helyenként rosszul rakták fel!!! Az "idegcsomóim" szó például egyáltalán nem stimmel.
PESSOA (ÁLVARO DE CAMPOS): OPIÁRIUM
(OPIÁRIO)
A LELKEMET NEM ÓPIUM SEBEZTE,
AZ ÉLETTŐL SÁPADOZTAM, DARVADOZTAM,
DE VIGASZOM RÉMLETT AZ ÓPIUMBAN,
KELET KELETJE CSÁBÍTOTT KELETRE.
MEGÖL, TUDOM, E FEDÉLZETI ÉLET
FEJEMBEN LÁZAS NAPOK KERGETŐZNEK.
EZERSZER JOBB, HA BETEGSÉG GYÖTÖR MEG.
AZ ALKALMAZKODÁSHOZ ÉN NEM ÉRTEK.
AZ ELLENTMONDÁSOS, ROSSZ CSILLAG-ÁLLÁS
ARANY SEBEKKEL UTAMAT KISZABJA.
ÖNÉRZETEM LECSÚSZIK A HABOKBA,
IDEGCSOMÓIM HULLÁMOK CIBÁLJÁK.
A KÉPZELET TORZ LENDÍTŐKERÉKKEL
A KATASZTRÓFÁT MŰKÖDÉSBE HOZZA,
EGY KERTBEN RÁLELEK A VÉRPADOKRA,
SZÁRUKAT VESZTETT VIRÁGOK KÍSÉRNEK.
(...)
PESSOA / ÁLVARO DE CAMPOS: OPIÁRIO
É ANTES DO ÓPIO QUE A MINH'ALMA É DOENTE.
SENTIR A VIDA CONVALESCE E ESTIOLA
E EU VOU BUSCAR AO ÓPIO QUE CONSOLA
UM ORIENTE AO ORIENTE DO ORIENTE.
ESTA VIDA DE BORDO HÁ-DE MATAR-ME.
SÃO DIAS SÓ DE FEBRE NA CABEÇA
E, POR MAIS QUE PROCURE ATÉ QUE ADOEÇA,
JÁ NÃO ENCONTRO A MOLA PRA ADAPTAR-ME.
EM PARADOXO E INCOMPETÊNCIA ASTRAL
EU VIVO A VINCOS DE OURO A MINHA VIDA,
ONDA ONDE O PUNDONOR É UMA DESCIDA
E OS PRÓPRIOS GOZOS GÂNGLIOS DO MEU MAL.
É POR UM MECANISMO DE DESASTRES,
UMA ENGRENAGEM COM VOLANTES FALSOS,
QUE PASSO ENTRE VISÕES DE CADAFALSOS
NUM JARDIM ONDE HÁ FLORES NO AR, SEM HASTES.
(...)
Álvaro de Campos alakja különleges helyet foglal el a pessoa-i életműben. Egyike a költő teremtett, heteronim költőfiguráinak. Pessoa feljegyzéseiből tudjuk, hogy saját létezését mindig fiktívnek képzelte, és magánál sokkal valóságosabbnak tekintette a különböző irodalmi figurákat. Költészetét ugyanazok a visszatérő témák uralják: hazafias témák, az érzékelés határain túli világ, a tudatos lét gyötrelme, és az ebből következő tudattalanság iránti vágyakozás, valamint a versalkotás folyamata. Opiárium című versét 1914 márciusára datálta. Ehhez a vershez kapcsolódik egy városi legenda is:
"Egyébként egyszer valakitől, vidéki embertől azt hallottam, valami "ópiumos" vers van azokon a csempéken. Így mondta. Haragudtam is, hogy ilyen kusza betűkkel írják, hogy ne lehessen elolvasni, csak a tudatalattiban hasson. Ezek szerint nem igaz, csak így terjednek a városi legendák. :) "
Ezt a butaságot remélem, hogy egyszer s mindenkorra sikerült cáfolnom.
A középső részen 3 versrészlet van, de a sortörést semmi nem jelöli, azt a megfejtéskor kellett kitalálni. Az első versrészlet Camões verséből való:
LUÍS DE CAMÕES: MIT AKARTOK, ÖRÖK VÁGYAKOZÁSOK?
MIT AKARTOK, ÖRÖK VÁGYAKOZÁSOK?
MILY REMÉNYEKKEL ÁLLTOK MÉG ELŐ? NEM TÉR VISSZA A TOVASZÁLLT IDŐ, S HA VISSZATÉR IS, VONÁSAI MÁSOK.
JÓL TESZITEK, ÉVEK, HOGY TOVASZÁLLTOK,
MERT BÁR MINDŐTÖK KÖNNYE RÖPPENŐ, HAJLAMOTOK NEM MINDIG EGYEZŐ, S AZ ÓHAJ NEM ISMER EGYFORMASÁGOT.
MI KEDVES VOLT, MÁS BENNE MÁR A LÉNYEG;
MERT A NAPOK MÚLÁSA LETÖRÖLTE
A RÁTAPADT ELSŐ GYÖNYÖRŰSÉGET.
REMÉNYT NEKEM TOVÁBBI ÖRÖMÖKRE
NEM HAGY A MEGLÓDULT IDŐ S A VÉGZET,
A BOLDOGSÁG E KÉT KERÉKKÖTŐJE.
