Amióta a budai oldalon a csepeli szennyvíztisztítóhoz kapcsolódó csatornaépítési munkálatok miatt lezárták az alsó rakpartokat, korábban nem tapasztalt csend ülte meg a tájat. Persze leszámítva az építéssel járó zajokat. Ez adta a lendületet egy lelkes csapatnak, hogy akcióba kezdjen: legyen gyalogos a budai alsó rakpart! A felhívás szövege:
RakPark! Volt egyszer egy folyó, annak két partja, úgy hívták, hogy Duna part. Hajdanán köves volt, gyalogosok és lovak jártak rajta. Ahogy telt-múlt az idő, kövei megkoptak, a lovak is eltűntek, új járművek vették át a terepet. Az emberek sem merészkedtek már oda kétlábon járva, és lassan hátat fordítottak szeretett folyójuknak. Azóta már csak képeslapokról nézik, messziről fotózzák ezt a szép folyamot, de hogy más városokhoz hasonlóan közelről is élvezzék? Elvetik a gondolatot.
2008-ban viszont lezárták a rakpartot, és elkezdték a budai főgyűjtő csatorna építését. A lezárt szakaszokon egyből megjelentek a város lakói. Ki szerelmesen andalogva, ki napozva, ki kutyájával, babakocsival, görkorival, biciklivel, horgászva és futva, vagy csak a folyóra egy nagyot csodálkozva. Közben az autóforgalom máshova terelődött, a NATO-csúcs miatt még a pesti rakpart sem működött. A várt káosz elmaradt, Budapest lakói megoldották, hogy másfelé, máshogyan menjenek.Tetszik ez az állapot? Használnád a Duna- partod? Gyere 2008. november 2-án, a rakpart autóforgalomnak való átadása előtti utolsó vasárnap délután 3-kor a Batthyány térre!
Egy flashmob rövid idejére megmutatjuk a városnak és a világnak, hogy a Duna partjára szükség van, de nem úgy, ahogy eddig. Gyere el a családdal, barátokkal, szerelmeddel, ellenségeddel, görkoriddal, bicikliddel, kutyáddal, szobanövényeddel, akármiddel, és csináljuk együtt azt, amit egy modern, haladó város vízpartján csinálnánk! Ha autóval jössz, az sem baj, hiszen a vízpart mindenkié, csak a kocsit ne hozd magaddal a rakpartra:)
Kérjük, követeljük vissza a Duna-partot!
A flash-mob akcióval egy időben fut az a levél is, amit annak kiötlői (Anonymus Budapest) Demszky Gábornak címeztek. Az e-mailt a demszkyg@budapest.hu e-mail címre kérik elküldeni. Ha cc:-be teszed a anonymus.bp@gmail.com címet is, akkor a további akciókról is értesülhetsz. A levél szövege:
"Tisztelt Főpolgármester úr, kedves Gábor!
Kérlek ne add vissza az autóknak a Duna budai partját. Csináljunk ott együtt valami mást, valami sokkal jobbat, amire együtt büszkék lehetünk! Legyen ott a "Budai Rakpark"! Legyen a part a gyalogosoké, a biciklistáké, a futóké, a sétálóké, a szerelmeseké, a magányosoké.. mindenkié! A Demszky-éra Budapest működtetését, talán rendbetételét jelenti - eddig. Ez kevés ahhoz, hogy emlékezzenek Rád a generációk, mint valakire, aki kiemelkedőt tett a városért.
Itt a lehetőség! Kitiltottad néhány hónapra az autókat a rakpartról, ahol biciklisták, babakocsis anyukák, futók azonnal átvettek minden helyet a munkagépek mellett. Ne add vissza az autóknak soha többet, add a városnak ezt a területet. Legyen itt bicikliút, park, padok, szomorú és vidám fűzek, tér, lehetőség, levegő! Az állandó víz-szagú, Duna szagú szellő miatt még a levegő is sokkal jobb mint sok-sok helyen a városban! Kérjük, követeljük vissza a Duna partját!
Én elküldtem, de hamar kaptam egy választ, hogy:
This is an automatically generated Delivery Status Notification.
Aki érti, fejtse meg. Nekem annyi jött le, hogy ezt az e-mailt bizony nem fogja Demszky Gábor elolvasni. De legalább feliratkoztam a további e-mailekre.
Az Anonymus Budapest egyébként magát egy baráti társaságként definiálja, akik "hisznek abban, hogy a politika, a polisz ügyeinek intézése mindannyiunk felelőssége". Azzal érvelnek, hogy az autók problémájára nem megoldás a több autóút, ezt szerte a világon tudják már.
Reitter FerencKiről nevezték el a Reitter Ferenc utcát? (Reitter Ferencről, naná, de ki volt ő?) 1813-ban született Temesváron, és 1833-ban végzett a Mérnöki Intézetben. 1844-ig a Tisza és a Maros szabályozásán dolgozott, majd 1850-ben felkerült székesfővárosunkba. A Fővárosi Közmunkák Tanácsában már mint szakosztályfőnököt találjuk. A 0 kilométerkő közelében levő Lánchíd Palotában, a Fő utca 1. szám alatt lakott. Nevéhez fűződik a Nagykörút csatornás változatának és az Andrássy út kialakításának ötlete, és fő budapesti munkája, a Duna itteni szakaszának szabályozása, és a rakpartok rendszerének kiépítése. 1874-ben hunyt el Budapesten.
A 4-es metró építése kapcsán sokfelé ágazó építészeti-várostervezési vita indult meg a vasút és a főváros kapcsolatáról, illetve a kapcsolódó hálózati elemek jövőjéről. A Kelenföldi pályaudvar fejlesztésének igénye egyértelmű, a megvalósítás azonban még várat magára, és a műemlékesek és a MÁV közötti vita sem dőlt még el, hogy a ma álló épületet megmenteni, vagy lebontani érdemesebb-e. A Kelenföldi pályaudvar fejlesztésének ügye azonban árnyként vetül egy másik pályaudvarra. A második világháború végén egyszer már felmerült a kérdés: a Kelenföldi és a Déli pályaudvar közül szükség van-e mindkettőre? A háború végén ugyanis a pályaudvarokat és a hozzájuk befutó vágányokat kiemelt célpontként bombázták, így a Déli is jócskán megszenvedte a bombázásokat. Ez a 40-es években már tervezett kelet-nyugati metróra is kihatással volt. A világháború után a vonalat úgy rajzolták újjá, hogy a Délit észak felől, az akkori Széll Kálmán tér felől közelítse meg. Így a 2-es metró vonala elvileg meghosszabbítatóvá vált a Déli pályaudvar vágányai mentén.
A kérdések ma is aktuálisak: Bezárható-e a Déli pályaudvar? Kiváltható-e a Kelenföldi pályaudvarral az itteni vasúti forgalom? És ha igen, akkor hogyan? Folytatni kellene a 2-es metrót a Déliből induló síneken Kelenföldig? Vagy majd a 4-es metró elég lesz a Kelenföldi pályaudvarhoz? A kérdés még nem dőlt el. A bizonytalanság azonban nagyon is rányomja a bélyegét az épületre: a MÁV nem áldoz az épület felújítására, a lepotyogott burkolati elemeket évek óta nem pótolják. Így persze a nagyrészt közönyössé vált utasok nem is értik, hogy miért kellene megtartani, sőt, akár műemléki védettség alá helyezni ezt az épületet. Ma az épület alsó része és a csatlakozó aluljáró-rendszer hajléktalanok tanyája, vagy éppen board-osok gyakorlópályája.
