Fantasztikus panorámát kínál a Horváth-kertre és a Várra, mégis közutálat tárgya: ez az Alagút utcai toronyház, amely újra és újra példaként került elő, ha felszínre tör a magasház építészet körül évtizedek óta tartó vita. Irány az Alagút utca 3.!

Sétáljunk végig Buda egyik legjelentősebb útvonalán, a Fő utcán! A Batthyány tértől eljutunk egy műszaki bravúrral megemelt templomig. (Második rész.)

A Batthyány tér mindig is fontos csomópontja volt Budának. Az Aquincumból Camponába vezető Duna menti római hadiútból itt ágazott ki a Pannónia belsejébe vezető út. A török hódoltság után vásárokat tartottak itt. 1834-ben katonai őrházat emeltek ágyúgolyók tárolására - így már érthető a tér régi neve is: Bomba tér. A nagy forgalom nyomán sorra nyíltak a fogadók is a környéken. De itt, a tér mögött álltak a postakocsik is - nem véletlen a Gyorskocsi utca elnevezése sem.

Sétáljunk végig Buda egyik legjelentősebb útvonalán, a Fő utcán! A Clark Ádám tértől eljutunk egészen a Szilágyi Dezső térig. (Első rész.)

A Clark Ádám tér az Alagút és a Lánchíd megépítésével vált a budai oldal nagy forgalmú csomópontjává 1857-re. A terület felértékelődését jelzi, hogy sorra jelentek meg az üzlethelyiségek, paloták - ezeknek ma már csak egy része áll. A 19. század derekán még egy színház is működött itt, egy katonai kaszárnyában. Az Alagút tetején Ellypse néven egy kis kioszkban kávéházat nyitottak - ma nyitott terasz van a helyén. A tér déli oldalán Klusemannék palotája és a Magyar Királyi Kereskedelmi Minisztérium épülete állt - ma már egyik sem látható. Északon, a Dunánál a Lánchíd Társaság emeltetett fényes palotát - ez az egy ma is áll. A ház lakója volt egykor Reitter Ferenc is. Később a Fővárosi Közmunkák Tanácsa használta a palotát - innen költöztek át aztán a Madách térre. 2008-ban irodaházzá alakították át.

100 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a 2023-ban felújított Corvin Áruház. Egy díszes épület gazdag története plakátokkal és filmhíradóval. 

2021 és 2023 között lezajlott a Lánchíd nagy felújítása. Mi mindent újítottak meg, mi változott? Egy nagy sztori próbaterheléssel, LEGO Leóval és horgonykamrával. 

Már a Budapest Szíve program megvalósításakor, 2009 környékén elkezdtek foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetne a Széchenyi teret és a Lánchidat jobban visszaadni a gyalogosoknak, mit lehetne kezdeni a mostani lehetetlen forgalmi helyzettel – gondoljunk csak a rakpart felől a 2-es villamos pályáján keresztül feljövő, majd a Lánchíd felé az egész teret körüljáró autókra, vagy arra, hogy a két hídfő terén és a hídon keresztül a szomszédos hídhoz képest töredék mennyiségű autó jut át, mégis az autóforgalom uralja a híd és környezete jelentős hányadát. 2011-ben tették közzé a fővárosi megrendelésre született, soha meg nem valósított terveket a Széchenyi tér átalakításáról. A gondolkodás a híd és környezete átalakításáról tehát már jó ideje tart. 2015-ben a Magyar Kerékpáros Klub javasolta az autóforgalom megszüntetését a hídon. Érvelésükben elhangzott: „A BKK tavalyi [értsd: 2014-es] adatai alapján naponta közel 38 ezren mennek át valamilyen járművel a Lánchídon, ezeknek 57 százaléka autó, így a becslések szerint naponta 21 ezer 600-an választották ezt a közlekedési módot – autónként 1,2 utassal számolva. Naponta körülbelül 14 ezren keltek át a hídon valamelyik menetrend szerint közlekedő busszal, amelyeknek többsége a dugóban áll. Ezek az utasok a járműhasználók 37 százalékát jelentik. Hat százalék a közlekedőknek az az „őrült”, aki naponta átteker a hídon – ez 2400 kerékpárost jelent.” Az ő javaslatuk az volt, hogy a Lánchíd legyen gépjárművektől mentes, a tömegközlekedést, a taxikat és a megkülönböztető jelzést használó járművek kivételével. Az autósok sem járnának feltétlenül csak rosszul ezzel a megoldással, hisz az észak-déli irányú haladást gyorsítaná a keresztező irányban araszoló autóforgalom kiiktatása. A következő években számos javaslat született különböző megoldású forgalomcsillapításokra, átalakításokra.

10 évvel ezelőtt zárt be végleg a Vidámpark. Egy nagy sztori végére ért Budapest: Angol Park, Vurstli, körhinta és hullámvasút - van, ami odalett, van, ami fennmaradt. Te melyik játékot szeretted a legjobban?

A Lánchíd, mint minden, ember által épített szerkezet, időnként felújításra szorult. Az alábbiakban az 1914-es és a második világháború utáni újjászületésről is lesz szó, de a két háború közötti időszak történéseit is górcső alá vesszük.

Az 1849-ben átadott híd 26 éven át a főváros egyetlen hídja volt, és később is nagy forgalmat bonyolított központi elhelyezkedésének köszönhetően. A 19. század végi felmérések már rámutattak a híd tervezési problémáira és a szerkezet öregedéséből adódó felújítási igényekre. Kisebb javításokon, karbantartásokon kívül más munkálatokat nem végeztek el azonban addig, amíg 1903-ban át nem adták az Eskü téri hidat, azaz a régi Erzsébet hidat – ez vehette át ugyanis a Lánchíd forgalmát a felújítás idejére. A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumban elkészíttették a híd átépítésének terveit.

Valamikor Ferihegy jól ismert díszei, elemei voltak azok a színes madárkák, amelyek a 2A terminál mennyezetéről lelógatva üdvözölték az utazásra induló utasokat. Mi lett velük, hová kallódtak el, és hogy menekült meg egy részük? Ennek jártam utána.

„A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára, és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú. Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa. Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud beszélni róla.” – írta Szerb Antal a Lánchídról a Budapesti kalauz marslakók számára című kötetében. Folytatjuk a Lánchíd történetét, az építés után az átadással és az első évtizedekkel.

Számos késedelem, nem várt akadály, a közbejött forradalom és szabadságharc ellenére végül felépült a nagy mű. A kisajátításokkal, honoráriumokkal együtt a teljes beruházási költség 6,2 millió forint volt.

„A híd építése mindig halad, de a kikötött időre aligha elkészülend” – írta a Honderű 1845-ben. Hogyan épült fel a főváros első állandó hídja?

Ahogy az előző részben olvasható volt, a tervezéssel Széchenyi javaslatára Willam Tierney Clarkot bízták meg. Ő a Hammersmith-i Vízművek főfelügyelőjeként nem költözhetett Pestre, így aztán kellett egy szakember, aki helyben felügyeli, irányítja az építkezést. Széchenyi javasolta erre a másik Clarkot. Az akkor még mindössze 28 éves Adam Clark leveleken és évi két látogatáson keresztül kapott instrukciókat a munkához, és hamar felnőtt az embert próbáló feladathoz.