(HÁRS ERNŐ FORDÍTÁSA)
LUÍS DE CAMÕES: QUE ME QUEREIS, PERPÉTUAS SAUDADES
QUE ME QUEREIS, PERPÉTUAS SAUDADES?
COM QUE ESPERANÇA, AINDA ME ENGANAIS?
QUE O TEMPO QUE SE VAI NÃO TORNA MAIS
E, SE TORNA, NÃO TORNAM AS IDADES.
RAZÃO É JÁ, Ó ANOS, QUE VOS VADES,
PORQUE ESTES TÃO LIGEIROS QUE PASSAIS,
NEM TODOS PERA UM GOSTO SÃO IGUAIS,
NEM SEMPRE SÃO CONFORMES AS VONTADES.
AQUILO A QUE JÁ QUIS É TÃO MUDADO
QUE QUASE É OUTRA COUSA; PORQUE OS DIAS
TÊM O PRIMEIRO GOSTO JÁ DANADO.
ESPERANÇAS DE NOVAS ALEGRIAS
NÃO MAS DEIXA A FORTUNA E O TEMPO ERRADO,
QUE DO CONTENTAMENTO SÃO ESPIAS.
Camões (1524-1580) a portugál irodalom egyik legjelentősebb költője. Kevés személyes adatot ismerünk róla, ám hátrahagyott munkássága bőséges: verseket, a Luziádák c. hőskölteményt és számos színdarabot is írt. Magyarországon a romantika fedezte fel költészetét: 1865-ben jelent meg először a Luziádák. Érdekesség, hogy a költő tévesen úgy tudta, hogy az első portugál király magyar származású, ez a műben szerepel is (Luziádák III. ének, 25, 28, verszak). Versei azonban csak 1992-ben és 1993-ban kerültek magyar fordításban is kiadásra. A költő, bár a királyi udvarba is bejáratos volt, gyakran száműzetett is onnan. Talán ezért is járta meg Indiát 1553-ban. Mozambikban ellopják tőle Parnasso c. versgyűjteményét - ez a mai napig megnehezíti a versek hiteles azonosítását. 1569-ben tért vissza Lisszabonba, ahol 72-ben sikerült is kiadatnia élete fő művét, A Luziadák címmel. A király mindössze szerény havi juttatásban részesíti, szegényen halt meg 1580-ban.
CESÁRIO VERDE: BEZÁRT ÉJ
EMLÉKSZEL-E MONDD AZ ELMÚLT SZOMBATRA:
LÉPÉSEINK LASSÚ KOPPANÁSAI,
FÖLÖTTÜNK A MERENGŐ GÁZ SÁRGA LÁNGJA,
S A HOLDFÉNY TEJFINOM SIMOGATÁSAI?
A SZŰK UTCÁCSKÁKRA JÓL EMLÉKSZEM ÉN,
HOL KÉZ A KÉZBEN KÓBOROLTUNK KETTEN:
A HÁZAK HOMLOKÁN OTT SÁPADT A FÉNY;
S ABLAKUKBAN SZOMSZÉDASSZONYOK FECSEGNEK.
NEM FELEJTEM MINDAZT MIRŐL MESÉLTÉL
EGY DÚSAN FARAGOTT KOMOR TEMPLOMNÁL;
SEM A CÉDRUST, MELY HÁJBÓL S HALÁLBÓL ÉL,
S BÁJOS TEMETŐKERTEK REJTEKÉN ÁLL.
ELINDULTUNK, TUDVA AZ ALKONY KÖZEL,
MÉGIS MEG-MEGÁLLVA HALADTUNK TOVÁBB; -
DE KEDVETLENSÉGEM SEM FELEJTEM EL,
S A SZAGGATOTT JELET: MINT MÚLTAK AZ ÓRÁK.
(...)
(FORD.: BERNÁT ÉVA)
CESÁRIO VERDE: NOITE FECHADA
LEMBRAS-TE TU DO SÁBADO PASSADO,
DO PASSEIO QUE DEMOS, DEVAGAR,
ENTRE UM SAUDOSO GÁS AMARELADO
E AS CARÍCIAS LEITOSAS DO LUAR?
BEM ME LEMBRO DAS ALTAS RUAZINHAS,
QUE AMBOS NÓS PERCORREMOS DE MÃOS DADAS:
ÀS JANELAS PALRAVAM AS VIZINHAS;
TINHAM LÍVIDAS LUZES AS FACHADAS.
NÃO ME ESQUEÇO DAS COUSAS QUE DISSESTE,
ANTE UM PESADO TEMPLO COM RECORTES;
E OS CEMITÉRIOS RICOS, E O CIPRESTE
QUE VIVE DE GORDURAS E DE MORTES!
NÓS SAÍRAMOS PRÓXIMO AO SOL-POSTO,
MAS SEGUÍAMOS CHEIOS DE DEMORAS;
NÃO ME ESQUECEU AINDA O MEU DESGOSTO
NEM O SINO RACHADO QUE DEU HORAS.
(...)
A teljes vers portugálul itt olvasható. Azt nem sikerült kideríteni, hogy a nagy, 4 csempés betűknél hogy lett a költő nevéből 6 betű. Césário Verde a helyes név, nem Césáro.