Pedig az épület többet érdemel: a 70-es évek hazai építészetének egyik emblematikus épülete, a kor technológiájának és építészetének kiváló példája. És nem utolsósorban balatoni nyaralásaink kiindulópontja. A tervező nehéz feladatot kapott: az épületet két meglévő út közötti V-alakzatba, hegyvidék és síkság találkozásához kellett illeszteni úgy, hogy közben az akkor még csak épülő 2-es metróhoz (a Déli pu. és a Deák tér közötti metrószakasz 1973 december 6-án nyílt meg), a meglévő villamosvonalakhoz és az autós forgalmi sávokhoz is illeszkedjen, de az innen nyíló remek panoráma adta lehetőséget is kihasználja. Kővári György és munkatársai mindezt magas színvonalon oldották meg. A sík terület és a hegyvidék találkozását kicsiben is le kívánta képezi az épület: az előtte levő aluljáró, és a felette végighúzódó épülettömeg a völgy-hegyvidék találkozást idézi. Magas épület építését nem tartották indokoltnak, amiből egy hosszan elnyúló homlokzat következett. Ezt enyhe íveltséggel és hármas vízszintes osztással tette Kővári tagoltabbá. A sötétített üveg kívülről a Vár panorámáját tükrözi és eltakarja a mögötte zajló nagy forgalmat, belülről pedig óriási, szélesvásznú panorámát nyújt. Az utascsarnok légkondicionálással és árnyékolt üvegfalallal készült el. A tervezőt dícséri, hogy az üvegfal megszakítás nélkül fut végig a homlokzaton, mintha az emeleti födém csak lebegne a pénztárcsarnok felett. Az épület előtti tér célja egy kis "gyalogos fórum" kialakítása volt - ezt azonban a sok aszfalt és az időközben ugrásszerűen megnőtt autóforgalom megölte. A sülyesztett tér viszont az északi lezárásnak köszönhetően szélvédett. A kis téren az Op-art mesterének, Vasarely Viktornak a műve áll.
Néhány fotóm a Déli pályaudvar mai állapotáról. (Forrás)
A tervező Kővári György több alkotásában is felfedezhető, hogy nem csak egy épületben gondolkodott, hanem a környezetével szerves egységet képező tereket kívánt létrehozni. 1967-ben az ő vezetésével tervezték meg a Keleti pályaudvar előtti aluljáró rendszert, amely új pénztárcsarnokot és metró-összeköttetést adott a Baross térnek, valamint szintben elkülönítette a gyalogos és az autós forgalmat. Később hasonló feladatot kapott a Nyugati tér átalakításakor: az ő tervei alapján készült el az egykori Marx tér aluljáró-rendszere. A Skála Metró (1982) építésze is ő volt. (Nem az ő hibája, hogy mára ezek a föld alatti terek megszűntek városi fórumként, sétányként funkcionálni, és valódi fenntartó híján sötét és koszos kényszer-útvonalakká süllyedtek.)
A kis tér és a pályaudvar tömbjei egységet alkotnak, ezt az azonos anyaghasználat is kiemeli. A kis tér ívét a pályaudvar homlokzatának törése ismétli meg, a két rész között nincs éles határ, lépcsők, rámpák és sétányok rendszere alkotja az alsó szintet. A rámpáknak köszönhetően az akadálymentesítés is nagyrészt megoldott. A vágányok felől kifelé haladva a formák is fokozatosan változnak: a vágányokat körülölelő szigorú geometriát az emeleti tér kör alaprajzú pénztárcsarnoka oldja. Enyhe íveket, körcikkeket találunk a továbbiakban is: a lépcsők vezetésében, a folyosórendszerekben, az üzletsor vonalában. A metró kijárata körül pedig szabályos kör alaprajzot találunk. Az épület körök, íveltség és szögletesség modern formába öntött elegye. A ma építészetének is fontos üzenet lehet, hogy az épület hangsúlyozását nem egy ég felé szökő magas szerkezettel oldották meg, ehhez elég volt a világos színű burkolóanyagok használata a zöldellő Vérmező és az Alkotás út sötét színű házai között.
Nemcsak a pályaudvar megépítése, de annak berendezése is előre eltervezetten történt. Még azt is megtervezték, hogy melyik helyre milyen üzlet kerüljön, igazodva az itteni forgalom igényeihez. A Krisztina út felől autóparkoló volt az épület mellett. (1975-ben 2-4 Ft volt a parkolási díj a belvárosban.) Ennek a helyén ma nem P+R parkoló, hanem a Krisztina Plaza irodatömbje áll. (Tervező: Virág Csaba, UVATERV, kivitelezés: 2000-2001.) Az épület két szintjén pedig helyet kapott egy automata üzlet, IBUSZ iroda, posta, ajándékbolt, virágbolt, csomagmegőrző, ruhatár, ABC áruház - volt itt minden, amire az utasoknak vagy a rá váróknak szüksége lehetett. Ez a tervezett üzletkiosztás mára szinte teljesen eltűnt: az emeleti bisztró ma lezárt terület, a csomagmegőrzőnek csak a betáblázott kiadóját látni, az üzletsor pedig inkább emlékeztet bazárra, mint forgalmi csomópontra. Pedig a bisztró remek kilátással bír a Vár és a Vérmező felé, egy felújítást követően remek találkozó- és várakozóhelyet lehetne itt kialakítani.
Ma az aluljáró rendszer meghaladottnak tekinthető, ennek felszámolásával nemcsak sok lépcsőzéstől kímélhetnénk meg a gyalogosokat, de a zöldfelületek megnövelésével akár a Vérmezőt "be is lehetne húzni" a főhomlokzat előtti térre. Ehhez az aluljáró szint feltöltése, gyalogos átkelőhelyek létesítése és a Krisztina körút autóforgalmának föld alá vitele vagy elterelése volna szükséges. (Nota bene: aluljáró helyett gyalogos-átkelőhely létesül a Margit híd közepén is.) Ezzel érvényesülhetne az az elv, amit Éva Amichay úgy foglalt össze, hogy "élő ember föld alá nem való". Ezt a forgalmat akár egy, a sínek felett átívelő új, nagyobb kapacitású, és villamosforgalommal is ellátott felüljáróra is át lehetne terelni - ezzel a Déli pályaudvarra érkező vágányok nem vágnák úgy ketté a város ezen részét, mint ma. Ilyen tervek azonban ma nincsenek, helyette bizonytalanságot és a saját érdekeit előtérbe helyezni igyekvő magántőkét találunk csak a Déli pályaudvar körül.
A Balatonról hazatérő gyerekeknek még egy utolsó élményt ad az itt végződő vasútvonal: a vonat a Gellért-hegy alatt alagúton halad át. Az alagútban még a mai napig balra tarts van érvényben a vonatoknak. (Ezen kívül még a gödöllői HÉV vonal maradt balos vezetésű.) Az alagút belmagassága annyira alacsony, hogy a vonal villamosításakor le kellett süllyeszteni a vágányokat, hogy a felsővezetékeket be lehessen préselni.