PESSOA: Ő, AZ AZ ARATÓMUNKÁSNŐ ÉNEKEL
Ő, AZ AZ ARATÓMUNKÁSNŐ. ÉNEKEL
SZEGÉNY, TALÁN BOLDOG IS, AZT HISZI;
ARAT, S AZ ÉNEK SZÁLL AZ ÉGBE FEL,
DERŰS ÉS NÉVTELEN ÖZVEGYSÉGGEL TELI.
ÉS HULLÁMZIK, MINT EGY MADÁR DALA
AZ ÉGEN, AMELY TISZTA, MINT A KEZDET,
S HAJLIK, AHOGY HAJLIK AZ ÉG FALA,
ÉS LÁGY FOLYAM, ÉS MEG SOHASE RESZKET.
ÖRÖM HALLGATNI ŐT, S ELSZOMORÍT,
E HANGBAN ÉLNEK A MEZŐK S A RÉTEK
S A MUNKA IS, E DAL ÚGY ELBORÍT,
ÉS MINTHA MÁS OKA IS LENNE, MINT AZ ÉLET.
Ó ÉNEKELJ, DACOLJ, HA NINCS IS OK!
AZ, AMIT ÉRZEK IS, CSAK GONDOLAT.
A SZÍVEMBEN, AHOL MOST NEM VAGYOK,
ÖNTSD SZÉT GYENGE, HULLÁMZÓ HANGODAT.
Ó HOGYHA ÚGY LEHETNÉK ÉN, HOGY TE LEGYEK!
BOLDOG TUDATLANSÁGBAN LENNI MÁS,
ÉS TUDNI ERRŐL, TUDNI. Ó EGEK!
Ó, MEZŐK! Ó, DAL! Ó, EZ A TUDÁS!
NEHÉZ, S AZ ÉLET CSAK EGY PILLANAT!
VÁLTOZTASSATOK, ÁRADVÁN BELÉM
LELKEMMÉ KÖNNYŰ ÁRNYÉKOTOKAT!
ÉS VIGYETEK, TOVÁBB, EL, MINDENT, AMI ÉN.
(KUKORELLY ENDRE)
FERNANDO PESSOA: ELA CANTA, POBRE CEIFEIRA
ELA CANTA, POBRE CEIFEIRA,
JULGANDO-SE FELIZ TALVEZ;
CANTA, E CEIFA, E A SUA VOZ, CHEIA
DE ALEGRE E ANÔNIMA VIUVEZ,
ONDULA COMO UM CANTO DE AVE
NO AR LIMPO COMO UM LIMIAR,
E HÁ CURVAS NO ENREDO SUAVE
DO SOM QUE ELA TEM A CANTAR.
OUVI-LA ALEGRA E ENTRISTECE,
NA SUA VOZ HÁ O CAMPO E A LIDA,
E CANTA COMO SE TIVESSE
MAIS RAZÕES PRA CANTAR QUE A VIDA.
AH, CANTA, CANTA SEM RAZÃO !
O QUE EM MIM SENTE 'STÁ PENSANDO.
DERRAMA NO MEU CORAÇÃO A TUA
INCERTA VOZ ONDEANDO !
AH, PODER SER TU, SENDO EU !
TER A TUA ALEGRE INCONSCIÊNCIA,
E A CONSCIÊNCIA DISSO ! Ó CÉU !
Ó CAMPO ! Ó CANÇÃO ! A CIÊNCIA
PESA TANTO E A VIDA É TÃO BREVE !
ENTRAI POR MIM DENTRO !TORNAI
MINHA ALMA A VOSSA SOMBRA LEVE !
DEPOIS, LEVANDO-ME, PASSAI !
A Wikipedia szerint Fernando António Nogueira Pessoa (1888-1935) tanulmányait Dél–Afrikában, Durbanban, majd a Fokvárosi Egyetemen folytatta. 1905-ben hazatért Lisszabonba, hogy a portugál irodalomnak szentelje magát. A portugál „modernismo” legkiemelkedőbb egyénisége legalább nyolcvanhat álnéven és stílusban írt, valamint saját neve alatt is publikált különböző nyelveken, vélhetőleg az énkeresés sajátos formáját jelentette nála a személyiség megtöbbszörözése. Minden alteregóhoz külön életrajzot, horoszkópot és aláírást is kitalált.
LUÍS DE CAMÕES: HIBÁIM, BALSORS, LOBOGÓ SZERELMEM
HIBÁIM, BALSORS, LOGOBÓ SZERELMEM
ESKÜDTEK AZ ELVESZTÉSEMRE ÖSSZE;
FELESLEGESEN TETT SORS, HIBA TÖNKRE,
MERT ELÉG VOLT ÁMORT MAGÁT VISELNEM.
RÉG MESSZE MÁR; DE ITT A KÍNJA BENNEM
MINDENNEK MÉG, MI MÚLTAMAT GYÖTÖRTE,
S VAD KESERVEK MEGGYŐZTEK FELŐLE,
HOGY NEM ÉLHETEK SOHA ÖNFELEDTEN.
ÉVEIM SORÁN MINDIG CSAK HIBÁZTAM;
S HOGY ROSSZ REMÉNYEIMET PORBA SÚJTSA,
BŐSÉGES OKOT ADTAM RÁ A SORSNAK.
RÖVID MARADT MINDEN SZERELMI LÁZAM...
Ó, ELÉGTÉTELT SZEREZNI KI TUDNA
BOSSZÚRA VÁGYÓ ZORD GÉNIUSZOMNAK!
(HÁRS ERNŐ / MOHÁCSI ÁRPÁD FORDÍTÁSA)
LUÍS DE CAMÕES: ERROS MEUS, MÁ FORTUNA, AMOR ARDENTE
ERROS MEUS, MÁ FORTUNA, AMOR ARDENTE
EM MINHA PERDIÇÃO SE CONJURARAM;
OS ERROS E A FORTUNA SOBEJARAM,
QUE PARA MIM BASTAVA O AMOR SOMENTE.
TUDO PASSEI; MAS TENHO TÃO PRESENTE
A GRANDE DOR DAS COUSAS, QUE PASSARAM,
QUE AS MAGOADAS IRAS ME ENSINARAM
A NÃO QUERER JÁ NUNCA SER CONTENTE.
ERREI TODO O DISCURSO DE MEUS ANOS;
DE CAUSA QUE A FORTUNA CASTIGASSE
AS MINHAS MAL FUNDADAS ESPERANÇAS.
DE AMOR NÃO VI SENÃO BREVES ENGANOS.
OH! QUEM TANTO PUDESSE QUE FARTASSE
ESTE MEU DURO GÉNIO DE VINGANÇAS!
(Camões-ről lásd feljebb.)
Amit nem sikerült kideríteni, az az, hogy hogy lehet, hogy két vers helyenként kétféle verzióban is szerepel (ld. pl. a Dunánál c. József Attila versnél) - lehet, hogy a műfordító átírta a korábbi verziót? -, illetve, hogy az egyik versgyűjtemény x-et jelöli meg műfordítónak, a lisszaboni metrós füzet meg y-t. Úgyhogy még mindig lehet a témában kutatni, nyájas olvasóm! A folytatáshoz kattints ide!
Az 1956-os forradalmat követő politkai változások a szocreált is elsodorták. A Kádár-korszakban, bár továbbra is ellenőrzött maradt az építéspolitika, enyhült "a gyeplő szorítása", a politika nyitottabbá vált a modernizáció felé. Ez a pártházak építésében is tükröződött: az erőltetett szocreál stílus helyett jobban előtérbe kerülhetett a 60-as évek modernje, illetve a tervezők szabadabban tervezhettek. A korszak pártházainak szemléje folytatódik.
XIII. kerület, Váci út A második világháború után a befejezetlensége okán fel nem robbantott Árpád híd környéke mindkét oldalon beépítetlenül állt. A pesti oldalon az új komplexumok gyújtópontjába került a pártház épülete - a Váci út forgalmától az egykori SZOT székház hátsó síkjáig visszahúzva. Tervezője Pázmándy Margit Ybl díjas építész volt, a kivitelezést 1975-től 79-ig a Középületépítő Vállalat végezte el. Az épület előtti díszítmény Marosán László szobrász acélplasztikája - természetesen munkásmozgalmi tematikában. Pázmándy Margit (1930-95) kétszeres Ybl-díjas építészünk, további fő művei között említhető a Budai Ifjúsági Park (1960), a Hegyalja út 1. alatti OTP társasház (1970) és a Kútvölgyi úti rendelőintézet, majd kórház (1974, 1978).
A négyzetes alaprajzú épület oldalsó homlokzatát a lépcsőházak törik meg, míg a főhomlokzat törés nélküli. Az egész épületen körbefutó ablakosztás (alumínium keretes ablakokkal) és a kiugró panelek ritmikus ismétlődése mégis egységbe forrasztja az épületet. A Váci út felől széles lépcsősor vezet a bejárathoz, ami így innen a 2. szint magasföldszintté is válik. Innen 3 részre osztott lépcsősor vezet fel az emeletre.
Az épület magjában a tágas, 700 férőhelyes előadóterem állt. Az épület nagy része e köré szerveződött: városzobák, tágas folyosók, mellékhelyiségek ölelik körül. A terem végében színpad helyett csak egy emelvény készült az elnökség számára. Velük szemben először lejtő, majd a terem vége felé emelkedő széksorok kerültek elhelyezésre a hallgatóság számára. Ezt az ívet követte le a mennyezeten a világítótestek hasábjainak sora. Ez a rácshálózat az oldalfalakon hosszú téglalapokat formázó faburkolatos elemekben folytatódik, amit beugrók törnek meg vízszintes vonalban. A terem nem csak a kor belsőépítészetének tipikus példája, de akusztikája is kiválóra sikerült - dacára annak, hogy külön belsőépítészt nem is alkalmaztak. A kiszolgáló helyiségek már nem sikerültek ilyen jól: a folyosók tágasak, de sivárak lettek, és a várószobák berendezése is átgondolatlan, összevissza lett.
A 120 fős tanácsteremben a szerkezet tartóvázaként szolgáló oszlopsora vitt ritmust, a berendezés itt is modernnek de hangulatosnak volt mondható. A második emelet egésze a marxizmus-leninizmus oktatását szolgálta, 12, egyenként 24 "tanulót" befogadó tanteremmel. A földszinten a KISZ, a munkásőrség, és a Kossuth Kiadó terjesztői kaptak helyiségeket. A rendszerváltással aztán eltűnt a munkásőrség, a marxizmus oktatása és a KISZ is, a párt végleg kiköltözött az épületből.