A tét nem kicsi: mint a térképen is látható, a pályaudvar megszüntetésével óriási terület szabadulna fel. Nem véletlen, hogy az ingatlanfejlesztők szemet vetettek a területre. 2001-ben már megfogalmazódott, hogy a várost kettészelő 12 vágányt és a pályaudvart fel lehetne számolni. És akkor felépülhetne egy jó autós és tömegközlekedési kapcsolatokkal rendelkező bevásárlóközpont vagy irodaház a megüresedett óriástelken. 2005-ben ismét felmerült az átépítés lehetősége: a MÁV a Cannes-ban megrendezett ingatlan-szakmai rendezvényen hirdette a 16 ezer résztvevőnek a beruházás lehetőségét. 2006-ban már készült is egy terv, amely az aluljárós tér megtartása mellett irodaházat és a sínek fölé nyúló bevásárlóközpontot álmodott a területre. A Nyugati és a Déli közé pedig két vágányos, 2,4 km-es föld alatti összekötő alagutat, illetve egy új budapesti körgyűrűt is álmodtak. Az új Délit akkoriban ki is plakátolták az épület főhomlokzatára. Aztán leszedték, azóta csend van.
Zöldfelület létrehozásáról (a terület bekötése a Vérmezőbe) vagy a Déli és vágányai által "kettészelt" város újbóli összekötéséről senki nem álmodozik. Pedig P+R központnak sem lenne utolsó a helyszín: az autós a Délinél kialakított parkolóban leteszi autóját, és onnan villamossal vagy metróval megy be a belvárosba. Ehhez a közlekedési infrastruktúra már létezik is. De félő, hogy az Örs Vezér tere (Árkád) és a Moszkva tér (Mammut) után itt is a befektetői érdek győz a várostervezés szempontjai felett.
Miért Déli a Déli?
Miért hívják így a Délit, ha egyszer nem is a legdélebbi vasútállomás? A válaszhoz jónéhány évtizedet kell visszaugrani az időben. A kis képen látható Buda vasútállomás (indóház) állt itt először, ezt a Déli Vaspályatársaság építtette. 1861. április 1-én futott be az első vonat, és akkor a Buda-Nagykanizsa vonal végállomása volt. Az állomás neve tehát nem is annyira az elhelyezkedésére, hanem inkább az építtetőjére utal. 1873-ban keresztelték el Délinek. Ez az épület a második világháborúban a befutó vasútvonalakkal együtt teljesen megsemmisült. Ezután sokáig csak ideiglenes építmények szolgálták az utasokat, mert azon elmélkedtek az akkori elvtársak, hogy megszűntessék-e a pályaudvart, vagy ne. Végül Kővári György építész vezetésével megindult az új pályaudvar tervezése és kivitelezése. A romok elbontása közben, 1974 június 27-én előkerült az eredeti indóház alapkövének ónhengere - ezt a Közlekedési Múzeum őrzi. 1962-ben nyílt meg az új állomás:
A mai épület elődjéről készült fotó 1962-ből. (Forrás)
Ez az épület azonban hamarosan kicsinek bizonyult, így a meglévő bővítésével - átépítésével egy még nagyobb állomás épült. A tervezés 1968-tól 1974-ig, a kivitelezés 1970-től 1977-ig tartott. (Az utasok 1973 július 10 óta használhatják az utasforgalmi csarnokot.) 1983 óta felsővezeték is van a vágányok felett.
Kővári György 1934. május 3-án született, diplomáját 1957-ben szerezte a Budapesti Műszaki Egyetemen. A diploma megszerzése után a MÁVTI-nál helyezkedett el, így munkái együtt követik a MÁV 60-as, 70-es évekbeli történelmét. 25 évesen készítette el a Kazincbarcikai vasútállomás terveit, 1967-ben a balatonfüredi vasútállomást és a budapesti Baross téri aluljáró-rendszert tervezte meg. A 70-es években a metrót építő METRÓBER-nél dolgozott, a kapcsolódó létesítmények tervezésével foglalkozott. Budapesten az akkori Marx tér (ma Nyugati tér) áttervezése fűződik még a nevéhez. 1961-62-ben, majd a 60-as, 70-es évek fordulóján az ő vezetésével építették át a Déli pályaudvart. 1980-ra tervezte meg a Kőbánya-Kispest metró végállomást, amelyet 1981-ben adtak át a forgalomnak. 1982-ben a Demján Sándor nevéhez is kapcsolt Skála Metró építésze. 1982 január 26-án hunyt el, akkoriban a MÁV kórház rekonstrukciós tervein dolgozott.
A több mint 100 méter hosszú Tűzoltó utcai épületet nem bontják le, abban irodák, szálloda és üzletek kapnak majd helyet. (Mi más is épülhetne ebben a városban?) A ház a hatvanas években épült, modernista stílusban, 4 méteres beltéri magassággal. Annak idején műszergyárnak épült, aztán a rendszerváltás környékén a tűzoltók használták raktárnak - innen a név. A homlokzat és az ablakkiosztás nagyjából megmarad, de egyes ablakokat a padlóig nyújtanak majd, és az egész épületet kővel burkolják majd le. A belső udvar épületei viszont elbontásra kerülnek - így az a tető is, ahol én azokat a rövidfilmeket láttam. Ide új beépítésű irodák és egy 105 szobás, 3 csillagos szálloda kerül. Ami némi örömöt jelenthet az új SOTE tömb diákjainak, az az, hogy egy passzázson keresztül átjárható lesz a terület a Klinikák metróállomás felé/felől, így nem kell életveszélyes gyalog-kalandokba bonyolódniuk a Thaly Kálmán utcában. Napi több ezres gyalogosforgalomról beszélünk, tehát valószínű, hogy érdemes lesz itt kávézót, étkezdét, üzletet nyitni. A "The Gallery" néven futó projektben összesen 2500 nm üzlet és 10500 nm bérbeadható területen A kategóriás loftiroda kap helyet a már említett szálloda mellett. Az megépítendő összterület 29 500 nm. Mindezek alatt pedig 3 szinten mélygarázs húzódik majd. A beruházás a BPI és a Gestor együttműködésével valósul meg, a tervező Gáspár Zsuzsanna (Studio SD). A Grecotel szállodája, melynek tervezője Kajdócsi Jenő, a Thaly Kálmán utca felőli részen épül fel. A hely előnye irodaépítési szempontból, hogy az Üllői út még viszonylag "szűz" terület a Váci úthoz vagy a dél-budai régióhoz képest, de nagyon jó a közlekedési kapcsolata Feriheggyel.
A jelenlegi állapotok virtuális megőrzésére fotópályázatot hirdetett a beruházó - a beadási határidő november 18, részletek itt olvashatók. Az elkészült képek az épületegyüttesben ki lesznek állítva, valamint a nyertes fotókat az alapkő letételekor, fémszarkofágba helyezve bebetonozzák az alapokba. Úgyhogy pályázz, vár az örökkévalóság! :-)
A passzázs területét, azaz a belső udvart az önkormányzat visszavásárolta, hogy saját tervezőirodájával készíttessen terveket az udvar kialakítására, és hogy biztosítsa azt, hogy a terület közterület maradhasson a jövőben is. Ha időben észreveszik a Tűzraktárban rejlő lehetőséget, talán egy nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, egyedi szellemiségű kulturális központ lenne ma itt. De ez a lehetőség végleg elúszott. A The Gallery honlapja: http://www.thegallery.hu/
"...a lehetetlent megpróbálni: erről szól minden, amit három éve elkezdtünk."
A Tűzoltó utcában nem csak a Trafó volt híres kultúrközpont. Kisebb költségvetéssel, de volt ott egy nagyon jó kis "lepukkant" hely is - az 54-56. szám alatt, a Thaly Kálmán utca sarkánál. Amikor úgy két éve egy nyáron egy rövidfilm-sorozat vetítésén arra jártam, még Tűzraktér volt a neve. Mint annyi kis költségvetésű intézménynek, ennek is megpecsételődött a sorsa. Az épület eredetileg a hatvanas években épült laboratóriumi műszergyárnak, az utolsó időkben a tűzoltóságnak voltak itt szertárai, végül teljesen kiürült az épület.
A történet nyitó pontjának napja 2005 június 23. Rudas László a tulajdonában álló épületet fel akarta újíttatni, de mivel nem nyert a pályázaton, más megoldást keresett. Így aztán egy nyárra szerződést kötött egy csapat lelkes művészlélekkel, hogy a helyen szervezzenek valamit. A csapat saját vagyonát és lelkesedését, a tulajdonos az ingatlan használatát adta bele a buliba. A közüzemi díjakat Gyevi-Bíró Eszter koreográfus FunGo Egyesülete, és 800 ezer forint fővárosi pályázati pénz fedezte az első időszakban. Vendéglátósnak pedig a tulaj leszerződött egy céggel, ők az Old Amsterdam kocsmát hozták hozományként ebbe a sajátos házasságba. A csapat szemei előtt a szintén a semmiből induló Trafó pozitív példája lebegett. A június 23-iki megnyitón majd másfélezres tömeg lepte el a helyet! Az aznapi programban volt műteremlátogatás, a Szépkilátás művészeti egyesület kiállítása, az Alkalmi Kapcsolatok Társulat Mádám Ka című előadása és éjféltől a Krétakör Színészzenekar fellépése. A kezdő csapatban ott volt Etienne Samin, Gyevi-Bíró Eszter, Polyák Levente, Binges Viktrória, Miklusicsák Alíz, a Bercsényi Építészkollégium tagjai és még sokan mások. A kis csapat először a Közraktáraknál próbálkozott, de az épület veszélyességére hivatkozva nem engedték be őket. (Egy évvel később ott 3 szórakozóhely nyitott ki. Nem ügy.)
És most idézek a tuzrakter.hu-ról néhány mondatot:
"Az épület állapotát illetően lenne egy érdekes észrevételem. Magyarországon van ez a bizonyos ingatlanadó, ugye. Ez egy ekkora épületnél csillagászati összeg lehet, és nem nagyon éri meg tulajdonosnak lenni, ha nem hasznosítjuk az épületet. Ahhoz ugyanakkor, hogy hasznosítsuk, a szó hazánkban elfogadott értelmében, rengeteg pénzt be kellene fektetni.De van egy lehetőség a tulajdonos számára, ha nem tud hasznosítani, és nem akar fizetni. Bontásra szántnak nyilváníttatja az épületet, ami nem lesz alkalmas semmiféle funkció betöltésére."
Más országokban meg azt bünteti az állam, aki nem foglalkozik rendesen a saját ingatlanjával. Nem ügy. Na de vissza a csapathoz!
A házasság hamar megbukott: a vállalkozó kőkeményen képviselte a saját érdekeit - a művész csapaton is átnyúlva. Kezdetben még tartották magukat a megállapodás szerinti kifizetésekhez, két hét elteltével azonban elkezdtek elmaradni az innen érkező pénzek - a csapatnak pedig más forrásai nem nagyon voltak, miközben a programok költségei folyamatosan jelentkeztek. A nyár végére a csapat mentálisan és anyagilag is kifáradt. Ugyanakkor a tulajdonos nyújtotta szellemi szabadság és a csapatban meglévő lelkesedés továbbvitte a Tűzraktárat. Hitték, hogy nem csak a nagy állami intézmények tudnak értéket teremteni, hogy bárki létrehozhat maradandót. Júniustól októberig 6 kiállítást, 64 színházi előadást, 10 táncelőadást, 147 koncertet, 2 cirkuszi előadást 13 performance-t, 5 irodalmi estet és 5 divatbemutatót tartottak - gyakorlatilag semmi pénzből. Emellett műtermeket, táncosoknak és zenészeknek próbatermeket alakítottak ki, és gyakran volt fotózások vagy filmforgatások helyszíne az óriási épülettömb. Október közepén aztán véget ért az első évad. Két alapító tag, Etienne Samin és Gyevi-Bíró Eszter kilépett a csapatból, a vendéglátós cégnek pedig lejárt a szerződése. A történet itt véget is érhetett volna. De megkereste őket egy másik vendéglátós, aki az egyik nagy biztonsági céggel állt ismerősi kapcsolatban, hogy szívesen beszállna, és fizetne is rendesen. A megfogyatkozott és csatákban legyengült csapat új reményekkel vágott neki a tél után az új évnek.
2006 április 7-én már új néven, Tűzraktér néven indult be a programsorozat. Szerencsétlen módon azonban az odarendelt biztonsági szolgálat egy adósságbehajtó cég embereiből állt, akik motozásaikkal, udvariatlan magatartásukkal hamar elijesztették a közönség jó részét. A vendéglátós pedig egyre nyilvánvalóbban el akarta lehetetleníteni a csapatot - egy idő után már maga is szervezett rock koncerteket, vagy éppen hangos zenével tette tönkre az aznapi színházi előadást. A VJ videóperformanszok helyett inkább már csak a VH1 ment a kivetítőn. A művészet kiszorult a művészet számára megtalált helyszínről. A végső lökést a korábban még támogató IX. kerületi önkormányzat adta meg: arra hivatkozva, hogy az épület nincs funkcióba helyezve (ld. fent), mindenféle tevékenység azonnali befejezésére szólítottak fel, súlyos pénzbírság terhe mellett.
A hely, ahol Frank Gehry, a világ ma élő egyik legnagyobb építésze is megfordult, ahol indiai szerzetesek mandalát építettek, ahol nemzetközi építészeti workshop-ot szerveztek, bezárásra kényszerült. 2007 áprilisában a Tűzraktér csapata elköltözött a helyről.
A végjátékként megalapuló, profitorientált Tűztate már csak pár hónapot élt. (Honlapja megszűnt és a 2007 szeptember 29-re tervezett búcsúbulijuk is elmaradt, szeptember 21-én végleg bezártak.) A jelenlegi társ-beruházó Gestor szívesen alakított volna ki a területen galériát vagy színházat, de a művészek már ehhez sem tudtak támogatókat szerezni. A Tűzoltó utcai projekt végleg meghalt. A csapat új helyet keresett, és talált is, a Hegedű utca 3. szám alá költözött el, és továbbra is Tűzraktér néven üzemelnek.
Mi lehet a tanulság? Hogy jól válaszd meg üzelti partnereidet? Hogy pénz nélkül ne álmodj kultúrát? Hogy eljöttek az underground végnapjai? A Tűzoltó utcai épületegyüttes áll még: a graffitikkel sűrűn teleszórt épület nagy átalakulás elé néz. De ez már egy másik történet...
Budapest egyik legfőbb értéke az előző századfordulón épült belső várostest. Ez adja a főváros egyedi s büszkén vállalható, szép építészeti arcvonásait. Az eklektika, a historizmus meghatározta különleges városkép, épített örökségünk e gazdag szövete számos helyen fölfeslett, erodálódik, továbbra is pusztul – és egyre inkább pusztítják.