A rendszerváltás után először az Alkotmánybíróságé lett az épület, majd az Államkincstár költözött ide, ők használják ma is az épületet. A belső tereket ennek megfelelően alakították át, a külső lényegében nem változott, leszámítva egy előtetőt a bejáratnál. 2006 végén egy olyan terv került a Tervtanács elé, amely az épület lebontásával számol. Helyette a Raiffeisen tornya állna a tér ezen sarkában. A 74 méter magasságúra tervezett irodaközpont újra kiváltotta a toronyház-vitát.
VIII. kerület, Köztársaság tér A Köztársaság téren 1855-56-ban létesült Budapest első gázgyára, és ennek köszönhetően vált a tér munkás, majd munkásmozgalmi központtá (Lóvásártér, majd 1902-től Tisza Kálmán tér, 1946 óta Köztársaság tér). A 26-os szám alatti épület 1890 körül épült, eklektikus stílusban, amit később modern stílusúra építettek át. A 27-es szám alatti épület is lakóépületnek készült el 1887-ben, az építtető Ballagi Mór volt, a tervező és kivitelező építőmester Jedlicska János. 1940-ben a 26-os és a 27-es szám alatti házakba a Magyarországi Németek Népi Szövetsége, a Volksbund költözött be. 45 után a kommunisták vették át a hatalmat: a két épületbe a Nagybudapesti Pártbizottság és a DISZ költözhetett be. 1956 október 30-án itt zajlott le a pártház ostroma - a forradalom egyik legtragikusabb, legvéresebb eseménye. A pártház ostroma, az azt követő lincselések, majd a következő napokban a feltételezett kazamaták kutatása körül ma is rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Az épületben állítólag ma is megvan még az az emléktábla, amely a forradalomban elhunyt ÁVH-soknak állít emléket - igaz, függöny takarásában. A kiköltözés után talán ez is eltűnik a falról - jelenleg az épület le van zárva, nem látogatható.
A két épület szintbeli tagolása eltérő: a baloldali épületen a földszint felett három, a jobb oldalin négy szint fut végig. A vizuális egységet így nem az ablaksorok, hanem a földszinti rész kőburkolata, az azonos párkánymagasság és tető, illetve az egységesre szabott építészeti stílus adják. A jobb oldali épület negyedik emeleti szintjének erkélykorlátainak rácsozatában ma is láthatók az ötágú csillagok - igaz, feketére festve. Felettük a tetőtér beépítésének ablaksora látható - nem éppen igényes kivitelezésben.
A szomszédos, 27-es szám alatti épület 2007 óta Horizont Ház néven irodaházként funkcionál.
A téren 1960-tól 1992-ig állt Kalló Viktor halálba rohanó munkáskolosszusa, "A magyar dolgozó népért elesett mártírok emlékműve". A szobor ma a Szoborparkban található. A téren áll még Pedrazzini szobra - ő az ostrom idején halálos sebet kapott francia fotóriporter volt. Egy 1956-os emlékkő is áll a park közepén, ezzel a felirattal: "1956 mártírjainak és áldozatainak felállítandó megbékélés emlékkő jeléül". A következő években talán el is készülhet ide egy 1956-os emlékmű - fájó a hiánya a téren.
A Köztársaság téri épületet az MSZP 2007-ben elhagyta, a Jókai utca 6. szám alá költöztek át, a legutóbb a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete által használt, eredetileg 1954-ben felhúzott, Vincze Pál által tervezett egykori KPVDSZ (Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezte) székházába. A beköltözés előtt az épületet átalakították, felújították, ekkor került a homlokzatra egy új üvegfal, amely nyilván a nyitottságot, az átláthatóságot hivatott hangsúlyozni - ám mivel az épület egész homlokzata szinte semmit nem változott, csak a bejárati tér újult meg, az épület ma is inkább az IKV-s korszak lerobbantságát sugározza az utcán szemlélődők felé. A szigorú rendben sorakozó ablakok, az elszürkült kőburkolat, a szürkés-barnás színvilág inkább a múltat, mint a jövőt idézi. A belső tér drasztikus átalakítást nem igényelt, hisz eleve irodaháznak épült, a földszinten nagy előadóteremmel (eredetileg színházterem), az emeleteken a kisebb-nagyobb irodai helyiségek mellett elnökségi tárgyaló és titkársági irodák vannak, az ötödiken pedig egy étkezőt is kialakítottak. (Korábban az István utca 30. alatt új építkezés volt tervben, ezt végül a magas költségek miatt elvetették.)
X. Kerület, Kőbányai városközpont A Kőbányai Pártbizottság székháza Kőbánya "rekonstrukciójának" központi helyén kapott helyet, a Kőbánya mozi és a később megépült Pataky Művelődési központ szomszédságában. A templom ellenében felépített új kerületközpontban néhány földszintes épület elbontása után a Pataki István tér és az Úttörő park egy köztérré olvadt össze. Ide épült meg a Kiss Albert (BUVÁTI) tervezte pártszékház 1962-ben a 42. sz. Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében. (Az akkor 10,9 millió forintos tényleges költség ma egy garzonlakás árszínvonala.)