Mindnyájunk felelőssége, hogy a rombolás folyamatát megállítsuk. Felelőssége a főváros közönségének is, de sokkal inkább számonkérhető az önkormányzati testületek képviselőin, a jogalkotókon, a város ügyeiben eljáró tisztségviselőkön, a beruházókon, a tervezőkön és építészeken, akiknek a döntései a jövő nemzedékek kulturált környezetét alakíthatják. Vagy éppen ellenkezőleg: megsemmisítik az esélyt értékeink megmaradására. Ez az épített képlet, közös örökségünk elegendően rugalmas, hogy fejlesztési szándékokat befogadjon. De minden új elemét úgy kell megalkotni, hogy az a meglévők szerves része legyen, fogaskerekek módjára kapcsolódjék össze régi és új. A történelmi városmag ne legyen terepe stíluskísérleteknek! Még kevésbé átgondolatlan presztízsberuházásoknak vagy az elvtelen haszonszerzés megtestesüléseinek, olyan törekvéseknek, melyek a következményeket figyelmen kívül hagyva kárt okoznak másoknak, a negyed polgárainak. Budapest jövőjének esélyeit – történelmileg kialakult és vonzó arculatát, habitusát – erősen rontja a teherbíróképességét többszörösen meghaladó gépjárműközlekedés is. A belső városrészekben radikálisan vissza kell szorítani az autóforgalmat, egyúttal előnyt adva a tömegközlekedésnek, szabad utat a gyalogosoknak, kerekezőknek. Hibákat „helyrehozni” képtelenség! El kell kerülni, meg kell akadályozni, hogy bekövetkezzenek. Ehhez a civil világ közvetlen beavatkozása, hatása kevés. De fordulhat azokhoz, akik e városért esküdtek föl szakmájuk etikájára, a közösség szolgálatára. Kitartásával kikövetelheti, hogy a hivatásuk szerint dolgozó szakemberek, alkotók, vállalkozások és választott képviselők, a városvezetők ne halogassák tovább a döntést, hanem az értékek megőrzésére összpontosítva állítsák fenntartható pályára a történeti városmagot.
A jövőben a helyreállítás, a felújítás és a régi házak életkörülményeit javító rehabilitáció kell hogy legyen a fejlesztői és tulajdonosi tevékenység meghatározó terepe a belső kerületekben, önkormányzati segítséggel és erőszakolt lakosságcsere nélkül. Növelni kell a fény, a levegő és a növényzet jelenlétét az udvarok kitágításával és a közterületeken is. Ne csak az autók számára legyen kötelezően biztosítandó a parkoló, hanem a gyerekeknek a játszóhely is! Értékes épített örökségünk csak akkor tud megmaradni, ha korszerűsíteni tudjuk az életkörülményeket.
Budapest rehabilitációs megújulása érdekében haladéktalanul ki kell dolgozni és életbe kell léptetni egy olyan ösztönző- és szabályozási rendszert, amely beindítja az értékek megőrzését, a történeti beépítés jövőjét szolgáló programot!
A Podmaniczky Páholy felszólítja a város épített örökségének sorsáért felelős tényezőket, hogy a mai és a jövendő polgárok érdekét legjobban szolgáló döntésekkel készítsék elő Belső-Budapest megőrző megújítását, és ehhez vegyék igénybe a civil és a szakmai szervezetek hozzájárulását mind az értékek feltárásában, mind pedig megőrzésükben.
Budapest a békés mindennapokat szolgáló, a maga értékeit és rangját megtartani képes főváros kell hogy maradjon, nem áldozhatjuk fel. Senki se rabolhassa meg saját, rövid távú érdekeiért közös jövőnket!
Alapítása első évfordulóján, 2008. október 19-én
a Podmaniczky Páholy
Az aláíró szervezetek: a Budapest Világörökségéért Alapítvány, a Budapesti Városvédő Egyesület, az ICOMOS MNB Egyesület, a Kamermayer Projekt Egyesület, a Kós Károly Egyesülés, a Lát-Kép Egyesület, a Levegő Munkacsoport, a MUT Budapesti Csoport, a Nagy Budapest Törzsasztal, az ÓVÁS! Egyesület, a Szeretem Budapestet Mozgalom és a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület.
Budapest fürdőváros - a kijelentés már közhelynek számít, de igaz. Az első nagy virágzás Pannónia provincia idejéből származik - a legfontosabb emléket, a Thermae Maiores romjait az Árpád-híd budai felüljáró-rendszere nyomja el. A török korból vannak ma is működő emlékek: a Rudas, a Rác és a Király fürdő több száz évesek. A harmadik felvirágzás a századfordulóra tehető: a 19. század végén épült ki a Lukács fürdő, majd a 20. század elején a Széchenyi és a Gellért. 1908-ra épült meg a mára teljesen elpusztult Hungária fürdő is. Aztán a 20-as évektől jöttek a strand építések: a Palatinus, a Csillaghegyi és a Római. 1937-ben már egy Budapesten megrendezett fürdőügyi konferencián jött létre a Nemzetközi Fürdőügyi Szövetség.
A források átcsoportosításával és pályázati pénzekből fejlesztené a BGYH Zrt. a meglévő fürdőket. A következő években 5-10 milliárdot fordítanának fejlesztésre.
A Rác fürdő fejlesztése évek óta húzódó projekt - ha minden megvalósul, akkor még sikló is mehet fel innen a Gellért-hegyre. A fürdőhöz csatlakozóan szálloda is épül. A Rác fürdő hosszú évek óta nem látogatható. Felújítják, átépítik, szállodával bővítik. De már olyan régóta, hogy nemrégiben már az újonnan építettből is visszabontottak! Miért? Mert a kivitelezés annyira nem a terveknek megfelelően zajlott, hogy jogerős ítélet alapján vissza kellet bontaniuk az épület egy részét. Közben az üzemeltető is megváltozott: a Kempinski helyett egy hazánkban új játékosnak számító cég, az olasz Badiglioni lesz a hotel működtetője. Az utóbbi kivánságára készült új terv - ezt viszont nem hagyták jóvá a KÖH illetékesei, így aztán a Magyar Építő Zrt. nem csak épített, de bontott is. Az új épületszárny legfelső szintjét bontották vissza.
A beruházáshoz kapcsolódó Gellért-hegyi Sikló terve még homályosabb. Az eddig beadott terveket sorra megtámadták, a kivitelezésnek még az előjelei sem látszanak. Ha minden megépül, akkor lesz itt 8000 nm alapterületű fürdő, plusz élményfürdő és szálloda.
A fürdő egykor szebb napokat is megélt: gőzfürdője Európa-szerte ismert volt. Az 1860-as években Ybl Miklós tervei alapján átépített fürdő a Monarchia korában virágzott. Az 1960-as években a környező útépések az épületegyüttes egyes részeinek bontását, és a régi nyugalmas hangulat megszűnését hozták magukkal.
A felújítás 1998-ban kezdődött (!), azóta 10 év telt el úgy, hogy a főépület még mindig nincs helyreállítva, a toldások építése pedig az előbb említett okból csúszik. Így aztán az eredetileg 4,6 milliárd forintra becsült költség is megduplázódott. Ez pedig már nem volt vonzó a Kempinski szállodaláncnak, aki ki is vonult a projektből, helyette az olasz Baglinioni lánc az új "reménybeli". A sikló tervét a vasúthatóság már jóváhagyta, de a Levegő Munkacsoport megakadályozta a környezetvédelmi engedély kiadását, mivel szerintük 400 fa esne áldozatul az építkezésnek. A siklónak tehát még a terve is áll. Egy alternatív vonalvezetés szerint a sikló először a hegy belsejében futna, és csak a hegy tetejénél jönne ki a felszínre. Így csak 102 fát kellene kivágni. Ha megvan az engedély, a kivitelezés akár 10 hónap alatt megtörténhet. A beruházó annyira bizakodó, hogy már árajánlatokat is kért be a sikló megépítésére.
Ha megépül a szálloda, gazdagodik a turizmus és új munkahelyek jönnek létre - viszont ismét csökken Budapest zöldfelületeinek aránya.
"...az első dolgunk: vigyázni arra, hogy az új Tabánban is csak kertes, egycsaládos házak épüljenek... fontos dolog még, hogy a sok meglévő öreg fát ne vágassa ki a város, ahogy azt eddigi lebontásoknál tette. Tanuljon az angol városrendezőktől, akik képesek egy fa kedvéért megváltoztatni egy utca irányát."Budapest egykori polgármestere, Rózsavölgyi Gyula szavai voltak ezek, 1912-ből.
Közben a magántőke sem tétlenkedik. A tervek szerint már idén év végére megnyílik az AquaWorld, az új élményfürdő és szálloda együttes, ami az M0-ás új szakasza mellé épül a pesti oldalon. Az beruházó az InterEstate Ingatlanfejlesztő Zrt., az építési költség eléri a 15 milliárd forintot. A szálloda neve Ramada Plaza Hotel, az élményfürdő neve Aquaworld Vízibirodalom lesz. A fürdőt 21 méteres magas, 73 méter átmérőjű óriáskupola fedi, ezen kívül indulnak majd a csúszdák - összesen 900 méternyit lehet majd csúszni. És hogy minél többet csúszhassunk, még lift is lesz, ami felvisz kb. 6 emelet magasra. Lesz még ugrótorony, napozóterasz, hullámmedence, gyermekfürdő, szörfmedence, strand és étterem is. A tematika pedig a távol-keleti Angkor lesz (Remélem, nem a Pólus Center végtelenül giccses és olcsó stílusában.) Mindehhez 5 csillagos szálloda csatlakozik 7 emelet magasságig, 261 szobával, 48 lakosztállyal, 550 fős konferenciateremmel és éttermekkel.
Lebontják a Budai Park Színpadot. Sem a főváros, sem a XI. kerület nem vállalta a további működtetését. A kerület - a Kopaszi-gáton létrejött új vízparti színházra utalva - azon az állásponton van, hogy felesleges két hasonló intézményt fenntartani egy kerületben. A területen közparkot alakítanak ki. Az átépítés lehetőségét kizárja, hogy a jelenlegi szabályozás közparkban 1+1 százalék beépítést engedélyez, a Színpad viszont 7 százalékot foglal el. 2200 férőhely szűnik meg végleg.Az állapotok siralmasak: a széksorok között gaz nő, a művész-öltözőt hajléktalanok lakják. Egy emléktábla szövege szerint "Épült a XI. kerületi Tanács, a kerületi tömegszervezetek, a kerület lakossága, és a kerület üzemeinek összefogásából. 1958".
50 év után pedig meghal, hogy a terület a környező park részévé váljon, benne talán egy Bartók emlékparkkal. Csak ehhez hiányzik legalább 140 millió forint, miközben a jelenlegi épület hajléktalan-tanyává vált az őrzés hiánya miatt. Neked milyen emlékeid fűződnek a helyhez?
Kezd magára találni az Andrássy út belső része: egyre-másra nyílnak a luxusmárkák üzletei. 2006-ban nyílt meg a Louis Vuitton táskaüzlete az Operaház szomszédságában. A közelben megnyílt a Gucci (Andrássy út 23.) és a Burberry (Andrássy út 24.) üzlete. Az első luxusüzlet, a Brioni még a Gresham palotában nyílt meg, de ez az üzlet még inkább csak a külföldi elitet célozta meg, ezért inkább a Vuitton üzlete (Andrássy út 24.) tekinthető mérföldkőnek. A cég közleménye szerint a budapesti márkabolt sikere felülmúlta várakozásaikat. Az Escada a Dorottya utcában nyitott üzletet, az Ermenegildo Zegna az Andrássy út 15. alatti üzlethelyiséget választotta. A Gucci megnyitót követi a Roberto Cavalli (a Gucci üzete mellett) és a Vertu (Andrássy út 36.), illetve a Nagymező utca - Andrássy út sarkán a Dolce and Gabbanaszaküzletének átadása. Mindezeken felül a TAG Heuer, a Chanel és a Dior is megjelenhet az Andrássy úton, amelynek belső szakasza ismét régi fényében ragyoghat - már ami az üzletek sorát illeti. Az üzletek megjelenését nem a hazai vásárlóerő inspirálja, hanem a külföldi, elsősorban távol-keleti turista és üzleti forgalom élénkülése.
2007 végére "nyílt meg" a Deák Ferenc utcában a Fashion Street, itt nyitott üzletet a Tommy Hilfiger, a Boss, a Byblos, a Rocco Barocco, a Karl Lagerfeld, a Just Cavalli és a Gianfranco Ferre is - és ez még nem is a teljes lista. Boltot tervez nyitni az Armani is. Most van egy üzlet, ahol árulnak Armani ruhákat, de ez nem hivatalos "flagship store". A legújabb bejelentés szerint pedig a Nautica (Deák F. utca 23.) is üzletet nyit a Fashion Street-en, a megnyitó október végére várható. Az üzlet különlegessége lesz, hogy a legújabb amerikai koncepció szerint alakítják majd ki, és ebben az üzletben jelenik meg először Magyarországon a női ruhakollekció.
Miért nem a Váci utca lett a luxusmárkák központja? Mert az már "lecsúszott": míg a 80-as években ez volt a nyugati cikkek és a külföldi turisták célpontja, mára inkább csak a tömegigényeket kiszolgáló üzletek vannak itt. A luxusmárkák pedig nem csak az árakkal és a márkákkal, de a helyszín megválasztásával is igyekeznek elkülönülni a "pórnéptől". Ez tette sikeressé a Fashion Street-et.
Magyarországon a legsikeresebb luxusmárkák a Diesel, a Calvin Klein és a Gucci. A magyarok közül pedig Náray Tamás és Zoób Katilettek a legsikeresebbek.
De nem csak az üzlethelyiségek világában, hanem a lakáspiacon is létezik a luxus kategória. Ezek azok a helyek, ahová a nemzetközi és hazai elit költözik. A milliós kategória a Belgrád rakparton kezdődik - itt már 800 ezer - 1 millió forint körül tart a Dunára néző, panorámás nagylakások négyzetméterára. Az Andrássy úti Avenue Gardens-ben már 1,2 millió forint a négyzetméterár. A gondozott zöldfelületek közelsége is igencsak árfelhajtó hatású: a Szabadság tér, vagy a Szent István park jó tájolású, felső emeleti lakásai is 1 millió Ft/nm körül járnak, de a "lélektani határ" felett jár a Vörösmarty tér 1. alatti új tömb felső emelete és a Dorottya utcai Palazzo Dorottya is. Persze a hagyományos elitközpontokról se feledkezzünk el: a Várnegyed, a budai hegyek egy része stabilan méregdrága. A jelenlegi legdrágább projekt a rózsadombi SZOT szálló helyén épülő Excelsior: itt a négyzetméterár 1,65 millió forinttól indul. Egy másik nagy projekt a mára már kissé megkopott fényű Rózsadombot húzza ismét a luxus kategória felé. A Seven Arts-ban társasházi lakások épülnek, a beruházó a Neocity Group. A központi terekben elhelyezendő nagyméretű üvegfelületeken a kortárs építészet motívumai tűnnek majd fel, a koncepció kidolgozója Fónagy Dóra műhelye. Az épületek nevei: Glassart, Lightart, Metalart, Plastart, Stoneart, Texart, Woodart lesznek. Az épületek között egy kis mesterséges tó is létesül majd. A zöldövezeti jelleggel ebben a kategóriában már nem lehet lódítani, így itt megmarad a 20 százalékos beépítettség, és 1,6 hektáron ősfás park marad a házak között.