A földszint + 3 emeletes irodaszárnyból álló főépülethez az épület földszintjén "kifutó" lakás- és éttermi szárny csatlakozott. Ezekhez egy nyaktaggal kapcsolódott a nagy előadóterem.
A Pataki térről nyíló főbejáratot előre tolt tetőzet és lépcsősor emeli ki a homlokzatból. A földszinten 50 férőhelyes étterem is helyet kapott, amely egy átriummal bővíthető volt a nyári időszakban. A bejárat felőli oldalon tanácstermek sorakoztak. A 400 fős előadóterem keresztirányban elnyúló alaprajzi formája az előadó és a hallgatóság közelségét, közvetlenebb kapcsolatát volt hivatva elősegíteni. A terem hosszoldala a park felé néző üvegfal, amely igény szerint elfüggönyözhető volt. Az emelet középfolyosós elrendezéssel épült, innen nyíltak a kis alapterületű irodai helyiségek. A földszint alatt pedig mélygarázs épült - két (!) személygépkocsi számára. Az irodaépület függőleges teherhordó szerkezete belső hosszfőfalas és külső pillérvázas, az előadóterem tartószerkezete monolit vasbeton. A homlokzatot mezőtúri téglaburkolat, az emeleti részeken mészkő burkolat díszíti. A földszinti üvegfalak fémszerkezetei között reluxa napellenzők árnyékoltak.
Az eredeti tervek szerint a székház és a mozi között vízmedence épült volna, de ez sosem valósult meg, helyén gyepesítés történt csupán. A mozi mégis kapcsolódott a pártházhoz: az itteni kazánházból kapott fűtést. A mozi és a pártház után jött a lakótelep és a Pataky Műv. Ház.
Ma a mozi az ATV televízió székháza, az egykori pártházat a helyi önkormányzat használja.
Rendszerváltás, funkcióváltás Sárváron az egykori pártház épülete először kincstári tulajdonba, majd az önkormányzathoz került, azzal a megkötéssel, hogy oktatási vagy egészségügyi célra kell hasznosítani. Egy ideig a szakközépiskola egyes osztálytermei kaptak itt helyet, majd sokáig szinte teljesen üresen állt. Az ÁNTSZ jogosítványai az emeleti szintre szóltak - velük az önkormányzat egyezett meg, egy szomszédos épületben kaptak helyet. Az így végül tényleg üressé váló épületet 115 millió forintért eladták, és 2007-ben bevásárlóközponttá alakították. Az 1969-ben építeni kezdett újpalotai lakótelepen, a volt pártház épületében a 90-es évek elején a helyi katolikus közösség tartott szentmiséket - amíg 2008 végén fel nem avathatták a Boldog Salkaházi Sára Templomot. A 2006-os év egyik legsikerültebb épülete lett a Budaörsi egykori pártház átépítése. Az új tömb a régit is magába olvasztotta, a pártház pedig városháza lett. Az új épület formája modernséget sugároz, míg a török mészkő eleganciája mellett a bejárat előtti oszlopsor áttörtsége nyitottságot is közvetít az érkező látogatók felé. Városháza maradt a II. kerületi egykori pártszékház is. Balatonfüreden a pártház épületét 1999-ben a Hit Gyülekezete szerezte meg. Összességében azt mondhatjuk, hogy az egykori pártházak új funkciói többnyire az alábbi három kategóriába sorolhatók: igazgatási funkció (városháza, megyeháza stb.), kereskedelmi funkció (üzletközpont), bérirodai funkció (irodaház).
Hozzászóláshoz katt a bejegyzés címére, a többi cikkhez katt a fenti fejlécre.
Források: http://www.budaors.hu/index.php?akt_menu=25&hir_reszlet=220 http://epiteszforum.hu/node/4979 http://sztalinvaros.uw.hu/sztalinvaros.php http://epiteszforum.hu/node/4122/node/8966?sort=2&dir=1 Magyar Építőművészet, 1965/5. szám http://www.dunaujvaros.hu/index.php?p=8 http://www.varosunktatabanya.hu/vt01012350.html http://archivum.epiteszforum.hu/holmi_detailed.php?mhmid=2759 http://www.narancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=15317 http://www.ingatlanhirek.hu/index.php?cmd=hir_profile&news_id=2793&channel_id=4 http://www.archiweb.hu/alaprajz/pdf/2000_1/03pelda2.pdf
Üresen álló egykori SZOT-üdülő, funkciót váltott régi pártház, üzletközponttá alakított szovjet laktanya, főiskolává alakított szovjet tisztiképző - hosszan sorolhatnánk a rendszerváltással eredeti funkciójukat elvesztő épületeket. Ezek közül kiemelkednek az egypártrendszer hatalmi palotáinak szánt pártszékházak. (A történelem fintora, hogy az egypártrendszer sokkal több pártházat termelt ki magából, mint az azt követő többpártrendszer.) Az utódpárt MSZP kiköltözött a "legendás", 1956 óta igen rossz emlékű székházából - ez adja a téma különös aktualitását. Az új, Jókai utcai épületbe 2009. január 8-án költöztek be, elhagyva a Thököly úti, a Vérmező úti és a Köztársaság téri épületeket is. Ez alkalomból egykori pártházakból szemlézek - az építészet szemüvegén keresztül.