Ez a fellendülés azonban az amerikai hitelválság begyűrűzésével Budapesten is visszájára fordult: a külföldieket a pénzügyi válság, a belföldieket a várható vagyonosodási vizsgálat tartja távol a vásárlástól. Így a fent említett beruházásoknál sok lakás maradhat üresen. Az egyik kiút lehet, ha a lakások egy része helyén inkább irodaterületeket létesítenek, mások az egész projekt eladása mellett döntöttek.
A Népoperát 1911-ben kezdték el építeni, Márkus Géza, Komor Marcell és Jakab Dezső voltak a tervezők. Az épület mindössze 9 hónap alatt megépült (!), a megnyitót 1911. december 8-án tartották. 1917-ben átépítették. Gyakran váltott funkciót, igazgatót, társulatot a sokat látott színház. Az 1930-as években még bokszmeccseket is rendeztek itt! 1951 óta tartozott az Operaház alá. 1953 óta hívják Erkelnek. 1959 és 62 között jelentősen átépítették, a nézőtér ekkor csökkent 3200 fősről 2400 fősre. Ekkor kapta jelenlegi homlokzatát is. Az átépítést Kotsis István tervezte. 2007-ben volt itt utoljára előadás, azóta üresen állt.
Az új épület már egy valamivel nagyobb telekre épül majd. Erről annyit lehet tudni, hogy ideiglenesen az Operaházat is befogadja majd néhány év múlva, amikor nekilátnak az Opera alapos felújításának. Az új épület konferenciák megtartására is alkalmas lesz, de operaházként és színházként is funkcionál majd. És természetesen meg kell hogy feleljen a mai biztonsági és építési előírásoknak. Hamarosan kiírják a tervpályázatot, a megnyitást most 2012-re teszik. (2007-ben még 2011-ről volt szó.) A megvalósításba és az üzemeltetésbe a magántőkét is be szeretnék vonni, ehhez az állam 25 év alatt 19,2 milliárd forinttal kíván hozzájárulni.
A szocializmus éveiben nagyszámú egy, vagy legfeljebb kéttermes mozi működött a fővárosban. 1965-ben 216, 1971-ben 159 fővárosi mozi üzemelt. Mára kevesebb, mint 20 "hagyományos" mozi maradt, a többi a multiplexek nyomása alatt bezárásra kényszerült. A változásokat őrzi Marco Ferreri Budapesten forgatott Ezüstnitrát c. filmje (1996).
Az első átváltozási hullám a rendszerváltás környékén volt. A 80-as évek végén megszűnt a mozik üzemeltetésének normatív támogatása, majd 1995-ig folyamatosan csökkent a nézőszám. 1989-ben kilenc filmszínházat "leválasztottak" a többiről, ezekből jött létre az Art mozihálózat. Akkoriban sokan tiltakoztak (a multiplexek térnyerése és) a művészfilmek "gettósítása" ellen - ma viszont nagyon örülünk a mozihálózat többarcú, változatos voltának. Ma a hálózat 14 tagú.
A rendszerváltás óta bezárt mozik nagy többsége funkciót váltott vagy üresen áll. A Broadway moziból színház lett, a volt Bástya mozi helyén Erste bankfiók található, a kelenföldi Olimpia régóta nem látott filmvetítést - csupán rendezvényteremként hasznosítják. A Bartók mozi már nem létezik, helyén Simplon néven kávéház nyílt. A Bástya mozi extra vastag betűs felirata is eltűnt: ma bankfiók van a helyén. A Metro mozi (az egykori Szikra) nem bírta a közeli multiplex konkurenciát, néhány évi üresen állás után színház lett belőle - csakúgy, mint a Broadway mozi (azelőtt Filmmúzeum) esetében. A Duna moziból Odeon-Lloyd lett, ma is üzemel. Hogy az Erzsébet körúton a Horizont moziból mi lett, azt már nem is tudom követni. Hol ez, hol az csücsül benne. Az Európa még létezik, de meglehetősen arctalan és lerobbant állapotban. A József körúton a Graffiti mozi bezárt, legutóbb valami használtruha boltot láttam a helyén. A Bem mozi él még a Margit híd budai oldalán, de ráférne egy nagy átalakítás - bár az előtere így is hangulatos. A Tabán mozira is ráférne egy alapos felújítás. A Cirko-Gejzír a Lőrinc pap térről néhány éve a Balassi Bálint utcába költözött. A Művész ma is fontos underground központ. A Kultiplex mozija viszont a Kultiplex-szel együtt teljes elbontásra került 2008-ban.
Az Urániát, a Vörösmarty-t, a Szinbádot (ma Kino), a Puskint, a Toldit, az Örökmozgót viszont sikerült felújítani, és a Corvin mozi is régi fényében tündököl. Szeretek nem középszerű, nem sablonos mozikba járni, de azért elvárásom, hogy ne egy romkocsma vagy használtruha bolt hangulata vegyen körül. Imádom a Puskint, az Örökmozgót, az Urániát, és új kedvencem lett a Toldi.
Az új bevásárlóközpont építésekkel párhuzamosan a multiplex mozik piaca is több változást élt meg. Az átrendeződés már 2005-ben beindult. Ebben az évben 15 százalékkal csökkent a látogatók száma, és a látogatók száma azóta újabb 10 százalékot esett. A Cinema City kivonult a Csepel Plázából, mivel egyik évben sem tudtak megfelelő látogatottságot elérni. 2006-ban ugyanez a cég zárta be moziját az Új Udvar bevásárlóközpontban. Azt beszélik, hogy a MOM park mozija is bezárás előtt áll, de hivatalos bejelentés még nem történt. A Palace Cinemas már május óta árulja a teljes budapesti hálózatát. Közben új multiplex nyílt az Arena Plázában, de itt egyelőre jónak mondják a forgalmat - valószínűleg az IMAX mozi újdonsága hozza be a közönséget, miközben az üzletek forgalma a megnyitót követően elmaradt a várakozásoktól. A piacon még mindig van remény: az egykori Budai Skála helyén épülő bevásárlóközpontban is lesz többtermes mozi.