Dunaújváros A pártházépítés korszakai egybeesnek a politikai korszakokkal. A Rákosi-éra erőltetett stílusa a szocialista realizmus volt. Maga a szókapcsolat a 30-as években alakult ki, annak az alkotói módszernek leírására, amely a marxizmus-leninizmus esztétikáját követi. A cél az volt, hogy bemutassák a kommunista társadalom építésének történelmi folyamatát, ennek megfelelően többnyire a munkásosztály (idealizált) életéből merített képekkel, szimbolikus munkásfigurákkal díszítették a historizáló épületeket. A korszak végét a sztálinizmust elitélő XX. Kongresszus jelölte a Szovjetunióban, míg Magyarországon az 1956-os forradalom vetett véget a szocreálnak, mint hivatalos, "állami stílusnak".
Dunaújváros, azaz Dunapentele modern iparvárossá alakítása volt az egyik "minta-fejlesztés" az ötvenes években. És egy ilyen városhoz természetesen szocreál pártház dukált. A második világháború után elinduló modern stílus betiltása után ez volt az első igazi szocreál épület a városban. Vezető tervezője Weiner Tibor (1906-1965)volt, aki később sok más épületet is tervezett a városnak. Bár nagypolgári családból származott, az 1919-es forradalomban való résztvétele után a Szovjetunióba került, majd bejárta Bécset, Párizst és Chilét is. A pártházat az akkor pályakezdő Malecz Erika építésszel együtt tervezte (1950-54).
A belső udvaros, kétemeletes, magastetős, zömök épület bejárati részén a három középső tengely kiemelése, illetve a timpanonra emlékeztető felső lezárás arányaiban magyar klasszicizmust idézi, kastélyok, kúriák, megyeházak hangulatára utal. Az épület mérete, léptéke ugyanakkor szerényebb elképzeléseket tükröz, amikor még nem kapott fő hangsúlyt a szocialista mintaváros létrehozásának gondolata. Ezért később a ház megnövelése is szóba került, majd a körülépítése, részbeni takarása (!) meg is valósult. Az épület a szocreál egyik mintaépülete lett. Későbbi épületek egész sora épült meg szocreál stílusban, ma a város a turizmusban igyekszik ezt kamatoztatni, szocreál építészeti sétára invitálva a vendégeket.
Az egykori pártházban a város kulturális központja, az Intercisa Múzeum kapott elhelyezést. A historizálásból a história háza lett: itt tekinthetjük meg a város és Dunapentele régészeti leleteit, történelmi emlékeit bemutató kiállítást.
II. kerület, Mechwart-liget Az épületet Körner József (1907-1971) tervezte, aki a Hajós Alfréd vezette építészirodában töltötte gyakorlóéveit, majd 1932-ben a CIRPAC csoport alapító tagja lett. A harmincas évek elején inkább belsőépítészettel, majd az évtized második felétől (Rosenberg Józseffel) lakóházak tervezésével foglalkozott. Darvas Lajossal együtt tervezték a Dagály fürdő épületét (1948), és ő tervezte az akkori Külkereskedelmi Minisztérium Honvéd utcai épületét (1948) is. Az államosítások után a VÁTI, majd a LAKÓTERV alkalmazottja lett. Többek között az óbudai kísérleti lakótelepre és a lágymányosi lakótelep számára is tervezett házakat. Az ötvenes években ő is szocreál stílusban tervezett - mint mindenki, aki egyáltalán tervezhetett. A hivatalos moszkvai szocreál szerény, de hazai viszonyok között így is monumentális hatású példája a II. kerületi pártház (1952-53), amelyért Körner 53-ban Ybl-díjat kapott.
Az épület homlokzata élesen elválik, alsó és felső részre, ezek alatt reprezentatív tereplépcső húzódik a park felé. A földszinten és az elsőemeleten a vízszintesen tagolt falakon árkádsor és négyzetes ablakok sávja húzódik végig. Egy vékony osztópárkány jelent elválasztást a felső résztől, ahol a második emelet a legdíszesebb: itt vannak a legnagyob ablakok, a leghangsúlyosabb díszítő elemek, és ezekre a szintekre futott fel a reprezentatív lépcsősor az épület belsejében. A két felső szinten monumentális hatású kolonnád (oszlopsor) fut végig. A tető közepén valaha zászlókból és ötágú csillagokból összeállított kompozíció állt, ezt mára már természetesen elbontották. Az egész épület egyértelműen a liget felé fordul, a másik három oldala - részben elhelyezkedésének köszönhetően is - sokkal kevésbé hangsúlyos, bár stílusában egységes. Ugyanakkor a domb tetején történő elhelyezés egyértelműen felmagasztalja az épületet - a tervező ezzel is igyekezett a párt fennhatóságát hangsúlyozni.
Ma a II. kerületi önkormányzat használja az épületet. A kommunista díszítmények már nincsenek az épületen, de a szocreál stílus megmaradt, jelentős átépítés nem történt.
Tatabánya Az ötvenes évek nem csak az építészetben hozott drasztikus változásokat, a megyeszékhelyek is megváltoztak: Nógrádban Balassagyarmat helyett Salgótarján, Komárom megyében Esztergom helyett Tatabánya lett a megyeszékely 1950-ben. Tatabánya születőfélben lévő új városközpontjában 1952-53-ban épült fel a megyeháza, Scultéty János szocreál alkotása. Ugyanebben a stílusban épült meg a megyei rendőrkapitányság, és az iskolának tervezett, ma megyei bíróságként működő épület is.
A 60-as évekre alakult ki a főtér, alatta rejtetten megközelíthető mélygarázzsal a modern stílusban megépült Pártház számára. A pártház ma polgármesteri hivatal és földhivatal. A garázs terébe üzletház települt, e fölé pedig jóval kisebba lapterületen, az eredeti szerzethez igazodva vasbeton szerkezetű, részben üvegfalas, részben sprengelt süttői mészkő borítású pavilon, amelyben egy bankfiók kapott elhelyezést. Az átalakítás Tatabánya egyik legsikerültebb építészeti modernizációja lett. Rendkívül letisztult alaprajzok, az első és a hátsó szintmagassághoz igazított, akadálymentesített bejáratok, üvegfalak - világos, letisztult, jól érthető üzletházként született újjá a tömb 1999-re. Aki nem ismeri az épületet, könnyen azt hiheti, hogy 1-2 éve épült. Az épülethez kapcsolódóan közparkot alakítottak ki.
2009 január 10-én jártam a KÖKI-nél, akkor készültek az alábbi képek. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én sajnálom, hogy elbontják a KÖKI-t - különösen, ha a helyére építendő bevásárlólepény képeit nézem. Tudom, ti csak a mocsokra, a hajléktalanokra, a lerobbantságra tudtok gondolni - és ez mind igaz is, sőt, a bontás megkezdése óta még tovább romlott a helyzet. De ez eredetileg egy nagyon jó épület volt! Tágas, világos, modern design. Ha luxusvillának épült volna, ma is mindenki el lenne tőle ájulva, hogy milyen szuper acél és üveg szerkezet, meg hogy mintha lebegne a tartóoszlopokon túlra kinyúló rész, meg ilyenek. (Nagyobb méretért katt a képre!)
De hagyták lerohadni, és ezzel közutálat tárgyává tenni. Pedig ez a korszak egyik legérdekesebb építménye volt. Fel kellett volna újítani, igen. Ki kellett volna takarítani onnan a sok lerobbant kis butikocskát, amik rákos daganatként lepték el az egészet. De egy felújítással sokkal olcsóbban lehetett volna a régi közlekedőrendszert az új tömbökhöz illeszteni, és még egy - szerintem nagyon is értékes - épület is megmaradhatott volna a korszakból. És ennek kapcsán illene már elkezdeni azon gondolkodni, hogy a 20. század második feléből mit fogunk unokáinkra hagyni. Mi lesz a korszak értékes épületeivel? És az értéktelenekkel? És hogyan válasszuk szét a kettőt?
A 22. kerületben pályázatot írt ki az önkormányzat akerület jelszavára. Pályázni január 20-ig lehet. Ennek kapcsán teszem fel a kérdést: szerinted mi legyen Budapest jelmondata, szlogenje? Ötleteleidet kommentbe várom, ehhez kattints a bejegyzés címére!
Update: Lezárult a pályázat, lehet szavazni a 22. kerület jelmondatára, ehhez katt ide.
"A budafoki ember, Bort iszik és termel. Ő gondozza, Ő vigyázza, Budafok a bor hazája."
2009 januárjától kitilthatók lesznek a 12 tonnánál nehezebb teherautók a Hungária körgyűrű vonaláról is, miután átadásra kerül az M0 északi szakaszának egy része, és a Megyeri híd. Néhány ipari tranzitútvonalat leszámítva ezek a járművek egész Budapestről ki lesznek tiltva. 2008-ban már megkezdődött a folyamat: januártól a behajtási díjakat emelték meg jelentős mértékben.
Probléma Észak-Budán lett. Itt ugyanis még sokáig nem épül meg az M0-ás helyi szakasza, így onnan nincs hová kitolni a teherforgalmat. Ezért Óbuda útjain még évekig düböröghetnek a nagy kamionok. A stratégia kidolgozásán a Parking Kft. dolgozott a főváros megbízásából. Ők foglalkoznak a behajtási engedélyek kiadásával is.
A helyzet nem könnyű: az M0-ásra értelemszerűen csak ott lehet kiszorítani az autókat, ahol az már megépült. A körgyűrű viszont még nem zárult be, és a déli szakaszára sem lehet nagyon masszív várakat építeni (képzavar). Megjegyzem, a legnagyobb tranzitforgalom Budapestet délről kerüli. Így aztán az a döntés született, hogy Észak-Budán a Szentendrei út, a Bécsi út és az Árpád híd felől a Vörösvári út a teherforgalomé. Óbuda ettől van most kiakadva. A Szentendrei útra ugyanis a Megyeri híd átadásának köszönhetően a 2008-asnál jóval nagyobb teherforgalom fog rázúdulni, miközben ott lakóházak vannak, de zajvédő fal nincs.
A kérdés: mi lenne a jó megoldás? Legyen teherforgalom a Szentendrei úton? Te megengednéd?