Az Átrium mozi a Margit körút 55. szám alatt, frekventált részen várja, hogy valaki végre érdeklődjön iránta. 1935-36-ban épült Kozma Lajos tervei alapján. A háború után 1947-ben Május 1. mozi néven nyitották újra. A rendszerváltás után (1990-től) felújítva, és ismét Átrium néven üzemelt, amíg 2002-ben be nem zárták. Egyszer már próbálták eladni - de senki nem adott 292 millió forintot a moziért. Most új pályázatot írtak ki, immár ár megjelölése nélkül. A pályázati dokumentációt augusztus 29-ig lehetett megvásárolni. Szerettem ezt a mozit, kár hogy bezárták. Bírom a 30-as, 40-es évek (korabeli) modern építészetét. Nagy terű, tágas mozi volt - csak hát manapság napi 2 előadással, egy teremmel csak nagyon kevesek élnek meg. Még a luknyi kis Cirkó is két teremmel működik. (Megjegyzem, valószínűleg az övék Budapest legkisebb, 25 székes terme.)
Szeptember 25-én nyílt meg ismét a Kino mozi. A telken 1911-ben nyílt meg az Elite mozi, amely főként szórakoztató filmeket játszott. A kezdeti sikert az első világháború törte meg. A 20-as, 30-as években a mozizási kedv igencsak lecsökkent. A 40-es évektől Mesevár néven, majd az államosítás után Tanács moziként üzemelt. Ez később Tanács - Magyar Filmek Mozija névre módosult, és akkoriban kizárólag magyar filmeket vetítettek itt. Az 1980-as évek végén a mozi becsatlakozott az Art hálózatba, a rendszerváltás óta Szinbád néven üzemelt. Az átépítés feladatait Mundruczó Kornél, Petrányi Viktória és Balassa Péter vállalta magára. Nem csak mozi, de sok egyéb program, így például kerekasztal-beszélgetések vagy színházi előadások is helyet kapnak itt. A TÁP színház és a Krétakör is felvette a kapcsolatot a Kinóval. A mozi bérleti díja több mint 600 ezer forint havonta, a tulajdonos és bérbeadó a Budapest Film Zrt. Szeretnék (újra) megszerezni az Art mozi jelzőt is, ehhez még idén beadják a pályázatot. A nagyobb teremben 91, a kisebben 41 fő nézheti a blu-ray minőségű digimozit. A legdrágább jegy 950 forintos lesz, szerdai napokon egységesen 600 forintosak lesznek a filmek. Októberben, a Budapesti Őszi Fesztivál keretében Fassbinder vetítés-sorozat egyik helyszíne lesz a mozi.
Ott jártam pár napja, akkor készültek az alábbi képek:
A programok alapján érdekes, új közönséget vonzani képes helynek tűnik a Kino. Bár az új, fénycsöves Kino felirat a homlokzaton nagyon tetszik, a belső térből nekem hiányzik valami az otthonossághoz. Jó, hogy van teázó, jó, hogy le lehet ülni az előtérben, de a diszkógömb, a vetítős fal, a régi mozijegyeket mozaikként ismétlő burkolat a mozitermek ajtajain, a Thonet-székek és az egyedi világítások külön-külön mind jók, de valahogy az elemek nem állnak össze egységes egésszé. Nekem ez az eklektika inkább kakofónia benyomását kelti. Te milyennek találod? Írd meg!
A Toldi mozi 4 és fél hónapon át tartó "átöltözés" után megújulva nyílt meg az Arany János utcai metróállomásnál. Rá is fért már: 15 éve volt a legutóbbi felújítás. Október 2-ától a Budapest Film E-Cinema hálózatának a premiermozija: már digitális formátumban is tudnak vetíteni, de BlueRay DVD technikát és Dolby hangrendszert is kiépítettek. Ezen felül új kávézó és két moziterem (a Nagyterem 200 fős, a Kisterem 60 fős) várja a látogatókat. A mozi a hagyományos filmek mellett az új, digitális formátumú filmeket is képes lesz majd leadni. Ide költözik a filmklik.hu is, hogy közelebb legyenek a közönséghez, és hogy segítsenek megismertetni a digitális forgalmazást. Nagyon tetszett, amikor tavaly animációs film sorozatot szerveztek, akkor tetszettek meg nagyon Hayao Miyazaki filmjei. Úgyhogy már alig várom az Anilogue 2008 animációs filmfesztivált. Ősszel táncfilm fesztivált rendeznek EDIT 2008 címmel, de ez lesz az emberi jogi témájú Verzió 5 helyszíne is. Azért a hazai art mozis világ anyagi helyzetére jellemző, hogy a felújítás költségét a Kultiplex eladásából fedezték.
A Toldi 1932-ben nyílt meg az akkori Vilmos császár útján, City mozi néven. A II. világháború idején egy rövid időre átkeresztelték Szittya mozira. Aztán új idők, új szelek: Úttörő mozi lett belőle. Aztán City-Toldi, majd az 50-es évektől Toldi. A 80-as évekre rájöttek, hogy ha sikeresek akarnak lenni, akkor nem csak a más mozikban is játszott filmekkel kell foglalkozniuk, így elkezdtek kultikus, kicsit művészibb filmeket is vetíteni a fiataloknak - így akár az Art mozihálózat elődjeként is tekinthetünk a Toldira. 1992-ben választották le a korábbi egy, nagy teremből a kistermet, azóta üzemel kéttermesként. 2004 őszétől a mozi üzemeltetését a tulajdonos Budapest Film végzi, ők intézték az idei felújítást.
Ez alkalommal nagyon bátran belecsaptak a lecsóba a tervezők: az új mozibelső radikálisan új, tele harsány, élénk narancs, zöld és szürke színekkel, nagy figurákkal. Nem a régit "tupírozták fel" - bár az is jó volt -, hanem gyökeresen újat alkottak. Kicserélték az egész elektromos hálózatot, új hűtő-fűtő rendszert építettek be, kényelmesebbre cserélték az üléseket és akadálymentesítették az egész mozit. A megújult kávézó pedig ingyen wifi-vel fogadja a szórakozni vágyó fiatalságot és idősséget. Érdemes mielőbb elnézni: mivel a Moziünnepről pont lemaradtak, október 3. és 9. között 450 forint a jegyár! A mozi felújítása szerintem remekül sikerült, szerintem a budapesti underground egyik új találkozóhelye is válhat az előtérből. Az egyetlen gyenge pont a hungarocellből kivágott betűk minősége - ez egy kicsit amatőrnek tűnt (ld. a mosdók felirat a YouTube videón). Gratulálok a felújítóknak!
DigimoziA mozik digitális átállása elkezdődött. Az E-Cinema mozikban az új gépek nagy felbontású, a korábbi 35 mm-es filmekhez hasonló felbontással tudnak mozgóképet vetíteni. A digitalizálás előnye, hogy egy filmet akár 30 teremben is el lehet indítani, nem kell mindenhová újabb filmkópiát szállítani. Így a filmterjesztés jóval olcsóbb lesz. Szállítás közben nem romlik a film minősége, nem lesz karcos a filmtekercs, mint a régi időkben, ugyanis a film az internetről letölthető. A képminőség a valamivel kisebb felbontás miatt egy hajszálnyival rosszabb lesz - bár ezt állítólag a nézők 98 százaléka nem fogja észrevenni.A filmklik.hu pedig a VoD (video-on-demand) technológiát kínálja. Ennek lényege, hogy a felhasználó az interneten választja ki, hogy melyik filmet szeretné megnézni, és hogy mikor. Egy film akár már 500 forintért megnézhető, a kínálat természetesen folyamatosan bővül.
Miért hívják így a Délit, ha egyszer nem is a legdélebbi vasútállomás? A válaszhoz jónéhány évtizedet kell visszaugrani az időben. A kis képen látható Buda vasútállomás (indóház) állt itt először, ezt a 
